BH 2009.10.296 Kártérítési jogalap megállapítása esetén a jogalap nélküli gazdagodás szubszidiárius szabályainak egyidejű alkalmazása kizárt [Ptk. 340. 348., 350. és 361. §].

Az alperes 2000. szeptember 15-én megbízási szerződést kötött V. M.-el, aki egyéni vállalkozóként az alperes termékeinek közvetítésére vállalt kötelezettséget. A szerződésben rögzítették, hogy V. M. az alperes képviselőjeként szerződéskötésre nem jogosult. Jogosult volt ugyanakkor az ügyfelektől biztosítási díjak, valamint lakástakarék szerződések esetén "szerződéskötési díjak" átvételére. A megbízás alapján V. M. az alperes b.-i Életvonal nevű fiók­jának a vezetőjévé vált. A II. r. felperes a V. M. által szervezett tanfolyamon vett részt, ahol a biztosítási ügynöki tevékenységhez szükséges ismereteket lehetett elsajátítani. A tanfolyam vezetői arról tájékoztatták a résztvevőket, hogy 50%-os kamat mellett egy úgynevezett szűk befektetői körnek lehetősége van pénzbefektetésre. A kamat negyedévente kivehető.

A felperesi család több alkalommal helyezett el nagyobb összegeket V. M.-nél. A befizetések az alperes üzlethelyiségében, az alperes eszközeinek, nyugtatömbjének a felhasználásával történtek. V. M. a felpereseknek a kamatokat rendszeresen fizette mindaddig, amíg az alperes egyik ügyfél bejelentése alapján ellenőrzést nem tartott a fiókban. Az alperes feljelentésére V. M. ellen büntetőeljárás indult.

A jogerős ítélet a felperesek visszafizetésre irányuló keresetének nagyobbrészt helyt adva kötelezte az alperest az I. és II. r. felperes javára 5 092 901 forint, a III. r. felperes javára 717 764 forint, a IV-V. r. felperes javára 2 433 067 forint és kamatai megfizetésére.

Az alperes kártérítési felelősségét a Ptk. 350. § (2) bekezdése és 348. § (1) bekezdése alapján állapította meg. Kármegosztásra nem talált alapot, mivel indokai szerint a felperesektől nem volt elvárható, hogy felismerjék: V. M. a megbízotti feladatkörét túllépte és bűncselekményt is megvalósító tevékenységet fejtett ki.

Az alperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet utóbbi indokait azzal egészítette ki, hogy a Ptk. 364. §-ának alkalmazásával kármegosztásra adott esetben nem kerülhet sor még akkor sem, ha a károkozást a károsult önhibája is lehetővé tette. A peradatok alapján egyébként a másodfokú bíróság sem talált a felperesek oldalán kimutatható, kármegosztásra okot adó önhibát.

A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében az alperes a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével és az elsőfokú ítélet megváltoztatásával elsődlegesen a felperesek keresetének elutasítását, másodlagosan a felperesekre terhesebb kármegosztás alkalmazását kérte.

Sérelmezte, hogy a jogerős ítélet kárfelelősségének a jogalapját a Ptk. 350. §-a alapján állapította meg. Álláspontja szerint a tartós megbízási jogviszony ténye önmagában e felelősségét nem alapozta meg. A kármegosztás mellőzésével kapcsolatban előadta, hogy a felpereseket az adott esetben önhiba terhelte, mivel a megkötött ügyletek jellegéről, az ígért kedvezmény jóerkölcsbe ütköző voltáról meggyőződhettek volna.