62007TO0456[1]

A Törvényszék (harmadik tanács) 2010. február 12-i végzése. Európai Bizottság kontra az Európai Unió Szerveinek Fordítóközpontja (CdT). Tühistamishagi - Ühenduse pensioniskeem - Tőlkekeskuse kohustus teha sissemakse eelarveaastate 1998-2005 eest - Vaidlustamatu akt - Kolmandatele isikutele siduvate őiguslike tagajärgedeta akt - Ilmselge vastuvőetamatus. T-456/07. sz. ügy

A TÖRVÉNYSZÉK VÉGZÉSE (harmadik tanács)

2010. február 12. ( *1 )

A T-456/07. sz. ügyben,

az Európai Bizottság (képviselik: J.-F. Pasquier és D. Martin, meghatalmazotti minőségben)

felperesnek

az Európai Unió Szerveinek Fordítóközpontja (Fordítóközpont) (képviseli kezdetben: G. Vandersanden ügyvéd, később: L. Levi ügyvéd)

alperes ellen

azon állítólagos határozat megsemmisítése iránt benyújtott keresete tárgyában, amellyel a Fordítóközpont megtagadta a közösségi nyugdíjrendszer munkáltatót terhelő finanszírozási részét képviselő járuléknak az általános költségvetésbe való befizetését az 1998 és 2005 közötti költségvetési évekre vonatkozóan,

A TÖRVÉNYSZÉK (harmadik tanács),

tagjai: J. Azizi elnök, E. Cremona és S. Frimodt Nielsen (előadó) bírák,

hivatalvezető: E. Coulon,

meghozta a következő

Végzést

Jogi háttér

Közösségi nyugdíjrendszer

1. Az Európai Közösségek tisztviselői személyzeti szabályzatának 83. cikke mind a 2004. május 1-je előtt (a továbbiakban: régi személyzeti szabályzat), mind az ezen időpontot követően hatályos szövegében (a továbbiakban: új személyzeti szabályzat) kimondja:

"(1) Az e nyugdíjrendszer keretében folyósított ellátásokat a Közösségek költségvetéséből kell fedezni. A tagállamok az ilyen kiadások finanszírozására megállapított táblázattal összhangban együttesen garantálják az ilyen ellátások kifizetését.

[...]

(2) A tisztviselők e nyugdíjrendszer finanszírozásához a költségek egyharmadával járulnak hozzá [...]"

2. Az új személyzeti szabályzatba illesztett 83a. cikk (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

"Az Európai Unió általános költségvetéséből támogatásban nem részesülő ügynökségek az említett költségvetésbe a rendszer finanszírozásához szükséges járulékok teljes összegét befizetik."

Pénzügyi szabályok

3. Az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet (HL L 248., 1. o., magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 4. kötet, 74. o., helyesbítés: HL 2007. L 99., 18. o.; a továbbiakban: költségvetési rendelet) óta hatályos szövege 72. cikkének (2) bekezdése teszi lehetővé az intézményeknek, hogy megállapítsák a szerintük őket megillető követeléseket. E rendelkezés szerint:

"Az intézmény hivatalosan megállapíthatja államoktól eltérő személyekre vonatkozó követelések esedékességét egy határozat által, amely az EK[...] 256. [cikk] értelmében érvényesíthető [helyesen: Az intézmény államtól különböző személlyel szembeni követelését határozatban állapíthatja meg, amely az EK 256. cikk értelmében vett végrehajtható határozatnak minősül]."

A Fordítóközpontra alkalmazandó rendelkezések

A jogvita által érintett időszak egésze folyamán alkalmazandó rendelkezések

4. Az Európai Unió Szerveinek Fordítóközpontja (Fordítóközpont) az Európai Unió Szervei Fordítóközpontjának létrehozásáról szóló, 1994. november 28-i 2965/94/EK tanácsi rendelettel (HL L 314., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 1. kötet, 304. o.) létrehozott ügynökség. A Fordítóközpont jogi személyiséggel rendelkezik (a 2965/94 rendelet 3. cikke), és önálló költségvetése van. Feladata a 2965/94 rendeletben érintett szervek, valamint esetlegesen az intézmények számára fordítási szolgáltatások nyújtása. Részt vesz az intézményközi fordítási bizottság munkájában is. Székhelye Luxembourgban (Luxemburg) van.

5. A 2965/94 rendelet 9. cikke a következőképpen szól:

"(1) A [Fordító]központ az igazgató vezetése alatt áll, akit a Bizottság javaslatára az igazgatóság nevez ki ötéves időtartamra; a megbízás meghosszabbítható.

(2) Az igazgató a [Fordító]központ jogi [helyesen: törvényes] képviselője. Ő felel:

- a munkaprogram és az igazgatóság által hozott határozatok megfelelő elkészítéséért és végrehajtásáért,

- a napi ügyvitelért,

- a [Fordító]központra rótt feladatok végrehajtásáért,

- a költségvetés végrehajtásáért,

- minden személyzeti ügyért, és

- a vezetőség [helyesen: igazgatóság] értekezleteinek előkészítéséért.

(3) Az igazgató az igazgatóságnak tartozik felelősséggel."

6. A 2965/94 rendelet 17. cikke úgy rendelkezik, hogy a Fordítóközpont alkalmazottaira az Európai Közösségek tisztségviselőire és más alkalmazottaira vonatkozó előírásokat és szabályokat kell alkalmazni.

7. A 2965/94 rendeletet két alkalommal módosították. Az 1995. november 17. óta hatályos első módosítást az 2610/95/EK tanácsi rendelet (HL L 268., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 1. kötet, 338. o.) vezette be. A óta alkalmazandó második módosítást a 1645/2003/EK tanácsi rendelet (HL L 245., 13. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 4. kötet, 434. o.) tartalmazza.

