3437/2022. (X. 28.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság teljes ülése alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

1. Az Alkotmánybíróság a Kúria Kfv.I.35.370/2021/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

2. Az Alkotmánybíróság a Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa Jpe.I.60.029/2021/9. számú határozata alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. Az indítványozó gazdasági társaság képviselője (Szabó & Szomor Ügyvédi Iroda) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Indítványában a Kúria Kfv.I.35.370/2021/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és annak - a Fővárosi Törvényszék 40.K.707.112/2020/2014. számú ítéletére is kiterjedő hatályú - megsemmisítését, továbbá alkotmányjogi panaszának kiegészítésében a Kúria Jogegységi Panasz Tanácsának Jpe.I.60.029/2021/9. számú határozata alaptörvény-ellenességének a megállapítását és megsemmisítését kérte az Alaptörvény B) cikke (1) bekezdésének, a 25. cikk (3) bekezdésének és a XXVIII. cikk (1) bekezdésének általa állított sérelme miatt.

[2] Az alkotmányjogi panasz benyújtásának alapjául szolgáló ügy lényege az ügyben eljárt bíróságok által megállapított tényállás, az általuk meghozott döntések és az indítványozó beadványában előadottak alapján az alábbiak szerint foglalható össze.

[3] 1.1. Az indítványozónál - aki fő tevékenysége szerint könnyűfémöntéssel foglalkozott - az elsőfokú adóhatóság általános forgalmi adó (a továbbiakban: áfa) adónemben a bevallások utólagos vizsgálatát végezte el a 2013 novembere és 2014 szeptembere közötti időszakra nézve. Az indítványozó részére beszállító cégek láncolatának vizsgálata során a hatóság megállapította, hogy az indítványozó által feldolgozott alumíniumtömböket az Európai Unió területéről áfamentesen szerezték be, de a belföldi értékesítések után az áfát nem fizették be, miközben a vevőknél, így az indítványozónál is áfalevonási jog keletkezett. Az elsőfokú hatóság megállapította azt is, hogy az indítványozó az általa befogadott számlákra nézve adólevonási jogot nem alapíthatott volna, mert a gazdasági események nem a számlán feltüntetett felek között és tartalommal valósultak meg, a számlázási láncolatban az ügyletek valódi célja a jogosulatlan adóelőny elérése volt, amit a fennálló objektív körülmények miatt az indítványozónak is tudnia kellett volna. A hatóság megítélése szerint az első belföldi beszerzést megvalósító, majd megszüntetett kereskedő cégeket azért illesztették a számlázási láncolatba, hogy az őket követő gazdasági társaságok adólevonási jogát megteremtsék, és a határozat kitért arra is, hogy az ügyletek során érvényesített értékesítési árak a beszerzési árak alatt maradtak, az indítványozó pedig nem tett meg minden, tőle elvárható észszerű intézkedést annak érdekében, hogy az ügylet ne vezessen adókijátszáshoz.

[4] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a közigazgatási határozatot megsemmisítette, a hivatal felülvizsgálati kérelme folytán eljáró Kúria ezt a döntést hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította a végzésében megadott iránymutatás szerint.

[5] Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban elutasította az indítványozó keresetét, az ítélet indokolásában az egyes beszállítókra egyediesítve állapította meg a tényállást, ennek alapján következtetése minden esetben az volt, hogy azok az indítványozó részére ténylegesen nem végeztek termékértékesítést, továbbá az egyes ügyletek között kimutatható koncepcionális azonosságok azok mesterséges jellegét támasztják alá. A számlázási láncolatok közötti ügyletek valódi célja a bíróság szerint az adózási szabályok kijátszására irányult és jogosulatlan előny elérése volt. Az indítványozó tudattartalmának értékelése körében a bíróság meglátása szerint a hatóság helyesen emelte ki tényként azt, hogy a jelentős nagyságrendű ügyleteknél az alumínium tömbök beszerzése terén több éves tapasztalattal rendelkező indítványozó olyan kereskedőktől fogadott be számlákat, akik általa is tudottan nem rendelkeztek megfelelő műszerezettséggel, a minőségvizsgálathoz szükséges eszközökkel, gyártói minőségtanúsítványokkal, holott az indítványozó arra hivatkozott, hogy számára fontos volt az alumíniumtömbök minősége. Az ügyletekben érvényesített ár tekintetében a bíróság kiemelte, hogy az indítványozó rendszeresen tájékozódott a piaci árakról, ezért számára gyanút kellett volna keltenie annak, hogy a beszállítók a gyártói áraknál jóval olcsóbban kívánják a terméket értékesíteni. A bíróság megítélése szerint az indítványozónak kifejezetten tudnia kellett az áruk beszerzési forrásairól, figyelemmel a minőségbiztosításra és a garanciális jogok érvényesíthetőségére. A bíróság ítélete indokolásban rögzítette azt is, hogy mindezek alapján "megállapítható a felperes [az indítványozó] felelősségteljes és kellő körültekintő magatartásának, az észszerűen elvárható intézkedéseknek a hiánya", továbbá jelen ügyben "a gazdasági esemény megvalósult, de nem a számlákban szereplő felek között".

