32013R0209[1]

A Bizottság 209/2013/EU rendelete ( 2013. március 11. ) a 2073/2005/EK rendeletnek a csírák mikrobiológiai kritériumai és a vágott baromfitestekre és friss baromfihúsra vonatkozó mintavételi szabályok tekintetében történő módosításáról EGT-vonatkozású szöveg

A BIZOTTSÁG 209/2013/EU RENDELETE

(2013. március 11.)

a 2073/2005/EK rendeletnek a csírák mikrobiológiai kritériumai és a vágott baromfitestekre és friss baromfihúsra vonatkozó mintavételi szabályok tekintetében történő módosításáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel az élelmiszer-higiéniáról szóló, 2004. április 29-i 852/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 4. cikke (4) bekezdésére,

mivel:

(1) A 852/2004/EK rendelet az élelmiszer-higiéniára vonatkozó általános szabályokat állapít meg az élelmiszer-ipari vállalkozók számára, különösen figyelembe véve a veszélyelemzés és a kritikus szabályozási pontok (HACCP) elvein alapuló eljárások alkalmazását. Az említett rendelet 4. cikke előírja, hogy az élelmiszer-ipari vállalkozóknak különleges higiéniai intézkedéseket kell elfogadniuk, többek között az élelmiszerek mikrobiológiai kritériumaira, valamint a mintavételre és elemzésre vonatkozó előírásoknak való megfelelés tekintetében.

(2) Az élelmiszerek mikrobiológiai kritériumairól szóló, 2005. november 15-i 2073/2005/EK bizottsági rendelet (2) mikrobiológiai kritériumokat állít fel egyes mikroorganizmusokra vonatkozóan, és lefekteti azokat a végrehajtási szabályokat, amelyeket az élelmiszer-ipari vállalkozóknak a 852/2004/EK rendelet 4. cikkében említett általános és konkrét higiéniai intézkedések végrehajtásakor követniük kell.

(3) A 2073/2005/EK rendelet I. mellékletének 1. fejezete meghatározza azokat az élelmiszer-biztonsági kritériumokat, amelyeknek bizonyos élelmiszer-kategóriáknak meg kell felelniük, többek között mintavételi terveket, vizsgálati referencia-módszereket és a mikroorganizmusokra vagy azok toxinjaira és anyagcseretermékeire vonatkozó határértékeket. A fejezet felsorolja a csíráztatott magvaknak a Salmonellára vonatkozó élelmiszer-biztonsági kritériumait.

(4) Azt követően, hogy 2011 májusában az Unióban megjelent a Shigatoxint termelő Escherichia coli baktérium (STEC), a járvány kitörésének legvalószínűbb okaként a növényi csírák fogyasztását jelölték meg.

(5) 2011. október 20-án az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (a továbbiakban: EFSA) tudományos véleményt fogadott el a magvakban és csíráztatott magvakban Shigatoxint termelő Escherichia coli (STEC) és más patogén baktériumok okozta kockázatokról (3). Véleményében az EFSA azt a következtetést vonja le, hogy a csírákkal összefüggő járványos kitörések legvalószínűbb elsődleges forrása a száraz magvak bakteriális kórokozókkal történő megfertőzése. Ezen túlmenően a vélemény azt is állítja, hogy a magas páratartalomból és a csírázás alatti kedvező hőmérsékletből eredően a száraz magvakon jelenlévő bakteriális kórokozók a csírázás alatt megsokszorozódhatnak, ami közegészségügyi kockázatot jelenthet.

(6) Tudományos véleményében az EFSA többek között azt javasolja, hogy a mikrobiológiai kritériumokat, mint a csíráztatott magvak termelési lánca élelmiszer-biztonsági irányítási rendszerének egyik alkotóelemét, meg kell erősíteni. Az ajánlás a csíráztatott magvaknak a Salmonellára vonatkozó, létező mikrobiológiai kritériumait érinti, valamint a mikrobiológiai kritériumok egyéb kórokozók tekintetében történő figyelembevételét. Az EFSA azt is állítja, hogy a rendelkezésre álló adatok más csíráztatott magvakkal összehasonlítva a csírák tekintetében nagyobb kockázatot jeleznek.

