62004CJ0413[1]

A Bíróság (nagytanács) 2006. november 28-i ítélete. Európai Parlament kontra az Európai Unió Tanácsa. 2003/54/EK irányelv - A villamos energia belső piacának közös szabályai - 2004/85/EK irányelv - Ideiglenes eltérések Észtország javára - Jogalap. C-413/04. sz. ügy

C-413/04. sz. ügy

Európai Parlament

kontra

az Európai Unió Tanácsa

"2003/54/EK irányelv - A villamos energia belső piacának közös szabályai - 2004/85/EK irányelv - Ideiglenes eltérések Észtország javára - Jogalap"

Az ítélet összefoglalása

1. Új tagállamok csatlakozása - A 2003. évi csatlakozási okmány - A csatlakozási okmánnyal ki nem igazított közösségi jogi aktusok kiigazítása - Fogalom

(A 2003. évi csatlakozási okmány, 57. cikk; 2004/85 tanácsi irányelv)

2. Új tagállamok csatlakozása - Cseh Köztársaság - Észtország - Ciprus - Lettország - Litvánia - Magyarország - Málta - Lengyelország - Szlovénia - Szlovákia - A 2003. évi csatlakozási szerződés aláírását követően elfogadott közösségi jogi aktusok - Ideiglenes eltérések elfogadása az új tagállamok javára - Megfelelő jogalap

(EK 249. cikk, (2) és (3) bekezdés és EK 299. cikk; a 2003. évi csatlakozási szerződés, 2. cikk, (2) és (3) bekezdés)

3. Intézmények jogi aktusai - Indokolás - Kötelezettség - Terjedelem

(EK 253. cikk; 2004/85 tanácsi irányelv)

1. A Cseh Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Magyar Köztársaság, a Máltai Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Szlovén Köztársaság és a Szlovák Köztársaság csatlakozásának feltételeiről, valamint az Európai Unió alapját képező szerződések kiigazításáról szóló okmánynak az intézmények ezen okmánnyal ki nem igazított aktusainak kiigazítását szabályozó 57. cikke alapján elfogadható intézkedések főszabályként a korábbi közösségi jogi aktusokat az új tagállamokban alkalmazhatóvá tévő kiigazításokra korlátozódnak, más módosítások azonban nem tartoznak ide, így többek között az ideiglenes eltérések sem. Következésképpen az ilyen ideiglenes eltérések, melyek egyedüli tárgya és célja a vonatkozó közösségi jogi aktus tényleges alkalmazásának az új tagállam vonatkozásában való ideiglenes késleltetése, nem minősíthetők az ezen okmány 57. cikke értelmében vett "kiigazításnak".

Mindazonáltal, ugyan a 2003/54 irányelv egyes rendelkezéseinek Észtországban való alkalmazására tekintettel történő módosításáról szóló 2004/85 irányelv célja a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 96/92 irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2003/54 irányelv egyes rendelkezései tényleges alkalmazásának az Észt Köztársaság vonatkozásában való ideiglenes késleltetése, azonban erre irányuló egyes rendelkezései egyúttal a 2003/54 irányelv e tagállamot érintő teljes alkalmazhatóságának biztosításához szükséges intézkedéseknek is tekinthetők. Ez a helyzet az Észt Köztársaság részére a 2003. évi csatlakozási okmány VI. mellékletében a 96/92 irányelvet illetően megállapított átmeneti rendelkezésnek a 2003/54 irányelv keretében való figyelembevételét célzó intézkedésekkel. Így a 2004/85 irányelvet - abban a részében, amely a 2003/54 irányelv 21. cikke (1) bekezdése b) és c) pontja Észt Köztársaságot érintő alkalmazásának 2008. december 31-ig történő felfüggesztését írja elő akként, hogy fennmarad az e tagállam javára a villamosenergia-piac 2009. január 1-je előtti megnyitására vonatkozó felmentés, amely e tagállamot a 2003. évi csatlakozási okmány VI. melléklete alapján megilleti - érvényesen lehetett e csatlakozási okmány 57. cikke alapján elfogadni.

Ezzel szemben a 2004/85 irányelvet - az Észtországnak a 2003/54 irányelv 21. cikke (1) bekezdése b) és c) pontjának végrehajtása tekintetében 2008. december 31-én túlmenő, 2012 végéig terjedő kiegészítő átmeneti időszakot nyújtó, valamint 2009. január 1-jére a piacnak a fogyasztás legalább 35%-ára kiterjedő részleges megnyitását és a végső fogyasztó feljogosított fogyasztóvá válásának küszöbértékéről való évenkénti tájékoztatási kötelezettséget előíró részében - meg kell semmisíteni. E kiegészítő eltérések olyan intézkedések, amelyeknek az ideiglenes eltérések nagy részéhez hasonlóan egyedüli tárgyuk és egyedüli céljuk az érintett közösségi jogi aktus tényleges alkalmazásának késleltetése, és amelyek elfogadása politikai mérlegelés eredménye. Ebből az következik, hogy e kiegészítő eltéréseket nem lehetett érvényesen a 2003. évi csatlakozási okmány 57. cikke alapján elfogadni.

(vö. 37-40., 51-52., 60-61., 88. pont)

2. Miután a Cseh Köztársaságnak, az Észt Köztársaságnak, a Ciprusi Köztársaságnak, a Lett Köztársaságnak, a Litván Köztársaságnak, a Magyar Köztársaságnak, a Máltai Köztársaságnak, a Lengyel Köztársaságnak, a Szlovén Köztársaságnak és a Szlovák Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló szerződés aláírása megtörtént, és fenntartva az e szerződésben az átmeneti intézkedések egyes típusairól történő döntéshozatalra előírt szabályok alkalmazását, nincs semmilyen elvi kifogás azzal szemben, hogy a csatlakozási szerződés aláírása után és hatálybalépése előtt elfogadandó és valamely jövőbeli tagállam javára ideiglenes eltérést tartalmazó közösségi jogi aktusokat közvetlenül az EK-Szerződés rendelkezései alapján fogadják el.

Az ilyen, csak a 2003. évi csatlakozási szerződés tényleges hatálybalépése esetén és időpontjától kezdve alkalmazandó eltérések ugyanis nem sértik sem az EK 249. cikk (2) és (3) bekezdését, illetve az EK 299. cikket, melyek szerint az intézmények jogi aktusai a tagállamokban alkalmazandók, sem e csatlakozási szerződés 2. cikkének (2) és (3) bekezdését.

Egyrészt az ilyen különös rendelkezések, mint az őket tartalmazó jogi aktusoknak és/vagy azoknak a jogi aktusoknak, amelyektől eltérnek, más rendelkezései is, csupán a csatlakozás megtörténtének, azaz ezen államok tagállammá válásának időpontjától kezdve alkalmazandók az új tagállamok vonatkozásában.

Másrészt az a körülmény, hogy a 2003. évi csatlakozási szerződés 2. cikkének (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy e szerződés 2004. május 1-jén lép hatályba, és hogy ugyanezen cikk (3) bekezdése kimondja, hogy e szerződés egyes rendelkezései előzetesen alkalmazhatók, nem érinti annak lehetőségét, hogy nem e szerződés, hanem az EK-Szerződés alapján elfogadandó jogi aktusok olyan feltételeket írjanak elő, amelyek esetén az ilyen, a csatlakozási szerződés aláírása és hatálybalépése között elfogadandó jogi aktusok a leendő tagállamokban a csatlakozás megtörténtével alkalmazandók.

Végül az EK-Szerződésben előírt rendes jogalkotási eljárásnak a 2003. évi csatlakozási szerződés aláírása és hatálybalépése közötti időszakban az új tagállamok javára elfogadott eltérések tekintetében történő alkalmazását megerősíti a csatlakozási folyamathoz tartozó különös eljárások léte, amelyek lehetővé teszik az új tagállamok számára, hogy érdekeiket szükség esetén érvényesíthessék, többek között az információs és konzultációs eljárásban.

