ÍH 2023.161 A MULASZTÁSI PER TÁRGYÁVÁ TETT CSELEKMÉNY JOGI MINŐSÍTÉSÉRŐL ÍTÉLETBEN HOZHATÓ DÖNTÉS

A mulasztási perben vizsgálandó tevékenység közigazgatási cselekményként történő minősítése - a mulasztási per sajátosságai miatt - a mulasztási ítélet meghozatalát érintő, az ügy érdemére tartozó kérdés, ezért a keresetlevél Kp. 48. § (1) bekezdés b) pontja szerinti visszautasítását nem alapozza meg. [2017. évi I. törvény (Kp.) 4. § (1), (3), (4) bekezdés, 127. §, 129. § (1) és (2) bekezdései]

Egy természetes személy (a továbbiakban: panaszos) az Innovációs és Technológiai Minisztérium Közlekedési Szolgáltatási Főosztályához járat késése miatt a vasúti közlekedés során biztosított szolgáltatásokkal kapcsolatosan benyújtott "utasjogi panaszában" közigazgatási hatósági eljárás kezdeményezését és a szolgáltatóval szemben utasjogi bírság kiszabását kérte. Az alperesi jogelőd tájékoztató levelében arról tájékoztatta a panaszost, hogy a vasúti társaság által nyújtott szolgáltatások minőségével kapcsolatos problémák miatt a szolgáltató ellen utasjogi felügyeleti eljárás lefolytatására nincs lehetőség; esetleges kárigényét a polgári jog szabályai szerint bírósági úton érvényesítheti.

A felperes az ügyészségről szóló 2011. évi CLXIII. törvény 26. § (2) és (3) bekezdései szerinti felhatalmazás alapján az "utasjogi panasz" elbírálásának törvényességét vizsgálva megállapította, hogy a panaszos a szolgáltató panaszkezelési eljárását nem kezdeményezte, a járatkésés miatt közvetlenül az alperesi jogelődhöz fordult. Az alperesi jogelőd a kérelemre hatósági eljárást nem folytatott, annak lefolytatása érdekében a felperes az alperesi jogelőd felé felhívással élt. Az alperesi jogelőd - a felperes felhívásában foglaltakkal egyet nem értve -levelében kifejtette, hogy az eljárása a személyszállítási szolgáltatásokról szóló 2012. évi XLI. törvény (a továbbiakban: Sztv.) rendelkezéseinek megfelelt. Az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) szerinti kérelemre induló eljárás lefolytatását és hatósági döntés meghozatalát jogszerűen mellőzte, mivel a panaszos a szolgáltató szankcionálását olyan tárgykörökben (kártérítés, menetrendszerűség) kérte, amelyekre az Sztv. 17. § (1) bekezdése szerinti hatásköre nem terjed ki. A beadvány a panaszokról és a közérdekű bejelentésekről szóló 2013. évi CLXV. törvény (a továbbiakban: Panasztv.) és az Sztv. szerinti panasznak, nem az Ákr. tárgyi hatálya alá tartozó kérelemnek minősül.

A felperes keresetlevelében az Innovációs és Technológiai Minisztérium Szervezeti és Működési Szabályzatáról szóló 4/2019. (II. 28.) ITM utasítás (a továbbiakban: ITM SZMSZ) I.6.8.3.11. pontjának b) 45. és 47. alpontjaira, a vasúti közlekedésről szóló 2005. évi CLXXXIII. törvény (a továbbiakban: Vkt.) 69. § 10. pontjára, 76. § (2)-(3) bekezdéseire, az Sztv. 17. § (1) bekezdésére, 18. § (1)-(2) bekezdéseire, az Ákr. 7. § (1) bekezdésére, 15. § (1) bekezdésére, 80. § (1) bekezdésére és 114. § (1) bekezdésére hivatkozással az alperesi jogelőd mulasztásának megállapítását kérte. Álláspontja szerint az alperesi jogelődnek a "panasz" alapján hatósági eljárást kellett volna lefolytatnia és hatósági döntést hoznia.

Az alperesi jogelőd a keresetlevélnek a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 48. § (1) bekezdés b) pontja szerinti visszautasítását kérte arra hivatkozással, hogy a "panasz" elbírálására irányuló eljárás nem minősül közigazgatási tevékenységnek, ezért közigazgatási jogvita tárgya nem lehet.