(7) Az EFSA véleményében a magvak patogén E. coli baktériumokra vonatkozó mikrobiológiai kritériumainak különböző lehetőségeit mérlegeli: a termelési eljárás előtt, a csíráztatás alatt és a végső termékben. Ebben a vonatkozásban az EFSA azt állítja, előnyökkel járhat, ha a csíráztatott magvak termelési láncán belül hamarabb fedezik fel és csökkentik a fertőzést, mivel így elkerülhető, hogy a teljes kicsírázás folyamata során súlyosbodjon a fertőzés. A vélemény azt is elismeri, hogy csak a magok vizsgálatával nem mutatható ki olyan fertőzés, amely a termelési folyamat későbbi szakaszában jelenik meg. Ezért az EFSA arra a következtetésre jutott, hogy a mikrobiológiai kritériumok meghatározása a csíráztatási folyamat és/vagy a végső termék során is hasznos lenne. A végső kicsírázott magvak mikrobiológiai kritériumainak meghatározását mérlegelve az EFSA megjegyzi, hogy a patogén baktériumok kimutatására szolgáló módszerekhez szükséges idő, valamint a rövid eltarthatóság nem teljesítés esetén nem teszi lehetővé a termék forgalomból való visszahívását. Véleményében az EFSA úgy ítéli meg, hogy jelenleg nem lehet értékelni a magvakra és a csíráztatott magvakra vonatkozó különleges mikrobiológiai kritériumok által nyújtott közegészség-védelem mértékét. Ez rámutat arra, hogy egy kvantitatív kockázatértékelés elvégzéséhez adatok gyűjtése szükséges. Ezért a tudományos, technológiai és módszertani fejlődés, az élelmiszerekben újonnan megjelenő kórokozó mikroorganizmusok, és a kockázatértékelésből származó információk figyelembevételével ezt a kritériumot felül kell vizsgálni.

(8) Annak érdekében, hogy a közegészség-védelem Unió-szerte biztosítva legyen, és figyelembe véve az említett EFSA-véleményt, a csírák és a csírák előállítására szánt magvak Unióba irányuló importjára vonatkozó bizonyítványkiállítási követelményekről szóló, 2013. március 11-i 211/2013/EU bizottsági rendeletet (4) és a csírák és a csírák előállítására szánt magvak nyomonkövethetőségének követelményeiről szóló, 2013. március 11-i 208/2013/EU bizottsági végrehajtó rendeletet (5) elfogadták.

(9) Az említett jogszabályokban foglalt intézkedéseken túl, és figyelembe véve a csírákban esetleg jelenlévő kórokozók jelentette potenciális súlyos egészségügyi kockázatot, az EFSA-ajánlások nyomán további mikrobiológiai kritériumokra vonatkozó rendelkezéseket kell meghatározni, különösen azon STEC-szerocsoportokra vonatkozóan, amelyek a legjelentősebb közegészségügyi kockázatot jelentik.

(10) Az élelmiszer-biztonság terén a számos különböző ellenőrzési lehetőség egyike a mikrobiológiai kritériumok meghatározása, melyet az élelmiszer-ipari vállalkozóknak eszközként kellene használniuk egy hatékony élelmiszer-biztonsági irányítási rendszer végrehajtásának ellenőrzéséhez. Mivel azonban a magvakban és csíráztatott magvakban lévő egyes kórokozók elterjedtsége alacsony, és heterogén módon oszlanak el, a mintavételi terveknek statisztikai korlátai vannak, és a magvak termelésénél alkalmazott helyes mezőgazdasági gyakorlatokkal kapcsolatban hiányos az információ, a magvak valamennyi tételét meg kell vizsgálni a kórokozók jelenléte tekintetében olyan esetekben, amikor az élelmiszer-ipari vállalkozók nem alkalmaztak élelmiszer-biztonsági irányítási rendszereket, többek között nem tettek lépéseket a mikrobiológiai kockázatok csökkentése érdekében. Amennyiben élelmiszer-biztonsági rendszerek működnek, és hatékonyságukat korábbi adatok támasztják alá, mérlegelés tárgyát képezheti a mintavétel gyakoriságának csökkentése. Azonban a mintavétel gyakorisága soha nem lehet kevesebb havi egy alkalomnál.