(vö. 62-65., 69. pont)

3. Az EK 253. cikkben előírt indokolásnak az adott jogi aktus jellegéhez kell igazodnia. Az indokolásnak ugyan egyértelműen és ellentmondásmentesen tartalmaznia kell a jogalkotó közösségi intézmény érvelését, valamint lehetővé kell tennie az érintettek és a felülvizsgálatra hatáskörrel rendelkező bíróság számára az intézkedés indokainak megismerését, ám az indokolásban nem kell minden releváns jogi és ténybeli részletnek szerepelnie. Ugyanis azt a kérdést, hogy valamely jogi aktus indokolása megfelel-e az EK 253. cikk követelményeinek, nem csupán az indokolás szövege alapján kell eldönteni, hanem egyben összefüggéseinek és a szabályozás tárgyára vonatkozó valamennyi jogszabálynak az alapulvételével.

E tekintetben a 2003/54 irányelv egyes rendelkezéseinek Észtországban való alkalmazására tekintettel történő módosításáról szóló 2004/85 irányelv preambuluma, mely az Észt Köztársaság kérelmére, az e tagállam részére a 96/92 irányelvet illetően a 2003. évi csatlakozási okmány VI. mellékletében engedélyezett eltérésre, a 2003. évi csatlakozási szerződés záróokmányához csatolt 8. nyilatkozatra, a villamosenergia-piac megnyitásának a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 96/92 irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2003/54 irányelvvel történt felgyorsítására, az észt olajpala-ágazat különlegességére és ezen ágazatnak a 2004/85 irányelvben szereplő átmeneti intézkedések hiányában bekövetkező nehézségeire utal, elégséges adatot tartalmaz az érintettek számára ezen átmeneti intézkedések indokairól, illetve a hatáskörrel rendelkező bíróság számára a felülvizsgálathoz. Ezen adatok lehetővé teszik többek között, hogy a Bíróság felülvizsgálja a közösségi jogalkotó által megjelölt jogalap választásának megalapozottságát, anélkül hogy e jogalap - a 2003. évi csatlakozási okmány 57. cikke, mint ezt a 2004/85 irányelv preambulumbekezdései kifejezetten tartalmazzák - részletesebb indokolása lenne szükséges. Azt, hogy a Tanács nem fogadta el a Bizottság javasolta jogalapot, nem kell külön indokolni.

(vö. 81-83. pont)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)

2006. november 28.(*)

"2003/54/EK irányelv - A villamos energia belső piacának közös szabályai - 2004/85/EK irányelv - Ideiglenes eltérések Észtország javára - Jogalap"

A C-413/04. sz. ügyben,

az EK 230. cikk alapján megsemmisítés iránt a Bírósághoz 2004. szeptember 23-án

az Európai Parlament (képviselik: A. Baas és U. Rösslein, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

felperesnek,

támogatja:

az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: J. Sack és P. Van Nuffel, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

beavatkozó,

az Európai Unió Tanácsa (képviselik: A. Lopes Sabino és M. Bishop, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

támogatják:

az Észt Köztársaság (képviseli: L. Uibo, meghatalmazotti minőségben),

a Lengyel Köztársaság (képviselik: M. Węglarz, T. Nowakowski és T. Krawczyk, meghatalmazotti minőségben)

beavatkozók,

benyújtott keresete tárgyában,

A BÍRÓSÁG (nagytanács),

tagjai: V. Skouris elnök, C. W. A. Timmermans, A. Rosas, K. Lenaerts, R. Schintgen, P. Kūris és Juhász E. tanácselnökök, K. Schiemann (előadó), J. Makarczyk, G. Arestis, A. Borg Barthet, A. Ó Caoimh és L. Bay Larsen bírák,

főtanácsnok: L. A. Geelhoed,

hivatalvezető: L. Hewlett főtanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2006. március 15-i tárgyalásra,

a főtanácsnok indítványának a 2006. június 1-jei tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Keresetében az Európai Parlament az Európai Parlament és a Tanács 2003/54/EK irányelvének módosításáról egyes rendelkezések Észtországban való alkalmazására tekintettel [helyesen: a 2003/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv egyes rendelkezéseinek Észtországban való alkalmazására tekintettel történő módosításáról] szóló, 2004. június 28-i 2004/85/EK tanácsi irányelv (HL L 236., 10. o., a továbbiakban: megtámadott irányelv) megsemmisítését kéri.

2 A villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló, 1996. december 19-i 96/92/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 1997. L 27., 20. o.; magyar nyelvű különkiadás 12. fejezet, 2. kötet, 3. o.) 1997. február 19-én lépett hatályba. A nemzeti jogba legkésőbb 1999. február 19-ig kellett átültetni.

3 A tíz új tagállamnak, köztük az Észt Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló szerződést (HL 2003. L 236., 17. o., a továbbiakban: 2003. évi csatlakozási szerződés) 2003. április 16-án írták alá. E szerződés 1. cikkének (2) bekezdéséből kitűnik, hogy a felvétel feltételeit és az Unió alapját képező szerződéseknek a felvétellel együtt járó kiigazításait az e szerződéshez mellékelt okmány (a továbbiakban: 2003. évi csatlakozási okmány) állapítja meg, amely e szerződés szerves részét képezi.

4 A 2003. évi csatlakozási okmány VI. melléklete átmeneti intézkedéseket tartalmaz az Észt Köztársaság javára, többek között a 96/92 irányelv alkalmazását illetően.

5 A villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 96/92/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. június 26-i 2003/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (HL L 176., 37. o.; magyar nyelvű különkiadás 12. fejezet, 2. kötet, 211. o.) az EK 47. cikk (2) bekezdése, az EK 55. cikk és az EK 95. cikk alapján fogadták el.

6 A 2003/54 irányelv egyes rendelkezései alkalmazásának az Észt Köztársaságot érintő átmeneti késleltetése érdekében az Európai Unió Tanácsa elfogadta a megtámadott irányelvet. Ezen irányelvet a 2003. évi csatlakozási okmány 57. cikke alapján fogadták el.

7 Keresetében az Európai Parlament azt állítja, hogy egyrészt a megtámadott irányelvet nem lehetett ezen 57. cikk alapján érvényesen elfogadni, másrészt ezen irányelv nem felel meg az EK 253. cikkében előírt indokolási kötelezettségnek.

8 A Bíróság elnöke 2004. december 21-i és 2005. március 9-i végzésével engedélyezte, hogy az Európai Közösségek Bizottsága a Parlament, illetve az Észt Köztársaság és a Lengyel Köztársaság a Tanács kérelmeinek támogatása végett beavatkozzanak.

A jogi háttér

A 2003. évi csatlakozási szerződés

9 A 2003. évi csatlakozási szerződés 2. cikkének (2) és (3) bekezdése kimondja:

"(2) E szerződés 2004. május 1-jén lép hatályba [...].

[...]

(3) A (2) bekezdés ellenére az Unió intézményei a csatlakozás előtt elfogadhatják a csatlakozási okmány 6. cikke (2) bekezdésének második albekezdésében, 6. cikke (6) bekezdésének második albekezdésében, [...] 38., 39., 41., 42. és 55-57. cikkében, az okmány III-XIV. mellékletében, [...] említett intézkedéseket. Ezek az intézkedések csak e szerződés hatálybalépése esetén és napján lépnek hatályba."

10 A 2003. évi csatlakozási okmány 20. cikke előírja:

"Az ezen okmány II. mellékletében felsorolt jogi aktusokat a mellékletben meghatározott módon ki kell igazítani."

11 Ugyanezen okmány 21. cikke szerint:

"Az ezen okmány III. mellékletében felsorolt jogi aktusoknak a csatlakozás következtében szükségessé váló kiigazítására a mellékletben megadott iránymutatások alapján kerül sor az 57. cikkben meghatározott eljárásnak megfelelően és az ott megállapított feltételek szerint."

12 Ezen okmány 24. cikke ekként rendelkezik:

"Az ezen okmány V., VI., VII., VIII., IX., X., XI., XII., XIII. és XIV. mellékletében felsorolt intézkedéseket az új tagállamok vonatkozásában az említett mellékletekben meghatározott feltételekkel kell alkalmazni."