Az 1998 és 2002 közötti évekre alkalmazandó rendelkezések

8. A 2965/94 rendelet 10. cikkének a 2610/95 rendeletből következő, az 1998 és 2002 közötti költségvetési évekre alkalmazandó szövege a következőképpen szól:

"(1) A [Fordító]központ bevételeiről és kiadásairól előzetes költségvetés készül minden pénzügyi évben, amely megfelel a naptári évnek, és amelyet figyelembe vesznek a [Fordító]központ költségvetésében.

a) A [Fordító]központ költségvetésében jelentkező bevételeknek és kiadásoknak ki kell egyenlíteniük egymást.

b) A kezdeti időszakra vonatkozó c) albekezdés rendelkezéseivel összhangban a bevételek a [Fordító]központ által kiszolgált ügynökségek és hivatalok által teljesített befizetésekből származnak [...] az elvégzett munka ellenértékeként [...].

c) A kezdeti időszakban, amely nem haladhatja meg a három költségvetési évet:

- a [Fordító]központ által kiszolgált hivatalok és ügynökségek, intézmények és szervek a saját költségvetésük meghatározott százalékában, a lehető legpontosabb információk alapján egyösszegű átalánybefizetést tesznek, amelyet az elvégzett munkának megfelelően módosítanak,

- a [Fordító]központ működésének biztosítása érdekében hozzájárulás nyújtható az Európai Közösségek általános költségvetéséből.

(3) A [Fordító]központ kiadásai [helyesen: kiadásai többek között] az alkalmazottak díjazását, az adminisztratív és infrastrukturális kiadásokat, valamint a működési költségeket tartalmazzák."

9. A Fordítóközpont költségvetésének elfogadására és végrehajtására vonatkozó, 1998 és 2002 között alkalmazandó szabályokat a 2965/94 rendelet 13-15. cikkének a 2610/95 rendelettel módosított szövege állapítja meg. E rendelkezésekből következik, hogy a Fordítóközpont igazgatójának hatáskörébe tartozik a költségvetés előkészítése és végrehajtása, míg az igazgatóság felel a költségvetés elfogadásáért és a mentesítésért.

A 2003 és 2005 közötti évekre alkalmazandó rendelkezések

10. A 2965/94 rendelet 10. cikkének az 1645/2003 rendelettel módosított, a 2003 és 2005 közötti költségvetési évekre alkalmazandó szövege a következőképpen szól:

"(1) A [Fordító]központ bevételeiről és kiadásairól előzetes költségvetés készül minden pénzügyi évben, amely megfelel a naptári évnek, és amelyet figyelembe vesznek a [Fordító]központ költségvetésében.

a) A központ költségvetésében jelentkező bevételeknek és kiadásoknak ki kell egyenlíteniük egymást.

b) A [Fordító]központ bevételei azon szervek befizetéseiből származnak, amelyek számára a [Fordító]központ munkát végez, valamint azon intézményektől és szervezetektől, amelyekkel kölcsönös munkavégzésről szóló együttműködési megállapodást kötött, beleértve az intézmények közötti tevékenységeket és a közösségi támogatást.

(3) A [Fordító]központ kiadásai [helyesen: kiadásai többek között] az alkalmazottak díjazását, az adminisztratív és infrastrukturális kiadásokat, valamint a működési költségeket tartalmazzák."

11. A Fordítóközpont költségvetésének elfogadására és végrehajtására vonatkozó, 2003 és 2005 között alkalmazandó szabályokat a 2965/94 rendelet 13-15. cikkének az 1645/2003 rendelettel módosított szövege állapítja meg. E rendelkezések nem teszik vitássá az igazgató hatásköreit. Szabályozzák ugyanakkor az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa beavatkozását, amely intézmények meghatározzák a módosított 2965/94 rendelet 10. cikkének (2) bekezdésében érintett közösségi támogatás összegét, és mentesítik az igazgatót a Fordítóközpont költségvetésének végrehajtására vonatkozó felelőssége alól. Ettől eltekintve az igazgatóság hatáskörei nem változtak.

A jogvita alapját képező tényállás

Az 1998 és 2005 közötti költségvetési évekre vonatkozó közösségi nyugdíjjárulék általános költségvetésbe való befizetése iránti kérelmek

12. Az Európai Közösségek Bizottsága, a Személyzeti és Igazgatási Főigazgatóság főigazgatója 1998. július 1-jei feljegyzése (a továbbiakban: feljegyzés) útján arra kérte az Európai Gyógyszerügynökséget (EMEA), a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalt (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM), valamint a Közösségi Növényfajta-hivatalt (CPVO), hogy fizessék be a közösségi költségvetésbe a közösségi nyugdíjrendszer munkáltatót terhelő finanszírozási részének megfelelő járulékot.

13. Az 1998. július 1-jei feljegyzés szerint:

"A decentralizált szervek havonta fizetik be a Bizottságnak a személyzetük után a közösségi nyugdíjjárulékok összegeit. E szervek némelyike, ahogyan az Önöké is, részben vagy egészben önfinanszírozó. A költségvetési egyensúly fenntartása és a nyugdíjrendszer logikájának tiszteletben tartása érdekében [...] e szerveknek munkáltatói járulékot kell fizetnie a rendszerbe, amely megfelel a minden szerv önfinanszírozási mértéke alapján súlyozott munkavállalói járulék kétszeresének.

E gyakorlat alapja az ügynökségeket alapító rendeletekben közvetve található meg [...].

Következésképpen, szíveskedjék befizetni a Bizottságnak, a munkavállalói járulékok befizetésére előírt eljárás szerint, az Ön szerve »munkáltatói« járulékának megfelelő, a nyugdíjrendszer finanszírozásához szükséges összeget, amellyel a Bizottság a megfelelő rendelkezések szerint fog rendelkezni.

