32009L0126[1]

Az Európai Parlament és a Tanács 2009/126/EK irányelve ( 2009. október 21. ) a gépjárművek töltőállomásokon történő üzemanyag-feltöltésekor kibocsátott benzingőz II. fázisú visszanyeréséről

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2009/126/EK IRÁNYELVE

(2009. október 21.)

a gépjárművek töltőállomásokon történő üzemanyag-feltöltésekor kibocsátott benzingőz II. fázisú visszanyeréséről

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 175. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére ( 1 ),

a Régiók Bizottságával történő konzultációt követően,

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően ( 2 ),

(1)

A hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési program megállapításáról szóló, 2002. július 22-i 1600/2002/EK európai parlamenti és tanácsi határozat ( 3 ) létrehozta azt az igényt, hogy a levegőszennyezést olyan szintre kell csökkenteni, amely minimalizálja az emberi egészségre és a környezetre gyakorolt káros hatásokat.

(2)

Az illékony szerves vegyületek kibocsátásának és azok országhatárokon átterjedő áramlásának ellenőrzéséről szóló genfi jegyzőkönyv kibocsátás-csökkentési célokat határoz meg az illékony szerves vegyületekre (VOC) vonatkozóan, a savasodás, az eutrofizáció és a talajközeli ózon csökkentéséről szóló göteborgi jegyzőkönyv ( 4 ) pedig négy szennyező anyagra - a kén-dioxidra, a nitrogén-oxidokra, a VOC-okra és az ammóniára - vonatkozóan állapít meg összkibocsátási határértékeket, és megköveteli, hogy a rendelkezésre álló legjobb technikákat alkalmazzák a kibocsátás alacsonyan tartása érdekében.

(3)

A környezeti levegő minőségéről és a "Tisztább levegőt Európának" elnevezésű programról szóló, 2008. május 21-i 2008/50/EK európai parlamenti és a tanácsi irányelv ( 5 ) a talajközeli ózonra és benzolra vonatkozóan levegőminőségi célkitűzéseket határoz meg, az egyes légköri szennyezők nemzeti kibocsátási határértékeiről szóló, 2001. október 23-i 2001/81/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 6 ) pedig nemzeti összkibocsátási határértékeket állapít meg a talajközeli ózon kialakulásában szerepet játszó VOC-okra vonatkozóan. A VOC-kibocsátások, beleértve a benzingőzt is, egy tagállamban hozzájárulhatnak a levegőminőségi problémákhoz más tagállamokban.

(4)

Az ózon is üvegházhatást okozó gáz, amely hozzájárul a légköri felmelegedéshez és az éghajlatváltozáshoz.

(5)

Az illékony szerves vegyületeknek (VOC) a benzin tárolásából és a tárolótelepekről üzemanyagtöltő állomások részére történő elosztásából származó kibocsátása csökkentéséről (az I. fázisú benzingőz-visszanyerésről) szóló, 1994. december 20-i 94/63/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 7 ) a benzin tárolásakor és a tárolótelepekről üzemanyagtöltő állomások részére történő elosztásakor kibocsátott benzingőz visszanyerésére irányul.

(6)

A gépjárművek töltőállomáson történő üzemanyag-feltöltésekor is szabadul fel benzingőz a töltőállomásokon, és ezt a 94/63/EK irányelv rendelkezéseinek megfelelő módon kell visszanyerni.

(7)

Különféle közösségi eszközöket dolgoztak ki és hajtottak végre a VOC-kibocsátások korlátozására. További fellépésre van azonban szükség a hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési programban és a 2001/81/EK irányelvben meghatározott egészségügyi és környezetvédelmi célkitűzések elérése érdekében.

(8)

A közúti közlekedésben használt üzemanyagokból származó, teljes életciklusra számított üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentése érdekében a benzin és a dízelüzemanyagok minőségéről szóló, 1998. október 13-i 98/70/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 8 )2011. január 1-jétől lehetővé teszi a bioüzemanyag-összetevőknek a korábbinál nagyobb arányát tartalmazó benzin piaci forgalomba hozatalát. Ez a VOC-kibocsátás növekedéséhez vezethet, mivel a tagállamok korlátozott eltéréseket alkalmazhatnak az említett irányelvnek a benzingőz-nyomásra vonatkozó követelményei tekintetében.

