Tippek

Tartalomjegyzék nézet

Bármelyik címsorra duplán kattintva megjelenítheti a dokumentum tartalomjegyzékét.

Visszaváltás: ugyanúgy dupla kattintással.

...Bővebben...

Bíró, ügytárgy keresése

KISFILM! Hogyan tud rákeresni egy bíró ítéleteire, és azokat hogyan tudja tovább szűkíteni ügytárgy szerint.

...Bővebben...

Közhiteles cégkivonat

Lekérhet egyszerű és közhiteles cégkivonatot is.

...Bővebben...

PREC, BH stb. ikonok elrejtése

A kapcsolódó dokumentumok ikonjainak megjelenítését kikapcsolhatja -> így csak a normaszöveg marad a képernyőn.

...Bővebben...

Keresés "Elvi tartalomban"

A döntvények bíróság által kiemelt Elvi tartalmában közvetlenül kereshet.

...Bővebben...

Mínusz jel keresésben

'-' jel szavak elé írásával ezeket a szavakat kizárja a találati listából.                               

...Bővebben...

Link jogszabályhelyre

KISFILM! Hogyan tud linket kinyerni egy jogszabályhelyre, bekezdésre, pontra!

...Bővebben...

BH-kban bírónévre, ügytárgyra

keresés: a BH-k címébe ezt az adatot is beleírjuk. ...Bővebben...

Egy bíró ítéletei

HANGGAL! A KISFILMBEN megmutatjuk, hogyan tudja áttekinteni egy bíró valamennyi ítéletét!                    

...Bővebben...

Jogszabály paragrafusára ugrás

Nézze meg a KISFILMET, amelyben megmutatjuk, hogyan tud a keresőből egy jogszabály valamely §-ára ugrani. Érdemes hangot ráadni.

...Bővebben...

Önnek 2 Jogkódexe van!

Két Jogkódex, dupla lehetőség! KISFILMÜNKBŐL fedezze fel a telepített és a webes verzió előnyeit!

...Bővebben...

3/2000. (II. 25.) AB határozat

a villamos energia termeléséről, szállításáról és szolgáltatásáról szóló 1994. évi XLVIII. törvény, valamint a villamos energia termeléséről, szállításáról és szolgáltatásáról szóló 1994. évi XLVIII. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 34/1995. (IV. 5.) Korm. rendelet egyes rendelkezései alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvény tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság megállapítja: a villamos energia termeléséről, szállításáról és szolgáltatásáról szóló 1994. évi XLVIII. törvény 26. § (7) bekezdése alkotmányellenes, ezért azt a határozat közzétételének napjával megsemmisíti.

2. Az Alkotmánybíróság a villamos energia termeléséről, szállításáról és szolgáltatásáról szóló 1994. évi XLVIII. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 34/1995. (IV. 5.) Korm. rendelet 9. § (2) bekezdése megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

3. Az Alkotmánybíróság a villamos energia termeléséről, szállításáról és szolgáltatásáról szóló 1994. évi XLVIII. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 34/1995. (IV. 5.) Korm. rendelettel kapcsolatos mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasítja.

Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

INDOKOLÁS

I. Az indítványozó az önkormányzati jogok alkotmánybírósági védelmére hivatkozva kéri megsemmisíteni a villamos energia termeléséről, szállításáról és szolgáltatásáról szóló 1994. évi XLVIII. törvény (a továbbiakban: Vet.), valamint egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 34/1995. (IV. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) egyes rendelkezéseit.

Nézete szerint a törvényi szabályozás az önkormányzatok hátrányos megkülönböztetését jelenti és a piacgazdaság elvét is sérti, hiszen indokolatlanul "monopolhelyzetbe juttatja az áramszolgáltatókat". Amíg ugyanis - állítja - az önkormányzat ingyenesen köteles biztosítani a feltételeket, ha az áramszolgáltató közcélú villamos berendezést létesít, vagy az üzemeltetéshez kapcsolódó munkálatokat végez, addig, ha az önkormányzat részéről válik valamely villamos berendezés áthelyezése szükségessé, akkor az ezzel kapcsolatos költségeket az önkormányzatnak viselnie kell.

Az indítványozó sérelmezi továbbá, hogy a törvényhozó nem rendelkezett a közvilágítás fenntartásával kapcsolatos anyagi feltételekről. Nézete szerint, mivel a közvilágítás biztosítása önkormányzati feladat, ezért az Országgyűlésnek az önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 1. § (5) bekezdése alapján kötelessége az ezzel kapcsolatos költségek fedezetének biztosítása.

