7006/2009. (AEÉ. 6.) APEH irányelv

az adóhatóság előtti képviseletről

Az adóhatóság előtt az adózónak lehetősége van arra, hogy ügyében helyette képviselője járjon el. A képviselő képviseleti jogosultságát azonban az adóhatóságnak vizsgálnia kell. A vizsgálati kötelezettség a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 40. § (2)-(4) bekezdésében, valamint az adózás rendjéről szóló, többször módosított 2003. évi XCII. törvény (Art.) 53. § (3) bekezdésében foglalt tilalomból ered, mely utóbbi rendelkezés szerint illetéktelen személy az adótitokhoz nem férhet hozzá. Mivel a képviselet szabályainak alkalmazásával kapcsolatban a vonatkozó jogszabályi rendelkezések módosításra kerültek, az egységes adóhatósági joggyakorlat biztosítása érdekében az alábbi iránymutatást adom:

I. fejezet

A képviseletre vonatkozó általános szabályok

1. A képviselet formái

1.1. Anyagi jogi képviselet

1.1.1. Anyagi jogi képviselet esetén a képviselő a képviselt helyett és nevében eljárva a jognyilatkozataival - pl. szerződéskötéssel, tartozás elismerésével - a képviselt számára szerez jogokat illetve vállal kötelezettségeket.

1.2. Eljárási képviselet

1.2.1. Az eljárási képviselet nem más, mint az adózó helyett vagy mellett eljárási cselekmények végzése abból a célból, hogy az adózó jogai maradéktalanul érvényesüljenek, vagyis a képviselt személy eljárási jogainak érvényesülését segíti elő. A Ket. 40. §-án illetve közvetlenül az Art. 7. §-án alapuló, közigazgatási hatósági ügyben történő képviselet kizárólag eljárási képviseletet jelent. Így a képviselő az eljárási cselekményeivel közvetlenül sem önmagának, sem az ügyfélnek (a továbbiakban: adózó) anyagi jogot nem szerezhet, ilyen kötelezettséget nem vállalhat.

1.2.2. Az eljárási képviseletben a képviselő megteheti mindazt az eljárási cselekményt, ami az adózót megilleti vagy terheli (pl. kérelmet nyújthat be, bizonyítékot vagy jogorvoslati kérelmet terjeszthet elő). Részt vehet továbbá azokon az eljárási cselekményeken (pl. tárgyalás, szemle), melyeken az adózó jogosult vagy köteles megjelenni. Az eljárási képviselet - eredete alapján - háromféle lehet:

a) Törvényes: amikor a képviseleti jog közvetlenül jogszabály rendelkezésére, jogszabályon alapuló hatósági rendelkezésre vagy jogszabály felhatalmazása alapján hozott szervezeti szabályzatra vezethető vissza.

b) Meghatalmazáson alapuló: ami abból ered, hogy az adózó vagy törvényes képviselője akarata szerint él azzal a - jogszabály által biztosított - jogával, hogy más személy útján vegyen részt a közigazgatási hatósági eljárásban.

c) Kirendelésen alapuló: a kirendelt ügygondnok képviseleti joga a kirendelő határozaton alapul.

1.2.3. A törvényes képviselő és az ügygondnok az adózó helyett jár el, a meghatalmazott képviselő a meghatalmazást úgy is elláthatja, hogy az adózó vagy törvényes képviselője mellett jár el, vagyis az adózóval vagy törvényes képviselőjével együtt - mint annak segítője - végez eljárási cselekményeket.

1.2.4. Az adóhatósági eljárás során keletkezett iratokat, ha az adózónak törvényes képviselője, ügygondnoka vagy írásban meghatalmazott képviselője van, ezek részére kell kézbesíteni; a személyes megjelenésre szóló idézés kézbesítése azonban a megidézett részére történik, képviselője egyidejű értesítésével a Ket. 40. § (7) bekezdése alapján.

2. A képviselet tartalma

2.1. A képviselő elvégezheti mindazokat az eljárási cselekményeket, amelyek az adózót megilletik vagy terhelik (pl. kérelmet nyújthat be, bizonyítékot vagy jogorvoslati kérelmet terjeszthet elő). Továbbá részt vehet azokon az eljárási cselekményeken (pl. tárgyalás, szemle), melyeken az adózó jogosult vagy köteles megjelenni. Kivétel ez alól, ha az adott ügyben, vagy az adott eljárási cselekmény vonatkozásában a jogszabály megköveteli a személyes eljárást: ilyenkor az adózó helyett képviselő nem járhat el (pl. idézés esetén, azaz ha valakinek a személyes meghallgatására van szükség, a megidézett helyett képviselő nem jelenhet meg).

2.2. A közigazgatási hatósági eljárásban az adózón kívül résztvevő más személy, pl. a tanú, vagy a szakértő csak személyesen járhat el, helyette képviselő nem járhat el.

II. fejezet

Az anyagi jogi képviselet

1. Az adóztatás területén az anyagi jogi képviselet körébe az Art. 175. § (3) bekezdése szerinti képviselet vonható, mely szerint az adózónak az Art. 175. § (1) bekezdés szerinti kitöltött nyomtatványait az Art. 7. §-ában meghatározott képviselője, meghatalmazottja is aláírhatja, s ezzel a képviselő az adózó számára közvetlenül teremt kötelezettséget, illetve jogot. A kitöltött és az adózó képviselője, meghatalmazottja által aláírt nyomtatvánnyal azonos értékű a képviselő, meghatalmazott által elektronikus úton megküldött elektronikus űrlap.

2. Ez alapján magánszemély esetében a következő személyek írhatják alá a nyomtatványokat:

a) törvényes képviselő,

b) képviseleti jogosultságát igazoló ügyvéd, ügyvédi iroda,

c) európai közösségi jogász,

d) adószakértő,

e) okleveles adószakértő,

f) adótanácsadó,

g) könyvelő,

h) számviteli, könyvviteli szolgáltatásra, vagy adótanácsadásra jogosult gazdasági társaság alkalmazottja, tagja,

i) közokiratban, vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban foglalt eseti meghatalmazás, megbízás alapján más nagykorú személy,

j) egyéni vállalkozó esetében a leírtakon túlmenően a képviseleti jogosultságát igazoló nagykorú alkalmazott.

3. Jogi személynek és jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb szervezetnek minősülő adózó esetén a nyomtatványokat aláírhatják:

a) a rá vonatkozó szabályok szerint képviseleti joggal rendelkező személy,

b) a képviseleti jogosultságát igazoló nagykorú alkalmazott,

c) jogtanácsos,

d) ügyvéd, ügyvédi iroda,

e) európai közösségi jogász,

f) adószakértő,

g) okleveles adószakértő,

h) adótanácsadó,

i) könyvelő,

j) számviteli, könyvviteli szolgáltatásra vagy adótanácsadásra jogosult gazdasági társaság, illetőleg egyéb szervezet alkalmazottja, tagja.

4. A meghatalmazottként nyomtatványt aláíró személyeknek [jelen fejezet 2.b)-j) pont, jelen fejezet 3.b)-j) pont] képviseleti jogosultságukat igazolniuk kell.

5. Amennyiben a meghatalmazott aláírása szerepel a kitöltött és az adóhatósághoz benyújtott - adóhatóság által az Art. 175. § (1) bekezdése szerint rendszeresített - nyomtatványon, azonban a képviseletet nem igazolják, úgy a nyomtatványt be nem nyújtottnak kell tekinteni, erre az adózót - határozat meghozatala nélkül - figyelmezteti az adóhatóság. Amennyiben a képviseletet később igazolják, a nyomtatványt az adóhatóság elfogadja, azonban a benyújtás napjának a képviselet igazolásának napja tekintendő.

6. A jelen fejezetben nem szabályozott kérdésekben a III-VII. fejezet rendelkezéseit értelemszerűen kell alkalmazni.

III. fejezet

A törvényes képviselet

1. A törvényes képviselet általános szabályai

1.1. Az adóhatóság előtti eljárásban az Art. 7. § (1)-(2) bekezdései - a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Szjtv.) hatálya alá tartozó ügyekben a Ket. 40. §-a - szerint mind a magánszemélyt, mind a jogi személyt és egyéb szervezetet képviselheti a törvényes képviselője.

1.2. A magánszemély adózó törvényes képviselője a szülő, a gyám és a gondnok. A kiskorú gyermeket a szülő illetve - aki nem áll szülői felügyelet alatt - a gyám képviseli. A cselekvőképességet kizáró vagy korlátozó gondnokság alá helyezett személy képviselője pedig a gondnok [lásd a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (Csjt.) VIII-IX. fejezetét és a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) Második rész II. fejezetét].

1.3. A jogi személyek és egyéb szervezetek törvényes képviselőjét vagy jogszabály határozza meg, vagy jogszabályon alapuló szabályzat. E szervezetek értelemszerűen személyesen nem, csak képviselet (törvényes képviselő, meghatalmazott, ügygondnok) útján vehetnek részt az eljárásban.