(11) A csírák mikrobiológiai kritériumainak meghatározásakor rugalmasságra van szükség a mintavétel szakaszaira és a mintavétel típusaira vonatkozóan, annak érdekében, hogy figyelembe lehessen venni a termelési rendszerek sokféleségét, ugyanakkor egyenértékű élelmiszer-biztonsági szabályokat lehessen fenntartani. Különösen indokolt a csírák mintavételére vonatkozóan alternatívákat biztosítani olyan esetekben, amikor a mintavételezés technikailag nehezen oldható meg. Alternatív stratégiaként a használt öntözővíz kórokozó baktériumok jelenlétére irányuló ellenőrzését javasolták, mivel úgy tűnik, jó indikátornak bizonyul a csírákban lévő mikroorganizmus-típusokra is. Az e stratégia érzékenységével kapcsolatos bizonytalanságok miatt arra van szükség, hogy azok az élelmiszer-ipari vállalkozók, akik ezt az alternatívát alkalmazzák, mintavételi tervet készítsenek, mely mintavételi eljárásokból és a használt öntözővíz mintavételi pontjaiból áll.

(12) Egyes STEC szerocsoportokról (nevezetesen O157, O26, O103, O111, O145 és O104:H4) kiderült, hogy ők felelősek a legtöbb, Unióban előforduló hemolitikus urémiás szindróma (HUS) eseteinek előfordulásáért. Továbbá a O104:h4 szerotípus okozta az Unióban 2011 májusában kitört járványt. Ezért e hat szerocsoport esetében indokolt a mikrobiológiai kritériumok megállapítása. Nem kizárható, hogy más STEC szerocsoportok is lehetnek emberekre patogének. Valójában az ilyen STEC szerocsoportok okozhatnak kevésbé súlyos fertőzéseket, mint például hasmenést és/vagy véres hasmenést, illetve okozhatnak HUS-t is, és ezért a fogyasztó egészségére nézve veszélyt jelentenek.

(13) A csírákat fogyasztásra kész élelmiszereknek kell tekinteni, mivel főzés vagy másféle olyan feldolgozás nélkül fogyaszthatóak, amely egyébként hatékony lenne a kórokozó mikroorganizmusok megszüntetésére vagy elfogadható szintre való csökkentésére. A csírákat előállító élelmiszer-ipari vállalkozóknak ezért meg kell felelniük a fogyasztásra kész élelmiszerekre vonatkozó uniós jogszabályokban meghatározott élelmiszer-biztonsági kritériumoknak, beleértve a feldolgozási területek és berendezések mintavételét, mely részét képezi mintavételi tervüknek.

(14) A szalmonella és egyéb meghatározott, élelmiszerből származó zoonózis-kórokozók ellenőrzéséről szóló, 2003. november 17-i 2160/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (6) célja annak biztosítása, hogy megfelelő és hatékony intézkedések álljanak rendelkezésre, amelyek célja a szalmonella és egyéb zoonózis-kórokozók kimutatása és visszaszorítása a termelés, a feldolgozás és a forgalmazás valamennyi releváns szakaszában annak érdekében, hogy e kórokozók prevalenciája és az általuk a közegészségügyre jelentett kockázat csökkenjen.

(15) Az 1086/2011/EU bizottsági rendelettel (7) módosított 2160/2003/EK rendelet részletes szabályokat állapít meg a friss baromfihús tekintetében a szalmonellára vonatkozó élelmiszer-biztonsági kritériumról. A 2160/2003/EK rendelet módosításainak következtében a 2073/2005/EK rendelet is módosításra került az 1086/2011/EU rendelettel. Azzal a módosítással azonban bizonyos terminológiai kétértelműség került a 2073/2005/EK rendelet szövegébe. Az uniós jogszabályok érthetősége és következetessége érdekében ezeket a kétértelműségeket tisztázni kell.