II. 1. Az Alkotmánynak az Alkotmánybíróság által az eljárás során figyelembe vett rendelkezései:

9. § (1) bekezdése szerint "Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül".

"12. § (2) Az állam tiszteletben tartja az önkormányzatok tulajdonát."

"44/A. § (1) A helyi képviselő-testület:

... c) az önkormányzat törvényben meghatározott feladatainak ellátásához megfelelő saját bevételre jogosult, továbbá e feladatokkal arányban álló állami támogatásban részesül..."

"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül."

2. A Vet. indítvánnyal támadott rendelkezése a következő:

"26. § (7) Az engedélyesnek joga van a közcélú villamosműveit a közterületeken díjmentesen létesíteni és üzemeltetni."

3. A Vhr. kifogásolt bekezdése:

"9. § (2) Meglévő vezeték által érintett ingatlan tulajdonosa (használója) az engedélyestől kérheti a vezeték és tartozékai eltávolítását, átalakítását vagy áthelyezését, ha vállalja az ezzel kapcsolatos költségek viselését, és ha az áthelyezés műszaki feltételei adottak, illetőleg az áthelyezés az üzemeltetésben jelentős hátrányt nem jelent. A költségek biztosítása esetén a vezeték üzemben tartója a kért munkák elvégzéséről gondoskodni köteles."

III. Az indítvány részben megalapozott.

1. Ahogy azt az Alkotmánybíróság már több ízben kifejtette, az Alkotmány 9. § (1) bekezdése tiltja a köztulajdon indokolatlan preferálását [21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73.; 25/1993. (IV. 23.) AB határozat, ABH 1993, 188.]. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy a köztulajdon ne lenne ugyanolyan védelemre érdemes, mint a magántulajdon. Az Alkotmánybíróság a 64/1993. (XII. 22.) AB határozatban kifejtette álláspontját az alapjogi tulajdonvédelem sajátosságairól és elvi éllel meghatározta a tulajdonkorlátozás alkotmányossági vizsgálata során alkalmazandó szempontokat. E határozatában megállapította: "az alapjogként védett tulajdon tartalmát a mindenkori (alkotmányos) közjogi és magánjogi korlátokkal együtt kell érteni. Az alkotmányos tulajdonvédelem terjedelme mindig konkrét; függ a tulajdon alanyától, tárgyától és funkciójától, illetve a korlátozás módjától is. A másik oldalról nézve: ugyanezen szempontoktól függően az adott fajta közhatalmi beavatkozás alkotmányos lehetősége a tulajdonjogba más és más." (ABH 1993, 373, 380.) Hangsúlyozta továbbá, hogy "az Alkotmány 13. § (2) bekezdése a kisajátítást csak kivételesen és közérdekből, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett engedi meg. Ez a szabály a kisajátításnak arra a hagyományos fogalmára vonatkozik, amikor a tulajdont teljes egészében elvonják. A tulajdon súlyos megterhelése is megkövetelheti azonban az Alkotmány alapján a kisajátításhoz hasonló védelmet. A közérdekből szükséges korlátozás esetében is szólhat valamely más alkotmányosan figyelembe veendő szempont amellett, hogy a tulajdonos veszteségét mégis ki kell egyenlíteni, vagy legalábbis mérsékelni. Ilyen szempont lehet például a korlátozás súlya vagy az, ha a törvény csak a tulajdonosok egy csoportját kényszeríti a teherviselésre, összehasonlítható más tulajdonosokat azonban nem. Ezekben az esetekben a beavatkozást igazoló közérdek és a tulajdonos kényszerű jogsérelme közötti arányosság követeli meg a kiegyenlítést." (ABH 1993, 373, 381.)

"A közérdek és a tulajdonkorlátozás arányossága vizsgálatánál viszont az Alkotmánybíróság általában is meghatározhatja azokat az ismérveket, amelyek a beavatkozás alkotmányosságát eldöntik. Ezzel ellensúlyozhatja azt a kényszerű veszteséget, amelyet a jogbiztonság közérdek "szükségességének" korlátozott felülvizsgálata miatt szenved. Aránytalannak tekinti például az Alkotmánybíróság a tulajdonkorlátozást, ha annak időtartama nem kiszámítható. ... Más esetekben a tulajdonkorlátozás arányosságához szükséges lehet a kártalanítás. Az Alkotmány a 13. § (2) bekezdés szerinti kisajátításhoz azonnali, feltétlen és teljes kártalanítást követel meg. Az Alkotmánybíróság azonban megállapíthatja a tulajdonkorlátozás más eseteiben is, hogy az arányosság csak adott kártalanítás mellett áll fenn." (ABH 1993, 373, 382.)