1.3.1. A leggyakrabban előforduló adózói kör - a magánszemély adózókon kívül - a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (Gt.) hatálya alá tartozik. A gazdasági társaságok törvényes képviseletére a Gt. 29., 32., 109-110. §-ai szerint a következők jogosultak:

a) A társaság vezető tisztségviselői vagy a vezető tisztségviselőkből álló testület. A vezető tisztségviselők képviseleti jogát a társasági szerződés korlátozhatja, illetve több vezető tisztségviselő között megoszthatja, azonban a képviseleti jog korlátozása illetve megosztása harmadik személyekkel szemben nem hatályos. Ha törvény vagy a társasági szerződés másként nem rendelkezik, a vezető tisztségviselők cégjegyzési joga önálló. A társasági szerződés úgy is rendelkezhet, hogy a vezető tisztségviselő, valamelyik képviseletre feljogosított munkavállalóval együttesen jogosult a gazdasági társaság cégjegyzésére.

b) Ha ezt a társasági szerződés lehetővé teszi, a társaság legfőbb szerve (közgyűlés, taggyűlés, tagok gyűlése) a vezető tisztségviselők tevékenységének segítése érdekében egy vagy több cégvezető kinevezéséről határozhat. A cégvezető olyan munkavállaló, aki a vezető tisztségviselők rendelkezései alapján irányítja a társaság folyamatos működését. Ha törvény vagy a társasági szerződés másként nem rendelkezik, a cégvezető cégjegyzési joga önálló. A társasági szerződés úgy is rendelkezhet, hogy a cégvezető valamelyik képviseletre feljogosított munkavállalóval együttesen jogosult a gazdasági társaság cégjegyzésére. A cégvezető a képviseleti jogát másra nem ruházhatja át.

c) A betéti társaság kültagja a társaság törvényes képviseletére (cégjegyzésre) jogosult, ha a társasági szerződés így rendelkezik, illetve a társaság képviseletének ellátására meghatalmazást ad a kültag részére a szervezeti képviselő, illetve a tagok gyűlése. Ha a társaságból valamennyi beltag vagy valamennyi kültag kiválik, az utolsó beltag vagy az utolsó kültag kiválásától számított hat hónapos jogvesztő határidő elteltével megszűnik, kivéve, ha a társaság a társasági szerződése módosításával a betéti társaságként vagy közkereseti társaságként való működés törvényes feltételeit megteremti, és ezt a változást a cégbíróságnak bejelenti. Ha a társaságnak nem maradt üzletvezetésre és képviseletre jogosult tagja, az előző mondat szerinti bejelentés megtételéig, illetve a jogvesztő határidő eltelte esetén, a végelszámoló kijelöléséig a kültagot is a társaság üzletvezetésére és képviseletére jogosultnak kell tekinteni.

1.3.2. Hitelintézet, illetve pénzügyi vállalkozás szervezeti formájától függően (pl. részvénytársaság, szövetkezet) az arra vonatkozó jogszabály (Gt., a szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény) a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvényben (Hpt.) foglalt eltérésekkel alkalmazandó [Hpt. 8. § (2) bekezdés].

1.3.3. A nem a Gt. illetve a Hpt. hatálya alá tartozó egyéb szervezet esetén az adott szervezetről szóló jogszabály szerint képviseleti joggal rendelkező személy minősül törvényes képviselőnek.

1.4. A törvényes képviselő képviseleti joga nem függ a képviselt adózó akaratától, s az nem csak egy-egy konkrét közigazgatási hatósági ügyre vonatkozik, hanem a képviselt személy minden ügyében, az adóhatóság előtti eljárás minden szakaszában eljárhat; általános és tartós képviseletet lát el. A törvényes képviselet tartós jellegét az adja, hogy egy-egy ügy elintézése nem jár együtt a képviseleti jogosultság megszűnésével. (pl. a Kft. ügyvezetője az ügyvezetői megbízatása egész időtartama alatt jogosult a társaság képviseletére.) A törvényes képviselő külön meghatalmazás nélkül képviselheti az adózót a közigazgatási hatósági eljárásban, csak törvényes képviselői minőségét kell igazolnia.

2. A törvényes képviselő képviseletének vizsgálata

2.1. A képviselet vizsgálatával kapcsolatban az általános szabályt a Ket. 40. § (4) bekezdése határozza meg, mely alapján az adóhatóság visszautasítja az olyan meghatalmazott eljárását, aki az ügyben a képviselet ellátására nem alkalmas, vagy aki a képviseleti jogosultságát a hatóság erre irányuló felhívása ellenére nem igazolja, továbbá ha a képviseletet jogszabályi felhatalmazás nélkül, rendszeresen, anyagi haszonszerzésre törekedve kívánja ellátni. Analógia útján e szabályt valamennyi képviseleti formára alkalmazni kell.

2.2. Az eljáró adóhatóság a kérelem megérkezésekor - és az eljárás minden szakaszában - köteles a képviseleti jogosultság vizsgálatára. A Ket. 40. § (4) bekezdése alapján a képviselőként fellépő személy képviseleti jogosultságát végzéssel visszautasítja, ha az nem alkalmas az ügyben a képviselet ellátására, vagy ha képviseleti jogosultságát az erre irányuló felhívás ellenére sem igazolja.

2.3. A képviselő eljárását visszautasító végzést nemcsak a képviselőként eljáró személynek, hanem az adózónak is megküldi az adóhatóság, továbbá a Ket. 40. § (4) bekezdése alapján - határidő kitűzésével - felhívást intéz hozzá, hogy járjon el személyesen vagy gondoskodjon a képviselet ellátására alkalmas, írásbeli meghatalmazással rendelkező képviselőről. A felhívásban az adóhatóság tájékoztatja az adózót arról, hogy amennyiben a felhívásban kitűzött határidőig nem nyilatkozik, vagy nem jár el személyesen, illetve nem gondoskodik írásbeli meghatalmazással rendelkező képviselőről, akkor az adóhatóság az eljárást végzéssel megszünteti a Ket. 31. § (1) bekezdés f) pontja alapján. Az adóhatóság az eljárást az adózó válaszának függvényében folytatja vagy lezárja a következők szerint:

a) Ha az adózó úgy nyilatkozik, hogy nem kívánt kérelmet benyújtani, azaz az adózó - az eljárás megindítására jogosult személy - akarata nem terjedt ki eljárás kezdeményezésére, szándékának hiányában nem lehet az eljárást megindítottnak tekinteni. A képviselőként fellépő harmadik személy álképviselőnek minősül, nincs adózótól származó érvényes - azaz eljárást megindító - kérelem, tehát nincs eljárás sem folyamatban. Ebben az esetben nem lehet eljárást megszüntető végzést hozni, hanem a képviselőként fellépő személyt és az adózót levélben kell tájékoztatni, hogy nincs folyamatban adóhatósági eljárás, és tekintse tárgytalannak az esetlegesen megtett eljárási cselekményeket. (Ez esetben az adózót nem terheli illetékfizetési kötelezettség, mert nem indított közigazgatási eljárást).

b) Ha az adózó a kitűzött határidőig nem nyilatkozik, az adóhatóság az eljárást végzéssel megszünteti a Ket. 31. § (1) bekezdés f) pontja alapján. (Mivel érdemi vizsgálat nem történt, az adózót nem terheli illetékfizetési kötelezettség.)

c) Ha az adózó nyilatkozik és igazolja, hogy a képviselőként fellépő személy valóban a képviselője, akkor az érdemi eljárást tovább kell folytatni, és a határidőket megtartottnak kell tekinteni. Olyan igazolás fogadható el, amely szerint az adózó nevében eljárást indító személy már az eljárás megindításakor rendelkezett képviseleti jogosultsággal. (Az adózónak ez esetben az eljárási illetéket meg kell fizetnie.)

2.4. Az Art. 53. § (3) bekezdése szerint az adótitokhoz illetéktelen személy nem férhet hozzá. E rendelkezés az adóhatóság előtti eljárás során a képviseleti jogosultság kötelező vizsgálatának alapja.

2.5. Az adóhatóság a képviseleti jogosultság ellenőrzésénél megfelelő dokumentumok bemutatását követelheti.

2.6. A törvényes képviselet körében a következők vizsgálandók:

a) Az adott eljárási cselekményre nézve megengedett-e a képviselet. A képviselet megengedettségét a jogszabályok vizsgálata alapján állapítja meg az adóhatóság.

b) A törvényes képviselőként fellépő személy jogosult-e képviseletre, azaz rendelkezik-e a jogosítványoknak egy olyan körével, amely az adott adózó tekintetében a törvényes képviseleti jogosultságot is magába foglalja.

c) A törvényes képviselő alkalmasságát külön vizsgálni nem kell, annak meglétét vélelmezni kell, mivel az alkalmasságot nem az adott ügyben eljáró közigazgatási szervnek, hanem a kinevező, alkalmazó, kirendelő stb. szervnek kell(ett) vizsgálnia, illetve adott esetben a törvényes képviselet közvetlenül jogszabály rendelkezésén alapul (pl. kiskorú szülője).

2.7. Ha magánszemély helyett törvényes képviselője jár el, e minőségét az adóhatóság előtt igazolnia kell.

2.8. A gazdasági társaságok vezető tisztségviselőjének képviseleti jogosultságát elsődlegesen az adóhatóság nyilvántartása alapján kell ellenőrizni. Szükség esetén érvényes cégkivonat, cégmásolat, cégbizonyítvány illetve aláírási címpéldány másolatának bemutatása is kérhető a képviseleti jogosultság ellenőrzéséhez. A vezető tisztségviselő személyének megváltozása esetén a cégnyilvántartásba még be nem jegyzett vezető tisztségviselő képviseleti jogosultságát a megválasztásáról szóló taggyűlési határozattal és a cégbírósághoz benyújtott változásbejegyzési kérelemmel is igazolhatja. Kivételt képez az az eset, ha a cégbírósági nyilvántartásból megállapítható, hogy e változásbejegyzési kérelmet a cégbíróság elutasította.

A cégvezető képviseleti jogosultságát a társaság legfőbb szervétől (tagok gyűlése, taggyűlés, közgyűlés) származó határozattal igazolja.

A betéti társaság kültagja képviseleti jogosultságát a társasági szerződéssel, a tagok gyűlésétől vagy a beltagtól származó felhatalmazással igazolja. Amennyiben a beltag kiválása miatt a betéti társaságnak nem maradt ügyvezetésre illetve képviseletre jogosult tagja, a kültag jogosult a képviseletre, ebben az esetben a beltag kiválását kell megfelelő módon igazolni, illetve a beltag halála az adóhatósági nyilvántartásokból ellenőrizhető.

2.9. Egyéb szervezet esetén a képviseleti jogosultság elsődlegesen az adóhatóság nyilvántartása alapján ellenőrizendő, illetve szükség esetén az adott szervezetről szóló jogszabály szerinti dokumentum bemutatása is kérhető.

2.10. Felszámolás esetén a vezető tisztségviselő képviseleti joga megszűnik, a vonatkozó jogszabály alapján a gazdálkodó szervezet vagyonával összefüggő kérdésekben képviselőnek a felszámoló minősül. Végelszámolás esetén a képviselet hatósági határozaton alapul, ha a képviselőt a cégbíróság rendeli ki, egyéb esetben a végelszámoló többnyire a cég korábbi képviselője. Végelszámolói minőségét azonban ez esetben igazolnia kell.

IV. fejezet

A meghatalmazotti képviselet

1. A meghatalmazás általános szabályai

1.1. Az adóhatóság előtti eljárásban az Art. 7. § (1)-(2) bekezdései szerint mind a magánszemélyt, mind a jogi személyt és egyéb szervezetet a törvényes képviselőn túl meghatalmazott is képviselheti. A meghatalmazottként igénybe vehető személyek köre attól függően eltérő, hogy magánszemély vagy jogi személy illetve egyéb szervezet adózó ügyéről van szó.

1.2. A meghatalmazás olyan jognyilatkozat, amellyel a meghatalmazó feljogosítja a meghatalmazottat a képviseletére, azaz a meghatalmazott képviseleti joga közvetlenül az adózótól vagy a törvényes képviselőtől kapott meghatalmazáson alapul.

1.3. A meghatalmazás szólhat az adott ügy egészére vagy csak egyes eljárási cselekményekre. A teljes adóigazgatási eljárásra - ideértve a hatósági, az ellenőrzési és a végrehajtási eljárást, valamint a biztosítási intézkedést is - szóló meghatalmazás kiterjed az eljárással kapcsolatos minden nyilatkozatra és cselekményre. A meghatalmazás korlátozásának magából a meghatalmazásból egyértelműen ki kell tűnnie, a korlátozás csak annyiban hatályos, amennyiben az magából a meghatalmazásból kitűnik.

1.4. A meghatalmazás megszűnik a meghatalmazás visszavonásával, felmondással, bármelyik fél halálával (nem magánszemély meghatalmazó vagy meghatalmazott esetében megszűnéssel) valamint az ügy befejezésével. A meghatalmazás visszavonása, felmondása az adóhatósággal szemben akkor érvényes (és attól az időponttól hatályos), amikor a visszavonást, felmondást az adóhatósághoz bejelentették.

1.5. A megbízás annyiban tér el az 1.2.-1.4. pontokban leírtaktól, hogy szerződés alapján jön létre. Ahol jelen irányelv meghatalmazottat, meghatalmazást említ, azon a megbízottat, megbízást is érteni kell.

1.6. Az Art. 7. § (3) bekezdése értelmében a képviselet-ellátásraállandó meghatalmazás is adható [V. fejezet ].

1.7. Az Szjtv. hatálya alá tartozó ügyekben a meghatalmazotti képviseletre és a képviseleti jogosultság vizsgálatára a Ket. 40. §-ának rendelkezéseit kell alkalmazni. Meghatalmazottként eljárási képességgel rendelkező személy járhat el. Az Szjtv. hatálya alá tartozó ügyekben is adható állandó meghatalmazás.

2. A meghatalmazotti képviselet vizsgálata

2.1. A képviselet vizsgálatával kapcsolatban jelen irányelv III. fejezet 2. pontját értelemszerűen alkalmazni kell. A meghatalmazotti képviselet körében a következők vizsgálandók:

a) Az adott eljárási cselekményre nézve megengedett-e a képviselet. A képviselet megengedettségét a jogszabályok vizsgálata alapján állapítja meg az adóhatóság. Egyes eljárási cselekményeknél (pl. az Art. 48. §-a szerinti, vagy a Ket. 51. §-a szerinti azon nyilatkozattétel, tanúvallomás, ahol az adózó személyes meghallgatása szükséges) ugyanis meghatalmazotti képviseletnek nincs helye.

b) A meghatalmazottként fellépő személy jogosult-e képviseletre, azaz rendelkezik-e az arra jogosulttól származó szabályos meghatalmazással, és az kiterjed-e mindazokra az eljárási cselekményekre, amelyeket a képviselő el kíván végezni.

c) A Ket. 40. § (4) bekezdése alapján vizsgálni kell a meghatalmazott alkalmasságát, azt mindig az adott ügyhöz illetve eljárási cselekményhez kell viszonyítani. Az alkalmasság vizsgálatánál azt kell figyelembe venni, hogy az adott eljárási cselekmény elvégzésére képes-e a meghatalmazott (pl. életkora, testi vagy szellemi fogyatékossága nem zárja-e ki az alkalmasságot), másrészt vizsgálni kell, hogy az eljárás tárgyát képező ügyhöz milyen a viszonya. Az a körülmény, hogy a meghatalmazott az ügyben esetleg maga is érdekelt, tehát adózó, önmagában még nem zárja ki az alkalmasságát. Ellenérdekű adózók azonban egymás meghatalmazottjaiként nem járhatnak el.

2.2. A meghatalmazás alaki elemei

2.2.1. Meghatalmazotti képviseletnél vizsgálni kell a meghatalmazás alapvető elemeinek meglétét. Az ellenőrizendő elemek az alábbiak:

a) A meghatalmazott az arra jogosulttól származó írásos meghatalmazással tudja-e igazolni a képviseleti jogosultságát.

aa) A meghatalmazás közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalható, jogszabályban meghatározott esetekben közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni.

aaa) Közokiratnak a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 195. § (1) bekezdése alapján a bíróság, közjegyző, vagy más hatóság illetve közigazgatási szerv által az ügykörén belül az arra megszabott alakban kiállított okirat minősül. Ugyanilyen bizonyító ereje van az olyan okiratnak is, amelyet más jogszabály közokiratnak nyilvánít. A közokirat bizonyítja az abban foglalt intézkedést, vagy határozatot, továbbá az okirattal tanúsított adatok és tények valódiságát, úgyszintén az okiratban foglalt nyilatkozat megtételét, annak idejét és módját.

aab) A Pp. 196. § (1) bekezdése alapján teljes bizonyító erejű magánokirat az okirat, és mint ilyen az ellenkező bebizonyításáig teljes bizonyítékul szolgál arra, hogy kiállítója az abban foglalt nyilatkozatot megtette, illetőleg elfogadta, vagy magára kötelezőnek ismerte el, ha:

- az adózó az okiratot sajátkezűleg írta és aláírta; vagy

- a nem sajátkezűleg írt okiraton két tanú az aláírásával igazolja, hogy az adózó az okiratot előttük írta alá, vagy aláírását előttük sajátkezű aláírásának ismerte el - ilyenkor az okiraton a tanúk lakóhelyének (címének) feltüntetése kötelező; vagy

- az adózó aláírását vagy kézjegyét az okiraton bíróilag vagy közjegyzőileg hitelesítették; vagy

- a gazdálkodó szervezet által üzleti körében kiállított okiratot szabályszerűen aláírták; vagy

- ügyvéd (jogtanácsos) az általa készített okirat szabályszerű ellenjegyzésével bizonyítja, hogy az adózó a nem általa írt okiratot előtte írta alá, vagy aláírását előtte saját kezű aláírásának ismerte el, illetőleg a kiállító minősített elektronikus aláírásával aláírt elektronikus okirat tartalma az ügyvéd által készített elektronikus okiratéval megegyezik; vagy

- az elektronikus okiraton kiállítója minősített elektronikus aláírást helyezett el.

ab) Mivel a szerencsejátékkal kapcsolatos hatósági eljárásban az elektronikus ügyintézést nem kell alkalmazni, az Art. szerint pedig adóügyben elektronikus ügyintézésre akkor van lehetőség, ha azt jogszabály az ügy típusának megjelölésével megengedi, ezért a Ket. elektronikus ügyintézésre vonatkozó rendelkezéseit a jogszabályban meghatározott kivételekkel jelenleg nem kell alkalmazni. Így az elektronikus aláírással aláírt elektronikus meghatalmazásokat az adóhatóság nem tudja elfogadni.

b) Az állandó meghatalmazás, megbízás az adóhatóság előtti eljárásban akkor érvényes, ha azt az adózó vagy képviselője az adóhatóság által rendszeresített formanyomtatványon jelenti be, A nyomtatványhoz a képviseleti jogosultság igazolásául az állandó meghatalmazást eredetben kell csatolni. A szerencsejáték ügyekre adott meghatalmazás esetében nem kötelező a formanyomtatványon történő bejelentés. Ha az állandó meghatalmazást, megbízást az adózó képviselője jelenti be, az adóhatóság a bejelentésről az adózót írásban értesíti.

c) Ha a meghatalmazott írásbeli meghatalmazással nem rendelkezik, de az adóhatóság előtt mind a meghatalmazó mind a meghatalmazott személyesen megjelent, úgy nem tagadható meg az adóhatóság képviselője jelenlétében adott szóbeli meghatalmazás sem. Ekkor azonban a szóban adott meghatalmazást az adott eljárási cselekményről készült jegyzőkönyvbe bele kell venni, s a meghatalmazóval és a meghatalmazottal is alá kell íratni.

2.3. A meghatalmazás tartalmi elemei

2.3.1. A Ptk. szabályaira is figyelemmel a meghatalmazás minimális tartalmi kelléke, hogy kitűnjék belőle

a) a képviselő és a képviselt személye,

b) adott esetben a megteendő jognyilatkozat tárgya,

c) illetve az, hogy melyik ügyre vagy - ha korlátozott a meghatalmazás - az adott ügyön belül melyik eljárási cselekmény(ek)re terjed ki a képviseleti jog.

Állandó meghatalmazás esetén e körülménynek is egyértelműen ki kell tűnnie azzal, hogy meg kell jelölni az(oka)t az ügycsoporto(ka)t, kötelezettsége(ke)t melyekben a meghatalmazott állandó jelleggel eljár (pl. ellenőrzés és/vagy az ellenőrzéshez kapcsolódó hatósági eljárás, egyéb hatósági eljárás, bevallások, bejelentések, adatszolgáltatások teljesítése, stb.).

A képviselt és a képviselő azonosításához a meghatalmazásnak a meghatalmazó és a meghatalmazott azon adatait szükséges tartalmaznia, melyből személyük egyértelműen beazonosítható (pl. természetes azonosító adatok, nem magánszemély adózó neve és a meghatalmazást kiállító képviseletre jogosult neve, székhely, ennek hiányában telephely, az előzőek hiányában lakcím, a meghatalmazó adóazonosító jele illetve adószáma stb.).

2.3.2. A tartalmi követelmények között vizsgálandó, hogy a meghatalmazás az adózási folyamat mely szakaszára, azon belül konkrétan milyen eljárási cselekmények elvégzésére jogosít fel, azaz kiterjed-e mindazokra az eljárási cselekményekre, amelyeket a képviselő el kíván végezni.

2.3.3. A meghatalmazás tartalmi kellékeinek vizsgálatánál az adóhatóságnak rugalmasan szükséges eljárni, így pl. a meghatalmazás nem utasítható vissza abban az esetben, ha a meghatalmazó és a meghatalmazott személye egyértelműen beazonosítható.

2.4. Egyéb követelmények

2.4.1. A meghatalmazott személyes eljárása esetén szükséges a meghatalmazott személyének azonosítása megfelelő igazolvány alapján. Ilyen igazolványnak elsősorban a személyi igazolvány minősül. Amennyiben a meghatalmazott nem rendelkezik személyi igazolvánnyal, úgy nem lehet tőle megtagadni pl. az új típusú vezetői engedély, útlevél stb. által történő azonosítást.

3. Meghatalmazás érvénytelensége, ennek következményei

3.1. A meghatalmazás érvénytelen, ha az a jelen irányelv IV. fejezet 2. pontjában szabályozott követelményeknek nem felel meg.

3.2. Ha a meghatalmazás érvénytelen, vagy az adott eljárási cselekményre nem terjed ki, vagy a meghatalmazott a meghatalmazásból eredő képviseleti jogosultságát túllépi, a meghatalmazott a Ptk. 221. §-ában szabályozott álképviselőnek tekintendő, így az általa esetlegesen tett jognyilatkozatból a képviseltet (meghatalmazót) nem illetik meg jogok, és nem hárulnak rá kötelezettségek, azt az adóhatóság eljárása során nem veheti figyelembe. Ha az álképviselő eljárását az, akinek nevében eljárt, jóváhagyja, a jognyilatkozat érvényessé válik.

4. Ügyvédi meghatalmazással kapcsolatos egyéb követelmények

4.1. Ha a képviseletet ügyvéd látja el, úgy a meghatározott alakhoz kötött ügyvédi meghatalmazás becsatolása szükséges. Az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (Üt.) 26. §-a szerint az ügyvédnek adott meghatalmazás - mint teljes bizonyító erejű magánokirat - csak akkor érvényes, ha azt írásba foglalták, s azt mind a megbízó, mind az ügyvéd saját kezűleg aláírta. Ha pedig a megbízó írni, olvasni nem tud, vagy nem képes, a meghatalmazást közokiratba vagy olyan teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni, amelyen két tanú az aláírásával igazolja, hogy a megbízó a megbízás létrejöttét előttük elismerte.

4.2. Az ügyvéd, valamint az ügyvédi iroda fogalmát az Üt. tartalmazza, mely szerint ügyvédi tevékenységet - az alkalmazott ügyvéd kivételével - az folytathat, aki az Ügyvédi Kamara tagja, és az ügyvédi esküt letette. [Üt. 13. § (1) bekezdés]. Az ügyvédi tevékenység végzésére ügyvédi iroda alapítható. Az iroda jogi személy. Irodát egy vagy több ügyvéd alapíthat. [Üt. 67. § (1)-(2) bekezdés]. Ügyvédi tevékenységet az az iroda végezhet, amelyet a kamara az ügyvédi irodák névjegyzékébe felvett. [Üt. 68. § (1) bekezdés].

4.3. Az Üt. 23. § (5) bekezdése szerint az ügyvéd a megbízás ellátásához alkalmazott ügyvédje, ügyvédjelöltje, a nála működő külföldi jogi tanácsadó, továbbá más ügyvéd, európai közösségi jogász, illetve alkalmazott európai közösségi jogász közreműködését is igénybe veheti, kivéve, ha ezt a megbízó a megbízás létrejöttekor írásban kizárta. Az ügyvéd, ügyvédi iroda meghatalmazotti eljárása esetén tehát az alkalmazott ügyvéd, ügyvédjelölt, külföldi jogi tanácsadó, más ügyvéd, európai közösségi jogász, illetve alkalmazott európai közösségi jogász eljárását is el kell fogadni, kivéve, ha a meghatalmazásban ezzel ellentétes kitétel szerepel.

A megbízott ügyvéd alkalmazott ügyvédje, ügyvédjelöltje az Ügyvédi Kamara által kibocsátott igazolvánnyal tudja igazolni, hogy a meghatalmazással rendelkező ügyvéd megbízásának ellátásában közreműködik. A közreműködőként igénybevett másik ügyvéd, a megbízott ügyvédnél működő külföldi jogi tanácsadó, európai közösségi jogász, illetve alkalmazott európai közösségi jogász eljárásának jogszerűsége vagy magából a meghatalmazásból tűnik ki, vagy a meghatalmazott ügyvéd igazolása alapján tudja igazolni, hogy az adott megbízás ellátásához vették igénybe.