[6] Az indítványozó felülvizsgálati kérelme alapján eljáró Kúria végzésében azt állapította meg, hogy a felülvizsgálati kérelem befogadásának feltételei nem állnak fenn. A végzés indokolásában kifejtette, hogy az indítványozó ügye befogadását az elsőfokú bíróságnak a Kúria korábbi határozataitól való eltérésre alapította, ezzel szemben - állapította meg a kúriai végzés - az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban az indítványozó által megjelölt kúriai ítéletekkel összhangban járt el, így a teljes értékesítési lánc vizsgálata során elemezte az abban résztvevők magatartását és az indítványozótól elvárható észszerű intézkedések körét, és az indítványozó által megjelölt ítéletek szempontjait az elsőfokú bíróság követte, alkalmazta. A kúriai végzés szerint "[n]em merül fel a joggyakorlat egységének a sérelme, vagy a joggyakorlat továbbfejlesztésének szükségessége és a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltéréssel sem indokolható a befogadás". A Kúria végzése rámutatott arra is, hogy a felülvizsgálati kérelem befogadhatóságáról való döntés során már a támadott jogerős döntés indítványozó által állított jogszabálysértései nem vizsgálhatók, azok csak a vonatkozó törvény szabálya szerinti speciális keretek között lettek volna elemezhetők. A végzés hangsúlyozta végezetül, hogy a Kúria "a felülvizsgálati eljárás során elsősorban joggyakorlatot fejlesztő és egységesítő tevékenységet folytat, a tényállás megállapításának és a bizonyítékok értékelésének felülmérlegelésére csak kirívóan súlyos esetekben van lehetőség, amelyeket pedig az eljárás jelen szakaszában az Art. és az Áfa tv. alapján nem lehetett megállapítani".

[7] Az indítványozó a Kúria ezen felülvizsgálati végzésével szemben nyújtotta be jogegységi panaszát és alkotmányjogi panaszát, utóbbiban utalva arra is, hogy a végzésben foglaltak ellen a Kúriának címzett jogegységi panasszal is élt. Jogegységi panaszában azt a jogkérdést vetette fel, hogy milyen objektív körülmények alkalmasak és szükségesek az adózó tudattartalmának vizsgálatakor az adólevonási jog megtagadásához elengedhetetlen "tudta vagy tudnia kellett volna" feltételek fennállásának igazolására, továbbá hogyan kell megítélni a befogadott számlákban feltüntetett árakat az adózó tudattartalmának vizsgálata körében. Arra is hivatkozott, hogy az általa támadott végzésben a Kúria eltért két korábbi kúriai határozatától a döntés szempontjából értékelt ár tekintetében, mert jelen esetben az árak láncon belüli - nem pedig a piaci átlagártól való - eltérését vizsgálta, mint ahogyan azt már két korábbi ügyben is tette. Sérelmezte továbbá, hogy a felülvizsgálati kérelemmel érintett jogerős ítélet a döntés szempontjából az értékesítési láncban alkalmazott árakat és azok alakulását értékelte jelentős körülményként és nem tulajdonított jelentőséget a piaci átlagárnak.

[8] A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa (a továbbiakban: Tanács) az indítványozó jogegységi panaszát elutasította (a továbbiakban: határozat). Határozatában rögzítette, hogy a jogegységi panasz akkor lehet eredményes, ha a Kúria kifogásolt végzésében a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett döntésétől eltért, vagy az az alsófokú bíróság eltérését nem orvosolta, azaz jelen ügyben - a felülvizsgálati kérelem befogadását megtagadó kúriai végzés esetében - a Tanács azt vizsgálta, hogy az indítványozó által hivatkozott joggyakorlathoz képest megvalósult-e eltérés. Ennek keretében - elvi éllel - részletesen elemezte és ismertette a jogegység fogalmát, a döntések jogi egybevethetőségének kérdését, az ügyazonosság feltételeit, a jogegységi panaszeljárásban az ítélkező tanács kompetenciájának kereteit és korlátait, a vonatkozó törvényben a jogegységi panasszal szemben támasztott kritériumokat, rámutatott továbbá a jogegységi panaszban támadott, a felülvizsgálat kérelem befogadását megtagadó végzés sajátos jellegére, a releváns bírói gyakorlat vizsgálata során feltárt jellemző, a befogadás megtagadására vezető okokra, továbbá a végzés elbírálása során a Tanács számára irányadó szempontokra.

