EH 2007.1691 A mobiltelefon-átjátszótorony átalakítása miatt nem szakad meg annak a kártérítési követelésnek az elévülése, amelyet a torony léte és működése által okozott kárra alapítanak [Ptk. 326. §, 327. §].
Pertörténet:
Siófoki Járásbíróság P.21074/2005/24., Kaposvári Törvényszék Pf.22231/2006/4., Kúria Pfv.20911/2007/4. (*EH 2007.1691*)
***********
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint az alperes jogelődje 1994. május 26-án kelt építési engedély alapján a b.-i 1680 hrsz. alatt lévő ingatlanon rádiótelefon-tornyot létesített, amelyet utóbb átalakítottak.
Az I-II. r. felperesek a torony közelében lévő, 1515 hrsz. alatti (továbbiakban: perbeli) ingatlan tulajdonosai, a III-IV. r. felperesek a haszonélvezői.
A felperesek keresete a torony léte és működése miatt a perbeli ingatlan forgalmi értékének csökkenésében jelentkező káruk megtérítésére irányult.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Hivatkozott a követelés elévülésére, továbbá vitatta a kártérítési felelősség feltételeinek fennállását.
A jogerős ítéletben a bíróság a keresetnek helyt adva kötelezte az alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az I-II. r. felpereseknek személyenként 1 120 000 forintot, a III-IV. r. felpereseknek pedig személyenként 480 000 forintot. A jogerős ítélet indokolása szerint a torony létesítése és a perbeli ingatlanban bekövetkezett forgalmi értékcsökkenés között az okozati összefüggés fennáll. Az értékcsökkenés mértékét a bíróság a kirendelt igazságügyi ingatlanforgalmi szakértő szakvéleménye alapján 10%-ban állapította meg és ennek megfelelően a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése és 355. §-ának (4) bekezdése alapján kötelezte az alperest a kártérítés megfizetésére.
A másodfokú ítélet indokolásában a bíróság kifejtette, hogy a 2000-ben végzett átalakítás folytán "új torony jött létre a régi helyett és a végleges fennmaradási engedély kiadása az elévülést megszakította", ebből következően az alperesnek az elévülésre vonatkozó jogi álláspontját nem osztotta. A mobiltelefon-átjátszótorony sugárzása kapcsán pedig utalt arra, hogy az emberek képzetében kialakult általános félelem a károkozást már megalapozza.
Az alperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére és a keresetet elutasító döntés meghozatalára irányult. Jogi álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Ptk. 324., 325. és 327. §-ait, valamint a Pp. 163. §-ának (1) bekezdésében és 221. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat.
Az alperes szerint a perben nem tisztázott a károkozás időpontja, a 2000. évi időpont nincs kellően alátámasztva és ennek hiányában a kár nagysága sem állapítható meg. A másodfokú ítélet tévesen hivatkozott a torony újjáépítésére, mert csak a megerősítésére került sor 2000-ben, az elévülés megszakadása pedig nem köthető a fennmaradási engedély kiadásához. A felperesek igénye nem tulajdonjogi igény, a károkozás pedig nem folyamatos, ebből következően az elévülés mindenképpen megállapítható. 1998 áprilisában a torony elérte a jelenlegi 40 méter névleges, 38,5 méter tényleges magasságát és 1994 óta folyamatosan üzemel. Mindezekre, továbbá a PK 51. számú állásfoglalásban foglaltakra tekintettel az elévülés megállapítható, hiszen a torony felépítésével a károkozó magatartás megvalósult, így az elévülés kezdő időpontja 1994. szeptember. Az igazságügyi ingatlanforgalmi szakértő szakvéleménye pedig nem aggálytalan, ugyanis olyan kérdésekben is nyilatkozott - többek között a káros sugárzó hatásról - amelyekben szakértelemmel nem rendelkezik. Az alperes szerint nem bizonyítottak a kártérítésnek a Ptk. 339. §-ában meghatározott feltételei sem.
