BH 2011.2.37 Vállalkozási szerződésnek a felektől független kívülálló okból történő módosulása [Ptk. 205. § (1) bek., 226. § (1) bek. és 389. §].

A jászsági és hevesi települési önkormányzatok a régió kommunális hulladéklerakójának megvalósítása, a szervezett hulladékgyűjtés megszervezése érdekében társulást, a társulás pedig az R. Kft.-t hozta létre. A nagyközség önkormányzata úgy döntött, hogy 2002. január 1-jétől a J.-i Nagyközségi Önkormányzat által alapított alperessel végezteti a lakossági hulladékszállítást. Az R. Kft. 2002. január 1-jétől az alperesre a kívülállókra irányadó magasabb összegű szolgáltatási díjat alkalmazta. A nagyközség önkormányzata által a kedvezőbb, egységes díj alkalmazása iránt indított perben a bíróság 2004. május 17-én kelt jogerős ítéletével az önkormányzat keresetét elutasította.

A felperes mint vállalkozó és az alperes mint megrendelő 2001. december 28-án vállalkozási szerződést kötött, amelyben a felperes 2002. január 1-jétől öt év határozott időre vállalta a nagyközség közigazgatási területéről a háztartási hulladék elszállítását a R. Kft. hulladéklerakó telepére. A szerződés 4. pontjában a felek rögzítették, hogy az önkormányzati rendelet értelmében a felperes ingatlanonként bruttó 6500 Ft/év díjért vállalja a hulladék elszállítását. Amennyiben az önkormányzat a szolgáltatási díjat módosítja szerződésmódosításra kerül sor. A szerződés 10. pontja értelmében a felperesnek a beszedett szolgáltatási díjról kiállított számláját az alperes negyedévenként átutalással egyenlíti ki. A szerződés 8. pontja szerint a felperes a nagyközség területéről beszállított hulladék mennyisége után az alperesnek bruttó 3,7 Ft/kg lerakási díjat köteles megfizetni. "A fent megállapított lerakási díj összege változása esetén szerződésmódosítást von maga után".

A R. Kft. taggyűlése a kívülállókra alkalmazandó hulladék elhelyezési és ártalmatlanítási díjat a 2002. évi 3,7 Ft/kg díjhoz képest évente megemelte. A 2006. évi lerakási díj 5,6 Ft/kg + 15% áfa összegben került megállapításra. Az alperes a felperessel kötött vállalkozási szerződés teljes időtartama alatt 3,7 Ft/kg lerakási díjat számlázott a felperesnek, aki azt maradéktalanul megfizette.

Az önkormányzat a 2002. évre meghatározott 6500 forint szolgáltatási díjat 2004. évre 7200, 2005. évre 8000, 2006. évre 8520 forintra emelte fel. Az alperes az így megállapított szolgáltatási díjakat számlázta a lakosságnak, azokat a felperes szedte be, befizette az alperesnek, majd az alperes visszafizette a felperesnek. Az alperes az utolsó hat számla 8 865 638 forint összegét nem egyenlítette ki a felperesnek.

A felperes módosított keresetében 8 865 638 forint és kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes beszámítási kifogással 8 344 060 forint ellenkövetelését érvényesítette arra hivatkozással, hogy az alperes az emelt összegű lerakási díjak különbözetét nem egyenlítette ki.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 78 872 forintot és kamatait. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

Kifejtette, hogy a szerződés 4. pontja alapján a felperes vállalkozói díját úgy határozták meg, hogy annak alapjául az önkormányzat rendeletében meghatározott mindenkori szolgáltatási díjak, a szerződés 8. pontja szerint pedig a mindenkori lerakási díjak összege szolgált. A beszerzett könyvszakértői vélemény alapján megállapította, hogy a felperes az alperesnek 8 786 766 forinttal tartozik, ami a Ptk. 296. §-a alapján beszámítható volt a felperes 8 865 638 forint összegű követelésébe.

A felperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet nem fellebbezett részét nem érintve a fellebbezett részét megváltoztatta, és az alperes marasztalásának összegét 8 344 060 forintra és kamataira felemelte.

Megállapította, hogy a felek a vállalkozói díj tekintetében a szerződés 4. és 10. pontját ráutaló magatartással módosították, mivel az alperes a szolgáltatási díj önkormányzati rendelettel történt módosításának megfelelően emelt összegű számlákat állított ki, majd e számlák összegét a felperesnek kiegyenlítette. Ugyanakkor a felek a vállalkozási szerződés 8. pontjának a lerakási díj összegére vonatkozó rendelkezését nem módosították. Így a felperes a 3,7 Ft/kg alapulvételével számított díj megfizetésére volt köteles, amit a felperes megfizetett. A másodfokú bíróság szerint az alperes nem bizonyította, hogy legalább jogfenntartó nyilatkozatot tett volna a lerakási díj összegével kapcsolatos számlák kiállításakor, még azt követően sem, hogy az R. Kft.-vel szemben folytatott perek jogerősen befejeződtek.

A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében az alperes sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság anélkül értelmezte a szerződés 4. és 8. pontját, hogy a vállalkozási szerződés, illetve módosításának tartalmát tisztázta volna. Megalapozatlanul, többek között a felperes ellentmondó nyilatkozatai figyelmen kívül hagyásával következtetett arra, hogy a felek ráutaló magatartással a 4. és 10. pontot módosították, míg a 8. pontot nem. Ugyanakkor nem vette figyelembe az alperes és a tanúk arra vonatkozó nyilatkozatait, hogy az alperes a lerakási díj rendezésével kapcsolatban jogfenntartó nyilatkozatot tett, amit a felperes nem vitatott.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult. A kialakult számlázási és fizetési gyakorlatra tekintettel megalapozottnak állította a másodfokú bíróságnak a szerződés ráutaló magatartással történt módosítására vonatkozóan kifejtett álláspontját. Állította, hogy az alperes ebben a körben nem tett jogfenntartó nyilatkozatot.