[9] A határozat ezt követően rögzítette, hogy a jogegységi panasz két lényeges kérdés vizsgálatát igényli: az egyik az adózói tudattartalom meghatározásánál figyelembe vehető objektív körülmények köre, a másik az értékesítési láncon belüli árak kérdése, majd a jogegységi panasszal támadott végzés ismertetése körében kiemelte, hogy "[a] Kúria eljárt tanácsa mindkét vonatkozásban úgy értékelte, hogy az elsőfokú bíróság a felperes által eltérés alapjaként hivatkozott ítéletekkel összhangban járt el, illetve a felperes által hivatkozott ítélet szempontjait követte, alkalmazta (végzés [9] pont 2. és 5. mondata). Lényegében erre alapozta azt az álláspontját, hogy a befogadás nem indokolt." Kiemelte a határozat azt a körülményt is, hogy a végzés indokolásából világosan kitűnik, hogy a befogadásra vonatkozó döntése meghozatalakor a Kúria tanácsa "a jogegységi panaszban állított joggyakorlattól való eltérés mindkét elemét (tudattartalom és alkalmazott árak) megvizsgálta", és ennek eredményeként "a felperes által hivatkozott közzétett határozattól jogkérdésben való eltérést nem állapított meg".

[10] A tanács az ügy érdemére vonatkozó álláspontját végezetül akként összegezte, hogy az indítványozó által hivatkozott két kúriai ítélet egyike sem "tett olyan megállapítást, amitől a Kúria befogadást megtagadó végzése, illetve az ügyben eljárt elsőfokú bíróság ítélete eltért volna. A hivatkozott ítéleti megállapítás ugyanis abban a kérdéskörben fejtett ki véleményt, hogy a külföldi gyártói árak nem azonosíthatók a hazai piaci árakkal, illetve nyitva hagyta annak lehetőségét, hogy a számlakibocsátók által alkalmazott árból a számlabefogadói tudattartalomra lehessen következtetni, ha az ár eltérés objektíve kimutatható és az eltérés mértékéből adókijátszásra lehet következtetni (hivatkozott ítéletek [14]-es és [15]-ös pontja)", mindezekből következően pedig a tanács úgy ítélte meg, hogy a jogegységi panasszal támadott végzés nem tért el a Kúria korábban, más ügyekben hozott határozataiból megállapítható joggyakorlattól.

[11] 1.2. Az indítványozó elsőként a Kúria felülvizsgálati végzése ellen nyújtotta be alkotmányjogi panaszát, amelyben a végzésnek az Alaptörvény B) cikkébe és XXVIII. cikk (1) bekezdésébe, valamint a 25. cikk (3) bekezdésébe ütközését állította és sérelmezte jelezve egyúttal, hogy a felülvizsgálati kérelme befogadását megtagadó kúriai végzéssel szemben - az Alkotmánybírósághoz való fordulása mellett - a Kúria Jogegységi Tanácsánál jogegységi panaszeljárást is kezdeményezett. A Tanács indítványozó által kezdeményezett eljárása alkotmányjogi panaszának benyújtásakor még folyamatban volt. Az indítványozó meglátása szerint a tisztességes bírósági eljáráshoz való joga megsértése abban jelölhető meg, hogy az ügyében eljárt bíróságok indokolási kötelezettségüket elmulasztották, így egyrészt a jogerős döntést hozó Fővárosi Törvényszék a Kúria több, közzétett határozatától jogkérdésben eltért, ugyanakkor ezt az eltérést - az eljárásjogi jogszabályokban előírt kötelezettségét megszegve - ítéletében egyáltalán nem indokolta, azaz az eltérés okát nem jelölte meg, másrészt a Kúria sem adta indokát annak, hogy mire tekintettel foglalt úgy állást, hogy a törvényszék nem tért el jogkérdésben a Kúria korábban már közzétett határozataitól. Az indítványozó megítélése szerint az általa támadott felülvizsgálati döntés "az alsóbb fokú bíróságnak az ügy lényegi kérdései tekintetében kifejtett érveit további vizsgálat és a vizsgálat indokainak előadása nélkül hagyta helyben." Az indokolási kötelezettségük megsértésével az indítványozó véleménye szerint az eljáró bíróságok "kibújtak azon kötelezettségük alól, hogy valós indokát adják: [...] a tényállás egyezősége, az ügyazonosság kétséget kizáró fennállása mellett hogyan következhet be, hogy kizárólag az adózó személyétől függően ellentétes jogkövetkezmények legyenek levonhatók." Ezzel - az indítványozó nézete szerint a Kúria korábban közzétett határozataiban foglaltaktól való nyilvánvaló és nem megindokolt eltéréssel - az általa támadott bírósági döntések egyúttal megsértették az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogbiztonság és a 25. cikk (3) bekezdése szerinti jogegység biztosításának követelményeit is.