E befizetéseket a megfelelő kamattal növelve, visszamenő hatállyal azon évtől kezdődően kell teljesíteni, amikor az Ön szerve saját forrásokban kezdett részesülni."

14. 1998. augusztus 6-án a Bizottság Személyzeti és Igazgatási Főigazgatósága nyugdíjak és volt alkalmazottakkal való kapcsolatok egységének vezetője elküldte telefaxon az feljegyzést a Fordítóközpont igazgatójának. E telefaxban jelezték, hogy az feljegyzést valójában a Fordítóközpontnak is szánták, és kérték, hogy az "következésképpen legyen rá tekintettel".

15. 1998. augusztus 19-én a Fordítóközpont igazgatója azt válaszolta a Bizottság Személyzeti és Igazgatási Főigazgatósága nyugdíjak és volt alkalmazottakkal való kapcsolatok egysége vezetőjének, hogy kész megfontolni e kérelmet, és kérte, hogy a Bizottság jelölje meg a "javasolt eljárás [Fordítóközpontra] vonatkozó jogalapját".

16. 2000. február 9-én a Fordítóközpont a Bizottság véleményét kérte azon álláspontjával kapcsolatban, amely szerint a munkáltatót terhelő közösségi nyugdíjjárulékot a Közösségek általános költségvetésének kell viselnie.

17. A 2000. március 16-i feljegyzésében a Bizottság Személyzeti és Igazgatási Főigazgatósága nyugdíjak és volt alkalmazottakkal való kapcsolatok egységének vezetője rögzítette, hogy a Fordítóközpontot létrehozásától kezdve önfinanszírozó szervnek kell tekinteni, és ezért attól kezdődően kell befizetnie az általános költségvetésbe munkáltatót terhelő közösségi nyugdíjjárulékot.

18. A 2000. április 11-i feljegyzésével a Fordítóközpont általános igazgatás, pénz- és személyzeti ügyek osztályának vezetője tudatta a Bizottsággal, hogy a Fordítóközpont igazgatósága szerint a feljegyzésben kifejtett álláspont nem következetes, hiányos érvelésen alapul, valamint nincs jogalapja. Újra felkérték a Bizottságot, hogy pontosan jelölje meg a kérelme alapjául szolgáló jogalapot annak érdekében, hogy az igazgatóság eleget tudjon annak tenni.

19. A 2000. május 16-i feljegyzésében a Bizottság Személyzeti és Igazgatási Főigazgatósága nyugdíjak és volt alkalmazottakkal való kapcsolatok egységének vezetője megerősítette a korábban kifejtett álláspontot, amely szerint a Fordítóközpont tartozik a közösségi nyugdíjrendszer finanszírozásának kétharmadát képviselő járulékkal. A Bizottság véleménye szerint a Fordítóközpont "egyértelműen önfinanszírozó", mivel részesül a nyújtott szolgáltatások ellenértékében, de vitatható azon kérdés, hogy a "munkáltatói hányad" befizetésének kötelezettsége a Fordítóközpontot terheli-e a 2965/94 rendelet 10. cikke (2) bekezdésének c) pontjában érintett kezdeti időszak alatt a rendelet akkor hatályos szövege (lásd a fenti 8. pontot) értelmében.

20. A 2000. június 21-i feljegyzésével a Fordítóközpont általános igazgatás, pénz- és személyzeti ügyek osztályának vezetője újra kifejtette, hogy csak akkor tudja befizetni a "munkáltatói hányadot", ha a Bizottság bemutatja a kérelme jogalapját. E feljegyzésben az is szerepelt, hogy a Bizottság kérelme ellentétesnek tűnik a régi személyzeti szabályzat 83. cikkének (1) bekezdésével, amelynek értelmében "[a] [...] nyugdíjrendszer keretében folyósított ellátásokat a Közösségek költségvetéséből kell fedezni". Így azért tűnik szükségesnek az egyértelmű jogalap megjelölése, "hogy elkerülhető legyen a [Fordítóközpont] pénzügyi ellenőrzése és [az Európai Közösségek] Számvevőszék[e] által megfogalmazott bármely kifogás".

21. 2000. október 27-én a Fordítóközpont igazgatósága úgy döntött, hogy az ügynökség számláján a Bizottság által 1998-tól kért járulék összegével megegyező tartalékot képez. Ugyanakkor a megfelelő összeg befizetése előtt újra felkérte a Bizottságot, hogy jelölje meg az e befizetés igénylését alátámasztó jogalapot.

22. A Bizottság Személyzeti és Igazgatási Főigazgatóságának főigazgatója a 2000. október 24-i feljegyzésében, amelynek célja a szervezeti egységek közötti találkozó és a Fordítóközpontnak szánt tájékoztató előkészítése volt, a következőket adta elő:

"[A régi] személyzeti szabályzat eredetileg a személyzeti szabályzat hatálya alá tartozó személyi állományt érintően írta elő a nyugdíjrendszer működését, úgy hogy a munkáltató kizárólag a [Közösségek] költségvetéséből szerzi bevételeit.

A [régi] személyzeti szabályzat [...] nem írta elő kifejezetten a nyugdíjrendszer finanszírozását azon munkáltatók által, amelyeket nem a [Közösségek] költségvetéséből finanszíroztak. Márpedig jogosan merül fel a kérdés, hogy a [Közösségek] költségvetésének kell-e finanszíroznia az ilyen szerv személyi állománya költségeinek egy részét, a jelen esetben a nyugdíjakat.

A Fordítóközpontot létrehozó rendelet nem írta elő kifejezetten e járuléknak a rendszerbe való befizetését, de előírta azt, hogy a Fordítóközpont csak a működése első három évében támogatható a [Közösségek] költségvetéséből, közvetve utalva tehát az azt követő önfinanszírozásra.