13 A 2003. évi csatlakozási okmány 55. cikke előírja:

"Az új tagállamok valamelyikének kellően megalapozott kérelmére 2004. május 1-je előtt a Tanács, a Bizottság javaslata alapján, egyhangú határozattal olyan intézkedéseket hozhat, amelyek az intézmények által 2002. november 1-je és a csatlakozási szerződés aláírásának időpontja között elfogadott jogi aktusoktól való ideiglenes eltérésekről rendelkeznek."

14 Ezen okmány 57. cikke kimondja:

"(1) Amennyiben az intézmények jogi aktusait a csatlakozás miatt a csatlakozást megelőzően ki kell igazítani, és ezen okmány vagy ennek mellékletei a szükséges kiigazításokról nem rendelkeznek, ezeket a kiigazításokat a (2) bekezdésben megállapított eljárásnak megfelelően kell elfogadni. Ezek a módosítások a csatlakozás időpontjától lépnek hatályba.

(2) A Tanács, a Bizottság javaslata alapján, minősített többséggel, illetve a Bizottság - attól függően, hogy az eredeti jogi aktust a két intézmény közül melyik fogadta el - ennek érdekében gondoskodik a kiigazítás megszövegezéséről."

15 Egyben meg kell állapítani: noha ezen 57. cikk francia szövege azt sugallja, hogy az e rendelkezésen alapuló kiigazításokat "a csatlakozást megelőzően" kell elvégezni, ez az időbeli korlát valójában, mint az e rendelkezés más nyelvi változataiból kitűnik, nem ezen 57. cikk alkalmazásának lehetőségére, hanem a kiigazítandó jogi aktusok időpontjára vonatkozik (lásd ilyen értelemben az Osztrák Köztársaság, a Finn Köztársaság és a Svéd Királyság csatlakozásának feltételeiről, valamint az Európai Unió alapját képező szerződések kiigazításáról szóló okmány [HL 1994. C 241., 21. o., a továbbiakban: 1994. évi csatlakozási okmány] azonos rendelkezése kapcsán a C-259/95. sz., Parlament kontra Tanács ügyben 1997. október 2-án hozott ítélet [EBHT 1997., I-5303. o.] 12-22. pontját).

16 A 2003. évi csatlakozási okmány VI. melléklete a következő pontosítást tartalmazza:

"A 96/92/EK irányelv 19. cikkének (2) bekezdését 2008. december 31-ig Észtországban nem kell alkalmazni."

17 A tizenöt tagállam 2003. évi csatlakozási szerződésének záróokmányához csatolt 8., "Nyilatkozat az olajpaláról, a villamos energia belső piacáról, valamint a [...] 96/92/EK [...] irányelvről (villamosenergia-irányelv): Észtország" című együttes nyilatkozata (a továbbiakban: 8. nyilatkozat) kimondja:

"Az Unió közelről figyelemmel kíséri Észtországnak különösen az energia belső piacára történő további felkészülésével (az olajpala-ágazat és a villamosenergia-ágazat szerkezetátalakítása, a jogalkotás, az Energiapiaci Felügyelet megerősítése stb.) kapcsolatos kötelezettségvállalásai teljesítését.

Az Unió felhívja Észtország figyelmét a lisszaboni és barcelonai Európai Tanács által megfogalmazott következtetésekre a piacnyitás felgyorsítására vonatkozóan, - többek között - a villamosenergia- és gázágazatokban a teljes körűen működő belső piac megvalósítása érdekében, és tudomásul veszi Észtország e tárgyban 2002. május 27-én, a csatlakozási tárgyalások keretében tett nyilatkozatát. A teljes körűen működő belső villamosenergia-piac mielőbbi megvalósításának szükségessége ellenére az Unió tudomásul veszi, hogy Észtország fenntartja az e területet érintő jogalkotása alakulására vonatkozó álláspontját. Az Unió e tekintetben elismeri az olajpalaágazat szerkezetátalakításával összefüggő és 2012 végéig különleges erőfeszítéseket igénylő különleges helyzetet, valamint az észt villamosenergia-piac nem háztartási fogyasztók számára ezen időpontig történő megnyitása fokozatosságának szükségességét.

Az Unió tudomásul veszi, hogy a villamos energia belső piacán esetlegesen fellépő versenytorzulások mérséklése érdekében sor kerülhet olyan védintézkedések alkalmazására, mint a 96/92/EK irányelv viszonossági záradéka.

A Bizottság Észtországban és a szomszédos országokban közelről figyelemmel kíséri a villamosenergia-termelést és a villamosenergia-piacon bekövetkező esetleges változásokat.

A fentiek sérelme nélkül, 2009-től bármely tagállam kérheti a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a villamosenergia-piacok helyzetének alakulását a Balti-tenger térségében. A Bizottság e vizsgálat alapján és az olajpala egyedülálló jellegzetességei, az észtországi olajpala-kinyeréshez, -gyártáshoz és -fogyasztáshoz fűződő társadalmi és gazdasági szempontok, valamint a Közösség villamosenergia-piaccal kapcsolatos céljai teljes körű figyelembevételével a szükséges ajánlásokat is tartalmazó jelentést nyújt be a Tanácsnak."

A másodlagos jog

18 A 96/92 irányelv 19. cikke ekként rendelkezik:

"(1) A tagállamok megteszik a villamosenergia-piacaik megnyitásához szükséges intézkedéseket, hogy a 17. és 18. cikkben meghatározott feltételek értelmében létrejött szerződések megköthetők legyenek legalább egy jelentős értéket képviselő szintig, melyről a Bizottságot évente értesítik.

A nemzeti piac részesedését az évenként 40 GWh-nál többet fogyasztó végső fogyasztók által fogyasztott villamos energia közösségi részesedése alapján számítják ki [helyesen: alapján kell kiszámítani] (fogyasztási helyszín alapján és beleértve a saját célra történő termelést is).

A Bizottság az átlagos közösségi részesedést a számára, a tagállamok által rendszeresen nyújtott tájékoztatás alapján számítja ki. A Bizottság minden év novembere előtt az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában közzéteszi a piaci nyitás mértékét meghatározó átlagos közösségi részesedést, a számítás módját megvilágító megfelelő tájékoztatással együtt.

(2) Az 1. bekezdésben említett nemzeti piaci részesedést hatéves időszak alatt fokozatosan növelik. Ezt a növekedést úgy számítják ki, hogy az (1) bekezdésben említett 40 GWh-s közösségi fogyasztási küszöböt ezen irányelv hatálybalépését követően három évvel 40 GWh-ról évi 20 GWh villamos energia fogyasztási szintre, ezen irányelv hatálybalépését követően hat évvel pedig évi 9 GWh villamos energia fogyasztási szintre csökkentik. [helyesen: Az 1. bekezdésben említett nemzeti piaci részesedést hatéves időszak alatt fokozatosan növelni kell. Ezt a növekedést úgy kell kiszámítani, hogy az (1) bekezdésben említett 40 GWh-s közösségi fogyasztási küszöböt ezen irányelv hatálybalépését követően három évvel 40 GWh-ról évi 20 GWh villamosenergia-fogyasztási szintre, ezen irányelv hatálybalépését követően hat évvel pedig évi 9 GWh villamosenergia-fogyasztási szintre kell csökkenteni.]

(3) A tagállamok meghatározzák saját területükön az (1) és (2) bekezdésben meghatározott részesedéseket képviselő fogyasztókat, akiknek megvan a jogi lehetőségük arra, hogy a 17. és 18. cikknek megfelelően villamos energiára vonatkozóan köthessenek szerződést, ahol az évi 100 GWh-nál többet fogyasztó végső fogyasztók mindegyikét (fogyasztási helyszín alapján és beleértve a saját célra történő termelést is) a fenti kategóriába kell sorolni.

Amennyiben ez a bekezdés az elosztóvállalatokat feljogosított fogyasztóként még nem határozta meg, úgy megvan a joguk, hogy fogyasztóik ellátása érdekében a 17. és 18. cikk feltételei szerint szerződhessenek arra a villamosenergia-mennyiségre, amennyit a jogosultként megjelölt fogyasztóik [helyesen: amennyit a feljogosítottként meghatározott fogyasztóik] az elosztási rendszerükön belül fogyasztanak.