(9)

A meglévő töltőállomásoknak szükségük lehet a meglévő infrastruktúra átalakítására, és érdemes beépíteniük benzingőz-visszanyerő berendezést az üzemanyagellátó-rendszer jelentős felújításakor (azaz a töltőállomás infrastruktúrájának, különösen a tartályok és a csövek lényeges megváltoztatásakor vagy megújításakor), mivel ez jelentősen csökkenti a szükséges átalakítások költségét. A nagyobb meglévő töltőállomások azonban jobban képesek alkalmazkodni, és korábban kellene üzembe helyezniük a benzingőz-visszanyerést, mivel nagyobb mértékben járulnak hozzá a kibocsátásokhoz. Az új töltőállomások már a töltőállomás tervezésekor és megépítésekor integrálhatják a benzingőz-visszanyerő berendezést, így azonnal üzembe helyezhetik e berendezést.

(10)

Az újonnan gyártott gépjárművek üzemanyagtartálya nem tartalmaz benzingőzt. Ezért helyénvaló eltérést alkalmazni az ilyen gépjárművek első üzemanyag-feltöltésére vonatkozóan.

(11)

Bár több tagállam is rendelkezik nemzeti követelményekkel a II. fázisú benzingőz-visszanyerő rendszerekre vonatkozóan, közösségi szabályozás nincs. Helyénvaló ezért megállapítani a benzingőz-visszanyerés egységes minimumszintjét a magas szintű környezeti haszon biztosítása és a benzingőz-visszanyerő berendezések kereskedelmének megkönnyítése érdekében.

(12)

El kell végezni valamennyi beépített II. fázisú benzingőz-visszanyerő berendezés időszakos ellenőrzését annak biztosítására, hogy a benzingőz-visszanyerő berendezés valódi kibocsátás-csökkentést eredményezzen. A tagállamok eldönthetik, hogy az ellenőrzéseket az alábbiak közül ki vagy kik végezzék: hivatalos vizsgálati szervek, maga az üzemeltető vagy egy harmadik fél. Hivatalos vizsgálatok esetén a tagállamoknak figyelembe kell venniük a tagállamokban végzett környezetvédelmi ellenőrzések minimumkövetelményeinek megállapításáról szóló, 2001. április 4-i 2001/331/EK európai parlamenti és tanácsi ajánlást ( 9 ).

(13)

A II. fázisú benzingőz-visszanyerő berendezéseket rendszeresen tesztelni kell. Ösztönözni kell az Európai Szabványügyi Bizottságot (CEN), hogy dolgozzon ki egy harmonizált tesztelési módszert.

(14)

A tagállamoknak meg kell állapítaniuk az ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és biztosítaniuk kell azok végrehajtását. Az előírt szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük, mivel az előírások be nem tartása kárt okozhat az emberi egészségben és a környezetben.

(15)

A jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás ( 10 ) 34. pontjával összhangban a tagállamokat arra ösztönzik, hogy a maguk számára és a Közösség érdekében készítsék el saját táblázataikat, amelyek - amennyire lehetséges - bemutatják az ezen irányelv és az átültető intézkedések közötti megfelelést, és hozzák nyilvánosságra azokat.

(16)

Ezen irányelv - mivel a Szerződés 175. cikke értelmében kerül elfogadásra - nem akadályozza meg a tagállamokat abban, hogy olyan szigorúbb védelmi intézkedéseket tartsanak fenn vagy vezessenek be, amelyek összeegyeztethetőek a Szerződéssel. A Szerződés 176. cikke értelmében a tagállamoknak értesíteniük kell a Bizottságot bármely ilyen intézkedésről.

(17)

Az ezen irányelv végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal összhangban kell elfogadni ( 11 ).

(18)

A Bizottságot fel kell hatalmazni különösen arra, hogy a harmonizált módszerekre és szabványokra vonatkozóan végrehajtási intézkedéseket fogadjon el. Mivel ezek az intézkedések általános hatályúak, és ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányulnak, beleértve annak új, nem alapvető fontosságú elemekkel való kiegészítését, azokat az 1999/468/EK határozat 5a. cikkében meghatározott, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(19)

Mivel ezen irányelv célját, nevezetesen a benzingőz légkörbe történő kibocsátásainak csökkentését a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért az, a levegőszennyezés határokon átterjedő jellege miatt közösségi szinten jobban megvalósítható, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Tárgy

Ez az irányelv a gépjárművek töltőállomásokon történő üzemanyag-feltöltésekor kibocsátott benzingőz mennyiségének csökkentésére irányuló intézkedéseket állapít meg.