Nem lenne tehát ésszerű, hogy valamely önfinanszírozó szervezet a [Közösségek] költségvetésének támogatására szoruljon a személyi állományi kiadásai egy részét, éppen a nyugdíjakat illetően, miközben a személyi állományi kiadásainak többi része a saját költségvetését terheli.

Következésképpen, és bár sem a [régi] személyzeti szabályzatban, sem pedig a [2965/94] rendeletben nincs kifejezetten megemlítve, logikusnak tűnik, hogy a Fordítóközpont munkáltatóként befizesse a járulékot a [Közösségek] költségvetésébe azért, hogy megszabaduljon a nyugdíjat érintő kötelezettségeitől, és áthárítsa azt a [Közösségek] költségvetésére.

Ugyanazon helyzetről van szó, mint a két önfinanszírozó szerv (az OHIM és a CPVO) esetében, amelyek befizetik a [Közösségek] költségvetésébe a nyugdíjrendszer munkáltatót terhelő részét (amely az alkalmazottakat terhelő rész kétszerese), azért hogy a rendszer - idővel majd - állja a megfelelő nyugdíjköltségeket.

A probléma abból adódik, hogy a Fordítóközpont szerint a jelenlegi jogalap nem kötelező. A Bizottság jogi szolgálata megerősítette, hogy szigorúan jogi szempontból nincs olyan rendelkezés, amely kifejezett kötelezettséget ró az ügynökségekre a »munkáltatói« járulékuk általános költségvetésbe való befizetését illetően, és a költségvetés bevételi sorában való egyszerű említés nem tűnik elegendőnek.

A vitának így a megfelelő, az ilyen kötelezettség előírására alkalmas jogalap megállapítására kell irányulnia, és csak magára a személyzeti szabályzatra és/vagy a Fordítóközpontot létrehozó rendeletre lehet hivatkozni.

A [régi] személyzeti szabályzat módosítása kétségtelenül elképzelhető, és az előkészítés alatt álló intézkedéscsomag keretében megtörténhet [...]. Ugyanakkor a [2965/94] rendelet módosítása is erősen ajánlatos, és elegendő lehet annak megerősítéséhez, hogy e szerv teljesen önfinanszírozó, a személyzeti állományt érintő kiadásokat is beleértve, ami kifejezett jogalapot biztosítana a járuléknak a Fordítóközpont által a [Közösségek] költségvetésébe való befizetéséhez."

23. A Fordítóközpont igazgatója a 2001. március 16-i feljegyzésében arról tájékoztatta a Bizottság Személyzeti és Igazgatási Főigazgatóságának főigazgatóját, hogy osztja a feljegyzésben kifejtett kételyeket az olyan jogalap fennállását illetően, amely megalapozhatja Bizottság kérelmét, és javasolta, hogy a Bizottság megállapodástervezetet dolgozzon ki.

24. A Bizottság Személyzeti és Igazgatási Főigazgatóságának főigazgatója a 2001. október 11-i feljegyzésében megküldte a megállapodástervezetet a Fordítóközpontnak. E megállapodástervezet 1. cikke előírta, hogy a Bizottság biztosítja a Fordítóközpont tisztviselőinek és más alkalmazottainak járó nyugdíj fizetését. A 2. cikk többek között úgy rendelkezett, hogy a Fordítóközpontnak kell havonta az Európai Unió költségvetésébe befizetnie a személyzeti állománya által szerzett nyugdíjjogok biztosítási összegét fedezni szolgáló teljes összeget jelképező járulékot, mégpedig számítva.

25. 2001. október 26-án a Fordítóközpont igazgatósága úgy döntött, hogy nem fogadja el e megállapodástervezetet.

26. A Bizottság Személyzeti és Igazgatási Főigazgatóságának főigazgatója a 2005. május 17-i feljegyzésében az új személyzeti szabályzat 83a. cikkének (2) bekezdése alapján (lásd a fenti 2. pontot) arra kérte a Fordítóközpontot, hogy fizesse be a munkáltatót terhelő közösségi nyugdíjjárulékának a 2005-re vonatkozó összegét, azaz 1,52 millió eurót. Egyébiránt az 1998 és 2004 közötti költségvetési évekre vonatkozóan a Fordítóközpontot felszólították a már tartalékba helyezett összeg, azaz a kamat nélkül számított 6 millió euró befizetésére. Következésképpen a Fordítóközpontot arról tájékoztatták, hogy a Bizottság személyi juttatásokat kezelő és kifizető egysége fizetési felszólítást fog kibocsátani.

27. A Fordítóközpont megbízott igazgatója 2005. augusztus 26-i feljegyzésében vitatta, hogy a Fordítóközpont önfinanszírozó szerv lenne. E tekintetben a Fordítóközpont azzal érvelt, hogy a 2965/94 rendelet 10. cikke (2) bekezdésének b) pontja - a 2003-tól alkalmazandó szövegében - úgy rendelkezett, hogy a Fordítóközpont közösségi támogatásban részesül (lásd a fenti 10. pontot), és az általános költségvetésből finanszírozott ügynökségekre alkalmazandó költségvetési rendelet rendelkezései vonatkoznak rá. Egyébiránt a Fordítóközpont emlékeztetett arra, hogy nem tehetett eleget a Bizottság kérelmének az 1998 és 2004 közötti költségvetési évekre vonatkozóan, mivel maga a Bizottság is elismerte, hogy a kérelmet semmilyen jogalap nem igazolja. Felkérték ezért a Bizottságot, hogy a vitatott követelésekre vonatkozó minden behajtási eljárást függesszen fel.

28. 2006. március 7-i feljegyzésében a Fordítási Főigazgatóság főigazgatója, mint egyben a Fordítóközpont igazgatósági elnöke, véleményezte a Fordítóközpont azon javaslatát, hogy a jogvitát független szakértők elé terjesszék. E feljegyzésből, amelyet a Fordítóközpont megbízott igazgatójának eljuttattak, kitűnik, hogy a Bizottság szervezeti egységei nem ellenezték azt, hogy a Fordítóközpont független jogi véleményt szerezzen be, de úgy vélték, hogy az ilyen vélemény nem köti a Bizottságot, mivel a jogvitát - amennyiben fennmarad - csak a közösségi bíróságok elé lehet terjeszteni.

