1866/B/1991. AB határozat
jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata iránt kezdeményezett eljárásban
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata iránt kezdeményezett eljárásban meghozta az alábbi
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a megváltozott munkaképességű dolgozók részére járó keresetkiegészítés, átmeneti járadék, rendszeres szociális járadék megállapításáról és folyósításáról szóló 3/1983. (XI. 15.) SZOT számú szabályzat 7. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
Indítványozó a megváltozott munkaképességű dolgozók részére járó keresetkiegészítés, átmeneti járadék, rendszeres szociális járadék megállapításáról és folyósításáról szóló 3/1983. (XI. 15.) SZOT számú szabályzat [a továbbiakban: Sz.] 7. §-a alkotmányellenességének utólagos megállapítását és a rendelkezés megsemmisítését kérte. Megítélése szerint az Sz. hivatkozott rendelkezése sérti az Alkotmány 37. § (3) bekezdését, mert ellentétes a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény (a továbbiakban: T.) 108. §-ában meghatározott, a baleseti ellátás megtérítésére vonatkozó szabályával.
II.
Az indítvány nem megalapozott.
Az Alkotmány 37. § (3) bekezdése szerint a miniszterelnök, a Kormány tagjai feladatuk ellátása körében rendeleteket adhatnak ki, ezek azonban törvénnyel vagy a Kormány rendeletével nem lehetnek ellentétesek. 1984. július 1-jétől a Szakszervezetek Országos Tanácsának társadalombiztosítási jogalkotással kapcsolatos jogát a társadalombiztosítás szervezetéről és irányításáról szóló 1984. évi 5. tvr. 8. §-a úgy szüntette meg, hogy az eddigi időpontig kiadott SZOT szabályzatok hatályának és érvényességének érintése nélkül a jogalkotás jogával a Minisztertanács illetékes tagját ruházta fel. A még hatályban lévő SZOT szabályzatok tehát a jogforrási hierarchiában a Kormány tagjainak rendeleteivel állnak egy sorban és így velük szemben is alkotmányos követelmény, hogy ne legyenek ellentétesek a törvényekkel, a Kormány rendeleteivel.
Az Alkotmánybíróság a továbbiakban azt vizsgálta, hogy az Sz. hivatkozott rendelkezése ellentétben áll-e a társadalombiztosítás megtérítésre vonatkozó szabályaival.
Az Sz. 7. §-a szerint a munkáltatót terhelő kártérítés összegébe beszámított keresetkiegészítést, átmeneti keresetkiegészítést a munkáltató a társadalombiztosítási szervnek köteles megtéríteni. A munkáltató kártérítési kötelezettségét a Munka Törvénykönyve úgy szabályozza, hogy a munkáltató vétkesség nélkül a munkaviszonnyal összefüggésben okozott kárért teljes mértékben felel. Ennek során helytállni köteles az elmaradt jövedelem tekintetében az elmaradt munkabérért és azon rendszeres szolgáltatások pénzbeli értékéért, amelyre a munkavállaló a munkaviszony alapján a munkabérén felül jogosult. A kártérítés összegének kiszámításánál a kártérítés összegéből - többek között - le kell vonni az állami egészségügyi és a társadalombiztosítás keretében járó ellátást. Így nem része a kártérítés összegének a keresetkiegészítés és az átmeneti keresetkiegészítés. Ugyancsak levonásra kerülnek a társadalombiztosítás által nyújtott társadalombiztosítási, pénzbeli ellátások is, a baleseti táppénz, a baleseti járadék, stb.
A társadalombiztosítási ellátásokként nyújtott pénzbeli ellátások megtérítésének szabályait a T. 108. §-a határozza meg. E szabályok szerint a munkáltató köteles megtéríteni a baleseti ellátást, ha a baleset annak a következménye, hogy a munkáltató vagy megbízottja a rá nézve kötelező balesetelhárító és egészségvédő óvórendszabálynak vagy óvóintézkedésnek nem tett eleget. A társadalombiztosítási ellátások megtérítése tekintetében a munkáltató felelőssége a társadalombiztosítás felé szűkebb - bár így is objektív alapú. Akkor van csak jogalapja a társadalombiztosítási szervnek a megtérítésre, ha a baleset annak a következménye, hogy a munkáltató vagy megbízottja a rá nézve kötelező balesetelhárító és egészségvédő óvórendszabálynak vagy óvóintézkedésnek nem tett eleget.
A keresetkiegészítés és az átmeneti keresetkiegészítés nem társadalombiztosítási ellátás. Az állami gondoskodás körében a munkarehabilitáció e fajtáját a 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet határozza meg. Ugyan az ellátás megállapítását és folyósítását a társadalombiztosítás igazgatási szervei végzik, az ellátás nem tartozik sem a betegségi és anyasági, sem a nyugellátások, sem a baleseti ellátások közé. Abból, hogy az ellátások megállapítására, folyósítására és adott esetben a felelősségi szabályokra a társadalombiztosítás szabályait kell megfelelően alkalmazni, még nem következik az, hogy ezek az ellátások társadalombiztosítási ellátások lennének. A T. által meghatározott megtérítési szabályokkal való ellentétes rendeleti szabályozás csak akkor vezethet alkotmányellenességhez, ha a szabályozás tárgya társadalombiztosítási ellátás. A keresetkiegészítés és az átmeneti keresetkiegészítés nem társadalombiztosítási ellátás és így a törvénytől eltérő rendeleti szabályozás nem jelenti a jogszabályi hierarchia alkotmányos rendjének sérelmét.
A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.
Budapest, 1996. október 14.
Dr. Schmidt Péter s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró