T/4254. számú törvényjavaslat indokolással - az állatok védelméről és kíméletéről

1998. évi XXVIII. törvény az állatok védelméről és kíméletéről

Az Országgyűlés - tudatában annak, hogy az állatok érezni, szenvedni és örülni képes élőlények, s tiszteletben tartásuk, valamint jó közérzetük biztosítása minden ember erkölcsi kötelessége; - elismerve azt a megkülönböztetetten nagy értéket, amelyet az állatvilág egésze és annak egyedei jelentenek az emberiség számára; - kifejezve azon szándékát, hogy a Magyar Köztársaság tevékeny módon részt vállaljon az állatok védelme és kímélete érdekében kifejtett nemzetközi erőfeszítésekből; a jelen törvénnyel megalkotja az állatok ésszerű védelmének és kíméletének jogi rendjét.

I. fejezet

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

A törvény célja

1. §

E törvény célja, hogy előmozdítsa az állatvilág egyedeinek védelmét, fokozza az emberi felelősségtudatot az állatokkal való kíméletes bánásmód érdekében, valamint meghatározza az állatvédelem jogi kereteit. A törvény hatálya

2. §

E törvény hatálya kiterjed:

a) a gazdasági haszon céljából tartott állatokra;

b) a kutatási-kísérleti célra szolgáló állatokra, a vizsgálati és az oltóanyagtermelés céljából tartott állatokra, a génbankként kezelt, valamint a tudományos ismeretterjesztés és az oktatási demonstráció céljából tartott állatokra ;

c) a verseny- és sportcélra tartott állatokra;

d) a pásztorebekre, az őrző-, védő-, mentő-, vakvezető- és jelzőkutyákra;

e) a mutatványos vagy bemutatási célra szolgáló állatokra;

f) a fegyveres erők, a rendvédelmi szervek, a nemzetbiztonsági szolgálatok és a közfeladatokat ellátó őrszolgálatok feladatainak ellátását szolgáló állatokra;

g) a kedvtelésből tartott állatokra;

h) a veszélyes állatokra, a háziasított állatok gazdátlan egyedeire (kóborállat), a vadászebekre, az állatkertekben, a vadaskertekben és a vadasparkokban élő (tenyésző) állatokra, továbbá a vadonélő fajok bármilyen célból fogva tartott egyedeire, ha külön jogszabály másként nem rendelkezik.

Alapfogalmak

3. §

E törvény alkalmazásában:

1. állattartó: az a személy, aki az állattal rendelkezni jogosult;

2. állat károsítása: az állat testi épségének, pszichikai állapotának vagy magatartásának tartós és hátrányos megváltoztatása;

3. állatkert: olyan állandó létesítmény, amely azzal a céllal létesült, hogy az ismeretterjesztést az élő állatok bemutatásával elősegítse;

4. állatkínzás: az állat szükségtelen, fájdalmat okozó bántalmazása, valamint szükségleteinek olyan mértékű korlátozása, amely tartós félelmet vagy egészségkárosodást okozhat, továbbá az átörökölhető bántalomban szenvedő - nem kísérleti célra szánt - állategyed tenyésztése, szaporítása;

5. állatmegőrző panzió: olyan intézmény, amely díjazás ellenében vállalja állat meghatározott időre szóló megőrzését, felelősséget vállalva annak megfelelő tartásáért, egészségéért, valamint az állatok és a környezetükben lévő emberek biztonságáért;

6. állatotthon: olyan intézmény otthontalan, gazdátlan állat ideiglenes vagy állandó elhelyezésére, amely tevékenységét ellenszolgáltatás nélkül látja el (az elkobzott vagy ideiglenesen megfigyelés alatt tartott állat tartásáról külön jogszabály rendelkezik);

7. beavatkozás az állaton: az állat fizikai vagy pszichikai állapotának megváltoztatása;

8. megfelelő gondoskodás: emberi tevékenység, amely arra irányul, hogy az állat számára olyan életkörülményeket biztosítson, amely az annak fajára, fajtájára jellemző fizikai, élettani és etológiai sajátosságainak megfelel (elhelyezés, táplálás, gyógykezelés, tisztántartás, nyugalom, gondozás, felügyelet).

II. fejezet

AZ ÁLLAT VÉDELMÉNEK ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI

Az állat tartásának általános szabályai

4. §

(1) Az állattartó köteles az állat fajának, fajtájának és élettani szükségleteinek megfelelő életfeltételekről gondoskodni.

(2) Az állat életfeltételeinek kialakításánál tekintettel kell lenni korára, nemére és élettani állapotára. Biztosítani kell az egymásra veszélyt jelentő, egymást nyugtalanító állatok elkülönített tartását.

(3) Az állattartónak gondoskodnia kell az állat legalább napi egyszeri ellenőrzéséről.

5. §

(1) Az állattartó gondoskodni köteles az állat megfelelő és biztonságos elhelyezéséről, szökésének megakadályozásáról.

(2) A megkötve tartott vagy mozgásában egyéb módon korlátozott állat számára is biztosítani kell a zavartalan pihenés és a sérülésmentes mozgás lehetőségét.

(3) A szabadban tartott állatot védeni kell a kedvezőtlen időjárás káros hatásaitól és természetes ellenségeitől. Az állandóan bezárva tartott állat számára tartója köteles megfelelő mozgásteret biztosító férőhelyről gondoskodni.

(4) A gazdasági haszon céljából tartott állat tartása során előnyben kell részesíteni az állatkímélő technológiákat.

Az állat kímélete, az állatkínzás tilalma

6. §

(1) Az állatot nem szabad:

a) kínozni,

b) emberre vagy állatra uszítani,

c) kényszertakarmányozásra fogni, kivéve az egészségügyi megfontolásból való kényszerű táplálás esetét;

d) a kíméletét nem biztosító módon mozgatni és szállítani,

e) a teljesítőképességét felismerhetően meghaladó teljesítményre kényszeríteni,

f) természetellenes és önpusztító tevékenységre szoktatni.

(2) Az (1) bekezdés a) pontja nem terjed ki az érett libatoll házilagos tépésére, illetve c) pontja a házilagos és az engedélyezett technológia szerinti liba- és kacsatömésre.

(3) A 2. § f) pontjában meghatározott állatok esetében az (1) bekezdés b) pontját a külön törvényben meghatározott eltéréssel kell alkalmazni.

7. §

Az ember környezetében tartott állat, valamint a veszélyes állat tulajdonjogával, tartásával felhagyni nem szabad. Az állat elűzése, elhagyása vagy kitétele tilos. Beavatkozás az állaton

8. §

(1) Az állaton fájdalommal vagy károsodással járó beavatkozást - az állattartók körében szokásos, vagy az állat érdekében szükséges azonnali beavatkozások kivételével - kizárólag szakirányú végzettséggel vagy gyakorlattal rendelkező személy végezhet.

(2) A beavatkozás érzéstelenítés nélkül akkor végezhető, ha az érzéstelenítés, illetve az ehhez szükséges rögzítés legalább akkora fájdalommal járna mint a beavatkozás. A gazdasági haszonállaton érzéstelenítés nélkül végezhető beavatkozásokról külön jogszabály rendelkezik.

(3) Az állatkísérletről külön szabályok rendelkeznek (22-35. §).

9. §

(1) Az állat küllemének megváltoztatása érdekében, vagy más, nem az állat egészsége céljából történő sebészeti beavatkozás - az ivartalanítás kivételével - nem végezhető.

(2) Az állat megjelölésénél az állat számára legkisebb fájdalommal járó -külön jogszabályban meghatározott - megoldást kell alkalmazni.

Az állat életének kioltása

10. §

Az állat életét elfogadható ok vagy körülmény nélkül kioltani nem szabad. Elfogadható oknak, körülménynek minősül különösen az élelmezési cél, az állományszabályozás, a gyógyíthatatlan betegség, a fertőzésveszély, a kártevők irtása, másként el nem hárítható támadás megakadályozása, a tudományos kutatás.

11. §

(1) Az állat életének kioltása (levágása vagy kiirtása) - a (2) bekezdésben foglaltak kivételével - kizárólag kábítás után történhet.

(2) A kábítási kötelezettség nem vonatkozik a háztartásban élelmezési célra levágott baromfira, nyúlra, sertésre, kecskére és juhra, valamint arra az esetre, ha az állat életének kioltását szükséghelyzet indokolja. Ezekben az esetekben is gondoskodni kell azonban arról, hogy az állat életének kioltása szakszerű gyorsasággal és a legkisebb szenvedéssel járjon.

(3) Külön jogszabály rendelkezhet olyan levágási és leölési módszerekről, amelyeknél az előzetes kábítás nem kötelező, abban az esetben, ha az eljárás azonnali öntudatvesztést vagy halált okoz.

III. fejezet

EGYES ÁLLATOK VÉDELMÉNEK KÜLÖN SZABÁLYAI

A vágóállat tartása és kímélete

12. §

A 13-18. §-okban foglalt rendelkezések a házi egypatás, kérődző, sertés, nyúl, prémes állat és baromfi (a továbbiakban együtt: vágóállat) kíméletére terjednek ki.

13. §

(1) A vágóhídnak - kivéve a nyúl-, a prémesállat-, valamint a baromfivágóhidakat - rendelkeznie kell etető- és itatóvályúval felszerelt, szükség esetén az állatok megkötéséhez szükséges eszközökkel is ellátott fedett területtel.

(2) A fajából, neméből, életkorából adódóan, vagy egyéb okból egymással szemben ellenségesen viselkedő állatokat egymástól el kell különíteni.

14. §

Ha az állatot a vágóhídra érkezését követően nyomban nem vágják le, úgy biztosítani kell vízzel való ellátását és nyugodt pihenését. A vágóhídra érkezett állatot megfelelő időközönként mérsékelt mennyiségű takarmánnyal és vízzel kell ellátni.

15. §

A vágóhídon a vágóállat állapotát és egészségét a megérkezéskor, a várakoztatott állatot pedig szükség szerint ellenőrizni kell. A beteg, elgyengült vagy sérült állatot haladéktalanul le kell vágni, ha ez nem lehetséges, úgy el kell különíteni.

16. §

A kábítás nélküli állatvágás esetén az állatot levágás előtt olyan eszközzel kell lefogni, amely alkalmas arra, hogy megkímélje minden elkerülhető fájdalomtól.

17. §

A kábításnak olyan érzéketlenségi állapotot kell előidéznie, amely addig tart, amíg a levágást követően az állat ki nem vérzik.

18. §

Az állatok vágására külön jogszabály eltérően rendelkezhet a következő esetekben:

a) szárnyas állat és nyúl vágása, azonnali halált okozó módszerrel;

b) kényszervágás, ha a kábításra nincs lehetőség;

c) prémes állatok, tenyésztett szárnyas vadak leölése;

d) rituális vágás.

A veszélyes állat tartása

19. §

(1) Veszélyes állat tartására a tervezett tartás helye szerint illetékes települési, fővárosban a kerületi önkormányzat jegyzője (a továbbiakban: jegyző) - az állategészségügyi hatóság szakvéleménye alapján - adhat engedélyt. Engedély kizárólag abban az esetben adható, ha a tartás a környezet nyugalmát és biztonságát nem sérti vagy veszélyezteti és az egyed tartási feltételei - ideértve a tartáshoz szükséges szakismeretet is -biztosítottak. Az engedélyben - ha az állat azonosíthatósága megoldható -rendelkezni kell a veszélyes állat azonosíthatóságának módjáról.

(2) A veszélyes állat tartójának gondoskodnia kell arról, hogy az állat közterületre vagy más magánterületére ne juthasson be. Ennek hiányában tartási engedély nem adható.

(3) Egyes veszélyes állatok tartását jogszabály megtilthatja vagy feltételekhez kötheti. A veszélyes állatok körét külön jogszabály állapítja meg.

20. §

(1) Veszélyes állatnak az országba való behozatalához a tervezett tartás helye szerint illetékes jegyző előzetes tartási engedélye szükséges. A jegyző az engedélyt az állategészségügyi hatóság szakvéleménye alapján adja ki. A jegyző határozatával értesíti a természetvédelem illetékes területi szervét és a rendőrhatóságot.

(2) A veszélyes állat tartását a jegyző, az állategészségügyi hatóság, a természetvédelem illetékes területi szerve, illetve a rendőrhatóság jogosult ellenőrizni. Az ellenőrzés feltételeit a tulajdonos köteles biztosítani.

(3) A veszélyes állat elidegenítéséhez, vagy felügyeletének átengedéséhez a 19. § (1) bekezdése szerinti engedély szükséges.

(4) A veszélyes állat tartója az állat elhullását vagy eltűnését haladéktalanul köteles a jegyzőnek, az állategészségügyi hatóságnak, illetve a rendőrhatóságnak bejelenteni.

21. §

Ha a veszélyes állat tartója az engedély feltételeitől eltér, a jegyző - a tulajdonos költségére, a feltételek biztosításáig - a veszélyes állat állatkertbe, vagy más megfelelő helyre való szállítását rendelheti el. Ha az állattartó gondoskodik a feltételek biztosításáról, úgy a veszélyes állatot részére vissza kell adni, ellenkező esetben tőle az engedélyt vissza kell vonni és költségére intézkedni kell a veszélyes állat végleges elhelyezése iránt.

IV. fejezet

AZ ÁLLATKÍSÉRLET VÉGZÉSÉNEK ALAPVETŐ FELTÉTELEI

Az állatkísérlet általános szabályai

22. §

(1) E törvény alkalmazásában állatkísérlet a gerinces állaton - meghatározott céllal és módon végzett - fájdalommal vagy egészségkárosító hatással, avagy tartós idegi megterheléssel járó beavatkozás. Külön jogszabály feltételeket állapíthat meg nem gerinces állaton végzett kísérletre is.

(2) Állatkísérlet kizárólag az ilyen tevékenység végzésére való feljogosítás (a továbbiakban: feljogosítás) alapján, nyilvántartott intézményben végezhető.

(3) A (2) bekezdésben meghatározott feljogosítás eseti vagy általános érvényű.

(4) Az állatkísérlethez feljogosítás abban az esetben adható, ha az emberi, vagy állati betegségek megelőzéséhez, felismeréséhez, gyógyításához, oktatási, igazságszolgáltatási, valamint egyéb tudományos cél eléréséhez szükséges.

(5) A feljogosítás során különösen a következő szempontokat kell mérlegelni: a) a hazai előírásoknak megfelelő más hazai vagy külföldi adat nem hozzáférhető;

b) a tervezett kísérlettől újabb eredmény várható, vagy az a korábbi kísérletek eredményének ellenőrzésére felhasználható;

c) a kísérlet módszere korszerű; valamint

d) a kísérlet személyi és tárgyi feltételei rendelkezésre állnak.

(6) Szépítőszer, dohány- és egyéb élvezeti cikk, valamint fegyver előállítása céljából tervezett kísérletre feljogosítás nem adható.

23. §

Az állatkísérlet helyettesítése céljából - amennyiben más megfelelő módszer is hozzáférhető - olyan tudományos eljárást kell alkalmazni, amely nem igényel élő állaton végzett kísérletet.

24. §

(1) Az állatkísérlet során felhasznált állatok számát a feltétlenül szükséges mértékre kell csökkenteni; azt a vizsgálati módszert kell választani, amely előreláthatóan a legkisebb fájdalom okozásával, illetve legkisebb élettani, idegi vagy magatartásbeli károsodás mellett végezhető.

(2) Az állatkísérletről részletes jegyzőkönyvet kell felvenni.

25. §

(1) Az állatkísérletet általános vagy helyi érzéstelenítéssel, fájdalomcsillapítással, avagy más, az idegi megrázkódtatást, fájdalmat, szenvedést, vagy tartós károsodást kizáró módszerrel kell végezni, kivéve, ha ezek alkalmazása a kísérleti állat számára nagyobb megterheléssel járna, mint mellőzésük, illetőleg az a kísérlet eredményét értékelhetetlenné tenné.

(2) Az (1) bekezdésben felsorolt módszerek alkalmazása nélkül végzett tartós vagy súlyos szenvedéssel járó kísérlet ugyanazon az állaton ismételten nem végezhető.

26. §

(1) Az állatkísérlet végeztével - amennyiben tartós károsodás maradt fenn -az állat életét kíméletesen ki kell oltani.

(2) Az életben hagyott állat gondozásáról, ellátásáról, elhelyezéséről a kísérletet végző intézmény köteles gondoskodni.

(3) Az állatkísérlet alatt és után az állat megfelelő tartását, ellátását, gondozását és folyamatos egészségügyi ellátását biztosítani kell.

27. §

Állatkísérlet kizárólag szakirányú felsőfokú végzettséggel rendelkező felelős személy vezetésével végezhető.

28. §

(1) Kísérleti célra állatot tenyészteni (szaporítani), tartani, szállítani, valamint forgalomba hozni a tartás helye szerinti állategészségügyi hatóság engedélyével szabad.

(2) Kísérlet céljára - eseti feljogosítás hiányában - kizárólag az e célra tenyésztett állatot szabad felhasználni. Feljogosítás csak akkor adható, ha a kísérlet nem tenyésztett faj egyedeinek egészségvédelmét szolgálja. Háziasított állat kóbor egyedét kísérlet céljára felhasználni nem szabad.

(3) Az (1) bekezdésben megjelölt tevékenységet olyan személy folytathat, aki szakirányú végzettséggel vagy kellő gyakorlattal rendelkezik.

(4) Az (1) bekezdésben megjelölt szerv a kísérleti állatot tenyésztőt, szállítót, valamint a tenyésztő létesítményt nyilvántartásba veszi. A nyilvántartásban meg kell jelölni azt a létesítménynél alkalmazott felelős személyt, aki a telephelyen alkalmas a kísérleti állatállomány megfelelő ellátására.

Az állatkísérlet végzésére való feljogosítás

29. §

(1) Az állatkísérlet végzésére való feljogosítás iránti kérelemben meg kell jelölni azokat a tudományosan megalapozott indokokat, amelyek az állatkísérlet végzését szükségessé teszik.

(2) A feljogosító okiratban - a feljogosítás indokain túlmenően - meg kell határozni annak időbeli hatályát is.

30. §

(1) Az állatkísérlet végzésére feljogosított és nyilvántartott intézményben szakértőkből álló munkahelyi állatkísérleti bizottságot (a továbbiakban: Bizottság) kell létrehozni és működtetni. A Bizottság két tagját az intézmény vezetője nevezi ki; egy-egy tagját az intézmény székhelye szerinti állatorvosi, illetve orvosi kamara jelöli; egy tagja pedig a területen működő bejegyzett állatvédő szervezetek többsége által támogatott szakértő személy.

(2) A Bizottság elnökét tagjai közül választja, ügyrendjét maga állapítja meg.

31. §

(1) A Bizottság feladata:

a) eseti vagy általános engedélyt ad kísérlet végzésére;

b) ellenőrzi a létesítmény belső állatkísérleti szabályozásának megtartását, javaslatot tesz annak korszerűsítésére;

c) adatszolgáltatást végez az intézményben végzett kísérletekről a 32. § (1) bekezdésében megjelölt szerv részére.

(2) A Bizottság az intézmény belső állatkísérleti szabályozásának megsértése esetén jogosult:

a) a kísérlet azonnali leállítására;

b) a kísérletsorozatra való engedély visszavonására; vagy

c) a személyre szóló engedély visszavonására.

(3) Ha a Bizottság az engedély iránti kérelmet elutasítja, a döntés kézhezvételétől számított 8 napon belül kifogásnak van helye.

32. §

(1) A környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter (a továbbiakban: miniszter) Országos Állatvédelmi és -Kísérleti Bizottságot (a továbbiakban: OÁKB) hoz létre.

(2) Az OÁKB elnökét tagjai sorából maga választja.

(3) Az OÁKB tagjai:

a) a miniszter, a földművelésügyi miniszter, az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter, a művelődési és közoktatási miniszter, valamint a népjóléti miniszter egy-egy képviselője;

b) a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára által kijelölt személy;

c) az orvostudományi egyetemek rektorai által együttesen kijelölt személy;

d) az Állatorvostudományi Egyetem rektora által kijelölt személy;

e) a Magyar Állatorvosi Kamara főtitkára által kijelölt személy;

f) a mezőgazdasági érdekképviseleti szervezetek egy képviselője;

g) a gyógyszerkutatás érdekképviseleti szervének egy képviselője;

h) az ország egész területén működő állatvédelmi társadalmi szervezetek által javasoltak közül a miniszter által kijelölt három személy.

33. §

(1) Az OÁKB feladatköre:

a) megadja a 22. § (2) bekezdésében meghatározott feljogosítást és erről nyilvántartást vezet;

b) elbírálja az állatkísérlet engedélyezése kérdésében a Bizottság döntése ellen benyújtott kifogást;

c) irányelveket ad ki a bizottságok megalakulására, működésére és ügyrendjének elkészítéséhez;

d) gyűjti és összesíti a bizottságok által szolgáltatott adatokat;

e) egyedi felmentést ad - a természetvédelem illetékes állami területi szervének egyetértésével - a 28. § (2) bekezdésében meghatározott esetekben.