(4) A tagállamok minden év január 31-ig közzéteszik a 17. és 18. cikkben megállapított feltételek értelmében szerződéskötésre alkalmas, feljogosított fogyasztók meghatározására vonatkozó kritériumokat. [...]"

19 A 2003/54 irányelv harmincharmadik preambulumbekezdése kimondja: "[t]ekintve a 96/92/EK irányelv módosításainak mértékét, az átláthatóság és észszerűség szempontjából szükséges a szóban forgó rendelkezések átdolgozása."

20 Ezen irányelv 29. cikkének második bekezdése e tekintetben akként rendelkezik, hogy "[a] 96/92/EK irányelv 2004. július 1-jétől hatályát veszti a tagállamoknak az említett irányelv átvételére és alkalmazására vonatkozó határidő-kötelezettségének sérelme nélkül [helyesen: hatályát veszti a tagállamoknak az említett irányelv átvételi és alkalmazási határidejére vonatkozó kötelezettségei sérelme nélkül]. A hatályon kívül helyezett irányelvre történő hivatkozásokat az ezen irányelvre történő hivatkozásnak kell tekinteni, és a B. mellékletben található megfelelési táblázat szerint kell olvasni". E megfelelési táblázat szerint a 96/92 irányelv 19. cikkének a 2003/54 irányelv 21. cikke felel meg.

21 A 2003/54 irányelv 21. cikkének szövege a következő:

"Piacnyitás és viszonosság

(1) A tagállamok biztosítják, hogy a feljogosított fogyasztók a következők:

a) 2004. július 1-jéig a 96/92/EK irányelv 19. cikkének (1)-(3) bekezdésében meghatározott feljogosított fogyasztók. A tagállamok minden év január 31-éig közzéteszik a feljogosított fogyasztók meghatározásának kritériumait;

b) legkésőbb 2004. július 1-jétől minden nem háztartási fogyasztó;

c) 2007. július 1-jétől minden fogyasztó.

[...]"

22 Ezen irányelv 30. cikkének (1) bekezdése szerint a tagállamok hatályba léptetik azokat a rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb 2004. július 1-jéig megfeleljenek.

A megtámadott irányelv

23 Az Észt Köztársaság a 2003. évi csatlakozási okmány 57. cikkére hivatkozva, 2003. szeptember 17-én levélben kérelmet intézett a Bizottsághoz a 2003/54 irányelv olyan módosítása érdekében, amely egyaránt figyelembe veszi az e tagállam részére a 96/92 irányelv 19. cikkének (2) bekezdését illetően a 2003. évi csatlakozási okmány VI. mellékletében biztosított eltérést és a 8. nyilatkozatot.

24 A Bizottság 2004. április 27-én irányelv-javaslatot fogalmazott meg a 2003/54 irányelv egyes rendelkezései alkalmazásának az Észt Köztársaságot érintő átmeneti késleltetése érdekében (COM/2004/318 végleges). E javaslat az EK 47. cikk (2) bekezdésén, az EK 55. cikken és az EK 95. cikken alapult.

25 A megtámadott irányelvet, noha az lényegében e javaslat szövegét tartalmazza, a Tanács 2004. június 28-án a 2003. évi csatlakozási okmány 57. cikke alapján fogadta el. A Parlamentet e rendelet elfogadásáról 2004. július 9-én levélben tájékoztatta a Tanács főtitkára.

26 E levél kifejtette: "[tekintettel] a csatlakozási szerződés és [e] javaslat közötti összefüggés[re] és [e] jogi aktus kellő időben, de legkésőbb 2004. július 1-jéig, [...] a 2003/54 irányelv hatálybalépésének időpontjáig való elfogadásának szükségességére, a Tanács akként határozott, hogy [a 2003. évi csatlakozási okmány] 57. cikkét választja jogalapnak [...], mert az nem követeli meg az Európai Parlament részvételét a jogalkotási eljárásban".

27 A megtámadott irányelv 1. cikke a következő szövegű (3) bekezdéssel egészíti ki a 2003/54 irányelv 26. cikkét:

"Észtországnak 2012. december 31-ig átmeneti eltérést kell engedélyezni a 21. cikk (1) bekezdésének b) és c) pontja alkalmazása tekintetében. Észtország megteszi a villamosenergia-piaca megnyitásának biztosításához szükséges intézkedéseket. A piac megnyitását a referencia-időszak során folyamatosan kell elvégezni, azzal a céllal, hogy a piac teljes megnyitására 2013. január 1-jéig sor kerüljön. 2009. január 1-jén a piac megnyitásának legalább a fogyasztás 35%-ára kell kiterjednie. Észtország évente tájékoztatja a Bizottságot a fogyasztói küszöbértékekről, a jogosultságot a végső fogyasztókra is kiterjesztve [helyesen: Észtország évente tájékoztatja a Bizottságot a végső fogyasztó feljogosított fogyasztóvá válásának küszöbértékéről]."

28 A megtámadott irányelv első-negyedik, hetedik és nyolcadik preambulumbekezdése a következőket tartalmazza:

"(1) A csatlakozási tárgyalások során Észtország villamosenergia-ágazatának sajátos jellegére hivatkozva átmeneti időszakot kért a [...] 96/92/EK [...] irányelv alkalmazására vonatkozóan.

(2) A [2003. évi] csatlakozási okmány VI. mellékletében Észtország 2008. december 31-ig átmeneti időszakot kapott a 96/92/EK irányelv 19. cikke (2) bekezdésének alkalmazására, a piac fokozatos megnyitására vonatkozóan.

(3) A [...] 8. nyilatkozat elismerte továbbá, hogy az észtországi olajpala-ágazat szerkezetátalakításához kapcsolódó sajátos helyzet 2012 végéig különleges erőfeszítéseket igényel.

(4) A 96/92/EK irányelv helyébe a 2003/54/EK irányelv lépett, amelyet 2004. július 1-jéig végre kell hajtani, és amely 21. cikkének célja, hogy felgyorsítsa a villamosenergia-piac megnyitását.

[...]

(7) Észtországban az olajpala az egyetlen valódi belföldi energiaforrás, amelynek termelése a világtermelés csaknem 84%-át teszi ki. Az Észtországban termelt villamos energia 90%-a ebből a szilárd tüzelőanyagból származik, ezért az az észtországi ellátás biztonságára nézve jelentős stratégiai fontossággal bír.

(8) A 2009-2012-es időszakra vonatkozó további eltérés engedélyezése biztosítja az erőművekbe való befektetések és az észtországi ellátás biztonságát, ugyanakkor lehetővé teszi az ezen erőművek által okozott komoly környezetvédelmi problémák megoldását."

A keresetről

29 A Parlament keresetében két jogalapot ad elő: az első a megtámadott irányelv jogi alapjának hibás voltán, a második az indokolási kötelezettség megszegésén alapul.

Az első jogalapról

30 Első jogalapjával a Parlament azt állítja, hogy a 2003/54 irányelv alkalmazását illetően átmeneti eltéréseket létesítő megtámadott irányelvet nem lehetett érvényesen a 2003. évi csatlakozási okmány 57. cikke alapján elfogadni, hanem az EK-Szerződésben előírt rendes jogalkotási eljárást, azaz a jelen esetben a 2003/54 irányelv elfogadásának jogalapját képező rendelkezéseket, azaz az EK 47. cikk (2) bekezdését, az EK 55. cikkét és az EK 95. cikket kellett volna alkalmazni. Ezen 57. cikk ugyanis csupán az intézmények jogi aktusainak a csatlakozó államokra vonatkozó teljes alkalmazását lehetővé tévő kiigazításokat enged, nem pedig átmenti eltérések biztosítását.

31 E tekintetben megjegyzendő, mint azt a Parlament hangsúlyozza, hogy a 2003. évi csatlakozási okmány 57. cikkéből az következik, hogy e rendelkezés olyan "kiigazítások" elfogadását engedi meg, amelyek a csatlakozás miatt "szükségesek", és azokról ezen okmány vagy mellékletei nem rendelkeznek.