(16) A 2073/2005/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(17) Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság véleményével, és sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem ellenezte azokat,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

A 2073/2005/EK rendelet a következőképpen módosul:

1. A 2. cikk a következő m) ponttal egészül ki:

"m) a csírák és a csírák előállítására szánt magvak nyomonkövethetőségének követelményeiről szóló, 2013. március 11-i 208/2013/EU bizottsági végrehajtási rendelet (8) 2. cikkének a) pontjában meghatározott »csírák« fogalommeghatározás alkalmazandó;

2. Az I. melléklet e rendelet mellékletének megfelelően módosul.

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet 2013. július 1-jétől kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2013. március 11-én.

a Bizottság részéről

az elnök

José Manuel BARROSO

(1) HL L 139., 2004.4.30., 1. o.

(2) HL L 338., 2005.12.22., 1. o.

(3) EFSA Journal 2011; 9(11):2424.

(4) Lásd e Hivatalos Lap 26. oldalát.

(5) Lásd e Hivatalos Lap 16. oldalát.

(6) HL L 325., 2003.12.12., 1. o.

(7) HL L 281., 2011.10.28., 7. o.

(8) Lásd e Hivatalos Lap 16. oldalát."

MELLÉKLET

A 2073/2005/EK rendelet I. melléklete a következőképpen módosul:

1. Az 1. fejezet a következőképpen módosul:

a) a 12. lábjegyzetet el kell hagyni.

b) az 1.18 sorban a 12. lábjegyzetet a 23. lábjegyzet váltja fel.

c) a szöveg a következő 1.29. sorral és a megfelelő 22. és 23. lábjegyzettel egészül ki:

2. A 3. fejezet a következőképpen módosul:

a) A 3.2. szakaszban a "Mintavételi szabályok vágott baromfitestek és friss baromfihús esetében" rész a következőképpen módosul:

i. az első bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

"A vágóhidak szalmonellavizsgálat céljára nyaki bőrrel rendelkező teljes vágott baromfitesteken vesznek mintát. A daraboló- és feldolgozóüzemeknek - kivéve azokat, amelyek egy adott vágóhídhoz tartoznak, és csak onnan érkező hús darabolását és feldolgozását végzik - szintén mintát kell venniük szalmonella vizsgálatára. Ilyenkor elsősorban - ha van ilyen - nyaki bőrrel rendelkező teljes vágott baromfitesteken vesznek mintát, biztosítva ugyanakkor, hogy a vizsgálat kiterjedjen a bőrrel rendelkező és/vagy bőr nélküli vagy kevés bőrrel rendelkező baromfirészekre, továbbá, hogy a mintába való kiválasztás kockázatalapú legyen."

ii. a negyedik bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

"A nem vágott baromfitestből származó friss baromfihús tekintetében végzett szalmonellavizsgálat esetében öt darab, legalább 25 g-os mintát kell venni ugyanabból a tételből. A bőrrel rendelkező baromfirészekből vett mintának bőrt és vékony felszíni izomszelvényt kell tartalmaznia, ha a bőrmennyiség nem elegendő ahhoz, hogy mintavételi egységként szolgáljon. A bőr nélküli vagy csak kevés bőrrel rendelkező baromfirészekből vett mintának - annak érdekében, hogy megfelelő mintavételi egységként szolgáljon - az esetleges bőrdarabok mellett vékony felszíni izomszelvényt vagy darabokat kell tartalmaznia. A húsdarabot úgy kell kinyerni, hogy a lehető legtöbbet tartalmazzon a hús felületéből."

