EH 2004.1107 Társadalombiztosítási, egészségbiztosítási vagy nyugdíjjárulék fizetési kötelezettség megsértésével kapcsolatos önhiba akkor állapítható meg, ha a mulasztás annak ellenére történik, hogy a járulékok befizetését az elkövető jövedelmi, vagyoni helyzete lehetővé tette volna [Btk. 310/B. §].
Az elsőfokú bíróság a 2002. január 30. napján hozott ítéletével K. L. I. r. terheltet 1 rb. társadalombiztosítási, egészségbiztosítási, nyugdíjbiztosítási járulék fizetési kötelezettség megsértésének vétsége és 1 rb. számviteli fegyelem megsértésének vétsége miatt 300 napi tétel, napi tételenként 350 forint pénzbüntetésre ítélte, az adócsalás bűntettének vádja alól felmentette.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege a következő:
Az I. r. terhelt 1996. augusztus 16. napjától 1997. december 19. napjáig a J. V. Futball Klub elnöke volt. Az "Alapszabály" értelmében a klub elnökének feladatát képezte a klub képviselete, az ügyvezető elnök kinevezése, a klub alkalmazottai feletti munkáltatói jogkör gyakorlása, aláírási és utalványozási jog, a klub gazdálkodásának és vagyonkezelésének irányítása.
Az APEH megyei igazgatósága 1998. április 30-án ellenőrzést tartott a klubnál, melynek tárgya célellenőrzés, nyilvántartási kötelezettség, a bizonylatmegőrzés, illetve a könyvvezetés ellenőrzése volt. A vizsgálat 1994. évtől 1997. év végéig terjedő időszakra vonatkozott.
A vizsgálat az 1994-1995. évekre vonatkozó iratanyagot, könyvelést ellenőrizni nem tudta, mert a szükséges iratokat sem az I. r. terhelt, sem a klub korábbi elnöke, a II. r. terhelt nem tudta a rendelkezésére bocsátani.
A terheltek a fentiekkel megszegték a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. tv. 87. § (2) bekezdésének rendelkezését. Erre az időszakra vonatkozóan a terheltek a klub vagyoni helyzetének áttekintését, ellenőrzését meghiúsították.
Az 1996. és 1997. évi könyveléssel kapcsolatban az ellenőrzés több hiányosságot és törvénysértést tárt fel. A terheltek erre az időszakra vonatkozóan a klub vagyoni helyzetének pontos áttekintését és ellenőrzését megnehezítették.
Az I. r. terhelt, mint a V.-i Futball Klub elnöke kötelességeit megszegve a sportegyesület által kifizetett bérjellegű juttatások után a társadalombiztosítási szervek felé kötelezően fizetendő társadalombiztosítási járulék, egészségbiztosítási járulék és nyugdíjjárulék befizetési kötelezettségének önhibájából nem tett eleget. 1996. szeptember 1-je és 1997. szeptember 30-a közötti időszakra vonatkozóan a járulékok bevallása rendben megtörtént, mégsem fizettek be 987 652 forint társadalombiztosítási járulékot, 103 520 forint nyugdíjjárulékot és 69 013 forint egészségbiztosítási járulékot, valamint 142 260 forint egészségügyi hozzájárulást. A V.-i Egészségbiztosítási Pénztár határozatával 1999. március 10. napjáig részletfizetést engedélyezett ezen összegekre.
A másodfokú bíróság a 2003. február 26. napján hozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és az 1 rb. társadalombiztosítási, egészségbiztosítási, nyugdíjbiztosítási járulék fizetési kötelezettség megsértése vétségeként értékelt cselekményeit 1 rb. folytatólagosan elkövetett társadalombiztosítási járulék fizetési kötelezettség megsértése vétségének, 1 rb. folytatólagosan elkövetett egészségbiztosítási járulék fizetési kötelezettség megsértése vétségének, 1 rb. folytatólagosan elkövetett nyugdíjbiztosítási járulék fizetési kötelezettség megsértése vétségének minősítette. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság a tényállást akként pontosította, hogy az I. r. terhelt 1996. augusztus 16-i és 1997. december 19-i elnökségének idején a J. V. Futball Klub előírt társasági adóbevallási kötelezettségét és a zárómérleg elkészítését 1996. évre nem teljesítette. 1996-ban ez a kötelezettség az I. r. terheltet terhelte.
Az ítéleti tényállás az APEH vizsgálati jelentése alapján egyéb kötelességszegéseket is megállapított, ezeket azonban a másodfokú bíróság a bűnösség köréből kirekesztette és a számviteli fegyelem megsértése tekintetében csak a kiegészített tényállásba foglalt kötelességszegést állapította meg. A másodfokú bíróság pontosította az ítéleti tényállást az egyes járulékok összegszerűségét illetően is.
A jogerős ügydöntő határozat ellen az I. r. terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 405. § (1) bekezdésének a) pontja alapján az I. r. terhelt felmentése érdekében.
A felülvizsgálati indítványban arra hivatkozott, hogy a számviteli fegyelem megsértésének törvényi tényállási elemei nem valósultak meg, mivel nem nyert bizonyítást, hogy az 1996. évi zárómérleg elkészítésének elmulasztása a sportegyesület vagyoni helyzetének áttekintését, illetve ellenőrzését meghiúsította vagy megnehezítette volna.