A megtámadott aktus

29. 2006. március 21-én a Személyzeti és Igazgatási Főigazgatóság főigazgatója feljegyzést címzett a Fordítóközpont megbízott igazgatójához. E feljegyzésben a Bizottság megerősítette a munkáltatót terhelő közösségi nyugdíjjárulék általános költségvetésbe való befizetésére vonatkozó kérelmét az 1998 és 2005 közötti költségvetési éveket érintően, és kérte a Fordítóközpontot, hogy egy hónapos határidőn belül tájékoztassa az e kérdést érintő, indokolással ellátott álláspontjáról.

30. A Fordítóközpont megbízott igazgatója a 2006. április 7-i feljegyzésében (a továbbiakban: megtámadott aktus) megküldte a Személyzeti és Igazgatási Főigazgatóság főigazgatójának a Fordítóközpont igazgatósága által elfogadott véleményt (a továbbiakban: vélemény).

31. E véleményben a Fordítóközpont igazgatósága jelezte, hogy - miután mérlegelte a Bizottság Fordítási Főigazgatósága főigazgatójának 2006. január 10-i összefoglaló dokumentumáról, a Fordítóközpont jogi ügyek osztálya vezetőjének véleményéről, valamint egy jogász professzor feljegyzéséről - úgy véli, nem kell "munkáltatói járulékokat" fizetnie a közösségi nyugdíjrendszerbe. Ugyanakkor felkérte a Bizottságot, hogy e kérdés végleges megoldása érdekében választottbírósági eljárásnak vesse alá magát.

Az eljárás és a felek kérelmei

32. A Bíróság Hivatalához 2006. június 15-én benyújtott keresetlevelével a Bizottság előterjesztette a jelen keresetet.

33. A Bíróság a 2007. december 11-i végzésével átette az ügyet a Törvényszékhez.

34. A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

- semmisítse meg a megtámadott aktust;

- a Fordítóközpontot kötelezze a költségek viselésére.

35. A Fordítóközpont azt kéri, hogy a Törvényszék:

- utasítsa el a keresetet elsősorban, mint elfogadhatatlant, másodsorban pedig, mint megalapozatlant;

- a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

A jogkérdésről

36. Az eljárási szabályzat 111. cikke értelmében, ha a kereset nyilvánvalóan elfogadhatatlan, a Törvényszék az eljárás folytatása nélkül indokolt végzéssel határozhat az ügyben.

37. Jelen ügyben a Törvényszék megállapította, hogy elegendő információ áll a rendelkezésére az ügyiratok alapján ahhoz, hogy az eljárás folytatása nélkül határozzon.

38. A Fordítóközpont a jelen keresettel szemben elsősorban két elfogadhatatlansági kifogásra hivatkozik. Az első azon alapul, hogy a megtámadott aktus nem olyan kötelező joghatásokat kiváltó intézkedés, amely olyan joghatásokat vált ki, amelyek a Bizottság érdekeit jogi helyzetének lényeges módosításával érintik. A második elfogadhatatlansági kifogás, amelyre a Fordítóközpont hivatkozik, azon alapul, hogy e szerv nem az EK 230. cikkben felsorolt olyan intézmény, amely aktusainak a jogszerűségét a Törvényszék vizsgálja.

39. Először tehát az első elfogadhatatlansági kifogást kell vizsgálni.

A felek érvei

40. A Fordítóközpont előadja, hogy a megtámadott aktus, amely a 2006. március 22-i vélemény megküldése, nem képezheti megsemmisítés iránti kérelem tárgyát, mivel az EK 230. cikk a véleményt kifejezetten kizárja az általa biztosított jogszerűségi felülvizsgálat hatálya alól.

41. A Fordítóközpont hivatkozik továbbá azon ítélkezési gyakorlatra, amely szerint először is csak az olyan kötelező joghatásokat kiváltó intézkedések minősülnek az EK 230. cikk szerinti megsemmisítés iránti keresettel megtámadható jogi aktusoknak, amelyek olyan joghatásokat váltanak ki, amelyek a felperes érdekeit jogi helyzetének lényeges módosításával érintik, valamint másodszor, annak eldöntéséhez, hogy valamely aktus ilyen joghatásokat vált-e ki, az aktus lényegét kell tekintetbe venni.

42. A Fordítóközpont előadja, hogy a megtámadott aktus nem határozat, és nem vált ki semmilyen kötelező joghatást. A 2006. március 22-i vélemény azon kérdésre vonatkozóan tartalmazott értékelést, hogy a Fordítóközpont támogatott szervnek minősül-e vagy sem, és azt kérte a Bizottságtól, hogy függessze fel a vitatott követelések behajtása iránti eljárást, és választottbírósági eljáráshoz folyamodjon, amit a Bizottság nem utasított kifejezetten vissza egyetlen, a Fordítóközponthoz címzett levélben sem. Egyszerű állásfoglalásról van tehát szó, nem határozatról, amelyhez további tárgyalásra való felhívás társult annak érdekében, hogy mindkét fél számára elfogadható megoldást találjanak. A Fordítóközpont egyébiránt sosem ellenezte kifejezetten a Bizottság kérését, hanem mindössze felvilágosítást kért ezen intézménytől.

43. Ami a megtámadott aktust illeti, mindössze a 2006. március 22-i vélemény megküldésére vonatkozó aktusról van szó, amely nem tartalmaz semmiféle, annak tartalmát érintő értékelést.