(2) Az állatkísérletek végzésére jogosult intézményeket az OÁKB veszi nyilvántartásba. A nyilvántartásba vétel iránti kérelemben nyilatkozniuk kell arról, hogy az állatkísérletek korszerű végzéséhez szükséges szakszemélyzettel, berendezésekkel és egyéb eszközökkel rendelkeznek.

(3) Az OÁKB a működési szabályzatát és az ügyrendjét maga állapítja meg.

(4) Az OÁKB működési feltételeinek megteremtéséről a miniszter gondoskodik, működési költségeinek fedezetét a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium költségvetési fejezetében kell előirányozni.

34. §

Az OÁKB köteles az állatkísérletek végzésére vonatkozó kérelem elutasítása ellen benyújtott kifogást a beérkezésétől számított harminc napon belül elbírálni.

35. §

Az állatkísérlet végzésének részletes szabályait - ideértve a kifogás elbírálásának eljárási rendjét - külön jogszabály állapítja meg.

V. fejezet

AZ ÁLLAT SZÁLLÍTÁSA

36. §

(1) Az állat terelésénél, lábonhajtásánál, a szállítóeszközre való fel- és lerakásánál, valamint szállításánál úgy kell eljárni, hogy az az állatnak ne okozzon fájdalmat, szenvedést vagy sérülést.

(2) A célállomáson az állat kirakását haladéktalanul meg kell kezdeni.

37. §

(1) Az állat élettani szükségleteinek kielégítéséhez szükséges feltételeket a szállítónak biztosítania kell, viselkedési szükségleteire pedig figyelemmel kell lennie.

(2) Az állatot olyan szállítóeszközön kell szállítani, amely annak sérülést nem okozhat, és megvédi az időjárás káros hatásaitól.

(3) Ha az állat szállítása során gondozást igényel, olyan kellő jártassággal rendelkező személynek kell kísérnie, aki alkalmas a gondozási teendők ellátására.

38. §

(1) Az élő állatok közúton, vasúton, vízi úton, illetve légi úton történő szállításának, továbbá postai úton való továbbításának részletes szabályait külön jogszabály, nemzetközi viszonylatban nemzetközi egyezmény állapítja meg.

(2) A vágóállat szállítása térben és időben korlátozható.

VI. fejezet

ÁLLATKERT

Az állatkert létesítésének és fenntartásának általános szabályai

39. §

(1) Állatkert létesítését a természetvédelem illetékes állami területi szerve engedélyezi.

(2) Az engedély kiadásának általános feltételei:

a) az állattartás jogszabályban meghatározott feltételei, a rendszeres állatorvosi felügyelet és a karanténhelyiség biztosított;

b) az állatkert vezetője rendelkezik felsőfokú képesítéssel;

c) az állatgondozók rendelkeznek szakirányú képzettséggel;

d) alapítói nyilatkozat a tartós működtetéshez szükséges vagyoni fedezet meglétéről.

(3) Az állatkert létesítése iránt benyújtott kérelemhez csatolni kell az állategészségügyi hatóság szakhatósági hozzájárulásával együtt az állattartási szabályzatot.

40. §

(1) A 39. §-ban foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni az állatparkra (szafari park), vadasparkra, a cirkuszi állatra és menazsériára, ha külön jogszabály másként nem rendelkezik.

(2) A cirkuszi állatállományra, a bemutatott állatra, valamint az állatkereskedésre külön jogszabály eltérő feltételeket állapíthat meg.

VII. fejezet

ÁLLATOTTHON

Az állatotthon létesítésének és fenntartásának általános szabályai

41. §

(1) Állatotthon és állatmegőrző panzió (a továbbiakban: állatotthon) létesítését a jegyző engedélyezi.

(2) Az engedély kiadásának általános feltételei:

a) az állattartás jogszabályban meghatározott feltételei rendelkezésre állnak;

b) a rendszeres állatorvosi ellátás biztosított;

c) az állatotthon működtetése nem sérti a köznyugalmat;

d) az állatotthon vezetője vagy a (3) bekezdés szerint jóváhagyott működési szabályzatban megjelölt felelős személy szakirányú végzettséggel rendelkezik.

(3) Az állatotthon létesítése iránt benyújtott kérelemhez csatolni kell az állategészségügyi hatóság által jóváhagyott működési szabályzatot.

VIII. fejezet

Záró rendelkezések

42. §

(1) A jegyző

a) ellenőrzi az állatvédelemről szóló jogszabályok rendelkezéseinek megtartását az állattartás helyén; továbbá

b) felhívja - a jogszabályi rendelkezések megsértése esetén - az állattartót azok megtartására, illetve a szükséghez képest a felelősségrevonás iránt intézkedik.

(2) A jegyző kezdeményezésére az állategészségügyi hatóság vagy az állatorvos köteles az állat fájdalom nélküli elpusztításáról gondoskodni, ha annak továbbélése megszüntethetetlen és csillapíthatatlan szenvedéssel járna, meggyógyulása nem várható, továbbá ha az állat tulajdonosa ismeretlen vagy az állat elpusztításáról nem gondoskodik.

43. §

(1) Az állatokkal szembeni emberséges magatartásra nevelést az oktatás és ismeretterjesztés eszközeivel is elő kell segíteni.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott feladatok végrehajtását az állami és önkormányzati szervek, valamint az oktatási intézmények kötelesek előmozdítani.

44. §

(1) Az állatvédelmi jogszabályok megsértése miatt az állatvédelmi célú társadalmi szervezetek jogosultak fellépni, és az állami szervektől, önkormányzatoktól a megfelelő és hatáskörükbe tartozó intézkedés megtételét kérni.

(2) Az állatvédelmi jogszabályok megsértése miatt - az ilyen magatartástól való eltiltás iránt - a bíróság előtt az (1) bekezdésben megjelölt szervezet pert indíthat.

45. §

(1) Ez a törvény a kihirdetését követő hatodik hónap első napján lép hatályba.

(2) Felhatalmazást kap:

a) a földművelésügyi miniszter, hogy a mezőgazdasági haszonállatok sajátos tartási feltételeit, az állatok levágásának és leölésének részletes szabályait;

b) a miniszter, a földművelésügyi miniszter és a művelődési és közoktatási miniszter, hogy a veszélyes állatok körét, az állatkert és az állatotthon létesítésének, működésének és fenntartásának részletes szabályait;

c) a művelődési és közoktatási miniszter, a belügyminiszter, a földművelésügyi miniszter, valamint a miniszter, hogy a cirkusz létesítésének, működésének és fenntartásának részletes szabályait;

d) a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter és a földművelésügyi miniszter, hogy az állatszállítás részletes szabályait;

e) a művelődési és közoktatási miniszter, a földművelésügyi miniszter, az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter, a miniszter, valamint a népjóléti miniszter a törvény végrehajtásához szükséges képesítési feltételeket;

f) a miniszter, a földművelésügyi miniszter, az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter, valamint a népjóléti miniszter az állatkísérletek végzésének részletes szabályait rendeletben állapítsa meg.

INDOKOLÁS

Általános indokolás

Előzmények

Az elmúlt esztendőkben társadalmi kezdeményezés bontakozott ki az állatvédelmi és - kíméleti törvény megalkotása iránt. A jogalkotást erőteljesen sürgetik az állatvédő egyesületek és néhány sajtószerv. A mozgalmat támogatják a tudomány egyes jeles képviselői is.

Ezt az igényt az állatokkal való érintkezés különböző területein sokasodó riasztó és idegborzoló jelenségek táplálják. A rosszul értelmezett gazdálkodási érdek is esetenként az embernek kiszolgáltatott állatok nagy tömegét teszi ki nap mint nap szükségtelen szenvedésnek. Az állami és az önkormányzati szervek passzivitása - kellő jogi háttér és felhatalmazás hiányában - e megnyilvánulások iránt a közvélemény egy részében aggodalmat és elégedetlenséget ébreszt. Egy civilizált államban nyilvánvalóan nem tűrhető el, hogy bárki közönyösen viseltessék az állatoknak okozott szenvedésekkel szemben. A társadalom erkölcsi érzékét is sértő cselekmények megelőzéséhez és visszaszorításához szükséges jogi szabályozás jelenleg még részben kialakulatlan.

Elhangzanak olyan vélemények is, hogy az állatvédelem szabályozását meg kell előznie a társadalom napi megélhetési gondjai rendezésének. Az állatvédelem és az állampolgárok jóléte és közérzete azonban ilyen módon nem állítható szembe egymással. Ha az emberek és az állatok jogos érdekei összeütközhetnek, úgy az állami szerveknek erkölcsi, tudományos és gazdasági szempontból állást kell foglalniuk.

A jelen törvényalkotásnak elsődlegesen az a célja, hogy az állatvilág egyedeivel való felelősségteljes és kíméletes bánásmód követelményrendszerét átfogóan szabályozza. Alapja az a felismerés, hogy az erkölcs, a tudomány és a gazdaság követelményei az állatvédelem tekintetében is összeegyeztethetők. Az állatok védelméről és kíméletéről szóló törvény megalkotása napjaink múlhatatlanul szükséges és elodázhatatlan feladatává lépett elő. Az állatvédelem és a hatályos hazai jogi szabályozás Az állatvédelem tulajdonképpen nem más, mint az állatvilágot különböző irányokból fenyegető veszélyekkel szembeni óvó tevékenységek foglalata. E gyűjtőfogalom körébe vonható az állatvilág teljességének, fajtagazdagságának megóvására szakosodott természetvédelem, az állatbetegségek megelőzésével és leküzdésével foglalkozó állategészségügy, továbbá a vad- és halgazdálkodási állományvédelem.

Az állatvédelem negyedik és ma még jórészt kimunkálatlan összetevője az emberi ráhatás alatt élő állatok kíméletét célul tűző un. egyedkímélő állatvédelem. Az állatvédelmet szabályozó jogterületek egyedkíméleti szempontból való áttekintése Az egyedkímélő állatvédelem teljessége nem illeszthető az állatvilág más irányú védelmét szolgáló jogterületek rendszertani kereteibe. Az egyedi állatvédelem mindenképpen önálló szabályozást igényel.

A természetvédelmi jogterület

Az állatvilág természetvédelmi védernyője jelenleg kizárólag a vadon tenyésző, védelemre érdemes és oltalomra szoruló fajok fölé feszül. Ez a megállapítás nem hiányosságot fed fel, hiszen a természetvédelem meghirdetett céljai és az azok megvalósítását szolgáló intézményrendszer összhangja teljes. A természetvédelmi joganyag célja ugyanis nem az állatvilág egyedeinek a szükségtelen szenvedéstől való kímélete, hanem a természet fajtagazdagságának megőrzése. Ebből következően a védelem az egyednél magasabb szerveződési szintre, az állatfajokra irányul. Így a természetvédelem értelemszerűen csak azon értékes fajok körében hat, amelyek fennmaradására az ember környezetátalakító tevékenysége veszélyt jelent.

