BH 2019.7.187 I. A társtettes tudata kiterjed a másik társtettes által kifejtett elkövetési magatartás lényeges mozzanataira, de ez nem jelenti azt, hogy annak minden részletét ismernie kell. Amennyiben az elkövetők között a rablási cselekmény elkövetésére a szándékegység fennáll, társtettesség megállapításának van helye akkor is, ha az egyik elkövető az erőszakot vagy fenyegetést alkalmazza, a másik elkövető pedig értékek után kutat. Így a rablást társtettesként valósítja meg az az elkövető is, aki a társaival szándékegységben úgy vesz részt a cselekményben, hogy a sértett őt nem észleli, azonban a lakásban idegen dolgok után kutat, akkor is, ha ténylegesen csak a sértettel szemben erőszakot, fenyegetést alkalmazó társa találja meg az idegen dolgot [Btk. 13. § (3) bek., 365. § (1) bek. a) pont].

II. A rablás és más erőszakos bűncselekmény esetében nem feltétele a csoportos elkövetés megállapításának az, hogy a sértett valamennyi elkövető jelenlétét, a bűncselekmény elkövetésében való részvételét ténylegesen észlelje [Btk. 365. § (3) bek. c) pont, Btk. 459. § (1) bek. 3. pont; 2/2000. BJE határozat].

Pertörténet:

Jászberényi Járásbíróság Fk.444/2014/15., Szarvasi Járásbíróság Fk.7/2015/63., Gyulai Törvényszék Fkf.338/2015/22., Kúria Bfv.1071/2018/7. (*BH 2019.7.187*)

***********

[1] A járásbíróság a 2015. június 25-én kihirdetett ítéletével a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett rablás bűntettében [Btk. 365. § (1) bek. a) pont 2. ford., (3) bek. a), c) és g) pont], társtettesként elkövetett lopás vétségében [Btk. 370. § (1) bek., (2) bek. b) pont bb), bf) alpont] és társtettesként elkövetett lopás vétségének kísérletében [Btk. 370. § (1) bek., (2) bek. b) pont bb), bf) alpont], ezért mint különös visszaesőt halmazati büntetésül hét év négy hónap fegyházbüntetésre és nyolc év közügyektől eltiltásra ítélte, megállapította, hogy a terhelt a szabadságvesztésből a háromnegyed rész letöltése után bocsátható feltételes szabadságra, valamint annak tartama alatt pártfogó felügyelet alatt áll, továbbá 23 431 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el vele szemben, és rendelkezett a járulékos kérdésekről is.

[2] A másodfokon eljárt törvényszék a 2016. február 2-án kihirdetett ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a II. r. terhelt tekintetében megváltoztatta, a társtettesként elkövetett rablás bűntettét a Btk. 365. § (1) bekezdés a) pont 1. fordulat, (3) bekezdés a), c) és g) pontok szerint minősítette, a vagyonelkobzás összegét 25 828 forintra felemelte, rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő további beszámításáról, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[3] A jogerős ügydöntő határozatok ellen a II. r. terhelt védője terjesztett elő a Be. 648. § a) pontjára figyelemmel a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjára alapított felülvizsgálati indítványt.

[4] Abban arra hivatkozott, hogy az eljárt bíróságok a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapították meg a II. r. terhelt bűnösségét, és tévesen minősítették a terhelt cselekményét társtettesként elkövetett rablás bűntetteként, ugyanis az elkövetés során csak az I. r. terhelt került közvetlen kapcsolatba a sértettel, ő volt az, aki a sértettet értéktárgyainak átadására szólította fel, tőle erőszak alkalmazásával vagyontárgyakat vett el, hozzá képest a többi elkövető magatartása térben és időben is elkülönült, a többi elkövető - így a II. r. terhelt is - a sértett házának más részében csupán értékek, egyéb eltulajdonítható tárgyak után kutatott, így a II. r. terhelt a rablás bűntettét nem társtettesként, hanem bűnsegédként valósította meg. Kifejtette továbbá, hogy a műanyag játékpisztoly nem alkalmas a fegyveres elkövetés megállapítására, így a rablás bűntettét ez nem minősítheti.

