A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsának határozata [Jpe.I.60.029/2021/9.]
jogegységi panasz elutasításáról
Az ügy száma: Jpe.I.60.029/2021/9.
A felperes: a felperes neve (a felperes címe)
A felperes képviselője: dr. Csurka Gyula (a felperesi képviselő címe)
Az alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága (az alperes címe)
Az alperes képviselője: dr. Feketéné dr. Németh Georgina Borbála kamarai jogtanácsos
A per tárgya: adóügyben hozott közigazgatási határozat jogszerűségének felülvizsgálata
A jogegységi panaszt benyújtó fél: a felperes
A jogegységi panasszal támadott határozat: Kfv.I.35.370/2021/2. számú végzés
Rendelkező rész
A Kúria a felperes jogegységi panaszát elutasítja.
A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.
Indokolás
A jogegységi panasz alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes alumínium ötvözetek szállításáról szóló szerződés alapján fogadott be számlákat beszállítóitól, amelyekkel összefüggésben 2013., illetve 2014. adóévekben bevallásaiban 1.450.489.000 forint beszerzést terhelő levonható adót szerepeltetett. Az adóhatóság bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott áfa adónemben, amelynek alapján a felperes terhére 258.569.000 forint adókülönbözetet állapított meg, adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel. Megállapította, hogy az 5/2016. (IX. 26.) KMK vélemény 2.) pontjában foglaltaknak megfelelő eset áll fenn, azaz a befogadott számlákra a felperes adólevonási jogot nem alapíthat, mert a gazdasági események nem a számlán feltüntetett felek között és tartalommal valósultak meg, a számlázási láncolatban az ügyletek valódi célja jogosulatlan adóelőny volt, amit a fennálló objektív körülmények miatt a felperesnek is tudnia kellett.
[2] Az első belföldi beszerzést megvalósító eltűnő kereskedőket azért illesztették a számlázási láncolatba, hogy az őket követő gazdasági társaságok adólevonási jogát megteremtsék. Megállapította továbbá, hogy az értékesítési árak a beszerzési árak alatt maradtak és a felperes nem tett meg tőle minden észszerűen elvárható intézkedést annak érdekében, hogy az ügylet ne vezessen adókijátszáshoz.
[3] A felperes keresetében az adóhatóság által feltárt tényállás hiányosságaira, bizonyítatlanságára, iratellenességére, ellentmondásosságára hivatkozva kezdeményezte a bírósági jogorvoslatot. Az alperes nem tett eleget indokolási kötelezettségének. Hivatkozott arra, hogy az ügyletek piaci áron teljesültek. Nem bizonyított, hogy tudott a láncolatban tapasztalt adókijátszásról, és annak haszonhúzója lett volna. A beszállítók elismerték az ügyleteket, az áruk mozgása alátámasztott.
[4] Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban elutasította a felperes tanú bizonyításra, illetve a felperes képviselőinek meghallgatására irányuló indítványait. Jogerős ítéletével elutasította a keresetet. Indokolásában az egyes beszállítókra egyediesítve állapította meg a tényállást. Következtetése minden esetben az volt, hogy azok a felperes részére ténylegesen nem végeztek termékértékesítést. A koncepcionális azonosságok az ügyletek mesterséges jellegét támasztják alá. Az eltűnő kereskedők láncolatba való beépítésének célja az volt, hogy a jelentős mennyiségű közösségi termékbeszerzés esetében megteremtsék a láncban következő és a felperes közvetlen beszállítóinak áfa levonási jogát, miközben a számlázott ügyletek után nem teljesítették adófizetési kötelezettségüket. A számlázási láncolatok közötti ügyletek valódi célja az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. § (7) és 2. § (1) bekezdései alapján a jogosulatlan előny elérése volt. A felperesi tudattartalom körében alperes helytállóan emelte ki a feltárt körülményeket. A jelentős nagyságrendű ügyleteknél az alumínium tömbök beszerzése terén több éves tapasztalattal rendelkező felperes olyan kereskedőktől fogadott be számlákat, akik általa is tudottan nem rendelkeztek megfelelő műszerezettséggel, a minőségvizsgálathoz szükséges eszközökkel, gyártói minőség tanúsítványokkal, miközben a felperes arra hivatkozott, hogy fontos volt az alumínium tömbök minősége. Az alkalmazott ár kérdésében az elsőfokú bíróság kiemelte, hogy a felperes rendszeresen tájékozódott a piaci árakról, kért árajánlatokat. Épp ezért gyanút kellett volna keltsen, hogy a tapasztalattal nem rendelkező beszállítók a gyártói áraknál 3,6-10%-kal olcsóbban kívánnak értékesíteni. A felperesnek kifejezetten tudnia kellett az áruk beszerzési forrásairól, figyelemmel a minőségbiztosításra, garanciális jogok érvényesíthetőségére. Ezek alapján megállapítható a felperes felelősségteljes és kellő körültekintő magatartásának, az észszerűen elvárható intézkedéseknek a hiánya. Jelen ügyben az 5/2016. (IX. 26.) KMK vélemény 2. fordulata - a gazdasági esemény megvalósult, de nem a számlában szereplő felek között - valósult meg.