A természetvédelem elvi kereteibe nem illeszthető a haszonállatok, a tudományos és laboratóriumi kísérleti célra szolgáló, a sport- és szórakoztatási, valamint a kedvtelési célból tartott állatfajok és azok egyedeinek védelme.

Az állategészségügyi jogterület

Az állategészségügyi igazgatás legalapvetőbb feladatai: a fertőző állatbetegségek megelőzése, leküzdése és az állategészségügyi szakmai feladatok, szolgáltatások szervezése. Az állategészségügy hatóköre - az állatok élőhelyétől és hasznosítási módjától függetlenül - valamennyi állatfajra és valamennyi állatokkal kapcsolatos tevékenységi területre kiterjed. Az állategészségügyi jogszabályokban megfogalmazódnak az egyedkímélő bánásmód egyes követelményei is. Ebből a nézőpontból azonban a szabályozás esetleges.

A vadgazdálkodás és halászat joganyaga

Állatvédelmi, -kíméleti rendelkezések az egyes vad- és halgazdálkodási jogszabályokban is fellelhetők. Ilyen védelmi célú rendelkezésnek tekinthető az az előírás, mely szerint a vadászatra jogosult köteles a vadállomány fejlődését vadtenyésztési és vadvédelmi tevékenységgel előmozdítani. Védelmi jellegű az az előírás is, amely a halak ívására és a halivadék fejlődésére alkalmas vízterület kíméleti területté nyilvánítására ad lehetőséget.

A vadgazdálkodás és a halászat szabályai a vad- és halállomány egyedeinek kíméletére irányuló előírásokat természetesen nem tartalmazhatnak. A fellelhető rendelkezések a vad- és halállomány gazdasági célra való reprodukcióját tartják szem előtt.

Az egyedkímélő állatvédelem

Az egyed kíméletét célzó állatvédelem erkölcsi fogantatású. Alapgondolata az, hogy az emberiség és az állatvilág egyaránt része a természet élővilágának. Az állatvilág magasabbrendű képviselői örülni, szenvedni, elégedettséget, halálfélelmet érezni és kifejezni képes lények. Az állatvilág azonban az idő multával a magasabb szellemi képességekre szert tett embernek kiszolgáltatott helyzetbe került.

Az állatvilág a sokrétű emberi szükségletek kielégítésének fontos forrása. A szükségletek egy része az ember számára létfontosságú, ezért e források igénybevételéről nem lehetséges lemondani. Az ember és állat közötti kapcsolatot azonban - lévén az élőlények közötti viszony - nem uralhatja kizárólag a gazdasági és az emberi önkény, abban meghatározott szerepet kell kapnia az emberiességnek, az erkölcs és a kultúra egyetemes értékeinek is. Az állatvilág egyedeit meg kell védeni az emberi felelőtlenség és kíméletlenség okozta szükségtelen szenvedéstől. Ennek felismerése és magatartásformáló erővé válása a civilizáció és a kultúra egyik fokmérője. Alapvető felismerés kell hogy legyen: az erkölcs és a gazdaság követelményei nem egymást keresztező és kizáró, hanem egymást feltételező és egymással összeegyeztethető szempontok. Ezt több európai ország példája igazolja.

Az állatvédelem hazai jogi szabályozásának alapjai

Az állatokkal szembeni emberi magatartást mindenképpen törvényben szükséges szabályozni: a legfelsőbb szintű jogszabályban kell biztosítani a humánumnak az ember és az állat közötti viszonyban való érvényesülését. Az állatvédelem azonban túlnő a jog birodalmán; - a korszerű állatvédelmi, -kíméleti törvény megalkotása hazánk általános nemzetközi megbecsülése, az Európai Unióhoz való csatlakozás szempontjából sem lehet közömbös. Meg kell teremteni az állatvédelem céltudatos és ésszerű jogi rendjét, amelyben az erkölcsi értékek tiszteletének is szerep jut.

Olyan állatvédelmi törvény megalkotása mutatkozik célszerűnek, amely tartalmazza az állatvédelem alapvető szabályait, s amelyhez mint alaphoz kapcsolódhatnak az egyes fontos területeket érintő külön jogszabályok. Nem volna célszerű valamiféle mindenre kiterjedő mamutjogszabály megalkotása, mert az már terjedelménél fogva is megriaszthatná a közvéleményt, és azzal a veszéllyel is járna, hogy elhomályosítaná a minden állattartóval szemben fennálló alapvető követelményeket.

Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy viszonylag gyakran állhat elő a módosítás szükségessége. Mindezekre figyelemmel, célszerű - az egyes részterületek alapjainak lerakása mellett - felhatalmazást adni az érdekelt minisztereknek végrehajtási rendeletek kiadására.

Az egyedi állatvédelem kapcsán egyre sürgetőbben merül fel az állatkísérletek törvényi rendezésének igénye. Az állatkísérletek elleni tiltakozásokról gyakorta ad hírt a sajtó; problematikája szinte kimeríthetetlen és rendkívül kényes kérdés, mert erkölcsi, jogi és gazdasági megfontolásokat egyaránt felvet. Ezért az állatkísérletek szabályozása különös érdeklődésre tarthat számot; - mondhatni ez tekinthető a kodifikáció legneuralgikusabb pontjának. A törvényhozó ilyen körülmények között szükséghelyzetben van. A jelen törvénytervezet mindenesetre rögzíti: állatkísérletet kizárólag szakértő személyek, engedély alapján és megfelelő ellenőrzés mellett végezhetnek. Az állatkísérleteket a szükséges mértékre kell szorítani, azok csak jóváhagyott célokat szolgálhatnak, s elengedhetetlen a szigorú ellenőrzés is. Az állatkísérletek ellenőrzésében szerepet kell kapniuk és vállalniuk az állatvédő egyesületek szakértőinek.

Az állatvédelem hazai szabályozása során elsősorban a nemzetközi egyezmények előírásait célszerű alapul venni. Az állatvédelmi törvényt természetesen a magyar viszonyokra kell szabni.

A kodifikáció során főként az Európa Tanács, valamint az EGK-EU következő alapvető rendelkezéseit vettük figyelembe:

ET:

- a 65. sz. Egyezmény az állatok nemzetközi szállításáról (Párizs, 1968. december 13.);

- a 87. sz. Egyezmény a haszonállatok védelméről (Strasbourg, 1976. március 10.);

- a 102. sz. Egyezmény a vágóállatok védelméről (Strasbourg, 1979. május 10.);

- a 103. sz. Jegyzőkönyv az állatok nemzetközi szállításáról szóló Egyezményhez (Strasbourg, 1977. május 10.);

- a 104. sz. Egyezmény az európai vadon élő növények, állatok és természetes élőhelyeik védelméről (Bern, 1979. szeptember 19.);

- a 123. sz. Egyezmény a kísérleti vagy más tudományos célokra használt gerinces állatok védelméről (Strasbourg, 1986. március 18.). EGK-EU:

- 78/923/EGK Tanácsi Határozat Európai Egyezmény az állatok védelméről a mezőgazdasági állattartás során;

- 88/166/EGK Tanácsi Irányelv Ketrecben tartott tojótyúkok védelmének minimális követelményei;

- 88/306/EGK Tanácsi Határozat Európai Egyezmény a vágóállatok védelméről;

- 91/628/EGK Tanácsi Irányelv az állatok szállítás közbeni védelméről;

- 91/629/EGK Tanácsi Irányelv a borjúk védelmének minimális követelményei;

- 91/630/EGK Tanácsi Irányelv a sertések védelmének minimális követelményei;

- 93/119/EGK Tanácsi Irányelv az állatok védelme levágáskor

A hivatkozott EU-EGK rendelkezések figyelembevétele részleges jogközelítést valósít meg, a teljes jogközelítést más jogterületeken, pl. az állategészségügy területén kell megvalósítani, illetve az e törvény felhatalmazása alapján kiadásra kerülő végrehajtási rendeletekben fog testet ölteni.

Részletes indokolás

A törvény célja

A Javaslat - a preambulumában foglalt erkölcsi indítékok és megfontolások alapján - meghatározza azokat a célokat (az állategyedek megóvása, védelme, kímélete), amelyek a törvény megalkotását szükségessé teszik.

Az 1. §-hoz

A törvény elsődleges célja: az állatvilág megőrzése, egyedeinek ésszerű és hatékony védelme, tudományosan megalapozott hasznosítása, valamint az állatvédelem jogi kereteinek megalapozása. A rendelkezés előtérbe helyezi az embereknek az állatvilág egyedeivel szemben fennálló kötelességérzetét.

A törvény hatálya

A Javaslat az állategyedek jól körülhatárolható csoportjaira tartalmaz alapvető rendelkezéseket. A felsorolás szinte teljes körű, a szakirodalomban elfogadott, korszerű osztályozást tartalmaz.

A 2. §-hoz

A tervezett törvényi szabályozás hatálya kiterjed - többek között - a gazdasági haszonállatokra, a kutatási-kísérleti célra szolgáló, a sportcélra, a bemutatásra, valamint a kedvtelésből tartott állatokra; a törvény védelme alá kerülnek a pásztorebek, a postagalambok stb., valamint a fegyveres erők és a rendvédelmi szervek szolgálati célból tartott állatai is.

A 3. §-hoz

Ez a rendelkezés legális definíciót ad egyes, a törvényben meghatározó jelentőségű fogalmakra (állattartó, az állat károsodása, beavatkozás az állaton stb.). Ez a törvény egységes értelmezésének megkönnyítése, az egyértelműség miatt szükséges.

Az állatkínzás igen fontos a szabályozás szempontjából, várhatóan ez az a kategória, amely a végrehajtás során elsősorban reflektorfénybe kerül. A felsorolásból is jól látható, hogy ez egy igen összetett magatartási csoport: az állatok ellen irányuló, fájdalmat okozó magatartás is beletartozik, de az állatra nézve súlyos következménnyel járó nem megfelelő gondoskodás is. A kedvtelésből tartott állatok esetében gyakori a túltenyésztett, különleges állat, mint "tenyésztési eredmény", amely állat már nem egészséges, valamilyen szervi bántalomban szenved, továbbá vannak betegségek, testi hibák, amelyek öröklődnek. Ezekre vonatkozik a tenyésztési, szaporítási tilalom.

Az állatok tartásának általános szabályai

Ez a fejezet valamennyi állattartóra kiterjedő kötelezettségeket ír elő. Az itt található rendelkezéseknek minden állategyed vonatkozásában érvényesülniük szükséges.

A 4-5. §-okhoz

Ezek a rendelkezések főként az állatok megfelelő életfeltételeinek biztosítására tartalmaznak előírásokat. E körben garanciális szabály: az állatok elhelyezésénél figyelemmel kell lenni azok élettani igényeire. Alapvető feltétel az állatok tartásánál a korszerű higiéniai követelmények megléte is.

