BH 2011.9.242 A közösség elleni izgatás elkövetési magatartása, a gyűlöletre uszítás, a védett nemzeti vagy népcsoportok elleni erőszak érzelmi előkészítése. Ez tárgyi értelemben a szenvedélyek oly mérvű felszítását feltételezi, amely magában hordja a gyűlölet önfejlődésével erőszakos jellegű konkrét sérelem reális lehetőségét; alanyi értelemben pedig az elkövetőtől annak felismerését követeli meg, hogy az általa másokban felhevített szenvedély - a gyűlölet - bármikor szélsőséges aktivitásba, végső soron erőszakos cselekvésbe csaphat át [Btk. 269. §, 30/1992. (V. 26.) AB határozat, HGY 6 sz.].

A bíróság katonai tanácsa a volt szerződéses őrmestert bűnösnek mondotta ki a Btk. 269. §-ának b) pontja szerinti közösség elleni izgatás bűntettében, ezért 180 napi tétel - napi tételenként 500 forint - pénzbüntetésre és lefokozásra ítélte.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege szerint az őrmester terhelt 1997. november 3-tól 2009. augusztus 15-ig - szolgálati viszonyának méltatlanság miatt történt megszüntetéséig - szerződéses katonai szolgálatot teljesített az egyik zászlóalj Sz.-i alakulatának állományában. Szolgálati feladatait, rajparancsnok-helyettesi beosztását kifogástalanul látta el.

A terhelt még szolgálatának ideje alatt, 2009. április végén az Internetről letöltötte a Csendőrségi Lapok X. évfolyamának 11. számában, 1916. április 10-én "A czigánykérdés hazánkban" címmel megjelent, egy nyugalmazott járásbíró által írt cikket.

A szerző az 1916-ban írt cikkben a cigányságról, mint etnikai népcsoportról negatív tényeket állít, őket a társadalom testén élősködő - ("a társadalom élő testén évszázadok óta rágódó fekély, nyitott seb") -, az állami hatalmon és törvényen kívül, sajátos babonás hitvilág által szabályozott normák között élő, kizárólag annak engedelmeskedő népcsoportként jellemzi.

A cigányokat bűnözőként említi, akik vándoréletet élnek, kivonják magukat az anyakönyvezés, a közterhek (adófizetés, katonai kötelezettség) viselése alól. Nem ismerik a tulajdon sérthetetlenségét, a házasság jogintézményét, a rendszeres és állandó munka szükségességét és "szükségleteiket majdnem kivétel nélkül büntetendő cselekményekkel, lopással, csalással, rablással, jóslással, kuruzslással, orvvadászattal, mezőrendőri kihágással szerzik be. Ha a körülmények úgy kívánják, úgy gyújtogatástól, emberöléstől, gyermekrablástól sem riadnak vissza."

A cigánykérdés "megoldására" a cigány kisebbség, mint etnikai népcsoport tagjai ellen gyűlöletre uszító kijelentéssel tesz javaslatot: "Évszázadok óta vajúdó, de még mindmáig is megoldatlan probléma, az ún. cigánykérdés és valóban bűn a társadalom ellen, ha ezt az egyre jobban elmérgesedő rákfenét kivágni, orvosolni meg nem kíséreljük." A cigánykérdés megoldatlanságára, társadalmi integrációjának eleve reménytelen, kudarcra ítélt voltára példaként említi József főhercegnek - aki a cigány nyelv és szokások kiváló ismerője volt, a cigány nyelvről külön könyvet, nyelvtant írt - a cigányok alacsúti birtokán történő letelepítésére irányuló sikertelen kísérletét.

A terhelt 2009. április 27-én az előzőekben említett újságcikket kifüggesztette az alakulat egyik gyorsreagálású századának körletszintjén a faliújságra. A levételéig, május 11-ig az alegység állományába tartozók közül mintegy 10 fő a cikket elolvasta, illetve az alegység személyi állományából mintegy 40 főnek az ugyanitt tartott reggeli sorakozók idején lehetősége nyílott arra, hogy azt elolvassa.