32 Mint azt a Bizottság helyesen előadta, a 2003. évi csatlakozási okmány "Állandó rendelkezések" című harmadik részének "Az intézmények által elfogadott jogi aktusok kiigazítása" című I. címét alkotó 20. és 21. cikkéből kitűnik, hogy a "kiigazítások", amelyekre e cikkek utalnak, lényegében a közösségi intézmények jogi aktusai új tagállamokban való teljes alkalmazhatósága érdekében szükséges, e jogi aktusok tartós kiegészítésére szolgáló módosításoknak felelnek meg.

33 Nem tartoznak azonban általában e "kiigazítások" közé a közösségi jogi aktusok alkalmazásától való azon ideiglenes eltérések, amelyek a 2003. évi csatlakozási okmány "Ideiglenes rendelkezések" című negyedik részének "Átmeneti intézkedések" című I. címe alatt található 24. cikkén alapulnak.

34 Márpedig semmi nem támasztja alá, hogy a "kiigazítások" fogalma más jelentést öltene attól függően, hogy a 2003. évi csatlakozási okmány 20. és 21. cikkének keretében, illetve ugyanezen okmány 57. cikkének keretében használják-e. E 21. cikk maga is az 57. cikkre utal az előírt kiigazítások elfogadására irányuló eljárás és elfogadásuk feltételei tekintetében, míg az 57. cikk azokról a kiigazításokról szól, amelyekről "ezen okmány vagy ennek mellékletei [...] nem rendelkeznek", vagyis azt sugallja, hogy az e rendelkezés alapján elfogadandó kiigazítások ugyanolyan típusúak, mint amiket többek között ezen okmány 20. és 21. cikke említ.

35 Emellett az ideiglenes eltérés biztosítása a közeli csatlakozás távlatában - mint erre a Parlament és a Bizottság helyesen rámutatott - a 2003. évi csatlakozási okmány egy másik rendelkezésének különös tárgyát képezi, mégpedig az 55. cikknek, és e tekintetben aligha feltételezhető, hogy ezen okmány aláírói egyazon jogi aktus elfogadásának lehetővé tétele érdekében két külön rendelkezést kívántak volna alkotni.

36 Annál is inkább így van ez, mert ezen 55. cikk egyértelműen szigorúbb feltételekhez köti az ilyen ideiglenes eltérés biztosítását az 57. cikk által a kiigazítási intézkedések elfogadásához előírtnál. Egyrészt ugyanis ezen 55. cikk csak a 2002. november 1. (a csatlakozási tárgyalások lezárásának időpontja) és 2003. április 16. (a 2003. évi csatlakozási szerződés aláírásának időpontja) között elfogadott közösségi jogi aktusok vonatkozásában engedélyez eltérést. Másrészt e határozathozatalhoz a Tanácsban egyhangú szavazás szükséges.

37 Az eddigiekből az következik, hogy a 2003. évi csatlakozási okmány 57. cikke alapján elfogadható intézkedések főszabályként a korábbi közösségi jogi aktusokat az új tagállamokban alkalmazhatóvá tévő kiigazításokra korlátozódnak, más módosítások azonban nem tartoznak ide (lásd ilyen értelemben az 1994. évi csatlakozási okmány hasonló rendelkezése kapcsán a fent hivatkozott Parlament kontra Tanács ügyben hozott ítélet 14. és 19. pontját), így többek között az ideiglenes eltérések sem.

38 Következésképpen a megtámadott irányelvvel az Észt Köztársaság javára létrehozotthoz hasonló ideiglenes eltérések, melyek egyedüli tárgya és célja a vonatkozó közösségi jogi aktus tényleges alkalmazásának az új tagállam vonatkozásában való ideiglenes késleltetése, nem minősíthetők ezen okmány 57. cikke értelmében vett "kiigazításnak".

39 A jelen ügyben megállapítandó azonban, hogy noha a megtámadott irányelv tárgya a 2003/54 irányelv egyes rendelkezései tényleges alkalmazásának az Észt Köztársaság vonatkozásában való ideiglenes késleltetése, azonban erre irányuló egyes rendelkezései egyúttal a 2003/54 irányelv e tagállamot érintő teljes alkalmazhatóságának biztosításához szükséges intézkedéseknek is tekinthetők.

40 Ez a helyzet az Észt Köztársaság részére a 2003. évi csatlakozási okmány VI. mellékletében a 96/92 irányelvet illetően megállapított átmeneti rendelkezés 2003/54 irányelv keretében való figyelembevételét célzó intézkedésekkel. E következtetést a következő megfontolások támasztják alá.

41 Egyrészt, mint azt az észt kormány és a Bizottság helyesen előadta, és a Tanács állításával ellentétben, a 2003. évi csatlakozási okmány VI. mellékletében a 96/92 irányelvet illetően megállapított ideiglenes eltérés nem veszítette hatályát ezen irányelvnek a 2003/54 irányelv általi hatályon kívül helyezésével.

42 Emlékeztetni kell ugyanis először is arra, hogy a 2003. évi csatlakozási okmány 10. cikke kimondja: az eredeti szerződéseket és az intézmények által elfogadott jogi aktusokat átmeneti intézkedésként az ebben az okmányban megállapított eltérésekkel kell alkalmazni. Ugyanezen okmány 24. cikke e tekintetben azt tartalmazza, hogy az ezen okmány ott felsorolt mellékleteiben, így többek között a VI. mellékletben felsorolt intézkedéseket az új tagállamok vonatkozásában az e mellékletekben meghatározott feltételekkel kell alkalmazni. Ugyanezen okmány 60. cikke megerősíti, hogy az ezen okmányhoz csatolt mellékletek ezen okmány szerves részét képezik.

43 A 2003. évi csatlakozási okmány VI. mellékletének rendelkezései tehát a tagállamok és a csatlakozó államok közötti megállapodás részét képezik és elsődleges jognak minősülnek (lásd ilyen értelemben a 31/86. és 35/86. sz., LAISA és CPC España kontra Tanács ügyben 1988. április 28-án hozott ítélet [EBHT 1988., 2285. o.] 12. pontját).

44 Másodszor a 2003/54 irányelv harmincharmadik preambulumbekezdéséből és 29. cikkéből kitűnik, hogy ezen irányelv az általa átdolgozott 96/92 irányelv meghosszabbításának tekintendő, melynek átdolgozása a 96/92/EK irányelv módosításainak mértéke miatt, az átláthatóság és ésszerűség végett volt szükséges, ez azonban nem érinti a 96/92 irányelvben írt átültetési és alkalmazási határidőket.

45 Az eddig leírtakra figyelemmel megállapítható: a 2003. évi csatlakozási okmány VI. mellékletében megállapított ideiglenes eltérés - mint ezt az észt kormány helyesen előadta - a 2003/54 irányelv mint új jogszabályi háttér esetében is alkalmazandó.

46 Másrészt ebben a helyzetben azt is helyesen állítja e kormány, hogy a 2003/54 irányelv 21. cikkének a fenti ideiglenes eltérést maradéktalanul figyelembe vevő kiigazításának hiányában ellentmondás veszélye állt volna fenn ezen eltérés jogkövetkezményei és az e 21. cikk alapján a tagállamokat terhelő kötelezettségek között.

47 A 2003. évi csatlakozási okmány VI. mellékletéből ugyanis kitűnik: az Észt Köztársaság 2008. december 31-ig fel van mentve az alól, hogy villamosenergia-piacának a 96/92 irányelv 19. cikkének (2) bekezdésében előírt feltételek szerinti megnyitását biztosítsa. Ez többek között azt jelenti, hogy a tagállamok számára ez utóbbi rendelkezésben előírt kötelezettséget, miszerint az ott előírt feltételekkel villamosenergia-piacuk 35% körüli megnyitását kell biztosítaniuk (lásd e tekintetben az árampiac megnyitásának a 96/92/EK irányelvben meghatározott közösségi átlagos mértéke számításáról szóló, 2003. december 19-i bizottsági közleményt [HL C 321., 51. o.]) az Észt Köztársaság esetében 2008. december 31-ig elhalasztották.