44. Azon puszta tény, hogy a megtámadott aktus a Személyzeti és Igazgatási Főigazgatóság főigazgatója által a Fordítóközpont megbízott igazgatójának címzett, a 2006. március 21-i feljegyzésbe foglalt kérelemre vonatkozó választ jelenti, nem elegendő ahhoz, hogy az az EK 230. cikk szerinti keresettel megtámadható határozatnak minősüljön.

45. Ráadásul mivel a Bizottság elismeri, hogy nem tud olyan kötelező jogalapra hivatkozni, amely megalapozná a Fordítóközpontnak a munkáltatót terhelő közösségi nyugdíjjárulék befizetésére vonatkozó kötelezettségét, a Fordítóközpont úgy véli, hogy a Bizottság egyszerű fizetésre való felhívásból álló válasza még kevésbé minősül határozatnak. Azon kérdés ugyanis, hogy valamely intézménytől eredő véleménynyilvánítás keresettel megtámadható aktusnak minősül-e, azon kérdéstől függ, hogy a vitatott aktus kibocsátója rá döntéshozatali hatáskört ruházó jogi rendelkezés alapján járt-e el, és hogy a szóban forgó aktus alkalmas-e joghatások kiváltására.

46. Ezenkívül azon megállapítás önmagában, hogy a Fordítóközpont részben támogatott szerv, a Bizottságot nem érinti jogi helyzetének lényeges módosításával.

47. Végül a Fordítóközpont szerint a Bizottság lépései, vagyis a vitatott követelések ellentételezésként való behajtása, és a megsemmisítés iránti kereset benyújtása, érintik az ő érdekeit jogi helyzetének lényeges módosításával. Szerinte a Bizottságnak a jogi kötőerő nélküli aktus megsemmisítése iránti kereset benyújtása helyett kötelező joghatásokat kiváltó határozatot kellett volna elfogadnia, amelynek jogszerűségét a Fordítóközpont vitathatná.

48. A Bizottság előadja, hogy annak eldöntésekor, hogy valamely jogi aktust az EK 230. cikk alapján meg lehet-e támadni, a jogi aktus tényleges tartalma és kibocsátójának szándéka az irányadó. Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében ugyanis a jogi aktus vagy döntés formája fő szabály szerint lényegtelen abból a szempontból, hogy az adott jogi aktus vagy döntés ellen lehet-e megsemmisítés iránti keresetet indítani.

49. Márpedig a megtámadott aktus a Személyzeti és Igazgatási Főigazgatóság főigazgatója kérdésére adott válasz, amelynek célja, hogy "alakszerű és indokolással ellátott állásfoglalást kapjon a [Fordítóközpont] igazgatóságától a nyugdíjjárulék munkáltatói részének az általános költségvetésbe való, a [Fordítóközpont] általi, 1998-as költségvetési év óta járó befizetését érintően". A megtámadott aktust tehát a lényege és a szándéka szempontjából kell vizsgálni olyanként, mint amely a Fordítóközpont állásfoglalását fejezi ki a munkáltatót terhelő közösségi nyugdíjjárulék általános költségvetésbe való befizetéséről.

50. A Bizottság előadja, hogy egyértelmű állásfoglalásról van szó, és hogy a Fordítóközpont e véleményt megküldő megbízott igazgatójának feljegyzése az EK 230. cikk értelmében megtámadható jogi aktus.

51. A Bizottság szerint a megtámadott aktus határozati jellege azon körülményekből is következik, amelyek között az megszületett. 2000 óta ugyanis a Fordítóközpont - az OHIM-mal és a CPVO-val ellentétben - folyamatosan megtagadta a munkáltatót terhelő közösségi nyugdíjjárulék befizetését. Egyébiránt a Bizottság a 2006. március 7-i feljegyzésben (lásd a fenti 28. pontot) minden választottbírósági eljárást elutasított. Ilyen körülmények között a Fordítóközpontnak mesterkéltek azon állításai, amelyek szerint a megtámadott aktus későbbi megbeszélésre való felhívást, és választottbíráskodásra vonatkozó javaslatot tartalmazott.

A Törvényszék álláspontja

52. Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében csak az olyan kötelező joghatásokat kiváltó intézkedések minősülnek a megsemmisítés iránti keresettel megtámadható jogi aktusoknak, amelyek olyan joghatásokat váltanak ki, amelyek a felperes érdekeit jogi helyzetének lényeges módosításával érintik (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T-260/04. sz., Cestas kontra Bizottság ügyben 2008. április 17-én hozott ítéletének [EBHT 2008., II-701. o.] 67. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

53. Továbbá annak eldöntéséhez, hogy a megsemmisíteni kért intézkedés megtámadható-e, az intézkedés lényegét kell tekintetbe venni, amelynek formája főszabály szerint nem bír jelentőséggel (lásd a fenti 52. pontban hivatkozott Cestas kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 68. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

54. Csak azon aktusok minősülnek megsemmisítés iránti keresettel megtámadható határozatnak, amelyek útján a kibocsátó egyértelműen és véglegesen határozza meg álláspontját, olyan formában, amely lehetővé teszi ezen aktus jellegének megállapítását, azzal a feltétellel ugyanakkor, hogy e határozat ne képezze valamely korábbi aktus megerősítését (lásd ebben az értelemben a Bíróság 44/81. sz., Németország és a Bundesanstalt für Arbeit kontra Bizottság ügyben 1982. május 26-án hozott ítéletének [EBHT 1982., 1855. o.] 12. pontját). Abban az esetben, ha a megtámadott aktus tisztán megerősítő jellegű, a kereset csak akkor elfogadható, ha a megerősített aktust határidőben támadták meg (lásd a Törvényszék T-227/95. sz., AssiDomän Kraft Products és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének [EBHT 1997., II-1185. o.] 29. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Következésképpen, amennyiben a felperes hagyja eltelni az olyan határozat megtámadására biztosított határidőt, amely egyértelműen az érdekeit érintő joghatásokat kiváltó intézkedést fogadott el, és kötelezően rá vonatkozik, e határidő nem kezdődik újra sem annak kérelmezésével, hogy a szóban forgó aktus kibocsátója fogadja el újra a határozatot, sem pedig a korábban hozott határozatot megerősítő elutasító határozat elleni kereset benyújtásával (lásd a Törvényszék T-514/93. sz., Cobrecaf és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének [EBHT 1995., II-621. o.] 44. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