2. cikk

Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában:

1.

"benzin" : a 94/63/EK irányelv 2. cikkének a) pontjában meghatározott üzemanyag;

2.

"benzingőz" : a benzinből elpárolgó bármely gáznemű vegyület;

3.

"töltőállomás" : a 94/63/EK irányelv 2. cikkének f) pontjában meghatározott üzemanyagtöltő állomás;

4.

"meglévő töltőállomás" : olyan töltőállomás, amelyet 2012. január 1. előtt építettek meg, vagy adták meg számára az egyedi tervezési engedélyt, építési engedélyt vagy működési engedélyt;

5.

"új töltőállomás" : olyan töltőállomás, amelyet 2012. január 1-jén vagy azután építettek meg, vagy adták meg számára az egyedi tervezési engedélyt, építési engedélyt vagy működési engedélyt;

6.

"II. fázisú benzingőz-visszanyerő rendszer" : olyan berendezés, amely a töltőállomáson történő üzemanyag-feltöltéskor a gépjármű üzemanyagtartályából kiszorított benzingőz visszanyerésére irányul, és amely ezt a benzingőzt eljuttatja egy tárolótartályba a töltőállomáson vagy vissza a benzinkútoszlopba, viszonteladás céljából;

7.

"benzingőz-befogási hatékonyság" : a II. fázisú benzingőz-visszanyerő rendszer által befogott benzingőz mennyiségének és az ilyen rendszer hiányában egyébként a légkörbe kibocsátott benzingőz mennyiségének aránya, százalékban kifejezve;

8.

"gőz/benzin arány" : a II. fázisú benzingőz-visszanyerő rendszeren áthaladó benzingőz légköri nyomáson mért térfogatának és a kútoszlopnál kimért benzin térfogatának az aránya;

9.

"forgalom" : a szállítótartályokból a töltőállomásra lefejtett benzin éves összmennyisége.

3. cikk

Töltőállomások

(1) A tagállamok biztosítják, hogy minden új töltőállomást felszereljenek II. fázisú benzingőz-visszanyerő rendszerrel, ha:

a) a töltőállomás tényleges vagy tervezett forgalma több mint 500 m3/év; vagy

b) a töltőállomás tényleges vagy tervezett forgalma több mint 100 m3/év, és a töltőállomás állandó lakónegyedben vagy munkaterületen van elhelyezve.

(2) A tagállamok biztosítják, hogy minden meglévő töltőállomást, amely jelentős felújításon megy keresztül, II. fázisú benzingőz-visszanyerő rendszerrel szereljenek fel, ha:

a) a töltőállomás tényleges vagy tervezett forgalma több mint 500 m3/év; vagy

b) a töltőállomás tényleges vagy tervezett forgalma több mint 100 m3/év, és a töltőállomás állandó lakónegyedben vagy munkaterületen van elhelyezve.

(3) A tagállamok biztosítják, hogy minden meglévő, 3 000 m3/év-et meghaladó forgalmú töltőállomást felszerelnek II. fázisú benzingőz-visszanyerő rendszerrel, legkésőbb 2018. december 31-ig.

(4) Az (1), (2) és (3) bekezdés nem alkalmazandó azon töltőállomásokra, amelyeket kizárólag új gépjárművek előállításával vagy szállításával összefüggésben használnak.

4. cikk

A benzingőz-visszanyerés minimális szintje

(1) Azon időponttól kezdődő hatállyal, amikor a II. fázisú benzingőz-visszanyerő rendszerek a 3. cikk értelmében kötelezővé válnak, a tagállamok biztosítják, hogy az ilyen rendszerek benzingőz-befogási hatékonysága legalább 85 %-os legyen, amit a gyártó az EN 16321-1:2013 szabványnak megfelelően igazol.

(2) Azon időponttól kezdődő hatállyal, amikor a II. fázisú benzingőz-visszanyerő rendszerek a 3. cikk értelmében kötelezővé válnak - amennyiben a visszanyert benzingőzt egy tárolótartályba vezetik vissza a töltőállomáson -, a gőz/benzin arány legalább 0,95, de legfeljebb 1,05 kell, hogy legyen.

5. cikk

Időszakos ellenőrzések és fogyasztói tájékoztatás

(1) A tagállamok biztosítják, hogy a II. fázisú benzingőz-visszanyerő rendszerek üzemelés közbeni benzingőz-befogási hatékonyságát évente legalább egyszer, az EN 16321-2:2013 szabványnak megfelelően teszteljék.