48 A 2003/54 irányelv 21. cikke (1) bekezdésének a) pontja csupán emlékeztet a tagállamokat a villamosenergia-piac 96/92 irányelv 19. cikkével történt részleges megnyitása folytán terhelő kötelezettségekre, így az utóbbi rendelkezés tekintetében a 2003. évi csatlakozási okmány VI. mellékletében az Észt Köztársaság javára megállapított eltérés ezen új 21. cikk (1) bekezdésének a) pontjára is alkalmazandó.

49 Ezzel szemben a 2003/54 irányelv 21. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontja akként rendelkezik, hogy a tagállamok legkésőbb 2004. július 1-jétől minden nem háztartási fogyasztó, 2007. július 1-jétől pedig minden fogyasztó számára megnyitják piacaikat. Az e 21. cikk (1) bekezdésének b) és c) pontjában előírt folyamatos piacmegnyitásnak tehát 2009. január 1-je előtt kell megtörténnie, és mint azt az észt kormány mások által meg nem cáfoltan állította, e piacnyitás az e rendelkezésekben szabályozott mindkét esetben messze meghaladja a fogyasztás 35%-át.

50 Ezért nem vitatható, hogy annak a vívmánynak a figyelembevétele, amelyet az Észt Köztársaság számára a 96/92 irányelvre vonatkozó, a 2003. évi csatlakozási okmány VI. mellékletében biztosított átmeneti mentesség jelent, már csak a jogbiztonság alapvető megfontolásaira tekintettel is a 2003/54 irányelv 21. cikke (1) bekezdése b) és c) pontjának kiigazítását követeli e rendelkezések e tagállamban való következetes alkalmazásának biztosítása érdekében.

51 Az ilyen kiigazításhoz tehát legalább a 2003/54 irányelv 21. cikke (1) bekezdése b) és c) pontja Észt Köztársaságot érintő alkalmazásának 2008. december 31-ig történő felfüggesztése szükséges akként, hogy fennmaradjon az e tagállam javára a villamosenergia-piac 2009. január 1-je előtti megnyitására vonatkozó felmentés, amely e tagállamot a 2003. évi csatlakozási okmány VI. melléklete alapján megilleti.

52 Az eddigiekből az következik, hogy a megtámadott irányelvet abban a részében, amely a 2003/54 irányelv 21. cikke (1) bekezdése b) és c) pontja alkalmazásának 2008. december 31-ig történő felfüggesztését írja elő, érvényesen lehetett elfogadni a 2003. évi csatlakozási okmány 57. cikke alapján.

53 Megállapítandó azonban, hogy a megtámadott irányelv nem korlátozódik erre az intézkedésre. Ugyanis a 2003/54 irányelv 21. cikke (1) bekezdése b) és c) pontjának végrehajtása tekintetében 2008. december 31-én túlmenő, 2012 végéig terjedő kiegészítő átmeneti időszakot nyújt az Észt Köztársaságnak, előírva e tekintetben, hogy a piac megnyitását a referencia-időszak során folyamatosan kell elvégezni, 2009. január 1-jén a piac megnyitásának a fogyasztás legalább 35%-ára kell kiterjednie, a piac teljes megnyitásának 2012 végéig kell megtörténnie, és hogy az Észt Köztársaság évente tájékoztatja a Bizottságot a végső fogyasztó feljogosított fogyasztóvá válásának küszöbértékéről (a továbbiakban együtt: a megtámadott irányelvvel létrehozott kiegészítő eltérések).

54 Márpedig ilyen további eltéréseket nem lehetett a 2003. évi csatlakozási okmány 57. cikke alapján nyújtani.

55 Nem állítható, amit a Parlament előadott, hogy ezen eltérés magától a csatlakozási okmánytól tér el, mert a 2003. évi csatlakozási okmány az Észt Köztársaság javára csupán 2008 végéig terjedő átmeneti időszakot állapított meg.

56 Nyilvánvaló ugyanis, mint azt az észt kormány helyesen hangsúlyozta, hogy a 2003. évi csatlakozási okmány VI. mellékletében szereplő eltérés jogszabályi hátterében a 96/92 irányelv csupán a piac részleges megnyitását tűzte célul, és hogy e csupán részleges piacnyitásra tekintettel a 2008. december 31-i időpont alkalmasnak tűnt az ezen új tagállam villamosenergia-ágazatának különleges helyzetéből eredő követelmények figyelembevételére. Ez semmiképpen nem érintette az e jogszabályi háttér későbbi fejlődése, így különösen az érintett piac teljes megnyitása esetén ugyanezen követelmények alapján esetleg elfogadandó rendelkezéseket.

57 Emellett az is igaz, hogy az Észtországnak ekként biztosított átmeneti időszak, mint azt az észt kormány hangsúlyozta, egyértelműen a 8. nyilatkozathoz igazodik. E nyilatkozat ugyanis a villamosenergia-ágazati piacnyitás közelgő felgyorsítására utal, és erre tekintettel elismeri többek között ezen új tagállamnak az olajpala-ágazat szerkezetátalakításával összefüggő és 2012 végéig különleges erőfeszítéseket igénylő különleges helyzetét.

58 Az Unió tagállamainak a 2003. évi csatlakozási szerződés záróokmányához csatolt közös nyilatkozatában írt állásfoglalása azonban - az észt kormány álláspontjával ellentétben - nem szolgálhat a megtámadott irányelvvel létrehozott kiegészítő eltéréshez hasonló eltérések elfogadásához jogalap-meghatározásul.

59 Márpedig megállapítandó, hogy e kiegészítő eltérés nem felel meg a 2003. évi csatlakozási okmány 57. cikke szerinti kiigazítás jelen ítélet 31-38. pontjában kifejtett feltételeinek.

60 Az említett - a megtámadott irányelvvel megállapított - kiegészítő eltérések ugyanis olyan intézkedések, amelyeknek az ideiglenes eltérések nagy részéhez hasonlóan egyedüli tárgyuk és egyedüli céljuk az érintett közösségi jogi aktus tényleges alkalmazásának késleltetése, és amelyek elfogadása politikai mérlegelés eredménye. Szemben azzal az eltéréssel, amely a jelen ítélet 39-52. pontjában szerepel, és amely annak a vívmánynak a 2003/54 irányelv sajátos jogszabályi hátterébe való beillesztésére szolgál, amelyet az Észt Köztársaság számára a 96/92 irányelvre vonatkozó, a 2003. évi csatlakozási okmány VI. mellékletében írt átmeneti mentesség jelent, e kiegészítő eltérések ezen irányelv e tagállam tekintetében való teljes alkalmazásának biztosításához nem tekinthetők nélkülözhetetlennek.

61 Ebből az következik, hogy a megtámadott irányelvvel létrehozott kiegészítő eltéréseket nem lehetett érvényesen a 2003. évi csatlakozási okmány 57. cikke alapján elfogadni.

62 A Tanács állításával ellentétben ez nem eredményez joghézagot. Miután a 2003. évi csatlakozási szerződés aláírása megtörtént, és fenntartva az e szerződésben az átmeneti intézkedések egyes típusairól történő döntéshozatalra előírt - így például a 2003. évi csatlakozási okmány 41. vagy 42. cikkében szereplőkhöz hasonló - szabályok alkalmazását, nincs semmilyen elvi kifogás azzal szemben, hogy a csatlakozási szerződés aláírása után és hatálybalépése előtt elfogadandó és valamely jövőbeli tagállam javára ideiglenes eltérést tartalmazó közösségi jogi aktusokat közvetlenül az EK-Szerződés rendelkezései alapján fogadják el.

63 Az ilyen, csak a 2003. évi csatlakozási szerződés tényleges hatálybalépése esetén és időpontjától kezdve alkalmazandó eltérések ugyanis - a Tanács állításával ellentétben - nem sértik sem az EK 249. cikk (2) és (3) bekezdését, illetve az EK 299. cikket, melyek szerint az intézmények jogi aktusai a tagállamokban alkalmazandók, sem e csatlakozási szerződés 2. cikkének (2) és (3) bekezdését.

64 Egyrészt az ilyen különös rendelkezések, mint az őket tartalmazó jogi aktusoknak és/vagy azoknak a jogi aktusoknak, amelyektől eltérnek, más rendelkezései is, csupán a csatlakozás megtörténtének, azaz ezen államok tagállammá válásának időpontjától kezdve alkalmazandók az új tagállamok vonatkozásában.