A felperesek felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A Pp. 270. §-ának (2) bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság azt vizsgálta, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból jogszabálysértő-e.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
Az alperes elévülési kifogása folytán, a Ptk. 326. §-ának (1) bekezdése és 360. §-ának (1) bekezdése alapján a bíróságnak mindenekelőtt abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a károsodás mikor következett be. Miután a felperesek a keresetüket a rádiótelefon-torony léte és működése folytán a perbeli ingatlan forgalmi értékcsökkenésében jelentkező károsító hatásra alapították, döntő jelentőségű, hogy a torony mikor épült fel, illetőleg működését mikor kezdte meg.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében helyesen utalt arra, hogy folyamatos károkozásról nincs szó. Az a tény ugyanis, hogy a károsodás bekövetkezik és ez az állapot a jövőben is fennáll, jogi értelemben nem jelenti a károkozás folyamatosságát, ilyen fogalmat a Ptk. sem ismer. Az adott esetben, a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján egyértelműen megállapítható, hogy a torony 1994-ben készült el és működését is megkezdte. Az akkori magasságban megépült torony létéhez kapcsolódó károkozás a torony felépítésével és működésével bekövetkezett, a kártérítési igény ekkor már esedékessé vált. A másodfokú ítélet indokolása is utal arra, hogy a "károkozást már az megalapozza, hogy a torony fizikailag létezik, illetve látható". Azt azonban a bíróság a másodfokú ítélet indokolásában minden alap nélkül, helytelenül állapítja meg, hogy új torony jött létre a régi helyett és a Ptk. 327. §-ának (1) bekezdését sérti az elévülés megszakadásával kapcsolatos okfejtése is.
A B. város jegyzőjének az iratok közt fellelhető határozata a már meglévő 30 méter magas GSM rádiótelefon-torony 40 méterre történő megmagasításának engedélyezésére vonatkozik. A 2000. március 5-ei tervezői műszaki leírás tartalmából pedig megállapítható, hogy a magasítás 1998 áprilisa előtt már megtörtént és a megerősítés a magasított torony tekintetében vált szükségessé. Mindezekből következően nem egy újabb torony épült, hanem a már meglévő építményen hajtottak végre változtatásokat. Az utóbb történt bővítés azonban nem alapoz meg új igényt csupán a kár mértékére hat ki. Nem volt akadálya annak, hogy a felperesek kártérítési igényüket a torony megépülése (1994.) után az ötéves elévülési időn belül érvényesítsék, az elévülés nyugvása pedig nem jön szóba.
A másodfokú bíróság az ítélete indokolásában jogszabálysértő módon állapította meg, hogy az új torony létesítésével, illetőleg a végleges fennmaradási engedély kiadásával az elévülés megszakadt. Az elévülést megszakító jogcselekményeket a Ptk. 327. §-ának (1) bekezdése tartalmazza és azok alapja az, hogy a kötelezett értesüljön a jogosult igényérvényesítéséről. Ennek figyelembevételével egy korábban létesült építmény bővítése nyilvánvalóan nem tekinthető elévülést megszakító cselekménynek. Az elévülést a követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólítás, a követelés bírósági úton való érvényesítése, továbbá megegyezéssel való módosítása - ideértve az egyezséget is -, végül a tartozásnak a kötelezett részéről való elismerése szakítja meg. A végleges fennmaradási engedély kiadása nem tekinthető ilyen jogcselekménynek. Mindezekre tekintettel a jogerős ítélet jogszabálysértő módon tartotta alaptalannak az alperes elévülési kifogását, az alperes e tekintetben alappal hivatkozott a Pp. 270. §-ának (2) bekezdésében meghatározott felülvizsgálati okra. A felperesek követelése tehát elévült, az elévült követelés pedig bírósági úton nem érvényesíthető [Ptk. 325. § (1) bekezdés]. Miután a jogszabályoknak megfelelő határozat meghozatalához szükséges tények az iratokból megállapíthatóak voltak, a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése szerint tárgyaláson kívül meghozott határozatával a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva a keresetet elutasította.