3350/2012. (XI. 19.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Gfv.X.30.205/2011/7. számú ítélete, valamint az ítéletben felülvizsgált Csongrád Megyei Bíróság 6.G.40.059/2010/1 7. számú ítélete és a Szegedi Ítélőtábla Gf.I.30.661/2010/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján a Szegedi Törvényszéknél 2012. május 7-én benyújtott alkotmányjogi panaszában - amely 2012. május 11-én érkezett az Alkotmánybíróságra - a Csongrád Megyei Bíróság 6.G.40.059/ 2010/17. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, a Szegedi Ítélőtábla Gf.I.30.661/2010/5. számú ítéletére, valamint a Kúria Gfv.X.30.205/2011/7. számú ítéIetére "is kiterjedően." Álláspontja szerint a bíróságok ítéletei sértik az Alaptörvény 28. cikkét, amely szerint: "A bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak." Az Alaptörvény ezen cikkének sérelmét arra hivatkozással állította, hogy - álláspontja szerint -az ítéletekben alkalmazott a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvénynek (a továbbiakban: Cstv.) az ítéletek meghozatalakor hatályos 12. § (5) bekezdésének és egyéb kapcsolódó rendelkezéseinek az a bíróságok által követett interpretációja, amely lehetővé teszi azt, hogy a vitatott követeléssel rendelkező hitelező a csődeljárásba bejelentkezik ugyan, de más jogcselekményt nem tesz, így a csődegyezség hatálya sem terjed ki rá, majd a sikeres csődegyezséget követően nem veszíti el követelése érvényesítésének a jogát, hanem teljes egészében behajtja az adóson a követelését - szemben azokkal a hitelezőkkel, akik az egyezségkötésben aktívan közreműködtek, és követelésüknek csak valamely hányadához jutottak hozzá -, ellentétes a jogalkotó szándékával és a csődeljárás jogintézményének céljával, mert nem teszi érdekeltté a hitelezőket, hogy részt vegyenek a csődeljárásban. Ezen kívül az indítvány utalt arra is, hogy az eljárás sértette az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében foglalt részrehajlás nélküli, tisztességes módon és ésszerű határidőben történő eljáráshoz való jogot.

[2] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése előírja, hogy az alkotmányjogi panasz érdemi elbírálása előtt dönteni kell annak befogadásáról. Az alkotmányjogi panasz befogadásáról az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján - figyelemmel az Abtv. 47. § (1) bekezdésére, 50. § (1) bekezdésére, valamint az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 5. § (1) és (2) bekezdéseire - tanácsban eljárva dönt. A panaszt akkor lehet befogadni, ha az megfelel a törvényben előírt tartalmi követelményeknek, különösen az Abtv. 26-27. és 29-31. §-aiban foglalt feltételeknek. Ezeken kívül az Abtv. 52. § (1) bekezdésének első mondata értelmében az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. A kérelem akkor határozott, ha megfelel az Abtv. 52. § (1) bekezdés a)-f) pontjaiban foglalt kritériumoknak.

[3] Jelen esetben a panasz nem felel meg ezeknek a követelményeknek.

[4] 3. Az indítványozó az alkotmányjogi panaszban az Alaptörvény 28. cikkének a sérelmére hivatkozott. Az Abtv. 27. § a) pontja értelmében alkotmányjogi panaszban az indítványozó valamely Alaptörvényben biztosított jogának a sérelmére kell hivatkozni. Az Alaptörvény 28. cikke azonban egy a jogalkalmazói tevékenységre irányuló értelmezési segédszabály, amelynek címzettjei a bíróságok, és amely az indítványozóra vonatkoztatható Alaptörvényben biztosított jogot nem tartalmaz.

[5] 4. Az indítvány tartalmaz utalást az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésének a sérelmére is. Az Abtv. 52. § (1) bekezdés b) és e) pontjai szerint az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmazni. A kérelem akkor határozott, ha egyértelműen megjelöli az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét, és indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével. Az indítványozó az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése sérelmét mindössze megemlíti, de az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegére, mibenlétére nézve releváns, az alkotmányjogi panasz megalapozásához elegendő alkotmányjogi érvelést nem ad elő, és nem is mutat rá érdemi összefüggésre ezen jog és a kifogásolt bírói ítéletek között.

[6] Fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság az Abtv. 64. § d) pontja alapján - figyelemmel az Abtv. 27. § a) pontjára, valamint az 52. § (1) bekezdés b) és e) pontjaira - az alkotmányjogi panaszt visszautasította.

Budapest, 2012. november 13.

Dr. Bihari Mihály s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szalay Péter s. k.,

előadó alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/2916/2012.