65 Másrészt az a körülmény, hogy a 2003. évi csatlakozási szerződés 2. cikkének (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy e szerződés 2004. május 1-jén lép hatályba, és hogy ugyanezen cikk (3) bekezdése kimondja, hogy e szerződés egyes rendelkezései előzetesen alkalmazhatók, nem érinti annak lehetőségét, hogy nem e szerződés, hanem az EK-Szerződés alapján elfogadandó jogi aktusok olyan feltételeket írjanak elő, amelyek esetén az ilyen, a csatlakozási szerződés aláírása és hatálybalépése között elfogadandó jogi aktusok a leendő tagállamokban a csatlakozás megtörténtével alkalmazandók.

66 Ezzel szemben rá kell mutatni arra, hogy a csatlakozási szerződés aláírása és a csatlakozás megtörténte közötti időszakban elfogadandó jogi aktusok esetén az intézmények tudnak az új tagállamok csatlakozásának közelségéről, az új tagállamoknak pedig szükség esetén lehetőségük van érdekeik érvényesítésére, többek között az információs és konzultációs eljárásban (lásd ilyen értelemben a 39/81., 43/81., 85/81. és 88/81. sz., Halyvourgiki és Helliniki Halyvourgia kontra Bizottság egyesített ügyekben 1982. február 16-án hozott ítélet [EBHT 1982., 593. o.] 10. pontját).

67 Így tehát a leendő tagállamok új közösségi jogi aktusok jövőbeli elfogadásáról értesülve főszabályként ebben az eljárásban, a Tanácsban betöltött megfigyelői jogállásukkal és az e különös eljárások révén megnyitott párbeszéd- és együttműködési lehetőségekkel élve érvényesíthetik érdekeiket olyan ideiglenes eltérések elfogadása végett, amelyek például amiatt szükségesek, hogy e jogi aktusok azonnali alkalmazását a csatlakozás időpontjában nem tudják biztosítani, vagy amiatt, hogy az ilyen alkalmazás következtében esetleg jelentős társadalmi, gazdasági problémák keletkeznének.

68 Ilyen eljárások alkalmazásával hozhatók megfelelően egyensúlyba az így előadott egyedi érdekek a Közösség általános érdekével, és biztosítható a jelenlegi és a leendő tagállamok közötti egyenlőség, jóhiszeműség és szolidaritás - a lengyel kormány által hivatkozott - elveire vonatkozó megfontolások figyelembevétele.

69 E különös, a csatlakozási folyamathoz tartozó eljárások léte tehát megerősíti, hogy főszabályként a Szerződésben előírt rendes jogalkotási eljárás, nem pedig a 2003. évi csatlakozási okmány 57. cikke szerinti különös eljárás alapján kellett volna elfogadni a megtámadott irányelvhez hasonló jogi aktusokat.

70 Ugyanígy nem fogadható el a Tanács sürgősségre hivatkozó érve, miszerint a megtámadott irányelvet a jogbizonytalanságnak és az észt villamosenergia-piac szereplői törvényes érdekei sérelmének az elkerülése érdekében még a 2003/54 irányelvnek való megfeleléshez szükséges rendelkezések hatálybalépése előtt el kellett fogadni ezen 57. cikk alapján, nem pedig az ennél jóval hosszabb időt igénylő együttdöntési jogalkotási eljárásban.

71 Egyrészt, mint azt a jelen ítélet 66-68. pontja hangsúlyozza, amikor a Közösség a 2003. évi csatlakozási szerződés aláírása és hatálybalépése közötti időszakban jogi aktus megalkotását tervezi, az információs és konzultációs eljárás alkalmas a valamely csatlakozó állam javára szóló esetleges átmeneti eltérés elfogadására azon jogi aktus tekintetében, amelynek az elfogadását tervezik.

72 Egyetlen fél sem szolgáltatott azt alátámasztó adatot, hogy ezen információs és konzultációs eljárást ne folytatták volna le szabályosan, és hogy az észt kormánynak ne lett volna lehetősége érdekei érvényesítésére a 2003/54 irányelv tervezete tekintetében ezen eljárásnak megfelelően (lásd ilyen értelemben a fent hivatkozott Halyvourgiki és Helliniki Halyvourgia kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 15. pontját).

73 Másrészt, mint arra a Parlament emlékeztetett, a Bizottság javaslatát tárgyaló Tanács adott esetben jogosult felhívni a Parlament figyelmét valamely jogi aktus elfogadásának sürgős voltára. Az EK 251. cikkben írt együttdöntési eljárás ugyanis egyáltalán nem zárja ki a jogszabály gyors elfogadását, különösen nem a Parlament és a Tanács álláspontja közötti lényegesebb különbség hiányában.

74 A rendes jogalkotási eljárás határideje miatti időmúlásból esetleg adódó jogbizonytalanság, mint azt a Bizottság helyesen előadja, csak a kért és elfogadott átmeneti eltérés visszaható hatályának kimondásával orvosolható.

75 E tekintetben a Bíróság ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy jóllehet a jogbiztonság elve általában nem teszi lehetővé, hogy valamely közösségi aktus időbeli hatályának kezdő időpontját az aktus megjelentése előtti időpontra állapítsa meg, kivételesen ettől eltérő megoldás is lehetséges, ha az elérendő cél azt megköveteli, és ha az érdekeltek jogos feltevéseit megfelelően tiszteletben tartják (lásd e tekintetben a C-331/88. sz., Fedesa és társai ügyben 1990. november 13-án hozott ítélet [EBHT 1990., I-4023. o.] 45. pontját és a fent hivatkozott Parlament kontra Tanács ügyben hozott ítélet 21. pontját).

76 Megállapítandó még: ugyan lehet, mint azt többek között a lengyel kormány előadta, hogy visszatekintve elégtelennek tűnik, hogy nincsen a 2003. évi csatlakozási okmányban olyan általános rendelkezés, amely lehetővé tenné a döntéshozatalt a 2003. évi csatlakozási szerződés aláírása és hatálybalépése közötti időben elfogadott jogi aktusok új tagállamokra való alkalmazása tekintetében az ideiglenes eltérésekről, és hogy e célra csupán az információs és konzultációs eljárás szolgál. Az is lehet, hogy ez az oka annak, hogy a Bolgár Köztársaság és Románia csatlakozásának feltételeiről, valamint az Európai Unió alapját képező szerződések kiigazításáról szóló okmány (HL 2005. L 157., 203. o.) több fél által hivatkozott, a 2003. évi csatlakozási okmány 55. cikkével azonos tárgyú 55. cikke kifejezetten kimondja, hogy a Tanács ideiglenes eltérések elfogadására vonatkozó hatásköre kiterjed az intézményeknek a csatlakozási szerződés aláírása és a csatlakozás időpontja között elfogadott jogi aktusaira is. A 2003. évi csatlakozási okmányban e vonatkozásban fellelhető esetleges pontatlanság azonban nem jogosít helytelen jogalap igénybevételére.

77 Az eddigiek összességéből az következik, hogy a megtámadott irányelvvel létrehozott, a jelen ítélet 53. pontjában ismertetett kiegészítő eltéréseket nem lehetett érvényesen a 2003. évi csatlakozási okmány 57. cikke alapján elfogadni.

78 Következésképpen az első jogalapnak e kiegészítő eltérések jogellenességére hivatkozó részében helyt kell adni.

A második jogalapról

79 Mivel az első jogalap vizsgálatának eredménye a megtámadott irányelv csupán részleges jogellenességének megállapítását tette lehetővé, meg kell vizsgálni az ezen irányelvvel kapcsolatos indokolási kötelezettség megszegését állító második jogalapot is, annak megállapítása végett, hogy emiatt ez az irányelv nem teljesen jogellenes-e.