5. Az egyedi esetre (ügyre) szóló meghatalmazás

5.1. Meghatalmazottként eljárni jogosultak személye

5.1.1. Magánszemély meghatalmazó esetében a következő képviselők jogosultak eljárni:

a) képviseleti jogosultságát igazoló ügyvéd, ügyvédi iroda,

b) európai közösségi jogász,

c) adószakértő,

d) okleveles adószakértő,

e) adótanácsadó,

f) könyvelő,

g) számviteli, könyvviteli szolgáltatásra, vagy adótanácsadásra jogosult gazdasági társaság alkalmazottja, tagja,

h) közokiratban, vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban foglalt eseti meghatalmazás, megbízás alapján más nagykorú személy,

i) egyéni vállalkozó esetében a leírtakon túlmenően a képviseleti jogosultságát igazoló nagykorú alkalmazott.

5.1.2. Jogi személynek és jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb szervezetnek minősülő adózó esetén meghatalmazottként eljárhatnak:

a) a képviseleti jogosultságát igazoló nagykorú alkalmazott,

b) jogtanácsos,

c) ügyvéd, ügyvédi iroda,

d) európai közösségi jogász,

e) adószakértő,

f) okleveles adószakértő,

g) adótanácsadó,

h) könyvelő,

i) számviteli, könyvviteli szolgáltatásra, vagy adótanácsadásra jogosult gazdasági társaság, illetőleg egyéb szervezet alkalmazottja, tagja.

5.1.3. Az 5.1.1.-5.1.2. pontokban felsorolt, meghatalmazottként eljáró személyeknek képviseleti jogosultságukat igazolniuk kell.

5.1.4. Az adóvisszatérítésre irányuló eljárásban a külföldi osztalékban részesülőt az adóhatóság előtti képviseleti jogosultságát igazoló letétkezelő, a kifizető részvénykönyvébe az osztalékfizetés időpontjában részvényesi meghatalmazottként bejegyzett személy is képviselheti. A letétkezelő, illetőleg a részvényesi meghatalmazott az Art. 7. §-s azerint erre jogosult személynek a képviseletre további meghatalmazást, megbízást is adhat.

5.2. Felszámolás, végelszámolás

5.2.1. Felszámolás esetén a gazdasági társaság törvényes képviselője a gazdálkodó szervezet vagyonával összefüggő kérdésekben a felszámoló, végelszámolás esetén pedig a végelszámoló, így csak az ő általuk kiállított meghatalmazás fogadható el, ha nem személyesen járnak el.

5.2.2. A felszámoló a felszámolás kezdő időpontjától teljesíti az adózó kötelezettségeit, illetve gyakorolja az adózót megillető jogokat [Art. 14. § (4) bekezdés]. A felszámolás kezdő időpontja a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 27. § (1) bekezdése alapján a bíróság felszámolást elrendelő jogerős végzése közzétételének napja.

5.3. Iratbetekintés

5.3.1. Az Art. 12. § (1) bekezdése alapján iratbetekintésre az adózó, és az Art. 35. § (2) bekezdése szerinti mögöttes felelősként adó megfizetésére kötelezett személy jogosult. Természetesen az adózó képviselője is jogosult iratbetekintésre, amennyiben képviseleti jogosultságát igazolta. Az Szjtv. hatálya alá tartozó ügyben a Ket. 68. § (1) bekezdése alapján az ügyfél személyesen, illetve a törvényes vagy írásban meghatalmazotti képviselője útján tekinthet be az eljárás során keletkezett iratba. Iratnak minősül az adóhatóság adatbázisában szereplő adat is, így az adózó folyószámlájának lekérdezése iratbetekintésnek minősül. Az Art. 12. § (2) bekezdése határozza meg, hogy mely iratok tekintetében korlátozható az iratbetekintés, az Art. 12. § (3) bekezdése, illetve az Szjtv. hatálya alá tartozó ügyekben a Ket. 68. § (2) bekezdése pedig felsorolja, hogy mely iratokba nem tekinthet be az adózó, illetve képviselője.

5.4. Nyilatkozattétel és tanúvallomás

5.4.1. A saját ügyében vagy más adózó ügyében személyes meghallgatás végett idézett személy helyett meghatalmazott nem járhat el. A magánszeméllyel, jogi személlyel vagy egyéb szervezettel szerződéses kapcsolatban állt vagy álló adózó ügyében az Art. 48. §-án alapuló nyilatkozattételnél (tanúvallomásnál) a nyilatkozattételre kötelezett helyett meghatalmazott szintén nem járhat el.

5.5. Az egyes meghatalmazottakra vonatkozó egyéb szabályok

5.5.1. Ügyvéd, ügyvédi iroda

5.5.1.1. Az ügyvéd, ügyvédi iroda eljárhat mind magánszemély, mind jogi személy, egyéb szervezet meghatalmazottjaként. Ügyvédi képviselet esetén [irányelv IV. fejezet 4. pont] meghatalmazottként ügyvéd, mint természetes személy, valamint ügyvédi iroda, mint szervezet járhat el.

5.5.1.2. Az Üt. 25. § (2) bekezdése szerint az ügyvéd korábbi munkáltatójával szemben megbízást csak akkor vállalhat el, ha a munkaviszonya (szolgálati, alkalmazotti jogviszonya) legalább 3 éve megszűnt, és munkavállalóként az ügy intézésében nem vett részt. Ennek alapján olyan ügyben, amelyben az adóhatóság félként jár el - azaz pl. közigazgatási perben, vagy az adóhatóság mint ügyfél ellen folyamatban lévő bármely más, bíróság vagy egyéb hatóság előtt folyó ügyben - a másik felet nem képviselheti az olyan ügyvéd, akinek az adóhatóságnál fennállt köztisztviselői jogviszonya (munkaviszonya) 3 éven belül szűnt meg. Ezen határidő lejártát követően sem képviselheti a másik felet az az ügyvéd, aki az adóhatóságnál az ügy intézésében korábban részt vett. Ha az említett kizárási okról az adóhatóság hivatalos tudomást szerez, úgy az adóhatóságnak kezdeményeznie kell, hogy az eljáró bíróság illetve egyéb hatóság az adott ügyben vonja le az Üt. 25.§ (2) bekezdése megsértésének eljárásjogi következményeit. Nem vonatkozik a 3 éves korlát az adóhatóság előtt folyó azon eljárásokra, amikor az adóhatóság nem ügyféli, hanem közhatalmi pozíciót tölt be (közigazgatási szervként jár el). Ilyen eljárások pl. adóhatósághoz történő bejelentkezés, változásbejelentés, bevallások, egyéb iratok benyújtása, ellenőrzés, végrehajtás, hatósági eljárások.

5.5.2. Adótanácsadó, adószakértő, okleveles adószakértő

5.5.2.1. Az adótanácsadó, adószakértő, okleveles adószakértő eljárhat mind magánszemély, mind jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb szervezet meghatalmazottjaként. Az Art. 175. § (16) bekezdése alapján adótanácsadói, adószakértői, illetve okleveles adószakértői tevékenységet az a megfelelő szakképesítéssel rendelkező büntetlen előéletű természetes személy folytathat, aki az adópolitikáért felelős miniszter erre jogosító engedélyével (hatósági igazolvánnyal) rendelkezik és ennek alapján az ilyen tevékenységet folytatók nyilvántartásában szerepel. Jogi személy, vagy jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb szervezet adótanácsadói, adószakértői, illetve okleveles adószakértői tevékenységet akkor folytathat, ha legalább egy tagja vagy alkalmazottja az e bekezdés szerinti nyilvántartásban szerepel.

5.5.2.2. Adótanácsadónak az a személy minősül, aki a pénzügyminiszter hatáskörébe tartozó szakképesítések szakmai és vizsgakövetelményeiről szóló 23/2008. (VIII. 8.) PM rendelet alapján kiadott engedéllyel (hatósági igazolvánnyal) rendelkezik, és ennek alapján az ilyen tevékenységet folytatók nyilvántartásában szerepel.

5.5.2.3. Adószakértőnek illetve okleveles adószakértőnek az a személy minősül, aki a pénzügyminiszter hatáskörébe tartozó szakképesítések szakmai és vizsgakövetelményeiről szóló 23/2008. (VIII.8.) PM rendelet alapján kiadott engedéllyel (hatósági igazolvánnyal) rendelkezik, és ennek alapján az ilyen tevékenységet folytatók nyilvántartásában szerepel. Adószakértőként tevékenykedhet a 20/1994. (VI. 17.) PM rendelet alapján kibocsátott érvényes adószakértői igazolvánnyal rendelkező személy, az igazolványban meghatározottérvényességi idő lejártáig.

