EH 2008.1797 A szakszervezeti tisztségviselő e minőségében nagy nyilvánosság előtt is gyakorolhatja a tisztségéből folyó jogait, ideértve a munkavállalók jogainak védelmét. Ez a magatartás - amennyiben a szakszervezeti érdekvédelmi tevékenység keretein belül marad -, nem minősülhet munkavállalói kötelezettségszegésnek [Mt. 28. §, Mt. 109. §].
A felperes keresetében a munkáltató által kiadott írásbeli figyelmeztetés hatályon kívül helyezését kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperes 2006. május 25-én kelt írásbeli figyelmeztetés elnevezésű intézkedését hatályon kívül helyezte.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes, aki a 2006. január 13-ával megalakult E. Szakszervezet elnökségi tagja, autógyári technikai végrehajtó munkakörben áll az alperes alkalmazásában. A szakszervezet működésével összefüggésben a Magyar Televízió egyik műsorában interjú készült a felperessel, ahol a következők hangzottak el: "Nem kívánt személyt nem akarnak elküldeni, hanem olyan helyzetbe is tudják hozni, hogy önként menjen el ... Hát összevonnak teszem azt a meglévő álláshoz még egy-két műveletet, és azt már nem bírja fizikálisan csinálni és akkor vagy összerogyik, vagy elmegy".
Az alperes 2006. május 25-én a felperest írásbeli figyelmeztetésben részesítette arra hivatkozással, hogy kijelentése minden alapot nélkülöző, valótlan és a munkáltatóra nézve kifejezetten sértő, jó hírnevét csorbító tartalmú tényállításnak minősül. A felperes ezen nyilatkozatát a 2006. február 1-jei műsorban tette, amelyet a Magyar Televízió 2006. május 22-én változatlan formában megismételt. Az alperes a felperes nyilatkozatát a munkaviszonyból folyó kötelezettség szándékos megsértésének tekintette, kifejtve, hogy a felperes magatartásával a munkáltató helytelen megítélését idézte elő.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a felperes mint szakszervezeti tisztségviselő nem követett el vétkes kötelezettségszegést, mivel a valós tényeken alapuló kritikai véleményét nyilvánította ki a munkáltatójával szemben. Az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség ellenőrzésének megállapítása szerint a munkáltató gyakorta sérti a napi és a heti munkaidő, valamint a rendkívüli munkavégzés felső korlátjára vonatkozó előírásokat, ez pedig a felperes által előadottakat támasztja alá. A bíróság kifejtette, hogy a felperes nyilatkozatának valós tartalmát igazolta az F. Szakszervezetek 2006. április 5-én kelt irata, amely szerint az alperesnél az egyik üzemben az egyik műszakban két fő, a másik műszakban egy fő végezte ugyanazt a tevékenységet, miközben mindkét műszak dolgozói leterheltségre panaszkodtak. Erre tekintettel a munkahely személyenkénti munka leterheltségi vizsgálata vált szükségessé az Mt. 143. § (1) bekezdésben foglaltak alapján. Mindebből következően a munkaügyi bíróság megállapította, hogy a felperes mint szakszervezeti tisztségviselő nem tett a munkáltatóra sértő, jó hírnevét csorbító nyilatkozatot, az általa elmondottak valóság tartalma bizonyítást nyert.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy a felperes az MTV műsorában szakszervezeti tisztségviselőként tett nyilatkozatot és fogalmazott meg kritikát az alperesi munkáltatóval szemben, amely elkülönítendő a munkaviszonyból származó kötelezettségétől. A felperes munkavállalói tevékenysége során felróható magatartást nem tanúsított, ezért a figyelmeztetés nem tekinthető megalapozottnak.
Az alperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet megváltoztatására, a kereset elutasítására irányult az Mt. 103. § (1) bekezdés c) pontjának téves alkalmazását megjelölve jogszabálysértésként. Érvelése szerint az együttműködési kötelezettség megszegésének minősül, ha a munkavállaló a véleménynyilvánítás jogával élve a munkáltatója fontos érdekét és a mértéktartás követelményét mellőzve jár el. A munkáltató az utasítási jogából eredően bármikor felhívhatja a munkavállaló figyelmét olyan, általa helytelennek tartott magatartásra, ami kötelezettségszegésnek minősül. Az alperesi hivatkozás szerint a felperes által csatolt iratok nem alkalmasak valótlan állításainak igazolására. A felperes magatartását különösen súlyossá teszi, hogy az alperes helytelen megítélésének előidézésére alkalmas cselekményt a nagy nyilvánosság előtt, többször követte el. További érvelése szerint az Alkotmánybíróság gyakorlatával ellentétes az a bírósági döntés, amely a szakszervezeti tisztségviselőknek több, vagy minőségében más véleménynyilvánítási jogot tulajdonít, mint más munkavállalóknak.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében az Mt. 103. § (1) bekezdés c) pontjának megsértésére hivatkozott, amely szerint a munkavállaló köteles munkatársaival együttműködni és munkáját úgy végezni, valamint általában olyan magatartást tanúsítani, hogy ez más egészségét és testi épségét ne veszélyeztesse, munkáját ne zavarja, anyagi károsodását, vagy helytelen megítélését ne idézze elő. Helytállóan állapította meg a jogerős ítélet, hogy a felperes munkaviszonnyal összefüggő magatartásával ezen kötelezettségét nem szegte meg, az alperes erre vonatkozóan a bizonyítékait az eljárás során nem terjesztette elő (Pp. 164. §).
Helyesen utalt arra az alperes, hogy a munkáltató az utasítási joga folytán (Mt. 104. §) felhívhatja a munkavállaló figyelmét az általa helytelennek ítélt magatartástól való tartózkodásra, illetve ezt szankcionálhatja is. A perbeli esetben a munkáltató a felperest a szakszervezeti tevékenysége során kifejtett eljárása miatt részesítette írásbeli figyelmeztetésben, ezt az eljárást az adott esetben a felperes szakszervezeti tisztségviselő munkaviszonyától elkülönítve kell figyelembe venni. A jogerős ítélet tehát helyesen fejtette ki, hogy a felperes szakszervezeti tisztségviselőként érdekképviseleti, illetve érdekvédelmi szerepet tölt be, az ilyen tevékenysége során tett nyilatkozata a munkaviszonyban tanúsított magatartásától elhatárolandó. A szakszervezeti tisztségviselő e minőségében nagy nyilvánosság előtt is gyakorolhatja a tisztségből fakadó jogait, ideértve a munkavállalók érdekeinek képviseletét, védelmét. Ez a magatartás - amennyiben a szakszervezeti érdekvédelmi tevékenység keretein belül marad -, nem minősülhet munkavállalói kötelezettségszegésnek. Mivel a vétkes munkavállalói tevékenység nem nyert bizonyítást, az írásbeli figyelmeztetés jogszerűsége sem volt megállapítható.
Alaptalanul hivatkozott az alperes a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a felperes a munkáltató által sérelmezett magatartást több ízben követte el. A felperesnek nem volt ráhatása arra a körülményre, hogy a Magyar Televízió a nyilatkozatát megismételte, így ez nem értékelhető a terhére.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.