[5] A felperes felülvizsgálati kérelemmel támadta a jogerős ítéletet. A kérelem befogadhatósága kapcsán a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 118. § (1) a) pont aa) alpontjára és b) pontjára hivatkozott. Előadta, hogy a jogerős ítélet számos jogkérdésben eltér a Kúria által közzétett, a kérelemben tételesen megjelölt határozattól, továbbá helytelenül értelmezte, alkalmazta az Art. 1. § (3a) és (7) bekezdését, a 2. § (1) bekezdését, 97. § (3), (4) és (6) bekezdését, az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 120. § a) pontját, a 127. § (1) bekezdés b) pontját, a Kp. 97. § (4) bekezdését, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 346. § (5) bekezdését.
A Kúria jogegységi panasszal támadott határozata
[6] A Kúria a jogegységi panasszal támadott végzésében azt állapította meg, hogy a kérelem nem befogadható. Kifejtette, hogy a felperes a Kp. 118. § (1) bek. a) pont aa) alpont és b) pont alapján történő befogadást az elsőfokú bíróságnak a Kúria korábbi határozataitól való eltérésre alapította. Az elsőfokú bíróság a Kúria Kfv.I.35.579/2019/8. számú végzésével elrendelt megismételt eljárásban a felperes által megjelölt kúriai ítéletekkel összhangban járt el. A teljes értékesítési lánc vizsgálatával elemezte a résztvevők magatartását, a felperestől elvárható észszerű intézkedések körét. Az ár kérdésében az elsőfokú bíróságnak rendelkezésére álltak az alperes által beszerzett adatok, azokat a felperesi tudattartalom kapcsán értékelés alá vonhatta. Megállapítható, hogy a felperes által megjelölt ítéletek szempontjait az elsőfokú bíróság követte, alkalmazta. Nem merül fel a joggyakorlat egységének sérelme, vagy a joggyakorlat továbbfejlesztésének szükségessége és a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltéréssel sem indokolható a befogadás.
[7] A felperes a befogadási okok között az elsőfokú bíróság által - álláspontja szerint - megsértett konkrét jogszabályokat is megjelölt. A felülvizsgálati kérelem befogadhatóságáról való döntés során azonban a támadott jogerős ítélet tételes jogszabálysértései nem vizsgálhatók, az azokra való hivatkozás csak a Kp. 118. § speciális keretei között elemezhető. A Kúria hangsúlyozza, hogy a felülvizsgálati eljárás során elsősorban joggyakorlatot fejlesztő és egységesítő tevékenységet folytat, a tényállás megállapításának és a bizonyítékok értékelésének felülmérlegelésére csak kirívóan súlyos esetekben van lehetőség, amelyeket pedig az eljárás jelen szakaszában az Art. és az Áfa tv. nem lehetett megállapítani.
A jogegységi panasz
[8] A felperes jogegységi panaszában azt a jogkérdést veti fel, hogy milyen objektív körülmények alkalmasak és szükségesek az adózó tudattartamának vizsgálatakor az adólevonási jog megtagadásához elengedhetetlen "tudta vagy tudnia kellett volna" feltételek fennállásának igazolására és hogyan kell megítélni a befogadott számlákban feltüntetett árakat az adózó tudattartalmának vizsgálata körében.
[9] Arra hivatkozott, hogy a Kúria eltért a Kfv.35.362/2020/10. számú határozat [47] pontjától, valamint a Kfv.35.096/2020/11. és Kfv.35.100/2020/11. számú határozatai [14], [15] és [32] pontjától és [35] pontjától, mert ott a piaci átlagártól való eltérést vizsgálták, nem pedig - mint a jelen esetben - az árak értékesítési láncon belüli eltérését.