5.5.2.4. Az Art. 175. § (19) bekezdése szerint a nyilvántartásban szereplő adótanácsadói, adószakértői, illetve okleveles adószakértői tevékenység folytatására jogosult személy neve, levelezési címe, nyilvántartási száma, adótanácsadói, adószakértői, okleveles adószakértői igazolványának száma, valamint hozzájárulása esetén egyéb, a nyilvántartásban szereplő adata nyilvános. A tárgyévben nyilvántartásba vettek nyilvános adatait, illetve a nyilvántartásban szereplő nyilvános adatokban bekövetkezett változásokat az adópolitikáért felelős miniszter a Pénzügyi Közlönyben évente - a tárgyévet követő év március 31-ig - közzéteszi, továbbá internetes honlapján valamennyi nyilvántartásba vett személy nyilvános adatait nyilvánosságra hozza.

5.5.2.5. Az adóhatóság az előtte folyó eljárásokban a meghatalmazottként eljárni kívánó, illetve - az állandó meghatalmazások és az adóügyek elektronikus intézésére feljogosított meghatalmazottak nyilvántartásba vétele során - meghatalmazottként bejelenteni kívánt adótanácsadók, adószakértők, okleveles adószakértők esetében a tevékenység folytatására való jogosultságot is vizsgálja a Pénzügyminisztérium honlapján közzétett nyilvántartás, illetve a 20/1994. (VI. 17.) PM rendelet alapján kibocsátott érvényes adószakértői igazolvány alapján.

5.5.3. Könyvelő, számviteli, könyvviteli szolgáltatásra vagy adótanácsadásra jogosult gazdasági társaság, illetőleg egyéb szervezet alkalmazottja, tagja

5.5.3.1. A könyvelő, illetve számviteli, könyvviteli szolgáltatásra vagy adótanácsadásra jogosult gazdasági társaság (pl. könyvelőiroda), alkalmazottja, tagja eljárhat mind magánszemély, mind jogi személy és egyéb szervezet meghatalmazottjaként. A könyvelő, illetve számviteli, könyvviteli szolgáltatásra vagy adótanácsadásra jogosult egyéb szervezet (pl. könyvelő szövetkezet) alkalmazottja, tagja kizárólag a jogi személy és egyéb szervezet meghatalmazottjaként járhat el.

5.5.3.2. Könyvelőnek bármely olyan magánszemély minősül, aki vállalkozási/megbízási jogviszony alapján számviteli tevékenységet folytat.

5.5.4. Jogtanácsos

5.5.4.1. A jogtanácsos eljárhat a jogi személy és egyéb szervezet meghatalmazottjaként. Magánszemélyt jogtanácsos nem képviselhet, mivel a jogtanácsosi tevékenységről szóló 1983. évi 3. tvr. 1. § (5) bekezdése szerint a jogtanácsos a jogi tevékenység ellátására magánszemélytől megbízást nem fogadhat el. Ugyanakkor nincs annak akadálya, hogy a magánszemély esetében mint más nagykorú személy (nem mint jogtanácsos) járjon el meghatalmazottként az egyébként jogtanácsosi képesítéssel rendelkező személy.

5.5.4.2. A jogtanácsosi képviselettel kapcsolatban - a munkaviszonyban (tagsági viszonyban) kifejtett jogtanácsosi tevékenység, az eljárási jogosultsága igazolásának módja, a helyettesítés stb. tekintetében - a jogtanácsosi tevékenységről szóló 1983. évi 3. törvényerejű rendeletre és a végrehajtására kiadott 7/1983. (VIII. 25.) IM rendeletre figyelemmel kell lenni. Így - többek között - kiemelendő, hogy a jogtanácsos a jogi tevékenységet gazdálkodó szervezetnél, állami költségvetési szervnél, szövetkezetek érdekképviseleti szervénél, társadalmi szervezetnél, egyesületnél, gazdasági munkaközösségnél, polgári jogi társaságnál, vagy egyéb szervezetnél (együtt: szervezet) kizárólag munkaviszonyban, vagy tagsági viszonyban (együtt: munkaviszony) fejtheti ki.

A jogtanácsos külön meghatalmazás nélkül, a munkaviszonya alapján képviseli azt a szervezetet, ahol alkalmazásban áll. A jogtanácsos képviseleti jogosultságát a jogtanácsosi igazolvány tanúsítja, mely tartalmazza a jogtanácsos munkaadójának nevét.

5.5.5. Alkalmazott

5.5.5.1. Az egyéni vállalkozó, valamint jogi személy, egyéb szervezet képviseleti jogosultságát igazoló nagykorú alkalmazottja eljárhat az említett adózók meghatalmazottjaként. Ha a gazdasági társaság munkavállalóját az ügyek meghatározott csoportjára nézve a vezető tisztségviselő képviseleti joggal ruházta fel, és a munkavállalót (nagykorú alkalmazottat) állandó meghatalmazottként az adóhatósághoz nem jelentették be, képviseleti jogosultságát az alkalmazott a vezető tisztségviselőtől kapott meghatalmazással, felhatalmazással igazolhatja.

5.5.6. Európai közösségi jogász

5.5.6.1. Az európai közösségi jogász képviselheti mind a magánszemély, mind a jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb szervezet adózót.

5.5.6.2. Az európai közösségi jogász az Üt. 89/A. § (1) bekezdése alapján az a személy, aki az Európai Gazdasági Térség valamely tagállamának állampolgára, és ezen tagállamok valamelyikében ügyvédi tevékenység folytatására jogosult. Az európai közösségi jogász bármely, az Üt. 5. §-ában szereplő ügyvédi tevékenységet folytathatja.

5.5.6.3. A Magyarországon állandó jelleggel ügyvédi tevékenységet folytató európai közösségi jogászokról az Ügyvédi Kamara az Üt. 89/B. § (1) bekezdése alapján névjegyzéket vezet. A Magyarországon eseti jelleggel ügyvédi tevékenységet folytató európai közösségi jogászok, amennyiben bíróság vagy más hatóság (így pl. adóhatóság) előtt képviseletet látnak el, kötelesek e tevékenységükről az illetékes területi Ügyvédi Kamarát értesíteni az Üt. 89/J. § (2) bekezdése alapján.

V. fejezet

Állandó meghatalmazás

1. Az adózó a meghatalmazottja részére az Art. 7. § (3) bekezdése értelmében az egyedi esetre (ügyre) szóló meghatalmazás helyett olyan meghatalmazást is adhat, amely a meghatalmazottat hoszszabb távra, az ügyek/kötelezettségek meghatározott csoportjában/csoportjaiban állandó jelleggel - meghatározott időpontig vagy visszavonásig - jogosítja képviseletre (pl. ellenőrzés és/vagy az ellenőrzéshez kapcsolódó hatósági eljárás, egyéb hatósági eljárás, bevallások, bejelentések adatszolgáltatások teljesítése, stb.). A magánszemély más nagykorú személy részére csak eseti meghatalmazást adhat, állandó meghatalmazást nem, azonban az egyéni vállalkozó magánszemély nagykorú alkalmazottja részére állandó meghatalmazást is adhat.

2. A vezető tisztségviselők az ügyek meghatározott csoportjára nézve - így az adóhatóság előtti eljárásra is - a gazdasági társaság munkavállalóit képviseleti joggal ruházhatják fel (egyéb képviselő). Amennyiben az Art. 7. § (3) bekezdése alapján az egyéb képviselőt (nagykorú alkalmazottat) állandó meghatalmazottként jelentik be, alkalmazni kell az Irányelv állandó meghatalmazottakra vonatkozó rendelkezéseit.

Az egyéb képviselők cégjegyzésének érvényességéhez két képviseleti joggal rendelkező személy együttes aláírására van szükség. A társasági szerződés úgy rendelkezhet, hogy meghatározott munkakört betöltő munkavállaló cégjegyzési joga önálló. Az egyéb képviselő a képviseleti jogát másra nem ruházhatja át.

3. Az állandó meghatalmazással kapcsolatban a jelen irányelv IV. fejezet 1.-5. pontjait a jelen fejezet szerinti eltérésekkel megfelelően alkalmazni kell.

4. Amennyiben az adózó a képviselet ellátására állandó meghatalmazást vagy megbízást ad, és ezt az adóhatóságnak bejelenti, a bejelentett kötelezettségekkel kapcsolatban a meghatalmazás, megbízás időtartama alatt a meghatalmazott, megbízott által elkövetett jogsértés miatt megállapított mulasztási bírság - a számviteli, könyvviteli szolgáltatásra vagy adótanácsadásra jogosult gazdasági társaság, illetőleg egyéb szervezet alkalmazottja, tagja, valamint a képviseleti jogosultságát igazoló nagykorú alkalmazottja kivételével - a képviselőt terheli. Ha az adózó állandó meghatalmazottja olyan gazdasági társaság, illetőleg egyéb szervezet alkalmazottja, tagja, amely számviteli, könyvviteli szolgáltatásra vagy adótanácsadásra jogosult, a mulasztási bírságot a gazdasági társasággal, illetőleg egyéb szervezettel szemben kell megállapítani. Amennyiben az egyéni vállalkozó, vagy jogi személy, egyéb szervezet nagykorú alkalmazottja az állandó meghatalmazott, a mulasztási bírságot az egyéni vállalkozóval, jogi személlyel, egyéb szervezettel szemben kell megállapítani.