[12] Az indítványozónak a felülvizsgálati kérelme befogadását megtagadó végzésével szemben benyújtott alkotmányjogi panasza alapján indult alkotmánybírósági eljárás folyamatban léte alatt a Tanács az indítványozó jogegységi panaszát elbírálta, és azt elutasította. Az indítványozó ezt követően egészítette ki indítványát, amelyben alkotmányjogi panaszát a Tanácsa határozatára is kiterjesztette, kérve annak alaptörvény-ellenessége megállapítását és megsemmisítését is. Megítélése szerint a határozat azért ütközik az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamisági klauzulába, ezen belül a jogbiztonság követelményébe, mert ebben a Tanács arra a következtetésre jutott, hogy a Kúria jogszerűen hozta meg a befogadást megtagadó végzését, mivel a Tanács álláspontja szerint sem állapítható meg a Kúria közzétett határozataiból megállapítható joggyakorlattól eltérés. Az indítványozó meglátása szerint a bírói döntés megfelelő indokolásához való jogát sérti az, hogy a Tanács a "fenti megállapítása tekintetében maga sem ítélte szükségesnek, hogy kellő alapossággal megindokolja, hogy mely tények és körülmények alapján tekintette megalapozatlannak" az indítványozó arra vonatkozó állítását, hogy a törvényszéki ítélet jogkérdésben eltér az általa hivatkozott bírói döntésekben foglaltaktól. Az indítványozó megítélése szerint amennyiben a Tanács az ő - a piaci átlagár jelentőségével kapcsolatos - állításait megvizsgálta volna, úgy egyértelműen megállapítható lett volna jogkérdésben való eltérés fennállása. Az indítványozó ezt követően lényegében megismétli a felülvizsgálati kérelmében, illetve a felülvizsgálati döntéssel szemben benyújtott alkotmányjogi panaszában foglalt érveket, amelyek kritikai észrevételeket tartalmaznak a bíróságok tevékenysége és döntései tekintetében, különösen az adózói tudattartalom vizsgálatának módjára, a piaci átlagár jelentőségének figyelembevételére, a beszállítói láncban alkalmazott árak értékelésére, a bizonyítási teher kérdésére, a tényállás és az ügyazonosság megítélésére, és az egységes ítélkezési gyakorlat hiányára vonatkozóan.

[13] A Tanács határozatával összefüggésben az indítványozó annak nem kellő mélységű indokolását sérelmezi. A határozatban foglalt döntés megfelelő alátámasztásához meglátása szerint a Tanácsnak el kellett volna végeznie az általa állított jogkérdésben való eltérés fennállásának tényleges tartalmi értékelését, vizsgálatát és erről a határozatban számot kellett volna adnia, a megfelelő tartalmú és részletezettségű indokoláshoz az indítványozó szerint nem elégséges az "értékelés látszata". Az indítványozó véleménye szerint a Tanács határozata meghozatalakor "nagyvonalúan megkerülte" a szabályos gazdasági esemény - az ügy szempontjából alapvető - kérdésének az értékelését, így elmaradt a jogegység és jogbiztonság megteremtése és a jogkövetkezmények szempontjából egymásnak ellentmondó döntések születtek anélkül, hogy a Tanács ennek megfelelő indokát adta volna. Az indítványozó számára kérdéses az is, hogy az általa előadott érveket és bizonyítékokat a bíróságok ténylegesen figyelembe vették-e, a Tanács "az ügy lényegi részeit a szükséges alapossággal" megvizsgálta-e, mivel ilyen vizsgálatról, illetőleg ennek eredményéről a határozat indokolásában sem adott számot.