Az állatvilág egyedeinek ökológiai egyenértékűségéből is adódóan szükséges az állattartás közös szabályainak - az állattartás minimumának - meghatározása. Más oldalról megközelítve ezek a normák jelentik az emberi bánásmód, az emberi felelősség legalacsonyabb szintjét. Ezen általános előírásokra épülnek rá az egyes állatfajokra és fajtákra vonatkozó speciális szabályok. Az állattartó kötelezettségekkel tartozik az állatokkal szemben, azokról gondoskodni köteles. A napi legalább egyszeri ellenőrzési kötelezettség azt szolgálja, hogy hosszabb ideig ne maradhassanak az állatok felügyelet nélkül.

Az állatkímélő technológia a természetszerű tartást, elsősorban a mozgási szabadságot és a fajra jellemző viselkedési szokások gyakorlásának lehetőségét jelenti.

Az állat kímélete, az állatkínzás tilalma

A 6-7. §-okhoz

A Javaslat e rendelkezése az állat kíméletét hivatott biztosítani, megfogalmazva egyben az állatkínzás tényállási elemeit is. Ennek megfelelően az állatot nem szabad kínozni, emberre vagy állatra uszítani és kényszertakarmányozásra fogni. A kényszertakarmányozás alól kivételt jelent az egészségügyi megfontolásból való kényszerű táplálás, valamint a házilagos liba- és kacsatömés. Ez utóbbiakat gazdasági-szociális megfontolások teszik indokolttá, ezen túlmenően az ilyen fajta tevékenység ellenőrzése kétséges lehet. Nem minősül állatkínzásnak az érett libatoll házilagos tépése sem, hasonló megfontolások alapján.

A fegyveres erők, a rendvédelmi szervek, a nemzetbiztonsági szolgálatok és a közfeladatokat ellátó őrszolgálatok feladatainak ellátását szolgáló állatok esetében - e szervezetek hatékony munkavégzése végett - az emberre vagy állatra uszítás tilalmát a külön törvényben meghatározott eltéréssel kell alkalmazni.

Garanciális állatkíméleti szabály: az emberi környezethez szokott állat tulajdonjogával, tartásával felhagyni nem szabad. Ez a rendelkezés elsősorban, az állattartó erkölcsi fogantatású kötelezettségét hivatott jogilag is megalapozni.

Beavatkozás az állaton

A 8. §-hoz

Az állat kíméletét hivatott előmozdítani az a szabály, mely szerint fájdalommal vagy károsodással járó beavatkozást kizárólag szakirányú végzettséggel vagy gyakorlattal rendelkező személy végezhet. Ez alól kivételt jelent az állat érdekében szükséges azonnali beavatkozás. A beavatkozásnál általában érzéstelenítést kell alkalmazni. Ez akkor mellőzhető, ha az érzéstelenítés, illetve az ehhez szükséges rögzítés legalább akkora fájdalommal járna, mint a beavatkozás.

A 9. §-hoz

Az állat küllemének megváltoztatása érdekében sebészeti beavatkozás nem foganatosítható, az ivartalanítás kivételével. Az állat szokásos megjelölésénél a legkisebb fájdalommal járó megoldást kell alkalmazni.

Az állat életének kioltása

A 10. §-hoz

Az állat életét elfogadható ok vagy körülmény nélkül kioltani tilos. Az "elfogadható" ok, körülmény tartalma szinte kimeríthetetlen, mindenekelőtt az étkezés, az állományszabályozás, a gyógyíthatatlan betegség, a fertőzésveszély, az állat másként el nem hárítható támadásának megakadályozása sorolható e körbe. Elfogadható oknak minősül a tudományos kutatás is.

A 11. §-hoz

Az állat levágása vagy kiirtása elsődlegesen kábítás után történhet. A kábítási kötelezettség nem vonatkozik a háztartások körében, étkezési céllal végzett baromfi- nyúl-, sertés-, kecske- és juhvágásra. Természetszerűleg kábítás nélkül oltható ki az állat élete szükséghelyzet esetén is. Külön jogszabály rendelkezhet olyan módszerekről, amelyek az állat azonnali öntudatvesztését vagy halálát okozzák.

A vágóállat tartása és kímélete

A 12-14. §-okhoz

A törvény alkalmazása szempontjából vágóállatnak minősül a házi egypatás, a kérődző, a sertés, a nyúl, a prémesállat és a baromfi. A nemzetközi gyakorlat által követett alapvető feltétel, hogy a vágóhídnak rendelkeznie kell etető- és itatóvályúval ellátott istállóval. Az istállózás során egymástól el kell különíteni az egymással szemben ellenségesen viselkedő állatokat.

Ha az állatot a vágóhídra érkezésekor azonnal nem vágják le, úgy számára nyugodt pihenést és ivóvizet kell biztosítani. Gondoskodni kell a vágóállat mérsékelt mennyiségű takarmányozásáról is.

A 15. §-hoz

Ez a rendelkezés a vágóállat ellenőrzéséről szól. A beteg, elgyengült vagy sérült állatot haladéktalanul le kell vágni. Ha az állatvágás nyomban nem foganatosítható, úgy az állatot el kell különíteni, és állapotát a szükségeshez képest ellenőrizni szükséges.

A 16-17. §-okhoz

Ha az állatot kábítás nélkül vágják le, úgy azt olyan eszközzel kell lefogni, amely kellően kíméletes. Az egyébként kötelező kábításnak olyan érzéketlenségi állapotot kell előidéznie, amely az állat kivérzéséig tart.

A 18. §-hoz

Külön jogszabály egyes állatok vágására eltérő feltételeket állapíthat meg. Ezen körbe tartozik a szárnyasállat és a nyúl vágása, amennyiben az azonnali halált okozó módszerrel valósul meg. Eltérés lehetséges a kényszervágás, valamint a rituális vágás esetén is.

A veszélyes állat tartása

A 19-20. §-okhoz

Veszélyes állat tartására a tervezett tartás helye szerint illetékes jegyző adhat engedélyt. Engedély abban az esetben adható, ha a tartás a köznyugalmat és -biztonságot nem sérti vagy veszélyezteti. Az engedély kiadásának további feltétele: a veszélyes állat természetes igényeinek biztosítása. Az engedélyben rendelkezni szükséges a feltétlen azonosíthatóságról is. "Embervédelmi" szempontnak minősíthető az az előírás, mely szerint a veszélyes állat tartójának gondoskodnia kell arról, hogy az állat közterületre vagy más magánterületére ne juthasson be.

A veszélyes állatok körét külön jogszabály állapítja meg.

A veszélyes állat importjához a tervezett tartás helye szerint illetékes jegyző előzetes tartási engedélye szükséges. Az állat behozataláról értesíteni kell a természetvédelmi hatóságot és a rendőrkapitányságot. A veszélyes állat tartását a természetvédelmi hatóság, illetve a rendőrség ellenőrizni jogosult. A feltételeket a tulajdonos köteles biztosítani.

A jegyző engedélye kell a veszélyes állat elidegenítéséhez, illetve felügyeletének átengedéséhez is. Az állat elhullását vagy eltűnését haladéktalanul be kell jelenteni a jegyzőnek.

A 21. §-hoz

Ha a veszélyes állat tartási engedélyének rendelkezéseit az állat tartója megszegi, úgy a jegyző elrendelheti az állat elszállítását. A tulajdonos köteles fedezni a költségeket. Ha az állattartó gondoskodik a feltételek biztosításáról, úgy a veszélyes állatot részére vissza kell adni. Ha az engedélyben foglalt előírásoknak nem tesz eleget, úgy a veszélyes állat végleges elhelyezéséről a jegyző intézkedik.

Az állatkísérlet általános szabályai

A 22. §-hoz

A törvény alkalmazásában állatkísérletnek minősül a gerinces állaton fájdalommal vagy egészségkárosító hatással, avagy tartós idegi megterheléssel járó beavatkozás. A kísérletet minden esetben meghatározott célra és módon kell foganatosítani.

A állatkísérlethez engedély abban az esetben adható, ha az emberi vagy állati betegségek felismeréséhez és gyógyításához szükséges. Kivételesen egyéb tudományos cél eléréséhez is adható engedély. Ezen túlmenően az engedély kiadásának további feltétele: a tervezett kísérlettől újabb eredmény várható, vagy az korábbi kísérletek eredményének ellenőrzésére felhasználható. A kísérlet módszerének korszerűnek kell lennie.

Szépítőszer, dohány- és egyéb élvezeti termék, valamint fegyver előállítása céljára engedély nem adható.

A 23-24. §-okhoz

A törvény rendelkezik az állatkísérletek helyettesítéséről is. Amennyiben más megfelelő módszer is rendelkezésre áll, úgy olyan tudományos eljárást kell alkalmazni, amely nem teszi szükségessé az élő állaton végzett kísérletet. A kísérletezés során felhasznált állatok számát a feltétlenül szükséges mértékre kell szorítani. A vizsgálat módszerét úgy kell megválasztani, hogy az a legkisebb fájdalommal, károsodással járjon.

A 25. §-hoz

Az állatkísérletek során általános vagy helyi érzéstelenítést, fájdalomcsillapítást kell alkalmazni. Érzéstelenítés nélkül végzett vagy szenvedéssel járó kísérlet ugyanazon az állategyeden ismételten nem végezhető.

A 26-27. §-okhoz

Az állatkísérlet végeztével a károsodott egyed életét kíméletes módon ki kell oltani. Az életben hagyott állat ellátásáról a kísérletet foganatosító intézmény köteles gondoskodni. A kísérlet minden szakaszában biztosítani kell az állat megfelelő egészségügyi ellátását és gondozását. A nemzetközi gyakorlatnak megfelelően állatkísérlet kizárólag szakirányú felsőfokú végzettséggel rendelkező felelős személy vezetésével végezhető.

A 28. §-hoz

Az állategészségügyi hatóság engedélyével szabad kísérleti célra állatot tenyészteni, tartani és ilyennel kereskedni. A tevékenységhez szakirányú végzettség és kellő gyakorlat is szükséges. A tartás helye szerint illetékes állategészségügyi hatóság a kísérleti állatot tenyésztőt, szállítót, valamint a tenyésztő létesítményt nyilvántartásba veszi.

Kísérlet céljára kizárólag az erre a célra tenyésztett állat használható fel. Háziasított állat kóboregyedeit ilyen célra felhasználni nem szabad.

Az állatkísérlet végzésére való feljogosítás

A 29. §-hoz

Az állatkísérlet végzésére való feljogosítás kérelemre történik. A beadványban meg kell jelölni a tervezett kísérlet tudományosan megalapozott indokait. A kérelmezőnek nyilatkoznia kell arról, hogy a kísérlet korszerű végzéséhez szükséges szakszemélyzettel, berendezésekkel és egyéb eszközökkel rendelkezik.