(2) Ahol automatikus monitoring rendszert építettek be, a tagállamok biztosítják, hogy a benzingőz-befogási hatékonyságot háromévente legalább egyszer teszteljék. Az ilyen automatikus monitoring rendszernek automatikusan észlelnie kell a II. fázisú benzingőz-visszanyerő rendszer megfelelő működésében és magában az automatikus monitoring rendszerben bekövetkezett meghibásodásokat, jeleznie kell a hibákat a töltőállomás üzemeltetőjének, és automatikusan le kell állítania a benzinkiáramlást a meghibásodott kútoszlopból, amennyiben a meghibásodást hét napon belül nem hozzák helyre.

(3) Amennyiben a töltőállomás II. fázisú benzingőz-visszanyerő rendszert helyezett üzembe, a tagállamok biztosítják, hogy a benzinkútoszlopon vagy annak közelében jelzést, matricát vagy más értesítést helyezzenek el, amely tájékoztatja a fogyasztókat e tényről.

6. cikk

Szankciók

A tagállamok meghatározzák az ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és meghoznak minden szükséges intézkedést e szabályok végrehajtásának biztosítása érdekében. Az előírt szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük. A tagállamok 2012. január 1-jéig értesítik a Bizottságot e rendelkezésekről, és haladéktalanul értesítik a Bizottságot bármely azokat érintő későbbi módosításról.

7. cikk

Felülvizsgálat

A Bizottság 2014. december 31-ig felülvizsgálja ezen irányelv végrehajtását és különösen az alábbiakat:

a) az ezen irányelv 3. cikke (1) bekezdésének b) pontjában és (2) bekezdésének b) pontjában, valamint a 94/63/EK irányelv 6. cikkének (3) bekezdésében említett 100 m3/év küszöbértéket;

b) a II. fázisú benzingőz-visszanyerő rendszerek üzemelés közbeni ellenőrzésére vonatkozó adatokat; és

c) az automatikus monitoring berendezés szükségességét.

A Bizottság jelentést készít a felülvizsgálat eredményeiről az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyhez szükség esetén jogalkotási javaslatot is mellékel.

8. cikk

Technikai kiigazítások

A 4. és 5. cikk céljaira harmonizált módszereket és szabványokat lehet elfogadni. Amennyiben szükséges biztosítani az Európai Szabványügyi Bizottság (CEN) által kidolgozott bármely vonatkozó szabvánnyal való összhangot, e cikkeket hozzá lehet igazítani a műszaki fejlődéshez, kivéve a 4. cikkben meghatározott benzingőz-befogási hatékonyságot és gőz/benzin arányt, valamint az 5. cikkben meghatározott időszakokat.

Az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányuló intézkedéseket, beleértve a kiegészítéssel történő módosítást is, a 9. cikk (2) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

9. cikk

Bizottsági eljárás

(1) A Bizottságot egy bizottság segíti.

(2) Az e bekezdésre történő hivatkozás esetén az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (1)-(4) bekezdését és 7. cikkét kell alkalmazni, figyelemmel a 8. cikkének rendelkezéseire is.

10. cikk

Átültetés a nemzeti jogba

(1) A tagállamok 2012. január 1. előtt hatályba léptetik azokat a törvényeket, rendeleteket és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek. A tagállamok haladéktalanul megküldik a Bizottságnak ezen intézkedések szövegét.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket az intézkedéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2) A tagállamok megküldik a Bizottságnak nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az irányelv tárgykörében fogadnak el.

11. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lép hatályba.

12. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

( 1 ) 2009. május 13-i vélemény (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).

( 2 ) Az Európai Parlament 2009. május 5-i véleménye (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2009. szeptember 24-i határozata.

( 3 ) HL L 242., 2002.9.10., 1. o.

( 4 ) HL L 179., 2003.7.17., 3. o.

( 5 ) HL L 152., 2008.6.11., 1. o.

( 6 ) HL L 309., 2001.11.27., 22. o.

( 7 ) HL L 365., 1994.12.31., 24. o.

( 8 ) HL L 350., 1998.12.28., 58. o.

( 9 ) HL L 118., 2001.4.27., 41. o.

( 10 ) HL C 321., 2003.12.31., 1. o.

( 11 ) HL L 184., 1999.7.17., 23. o.