5. Az adóhatósághoz be nem jelentett, állandó meghatalmazásként feltüntetett meghatalmazások nem minősülnek az Art. 7. § (3) bekezdése szerinti állandó meghatalmazásnak. E meghatalmazások tekintetében az irányelvnek az egyedi esetre (ügyre) szóló meghatalmazásra vonatkozó szabályait kell alkalmazni.

6. Az állandó meghatalmazással ellátható képviselet azon adókötelezettségek teljesítésére terjed ki, amelyre vonatkozóan a meghatalmazó bejelentést tett. A képviselet ellátása a kötelezettségek teljesítésén túlmenően kiterjedhet egyéb jogcselekmények elvégzésére is (pl. valamennyi, vagy valamennyi meghatározott típusú ügybeli eljárásban történő képviseletre). Az állandó meghatalmazáson azonban ezt a tényt is fel kell tüntetni.

7. Az írásban adott állandó meghatalmazást a meghatalmazó illetékessége szerinti adóhatóság a meghatalmazott által tett első jognyilatkozat megtételét megelőzően az adózó vagy képviselője bejelentése alapján nyilvántartásba veszi. A nyilvántartásba vételkor az adóhatóság megvizsgálja, hogy a meghatalmazásból a meghatalmazó és a meghatalmazott személye egyértelműen beazonosítható-e, a meghatalmazás tartalmazza-e azon kötelezettségeket, illetve azon további jogcselekményeket, melyeket az állandó meghatalmazott jogosult megtenni, valamint, hogy a meghatalmazott jogosult-e képviseletre. Az állandó meghatalmazás, megbízás az adóhatóság előtti eljárásban akkor érvényes, ha azt az adózó vagy képviselője az adóhatóság által rendszeresített formanyomtatványon jelenti be, kivéve a szerencsejáték ügyekre adott meghatalmazást. Ha az állandó meghatalmazást, megbízást az adózó képviselője jelenti be, az adóhatóság a bejelentésről az adózót írásban értesíti.

8. Ha az állandó meghatalmazás nem felel meg a követelményeknek vagy azt nem szabályszerűen kitöltött, az állandó meghatalmazás bejelentésére rendszeresített nyomtatványhoz csatolták, úgy az adóhatóság az állandó meghatalmazást nem veszi nyilvántartásba, és erről az adózót a hiba feltüntetésével határozatban értesíti. A határozatban az adóhatóság tájékoztatja az adózót, hogy bármikor jogosult újabb állandó meghatalmazás benyújtására.

9. Amennyiben az állandó meghatalmazást adóhatósági eljáráshoz, nyomtatványhoz kapcsolódóan nyújtották be, a képviselő eljárásának visszautasítására jelen irányelv II. fejezet 5. pontjában, illetve III. fejezet 2.2.-2.3. pontjaiban szabályozottakat kell figyelembe venni. Abban az esetben azonban, ha a meghatalmazás az egyedi esetre (ügyre) szóló meghatalmazás követelményeinek megfelel, úgy erről kell tájékoztatni az adózót, továbbá ez esetben az adott ügyben illetve eljárási cselekmény vonatkozásában a meghatalmazott esetleges eljárását is értelemszerűen el kell fogadni.

10. Állandó meghatalmazottként fellépő személy által történő valamennyi jognyilatkozat tétele, kötelezettség teljesítése (pl. adóbevallás) esetén az adóhatóság megvizsgálja, hogy az adózó állított-e ki a részére - az adott kötelezettség, ügycsoport vonatkozásában - állandó meghatalmazást, továbbá az állandó meghatalmazás nem került-e visszavonásra. Amennyiben állandó meghatalmazás nem, vagy az nem az adott kötelezettség, ügycsoport vonatkozásában került kiállításra, illetve az visszavonásra került, az adóhatóság a jelen irányelv II. fejezet 5. pontjában, illetve III. fejezet 2.2.-2.3. pontjaiban foglaltak értelemszerű alkalmazásával jár el.

11. A jognyilatkozat tételekor, a kötelezettségek teljesítésekor az adóhatóság által már nyilvántartásba vett állandó meghatalmazottnak e mivoltára legalább hivatkoznia kell, de nem kötelező mellékelnie az állandó meghatalmazását, azonban a meghatalmazás felmutatása, iratokhoz csatolása az eljárást meggyorsítja.

12. Nem kifogásolható, hogy a meghatalmazó több állandó meghatalmazást ad különböző személyeknek akár eltérő, akár azonos kötelezettségek, ügycsoportok tekintetében. Nincs tehát annak akadálya, hogy az adózó nevében egyidőben több állandó meghatalmazott járjon el.

13. Az állandó meghatalmazás illetve megbízás keretében bejelentett kötelezettségekkel kapcsolatos jogsértés miatti mulasztási bírságot kiszabó határozatot az állandó meghatalmazott illetve megbízott (illetve a jelen fejezet 3. pontjában leírt megkülönböztetés alapján a számviteli, könyvviteli szolgáltatásra vagy adótanácsadásra jogosult gazdasági társaság, illetőleg egyéb szervezet, valamint a nagykorú alkalmazottat foglalkoztató egyéni vállalkozó, jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb szervezet) székhelye vagy lakóhelye szerint illetékes adóhatóság hozza meg az állandó meghatalmazott (illetve a jelen fejezet 3. pontjában leírt megkülönböztetés alapján a számviteli, könyvviteli szolgáltatásra vagy adótanácsadásra jogosult gazdasági társaság, illetőleg egyéb szervezet, valamint a nagykorú alkalmazottat foglalkoztató egyéni vállalkozó, jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb szervezet) nevére. Jogsértésnek minősülhet - többek között - a bevallás be nem nyújtása az állandó meghatalmazott által, vagy annak késedelmes, hibás, hiányos benyújtása, ellenőrzés, végrehajtás akadályoztatása, amennyiben ezen kötelezettségek tekintetében az állandó meghatalmazott jogosult eljárni. Mentesül a mulasztási bírság alól az adózó állandó meghatalmazottja vagy megbízottja, ha bizonyítja, hogy a bevallás, adatszolgáltatás tartalma az ő érdekkörén kívül eső okból hibás vagy hiányos, illetve a bevallási késedelem az ő érdekkörén kívül eső okra vezethető vissza. Amennyiben az adózónak több állandó meghatalmazottja van, úgy vizsgálni szükséges (pl. az egyes meghatalmazásokban szereplő ügycsoportok alapján), hogy a jogsértést mely állandó meghatalmazott követte el. Ha az adózó képviseletét ugyanazon bejelentett kötelezettség tekintetében több állandó meghatalmazott, megbízott látja el, a mulasztási bírság az állandó meghatalmazottakat, megbízottakat egyetemlegesen terheli. A mulasztási bírság kiszabása előtt az adóhatóság megvizsgálja, hogy a teljesítés időpontjáig, illetve nem teljesítés esetén a teljesítésre előírt határidő lejártáig az állandó meghatalmazás, megbízás visszavonását, felmondását nem jelentették-e be írásban. Az állandó meghatalmazottal, megbízottal szemben mulasztási bírság megállapításának nincs helye, ha a bejelentett kötelezettségek teljesítését megelőzően az adózó képviselője az adóhatósághoz írásban bejelenti az állandó meghatalmazás, megbízás visszavonását, felmondását.

14. Az Art. 7. § (5) bekezdése szerint az adózó az állandó meghatalmazás visszavonását, felmondását haladéktalanul köteles bejelenteni az adóhatósághoz, illetve a képviseleti jog megszűnését a meghatalmazott, megbízott is bejelentheti az adóhatóságnál. A bejelentés érvényességéhez formanyomtatvány alkalmazása nem kötelező. Az állandó meghatalmazás visszavonása, felmondása az adóhatósággal szemben az adóhatóságnál történő bejelentéstől hatályos. Az állandó meghatalmazás visszavonását, felmondását az adóhatóság nyilvántartásba veszi.

VI. fejezet

Ügygondnoki képviselet

1. Az ügygondnoki képviselet szabályai

1.1. Ügygondnok kirendelésére a Ket. 40. § (5) bekezdése szerint akkor kerül sor, ha a természetes személy adózó ismeretlen helyen tartózkodik, vagy nem tud az ügyben eljárni és nincs törvényes képviselője vagy meghatalmazottja. Az Art. 124. § (3) bekezdése alapján amennyiben a magánszemély adózó vagy más adózó képviselője ismeretlen helyen tartózkodik, az adóhatóság az iratot a gyámhatóság által kirendelt ügygondnok részére kézbesíti Ilyen esetben a gyámhatóság ügygondnokot - rendszerint ügyvédet - rendel ki a számára. Az ügygondnoki képviselet a meghatalmazotti képviselethez állközel, azonban az ügygondnok a képviseleti jogosultságát nem az adózótól kapott maghatalmazásból, hanem a kirendelő határozatból nyeri - az abban meghatározott korlátok között.

