Tippek

Tartalomjegyzék nézet

Bármelyik címsorra duplán kattintva megjelenítheti a dokumentum tartalomjegyzékét.

Visszaváltás: ugyanúgy dupla kattintással.

(KISFILM!)

...Tovább...

Bíró, ügytárgy keresése

KISFILM! Hogyan tud rákeresni egy bíró ítéleteire, és azokat hogyan tudja tovább szűkíteni ügytárgy szerint.

...Tovább...

Közhiteles cégkivonat

Lekérhet egyszerű és közhiteles cégkivonatot is.

...Tovább...

PREC, BH stb. ikonok elrejtése

A kapcsolódó dokumentumok ikonjainak megjelenítését kikapcsolhatja -> így csak a normaszöveg marad a képernyőn.

...Tovább...

Keresés "elvi tartalomban"

A döntvények bíróság által kiemelt "elvi tartalmában" közvetlenül kereshet. (KISFILMMEL)

...Tovább...

Mínuszjel keresésben

A '-' jel szavak elé írásával ezeket a szavakat kizárja a találati listából. Kisfilmmel mutatjuk.

...Tovább...

Link jogszabályhelyre

KISFILM! Hogyan tud linket kinyerni egy jogszabályhelyre, bekezdésre, pontra!

...Tovább...

BH-kban bírónévre, ügytárgyra

keresés: a BH-k címébe ezt az adatot is beleírjuk. ...Tovább...

Egy bíró ítéletei

A KISFILMBEN megmutatjuk, hogyan tudja áttekinteni egy bíró valamennyi ítéletét!

...Tovább...

Jogszabály paragrafusára ugrás

Nézze meg a KISFILMET, amelyben megmutatjuk, hogyan tud a keresőből egy jogszabály valamely §-ára ugrani. Érdemes hangot ráadni.

...Tovább...

Önnek 2 Jogkódexe van!

Két Jogkódex, dupla lehetőség! KISFILMÜNKBŐL fedezze fel a telepített és a webes verzió előnyeit!

...Tovább...

Veszélyhelyzeti jogalkotás

Mi a lényege, és hogyan segít eligazodni benne a Jogkódex? (KISFILM)

...Tovább...

Változásfigyelési funkció

Változásfigyelési funkció a Jogkódexen - tekintse meg kisfilmünket!

...Tovább...

13/1998. (IV. 30.) AB határozat

a Balaton üdülőkörzet egyes településein az építési tevékenység átmeneti korlátozásáról szóló 1/1989. (I. 1.) ÉVM rendelet alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok alapján meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Balaton üdülőkörzet egyes településein az építési tevékenység átmeneti korlátozásáról szóló 1/1989. (I. 1.) ÉVM rendelet alkotmányellenes, ezért azt 1999. március 31-i hatállyal megsemmisíti.

Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

INDOKOLÁS

I.

Az Alkotmánybírósághoz több indítvány érkezett, amelyek a Balaton üdülőkörzet egyes településein az építési tevékenység átmeneti korlátozásáról szóló 1/1989. (I. 1.) ÉVM rendelet (a továbbiakban: ÉVMr.) rendelkezéseinek alkotmányossági vizsgálatát kezdeményezik. Az Alkotmánybíróság az indítványokat egyesítette és egy eljárásban bírálta el.

Egyik indítványozó az ÉVMr. 4. § (1) bekezdésében foglalt azon rendelkezés alkotmányellenességének megállapítását kéri, mely szerint a rendelet mellékletében meghatározott településeken szállásférőhelyek, munkásszállás, üdülőtábor, kemping és más átmeneti szállásul szolgáló épületek és építmények elhelyezésére új építési telkek és külterületi földrészletek - a területrendezési terveknek megfelelő településrekonstrukciós célok megvalósításához elengedhetetlenül szükséges cseretelkek kivételével - nem alakíthatók ki, s e célra telekalakítási engedély sem adható. Indítványozó álláspontja szerint ez a szabály alkotmányellenes módon korlátozza az ingatlantulajdonosoknak az Alkotmány 13. § szabályozott tulajdonhoz való jogát. Előadja azt is, hogy amíg az osztatlan közös tulajdont képező földrészletek megosztására irányuló kérelmeket - a föld nagyságára tekintet nélkül - az ÉVMr. rendelkezéseire hivatkozással a hatóságok következetesen elutasítják, addig a kárpótlási földárverések során a 1500-2000 m2-es nagyságú táblákat alakítottak ki.