[14] 2. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. §-a alapján mindenekelőtt azt kellett megvizsgálnia, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság törvényi feltételeinek eleget tesz-e.

[15] 2.1. Az indítványozó az Abtv. 30. § (1) bekezdésében meghatározott hatvan napos határidőn belül nyújtotta be alkotmányjogi panaszát elsőként a Kúria felülvizsgálati eljárásának eredményeként hozott, a felülvizsgálati kérelem befogadását megtagadó végzése, majd - szintén a törvényes határidőn belül - a jogegységi panaszát elbíráló, azt elutasító tanácsi döntéssel szemben.

[16] "Ha az indítványozó a felülvizsgálat lehetőségét kimeríti, a rendkívüli jogorvoslati eljárásban hozott döntés tartalma az Alkotmánybíróság eljárására kihat. Abban az esetben ugyanis, ha a Kúria azt állapítja meg, hogy a felülvizsgálati eljárás lefolytatására nincs lehetőség, az Alkotmánybíróság a Kúriának a nem érdemi döntésén keresztül csak akkor vizsgálhatja az ügy érdemében hozott jogerős döntést, ha (i) az indítványozó a jogerős döntést a felülvizsgálati kérelem benyújtásával egyidőben alkotmányjogi panasszal határidőben megtámadta, vagy (ii) ha a Kúria végzését mérlegelési jogkörben hozta meg [Ügyrend 32. § (4) bekezdés, az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 26. § (1) bekezdésének és 27. §-ának, valamint az Alkotmánybíróság Ügyrendje 32. §-ának egységes értelmezéséről szóló 1/2019. (XI. 25.) AB Tü. állásfoglalás I/5. pont]" (3226/2021. (V. 28.) AB végzés, Indokolás [17], lásd még hasonlóan: 3221/2021. (V. 28.) AB végzés, Indokolás [13]; 3223/2021. (V. 28.) AB végzés, Indokolás [16]).

[17] A jelen esetben megállapítható, hogy az indítványozó a jogerős döntést alkotmányjogi panasszal nem támadta meg, ugyanakkor a Kúriának a Kp. 118. § (2) bekezdésén alapuló döntése mérlegelési jogkörben hozott bírói döntésnek minősül. Erre tekintettel a Kúria végzésén keresztül a jelen ügyben a jogerős döntés állított alaptörvény-ellenessége vizsgálható (vö. 3226/2021. (V. 28.) AB végzés, Indokolás [18]).

[18] Miután a Kúria felülvizsgálati eljárása eredményeként hozott végzése az alapügyet befejező döntésnek, míg a jogegységi panaszt elbíráló jogegységi határozata a jogegységi panasz eljárást, mint sui generis eljárást lezáró érdemi döntésnek minősül, ezért az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. § (1) bekezdése alapján a befogadási eljárást mindkét döntésre nézve lefolytathatónak ítélte meg. A kérelmező alkotmányjogi panasz benyújtására indítványozói jogosultsággal rendelkezik, érintettsége - mivel a támadott döntéssel lezárt eljárás felperese, illetve kezdeményezője volt - fennáll.

[19] 2.2. Az alkotmányjogi panaszban megfogalmazott kérelem a határozottság Abtv. 52. § (1b) bekezdésében felsorolt követelményeknek eleget tesz, tartalmazza ugyanis a) azt a törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására továbbá azt, amely az indítványozó indítványozói jogosultságát megalapozza (Abtv. 27. §); b) az eljárás kezdeményezésének indokait (a bíróságok eljárása és döntése alapvető joga sérelmét okozták); c) az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírósági döntést; d) az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit; e) indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény általa megjelölt rendelkezéseivel; f) kifejezett kérelmet arra, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a támadott bírósági döntés alaptörvény-ellenességét és semmisítse azt meg.

[20] 2.3. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor emlékeztet arra, hogy az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontja értelmében az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet az általa alaptörvény-ellenesnek ítélt bírói döntéssel szemben - egyebek mellett - akkor fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott, vagy a bírósági eljárást befejező más döntés az Alaptörvényben biztosított valamely jogát sérti. Az Alkotmánybírósághoz való fordulás, illetve az Alkotmánybíróság számára a panasz érdemi vizsgálatát lehetővé tevő egyik közös feltétele tehát az, hogy az indítványozó a beadványában az Alaptörvényben biztosított alapjogának megsértésére hivatkozzon.