[5] Az indítványozó szerint a lopási cselekmények üzletszerűkénti minősítése is téves, mert az alanyi oldalon hiányzott a rendszeres haszonszerzésre törekvés, a terheltnek volt rendszeres jövedelme és erdőtulajdonnal is rendelkezett.

[6] Végezetül azt is indítványozta, hogy a Kúria a terhelt javára értékelhető nyomatékos enyhítő körülményekre tekintettel is enyhítse a vele szemben kiszabott szabadságvesztés mértékét és annak végrehajtási fokozatát is.

[7] A Legfőbb Ügyészség szerint a felülvizsgálati indítvány részben a törvényben kizárt, részben alaptalan.

[8] Kifejtette, hogy a jogkövetkeztetések törvényessége kizárólag a jogerős ítéletben foglalt tényállás alapján vizsgálható, így a védő azzal az érvelésével, mely szerint a II. r. terhelt cselekvősége térben és időben elkülönült az I. r. terhelt cselekvőségétől és hiányoztak a közös elkövetés feltételei, valójában a bíróság ténymegállapító tevékenységét támadta, emiatt a felülvizsgálat e része a törvényben kizárt.

[9] Álláspontja szerint az eljárt bíróságok a büntető anyagi jog szabályainak sérelme nélkül minősítették a rablást fegyveresen elkövetettnek, mivel az irányadó tényállás szerint a bűncselekményt lőfegyver utánzatával fenyegetve követték el, és a cselekmények saját haszonszerzés céljából történt elkövetése, azok rendszerességre utaló száma és rövid idő alatti sorozata alapján - amelyet a terhelt előélete, különös visszaesői minősége is erősít - a büntető anyagi jog szabályainak sérelme nélkül minősítették a lopást üzletszerűen elkövetettnek is.

[10] Utalt arra, hogy a kiszabott büntetés felülvizsgálatára csak a bűncselekmény törvénysértő minősítése, illetve a büntetőjog más szabályának megsértése esetén van lehetőség, mivel azonban a minősítés törvényes, és az eljárt bíróságok nem sértették meg a Btk. egyéb rendelkezéseit sem, azt indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat hatályában tartsa fenn.

[11] A védő a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatára tett észrevételében a felülvizsgálati indítványában előadottakat változatlanul fenntartotta, álláspontja szerint a II. r. terhelt a sértettel az elkövetés során egyáltalán nem is találkozott, így a rablási cselekménynek nem lehet a társtettese, továbbá - mivel a terhelt önálló jövedelemmel rendelkezett - téves az a következtetés, hogy a bűncselekmények elkövetése útján törekedett rendszeres haszonszerzésre.

[12] A II. r. terhelt pedig nyilatkozatában azt fejtette ki, hogy a sértett vallomása ellentétes a helyszínen rögzített nyomokkal, így kétséges az ítélet azon megállapítása, hogy a házba mindhárman bementek, majd onnan együtt távoztak. Ezért ügyének újratárgyalását kérte.

[13] A megtámadott ügydöntő határozatok meghozatalára a korábbi Be. hatálya alatt került sor.

[14] 2018. július 1. napján hatályba lépett a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.). Ennek 868. § (1) bekezdésében akként rendelkezik, hogy a törvény rendelkezéseit - a törvényhelyben megjelölt kivételekkel - a hatálybalépéskor folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell. E kivételek között a felülvizsgálati eljárás rendelkezései nem szerepelnek. Ezért a Kúria az indítvány elbírálása során a Be. rendelkezéseit alkalmazta.

[15] A Kúria a Be. 660. § (1) bekezdése alapján tanácsülést tartott, melyen a megtámadott határozatokat a Be. 659. § (5) bekezdésére figyelemmel a megtámadott részében, a felülvizsgálati indítványban meghatározott okok alapján bírálta felül.