2. Az Alkotmánybíróság korábbi döntéseiben következetesen hangsúlyozta, hogy a tulajdonhoz való jog nem korlátlan, az a köz érdekében és a közérdekkel arányos módon korlátozható. [64/1993. (XIl. 22.) AB határozat, ABH 1993, 373.; 13/1998. (IV. 30.) AB határozat , ABH 1998, 429.] Minthogy az önkormányzati tulajdon általában véve ugyanolyan tulajdon, mint bármely más formája a tulajdonnak, a korlátozására is ugyanazok a szabályok irányadók.

A vizsgált esetben az Alkotmánybíróságnak azt kell mérlegelnie, hogy a Vet. 26. § (7) bekezdésében, illetőleg a Vhr. 9. § (2) bekezdésében foglalt korlátozás nem sérti-e az Alkotmány 12. § (2) bekezdésében foglaltakat, azaz azt az elvárást, hogy "az állam tiszteletben tartja az önkormányzatok tulajdonát."

A Vet. 26. §-a összefoglalóan szabályozza azokat a jogokat, amelyek a villamosmű üzemeltetőjét idegen ingatlanon megilletik. Ezek a jogok: az előmunkálati jog, a vezetékjog, a használati jog és a szolgalmi jog. A törvény egyértelművé teszi, hogy azokban az esetekben, amikor az említett jogok alapítására nem kerülhet sor, kisajátítási eljárást lehet kezdeményezni.

Az idegen ingatlanokon alapítható jogokért a törvény - összhangban a Ptk. 108. és 171. §-aiban foglaltakkal - kártalanítási kötelezettséget ír elő. Kártalanítási kötelezettségénél fogva a jogosult köteles megtéríteni mindazokat a károkat, amelyeket más ingatlanán jelek elhelyezésével, mérésekkel, vizsgálatokkal, létesítmények elhelyezésével, azok megközelítésével, azokon való munkavégzéssel, illetőleg az ingatlan használatának akadályozásával, korlátozásával az ingatlanban okozott. Arra is kötelezi a törvény a jogosultat, hogy ha felhagy jogának érvényesítésével, illetőleg a törvényben meghatározott jogok megszűnnek, köteles az ingatlan eredeti állapotát helyreállítani.

A Vet. 26. § (7) bekezdése szerint az engedélyesnek joga van a közcélú villamosműveit a közterületeken létesíteni, illetőleg üzemeltetni; enélkül ugyanis nem képes mindazoknak a szolgáltatásoknak a nyújtására, amelyek biztosíthatják az önkormányzat kötelező feladatainak ellátását.

3. A korlátozásnak azonban nemcsak a köz érdekében kell történnie, hanem a közérdekkel arányban is kell állnia.

A Vet. 26. § (1) bekezdésében szabályozott előmunkálati jog, vezetékjog, használati jog, szolgalmi jog és a kisajátítás kérésének a biztosítása nélkül az engedélyes nem tud eleget tenni feladatának. E jogok fennállása alkotmányossági szempontból elfogadható indokkal korlátozza az önkormányzatok tulajdonát is: ezek biztosításakor tiszteletben tartja az állam az önkormányzatok tulajdonát, hiszen azok gyakorlása során az önkormányzati tulajdonban okozott károk megtérítésére, az eredeti állapot helyreállítására is kötelezi az engedélyest. Ez a kötelezettség tehát az "arányos" tulajdonkorlátozás fontos biztosítékává válik.

A Vet. 26. § (7) bekezdése ugyanakkor az engedélyes számára "díjmentesen" teszi lehetővé azt, hogy a közterületeken közcélú villamosműveket létesítsen és üzemeltessen. Ezzel összefüggésben az Alkotmánybíróság megállapítja: a díjmentesség állami (törvényi) kikötése, vagyis az önkormányzat és az engedélyes között kötendő szerződések kötelező tartalmi elemekénti előírása az önkormányzati tulajdon súlyos megterhelését jelenti. A tulajdon súlyos megterhelése pedig - az Alkotmány alapján - megköveteli a kisajátításhoz hasonló védelmet. [64/1993. (XII. 22.) AB határozat, ABH 1993, 373, 381.]

