BH 2008.8.213 Érvényes a vételi jogot engedő szerződés, ha a fél a szerződés megkötésekor tisztában volt annak biztosítéki jellegével és a vételárat egy alkufolyamat végén egyező akarattal állapították meg [Ptk. 375. §, Pp. 206. §].

Pertörténet:

Szegedi Törvényszék P.21281/2005/32., Szegedi Ítélőtábla Pf.20132/2007/5., Kúria Pfv.21672/2007/11. (*BH 2008.8.213*)

***********

Az I. r. alperes 2003. április 10. és 11. napján megkötött szóbeli kölcsönszerződések alapján két részletben összesen 4 000 000 forint kölcsönt nyújtott a felperesnek.

A 2003. április 10. napján ügyvéd által ellenjegyzett szerződéssel a felperes a kölcsön biztosítékaként a tulajdonát képező d.-i 726 hrsz.-ú, B. u. K. szám alatti ingatlanára

4 550 000 forint vételár meghatározása mellett vételi jogot engedett az I. r. alperesnek.

A felperes a kölcsön egy részéből a fenti ingatlanát terhelő jelzálogjog jogosultjától felvett hitelt visszafizette, és ennek következtében a jelzálogjog törlésre került.

A felperes a 2003. április 11-ei keltezésű, ügyvéd által ellenjegyzett okiratban elismerte, hogy a vételi jogot engedő megállapodás alapján a 4 550 000 forint összegű vételárat az I. r. alperestől átvette.

Az I. r. alperes vételi jogának ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzését a földhivatal elutasította.

Az I. r. alperes 2003. április 22. napján további 300 000 forint kölcsönt adott a felperesnek. Ezen összeg átvételét a felperes a 2003. április 11-ei okiratra kézírással ráveze­tett nyilatkozattal elismerte, azzal, hogy 2003. május 11. napjáig a fennmaradó összeget, összesen 5 000 000 forintot visszafizet az I. r. alperesnek.

A felperes a vállalt határidőig a kölcsönt nem fizette vissza. 2003. július 9. napján a korábban eljárt ügyvéd irodagondnoka közreműködésével az addig több részletben kapott kölcsönökről újabb tartozáselismerő okiratot írt alá és egy újabb, 6 hónapra szóló vételi jogot engedő szerződést kötött az I. r. alperessel. Az elismert tartozás összegével egyezően a vételi jogot engedő szerződésben a vételárat 8 000 000 forintban határozták meg.

A kölcsön visszafizetésének elmulasztása következtében az I. r. alperes élt a vételi jogával és tulajdonjogát a földhivatal 2004. január 8. napján bejegyezte. Az I. r. alperes a II. r. alperestől felvett hitel összegének erejéig jelzáloggal terhelte meg a tulajdonába került ingatlant.

A felperes módosított keresetében a 2003. április 11. és 12. napján megkötött kölcsönszerződések, mint uzsorás szerződések semmisségének a megállapítását és az érvénytelenség - a kamat évi 10%-ra történő mérséklésével történő - kiküszöbölése útján a szerződések érvényessé nyilvánításával arra történő kötelezését kérte, hogy fizessen meg az I. r. alperesnek 3 800 000 forintot és ebből 3 500 000 forint után 2003. április 11. napjától, 300 000 forint után pedig 2003. április 22. napjától 2004. január 9. napjáig évi 10%-os ügyleti kamatot, 2004. január 9. napjától pedig a kifizetés napjáig a törvényes késedelmi kamatot. Kérte továbbá a 2003. július 9. napján megkötött vételi jogot engedő szerződés érvénytelenségének megállapítását és az eredeti állapot helyreállítását - azaz az I. r. alperes tulajdonjogának törlésével egyidejűleg a tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartásba történő visszajegyzését - arra való hivatkozással, hogy az opciós szerződésben megjelölt vételár nem az ingatlan valós forgalmi értékéhez igazodott.

Az I. r. alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult, a II. r. alperes nem ellenezte a kereset teljesítését akkor, ha az nem érinti a jelzálogjogát és annak érvényesíthetőségét.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint a felperes nem tudta bizonyítani, hogy csak 3 800 000 forintot kapott kölcsön az I. r. alperestől. A kölcsönök tőkeösszegeként az I. r. alperes által állított összegeket fogadta el valósnak és megállapította, hogy ehhez képest a felperes által aláírt tartozáselismerő nyilatkozatban meghatározott összegek alapján kiszámított kamatok nem tekinthetők eltúlzottnak. Kifejtette azt is, hogy a kölcsönügylet befektetési célzata miatt nem lehetett megállapítani, hogy az I. r. alperes a felperes helyzetét kihasználva járt volna el a szerződés megkötésekor. Ezért e jogszabályi feltétel hiánya miatt sem tekinthető a perbeli szerződés uzsorásnak.