EH 2012.08.P8 A hiba felismerése a Ptk. 308/A. § (1) bekezdésének alkalmazása során akkor következik be, amikor a jogosult tudomást szerez mindazokról a tényekről, amelyek ismerete szükséges a hiba miatti szavatossági igény érvényesítéséhez. E tények megismeréséhez számos esetben arra is szükség van, hogy a jogosult szakember bevonásával megvizsgálja azt, hogy az adott hibajelenséget mi idézte elő (a hiba a szerződéskötést megelőző vagy azt követő időszakban felmerült ok miatt jelentkezett), és így megállapítsa a hiba terjedelmét, jelentőségét és következményeit [Ptk. 308. § (1) bek., 308/A. § (1) bek., 326. § (2) bek.].
Az alperes a 2008. május 19-én kelt adásvételi szerződéssel 8 500 000 forint vételár ellenében értékesítette a tulajdonát képező használt lakóházas ingatlant a felperesek részére. A vételárból a felperesek 8 000 000 forintot átutaltak az alperesnek, a fennmaradó 500 000 forintot pedig 2009. november 30. napjáig vállalták megfizetni.
A felperesek 2008. június 1-jén birtokba vették az ingatlant. 2008 őszén, a fűtési szezon megkezdését követően azonban azt észlelték, hogy az épület falai vizesednek, penészesednek, repedeznek és mállik a vakolat. Ezután 2008. december 3-án tájékoztatták az alperest a hibákról, majd az ingatlan állapotának, a hibák mértékének, okainak és javíthatóságának tisztázása érdekében szakértői véleményt szereztek be. Ezt követően 2009. február 3-án a szakértői vélemény alapján felszólították az alperest a hibás teljesítés miatt árleszállítás fizetésére. Az alperes azonban a 2009. február 23-án kelt válasznyilatkozatában elzárkózott a szavatossági igény teljesítésétől.
A felperesek módosított keresetükben a Ptk. 306. § (1) bekezdés b) pontja alapján 2 100 000 forint árleszállítás és járulékai megfizetésére kérték az alperest kötelezni.
Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Vitatta a hibás teljesítés tényét, és a követelés elévülésére is hivatkozott. Viszontkeresetet is terjesztett elő a felperesekkel szemben, amelyben 500 000 forint vételárhátralék és járulékai megfizetésére tartott igényt.
Az elsőfokú bíróság ítéletében - a keresetnek 1 300 000 forint és járulékai, a viszontkeresetnek pedig teljes egészében helyt adva, és a megítélt összegeket egybeszámítva - az alperest 800 000 forint és járulékai megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet a fellebbezéssel nem támadott részében nem érintette, egyebekben helyben hagyta.
A jogerős ítélet indokolása szerint a felperesek által megvásárolt ingatlanon található lakóépület falainak 2008 őszén észlelt vizesedése a beszerzett igazságügyi szakértői véleményből kitűnően nem az épület életkora és használtsági foka folytán jelentkezett, és nem is valamiféle esetleges rendeltetésellenes használat következménye volt, hanem az eredeti kivitelezés hibája és az alperes által elvégzett felújítás szakszerűtlensége okozta azt. Az alperes tehát a perbeli adásvételi szerződést a Ptk. 305. § (1) bekezdése értelmében hibásan teljesítette. A hibás teljesítés miatt pedig a felpereseket a szakértői véleményben foglaltakra figyelemmel 1 300 000 forint árleszállítás illeti meg.
A szavatossági követelés elévülése a jogerős ítélet indokolásában foglaltak szerint nem állapítható meg. A felperesek ugyanis a hiba észlelését követően két ízben, 2008. december 3-án és 2009. február 3-án írásban felszólították az alperest a követelés teljesítésére. Az írásbeli felszólítás pedig a követelés elévülését megszakította.
Az adásvételi szerződésben meghatározott vételárat azonban a felperesek maradéktalanul nem utalták át, ezért az alperest további 500 000 forint vételár illeti meg. A vételárkövetelés beszámítását követően ezért a bíróság az alperest 800 000 forint és járulékai megfizetésére kötelezte.