[10] Álláspontja szerint a felülvizsgálati kérelemmel érintett jogerős ítélet jelentős körülményként értékelte az értékesítési láncban alkalmazott árakat és azok alakulását, ugyanakkor nem tulajdonított jelentőséget a piaci átlagáraknak.
A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsának döntése és annak jogi indokai
[11] A felperes jogegységi panasza nem alapos. A Bszi. 41/B. § (1) bekezdése és 41/D. § (2) bekezdése értelmében a Kúria felülvizsgálati kérelem befogadását megtagadó végzése jogegységi panasszal támadható.
[12] A jogegységi panasz akkor lehet eredményes, ha a Kúria kifogásolt határozatában a BHGY-ben közzétett határozatától eltért, illetve az alsófokú bíróság eltérését nem orvosolta.
[13] A Bszi. 41/D. § (2) bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelem befogadását megtagadó végzés esetében elsőként azt kell vizsgálni, hogy a hivatkozott joggyakorlathoz képest megvalósult-e eltérés.
[14] A jogegység fogalmát az egyes eljárási törvények nem definiálják, a Bszi. jogegységi eljárásra és jogegységi panasz eljárásra vonatkozó rendelkezéseiből, annak egyes eseteire vonható le - negatív oldalról - következtetés, melynek értelmében a jogegység hiányát a korábbi döntéstől való indokolatlan eltérés okozza. A jogegység követelménye tehát sohasem absztrakt, hanem mindig konkrét ügyekhez, jogértelmezéshez köthető, az csak meghatározott és megjelölt bírói döntések tekintetében merülhet fel. Sem a Bszi., sem más jogszabályok nem rendelkeznek a jogegység alapvető feltételéről, a döntések jogi egybevethetőségéről. A jogegység leggyakrabban anyagi jogi kérdés, mivel azt kell biztosítani, hogy a bíróságok hasonló ügyeket ugyanolyan tartalommal döntsenek el. A jogegység követelményén belül tehát az az elvárás, hogy ugyanazon jogkérdést felvető ügyekben (ügyazonosság) a jogértelmezés is azonos legyen. Ha nincs meg az ügyek közötti azonosság, mert eltérő hátterűek a bírói döntések, akkor sem jogilag, sem tágabb értelemben nem értelmezhető a jogegység.
[15] Amint azt a Kúria a Jpe.I.60.002/2021/7. számú határozatában kifejtette: "A jogegység követelménye megköveteli annak vizsgálatát, hogy mikor áll fenn az ügyek (bírói döntések) közötti azonosság. Az ügyazonosság több tényező által befolyásolt, összetett jogfogalom, amelyet mindig esetről esetre kell vizsgálni. Ennek során szigorúan kell venni az összehasonlított bírói döntésekben az alkalmazott anyagi jogszabály egyezőségét (hatály, normatartalom) és a jogértelmezés szempontjából releváns tények lényegi hasonlóságát, továbbá közigazgatási perben - a kérelemhez kötöttség és a közigazgatási ügy tárgya által meghatározott vizsgálat miatt - a hatósági, a kereseti és a felülvizsgálati kérelem ténybeli és jogi azonosságot befolyásoló elemeit.
[16] Nincs ügyazonosság az eltérő anyagi jogi hátterű, azonos anyagi jogi háttér mellett eltérő kérelmet tartalmazó, vagy azonos anyagi jogi háttér mellett eltérő tényállású közigazgatási ügyek és annak alapján indult közigazgatási jogviták között. Alappal kérdőjelezhető meg az ügyazonosság továbbá azonos anyagi jogi háttér mellett eltérő kereseti vagy eltérő felülvizsgálati érvelés esetén.
[17] Lényeges elvi tétel továbbá, hogy a Kúria a jogegységi panasz eljárásban az ítélkező tanács által megállapított tényállást nem bírálhatja felül, mivel ez az eljárás nem jelent egy újabb teljes körű jogorvoslatot, a vizsgálat csak a közzétett és az ítélkező tanács által meghozott döntések jogkérdésben való eltérésére szorítkozik.