Az elsőfokú bíróság a keresetlevelet a Kp. 48. § (1) bekezdés b) pontja alapján visszautasította. Rögzítette, hogy a vasúti személyszállítást igénybe vevő utasok jogaira vonatkozó jogszabályi rendelkezések betartását a vasúti igazgatási szerv felügyeli. Ezzel összefüggésben az Sztv. 18. § (1) bekezdése szerinti "panasz" abban az esetben terjeszthető elő, ha a szolgáltató vagy a közlekedésszervező panaszkezelési eljárása a panaszos számára kielégítő eredményre nem vezetett. A Panasztv. szerinti panasz olyan kérelem, amely egyéni jog- vagy érdeksérelem megszüntetésére irányul, és elintézése nem tartozik más - így különösen bírósági, közigazgatási - eljárás hatálya alá. A bíróság feladata annak vizsgálata, hogy az adott cselekmény közigazgatási cselekménynek minősül-e. A panaszos alperesi jogelődhöz benyújtott beadványa - az Sztv. 18. § (1) bekezdésének terminológiájára is figyelemmel - a Panasztv. szerinti panasznak minősül. A panaszeljárásokat a Panasztv. 1. § (2) bekezdése kiveszi a Kp. hatálya alól, így azok a Kp. 4. § (1) és (3) bekezdései szerinti közigazgatási tevékenységnek/cselekménynek nem minősülnek, közigazgatási jogvita tárgyát nem képezhetik, azaz a bíróság Kp. 2. § (1) bekezdésében rögzített feladatkörébe nem tartoznak. Tekintettel arra, hogy mulasztási per tárgya közigazgatási tevékenységnek nem minősülő cselekmény nem lehet, a keresetlevél elbírálása a közigazgatási bíróság hatáskörén kívül áll.

A felperes a fellebbezésében az elsőfokú végzés hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte. Fellebbezésében hivatkozott többek között az Európai Parlament és a Tanács 2007. október 23-i, a vasúti személyszállítást igénybe vevő utasok jogairól és kötelezettségeiről szóló 1371/2007/EK rendelete (a továbbiakban: EU rendelet) 30. cikk (1) bekezdésének, 32. cikkének, a Vkt. 69. § 10. pontjának, az Sztv. 17. § (1) bekezdésének, 18. § (1)-(2) bekezdéseinek, a közlekedési igazgatási feladatokkal összefüggő hatósági feladatokat ellátó szervek kijelöléséről szóló 387/2016. (XII. 2.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 7. §-ának, az ITM SZMSZ I.6.8.3.11. b) pont 45. alpontjának, valamint az Ákr. 7. § (1) bekezdésének és 15. § (1) bekezdésének megsértésére alapította. Álláspontja szerint az elsőfokú végzés a Kúria Kfv.37.366/2016/7. számú precedensképes határozatától jogkérdésben eltér; a fogyasztó hatósági döntéssel szembeni bírósághoz fordulásának jogát, az alperes jogszabályban megállapított hatósági jogkörét sérti. Hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság a keresetlevelet a Kp. 48. § (1) bekezdés b) pontját alkalmazva akként utasította vissza, hogy végzése a jogvita érdemét érintő indokolást tartalmazott, ami a Kp. 84. § (1) bekezdését sérti.

Kiemelte, hogy valamennyi tagállam köteles az utasok jogainak tiszteletben tartását biztosító, azok megsértését szankcionáló szabályokat meghatározni, a végrehajtásért felelős szervet kijelölni, a végrehajtás biztosításához szükséges valamennyi intézkedést megtenni. A vasúti igazgatási szerv közigazgatási hatósági ügyben és a hatósági ellenőrzés során az Sztv. rendelkezéseit alkalmazza; egyedi közhatalmi aktusokkal kapcsolatos feladatai körében az Sztv. 18. § (1) bekezdése szerinti panaszokat elbírálja; a vasúti szolgáltatást igénybe vevő fogyasztók vonatkozásában speciális fogyasztóvédelmi hatósági jogkörben eljáró szervnek minősül. Az Sztv. 18. § (2) bekezdése tételesen meghatározza a vasúti fogyasztói panasz elbírálásának menetét, eszerint a fogyasztó a vasúti társaság panaszkezelést lezáró dokumentumával szemben meghatározott határidőben a vasúti igazgatási szervhez panasszal fordulhat, a határidő elmulasztása esetén a szerv a panaszt visszautasítja, egyéb hiányossága esetén a fogyasztót hiánypótlásra hívja fel. A hatáskör megállapítása, a panasz visszautasítása, a hiánypótlási felhívás, a döntésnek a közigazgatási szerv tevékenységére utaló közhatalmi aktusként történő meghatározása a közigazgatási hatósági eljárás fogalomrendszerébe tartozik, ami a vasúti fogyasztói panasz közigazgatási hatósági eljárás keretében történő elbírálását egyértelműsíti. A Panasztv. ezen - tipikusan hatósági eljárásokban alkalmazott - intézkedésekre (hatáskör vizsgálata, visszautasítás, hiánypótlási felhívás) nem ad felhatalmazást. A fogyasztói panaszok elintézésére a Panasztv.-ben megállapított eljárásrend nem alkalmazható. Az elsőfokú bíróság a keresetlevél visszautasítását a fogyasztói elégedetlenség kifejezésére általánosan elfogadott és használt fogyasztói panasz kifejezésre alapította, más jogi érvet a Panasztv. szerinti eljárási rend alkalmazása mellett nem fogalmazott meg.