Másik indítványozó az ÉVMr.-nek a 6/1994. (III. 11.) KTM rendelettel módosított 1. § (3) bekezdését sérelmezi. Az ÉVMr. a módosítást megelőzően csak természetes személyek számára tiltotta meg azt, hogy az üdülőkörzet településeinek külterületén gazdasági épületeket létesítsenek. A 6/1994. (III. 11.) KTM rendelet általánossá tette a gazdasági épületek létesítésének tilalmát. Indítványozó álláspontja szerint ez a rendelkezés - amely lehetetlenné tette, hogy a jogi személyek, a jogi személyiséggel bíró vállalkozók nagyobb területű földjeik megművelésénél mezőgazdasági gépeiket és eszközeiket saját területükön gazdasági épületben helyezzék el, azok tárolásáról, javításáról és karbantartásáról megfelelő infrastruktúrájú tárolóhelyen tudjanak gondoskodni - sérti az Alkotmány 9. § (2) bekezdésében szabályozott vállalkozáshoz való jogot és a vállalkozás szabadságát. A rendelettel érintett településeken mezőgazdasági tevékenységgel foglalkozó vállalkozók e rendelkezés következtében hátrányos helyzetbe kerülnek a gazdasági versenyben.

A harmadik indítványozó azt kérte az Alkotmánybíróságtól, hogy a rendelet egészét, de legalább is a zártkertekre vonatkozó rendelkezéseit - kifejezetten az ÉVMr. 1. § (3) bekezdését, valamint 3. §-át - semmisítse meg. Indítványozó álláspontja szerint az ÉVMr.-nek a zártkertekre vonatkozó rendelkezései diszkriminatívak. Az ÉVMr. 1. § (3) bekezdése az érintett települések külterületén megtiltja gazdasági épületek létesítését ugyanakkor az ország más területeire nézve a 2/1986. (II. 27.) ÉVM rendelettel közzétett Országos Építésügyi Szabályzat (a továbbiakban: OÉSZ) meghatározott feltételek fennállása esetén lehetőséget ad a külterületen épületek létesítésére. Az ÉVMr. 1. § (3) bekezdésében előírt építési tilalom az indítvány szerint sérti az Alkotmány 13. §-ában szabályozott tulajdonhoz való jogot. A 11/1993. (II. 27.) AB határozatra hivatkozással kifejti: alkotmányellenes a tulajdonhoz való jog korlátozása, mert alkotmányos alapjog korlátozásáról nem törvény rendelkezik. Az ÉVMr.-ben szabályozott korlátozások - amelyeket a jogszabály címéből következően a jogalkotó maga is átmenetinek szánt - nem 1989-ben keletkeztek, hanem korábban. A 4/1983. (III. 3.) ÉVM rendelet csaknem teljes körű építési tilalmat rendelt el 45 településen, a későbbi rendeletek csökkentették az érintett települések számát, enyhítették a korlátozásokat, azonban a zártkerti ingatlanokon az építési korlátozások azóta folyamatosan fennállnak. Indítványozó álláspontja szerint a tilalom fenntartásának indokai azóta megszűntek. A feltétlen építési tilalom aránytalanul korlátozza a tulajdonhoz való jogot, a korlátozás mértéke nem áll arányban azzal a közérdekű céllal, amelynek érdekében elrendelték. A tilalom fennállása akadályozza a tulajdonos számára más törvény - a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény - által előírt kötelezettség teljesítését.

