BH 2016.10.279 I. A hagyatéki perben előterjeszthető, az öröklésben érdekeltek perbeli pozíciójától függően a végintézkedés érvénytelenségének vagy érvényességének megállapítása iránti kereset sajátos jellege miatt nem a Pp. 123. §-a szerinti megállapítási pernek minősül. A végrendelet (tágabb értelemben minden végintézkedés) érvényességének vagy érvénytelenségének megállapítására irányuló per öröklési per, amely tulajdoni jellegű, de nem tulajdoni per, mert az érdekeltek között ténylegesen nem a hagyaték tulajdonjoga, hanem a jogszerzést megalapozó öröklési jogosultság a vitás.

II. Az írásbeli magánvégrendelet minden lapjára vonatkozó folyamatos sorszámozás mint alaki kellék olyan szigorú kógens követelmény, ami semmilyen eltérést nem enged; ennek hiánya sem az örökhagyó végakaratának vizsgálatával, sem bizonyítással, sem jogértelmezéssel nem pótolható; ez az Alaptörvény 28. cikkére hivatkozással sem tehető félre [Alaptörvény 28. cikk., 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 598-599. §§, 629. § (2) bek., 673. §, 2013. évi V. törvény (új Ptk.) 7:49. § (1) bek., 1952. évi III. törvény (Pp.) 123. §, 2010. évi XXXVIII. törvény (Hetv.) 3. § (1)-(2) bek., 89. §].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperesek mint örökösök és az örökhagyó között 2011. február 18-án öröklési szerződés jött létre. Az öröklési szerződés három különálló lapból - laponként egy-egy írott oldalból - áll. Az 1. lapot nem számozták, a 2. és 3. lapokon számozás látható. A szerződés bekezdésekre tagolódik, amelyeket a felek folyamatos sorszámozással láttak el. Az 1. lapon a felek adatai, továbbá az első és a második bekezdés szerepel, a 2. lapon a második bekezdés folytatása és a harmadiktól a hetedik bekezdések, a 3. lapon a nyolcadik és a záró bekezdés, valamint a keltezés helye és ideje található. A felek, valamint a tanúk minden lap szöveges oldalát aláírták, a szerződést a 3. lapon az okiratszerkesztő ügyvéd ellenjegyezte. A 3. lapon a tanúk aláírása alatt lakcímük és személyazonosító igazolványuk száma is feltüntetésre került.

[2] A felek a szerződésben rögzítették, hogy az örökhagyó a saját háztartásában él, a felperesek őt segítik, ellátásáról gondoskodnak, gondozását, betegápolását és gyógyszerigényét biztosítják, továbbá intézik az örökhagyó személyes ügyeit hivataloknál, hatóságoknál, valamint egyéb megbízásait halála napjáig.

[3] A szerződés szerint az örökhagyó és a II. rendű felperes között 1997. április 25-én már létrejött egy életjáradéki szerződés az örökhagyó tulajdoni illetőségére, amely szerződés követelményeinek az életjáradékra kötelezett teljes egészében eddig is eleget tett és továbbra is folytatja az e szerződésben foglaltaknak megfelelően az örökhagyó ellátását édesanyjával, az I. rendű felperessel együtt. A felperesek vállalták, hogy az örökhagyó kórházi ápolása esetén őt rendszeresen látogatják és gondoskodnak a kórházi időszak alatt felmerülő személyes szükségleteiről. Kötelezték magukat, hogy az örökhagyót halála után illő módon eltemettetik.

[4] Az örökhagyó az öröklési szerződésben halála esetére úgy rendelkezett, hogy az I. rendű felperes örökölje a b.-i ingatlana egészét, illetve meglévő ingó vagyonát is. Úgy rendelkezett továbbá, hogy halála esetén a II. rendű felperes örökölje a korábbi szerződésben megjelölt tulajdoni illetőségét. Az örökhagyó úgy nyilatkozott, így a felpereseket szerződéses örökösökké teszi, és bármikor bekövetkező halála esetére úgy rendelkezik, hogy a fentiekben megjelölt ingatlanok tulajdonjogát a felperesek örököljék.

[5] Az okiratban a felek rögzítették, hogy a szerződés mindhárom "oldalát" saját kezűleg és helybenhagyólag, a tanúk együttes jelenlétében, ügyvédi ellenjegyzés mellett aláírták, miután az mindenben megfelel a szándékuknak és akaratuknak.

[6] A felperesek az öröklési szerződésben vállalt kötelezettségeiknek az örökhagyó 2012. június 19-én bekövetkezett haláláig eleget tettek.