[18] A Kúria álláspontja szerint a jogegységi panaszt előterjesztő féltől elvárható, épp a jogintézmény sajátos jellege és a kötelező jogi képviselt okán, hogy a támadott döntés és a közzétett kúriai döntés(ek) közötti ügyazonosságot bemutassa, annak fennállását részletesen indokolja, a jogkérdésben való eltérést a kezdeményező pontosan megjelölje, és panaszában állítson fel párhuzamot a jogkérdés szempontjából releváns tények, alkalmazandó jogszabályok, az eljárás kereteit meghatározó kérelmi elemek hasonlóságára utalva, továbbá mutassa be, hogy a közzétett döntésekben milyen elvi megállapítás került rögzítésre, ugyanezen jogkérdésben milyen álláspontot fogadott el az ítélkező tanács és indokolja meg, miben látja a közzétett és támadott kúriai döntés közötti eltérést. Nem megfelelő az érvelés, ha az nem a közzétett kúriai döntésre, hanem annak kezdeményezői értelmezésére koncentrál, és ezzel elszakad a kúriai döntés elvi magjától. Az ügyazonosság lényeges elemeinek vagy az ezzel kapcsolatos jogi érvelés hiánya esetén sikerrel nem állíthatja a kezdeményező, hogy az ítélkező tanács jogegységet sértő módon járt el. Ebben az esetben a jogegységi panaszt a Bszi. 41/C. § (3) bekezdése alapján el kell utasítani."
[19] Amennyiben a jogegységi panasz benyújtására felülvizsgálati kérelem befogadását megtagadó végzéssel szemben kerül sor, figyelemmel kell lenni e határozat sajátos jellegére. A Kp. 115. § (1) bekezdése szerint a befogadási eljárás során a Kúria jogszabálysértést, illetve közzétett határozatától jogkérdésben való eltérését vizsgálja. A Kp. 118. §-a értelmében akkor indokolt a felülvizsgálati kérelem befogadása, ha szükséges megvizsgálni történt-e jogszabálysértés, illetve a Kúria közzé tett határozatától való eltérés "miatt". Tehát a felülvizsgálati kérelmet be kell fogadni, ha eltérés valósult meg, és nem indokolt befogadni ha nincs eltérés. Az eltérés egyik előfeltétele az ügyazonosság, ami nem ténybeli, hanem a jogkérdés egyezőségét jelenti. Az azonos jogkérdésnek is lehetnek azonban különböző alkotóelemei, amelyeknek más a súlya, jelentősége, szerepe.
[20] A Kp. befogadási szabályai hallgatnak arról, hogy milyen esetekben történhet az eltérés vizsgálata előkészítő jellegű (befogadási) eljárásban és mely esetekben igényel érdemi felülvizsgálati eljárást. A Kp. 118. §-hoz fűzött indokolás szerint "A felülvizsgálati kérelem visszautasítása nem azonos a befogadási döntéssel. A visszautasítás esetében eljárási akadály, míg a befogadás megtagadása esetében tartalmi akadály áll fenn: a felülvizsgálati kérelem nem valószínűsíti azon speciális feltételek fennállását, amelyek elbírálásának szükségességét alátámasztanák." A jogkérdésben való eltérés elemzése tehát a befogadási eljárás immanens része. Kérdéses, hogy elegendő-e, ha e tartalmi vizsgálat megelégszik az ügyazonosság és az eltérés állítása meglétével, azaz a jogkérdésben való eltérés látszatának megállapításával.
[21] A befogadási eljárások eddigi gyakorlata azt mutatja, hogy amennyiben az eltérés vizsgálata olyan mértékű bírói vizsgálatot igényel, amely már az érdemi elbírálás mélységéhez közelít, akkor a bírói tanácsok a befogadásra és az azt követő érdemi elbírálásra hajlanak. A jogalkotói szándékkal ellentétesnek tűnik az olyan megközelítés, amely szerint az eltérés tartalmi vizsgálata befogadás megtagadását eredményező eljárásban nem, hanem kizárólag érdemi felülvizsgálati eljárásban történhetne. Ez a felfogás azzal járna, hogy elegendő lenne a felülvizsgálati kérelemben akár formális alapon eltérést állítani, és azt máris érdemi felülvizsgálatban kellene elbírálni. A befogadási mérlegelés ilyen megkerülése a befogadási eljárást kiüresítené, és a bevezetése előtti kötelező elbírálás rendszerét állítaná vissza, ami nem tükrözné a jogalkotói akaratot: "...a felülvizsgálat igénybevehetősége az Alkotmánybíróság gyakorlata szerinti szükséges minimumra szűkül: a Kúria csak azon esetekben fogadja be a felülvizsgálati kérelmet, amelyekben a Kúria közzétett gyakorlatától vagy jogegységi határozattól való eltérés, illetve az előzetes döntéshozatali eljárás szükségessége azt megalapozza." - a Kp.-hez fűzött általános indokolás. Ugyanígy ellentétes lenne a jogalkotói szándékkal és a Kp. normaszövegével, ha a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérés teljes érdemi vizsgálatát a befogadási eljárásban végezné el, hiszen így a befogadást megtagadó végzés a Kp. 121. §-a szerinti érdemi felülvizsgálati határozat helyébe lépne.