1.2. Az Art. 124. § (1)-(2) bekezdései szerint amennyiben a címzett az adóhatósági iratot a postai kézbesítés második megkísérlésétől számított öt munkanapon belül nem vette át, vagy az átvételt megtagadta, vagy a küldemény - a megfelelő levélszekrény hiánya miatt - a címzett számára kézbesíthetetlen, a szabályosan kitöltött tértivevény alapján, a "nem kereste", vagy "az átvételt megtagadta", vagy "a megfelelő levélszekrény hiánya miatt a küldemény (irat) kézbesíthetetlen" jelzéssel visszaérkezett küldeményt kézbesítettnek kell tekinteni, így ez esetben ügygondnok kirendelésére nem kerülhet sor.

2. Az ügygondnoki képviselet vizsgálata

2.1. Az adóhatóság az ügygondnok képviseleti jogosultságát is vizsgálja.

2.2. Az ügygondnok a képviseleti jogosultságát a kirendelő határozattal igazolja.

VII. fejezet

Különleges képviseleti formák

1. Belföldi fióktelep

1.1. Az Art. 8. § (1) bekezdése szerint a külföldi székhelyű vállalkozás nevében és érdekében belföldi gazdasági tevékenységével öszszefüggésben adózási ügyvivőként kizárólag belföldi fióktelepe járhat el, ha a külföldi vállalkozás belföldi fióktelep alapítására kötelezett, vagy egyébként ilyennel rendelkezik. Ez esetben az Art. 8. § (2) bekezdése szerint az adózási ügyvivő teljesíti a külföldi vállalkozás adókötelezettségeit, továbbá gyakorolja az adózókat megillető jogokat is, nem személyes eljárás esetén ő jogosult a meghatalmazás kiállítására.

2. Kézbesítési meghatalmazott

2.1. Az Art. 16. § (3) bekezdés f) pontja szerint az állami adóhatósághoz be kell jelenteni a magyarországi lakóhellyel nem rendelkező külföldi személy magyarországi kézbesítési meghatalmazottjának nevét és lakóhelyét (székhelyét). E személy szerepe mindössze az, hogy az adóhatóság a kézbesítési meghatalmazotton keresztül tartja a kapcsolatot az adózóval. A kézbesítési meghatalmazotti státus önmagában nem jogosítja fel a kézbesítési meghatalmazottat arra, hogy az adózó nevében eljárjon, azonban ha az általános szabályok szerinti képviseleti jogosultságát igazolja, nem tagadható meg tőle az eljárás.

3. Pénzügyi képviselő

3.1. Az Art. 9. § (1) bekezdése szerint az a külföldi vállalkozás, amely belföldi gazdasági tevékenységével összefüggésben gazdasági célú letelepedésre nem köteles, belföldi adókötelezettségeinek teljesítésére pénzügyi képviselőt bízhat meg. Az Art. 9. § (1) bekezdése szerint pénzügyi képviselő az a jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaság lehet, melynek jegyzett tőkéje az 50 millió forintot eléri, vagy ennek megfelelő összegű bankgaranciával rendelkezik, továbbá az adóhatóságnál nyilvántartott adótartozása nincs. A pénzügyi képviselő a feltételek meglétét a képviselet elfogadásának bejelentésekor az adóhatóságnál igazolja. A pénzügyi képviselethez szükséges feltételek meglétét a Kiemelt Adózók Igazgatósága vizsgálja.

3.2. Pénzügyi képviseletet csak olyan jogi személyiséggel rendelkező társaság láthat el, amelyet az általános illetékességi szabályok szerint tart nyilván az adóhatóság és az adózó megfelel az Art. 9. § (2) bekezdésében előírt feltételeknek. Amennyiben a pénzügyi képviselet ellátására jelentkező adózó nem felel meg a képviselethez szükséges feltételeknek, az adóhatóság a pénzügyi képviselet bejelentést nem fogadja el. A jogszabályi előírásoknak nem megfelelő bejelentkezés miatt az adóhatóság a külföldi vállalkozást nem veszi nyilvántartásba és számára adószámot nem állapít meg. Az adóhatóság a külföldi vállalkozás és a pénzügyi képviseletére jelentkező adózó nyilvántartásba vételére irányuló bejelentését az Art. 123. §-a alapján a pénzügyi képviseletre jelentkező adózó nevére meghozott határozatban utasítja el. Az adóhatóság a bejelentés megtagadásáról csak a képviseletre jelentkező adózót tájékoztatja, vagyis a pénzügyi képviselet bejelentésének elutasításáról az adóhatóság a külföldi vállalkozást nem értesíti, nyilvántartásba vételére pedig nem kerül sor.

3.3. A pénzügyi képviselő a pénzügyi képviselet ellátása során személyesen (törvényes képviselője útján) köteles eljárni, más személyt nem hatalmazhat meg a külföldi vállalkozás ügyeinek vitelére. A pénzügyi képviselő saját (nem a pénzügyi képviselettel összefüggő) ügyeivel kapcsolatban ugyanakkor az Art. 7. § (2) bekezdése alapján más személyt, szervezetet meghatalmazhat.

VIII. fejezet

Átmeneti és záró rendelkezések

1. Jelen irányelv a kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.

2. Jelen irányelv hatálybalépésével egyidejűleg az adóhatóság előtti képviseletről és a meghatalmazásról szóló 7010/2004. (AEÉ 1/2005.) APEH irányelv, valamint az azt módosító 7009/2005. (AEÉ 1.) és 7002/2007. (AEÉ 8.) APEH irányelvek hatályukat vesztik.

3. 2009. október 1-jén az I. fejezet 1.2.4. pontja a következő utolsó mondattal egészül ki: "Az eljárási képességgel rendelkező ügyfél kérheti, hogy a hatóság akkor is számára kézbesítse az iratokat, ha az ügyben képviselője van."

4. 2009. október 1-jén az I. fejezet 2.1. pontjában a "jogszabály" szövegrész helyébe a "törvény" szövegrész lép.

5. 2009. október 1-jén a III. fejezet 2.3. pontja bevezető szövege és a 2.3. pont b) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:

"2.3. A képviselő eljárását visszautasító végzést nemcsak a képviselőként eljáró személynek, hanem az adózónak is megküldi az adóhatóság, továbbá a Ket. 40. § (4) bekezdése alapján - határidő kitűzésével - felhívást intéz hozzá, hogy járjon el személyesen vagy gondoskodjon a képviselet ellátására alkalmas, írásbeli meghatalmazással rendelkező képviselőről. A felhívásban az adóhatóság tájékoztatja az adózót arról, hogy amennyiben a felhívásban kitűzött határidőig nem nyilatkozik, vagy nem jár el személyesen, illetve nem gondoskodik írásbeli meghatalmazással rendelkező képviselőről, akkor az adóhatóság az eljárást végzéssel megszünteti a Ket. 31. § (1) bekezdés f) pontja alapján, kivéve, ha az eljárás hivatalból is megindítható, és a hatóság az eljárást hivatalból folytatja, vagy ha az eljárásban több kérelmező vesz részt, és ők személyesen járnak el vagy képviselőjüket a hatóság nem utasította vissza. Az adóhatóság az eljárást az adózó válaszának függvényében folytatja vagy lezárja a következők szerint:"

b) Ha az adózó a kitűzött határidőig nem nyilatkozik, az adóhatóság az eljárást végzéssel megszünteti a Ket. 31. § (1) bekezdés f) pontja alapján, kivéve, ha az eljárás hivatalból is megindítható, és a hatóság az eljárást hivatalból folytatja, vagy ha az eljárásban több kérelmező vesz részt, és ők személyesen járnak el vagy képviselőjüket a hatóság nem utasította vissza. (Mivel a kérelem alapján érdemi vizsgálat nem történt, az adózót nem terheli illetékfizetési kötelezettség.)

6. 2009. október 1-jén a III. fejezet 2.1. pontjában hatályát veszíti a "..., továbbá ha a képviseletet jogszabályi felhatalmazás nélkül, rendszeresen, anyagi haszonszerzésre törekedve kívánja ellátni" szövegrész.

7. 2009. október 1-jén a IV. fejezet 5.3.1. pontjában a "Ket. 68. § (2) bekezdése" szövegrész helyébe a "Ket 69. § (1) bekezdése" szövegrész lép.

8. A 2009. október 1-jén hatályba lépő rendelkezéseket az ezen időpont után indult vagy megismételt eljárásokban kell alkalmazni.

dr. Szikora János

az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal elnöke