b) A szöveg az alábbi 3.3. szakasszal egészül ki: "3.3. Mintavételi szabályok a csírákra vonatkozóan E szakasz alkalmazásában a 208/2013/EU végrehajtási rendelet 2. cikkének b) pontjában szereplő tételmeghatározás alkalmazandó. A. A mintavétel és a vizsgálat általános szabályai 1. Magvakból álló tétel előzetes vizsgálata A csírákat előállító élelmiszer-ipari vállalkozók valamennyi tételből reprezentatív mintán előzetes vizsgálatot végeznek. A reprezentatív mintának a magtételek súlyának legalább 0,5 %-át kell kitennie, 50 grammos részmintákban, vagy az illetékes hatóság által ellenőrzött, strukturált, statisztikailag megfelelő mintavételi stratégia alapján kell kiválasztani azt. Az előzetes vizsgálat elvégzése céljából az élelmiszer-ipari vállalkozók a reprezentatív mintában lévő magvakat ugyanolyan feltételek mellett kell csíráztatnia, mint a csíráztatásra szánt magokból álló tétel többi részét. 2. A csírák és a használt öntözővíz mintavétele és vizsgálata A csírákat előállító élelmiszer-ipari vállalkozók mikrobiológiai vizsgálatokhoz olyan szakaszban vesznek mintát, ahol legnagyobb az esélye annak, hogy Shigatoxint termelő Escheria coli (STEC) és Salmonella spp-t találnak, mindenesetre legalább 48 órával a csírázási folyamat elkezdése után. A csíramintákat az 1. fejezet 1.18. és 1.29. sorában szereplő előírásoknak megfelelően kell elemezni. Azonban, ha egy csírákat előállító élelmiszer-ipari vállalkozó mintavételi tervvel rendelkezik, amely többek között mintavételi eljárásokból, és a használt öntözővíz mintavételi pontjaiból áll, behelyettesítheti az 1. fejezet 1.18. és 1.29. soraiban szereplő mintavételi tervek szerinti mintavételi követelményt a csírák öntözésére használt 5, egyenként 200 ml-es vízminta elemzésével. A fenti esetben az 1. fejezet 1.18. és 1.29. sorában meghatározott követelmények alkalmazandók a csírák öntözésére használt víz elemzésére, 200 ml-es hiányhatárral. Amikor egy magtétel először kerül ellenőrzésre, az élelmiszer-ipari vállalkozók csak akkor hozhatják forgalomba a csírákat, ha a mikrobiológiai elemzés eredményei megfelelnek az 1. fejezet 1.18. és 1.29. sorainak, vagy 200 ml-es hiányhatár esetén, ha használt öntözővizet elemeztek. 3. Mintavétel gyakorisága A csírákat előállító élelmiszer-ipari vállalkozók mikrobiológiai elemzésekhez legalább havonta egyszer olyan szakaszban vesznek mintát, ahol a legnagyobb az esélye annak, hogy Shigatoxint termelő Escheria colit (STEC) és Salmonella spp-t találnak, de minden esetben legalább 48 órával a csírázási folyamat elkezdése után. B. Az e szakasz A. pontjának 1. alpontjában meghatározott, valamennyi magtétel előzetes vizsgálatától való eltérés Amennyiben a következő feltételek alapján indokolt, és az illetékes hatóságok által engedélyezett, a csírákat előállító élelmiszer-ipari vállalkozók felmenthetők az e szakasz A. pontjának 1. alpontjában meghatározott mintavétel alól:

a) az illetékes hatóság meggyőződött arról, hogy az élelmiszer-ipari vállalkozó olyan élelmiszer-biztonsági irányítási rendszert működtet az adott létesítményben, mely állhat a termelési folyamat lépéseiből, és amely csökkenti a mikrobiológiai kockázatot; valamint

b) Korábbi adatok megerősítik, hogy az engedély megadása előtt legalább 6 egymást követő hónapon keresztül a létesítményben előállított különböző típusú csírák valamennyi tétele megfelelt az 1. fejezet 1.18. és 1.29. sorában meghatározott élelmiszer-biztonsági kritériumoknak."

(1) Figyelembe véve az európai uniós referencialaboratórium legújabb, az E. coli baktériumokra, ezen belül a verotoxikus E. Coli (VTEC) baktériumokra irányuló kiigazítását, a STEC O104:H4 kimutatása tekintetében.

(2) Kivéve azokat a csírákat, amelyek a Salmonella spp. és a STEC megszüntetése érdekében hatékony kezelésben részesültek."