BH+ 2012.9.388 I. Az adós ellen folyamatban volt csődeljárásra vonatkozó szabályok nem zárták ki, illetve nem korlátozták a hitelező mint felperes igényérvényesítését az adóssal szemben azért,mert az adós elleni csődeljárásnak, illetve az abban kötött egyezségnek nem vált részesévé [Ptk. 204. § (1) bek. c) pontja, 1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 12. § (5) bek., 20. § (2) bek., 41. § (1) bek.].

II. Szétválás útján létrejött gazdasági társaságok jogelődök kötelezettségéért való helytállási felelősségének jogszabályi feltétele [2006. évi IV. tv. (továbbiakban: 2006. évi Gt.) 85. § (4) bek.].

A felperes módosított keresetében 97 518 214 Ft és ennek részösszegei után esedékes késedelmi kamatok, vállalkozói díj címén történő megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket azzal, hogy a II-IX. r. alperesek vagyonára végrehajtás a marasztalási összeg és járulékai iránt csak akkor vezethető, ha a követelés az I. r. alperes vagyonából nem hajtható be.

Az I. r. alperes a kereset elutasítását kérte. 24 529 168 Ft erejéig, teljesítés hiányára hivatkozással, a díjtartozását nem ismerte el. 408 000 Ft tekintetében vitatta, hogy a nevében eljárt személy jogosult volt az őt terhelő javítási költség tekintetében a felperessel megállapodást kötni. Az ezt meghaladó keresettel szemben pedig beszámítási kifogást terjesztett elő.

A II-IX. r. alperesek, a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: 2006. évi Gt.) 85. § (4) bekezdésére utalással, a kereset időelőttiségére hivatkoztak. Állították, hogy mint az I. r. alperes társaságból történő kiválással létrejött gazdasági társaságoknak, a helytállási kötelezettségük csak akkor áll fenn, ha az I. r. alperessel szemben, a szétválási szerződés alapján őt terhelő keresettel érvényesített követelés behajtása eredménytelen.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetének helyt adva, 97 518 214 Ft és ennek részösszegei után esedékes kamatai megfizetésére kötelezte az alpereseket azzal, hogy a II-IX. r. alperesek vagyonára végrehajtás csak akkor vezethető, ha a követelés az I. r. alperes vagyonából nem hajtható be.

Az alperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét azzal a pontosítással hagyta helyben, hogy az alperesek a marasztalási összeget az I. r. alperessel szemben a megyei bíróság előtt folyamatban lévő csődeljárás jogerős befejezését követő 15 napon belül kötelesek megfizetni.

Az elsőfokú bírósággal azonosan kimondta, hogy a II-IX. r. alperesek ellen végrehajtás akkor kérhető, ha a felperes igazolja, hogy a követelés behajtása az I. r. alperessel szemben eredménytelen volt.