80 E második jogalappal a Parlament azt állítja, hogy a megtámadott irányelv nem ad magyarázatot arra, hogy csatlakozás miatti kiigazítást tartalmaz-e, és ha igen, mennyiben, illetve nem ismerteti a 2003. évi csatlakozási okmány 57. cikke mint a rendes jogalkotási eljárástól eltérő, kivételes jogi alap választásának okait. Ezen irányelv preambuluma a Bizottság jelen ítélet 24. pontjában említett javaslatához képest változatlan, noha e javaslat az EK 47. cikk (2) bekezdésén, az EK 55. cikken és az EK 95. cikken alapult; e különbségre sincs magyarázat.

81 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EK 253. cikkben előírt indokolásnak az adott jogi aktus jellegéhez kell igazodnia. Az indokolásnak ugyan egyértelműen és ellentmondásmentesen tartalmaznia kell a jogalkotó közösségi intézmény érvelését, valamint lehetővé kell tennie az érintettek és a felülvizsgálatra hatáskörrel rendelkező bíróság számára az intézkedés indokainak megismerését, ám az indokolásban nem kell minden releváns jogi és ténybeli részletnek szerepelnie. Ugyanis azt a kérdést, hogy valamely jogi aktus indokolása megfelel-e az EK 253. cikk követelményeinek, nem csupán az indokolás szövege alapján kell eldönteni, hanem egyben összefüggéseinek és a szabályozás tárgyára vonatkozó valamennyi jogszabálynak az alapulvételével (lásd többek között a C-15/00. sz., Bizottság kontra EBB ügyben 2003. július 10-én hozott ítélet [EBHT 2003., I-7281. o.] 174. pontját).

82 A jelen ügyben, mint azt a Tanács és az észt kormány helyesen előadta, a megtámadott irányelv preambuluma, mely az Észt Köztársaság kérelmére, az e tagállam részére a 96/92 irányelvet illetően a 2003. évi csatlakozási okmány VI. mellékletében engedélyezett eltérésre, a 8. nyilatkozatra, a villamosenergia-piac megnyitásának a 2003/54 irányelvvel történt felgyorsítására, az észt olajpala-ágazat különlegességére és ezen ágazatnak a megtámadott irányelvben szereplő átmeneti intézkedések hiányában bekövetkező nehézségeire utal, elégséges adatot tartalmaz az érintettek számára ezen átmeneti intézkedések indokairól, illetve a hatáskörrel rendelkező bíróság számára a felülvizsgálathoz.

83 Ezen adatok lehetővé teszik többek között, hogy a Bíróság felülvizsgálja a közösségi jogalkotó által megjelölt jogalap választásának megalapozottságát, anélkül hogy e jogalap - a 2003. évi csatlakozási okmány 57. cikke, mint ezt a megtámadott irányelv preambulumbekezdései kifejezetten tartalmazzák - részletesebb indokolása lenne szükséges. Azt, hogy a Tanács nem fogadta el a Bizottság javasolta jogalapot, nem kell külön indokolni.

84 Ezért a második jogalap megalapozatlannak nyilvánítandó.

A megtámadott irányelv részleges megsemmisítéséről

85 Mint az a jelen ítélet 77. és 78. pontjából kitűnik, az első jogalap részben megalapozott: a megtámadott irányelvvel létrehozott kiegészítő eltéréseket nem lehetett érvényesen a 2003. évi csatlakozási okmány 57. cikke alapján elfogadni.

86 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a közösségi jogi aktus részleges megsemmisítése, mint ez az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, akkor lehetséges, ha a megsemmisíteni kért rendelkezések a jogi aktus egyéb rendelkezéseitől elválaszthatók (lásd többek között a C-244/03. sz., Franciaország kontra Parlament és Tanács ügyben 2005. május 24-én hozott ítélet [EBHT 2005., I-4021. o.] 12. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

87 Márpedig a jelen ügyben a megtámadott irányelvvel létrehozott kiegészítő eltérések elválaszthatók ezen irányelv egyéb rendelkezéseitől, mely irányelvnek, második és nyolcadik preambulumbekezdésére tekintettel értelmezett 1. cikke szerint két célja van: egyrészt az Észt Köztársaság részére a 2003. évi csatlakozási okmány VI. mellékletében a 96/92 irányelvet illetően megállapított átmeneti rendelkezésnek a 2003/54 irányelv keretében való figyelembevétele, másrészt kiegészítő eltérés és a 2003/54 irányelv 21. cikkének a folyamatos végrehajtására irányuló kötelezettség előírása.

88 Ebből az következik, hogy a megtámadott irányelvet - az Észtországnak a 2003/54 irányelv 21. cikke (1) bekezdése b) és c) pontjának végrehajtása tekintetében 2008. december 31-én túlmenő, 2012 végéig terjedő kiegészítő átmeneti időszakot nyújtó, valamint 2009. január 1-jére a piacnak a fogyasztás legalább 35%-ára kiterjedő részleges megnyitását és a végső fogyasztó feljogosított fogyasztóvá válásának küszöbértékéről való évenkénti tájékoztatási kötelezettséget előíró részében - meg kell semmisíteni.

A megsemmisítés időbeli hatályáról

89 A Tanács az észt kormány és a Bizottság támogatásával az EK 231. cikk (2) bekezdésére és az észt villamosenergia-ágazat gazdasági szereplői és befektetői, valamint az érintett munkavállalók bizonytalan helyzete elkerülésének szükségességére hivatkozva azt kérte, hogy amennyiben a Bíróság megsemmisíti a megtámadott irányelvet, úgy az új irányelv elfogadásáig tartsa azt hatályban.

90 A Parlament, hangsúlyozva, hogy keresete nem az Észt Köztársaság eltérés iránti kérelmének érdemi megalapozottságát érinti, hanem kizárólag a megtámadott rendelet elfogadásának jogalapját, kijelentette, hogy nem kíván a Tanács e kérelméről nyilatkozni.

91 E tekintetben megállapítandó, hogy e kérelmet arra az esetre terjesztették elő, ha a Bíróság az irányelv egészét megsemmisítené.

92 Márpedig a jelen ügyben a megtámadott irányelvet - a közelebbről a jelen ítélet 88. pontjában meghatározottak szerint - csupán részlegesen kell megsemmisíteni, míg a megtámadott irányelvben meghatározott, a 2003/54 irányelv 21. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontjától való eltérés 2008. december 31-ig hatályban marad. Ezért a Tanács e kérelméről nem kell határozni.

A költségekről

93 Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §-a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Azonban ugyanezen eljárási szabályzat 69. cikke 3. §-ának első bekezdése alapján részleges pernyertesség esetén a Bíróság elrendelheti a költségeknek a felek közötti megosztását, vagy határozhat úgy, hogy mindegyik fél maga viselje saját költségeit. A jelen ügyben a Tanácsot, mivel az általa felhozott jogalapok többsége tekintetében pervesztes lett, a Parlament kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére. Ugyanezen eljárási szabályzat 87. cikke 4. §-ának első bekezdése alapján a Lengyel Köztársaság, az Észt Köztársaság és a Bizottság, mint beavatkozók, maguk viselik saját költségeiket.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:

1) A Bíróság az Európai Parlament és a Tanács 2003/54/EK irányelvének módosításáról egyes rendelkezések Észtországban való alkalmazására tekintettel [helyesen: a 2003/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv egyes rendelkezéseinek Észtországban való alkalmazására tekintettel történő módosításáról] szóló, 2004. június 28-i 2004/85/EK tanácsi irányelvet - az Észt Köztársaságnak a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 96/92/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. június 26-i 2003/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 21. cikke (1) bekezdése b) és c) pontjának végrehajtása tekintetében 2008. december 31-én túlmenő, 2012 végéig terjedő kiegészítő átmeneti időszakot nyújtó, valamint 2009. január 1-jére a piacnak a fogyasztás legalább 35%-ára kiterjedő részleges megnyitását és a végső fogyasztó feljogosított fogyasztóvá válásának küszöbértékéről való évenkénti tájékoztatási kötelezettséget előíró részében - megsemmisíti.

2) A Bíróság a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja.

3) A Bíróság az Európai UnióTanácsát kötelezi a költségek viselésére.

4) A Lengyel Köztársaság, az Észt Köztársaság és az Európai Közösségek Bizottsága maguk viselik saját költségeiket.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: francia.