Indítványozó álláspontja szerint alkotmányellenes az ÉVMr. 3. §-a azért, mert az 1991. évi XX. törvény 75. § (4) bekezdésében a képviselő-testület hatáskörébe utalt önkormányzati jogkör gyakorlását korlátozza.

II.

Az indítványok alapján az Alkotmánybíróság két kérdést vizsgált.

Elsőként abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a miniszter rendelkezik-e jogalkotó hatáskörrel az ÉVMr. vitatott rendelkezéseiben szabályozott társadalmi viszonyok szabályozására. Másrészt vizsgálta azt is, hogy az ÉVMr. indítványok által vitatott rendelkezéseiben foglalt korlátozások alkotmányellenesen korlátozzák-e az érintett ingatlanok tulajdonosainak az Alkotmány 13. §-ában szabályozott tulajdonhoz való jogát.

1. Az ÉVMr. vitatott rendelkezései a településrendezés körébe tartozó előírásokat, területfelhasználási, építési korlátozásokat tartalmaznak.

Az 1. § (1) bekezdés a rendelet mellékletében meghatározott településeken a szállásférőhelyek létesítésének feltételeit szabályozza.

Az 1. § (3) bekezdése meghatározott területekre építési tilalmat rendel el azzal, hogy kimondja: "A Balaton üdülőkörzet e rendelet mellékletében meghatározott településeinek a külterületén gazdasági épületek, valamint kereskedelmi szállásépületek nem létesíthetők és nem bővíthetők, pince azonban létesíthető."

A belterületek növelésének korlátozását írja elő az ÉVMr. 3. §-a: "A Balaton üdülőkörzet e rendelet mellékletében meghatározott településeinek belterülete - a területrendezési tervek szerinti településrekonstrukciós célok megvalósításához elengedhetetlenül szükséges cseretelkek kialakításához, továbbá az ellátás színvonalát javító fejlesztésekhez nélkülözhetetlen területek kivételével - nem növelhető."

A 4. § (1) bekezdése pedig telekalakítási korlátozásokról rendelkezik, a következőképpen: "A Balaton üdülőkörzet e rendelet mellékletében meghatározott településein az 1. §-ban említett épületek és építmények elhelyezésére új építési telkek és külterületi földrészletek - a területrendezési terveknek megfelelő településrekonstrukciós célok megvalósításához elengedhetetlenül szükséges cseretelkek kivételével - nem alakíthatók ki, és e célra telekalakítási engedély sem adható. Az ilyen célra már kialakított állami telkek a korlátozás időtartama alatt nem adhatók el; azok átmeneti hasznosítására a helyiséggazdálkodásra, továbbá a földhasznosításra vonatkozó rendelkezések az irányadók."

A település belterületének kialakítására, az építési és telekalakítási korlátozásokra vonatkozó szabályokat az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Ét.) szabályozza. Az Ét. 6. § (1) bekezdésének a) pontja alapján a településrendezési feladatok ellátása a települési önkormányzatok feladatkörébe tartozik. Az Ét. 6. § (3) bekezdése szerint a települési önkormányzatok településrendezési feladatukat többek között a helyi építési szabályzat megállapításával, valamint a településrendezési tervek elkészíttetésével és azok jóváhagyásával látják el. Az Ét. 13. § (2) bekezdésében foglalt előírások szerint - a települési önkormányzat képviselő-testülete által, az Ét. 7. § (3) bekezdés c) pontjának megfelelően rendeletben megállapított - helyi építési szabályzat tartalmazza:

"a) a bel- és külterület(ek) lehatárolását (belterületi határvonal),

b) a beépítésre szánt területek, illetőleg az azokon belüli egyes területrészek (övezetek) lehatárolását, azok felhasználásának, beépítésének feltételeit és szabályait,

c) a beépítésre nem szánt területek tagozódását, felhasználásuk és az azokon történő építés feltételeit és szabályait,

d) a különböző célú közterületek felhasználása és az azokon történő építés feltételeit és szabályait, továbbá

e) a helyi építészeti értékvédelemmel,

f) a védett és a védő területekkel, valamint

g) a 17. § szerinti sajátos jogintézmények alkalmazásával

érintett területek lehatárolását, valamint az azokkal kapcsolatos előírásokat."