55. Ugyanakkor az írásbeli véleménynyilvánítás vagy az egyszerű szándéknyilatkozat nem minősül olyan határozatnak, amely megsemmisítés iránti kereset tárgyát képezheti, mivel nem alkalmas joghatás kiváltására, vagy nem is ilyen hatást kiváltására irányul (lásd ebben az értelemben a Bíróság 133/79. sz., Sucrimex és Westzucker kontra Bizottság ügyben 1980. március 27-én hozott ítéletének [EBHT 1980., 1299. o.] 15-19. pontját és 114/86. sz., Egyesült Királyság kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének [EBHT 1988., 5289. o.] 12-15. pontját).

56. A Bíróság már egyébiránt úgy ítélt a magánszemélyek által benyújtott megsemmisítés iránti kereseteket illetően, hogy nem minősül a címzett kérelemére válaszul megküldött minden levél szükségszerűen olyan határozatnak, amely megnyitja az utat a címzett előtt a megsemmisítés iránti keresethez (lásd ebben az értelemben a Bíróság C-25/92. sz., Miethke kontra Parlament ügyben 1993. január 27-én hozott végzésének [EBHT 1993., I-473. o.] 10. pontját).

57. Ezen elvek tükrében kell megállapítani, hogy a megtámadott aktus képezheti-e megsemmisítés iránti kereset tárgyát, amit a Fordítóközpont azon okból vitat, hogy ezen aktus nem határozat, és nem vált ki semmilyen kötelező joghatást.

58. Először is az ítélkezési gyakorlatból következik (lásd a fenti 53. pontot), hogy csak a megtámadott aktus lényegét kell tekintetbe venni, és annak formája főszabály szerint nem bír jelentőséggel. Azon forma ugyanis, amelyben valamely aktust elfogadnak, nem változtatja meg annak jellegét (lásd a Törvényszék T-3/93. sz., Air France kontra Bizottság ügyben 1994. március 24-én hozott ítéletének [EBHT 1994., II-121. o.] 57. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot), és így nem minősül meghatározó jellemzőnek. Ugyanakkor nem zárható ki, hogy a Törvényszék figyelembe vegye a megsemmisíteni kért aktus formáját, amennyiben az hozzájárul a jellege meghatározásának lehetővé tételéhez (lásd ebben az értelemben a fenti 54. pontban hivatkozott Németország és a Bundesanstalt für Arbeit kontra Bizottság ügyben hozott ítéletnek 12. pontját).

59. Meg kell tehát mindenekelőtt vizsgálni, hogy a megtámadott aktus elsőként a lényege miatt alkalmas-e joghatások kiváltására a kibocsátója hatáskörére tekintettel (lásd ebben az értelemben a fenti 56. pontban hivatkozott Miethke kontra Parlament ügyben hozott végzés 15. és 16. pontját), valamint másodszor, hogy ténylegesen kivált-e ilyen hatásokat.

60. Először is a Fordítóközpont és az igazgatósága közötti, a 2965/94 rendelet 9. és 13-15. cikkében meghatározott hatáskörmegosztásból kitűnik (lásd a fenti 5., 9. és 11. pontot), hogy a Fordítóközpont közösségi nyugdíjjárulékának befizetésére vonatkozó elvi döntés az említett igazgatóság hatáskörébe tartozik. Ez utóbbi tehát - amint azt a Bizottság helyesen megjegyzi - olyan határozatot fogadhatott el, amely harmadik személyek jogi helyzetét, nevezetesen a Bizottság pénzügyi érdekeit érinthette.

61. Másodszor a megtámadott aktus mindössze a 2006. március 22-i vélemény megküldéséről szóló feljegyzésből áll. Jóllehet az a Bizottság azon felhívására való válasznak minősül, hogy foglaljanak állást a Fordítóközpont által fizetendő közösségi nyugdíjjárulék átutalásának elvéről - amint azt a Bizottság előadja -, e feljegyzésnek önmagában nincs jogi hatálya. Ugyanakkor nem zárható ki, hogy a megküldött aktus a jogi helyzetének megváltoztatásával érinti a Bizottság érdekeit. A véleménynek tehát a lényegét is meg kell vizsgálni.

62. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy e dokumentum a "vélemény" címet viseli, ami - ahogy azt a Fordítóközpont is megállapítja - főszabály szerint azt vonja maga után, hogy az ilyen aktus nem lehet jogszerűségi felülvizsgálat tárgya. Ugyanakkor, mivel az aktusnak a lényege, és nem a formája a meghatározó (lásd a fenti 53. és 58. pontot), mindössze azon körülmény, hogy az a "vélemény" címet viseli, nem enged arra következtetni, hogy a kereset már önmagában ezen ok miatt elfogadhatatlan. Ellenben aktus tartalmának értelmezésekor figyelembe kell venni ezen elnevezést - anélkül hogy e megállapításnak döntő jelentőséget tulajdonítanánk - annak értékeléséhez, hogy az aktus határozati jellegű-e.

63. E véleményben a Fordítóközpont igazgatósága többek között a következőket állapította meg:

"A [Fordítóközpont] igazgatósága érdeklődéssel veszi tudomásul a munkáltatót terhelő, a [Fordítóközpont] alkalmazottai után fizetendő közösségi nyugdíjjárulék befizetésére alkalmazandó szabályok tárgyában neki megküldött különböző dokumentumokat [...].