A társadalombiztosítási, egészségbiztosítási és nyugdíjbiztosítási járulék fizetési kötelezettség megsértése álláspontja szerint a törvényi tényállási elemek hiányában azért nem valósult meg, mivel a sportegyesület a vádirat benyújtását megelőzően az illetékes társadalombiztosítási igazgatósággal részletfizetési megállapodást kötött, ebből eredően az adózás rendjéről szóló törvény vonatkozó rendelkezésének értelmezése alapján lejárt tartozásról nem lehet beszélni, a részletfizetési könnyítés kizárja a bűncselekmény megállapíthatóságát.
A Legfőbb Ügyészség az átiratában - és az ügyész a nyilvános ülésen is - a megtámadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta.
A felülvizsgálati indítvány a következők szerint alapos:
Nem sértettek anyagi jogszabályt az eljárt bíróságok, amikor a terhelt büntetőjogi felelősségét számviteli fegyelem megsértésének vétségében megállapították.
A másodfokú bíróság által kiegészített tényállásból megállapítható, hogy a számviteli fegyelem megsértésének vétsége kapcsán a bíróság azt rótta az I. r. terhelt terhére, hogy 1996. évre a sportegyesület társasági adó bevallási és zárómérleg-készítési kötelezettségét nem teljesítette, míg az elsőfokú ítéletben terhére rótt egyéb kötelességszegéseket (1994-1995. évre vonatkozó iratanyag átadásának az elmulasztása, 1997. évben a könyvelés elmaradása és egyéb könyvvezetési és bizonylatolási hiányosságok) mellőzte.
Az I. r. terhelt az akkor hatályos 8/1996. (I. 24.) Korm. rendelet 7. §-ának (6) bekezdésén alapuló beszámolási kötelezettséget a mérleg elkészítésének elmulasztása miatt nem teljesítette. Ez olyan mulasztás, amely megnehezítette az egyesület vagyoni helyzetének ellenőrzését. E mulasztásoknak az egyesület vagyoni helyzete ellenőrzését nehezítő hatásával a terhelt is tisztában volt, ezért e bűncselekmény tekintetében szándékosság hiánya nem vethető fel. Ezért terhére a Btk. 289. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti vétség elkövetése megállapítható.
Az irányadó tényállásból kitűnik, hogy a terhelt a másodfokú bíróság által pontosított tényállás szerinti járulékokat nem fizette be. A Btk. 310/B. § (1) és (2) bekezdése szerint azonban a társadalombiztosítási, egészségbiztosítási vagy nyugdíjjárulék fizetési kötelezettség megsértésének a vétsége csak akkor állapítható meg, ha a befizetés elmulasztása önhibából történt. Az önhiba megállapíthatóságának az az előfeltétele, hogy az ítéleti tényállás tartalmazza azokat a tényeket, amelyekből következtethető, hogy az egyesület vagyoni helyzete a járulékok befizetését lehetővé tette volna és a mulasztás ennek ellenére történt. Lehetséges ugyanis olyan helyzet, amikor az elkövető önhibáján kívül mulasztja el a kötelezettségét, (pl.: likviditási gondokkal küzd, csődhelyzetbe jut).
Az ítéleti tényállás ugyan tartalmazza, hogy a terhelt "önhibájából" nem tett eleget kötelezettségeinek. E megállapítás azonban nem a tényállás körébe tartozó "ténykérdés", hanem olyan jogi következtetés, amelyet a tényállásban szereplő tények alapján lehet levonni. Ilyen tényeket azonban a jogerős határozat tényállása nem tartalmaz, így e hiányos tényállás alapján a járulékfizetési mulasztással kapcsolatos önhiba meglétére sem lehet következtetni. Mivel a Btk. 310/B. § (1) és (2) bekezdése szerinti bűncselekmény törvényi tényállásának egyik eleme, az önhiba hiányzik, így e bűncselekmény elkövetése sem állapítható meg. Mindebből következik, hogy a terhelt büntetőjogi felelősségének a megállapítására a társadalombiztosítási járulék fizetési kötelezettség megsértésének vétségével kapcsolatban a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor. Az anyagi jogszabálysértés törvénysértő büntetés kiszabását is eredményezte.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatokat a Be. 425. § (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a Be. 426. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében maga hozott a törvénynek megfelelő határozatot: ennek keretében a terheltet 1 rb. folytatólagosan elkövetett társadalombiztosítási járulék fizetési kötelezettség megsértésének vétsége, 1 rb. folytatólagosan elkövetett egészségbiztosítási járulék fizetési kötelezettség megsértésének vétsége és 1 rb. folytatólagosan elkövetett nyugdíjbiztosítási járulék fizetési kötelezettség megsértése vétségének vádja alól a Be. 331. § (1) bekezdése alapján felmentette; a számviteli fegyelem megsértésének vétsége miatt a Btk. 28. §-ára figyelemmel a Btk. 71. § (1) bekezdése alapján megrovásban részesítette.
(Legf. Bír. Bfv. II. 2602/2003. sz.)