Az építési tilalom, a telekalakítás az Ét. 17. §-ában meghatározott sajátos jogintézmények körébe tartoznak.

Mindezeket figyelembe véve a településrendezés - és ennek keretében a település belterületi határainak megállapítása, az építési és telekalakítási tilalommal érintett területek és a beépítés feltételeinek meghatározása - a települési önkormányzat önkormányzati feladat- és hatáskörébe tartozik. Ezeknek a települési önkormányzatokat az Ét. idézett rendelkezései alapján megillető önkormányzati hatásköröket korlátozzák az ÉVMr.-nek az indítványozók által vitatott rendelkezései.

Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy helyi önkormányzatokat törvény alapján önkormányzati ügyben megillető hatásköröknek miniszteri rendeletben történő korlátozása sérti a helyi önkormányzatoknak az Alkotmány által védett autonómiáját.

Az Alkotmány 43. § (2) bekezdése alapján a helyi önkormányzat jogait és kötelezettségeit törvény határozza meg. Az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdésének a) pontja az önkormányzati alapjogok körében kimondja, hogy az önkormányzati ügyekben a helyi önkormányzat képviselőtestülete az önkormányzati ügyekben önállóan szabályoz és igazgat. Az Alkotmánybíróság korábbi határozataiban rámutatott arra, hogy az Alkotmánynak ezek a rendelkezései elsősorban a Kormánnyal és az államigazgatás központi szerveivel szemben részesítik védelemben az önkormányzatok önállóságát. "Az Alkotmány rendelkezései alapján nincs arra mód, hogy a Kormány vagy a központi közigazgatás szervei akár normatív, akár egyedi döntésükkel beavatkozzanak az önkormányzatokat az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés a) pontja alapján az önkormányzati ügyekben megillető igazgatási és szabályozási autonómia gyakorlásába." [77/1995. (XII. 21.) AB határozat ABH 1995, 394.]

Az idézett törvényi rendelkezések szerint az országos, illetőleg a kiemelt területek regionális rendezési terveinek elfogadása során szükségessé váló, a település területét érintő építési és területfelhasználási korlátozások megállapítása is a települési önkormányzatok hatáskörébe tartozik, így az Alkotmánynak az önkormányzatok autonómiáját védelemben részesítő rendelkezései alapján a korlátozások előírásának kötelezettségét a települési önkormányzatok számára csak törvényben lehet előírni. Ezt az alkotmányos követelményt tükrözi a területfejlesztésről és a területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény 6. § d) pontja, mely szerint az Országgyűlés "elfogadja az országos, valamint a kiemelt térségekre vonatkozó területrendezési terveket, törvényben meghatározza azok önkormányzatokra is kötelező elemeit;"

2. Az ÉVMr. vitatott szabályai az érintett ingatlanok tulajdonosainak tulajdonosi jogosultságait korlátozó előírásokat tartalmaznak. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványokban foglaltaknak megfelelően vizsgálta azt is, hogy a rendeletben előírt tulajdoni korlátozások alkotmányellenes módon korlátozzák-e az Alkotmány 13. §-ában szabályozott tulajdonhoz való jogot.

Az Alkotmánybíróság döntéseiben következetesen hangsúlyozza, hogy a tulajdonhoz való jog nem korlátlan, a köz érdekében a közérdekkel arányos módon korlátozható.