A jogerős ítélet ellen - annak hatályon kívül helyezése, és az elsőfokú ítélet fellebbezett részének részbeni megváltoztatásával a vele szembeni kereset teljes elutasítása iránt - az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel. Vitatta, hogy hibásan teljesített volna, mert álláspontja szerint a falak vizesedését és penészesedését a nem rendeltetésszerű felperesi használat (a megfelelő fűtés hiánya) idézte elő. Arra is hivatkozott, hogy a felperesek követelése elévült.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet nem találta alaposnak és ezért a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
A Ptk. 305. § (1) bekezdése szerint olyan szerződés alapján, amelyben a felek kölcsönös szolgáltatásokkal tartoznak, a kötelezett hibásan teljesít, ha a szolgáltatott dolog nem felel meg a teljesítéskor a törvényes vagy a szerződésben meghatározott tulajdonságoknak. Ha azonban a jogosult a hibát a szerződéskötés időpontjában ismerte, vagy azt ismernie kellett, a kötelezett a Ptk. 305/A. § (1) bekezdése értelmében mentesül a szavatossági felelősség alól.
Használt dolog szolgáltatása esetén e jogszabályi rendelkezések helyes értelme szerint a hibás teljesítés akkor állapítható meg, ha a hiba független a használtságtól, illetőleg az elhasználódás számítható mértékét jelentősen túllépi. A használt dolgot vásárló félnek ugyanis számítania kell arra, hogy a dolog a természetes elhasználódásból származó hibákkal rendelkezik. Azt azonban - eltérő tájékoztatás, illetve az adásvételi szerződés eltérő kikötésének hiányában - elvárhatja, hogy a dolog a korának és az abból következő műszaki állapotának megfelelő mértékben a rendeltetésszerű használatra alkalmas állapotban legyen.
A perbeli esetben a beszerzett igazságügyi szakértői vélemény alapján egyértelműen megállapítható volt, hogy a felperesek által megvásárolt ingatlan 2008 őszén észlelt hibája (a falak vizesedése) nem az épület életkora vagy természetes elhasználódása, illetve valamiféle esetleges felperesi rendeltetésellenes használat, hanem részben az eredeti kivitelezés hibája, részben pedig az alperes által elvégzett felújítás szakszerűtlensége folytán jelentkezett. Az igazságügyi szakértő megfelelően indokolt, aggálytalan megállapításainak cáfolatára - miután az, hogy a hibát milyen okok idézték elő, szakkérdésnek minősül - a felülvizsgálati kérelemben megjelölt tanúk vallomásai nem lehettek alkalmasak.
A beszerzett szakértői vélemény alapján ezért a bíróság jogszabálysértés nélkül állapította meg azt, hogy az alperes az adásvételi szerződést hibásan teljesítette.
Hibás teljesítés esetében a jogosult a Ptk. 306. § (1) bekezdés a) és b) pontjaiban, valamint (3) bekezdésében meghatározott feltételek szerint ötféle szavatossági jogot érvényesíthet: kijavítást, kicserélést, a kijavítási költség megfizetését, vagy árleszállítást követelhet, illetve elállhat a szerződéstől. A szavatossági jogait a jogosult a Ptk. 308. § (1) bekezdése értelmében a teljesítés időpontjától számított hat hónapos elévülési idő alatt érvényesítheti. A szavatossági igény elévülése azonban a Ptk. 326. § (2) bekezdése és 308/A. § (1) bekezdése szerint nyugszik akkor, ha a jogosult a követelését menthető okból nem tudja érvényesíteni, így különösen, ha a hiba a jellegénél vagy a dolog természeténél fogva az elévülési határidőn belül nem volt felismerhető.
A hiba felismerése a Ptk. 326. § (2) bekezdésének és 308/A. § (1) bekezdésének alkalmazása során akkor következik be, ha a jogosult tudomást szerez mindazokról a tényekről, amelyek ismerete szükséges a hiba miatti szavatossági igény érvényesítéséhez. E tények megismeréséhez számos esetben a hibajelenség észlelése is elegendő. Más esetekben viszont ehhez az is szükséges, hogy a jogosult szakember bevonásával megvizsgálja azt, hogy az adott hibajelenséget mi idézte elő (a hiba a szerződéskötést megelőző vagy azt követő időszakban felmerült ok miatt jelentkezett), és így megállapítsa a hiba terjedelmét, jelentőségét és következményeit.