[21] A fentiekkel összefüggésben a testület fenntartja és megerősíti jelen ügy kapcsán is azt a következetes gyakorlatát, hogy a jogbiztonság követelménye önmagában nem minősül olyan alapjognak, amelynek a megsértésére további feltétel teljesítése nélkül lehetne hivatkozni, így az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének a sérelmére alkotmányjogi panaszt csak két kivételes esetben - a visszaható hatályú hátrányos tartalmú jogalkotás és jogalkalmazás, valamint a felkészülési idő hiánya - esetén lehet alapítani (3051/2016. (III. 22.) AB végzés, Indokolás [15]-[16]). Az indítványozó jelen ügy kapcsán elbírálandó sérelme viszont nem tartozik a fentiek szerint megjelölt kivételes esetek körébe, az általa előadottak nincsenek összefüggésben sem a visszaható hatályú jogalkotással vagy jogalkalmazással, illetve a felkészülési idő hiányával sem. Ugyanígy nem minősül az indítványozó Alaptörvényben biztosított alapjogának az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdésében foglalt rendelkezés sem, mivel az a Kúria számára írja elő a bíróságok jogalkalmazása egységességének a biztosítását.

[22] A fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasznak a B) cikk (1) bekezdése, illetve a 25. cikk (3) bekezdése sérelmére alapított részei nem felelnek meg az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontjában és az 52. § (1b) bekezdése b) pontjában előírt feltételnek, ezért az alkotmányjogi panasz ezen részeinek érdemi vizsgálatára az Alkotmánybíróságnak nem volt lehetősége.

[23] 3. Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság tartalmi feltételeként határozza meg, hogy az egyéb törvényi feltételeknek megfelelő alkotmányjogi panasz alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességre utaljon. A feltételek meglétének a vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.

[24] 3.1. Az Alkotmánybíróság elsőként emlékeztet rá, hogy - amint arra az indítványozó is hivatkozott kérelmében -a testületnek részletesen kimunkált és következetesen alkalmazott gyakorlata van az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése tartalmát és védelmi körét illetően. A testület megítélése szerint jelen ügy és a beadványban előadott indítványozói érvelés azonban ehhez képest nem vet fel olyan új, alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, amely a panasz befogadását és érdemi elbírálását indokolná.

[25] 3.2. Az Alkotmánybíróság a másik törvényi feltétel fennállásának vizsgálatával összefüggésben a jelen ügy kapcsán is hangsúlyozza, hogy a "bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének" (3107/2016. (V. 24.) AB végzés, Indokolás [35]). Az Alkotmánybíróság a bírói döntéssel szemben benyújtott alkotmányjogi panasz intézményén keresztül is az Alaptörvényt és az abban elismert jogokat oltalmazhatja (3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]). Vagyis az Alkotmánybíróság a bírói döntések felülvizsgálata során is az Alaptörvényben elismert alapjogi követelményrendszer érvényesülését garantálja. Az erre vonatkozó jogköre "azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, amely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható. Sem a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga [...] nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírói szervezet feletti szuperbíróság szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el. [...] A bíró bármely ténybeli vagy jogi tévedése nem teszi automatikusan tisztességtelenné az egész eljárást, mivel az ilyen tévedések teljesen soha nem küszöbölhetők ki, azokat az igazságszolgáltatás ma ismert rendszere magában hordozza" (3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]-[15]).

[26] 3.3. Az Alkotmánybíróság a tisztességes bírósági eljáráshoz való alkotmányos alapjoggal kapcsolatosan elvi éllel rögzítette korábban, hogy "az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése egy processzuális alapjogot tartalmaz, amely elsősorban a bírósági eljárással szemben támasztott eljárási garanciák rendszerét jelenti" (3181/2018. (VI. 8.) AB határozat, Indokolás [41]). A testület ezzel összefüggésben nem zárta ki, annak lehetőségét, hogy a contra legem jogalkalmazás kivételes esetben, a bírói jogértelmezés kirívó - alapjogi relevanciát elérő - hibája miatt a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmének a megállapíthatóságára vezessen. Mindazonáltal az esetlegesen contra legem jogértelmezés és jogalkalmazás önmagában nem alapozza meg az alkotmányellenességet, tehát a pusztán a bírói jogértelmezés állított hibájára alapított alkotmányjogi panaszt - a tisztességes bírósági eljárással összefüggésben - az Alkotmánybíróság érdemben nem vizsgálja (20/2017. (VII. 18.) AB határozat, Indokolás [21]-[29]; 3295/2019. (XI. 18.) AB végzés, Indokolás [37]-[40]).