[22] Nincs helye befogadásnak, ha a Kp. 118. § (1) bekezdése szerinti befogadási okra - a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérésre - alapított felülvizsgálati kérelem nem tesz eleget a Kp. 117. § (4) bekezdése szerinti követelménynek ("meg kell jelölni azt a közzétett kúriai határozatot, és annak azt a részét, amelytől a felülvizsgálni kért határozat jogkérdésben eltér."). A törvényben megkövetelt megjelölés azonban nem merülhet ki a határozat számának és érintett bekezdésének puszta nevesítésében, ezen túlmenően arra is szükség van, hogy az előterjesztő tartalmilag is kimutassa miben látja a jogkérdésben való eltérést. A hivatkozott azonos jogszabályi rendelkezésekhez kapcsolódó eltérő jogértelmezést be kell mutatni, amelyet a Kúria a befogadási vizsgálat során értékelni fog. Befogadásra csak a jogkérdésben való eltérés és nem annak puszta látszata alapján kerülhet sor.
[23] Az a körülmény, hogy az azonos jogszabály meghatározott rendelkezésének eltérő értelmezése az összevetett határozatok eltérő tényállási elemeinek, illetve a felek és érdekeltek különböző tartalmú kérelmein alapul, nem a befogadási, hanem a felülvizsgálati eljárás érdemére tartozó kérdés.
[24] A Kúria befogadási gyakorlata szerint általában nem indokolt a felülvizsgálati kérelem befogadása olyan esetekben, amikor a Kúria a hivatkozott kérdést korábbi határozatában már elbírálta, ha a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő, a hivatkozását a szükséges mértékben nem fejtette ki, illetve megfelelően nem támasztotta alá, vagy ha olyan irányú jogértelmezésre támaszkodik, ami az alkalmazott jogszabályhely valóságos értelmét kifordítaná, a józan ész szabályaival ellentétes következtetést eredményezne.
[25] Az indokolatlan és a szükséges befogadás közötti határvonal olyan általános elvek tartalmának kibontásával húzható meg, amelyek a bírói eljárásokat teljes egészében áthatják. Úgy mint a bírósághoz való hozzáférés, a tisztességes eljárás iránti igény, az átláthatóság, a kontradiktórius elve, a közvetlenség és az indokolási kötelezettség egyes elemei határozhatják meg, hogy mikor kell, hogy befogadásra sor kerüljön. Ezek az eljárási elemek azonban csak esetről-esetre határozhatók meg.
[26] A jelen esetben a jogegységi panasz lényegében két lényeges körülmény vizsgálatát igényli. Az első az adózói tudattartalom meghatározásánál figyelembe vehető objektív körülmények köre, a második az értékesítési láncon belüli árak kérdése. Ad egy: a befogadást megtagadó végzés indokolása megállapította, hogy az elsőfokú bíróság "A teljes értékelési lánc vizsgálatával elemezte a résztvevők magatartását, a felperestől elvárható ésszerű intézkedések körét". (a végzés [9] pontjának 3. mondata.) Ad kettő: "Az ár kérdésében az elsőfokú bíróságnak rendelkezésére álltak az alperes által beszerzett adatok, azokat a felperesi tudattartalom kapcsán értékelés alá vonhatta."
[27] A Kúria eljárt tanácsa mindkét vonatkozásban úgy értékelte, hogy az elsőfokú bíróság a felperes által eltérés alapjaként hivatkozott ítéletekkel összhangban járt el, illetve a felperes által hivatkozott ítéletet szempontjai követte, alkalmazta (végzés [9] pont 2. és 5. mondata). Lényegben erre alapozta azt az álláspontját, hogy a befogadás nem indokolt.
[28] A végzés további indokolása arra mutatott rá, hogy nem befogadhatósági kérdés a tényállás megállapítása és a bizonyítékok értékelése.
[29] A végzés az elsőfokú ítéletre utalva kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság az egyes beszállítókra egyediesítve állapította meg és felsorolta a figyelembe vett lényeges objektív körülményeket, úgymint az eltűnő kereskedők létét a láncolatban, az olyan kereskedőktől történő számlabefogadást, akik megfelelő műszerekkel, minőségvizsgálathoz szükséges eszközökkel, gyártói minőség tanúsítványokkal nem rendelkeztek, holott az alumíniumtömbök minősége fontos szempont volt. Az alkalmazott ár vonatkozásában azt a megállapítást idézte, hogy "gyanút kellett, hogy keltsen, hogy a tapasztalattal nem rendelkező beszállítók a gyári áraknál olcsóbban kívánnak értékesíteni" (a végzés [4] pontja).
