BH 2015.11.318 Fiatal mezőgazdasági termelők támogatásához az adott településen való lakást a lakcímkártya másolata helyett a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala által a központi személyi adat- és lakcímnyilvántartásban tárolt adatokról kiadott kivonat hiteles másolata is megfelelően igazolja [2004. évi CXL. tv. 85. § (1) bek.; 57/2012. (VI. 21.) VM rendelet 6. § (3) bek.].

[1] A felperes 2012. augusztus 9-én kérelmet nyújtott be az elsőfokú közigazgatási szervhez fiatal mezőgazdasági termelők számára nyújtandó támogatás iránt. Az értékeléshez kapcsolódó nyilatkozatokban rögzítette, hogy az életvitelszerű tartózkodási helye K., vállalta, hogy fenntartja az életvitelszerű tartózkodási helyet, a vonatkozó jogszabály által megkövetelt típusú, lélekszámú településen. Ugyanakkor a nyomtatványban nem töltötte ki azt a rovatot, amelyben vállalta volna a költözést a jogszabály által megkövetelt típusú településre. Csatolta a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala által kiadott okirat kivonatát, amelyből megállapítható volt, hogy 1983. november 19-től lakóhelye a K., … szám alatti ingatlan.

[2] Az elsőfokú közigazgatási szerv nyilvánvaló hibaként javította a felperesi adminisztrációt, amelynek oka, hogy a felperes nem csatolt be a lakcímére vonatkozóan lakcímkártyát. Ennek következménye a hatóság szerint az lett, hogy nem állapítható meg, hogy a felperes minimálisan egyéves életvitelszerű tartózkodási időt töltött a jogszabály által megkívánt típusú településen.

[3] Az elsőfokú hatóság a fenntartásra vonatkozó vállalást "nem"-re, az odaköltözésre vonatkozó vállalást pedig "igen"-re módosította a 111/2012. KTI Igazgatói Iránymutatás alapján.

[4] Az MVH elsőfokú hatósága ezt követően, 2012. november 6-án kelt határozatával a felperes kérelmét elutasította.

[5] Az elutasítás indoka, hogy a felperes nem érte el a támogatáshoz szükséges pontszámot. A keresettel érintett részben rögzítette az elsőfokú hatóság, hogy a felperes - a nyilvánvaló hibát kijavító adminisztráció szerint - nem a szükséges típusú településen lakik, nem vállalta, hogy odaköltözik. Ennek kapcsán a maximális 15 pont helyett csupán 12 pontot adott.

[6] A határozattal szemben a felperes nyújtott be fellebbezést. Előadta, hogy K.-n lakik, ami a vonatkozó jogszabálynak megfelelő településtípus. Kiemelte, hogy az 57/2012. (VI. 21.) VM rendelet (a továbbiakban: Jogcímrendelet) rendelkezéseit nem lehet úgy értelmezni, hogy igazolásként kizárólag a lakcímet igazoló hatósági igazolvány másolata értékelhető. Ettől függetlenül a lakcímkártya másolatát csatolta. Ez ugyanazt az adatot igazolta, mint a kérelem mellékleteként megküldött kivonat hiteles másolatának eredeti példánya.

[7] A fellebbezés folytán eljárt alperes 2013. március 27-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

[8] Hivatkozott a Jogcímrendelet 1. § 16. pontjára, 3. § (6) bekezdés a) pontjára, 6. § (3) bekezdés b) pontjára, illetve 3. sz. mellékletére, kiemelve, hogy az életvitelszerű tartózkodási hely igazolásához a felperesnek a lakcímet igazoló hatósági igazolvány másolatát kellett volna csatolnia. A fellebbezéshez ugyan csatolta, de ezt az alperes már nem vehette figyelembe a Jogcímrendelet 6. § (1) és (5) bekezdése alapján. A másodfokú határozat megállapította azt is, hogy az MVH ügyfél-nyilvántartási rendszere szerint a k.-i cím csak 2012. július 30. óta a felperes lakóhelye, ekként a kérdéses szempont alapján az elsőfokú hatóság által adott 12 pont helyett csak 0 pont állapítható meg.

[9] Az alperes a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát kezdeményezte.

[10] Az ügyben eljárt Szekszárdi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 4. K. 27.247/2013/3. számú határozatával az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatállyal hatályon kívül helyezte és az elsőfokú közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte.