[27] Az indítványozó felülvizsgálati kérelme alapján lefolytatott eljárása eredményeként meghozott végzésében a Kúria mindenekelőtt a kérelem befogadása feltételeinek fennállását vizsgálta meg, és ez alapján állapította meg, hogy a kérelem befogadása törvényi feltételeinek az indítványozó petítuma nem felel meg. Végzésében a Kúria rögzítette, hogy az indítványozó a kérelmét elsődlegesen az elsőfokú bíróságnak a Kúria korábbi határozataitól való eltérésre alapította, ezzel szemben a végzés indokolása egyértelműen megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az elrendelt megismételt eljárásban "a felperes által megjelölt kúriai ítéletekkel összhangban járt el", "ezért nem merül fel a joggyakorlat egységének sérelme, vagy a joggyakorlat továbbfejlesztésének szükségessége és a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltéréssel sem indokolható a befogadás". A végzésben foglaltak szerint a Kúria az indítványozó által megjelölteken túl is vizsgálta a felülvizsgálati kérelem befogadhatóságát, azonban azt a vonatkozó törvény által nevesített egyetlen okból sem találta befogadhatónak.

[28] Az indítványozó által támadott határozatában a Tanács azt vizsgálta, hogy a jogegységi panasszal támadott befogadást megtagadó kúriai végzés jogkérdésben eltért-e a Kúria közzétett határozataiból megállapítható joggyakorlattól. Ennek keretében - az egyes kérdések elemzését, értékelését követően- állást foglalt az ügyazonosság, a jogkérdések egyezősége és a jogkérdésben való eltérés, a felülvizsgálati kérelem befogadására irányuló kúriai eljárás és a felülvizsgálati döntés helytállósága tekintetében. A konkrét ügyre nézve vizsgálta az adózói tudattartalom meghatározásánál figyelembe vehető objektív körülmények körét, illetve az értékesítési láncon belüli árak kérdését, majd az indítványozó által jogegységi panasszal támadott befogadást megtagadó végzés tartalmát összehasonlította és egybevetette az indítványozó által megjelölt két, közzétett kúriai határozatban foglaltakkal. Ennek eredményeként állapította meg a Tanács, hogy a támadott és a hivatkozott határozatok között jogkérdésben való eltérés nem ál fenn, mivel az indítványozó által hivatkozott határozatok nem tettek olyan megállapítást, amitől a sérelmezett, befogadást megtagadó végzés eltért volna.

[29] 3.4. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az indítványnak a Kúria felülvizsgálati döntése és ezen keresztül a jogerős ítélettel szemben megfogalmazott kifogásai lényegében az ügyben eljárt bíróságok tényállás megállapítására, jogalkalmazására, jogértelmezésére, bizonyíték-értékelésére irányuló tevékenységének a kritikáját tartalmazza, és valójában - a meghozott döntések felülbírálásának és megsemmisítésének kezdeményezésén keresztül - a meggyőződése szerint helyénvaló, számára már kedvező tartalmú újabb döntés meghozatalát kívánja elérni. A tényállás megállapítása, a bizonyítási eljárás lefolytatása, az egyes bizonyítékok értékelése, a jogszabályok értelmezése, a jogalkalmazási tevékenység, a történeti és a törvényi tényállás egybevetése és ennek alapján a döntéshez szükséges, a döntést alátámasztó következtetések levonása a rendes bíróságok hatáskörébe tartozó feladat, amelyet az Alkotmánybíróság erre vonatkozó hatásköre hiányában nem vonhat magához.

[30] Ugyanígy nem feladatköre az Alkotmánybíróságnak - és erre vonatkozó hatásköre sincs - hogy az ügyazonosság vagy a jogkérdésben való eltérés tekintetében állást foglaljon, bírói döntést törvényességi kérdésekben és szempontok alapján felülbíráljon. Ezeknek a kérdéseknek a vizsgálata és értékelése, azokban való állásfoglalás és döntés meghozatala a vonatkozó törvény alapján a Kúria erre kijelölt tanácsának a hatáskörébe tartozik. Az Alkotmánybíróság feladata nem a bíróságok tény-, illetve jogkérdésekben elfoglalt álláspontjának a felülvizsgálata, hanem az, hogy az Alaptörvényben foglalt garanciákból fakadó minimumot a bíróságoktól számon kérje.