A 30. §-hoz

A törvény értelmében valamennyi állatkísérletet folytató intézményben munkahelyi állatkísérleti bizottságot kell létrehozni. A bizottságban szakértők működnek. A munkahelyi szakértők mellett a bizottság tagjai között humán- és állatorvosok is lesznek. A bizottság egy tagját a területen működő bejegyzett állatvédő szervezetek jelölik.

A 31. §-hoz

A munkahelyi bizottság elsődleges feladata: az intézményben folytatott állatkísérlet engedélyezése, ellenőrzése. A bizottság jogosult - az intézmény belső állatkísérleti szabályozásának megsértése esetén - a kísérlet azonnali leállítására, illetve az engedély visszavonására.

A bizottság határozatával szemben kifogásnak van helye.

A 32. §-hoz

A Javaslat a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter feladatává teszi az Országos Állatvédelmi és -Kísérleti Bizottság (OÁKB) létrehozását. Az OÁKB tagjai sorába az érdekelt tárcák, valamint a tudomány és az érdekképviseletek képviselői tartoznak. Az országos állatvédelmi szervezetek három bizottsági tagot delegálhatnak.

A 33-35. §-okhoz

Az OÁKB egyik legfontosabb feladata: az állatkísérlet engedélyezése kérdésében hozott munkahelyi bizottsági határozatok ellen benyújtott kifogások elbírálása. Segítséget nyújt az állami és az önkormányzati szervek állatvédelmi feladatainak ellátásához.

Az állat szállítása

A 36-38. §-okhoz

Általános szabályként írja elő a törvény, hogy az állatok mozgatásánál úgy kell eljárni, hogy az az állatnak ne okozzon fájdalmat, szenvedést avagy sérülést. Ennek a szabálynak kell érvényesülnie az állat terelésénél, lábonhajtásánál, a szállítóeszközre való fel- és lerakásánál, valamint szállításánál egyaránt. Az állatszállítás során a szállítónak az élettani és viselkedési szükségleteket biztosítania kell, a szállításra való alkalmasságot az állategészségügyi hatóság igazolja.

Az állatszállítmányt kellő jártassággal rendelkező személynek kell kísérnie. Az állat kíméletét szolgálja az a szabály, mely szerint a vágóállat szállítása térben és időben korlátozható.

Állatkert létesítésének és fenntartásának általános szabályai

A 39-40. §-okhoz

Állatkert létesítését a természetvédelem illetékes állami területi szerve engedélyezheti kérelem alapján. A létesítés iránti kérelemnek tartalmaznia kell: az állattartás jogszabályban meghatározott feltételei, a rendszeres állatorvosi felügyelet és a karanténhelyiség biztosított, az állatkert vezetője felsőfokú képesítéssel, az állatgondozók szakirányú képzettséggel rendelkeznek. Alapítói nyilatkozatot kell tenni a tartós működtetéshez szükséges vagyoni feltételek meglétéről.

Hasonló előírásokat tartalmaz a törvény az állatparkra, a vadasparkra, valamint a cirkuszi menazsériára.

Az állatotthon létesítésének és fenntartásának általános szabályai

A 41. §-hoz

Az állatotthon és az állatmegőrző panzió létesítését a jegyző engedélyezi. Az engedély kiadásának általános feltétele: az állattartás jogszabályban meghatározott feltételei rendelkezésre állnak, valamint a rendszeres állatorvosi ellátás biztosított. Az állatotthon működtetésének nem szabad sértenie a köznyugalmat. Az állatotthon vezetőjének vagy alkalmazottjának megfelelő szakirányú végzettséggel kell rendelkeznie.

Záró rendelkezések

A 42. §-hoz

A Javaslat a jegyző feladatává teszi az állatvédelmi jogszabályok megtartásának ellenőrzését. A jogszabályi rendelkezések megsértése esetén a jegyző az állattartót figyelmeztetheti, illetve intézkedhet annak felelősségrevonása iránt.

A jegyző kötelessége az állat fájdalom nélküli elpusztításáról is gondoskodni, ha annak továbbélése megszüntethetetlen fájdalommal járna, s az állat tulajdonosa ismeretlen, vagy az állat elpusztításáról nem gondoskodik.

A 43. §-hoz

A törvény e rendelkezése szerint az állatokkal szembeni emberséges magatartásra való nevelést az oktatás és ismeretterjesztés eszközeivel is elő kell segíteni. E feladatok végrehajtását az állami és az önkormányzati szervek, valamint az oktatási intézmények kötelesek előmozdítani.

A 44. §-hoz

Az állatvédelmi jogszabályok megsértése esetén az állatvédelmi célú társadalmi szervezetek intézkedés megtételét kezdeményezhetik, az ilyen magatartástól való eltiltás iránt pert indíthatnak.

A 45. §-hoz

A Javaslat szerint a törvény a kihirdetését követő hatodik hónap első napján lépne hatályba.

A végrehajtásához szükséges jogszabályok kiadására az érdekelt miniszterek felhatalmazást kapnak.

VIZSGÁLATI ELEMZÉS AZ ÁLLATVÉDELMI TÖRVÉNY BEVEZETÉSÉNEK VÁRHATÓ HATÁSÁRÓL BEVEZETÉS

Az állatvédelmi törvény tervezete eddig még nem szabályozott, teljesen új területeket érint. A törvényjavaslat szövegéből és a kapcsolódó indoklásokból is kitűnően nem egy szűk, hanem sokoldalú tevékenység (állattartás, állatok levágása, leölése, szállítása, veszélyes állat tartása, állatkísérlet, állatkert és - otthon létesítése és működtetése) keretjogszabály szerű szabályozásáról van szó. Hatása emiatt több területen jelentkezik. Nem csupán gazdasági, hanem lényegesnek ítélhető társadalmi hatással is számolni kell. A jelen tanulmány számol a többoldalú hatással, törekszik a teljeskörű feltárásra. Több esetben azonban az adatok számszerűsítése nem lehet pontos, mivel a nem kevés számúra tervezett végrehajtási rendelet eltérés forrásait rejti magában. A végrehajtási rendeletekkel részletesebben szabályozandó területeken a hatás prognosztizálása úgy történt, hogy a tanulmány az Európai Unió jelenlegi hatályos szabályozását tekintette etalonnak, hiszen az 1994. évi I. tv 3. § (1) bekezdése a honi jogalkotásban az EU jogszabályaival való összhang biztosítását írja elő.

A hatás konkrét vizsgálata előtt célszerű a törvényalkotás céljait bemutatni.

Az állatvédelmi törvény megalkotásának sokféle indíttatása van.

Ezek a következők.

1. Érzelmi indokok

Az állampolgárok döntő többsége valamilyen formában kapcsolatban áll állatokkal. Ez a kapcsolat nem kevésszer pozitív érzelmi töltésű, állatszeretetben megnyilvánuló. Ezért az egyes állampolgárok számára az állatok sorsa nem közömbös. Ők a törvény megalkotását örömmel és megelégedéssel fogadják.

2. Etikai indokok

Az állatvilág egyedei, különösen a fejlettebb idegrendszerrel rendelkező gerinces állatok örülni, félelmet, fájdalmat és szenvedést érezni "képes" élőlények. Az emberek erkölcsi kötelessége a gondozásukra bízott állatok védelme, hogy azoknak indokolatlanul ne okozzanak félelmet vagy fájdalmat, főleg pedig az életüket elfogadható ok nélkül ne oltsák ki.

3. Gazdasági indokok

A gazdasági állatok tartása általában valamilyen haszon reményében történik. Az állatok teljesítménye (növekedése, testtömeggyarapodása, szaporodása stb.) nagy mértékben azok jó közérzetétől is függ. A helyes tartás, takarmányozás és gondozás pozitív hatással van az állatok teljesítményére, míg ezek kedvezőtlen volta a teljesítményt lényegesen csökkentik vagy akár megbetegedéshez is vezethetnek.

4. Politikai indokok

A nyugat-európai polgári demokráciákban az állatvédelem törvényi szabályozása több évtizedes (egyes országokban évszázados) hagyománnyal bír. Az Európa Tanács a kérdéskört kiemelten kezeli és számos európai konvenciót alkotott (ezek felsorolását a törvényjavaslat részletes indoklása tartalmazza), amelyekhez tagságunk miatt is csatlakoznunk "illik", hiszen a mi állatszerető hagyományaink semmivel sem kisebbek más népekénél. A konvenciókhoz való csatlakozás lehetőségét is megteremti az állatvédelmi törvény megalkotása. Az Európai Unió teljes tagságára való törekvés feltételezi az Európai Megállapodásban vállalt kötelezettségek teljesítését. A Megállapodás 67. cikke kimondja, hogy ..."Magyarországnak a Közösségbe történő gazdasági integrációja egyik alapvető előfeltétele az, hogy az ország jelenlegi és jövőbeni jogszabályait közelítsék a Közösség jogszabályaihoz." Az EU-nak tíz állatvédelemmel kapcsolatos jogszabálya van, amelyek felsorolása az állatvédelmi törvénytervezet részletes indoklásában is szerepel. Közülük többet már ma is, a teljes körű csatlakozás előtt alkalmaznunk kell, mert az alkalmazás állataink és állati eredetű termékeink EU-ba irányuló exportjának előfeltétele. Az állatvédelmi jogszabályok megalkotásának késedelme ezeknek az árucsoportoknak az esetleges diszkriminációjához vezethetne. Persze ez már nem csupán politikai, hanem súlyos gazdasági kérdés is.

RÉSZLETES HATÁSELEMZÉS

1. AZ ÁLLATVÉDELMI TÖRVÉNY TÁRSADALMI HATÁSA

Az állatvédelmi törvény megalkotásának általános célja az állatok iránti felelősségérzet fokozása, az állatokkal szembeni dúrva, kínzó, kegyetlen vagy nemtörődöm magatartás visszaszorítása. Ebből a szempontból nézve az állatvédelem morális kérdés, és a törvény elfogadásának nem jelentéktelen morális hatása lehet.

A magyar jogrendben "dolognak" tartott állatokkal szemben a humánus magatartás előírása , az állatokkal szembeni felelősségvállalás megkövetelése hosszú, de már közép távon is pozitív erkölcsi fejlődést válthat ki.