[Két] vélemény alapján úgy tűnik, hogy a [Fordítóközpont], amelynek egyik feladata az intézményközi fordítási és tolmácsolási bizottságban való részvétel, és amely e címen az [Unió] általános költségvetéséből támogatást kap, a támogatott ügynökség jellemzőivel rendelkezik, jóllehet a Bizottság nem osztja e véleményt. Következésképpen a [Fordítóközpont] igazgatósága úgy véli, hogy a [Fordítóközpont] nem köteles befizetni a munkáltatót terhelő járulékot a közösségi nyugdíjrendszerbe."

64. A jelen körülmények között a fenti 63. pontban ismertetett idézet utolsó mondata nem minősül a fenti 54. pontban idézett ítélkezési gyakorlat értelmében vett, határozati jelleget mutató végleges állásfoglalásnak.

65. Ugyanis, és bár a Bizottság az 1605/2002 rendelet 72. cikkének (2) bekezdése alapján elfogadhatta volna a Fordítóközpontot azon összeg kifizetésére kötelező határozatot, amellyel szerinte e szerv tartozott, ezen intézmény szervezeti egységei mindössze felkérték - több ízben - a Fordítóközpontot, hogy önként fizesse be a közösségi nyugdíjrendszert finanszírozó járulékot az 1998 és 2005 közötti költségvetési évekre vonatkozóan. A Fordítóközpont e felhívásokra válaszul többször megkérdezte a Bizottság szervezeti egységeit, hogy létezik-e olyan jogalap, amely igazolhatja a szóban forgó járulék befizetését (lásd a fenti 15., 18., 20., 23. és 27. pontot).

66. Ilyen körülmények között meg kell állapítani, hogy a 2006. március 22-i véleményben a Fordítóközpont igazgatósága mindössze azt tudatta a Bizottsággal, hogy szerinte a Bizottság nem nyújtott kielégítő választ az arra irányuló ismételt kéréseire, hogy a Bizottság jelölje meg azon jogalapot, amely alapján e befizetést kérte. Ezenkívül észre kell venni, hogy a vélemény megbeszélésre való felkéréssel, és vitarendezési eljárásra tett javaslattal zárul. Ilyen körülmények között a Fordítóközpont igazgatóságának állásfoglalása nem végleges jellegű, és nem vált ki olyan kötelező joghatásokat, amelyek harmadik felek érdekeit jogi helyzetük lényeges módosításával érintik.

67. Egyébiránt észre kell venni azt, hogy feltételezve akár, hogy a 2006. március 22-i véleménybe foglalt állásfoglalás ezzel ellentétesen ilyen joghatásokat vált ki, a Fordítóközpont igazgatósága már (lásd a fenti 18. pontot), majd (lásd a fenti 21. pontot) és (lásd a fenti 25. pontot) hasonló kifejezésekkel és egyértelműen vitatta, hogy köteles lenne befizetni a munkáltatót terhelő közösségi nyugdíjjárulékot. Ilyen körülmények között a vélemény tisztán megerősítő jellegű a Fordítóközpont igazgatóságának korábbi állásfoglalásaihoz képest. Márpedig mivel ezen állásfoglalásokat nem vitatták a megsemmisítés iránti keresetek benyújtására előírt határidőn belül, a jelen kereset a fenti 54. pontban említett ítélkezési gyakorlat értelmében elfogadhatatlan.

68. Másodszor a Bizottság egyetlen előterjesztett érve sem támasztja alá a kereset elfogadhatóságát.

69. Egyrészt igaz az, hogy a megtámadott aktus a Személyzeti és Igazgatási Főigazgatóság főigazgatója kérdésére adott válasz (lásd a fenti 29. pontot), amelynek célja, hogy "alakszerű és indokolással ellátott állásfoglalást" kapjon a Fordítóközpont igazgatóságától a munkáltatót terhelő közösségi nyugdíjjárulék befizetését érintően az 1998 és 2005 közötti költségvetési évek vonatkozásában. Ugyanakkor minden, közösségi szervtől eredő, a címzett kérésére válaszul szolgáló közlemény nem minősül feltétlenül olyan határozatnak, amely megsemmisítés iránti kereset tárgyát képezheti.

70. Másrészt az, hogy a Bizottság szerint a Bizottsággal tárgyalások lefolytatására, és választottbíróság együttes igénybevételére vonatkozó, a 2006. március 22-i véleménybe foglalt felhívás - azon körülmények között, ahogy az született - mesterkélt jellegű, nem teszi lehetővé, hogy az kizárólag halogató szándékú javaslatnak minősüljön. Amint azt a fenti 65. pontban szerepel ugyanis, a Bizottság hozhatott a Fordítóközpontot azon járulékok befizetésére kötelező határozatot, amelyekkel szerinte e szerv tartozott. Ebben az esetben a Fordítóközpont lett volna a jogi helyzetét megváltoztató olyan határozat címzettje, amely ellen - amennyiben megalapozottnak gondolta volna - megsemmisítés iránti kerestet nyújthatott volna be.

71. .A fenti megfontolásokból következik, hogy a Fordítóközpont által hivatkozott első elfogadhatatlansági kifogást el kell fogadni. Következésképpen anélkül, hogy a Fordítóközpont által hivatkozott második elfogadhatatlansági kifogás vizsgálata szükséges lenne, a jelen keresetet, mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant, el kell utasítani.

A költségekről

72. Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §-a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a Bizottság pervesztes lett, a Fordítóközpont kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (harmadik tanács)

a következőképpen határozott:

1) A Törvényszék a keresetet, mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant, elutasítja.

2) A Törvényszék az Európai Bizottságot kötelezi a költségek viselésére.

Luxembourg, 2010. február 12.

E. Coulon

hivatalvezető

J. Azizi

elnök

( *1 ) Az eljárás nyelve: francia.