Az azonban, hogy a jogosult a hibát - az okaira, terjedelmére, jelentőségére és következményeire is kiterjedően, tehát teljes körűen - nem ismerte fel, csak akkor eredményezheti az elévülés nyugvását, ha a hiba kellő időben történő felismerése menthető, vagyis a jogosult hibáján kívüli okból maradt el. Ezért akkor, ha a hibajelenség észlelését követően a jogosult ésszerű időn belül a saját érdekkörében felmerült okból nem teszi meg az igényérvényesítéshez még szükséges tények megismerése iránti intézkedéseket (nem fordul szakemberhez, nem kezdeményezi az előzetes bizonyítást stb.), az elévülés nyugvásának jogkövetkezményei nem alkalmazhatók.
Amellett, hogy a hiba - az említett tartalommal - nem volt felismerhető, más körülmények is előidézhetik az elévülés nyugvását. Ilyen körülmény lehet az, hogy a felek a hibás teljesítés peren kívüli orvoslása érdekében egyeztetéseket folytatnak egymással. Ilyenkor a szavatossági igény elévülése mindaddig nyugszik, amíg az egyeztetés eredménytelensége a jogosult számára nyilvánvalóvá nem válik, vagyis ameddig a jogosult a kötelezett magatartása alapján reálisan számíthat az igénye peren kívüli teljesítésére.
Ha egyidejűleg több olyan, az igényérvényesítést akadályozó körülmény áll fenn, amelyek külön - külön is alkalmasak lennének az elévülés nyugvásának előidézésére, az elévülés mindaddig nyugszik, ameddig az igényérvényesítés utolsó akadálya is fennáll. Ha pedig az egyes, az elévülés nyugvásának előidézésére alkalmas okok nem egyidejűleg állnak fenn, hanem egymást követően jelentkeznek úgy, hogy tartalmilag és időben szorosan összekapcsolódnak egymással (pl. ha a jogosult a hiba felismerését követően egyeztető tárgyalásokat kezd a kötelezettel), ezek a körülmények egy egységes folyamatot képező egyetlen menthető oknak tekinthetők. Ezért ilyenkor az elévülés nyugvása akkor szűnik meg, amikor az igényérvényesítés utolsó akadálya is elhárul.
A perbeli esetben a felperesek az ingatlan vizesedését 2008 októberében észlelték. Ezt követően a hiba okának, jelentőségének és következményeinek tisztázása érdekében szakértői véleményt szereztek be, majd a szakvélemény alapján 2009. február 3-án megkeresték az alperest a hibás teljesítés peren kívüli orvoslása érdekében. Miután pedig az alperes a 2009. február 23-án kelt nyilatkozatában elzárkózott a szavatosság igény peren kívüli teljesítésétől, 2009. május 18-án előterjesztették az elsőfokú bíróság előtt az árleszállítás megfizetése iránti keresetüket.
A szakértői vélemény beszerzése a jelen esetben indokolt volt, a felperesek ugyanis önmagában a hibajelenség észlelése alapján a szavatossági igényüket megalapozó tényeket teljes körűen nem ismerhették meg. A hiba jellegére figyelemmel pedig e tények megismeréséhez a laikus felperesek számára a szakértő bevonása is szükséges volt. A szakvélemény beszerzését követően azután a felperesek ugyancsak indokoltan kezdeményezték az alperesnél a hibás teljesítés következményeinek peren kívüli kiküszöbölését.
Mindezekre figyelemmel megállapítható, hogy a felperesek 2009. február 23. napjáig, vagyis ameddig reálisan számíthattak a hiba felismerését követően a hibás teljesítés peren kívüli orvoslására, a szavatossági igényüket menthető okból nem tudták érvényesíteni, a követelés elévülése tehát eddig az időpontig nyugodott. Így a felperesek ezt követően a Ptk. 326. § (2) bekezdése értelmében három hónapon belül érvényesíthették igényüket a bíróság előtt. A keresetlevél benyújtása pedig e határidőben nem vitásan megtörtént, a követelés elévülése tehát nem következett be.