2. AZ ÁLLATTARTÓ FELELŐSSÉGÉNEK GAZDASÁGI HATÁSA

A törvény tervezete az állattartó felelősségét hangsúlyozza, és általánosságban fogalmazza meg az állattartó kötelezettségeit (4-5. §-ok). Tévednek az állatvédelem jogi szabályozásának ellenzői, akik attól tartanak, hogy a jogi szabályok szigorúsága ellehetetleníti a mezőgazdasági haszonállatokat tartókat. A megjelölt §-okban nem teljesíthetetlen vagy maximalista kívánságokról van szó, hanem csak arról, hogy ... "az állat szükségleteinek megfelelő életfeltételekről gondoskodni kell". Ennek jelentős, pozitív irányú gazdasági és közegészségügyi hatása lesz. Az MTA-MÉM Állatorvostudományi Szakbizottsága által elkészített részletes elemzés szerint l983-ban a gazdasági haszonállatok körében azok helytelen tartása (pl. zsúfoltan, rosszul szellőztetett épületben való tartás, sérüléseket okozó istállóberendezés), helytelen takarmányozása (pl. nem az életkornak megfelelő összetételű, több esetben mikrobiológiai szempontból kifogásolható vagy akár mérgező anyagokat tartalmazó takarmány etetése, ivóvízhiány), nem megfelelő gondozása (pl. durva bánásmód) és az egyéb környezeti ártalmak (pl. jégverés, áramszünet, tűz) évente akkori árakon számolva 22-24 milliárd Ft kárt okoztak a termelőknek, ill. a nemzetgazdaságnak.

Mai áron ez a kár becslések szerint eléri az évi százmilliárd Ft-ot még akkor is, ha figyelembe vesszük az azóta bekövetkezett nem elhanyagolható állatlétszám-csökkenést és azt, hogy jó néhány, talán a legrosszabb állattartási körülményeket nyújtó iparszerű állattartó telep már nem üzemel, hiszen a tartási, gondozási és takarmányozási viszonyok terén a helyzet lényegesen nem javult.

Az állatvédelmi törvény megszületésétől, de méginkább az állatok tartására vonatkozó végrehajtási rendeletektől az várható, hogy az előbb említett károk mérséklődnek. A továbbiakban nem épülnek az állatok élettani igényeinek nem megfelelő állattartó létesítmények, ill. a jelenlegi állattelepek rekonstrukciói alkalmával az un. állatkímélő technológiákat részesítik előnyben. A nyugat-európai államokban a szigorú állatvédelmi jogszabályok ellenére az állattenyésztő farmergazdaságok rentábilisen és a hazainál kisebb veszteségekkel működnek.

3. AZ ÁLLATTARTÓ FELELŐSSÉGÉNEK KÖZEGÉSZSÉGÜGYI HATÁSA

A tv 4-5. §-aiban leírt, az állattartás általános szabályai megvalósulása, magyarán az előzőekben részletesen kifejtett tartási, takarmányozási, gondozási hibák és az egyéb környezeti károk visszaszorításának kedvező közegészségügyi hatása prognosztizálható. Ennek számszerűsítése nagyon nehéz, de a pozitív hatás lényegesnek nevezhető.

A tartási, takarmányozási stb. hibák jellegük és súlyosságuk szerint eltérő mértékű közvetlen és közvetett egészségkárosító hatást fejtenek ki az állatokban. Az erős hatások közvetlen megbetegedést, sérülést stb. okozhatnak. A közvetett hatás pedig úgy jelentkezik, hogy a nem drasztikus hibák esetenként "csak" az állatok ellenállóképességét csökkentik a betegségekkel szemben látható tünetek nélkül, és a teljesítmény lesz alacsonyabb (szubklinikai kórformák). Az ilyen, immunrendszerében károsodott állatot fakultatív patogén kórokozók előbb-utóbb megbetegítik. A teljesítménycsökkenés kivédésére, az immunapparátus támogatására vagy a megbetegedett állat egészségének a helyreállítására gyógyszereket - elsősorban antibiotikumokat és szulfonamidokat - kell alkalmazni.

A helytelen tartás, takarmányozás és egyéb környezeti károk kedvezőtlen egészségkárosító hatásának a kivédésére a haszonállattartásban több ezer tonna gyógyszer kerül felhasználásra. Ezek nemcsak termelési többletköltséget okoznak, hanem az állatok szervezetéből való kiürülésükig azok termékei (tej, tojás) emberi fogyasztásra nem használhatók fel. Potenciálisan nagy a veszélye annak is, hogy az állatok termékeit a maradékanyagok kiürülése, az élelmezésegészségügyi várakozási idő lejárta előtt forgalomba hozzák vagy az állatokat levágják. Ha az ilyen termék az élelmiszer-vizsgálat ellenőrző szűrőjén nem akad fenn, a terméket fogyasztó ember egészségét károsíthatja. Az élelmiszerellenőrzések szigorúsága ellenére sem zárható ez sajnos ki, mivel valamennyi termék vagy hús maradékanyagokra történő laboratóriumi vizsgálata anyagi okok miatt sehol a világon nem történik meg.

Az állatok helyes tartása, okszerű takarmányozása, szakszerű gondozása és a környezeti károk kivédése kevesebb egészségkárosodást, ennek következtében kevesebb gyógyszerfelhasználást eredményez. A kevesebb mennyiségben felhasznált gyógyszerből kevesebb "juthat" a fogyasztó asztalára is.

4. AZ ÁLLATKÍNZÁSNAK MINŐSÜLŐ ELJÁRÁSOK TILALMÁNAK HATÁSA

A tv tervezet 6. §-a a vízibaromfi tömésének és a libatoll tépésének bizonyos korlátozását jelenti annyiban, hogy csak engedélyezett technológia szerint szabad tömni, ill. csak az érett, a gyűjtéskor könnyen kihúzható, így semekkora vagy csak minimális mértékű fájdalmat okozó tollat engedélyez kitépni.

E két kérdést az EU jogilag nem szabályozza, de az EU tagországok zömében a tömés és a tolltépés teljesen tiltott. Nálunk a teljes tiltás a kialakult tradíciók és gazdasági megfontolások miatt nem lenne célszerű, de a durva, kifejezetten állatkínzó technológiát nem szabad engedélyezni. Libamájtermelés terén átmenetileg 20-30 %-os visszaesés prognosztizálható, de az erre szakosodott termelők az engedélyezett technológiára hamar rátérnek majd.

Hosszabb távon a termelés mennyisége az állatvédelmi rendelkezések miatt nem csökken, mert a kevésbé intenzív módszer hátrányát a termelők a tömési idő pár napos meghosszabbításával kompenzálni fogják. A tolltermelés mennyiségi csökkenésével nem kell számolni, mivel csupán arról van szó, hogy a tépések közötti idő néhány nappal megnőhet.

5. A VÁGÓÁLLATOKKAL KAPCSOLATOS SZABÁLYOK HATÁSA

A vágóállatok szállítására, vágóhídon való elhelyezésére és levágására vonatkozó szabályok nem új szabályok. Azok nagy része az állat-egészségügyi és az élelmiszer-higiéniai szabályzatokban már régóta fellelhető, bár indíttatásuk nem állatvédelmi töltésű, hanem a húsminőség védelmét szolgálják, de betartásuk ellenőrzése nem volt szabályozva.. A tv tervezetének 12-18. §-aiban leírtak megvalósításának a tárgyi feltételei a legtöbb vágóhídon adottak, azokat csak megfelelően üzemeltetni kell. Ezért e rendelkezések betartása anyagi erőforrásokat nem igényel a vágóhidakon, csupán lelkiismeretesebb munkavégzést.

Az ún. házi sertésvágások esetében a tv tervezet nem teszi lehetővé a kábítás nélküli állatvágást. Ez a rendelkezés összhangban van az EU Tanácsának 119/93.sz. irányelve 9. §-ában megfogalmazottakkal.

Ennek teljesítésére pillanatnyilag nem vagyunk felkészülve. A kábítási módokat meghatározó végrehajtási rendelet nagy valószínűséggel nem fogja engedélyezni a mechanikus kábítást (taglózást), mert azt az EU jogszabályai is tiltják. Az EU-ban engedélyezett kábítási módok (kábítópisztoly, elektro- vagy gáznarkózis) közül a házi vágások terén minden bizonnyal a kábítópisztoly alkalmazása fog elterjedni, mert ez a legegyszerűbb. Mintegy 10 000 kábítópisztoly beszerzése válik majd szükségessé, ha a házi sertésvágások száma nem csökken. A házi vágásokat foglalkozásszerűen végző hentesek és böllérek ugyanolyan gyorsan elterjedő munkaeszköze lesz a kábítópisztoly, mint a közelmúltban elterjedt gázperzselő. Az sem elhanyagolható körülmény, hogy ezeknek a személyeknek a tevékenysége a kábítópisztoly és a munició nyilvántartott vásárlásával ellenőrizhetővé válik, aminek pedig az államháztartásra nézve az adóbevételek miatt pozitív hatása lesz.

A tv. tervezet 12-18. §-ainak betartása javítani fogja a húsminőséget is. A vágóhídon levágott sertések húsa jelenleg 11-13 %-ban nem megfelelő minőségű, un. PSE (pale soft exudative) húst eredményez. Ez a sápadt színű, laza és vizenyős hús közvetlen fogyasztásra is értéktelenebb a normális húsnál, valamint továbbfeldolgozásra is alkalmatlan, értékesebb húskészítmények abból nem állíthatók elő. A PSE hús oka a stresszérzékeny sertések nem kíméletes szállítása és vágóhídi elhelyezése, továbbá a helytelen kábítás.

6. A VESZÉLYES ÁLLAT TARTÁSA SZABÁLYAINAK HATÁSA

A tv tervezet 19-21. §-ainak szabályai biztonsági és állatkíméleti célokat szolgálnak egyidejűleg. A szabályok az veszélyes állatot tartóra nézve járnak kötelezettségekkel, amelynek anyagi kihatása lehet (biztonságos elhelyezés, engedélyeztetés). Az engedélyező önkormányzat többletfeladatait az engedélyezési eljárás költségei fedezik.

A veszélyes állatok tartására vonatkozó rendelkezések pozitív hatással lesznek az állampolgárok köznyugalommal kapcsolatos közérzetére és hangulatára, továbbá hozzájárulhatnak a veszélyes állatokkal kapcsolatos balesetek megelőzésére.

7. AZ ÁLLATKÍSÉRLETEKRE VONATKOZÓ SZABÁLYOK HATÁSA

A tv. tervezet 22-28. §-ai - összhangban az EU-ban hatályos 86/609. sz. EGK Tanácsának irányelvében foglaltakkal - korlátozzák, bizonyos területeken tiltják és engedélyhez kötik az állatkísérletek végzését. Ezeknek többoldalú gazdasági hatása van.