A törvényhozó a vizsgált rendelkezés előírásakor nem mérlegelte, hogy a díjmentesség kérdésében az önkormányzatnak is módjában áll állást foglalni. Márpedig ennek az önkormányzati mérlegelési (döntési) jognak a lehetővé tétele van összhangban az Alkotmány 12. § (2) bekezdésében írt rendelkezéssel, amely szerint az állam tiszteletben tartja az önkormányzatok tulajdonát. Az Alkotmánybíróság mindezekre figyelemmel megállapította: a Vet. 26. § (7) bekezdésében az engedélyest kedvezményező ingyenesség kikötése az önkormányzati tulajdon aránytalan korlátozását jelenti.

Az Alkotmánybíróság erre tekintettel a Vet. 26. § (7) bekezdését megsemmisítette.

IV. 1. Az indítványozó támadta a Vhr. azon rendelkezését is, amely a villamos berendezés áthelyezésének rendjét szabályozza. Állítása szerint ugyanis az áramszolgáltató monopolhelyzetbe kerülhet azáltal, hogy míg az önkormányzat ingyenesen köteles biztosítani a feltételeket akkor, ha az áramszolgáltató közcélú villamos berendezést létesít, vagy az üzemeltetéshez kapcsolódó munkálatokat végez, addig ha az önkormányzat részéről válik valamely villamos berendezés áthelyezése szükségessé, akkor az ezzel összefüggő költségeket az önkormányzatoknak viselniük kell.

Tekintettel arra, hogy az Alkotmánybíróság az áramszolgáltatót kedvezményező - a Vet. 26. § (7) bekezdésében biztosított - ingyenességet alkotmányellenesnek ítélte és megsemmisítette, az indítványozó kérelmében foglaltakat is - minthogy azok az ingyenességhez kötődtek - elutasította.

Az engedélyesnek a Vet. 26. § (7) bekezdésében biztosított "díjmentessége" megszüntetésével a jövőben olyan alkupozíció alakulhat ki, amelyben a szerződő alanyok maguk alakíthatják ki szerződéses kapcsolataik lényeges elemeit.

2. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint "az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt rendelkezésből nem vezethető le a törvényhozónak az a kötelezettsége, hogy minden, törvényi szabályozásból eredő önkormányzati többletkiadást, a többletkiadás fedezeteként célhoz rendelt állami költségvetési hozzájárulással köteles kompenzálni." [2/1997. (I. 22.) AB határozat , ABH 1997, 31.] Az Országgyűlés a Magyar Köztársaság éves költségvetésében biztosítja - az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés c) pontjában és az Ötv. 1. § (5) bekezdésében meghatározott kötelezettségének eleget téve - a helyi önkormányzatok kötelező feladatainak ellátásához szükséges támogatást. A helyi közvilágítás fenntartásához az állami költségvetés normatív állami hozzájárulás formájában járul hozzá, amelyet folyó évben a Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetéséről szóló 1999. évi CXXV. törvényben, települési igazgatási, kommunális és sportfeladatok jogcímen, lakosságszám alapján biztosít. Ez a normatív állami hozzájárulás a közművesítéssel kapcsolatos költségekre is tekintettel van, illetőleg azt az önkormányzat az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény 28. § (2) bekezdése alapján részben vagy egészben az érintett ingatlanok tulajdonosaira háríthatja. E két - az állam által biztosított - hozzájárulás szolgál az önkormányzat fizetési kötelezettségének fedezetéül. Az Alkotmánybíróság szerint mindezek alapján az indítványnak ez a része nem megalapozott, a jogalkotó alkotmányellenes mulasztása nem állapítható meg.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az indítványt a Vhr. 9. § (2) bekezdésének megsemmisítése, illetve a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítása vonatkozásában is elutasította.

A határozat közzétételének elrendelése az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 41. §-án alapul.

Dr. Németh János s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Németh János s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke,

az aláírásban akadályozott

dr. Bagi István

alkotmánybíró helyett

Dr. Bihari Mihály s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Czúcz Ottó s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Erdei Árpád s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Harmathy Attila s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Strausz János s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszkyné

dr. Vasadi Éva s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: 1250/B/1995.

Tartalomjegyzék