[31] A fentieken túlmenően az Alkotmánybíróság a kúriai végzéssel szemben benyújtott alkotmányjogi panasz kapcsán azt is megállapítja, hogy megítélése szerint az indítványozó által sérelmezett végzésében a Kúria a megfelelő részletezettséggel és indokokkal, érvekkel támasztotta alá azt a döntését, amely szerint a felülvizsgálati kérelem befogadását meg kell tagadnia.

[32] 3.5. Az indítványozó a jogegységi tanács határozatára kiterjesztett panaszában alapjoga sérelmeként azt jelölte meg, hogy a Tanács a döntését az ő érvei, bizonyítékai észrevételei figyelmen kívül hagyásával hozta meg és a határozatot nem támasztotta alá számára kellő mélységű, megfelelő részletezettségű érvekkel és indokolással, azaz az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való joga egyik részjogosítványának, az indokolt bírói döntéshez való joga sérelmét állította. Az Alkotmánybíróság az indítványozó erre vonatkozó érveire nézve megállapította, hogy a jogegységi határozat részletesen, érthetően és világosan bemutatta azokat az értékelési szempontokat, logikai láncolatot és összefüggéseket, amelyek a határozatban foglalt döntéshez vezettek el. Ennek keretében a Tanács részletesen definiálta és értelmezte az elemző, értékelő-összehasonlító tevékenysége során használt jogfogalmakat (jogegység, ügyazonosság), jogegységi eljárásának az eljárási törvényben foglalt kereteit, szabályait és szempontjait, továbbá azt is, hogy pontosan milyen tények és körülmények alapján és figyelembevétel jutott arra a következtetésre és álláspontra, hogy az indítványozó által panaszolt ügyben az általa támadott és a hivatkozott bírósági döntések között jogkérdésben való eltérés nem állapítható meg. A Tanács határozata a szükséges terjedelmű és tartalmú érveléssel támasztotta alá, hogy miért tartotta a felülvizsgálati végzést minden tekintetben helytállónak.

[33] Az Alkotmánybíróság megítélése szerint tehát a Tanács az indítványozó által kifogásolt határozatát kellő mélységű és a megértéséhez szükséges és elégséges, kielégítő terjedelmű indokolással támasztotta alá. Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben is emlékeztet vonatkozó gyakorlatára, amely szerint" [a] bíróságok indokolási kötelezettségéből nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, különösen nem az indítványozó szubjektív elvárásait kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása" (30/2014. (IX. 30.) AB határozat, Indokolás [89]). Az Alkotmánybíróság erre vonatkozó gyakorlata alapján továbbá a határozat indokolása megfelelőségének értékelésekor és megítélésekor sem vizsgálhatja az abban megjelölt bizonyítékok és érvek megalapozottságát, a döntésnél figyelembe vett szempontok és körülmények helytállóságát, ahogyan azt sem, hogy "a jogalkalmazó helytállóan értékelte-e az eljárásban beszerzett bizonyítékokat és előadott érveket" (3065/2016. (IV. 11.) AB határozat, Indokolás [36]).

[34] Az alkotmánybíróság jelen ügy kapcsán is - mindkét, az indítványozó által sérelmezett bírói döntés alkotmányosságának megítélésével összefüggésben - hangsúlyozza, hogy önmagában az a körülmény, hogy az indítványozó a rá nézve hátrányos, de egyébként megfelelően indokolt bírósági döntés érvelését tévesnek és nem az általa elvárt mélységűnek tartja, illetve az számára vitatható és elfogadhatatlan, nem alkotmányossági kérdés és nem ad alapot a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyének a megállapítására.

[35] 4. Tekintettel arra, hogy az indítvány részben nem felelt meg az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontjában és az 52. § (1b) bekezdése b) pontjában foglalt kritériumnak, továbbá nem vetett fel alapvető jelentőségő alkotmányjogi kérdést, illetve nem mutatott rá a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességre, az Alkotmánybíróság az indítványt - az Abtv. 56. § (3) bekezdésére figyelemmel - az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján visszautasította.

Budapest, 2022. október 18.

Dr. Sulyok Tamás s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Czine Ágnes s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Handó Tünde s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Horváth Attila s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Juhász Miklós s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Márki Zoltán s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Sulyok Tamás s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke az aláírásban akadályozott dr. Pokol Béla alkotmánybíró helyett

Dr. Schanda Balázs s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szabó Marcel s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szalay Péter s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Szívós Mária s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/4874/2021.