AVI 2011.4.38 Az adóhatóságnak az Art. 73. § (1) bekezdésében írt kivételes méltányosság gyakorlására vonatkozó mérlegelési szempontokat is figyelembe kell vennie [2003. évi XCII. tv. 73. § (1) bek.]

Az adóhatóság kiutalás előtti ellenőrzést végzett a felperesnél, amelynek során megállapította, hogy a felperes 2006. II. negyedévi bevallásában két darab összesen 1 000 000 Ft általános forgalmi adótartalmú számlát állított be, amelyet levont, illetőleg visszaigényelt.

Az adóhatóság álláspontja szerint e két számla általános forgalmi adó tartamának levonására, illetve visszaigénylésére a felperes nem volt jogosult, tekintettel arra, hogy a számla ingatlanbérleti szerződésről került kibocsátásra. Ez a szolgáltatás tárgyi adómentes, a számlakibocsátó ezért jogosulatlanul tüntette fel az általános forgalmi adót.

Az elsőfokú adóhatóság határozatában a felperes terhére emiatt 1 000 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, és kötelezte a felperest 500 000 Ft adóbírság megfizetésére.

A fellebbezés folytán eljáró alperes, mint másodfokú hatóság határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

A felperes keresetében e határozat bírságfizetési kötelezettségének hatályon kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy a számlakibocsátó gazdasági társaság felszámolóbiztosával 2006. április 18-án kötött ingatlanbérleti szerződést, ennek alapján a bérleményt használatba vette, és a kibocsátott számla alapján bérleti díjat fizetett. A szerződéskötés során kellő körültekintéssel járt el, figyelemmel arra, hogy a felszámolóbiztos tájékoztatása alapján teljesítette a fizetési kötelezettséget. Nem volt, és nem is lehetett tudomása arról, hogy a számlakibocsátó nem tartozik általános forgalmi adó hatálya alá.

Az alperes a kereset elutasítását kérte.

A megyei bíróság 5. számú ítéletével az alperes határozatát részben megváltoztatta, és mentesítette a felperest 500 000 Ft adóbírság megfizetése alól.

Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény, (a továbbiakban: Art.) 171. § (1) bekezdésében írt kivételes méltánylást érdemlő körülmény fennállt. A felperes ugyanis alappal bízott a szerződéskötéskor a szerződő partnere tájékozottságában, tekintettel arra, hogy annak nevében felszámolóbiztos járt el. Ő írta alá a bérleti szerződést és ő kötötte ki az általános forgalmi adó fizetési kötelezettséget is. A felszámoló tevékenysége sokrétű gazdasági, pénzügyi jogi ismereteket követel, ezért a felperes alappal bízhatott, hogy az általa kibocsátott számla jogszerű.

A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását.

Az alperes fenntartotta azt az álláspontját, miszerint nem volt indokolt az adóbírság elengedése, kivételes méltánylást érdemlő körülmény nem állt fenn.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.

A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 5. számú ítéletét hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.

A perben eldöntendő kérdés kizárólag az volt, hogy a felperes terhére megállapított adókülönbözet után kiszabott adóbírság jogszerű volt-e, illetve alkalmazni lehetett-e a bírság mérséklését.

A perben már nem volt vitás, hogy a felperes olyan számlát fogadott be, amely jogszabályellenesen tartalmazott általános forgalmi adót, mivel a számlában szereplő szolgáltatás tárgyi adómentes.

Az adózás rendjéről szóló többször módosított 2003. évi XCII. törvény (Art.) 170. § (1) bekezdése értelmében adóhiány esetén adóbírságot kell fizetni. Adóbírságot kell fizetni akkor is, ha az adózó jogosulatlanul nyújtotta be támogatási, adó-visszaigénylési, adó-visszatérítési kérelmét, vagy igénylésre, támogatásra, visszatérítésre vonatkozó bevallását és a jogosultság hiányát az adóhatóság kiutalás előtt megállapította. Az adóbírság mértéke az adóhiány illetve a jogosulatlanul igényelt összeg 50%-a.

Az adóhatóság ennek alapján a perbeli esetben is a felperest 50%-os mértékű adóbírság megfizetésére kötelezte.