A másodfokú bíróság a határozatának indokolásában utalt arra, hogy az I. r. alperes a beszámítási kifogásának ténybeli és jogi alapját a Pp. 164. § (1) bekezdésében előírt kötelezettsége ellenére nem bizonyította. Az elsőfokú bíróságnak a jogkövetkezményekre történt figyelmeztetése melletti felhívását követően hitelt érdemlő bizonyítékokat nem szolgáltatott. Helytállónak találta ezért az elsőfokú ítéletben megállapított tényállásból levont azt a jogi következtetést, hogy az alperesek vállalkozói díj címén, a módosított keresetben megjelölt marasztalási összeg megfizetésére kötelesek. Utalt arra is a másodfokú bíróság, hogy az elsőfokú döntés meghozatala után az I. r. alperes önmagával szemben csődeljárást kezdeményezett. A megindult csődeljárás nem akadálya a megelőzően indult per folytatásának, és az adóst terhelő, pénzfizetésre kötelező bírósági határozat meghozatalának. A bírói gyakorlat szerint azonban - amint azt a Szegedi Ítélőtábla a BDT 2008/9/152. (1871) számú eseti döntésében kifejtette - az adósnak a marasztalási összeget a folyamatban lévő csődeljárás jogerős befejezésétől számított 15 napon belül kell megfizetnie. A másodfokú bíróság megjegyezte azt is: főszabály szerint a csődeljárás alatti perindításnak nincs helye. Ha azonban a vitatott hitelezői igény jogosultja azt kívánja, hogy az adós tartalékot képezzen a követelésének kielégítésére és az esetlegesen létrejövő egyezség hatálya rá is kiterjedjen, pert kell indítania az adós ellen. Ezt a perindítást igazolnia kell a vagyonfelügyelőnél, vagy jeleznie kell a számára, hogy a per már folyamatban van. A másodfokú bíróság szerint, ha a hitelezői igény vitatását követően a hitelező nem él kifogással, vagy a kifogását elutasító bírósági végzés kézhezvétele után nem indít pert, vagy nem igazolja magát a perindítást, a vitatott hitelezővé válásához szükséges jogcselekményeket elmulasztja, a csődeljárásnak nem válik résztvevőjévé. Az ítélőtábla rámutatott arra is: főszabály, hogy csődeljárás alatt, csak az ott bejelentett hitelezői igény útján érvényesíthető valamennyi hitelező számára követelés. A felszámolási eljárással ellentétben azonban nincs olyan törvényi rendelkezés, miszerint a hitelezői igényérvényesítés elmulasztása esetén, a csődeljárás befejezését követően, a hitelező a követelését egyéb úton már nem érvényesítheti. A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 37. § (3) bekezdésében foglalt, a felszámolási eljárás során a 180 napos igényérvényesítési határidő jogvesztő jellegére vonatkozó szabállyal, valamint a felszámolási eljárásban hitelezőként való bejelentkezést elmulasztóknak, a felszámolási eljárás egyezségkötéssel történt befejezését követő igényérvényesítési jogának megszűnéséről rendelkező Cstv. 41. § (1) bekezdésében foglalt szabállyal ellentétben, a csődeljárásban a hitelezői igénybejelentés illetve az arra előírt határidő elmulasztásához a törvény nem fűz jogvesztést eredményező jogkövetkezményt.

A másodfokú bíróság vizsgálta a Cstv. 20. § (2) bekezdésének tartalmát is. Annak alapján hangsúlyozta: a csődegyezség azokra az egyezségkötésre jogosult hitelezőkre is kiterjed, akik az egyezséghez nem járultak hozzá, vagy szabályszerű értesítésük ellenére az egyezség megkötésében nem vettek részt. Kiterjed továbbá azokra a hitelezőkre, akiknek vitatott követelésére a bíróság, a Cstv. 12. § (5) bekezdésében foglaltak szerint tartalék képzését elrendelte. Az említett jogszabályi rendelkezésekből arra következtetett, hogy a csődegyezség nem vonatkozik olyan hitelezőre, aki nem jelentette be az igényét a csődeljárásban, vagy akinek a bejelentett igényét a vagyonfelügyelő vitatta, és azzal szemben nem élt kifogással, vagy élt kifogással, de pert nem indított, vagy pert indított, de nem igazolta a perindítást a vagyonfelügyelőnél.

A másodfokú bíróság a rendelkezésre álló iratokból megállapította: a felperes a vagyonfelügyelő által vitatott, bejelentett követelése ellenére, a csődeljárás illetve a csődegyezség részesévé válásához szükséges további jogcselekményeket (kifogás, per, perindítás igazolása) elmulasztotta. Úgy ítélte azonban, hogy mindez nem eredményezte a felperesnek az I. r. alperessel szembeni igényérvényesítési jog elvesztését. Jogvesztést ugyanis csak kifejezett törvényi rendelkezés mondhat ki, azt jogalkalmazói értelmezés nem pótolhatja. Nem tulajdonított ezért jogi jelentőséget a felperes követelése tekintetében annak, hogy a csődeljárás mikor és miként fejeződött be.