ÍH 2012.137 FELSZÁMOLÁSI ELJÁRÁSBAN KÖTÖTT EGYEZSÉG - LÍZINGTÁRGY TULAJDONJOGA MEGSZERZÉSÉNEK FELTÉTELE

Az a tény, hogy az adós a felszámolási eljárásban kötött egyezségben a lízingbe adónak járó követelés töredékét vállalta megfizetni, nem jelenti, hogy az egyezséggel a lízingbe adó felé a szerződés alapján fennálló kötelezettséget is teljesítette, s így megszerezte a lízingtárgy tulajdonjogát. A tulajdonjog megszerzéséhez a szerződésben vállalt kötelezettség teljesítése szükséges. [1991. évi IL. törvény (Cstv.) 43. § (1) bekezdés c) pontja, 45. § (1) bekezdése, Ptk. 193. § (1) bek.]

Felperes módosított keresetében a 2004. október 27. és 2008. április hó 10. napja között alperessel megkötött egyedi lízingszerződések alapján alperes birtokában lévő lízingtárgyak kiadását kérte a Ptk. 98. és a Ptk. 193. § (1) bekezdése alapján hivatkozással arra hogy a lízingtárgyak a futamidő lejártáig a lízingbe adó felperes tulajdonát képezik, az alperes a tulajdonjogot az ingóságokon, járműveken nem szerzett, használati jogosultsága pedig az alperes felszámolása kezdő időpontját követő, 2008. november 30. napján kelt azonnali hatályú felmondással megszűnt. Álláspontja szerint a lízingtárgyak azért nem tartoznak a felszámolási vagyonhoz, mert a felszámolási kényszeregyezség teljesítésével az alperes nem szerzett azokon tulajdonjogot.

Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult hivatkozással arra, hogy felperes a lízingszerződésekből eredő, teljes kötelmi igényét érvényesítette a felszámolási eljárásban, tulajdonjogára hivatkozással a lízingtárgyak kiadását nem kérte. Álláspontja szerint a felperes hitelezői igénye a felszámolás során kötött kényszeregyezséggel teljes egészében kielégítésre került, ezért az ingók tulajdona az alperest illeti. Viszontkeresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze a felperest a lízingtárgyak, gépjármű törzskönyve és a tulajdonjog átírásához szükséges nyilatkozatok alperes részére kiadására.

Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével a kereset szerint kötelezte alperest a lízingtárgyak birtokba adására, a viszontkeresetet elutasította. Megállapította, hogy a per tárgyát képező eszközök nem képezték a felszámolási vagyon részét, a felszámolás kezdő időpontjában a lízingtárgyak tulajdonosa a felperes volt az üzletszabályzat I/11. pontja alapján. Kifejtette, hogy az alperes a szerződésben meghatározott feltételek mellett a szerződés fennállása alatt a lízingdíj teljes kiegyenlítésével, illetve az azonnali hatályú felmondást követő 8 napon belül a tartozás teljes kifizetésével szerezhetett volna tulajdonjogot, alperes azonban a tartozást nem egyenlítette ki. Megállapította, hogy a felszámolás a felperes részéről az azonnali hatályú felmondást nem zárta ki, a felmondás megtörtént, hatályosult, ezzel a lízingszerződések megszűntek, elszámolási jogviszonnyá alakultak át, ezért nincs olyan érvényes tulajdonszerzési jogcím, amely az alperes tulajdonjogát megalapozná. Megállapította, hogy a Cstv. 44. §-a alapján a kényszeregyezség révén a felperes teljes hitelezői igénye az 1% kifizetésével kiegyenlítésre került, azonban érvényes tulajdonszerzés jogcím hiányában az alperes köteles visszaadni a felperes tulajdonát képező vagyontárgyakat.

Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a kereset elutasítását, a viszontkeresetnek helyt adó döntés meghozatalát kérte. Hangsúlyozta, hogy a felszámolás kezdő időpontjában a Cstv. 35. § (1) bekezdése alapján alperes valamennyi tartozása lejárttá vált, ezért az ezt követő felperesi felmondásnak nincs jogi relevanciája. Hivatkozott arra, hogy a kényszeregyezség alapján történt teljesítéssel a lízingszerződésekből eredő teljes tartozását a Cstv. 58. § (1) bekezdésében biztosított határidőben kiegyenlítette, ezzel a lízingszerződések rendelkezéseit (Üzletszabályzat VII/3. és VIII/3/d. pont) alapján a tulajdonjogot megszerezte. Utalt arra, hogy felperes, mint lízingbe adó választhatott: vagy a teljes hátralékos lízingdíjat követeli, ez esetben a tulajdonjogról le kell mondania, vagy a lízingtárgyat visszaköveteli, és a szerződés megszűnése miatti igényét érvényesíti. Jelen esetben felperes választási jogával élve a hátralékos lízingdíj iránti igényt a felszámolási eljárásban érvényesítette, ezért a tulajdonjog nem illetheti meg.

A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult.

A fellebbezés alaptalan.