A terheltnek az a magatartása, hogy a cigányság ellen gyűlöletre uszító cikket az alakulat faliújságára kifüg­gesztette, alkalmas volt arra, hogy a cigányság, mint etnikai népcsoport ellen az alakulat állományán belül gyűlöletet szítson, különös tekintettel arra, hogy ott cigány származású katonák is teljesítettek szolgálatot.

A bíróság a bűnösség megállapítását és a cselekmény közösség elleni izgatás bűntetteként minősítését az Alkotmánybíróság gyakorlatát és az ítélkezési gyakorlatot áttekintve lényegében az alábbiakkal indokolta.

A véleménynyilvánítás szabadságának körébe eső nyilatkozatoknak és a büntetendő gyűlöletre uszításnak az elhatárolásához adott alkotmánybírósági iránymutatásnak, a 30/l992. (V. 26.) számú AB határozatban kifejtetteknek megfelelően, az Alkotmány 61. § (1) bekezdésére és a Polgári és Politikai Jogok Egyezségokmányának rendelkezéseire figyelemmel a vélemény mindaddig szabadon kinyilvánítható, amíg az nem csap át gyűlöletre uszításba.

A gyűlölet olyan negatív, erős ellenszenvet magába sűrítő, heves, ellenséges érzelem, amely nélkülözi a józan megfontolást és a tények, érvek ütköztetésére, tárgyilagos mérlegelésére képtelenül, izzó indulati, érzelmi töltéssel fordul tárgyával szemben.

A Btk. 269. § nem egyszerűen a gyűlöletkeltést, a gyűlölet felébresztését rendeli büntetni, hanem a gyűlöletre uszítást, amely - túl azon, hogy durva visszaélés a véleménynyilvánítás szabadságával - nem más, mint az erőszak érzelmi előkészítése.

A bűncselekmény csak szándékosan követhető el. Megvalósulásához elegendő, hogy az elkövető tudatában

legyen annak, a nagy nyilvánosság előtt tett megnyil­vánulásai a védett csoportok valamelyike ellen irányulnak, gyűlölet felkeltésére alkalmasak és ezen magatartásának vagy az a célja, hogy gyűlöletet szítson, vagy előre látja, hogy gyűlölet alakulhat ki, és e körülménybe belenyugszik.

A bűncselekmény elkövetésének helye és módja a nagy nyilvánosság előtti elkövetés. A cikknek a század körletszintjén történt elhelyezésével mintegy 40 fő számára lehetővé vált, hogy az abban foglaltakat megismerje.

Az adott esetben a cikk önmagában alkalmas volt arra, hogy a cigány etnikummal szemben gyűlöletet keltsen (a cigányokat bűnözőként említi, akik a szükségleteik kielégítése érdekében a legsúlyosabb bűncselekmény elkövetésétől sem riadnak vissza) másfelől a cigánykérdés, mint a társadalom testén megjelenő rákfene orvoslására tett javaslat nem más, mint a cigányság ezen körének likvidálása. Ezen cikknek a faliújságon történő elhelyezésével a terhelt belenyugodott abba, hogy a cikk olvasóiban, mintegy 40 főben ilyen, nem átgondolt, indulatból, primer ösztönökből fakadó ellenséges érzelmi megnyilvánulások alakulhatnak ki.

Az elsőfokú ítélet ellen a katonai ügyész a büntetés súlyosítása, végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetés - és lefokozás - érdekében, míg a vádlott és védője felmentés végett jelentett be fellebbezést.

A fellebbviteli főügyészség az ügyészi fellebbezést indokai alapján fenntartotta.

Az ítélőtábla a fellebbezést elbírálva ítéletével a vádlottat a közösség elleni izgatás bűntette [Btk. 269. § b) pont] miatt emelt vád alól felmentette.

A Be. 352. §-ának (1) bekezdése alapján a tényállásba nem tartozó - és a később kifejtettek szerint egyébként is helytelen - jogi következtetésnek találta, ezért mellőzte azt, hogy a kérdéses cikk a cigányság ellen gyűlöletre uszított, illetve, hogy a cikk alkalmas volt arra, a cigányság mint etnikai népcsoport ellen az alakulat állományán belül gyűlöletet szítson.

A felmentéshez vezető jogi álláspontját a következőkkel indokolta.