[7] A közjegyző az örökhagyó hagyatékát ideiglenes hatállyal az alperesnek adta át. Határozatának indokolása szerint a törvényes öröklésre jogosult alperes az eljárás során úgy nyilatkozott, hogy az öröklési szerződés nem felel meg a törvényes követelményeknek, tartalmi, formai okból érvénytelen, a kialakult öröklési jogi vitában egyezség nem született, ezért a hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Hetv.) 86. § (2) bekezdése alapján ideiglenes hatállyal adta át a hagyatékot.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[8] A felperesek eshetőleges kereseti kérelmükben elsődlegesen annak megállapítását kérték, hogy a 2011. február 18-án készült öröklési szerződés érvényes, ezáltal az abban megjelöltek szerint az örökhagyó végintézkedésen alapuló szerződéses örökösei. Másodlagosan hagyatéki hitelezői igény címén 17 045 000 forint tőke és ennek az ítélet jogerőre emelkedésétől számított törvényes kamata megfizetésére kérték kötelezni az alperest azzal, hogy követelésük erejéig a hagyatékátadó végzésben megjelölt ingatlanokból kereshetnek kielégítést. Elsődleges keresetük jogalapjaként a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 559. § (2) bekezdésére és 655. § (1) bekezdésére, másodlagos kereseti kérelmük tekintetében a Ptk. 677. § (1) bekezdés c) pontjára és 679. § (1) bekezdésére hivatkoztak.

[9] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az elsődleges kereseti kérelemmel összefüggésben hivatkozott arra, hogy az öröklési szerződés a Ptk. 656. §-a alapján alkalmazandó 629. § (2) bekezdésére figyelemmel érvénytelen, mert nincsen minden lapja sorszámozva, továbbá a szerződést aláíró egyik tanú aláírása olvashatatlan, beazonosíthatatlan. Utóbbi hivatkozásával kapcsolatban utalt a Kúria 3/2012. PJE határozatában foglaltakra, valamint arra, hogy az alaki kellék hiánya bizonyítással nem pótolható. A másodlagos kereseti kérelem kapcsán vitatta a felperesek teljesítését, továbbá bizonyos tételeket illetően azt, hogy azok a tartással összefüggésben merültek fel.

Az első- és másodfokú ítélet

[10] Az elsőfokú bíróság az elsődleges kereseti kérelmet alaposnak ítélte és megállapította, hogy az öröklési szerződés érvényes, a felperesek az örökhagyó végintézkedésen alapuló, szerződéses örökösei a szerződésben megjelölt ingatlanoknak és bankszámlaegyenlegnek.

[11] Ítélete indokolásában kifejtette: Az elsődleges keresettel összefüggésben a Pp. 123. §-a értelmében a felperesek kötelezettsége volt a megállapítani kért alanyi jogosultság fennálltának, a jogvédelem szükségességének és annak bizonyítása, hogy teljesítést nem követelhetnek. Az alperes bírói felhívás ellenére nem vitatta, hogy az örökhagyó hagyatéka törvényes öröklés jogcímén az ő részére került átadásra - amelyet az ideiglenes hatályú hagyatékátadó végzés is bizonyított -, továbbá azt sem, hogy az örökhagyó a felperesekkel öröklési szerződést kötött, ezért a Pp. 163. § (2) bekezdése értelmében e tényeket valónak fogadta el.

[12] Az öröklési szerződéssel összefüggésben az elsőfokú bíróság ítélete indokolásában tényként állapította meg, hogy azt a felek és a tanúk "minden oldalon" aláírták, sorszám "az első oldalon" nincs feltüntetve, csupán a "második és harmadik oldalon". Az Alaptörvény 28. cikkére utalással kifejtette: a Ptk. 629. § (2) bekezdésének az írásbeli magánvégrendelet minden lapjára vonatkozó folyamatos sorszámozással kapcsolatos előírása azt a célt szolgálja: megakadályozható legyen, hogy a végrendelet egyes lapjai eltávolításra kerüljenek, illetve újabb lapok beillesztése történjen meg. Kiemelte: A perbeli öröklési szerződés "első oldalán" kerültek feltüntetésre a felek személyes adataikkal együtt, illetve az "első oldalon" kezdődnek a szerződéses rendelkezések. A felek a szerződés bekezdéseit folyamatos sorszámozással látták el. Az "első oldalon" az első és második bekezdés szerepel, a "második oldalon" a második bekezdés folytatása és a harmadiktól a hetedik bekezdések. A felek és a tanúk "minden oldalt" aláírtak. Mindebből kétséget kizáróan megállapítható, hogy a szerződés egységes egészet alkot, az "első és a második oldal" közé nem került további lap behelyezésre, illetve onnan lapot nem távolítottak el. Minderre figyelemmel megvalósult a jogalkotói cél, vagyis megállapítható az öröklési szerződés egységes volta, és minden oldalnak a felektől való származása.