[30] A befogadást megtagadó végzés indokolásából tehát kitűnik, hogy a Kúria a befogadásról hozott döntése során a jogegységi panaszban állított joggyakorlattól való eltérés mindkét elemét (tudattartalom és alkalmazott árak) megvizsgálta.
[31] A felperes által hivatkozott két közzétett határozattól jogkérdésben való eltérést nem állapított meg. Az indokolásból kitűnik, hogy álláspontja szerint a tudatállapotot az elsőfokú bíróság a joggyakorlatban elfogadott objektív körülmények alapján vizsgálta, illetve az alkalmazott árat jogszerűen vonhatta értékelése körébe.
[32] A jogegységi panasz ezzel szemben azt állítja, hogy a Kúria Kfv.I.35.096/2020/11. és Kfv.I.35.100/2020/11. számú ítélete [14], [15], [32], [35]-ös pontja értelmében nem mellőzhető a piaci átlagár vizsgálata, a láncon belüli eltérés önmagában nem alapozhatja meg az adólevonási jog megtagadását, illetve a felperes a láncon belüli árakat nem ismerte.
[33] A Kúria Kfv.I.35.096/2020/11. és Kfv.I.35.100/2020/11. számú ítélete [14], [15], [32], [35]-ös pontjában nem tett olyan megállapítást, amitől a Kúria befogadást megtagadó végzése, illetve az ügyben eljárt elsőfokú bíróság ítélete eltért volna. A hivatkozott ítéleti megállapítás ugyanis abban a kérdéskörben fejtett ki véleményt, hogy a külföldi gyártói árak nem azonosíthatók a hazai piaci árakkal, illetve nyitva hagyta annak lehetőségét, hogy a számlakibocsátók által alkalmazott árból a számlabefogadói tudattartalomra lehessen következtetni, ha az ár eltérés objektíve kimutatható és az eltérés mértékéből adókijátszásra lehet következtetni (hivatkozott ítéletek [14]-es és [35]-ös pontja).
[34] A kifejtettekre figyelemmel a Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa úgy ítélte meg, hogy a jogegységi panasszal támadott befogadást megtagadó végzés nem tért el a Kúria közzétett határozataiból megállapítható joggyakorlattól.
Záró rész
[35] A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa a jogegységi panaszt a Bszi. 41/C. § (8) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
[36] A jogegységi panasz eljárásban állam által viselendő költség nem merült fel, az ellenérdekelt fél a jogegységi panasz eljárásra költséget nem igényelt. A jogegységi panaszt benyújtó felperes a jogegységi panasz eljárás illetékét lerótta. Mindezekre tekintettel ezekről a kérdésekről a Kúriának rendelkeznie nem kellett.
[37] A határozat ellen sem a Bszi., sem más jogszabály nem biztosít jogorvoslatot.
Budapest, 2022. január 28.
Dr. Varga Zs. András s. k.,
a tanács elnöke
Dr. Darák Péter s. k.,
előadó bíró
Dr. Balogh Zsolt s. k.,
bíró
Dr. Bartal Géza s. k.,
bíró
Dr. Bartkó Levente s. k.,
bíró
Dr. Csák Zsolt s. k.,
bíró
Dr. Sperka Kálmán s. k.,
bíró
Dr. Domonyai Alexa s. k.,
bíró
Dr. Döme Attila s. k.,
bíró
Dr. Dzsula Marianna bíró helyett Dr. Varga Zs. András s. k.,
a tanács elnöke
Dr. Farkas Attila s. k.,
bíró
Dr. Fekete Ildikó s. k.,
bíró
Dr. Harter Mária s. k.,
bíró
Dr. Hajdu Edit bíró helyett Dr. Varga Zs. András s. k.,
a tanács elnöke
Dr. Kovács András s. k.,
bíró
Dr. Kovács Zsuzsanna s. k.,
bíró
Dr. Kurucz Krisztina s. k.,
bíró
Dr. Patyi András bíró helyett Dr. Varga Zs. András s. k.,
a tanács elnöke
Dr. Sebe Mária s. k.,
bíró
Dr. Tánczos Rita s. k.,
bíró