[11] A bíróság elsőként rögzítette, hogy a felperes által becsatolt Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala által kiadott központi személyi adat- és lakcímnyilvántartásban szereplő adat, valamint a felperesnek a lakcímet igazoló hatósági igazolványában szereplő okirat teljes egészében átfedésben van, azaz bármelyik okirat alapján a perbeli esetben az volt megállapítható, hogy a felperes lakóhelye 1983. november 9. napjától a K., … szám alatti ház.

[12] A bíróság azt vizsgálta, hogy a felperes által támogatási kérelméhez csatolt dokumentum megfelel-e a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 85. § (1) bekezdésében írt követelményeknek. Eszerint a hatóság az ügyfél adatainak vagy jogainak rendszeres igazolására hatósági igazolványt ad ki. E rendelkezés tartalma szerint a felperes a kérelemhez csatolt okirattal az adatát, lakóhelyét igazolta, az tehát ebben a vonatkozásban megfelelt a Ket. 85. § (1) bekezdésében írt követelménynek. A bíróság osztotta azt a felperesi álláspontot is, hogy a becsatolt okirat a Pp. 195. § (1) és (2) bekezdése alapján közokiratnak minősült, amely kétséget kizáróan tartalmazta a felperes lakóhelyét. Az elsőfokú bíróság az ügy érdemére kiható jogszabálysértésként értékelte, hogy a közigazgatási szerv igazolásként nem fogadta el a felperes által becsatolt okiratot. Erre tekintettel alkalmazta a Pp. 339. § (1) bekezdésében írt jogkövetkezményt.

[13] Az ügyben az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet.

[14] A felülvizsgálati kérelem szerint a Jogcímrendelet 6. § (3) bekezdés b) pontja írja elő a dokumentumok becsatolásának kötelezettségét, amely a 3. sz. mellékletben szereplő értékelési szempontokat támasztja alá. A Jogcímrendelet 6. § (5) bekezdése kimondja, hogy a támogatási kérelem vonatkozásában hiánypótlásnak nincs helye, míg a 7. §-a úgy rendelkezik, hogy a támogatási kérelmet az MVH a 3. mellékletben meghatározott pontozási rendszer alapján végzi. A Jogcímrendelet 3. sz. melléklet A rész 7. pontja egyértelműen azt írja elő, hogy a lakcímet "a lakcímet igazoló hatósági igazolvány másolata alapján" lehet igazolni. E kógens rendelkezésből az alperes szerint egyrészt az következik, hogy a kérelmező más bizonyítékkal nem támaszthatja alá a 3. mellékletben szereplő életvitelszerű tartózkodási hely értékelési szempontot, másrészről az MVH kizárólag akkor oszthat ki pontot a kérelemnek erre a szempontjára, amennyiben a lakcímet igazoló hatósági igazolvány másolatát a kérelmező csatolta. E kötelezettségének a felperes nem tett eleget. Ennélfogva sérti a jogerős ítélet a Jogcímrendelet 3. sz. melléklet A rész 7. pontja és a Jogcímrendelet 6. § (3) bekezdés b) pontját.

[15] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.

[16] A Jogcímrendelet 6. § (3) bekezdés b) pontja szerint a kérelemhez csatolni kell azokat az igazolásokat, nyilatkozatokat, valamint dokumentumokat, amelyek a 3. sz. mellékletben szereplő értékelési szempontokat alátámasztják. A Jogcímrendelet 3. melléklet A) rész 7. pontja többek között a támogatás feltételévé teszi, hogy az ügyfél a támogatási kérelem benyújtását megelőző egy évben az adott 1000 fő lakos alatti településen életvitelszerűen tartózkodjon. Ezt a lakcímet igazoló hatósági bizonyítvány másolata alapján kell bizonyítani. A Jogcímrendelet e rendelkezésének célja, hogy hitelt érdemlően igazolni lehessen a támogatás benyújtása előtti egyéves ottlakást. Nyilvánvaló, hogy erre a célra a felperes által csatolt Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala által a központi személyi adat- és lakcímnyilvántartásban tárolt adatokról kiadott kivonat hiteles másolata is megfelel. Tehát az ügyben nem merülhetett fel, hogy a felperes nem tudta hitelt érdemlően bizonyítani a Jogcímrendelet 3. melléklet A) rész 7. pontjának való megfelelést.