A 22. § (4) bekezdésében tiltott kísérletek (kozmetikai cikk, élvezeti cikk, fegyver előállítását célzó kísérletek) a honi gyakorlatban az összes kísérlet 1-3 %-át teszik ki, azonban egyes laboratóriumokban az ilyen célú kísérletek ennél magasabb %-ban fordulnak elő. A laboratóriumok árbevételének már nagyobb százaléka (átlagosan 6-8, egyes laboratóriumoknál 60-80) származik a tiltani kívánt kísérletekből. Számítani lehet ezért egyes laboratóriumok kapacitásának csökkentésére, néhány esetben pedig profilváltásra lesz szükség. Laboratóriumok bezárására valószínűleg nem kerül majd sor, mert pl. a minőségellenőrzés terén a meglévő technikai feltételek és a szellemi kapacitás foglalkoztatható.

A 22. § (1)-(3) bekezdéseinek, valamint a 23-27. §-ok rendelkezései nem újkeletűek. A laboratóriumok akkreditálása során már eddig is megkövetelték - összhangban az Európa Tanács konvenciójában, az ezen alapuló EU rendelkezésekkel és az OECD által 1981-ben kiadott GLP (Good Laboratory Praxis) előírásaival - az abban foglaltakat. Ezek most csak törvényi megerősítést kapnak. További előnye a szabályozásnak, hogy helyreállhat hazánk kapcsolata az ICLAS-szal (International Council for Laboratory Animal Science), amely szervezet Magyarországot soraiból a közelmúltban kizárta. A kapcsolat, ill. az ICLAS tagság a laboratóriumaink eredményeinek nemzetközi elismeréséhez elengedhetetlen.

A 28. § előírásai, nevezetesen a kísérleti célból állatot tenyésztő nyilvántartásba vétele és ellenőrzése adózási szempontból lehet az államháztartás részére kedvező hatással.

Az állatkísérletek engedélyezésére a kísérletet végezni kívánó intézmény munkahelyi bizottságot köteles létrehozni, amelynek három külső tagja is van. Az ő közreműködésük költségeit a kísérletet végző intézménynek kell biztosítania. Ez évente az országosan 100-120 intézmény vonatkozásában 30-50 millió Ft többletköltséget jelent a laboratóriumoknak. Mivel az állami vagy a költségvetési szférába tartozó laboratóriumok száma kevés, a többi laboratórium bizottságaiban közreműködőknek kifizetett tiszteletdíja adóbevételéből a költségvetési terület pluszkiadásai fedezhetők. Az Országos Állatvédelmi és - kísérleti Bizottság egy l5 főből álló testület. Feladatai sokrétűek. Legalább havi gyakorisággal ülésezniük kell a 34. §-ban előírtak miatt (másodfokon eljáró szerv 30 napos ügyintézési kötelezettséggel).

A Bizottság éves működési költsége a működés megkezdésének évében 35, a későbbiekben évi 30 millió Ft-ra tehető.

8. AZ ÁLLATSZÁLLÍTÁS SZABÁLYOZÁSÁNAK HATÁSA

A tv. tervezet 36-42. §-aiban meghatározott feladatok költségekkel járnak, de gazdasági előnyökkel is kecsegtetnek.

Az állatszállításra használt gépjárművek döntő többsége jelenleg nem felel meg azoknak az igényeknek, amelyeket a tv tervezet támaszt , nevezetesen a szállított állatok élettani szükségleteit nem elégítik ki, ill. nem védenek az időjárás káros hatásaitól sem, különösen szélsőséges időjárási körülmények között. De ugyanezek a szállító járművek nem felelnek meg az állategészségügyi követelményeknek sem. Állat-egészségügyi szempontból az lenne a kívánatos, hogy a szállító járműből fertőzés közvetítésére alkalmas anyag (pl. bélsár, vizelet, alom, takarmány) ne hullhasson ki, nehogy a szállítás útvonalát fertőzze. A szállító járművek modernizálása, átalakítása tehát járványvédelmi szempontból is kívánatos és sürgős lenne. A két kívánalom összekapcsolása a végrehajtási rendeletben feltétlenül szükséges. A végrehajtási rendelet hatályba léptetésével néhány éves átmeneti, felkészülési időszakot lenne célszerű megadni, ill. az egyes állatfajok eltérő igényei és érzékenysége miatt a felkészülési időt állatfajok szerint lehetne megállapítani (pl. a szélsőséges időjárásra sokkal érzékenyebb sertés estén rövidebb, szarvasmarha esetében hosszabb türelmi idő szabható a feltételek teljesítésére). Ezzel elkerülhető az, hogy a szállítók rövid idő alatt elviselhetetlen beruházásra kényszerüljenek. Az állatkímélő és egyben állatjárványügyi szempontból aggálytalan állatszállításra alkalmas járművek beszerzését környezetvédelmi, állat-egészségügyi, állatvédelmi okok miatt kedvezményes hitelekkel is támogatni lehetne.

Az állatok igényeit kielégítő, sérülést nem okozó és az időjárás káros hatásai ellen védelmet nyújtó szállító járművek alkalmazása a szállítás költségeit nem drágíthatja, hiszen nem kevés kár előzhető így meg. Jelenleg a szállítási veszteségek nem elhanyagolhatók. A vágóhídra szállított hízósertések mintegy 0,7 %-a szállítás közben elhullik vagy szerencsésebb esetben kényszervágásra kerül. Ez évi 20-30 ezer nagytestű sertés elhullását, kényszervágását jelenti (kb. 400-600 millió Ft veszteség sertés utihullából). Sertések esetében a veszteségeket növeli a vágóhíd fejezetben részletesen tárgyalt PSE hús is, amelynek egyik okozója a szállítási stressz. A vágóhídra szállított baromfi közül évente 500-600 ezer hullik el a szállítás alatt (újabb 50-100 millió Ft-nyi utihulla).

9. A FELADATOK MEGOSZLÁSA

A részletes elemzésből kitűnik, hogy az állatvédelem számos feladatának a legtöbbje nem az állami szervezetrendszerre hárul. A tennivalók döntő részét az állattartónak, a vágóhídnak, a kísérletező intézménynek, az állatszállítónak stb. kell megoldania. A törvény végrehajtásában és a végrehajtás ellenőrzésében szerepet kívánnak vállalni az állatvédő társadalmi szervezetek aktivistái, szakértői is. Ezért a felsorolt negatív hatások és költségek csak elenyésző része terheli a költségvetést. A prognosztizált állami terhet messze meghaladónak tűnnek az előnyök körében bemutatott várható többletbevételek (ÁFA, SZJA stb.). Mindezeken túl nagyon jelentősek, bár nem számszerűsíthetők a politikai és a közegészségügyi előnyök. A közigazgatási szervek feladatai a jegyző (veszélyes állat tartásának, elidegenítésének engedélyezése, nyilvántartás vezetése, állatkert és állatotthon létesítésének engedélyezése, az állattartás ellenőrzése, az ismeretlen tulajdonú gyógyíthatatlan állat kiírtatása, esetleges szabálysértési eljárás lefolytatása), a rendőrség (a veszélyes állat tartásának ellenőrzése), a természetvédelmi hatóság (a veszélyes állat tartásának ellenőrzése, állatkert tartási szabályzatának jóváhagyása) , az állat-egészségügyi hatóság (a kísérleti céllal állatokat tenyésztők működésének engedélyezése és nyilvántartása, az állatszállítások engedélyezése, állatkert és állatotthon szabályzatának jóváhagyása) és a KTM miniszter (az OÁKB létrehozása és működtetése) működési területén jelentkeznek. Új hatóság felállítására nincs szükség. A többletfeladatok vállalásához a felsorolt szervezetekben a törvény megalkotása utáni első évben a szakemberek továbbképzése költségeként 35 millió Ft-ra van szükség. A többletfeladatok ellátásához önkormányzati területen 20, rendőrségi területen 5, a természetvédelmi hatóságnál 6, az állat-egészségügyi állomásoknál pedig 9 millió Ft plusz működési költségre lenne szükség. Az OÁKB működési költsége évi 30 millió Ft.

ÖSSZEFOGLALÁS

A vizsgálati elemzés az alábbi általános következtetések levonására ad alapot.

a/ A törvényjavaslat, mint a legelső honi állatvédelmi törvény javaslata újszerűsége ellenére jól szolgálja az állatok jóllétének, az állatvilág egyedeinek védelmét. A szabályozás a legfontosabb területeket öleli fel keretjogszabály formájában.

b/ A szöveg fogalmazása egyértelmű. Végrehajtási rendeletek nem torzíthatják el a törvényalkotás koncepcionális elveit, bár a nagy számúra tervezett végrehajtási rendelt e tekintetben több veszély forrása lehet.

c/ Nem ír elő teljesíthetetlen követelményeket és nem ró megvalósíthatatlan terhet sem a gazdálkodókra, sem pedig a közigazgatási szervekre. Mindemellett nagyon kívánatos, hogy a végrehajtási rendeletek a követelmények teljesítéséhez segítsék a feltételek megteremtését, ill. megfelelő felkészülési időt állapítsanak meg.

d/ A tervezetben foglaltak megvalósításának ellenőrzési rendszere elegendő biztosítékot kínál, és a szankciók is arányosak a társadalmi elvárásokkal.

e/ A szabályozás eurokonform. Harmonizál az Európa Tanács konvencióival, az Európai Unió jogszabályaival, továbbá a kérdéskörben érintett más nemzetközi szervezetek (OECD, ICLAS) előírásaival

- Az állatvédelmi törvény megalkotásának várható hatásai Pozitív hatások, előnyök

- Növekszik az állampolgárok felelősségérzete az élővilággal szemben Humánus magatartásra nevel

- Növekszik az állampolgárok biztonsága (veszélyes állatok tartásának szabályozása)

- Az ország nemzetközi megítélése fokozódik Az EU jogharmonizáció foka nő

- A gazdasági haszonállattartásban a közvetlen és közvetett veszteségek csökkennek

- Fokozódik az élelmiszerek minősége (kevesebb maradékanyag)

- Javul a húsminőség (kevesebb PSE-hús)

- Az állatszállítás veszteségei csökkennek

- A laboratóriumok nemzetközi elismerése akadálytalanná válik

- Az állatszállító jármüvek megfelelnek az állat-egészségügyi követelményeknek

- A költségvetési bevételek növekszenek (kábítópisztoly és lőszer, szállítójármű ÁFA-ja, hentesek, laborállattartók SZJA-ja, engedélyezések illetéke, szabálysértési bírságok stb.)

- Negatív hatások

- A hízottlibamáj termelése átmenetileg (1-2 évig) 20-30 %-kal csökken

- A házi sertésvágásoknál kábítást kell alkalmazni

- Egyes laboratóriumoknál profilváltást kell végrehajtani

- Az állatkísérleteket folytató intézményekben állatkísérleti bizottságokat kell működtetni

- Egyes közigazgatási intézmények feladatai megnőnek, ezt a központi költségvetésnek kell finanszíroznia.