Az Alkotmánybíróság a 64/1993. (XII. 22.) AB határozatában kifejtette álláspontját az alapjogi tulajdonvédelem sajátosságairól és elvi éllel meghatározta a tulajdonkorlátozás alkotmányossági vizsgálata során alkalmazandó szempontokat. E határozatában megállapította:

"Az alapjogként védett tulajdon tartalmát a mindenkori (alkotmányos) közjogi és magánjogi korlátokkal együtt kell érteni. Az alkotmányos tulajdonvédelem terjedelme mindig konkrét; függ a tulajdon alanyától, tárgyától és funkciójától, illetve a korlátozás módjától is. A másik oldalról nézve: ugyanezen szempontoktól függően az adott fajta közhatalmi beavatkozás alkotmányos lehetősége a tulajdonjogba más és más." [ABH 1993, 380.]

A tulajdonkorlátozás alkotmányosság megítélésével kapcsolatosan pedig kimondta:

"Az alapjogi tulajdonvédelem sajátosságai miatt az állami beavatkozás alkotmányossága megítélésének súlypontja, az alkotmánybírósági értékelés voltaképpeni tere a cél és az eszköz, a közérdek és a tulajdonkorlátozás arányosságának megítélése lett. Az alapjog-korlátozás szükségessége, illetve elkerülhetetlensége vizsgálatánál itt eleve figyelembe kell venni, hogy az Alkotmány 13. § (2) bekezdése a kisajátításhoz csupán a "közérdeket" kívánja meg, azaz, ha az értékgarancia érvényesül, ennél szigorúbb "szükségesség" nem alkotmányos követelmény." A korlátozás közérdekűségének vizsgálatával kapcsolatosan megfogalmazta azt is, hogy "A törvénnyel érvényesített "közérdek" alkotmánybírósági vizsgálata ezért nem a törvényhozó választásának feltétlen szükségességére irányul, hanem - ... - arra kell szorítkoznia, indokolt-e a közérdekre hivatkozás, illetve, hogy a "közérdekű" megoldás nem sért-e önmagában is valamely más alkotmányos jogot (például a hátrányos megkülönböztetés tilalmát)."

A közérdek és a tulajdonkorlátozás arányosságával kapcsolatosan megállapította, hogy "az Alkotmánybíróság általában is meghatározhatja azokat az ismérveket, amelyek a beavatkozás alkotmányosságát eldöntik. Ezzel ellensúlyozhatja azt a kényszerű veszteséget, amelyet a jogbiztonság közérdek "szükségességének" korlátozott felülvizsgálata miatt szenved. Aránytalannak tekinti például az Alkotmánybíróság a tulajdonkorlátozást, ha annak időtartama nem kiszámítható.... Más esetekben a tulajdonkorlátozás arányosságához szükséges lehet a kártalanítás. Az Alkotmány a 13. § (2) bekezdés szerinti kisajátításhoz azonnali, feltétlen és teljes kártalanítást követel meg. Az Alkotmánybíróság azonban megállapíthatja a tulajdonkorlátozás más eseteiben is, hogy az arányosság csak adott kártalanítás mellett áll fenn. (ABH 1993, 381-382.)

Az ÉVMr.-ben foglalt korlátozások kétségtelenül közérdekű célok érvényesítését, részben környezetvédelmi érdek érvényesítését, a Balaton vízminőségének védelmét, részben a Balaton üdülőkörzet tehermentesítését szolgálják. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy az ÉVMr.-ben előírt korlátozások arányban állnak-e az elérni kívánt közérdekű cél fontosságával, nem hárítanak-e aránytalanul nagy terhet az érintett ingatlanok tulajdonosaira.

Az ÉVMr. az üdülőterület építésügyi védelmét szolgáló előírások keretében az ingatlantulajdonosok tulajdonosi jogait különböző mértékben korlátozó rendelkezéseket tartalmaz. A rendeletnek az indítványozók által támadott 1. § (3) bekezdése, valamint 4. § (1) bekezdésében foglalt telekalakítási és építési korlátozások sem azonos mértékben érintik az ingatlantulajdonosok tulajdonhoz való jogát. Az e rendelkezésekben előírt korlátozások egyaránt vonatkoznak az érintett települések területén fekvő termőföldekre és beépítésre szánt területekre.

Föld tulajdonjogából fakadóan senkinek sincs alanyi joga arra, hogy a tulajdonában álló földterületen építkezzen, építés céljára földjéből építési telkeket alakítson. Az építéshez való jog csak az alkotmányos jogszabályi előírásoknak megfelelően beépíthetővé nyilvánított építési területek tulajdonosait illeti meg alanyi jogosultságként. E területek tulajdonosai is csak az építési jogszabályok előírásainak megfelelően gyakorolhatják e jogukat. Nem tekinthető a tulajdonhoz való jog alkotmányellenes korlátozásának, ha a jogszabály a beépített területek növelésének megakadályozása érdekében olyan területekre ír elő telekalakítási és építési tilalmat, amelyek a jog korábbi előírásai szerint sem voltak beépíthetőek.

Más a helyzet azon ingatlanok esetében, amelyek a jog előírásai szerint - a korlátozások elrendelése - előtt beépíthetőek és építési célra megoszthatóak voltak, és a rendelet által előírt korlátozások következtében a tulajdonos számára rendeltetésszerű használatuk jelentősen megnehezült, vagy rendeltetésszerű használatra alkalmatlanná váltak. Ilyenek pl. azok a zártkerti ingatlanok, amelyeket a tulajdonos a jog előírásaiban bízva azért vásárolt meg, mert azok az akkor hatályos jogszabályi előírások alapján meghatározott módon beépíthetőek voltak, és a korlátozások bevezetésével a beépítés lehetősége megszűnt, illetőleg a pinceépítés lehetőségére korlátozódott. Az ÉVMr. címéből következően a jogalkotó 1989-ben a korlátozásokat átmenetinek szánta, ezt követően két alkalommal, a 7/1990. (IV. 12.) KöHÉM rendelettel és a 6/1994. (III. 11.) KTM rendelettel módosították. A módosítások mérsékelték ugyan a korlátozásokat, azonban a korlátozások végleges sorsának rendezése nem történt meg. Az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet 110. §-ának (3) bekezdése az ÉVMr.-et hatályában fenntartotta.

Az Alkotmánybíróság már több határozatában kimondta, hogy az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított alapvető jog korlátozása alkotmányos célok szolgálatában csak akkor tekinthető maradéktalanul alkotmányosnak, ha a korlátozás ideiglenességét, átmenetiségét a törvényi rendezés pontosan, kiszámíthatóan és ellenőrizhetően biztosítja [7/1991. (II. 28.) AB határozat, ABH 1991, 26-27.; 13/1992. (III. 25.) AB határozat, ABH 1992, 98.; 24/1992. (IV. 21.) AB határozat ABH 1992, 129.]. Az ingatlanok ez utóbb említett köre esetében a jogalkotó szándékai szerint átmenetinek szánt korlátozás határozatlan időtartamú fenntartása kártalanítás nélkül a tulajdonhoz való jog aránytalan korlátozását eredményezi.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Balaton üdülőkörzet egyes településein az építési tevékenység átmeneti korlátozásáról alkotott 1/1989. (I. 1.) ÉVM rendelet alkotmányellenes módon korlátozza a települési önkormányzatoknak az Alkotmány 44/A. §-ában biztosított autonómiát, és az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében szabályozott tulajdonhoz való jogot alkotmányellenesen korlátozó rendelkezéseket tartalmaz, ezért azt megsemmisítette.

Tekintettel arra, hogy a Balaton üdülőkörzet építésügyi védelmét szolgáló törvényi szabályok megalkotása hosszabb időt vesz igénybe, az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 43. § (4) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság - kellő időt adva a jogalkotás számára - úgy rendelkezett, hogy az ÉVMr. 1999. március 31-én veszti hatályát.

Dr. Bagi István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Vörös Imre s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: 417/B/1994-4.

Tartalomjegyzék