31998L0070[1]

Az Európai Parlament és a Tanács 98/70/EK irányelve (1998. október 13.) a benzin és a dízelüzemanyagok minőségéről, valamint a 93/12/EGK tanácsi irányelv módosításáról

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 98/70/EK IRÁNYELVE

(1998. október 13.)

a benzin és a dízelüzemanyagok minőségéről, valamint a 93/12/EGK tanácsi irányelv módosításáról

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 100a. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára ( 1 ),

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére ( 2 ),

a Szerződés 189b. cikkében ( 3 ) megállapított eljárásának megfelelően, az egyeztető bizottság által 1998. június 29-én jóváhagyott együttes szövegtervezet figyelembevételével,

(1)

mivel a tagállamokban a közvetlen gyújtású és kompressziós gyújtású motorokkal felszerelt járművekben használt hagyományos és alternatív tüzelőanyagok előírásairól szóló jogszabályok vagy közigazgatási rendelkezések közötti eltérések akadályozzák a Közösségen belüli kereskedelmet, és ezáltal közvetlenül érintik a belső piac kialakítását és működését, valamint az európai járműipar és olajfinomító-ipar nemzetközi versenyképességét; a Szerződés 3b. cikke rendelkezéseinek megfelelően szükségesnek tűnik e területen a jogszabályok közelítése;

(2)

mivel a Szerződés 100a. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy a belső piac létrehozását és működését célzó bizottsági javaslatok többek között biztosítsanak magas szintű védelmet az egészség- és környezetvédelemnek;

(3)

mivel az olyan elsődleges légszennyező anyagok, mint a nitrogén-oxidok, el nem égett szénhidrogének, részecskék, a szén-monoxid, benzolok és egyéb toxikus kipufogógáz-alkotók, melyek hozzájárulnak a másodlagos szennyező anyagok, így az ózon képződéséhez, a gépjárművek kipufogó gázai révén nagy mennyiségben jutnak ki a levegőbe, s ezáltal közvetlenül és közvetve komoly veszélyt jelentenek az ember egészségére és a környezetre;

(4)

mivel annak ellenére, hogy a 70/220/EGK tanácsi irányelv ( 4 ) és a 88/77/EGK tanácsi irányelv ( 5 ) jelentős mértékben megszigorította a járművek kibocsátásának határértékeit, a járművek és egyéb források által okozott légköri szennyezés csökkentésére további intézkedések szükségesek a megfelelő levegőminőség eléréséhez;

(5)

mivel az Európai Parlament és a Tanács 94/12/EK irányelvének ( 6 ) 4. cikke új megközelítést vezetett be a 2000. évre és az azt követő időszakra szóló szennyezőanyag-kibocsátás csökkentésére vonatkozó politikák tekintetében, és felkérte a Bizottságot többek között annak vizsgálatára, hogy a benzin, dízelolaj és egyéb tüzelőanyagok minőségének a javítása hozzá tud-e járulni a légszennyezés csökkentéséhez;

(6)

mivel a 2000-ben kezdődő bevezető szakaszt követő, 2005-ben induló második szakaszra is ki kell dolgozni az tüzelőanyagokra vonatkozó előírásokat, képessé téve az ipart arra, hogy termelési terveibe illesztve azokat végrehajtsa a szükséges beruházásokat;

(7)

mivel az I., II., III. és IV. mellékletekben felsorolt műszaki előírásoknak megfelelő benzin és dízelolaj az Európai Közösség piacán már rendelkezésre áll;

(8)

mivel az európai autó-/olajprogram, amelynek a részleteit a közúti közlekedésből származó légköri szennyezőanyag-kibocsátás ellenőrzésének jövőbeni stratégiájáról szóló közösségi közlemény körvonalazza, tudományos, műszaki és gazdasági alapú megközelítéssel hozzájárul a benzinre és a dízelolajokra vonatkozó új, környezetvédelmi tüzelőanyag-előírások közösségi szintű bevezetéséhez;

(9)

mivel a benzinre és a dízelolajokra vonatkozó környezetvédelmi hatású tüzelőanyag-előírások bevezetése az európai szintű és a nemzeti/regionális/helyi intézkedések költséghatékony csomagjának fontos része, amelyet javasolnak hatályba léptetni, figyelembe véve valamennyi intézkedés költség és haszon vonzatait;

(10)

mivel a járművek égéstermék-kibocsátásának a csökkentésére vonatkozó európai szintű és nemzeti/regionális/helyi intézkedések egyesítésének végrehajtása részét képezi a Bizottság arra irányuló átfogó stratégiájának, hogy csökkentsék a mozgó és helyhez kötött forrásokból származó légköri szennyezőanyag-kibocsátásokat kiegyensúlyozott, költség-haszon kritériumoknak megfelelő módon;

(11)

mivel rövid időn belül szükséges elérni, különösen a városi területeken, a járművek szennyező égéstermék-kibocsátásának csökkentését, beleértve az elsődleges szennyező anyagokét, mint az el nem égett szénhidrogének és a szén-monoxid, a másodlagos szennyező anyagokét, mint az ózon, a mérgező szennyező anyagokét, mint a benzol és a részecskék; mivel a gépjárművek szennyező égéstermék-kibocsátásának csökkentése városi területeken azonnal megvalósítható a gépjárművek tüzelőanyag-összetételének megváltoztatásával;

(12)

mivel az oxigén beépítése és az aromás vegyületek, olefinek, benzol és kén jelentős csökkentése lehetővé tehet egy levegőminőségi szempontból elérhető jobb tüzelőanyag-minőséget;

(13)

mivel az ásványi olajok jövedéki adója szerkezetének összehangolásáról szóló, 1992. október 19-i 92/81/EGK tanácsi irányelv ( 7 ) rendelkezései és különösen 8. cikkének (4) bekezdése elriasztja és hátráltathatja a tagállamokat abban, hogy olyan jövedéki adó differenciálást hajtsanak végre, amelynek a célja a közösségi szintű tüzelőanyag-előírásokat felülmúló tüzelőanyag-minőség kialakításának a meggyorsítása;

(14)

mivel a differenciált jövedéki adórendszer tagállamok általi alkalmazása összhangban a nemzeti prioritásokkal, kapacitással és követelményekkel korszerűbb tüzelőanyagok bevezetésére ösztönözhet;

(15)

mivel a Bizottság javaslatot tett az energiatermékek irányelvére; mivel ennek a javaslatnak többek között az a célja, hogy a differenciált jövedéki adórendszer révén a tagállamok számára lehetővé tegye a pénzügyi ösztönzések fokozottabb alkalmazását, és így a korszerűbb tüzelőanyagok bevezetésének az elősegítését;

(16)

mivel általában hiányoznak mind a kipufogógáz, mind az elpárolgó szennyezőanyag-kibocsátások csökkentését célzó tüzelőanyag-előírások;

(17)

mivel az ólmozott benzin elégetéséből keletkező ólom által okozott légköri szennyezés kockázatot jelent az ember egészségére és a környezetre; mivel jelentős előrelépés, hogy 2000-ig gyakorlatilag minden benzinmeghajtású közúti jármú képes lesz ólommentes benzinnel közlekedni, és ezért lehetőség nyílik arra, hogy szigorúan korlátozzák az ólmozott benzin forgalomba hozatalát;

(18)

mivel a gépjármű égéstermék-kibocsátása csökkentésének az igénye és a szükséges olajfinomítói technológia rendelkezésre állása igazolja az ólommentes benzin és dízelolajok forgalomba hozatalára vonatkozó környezeti hatású tüzelőanyag-előírások bevezetését;

(19)

mivel szükségesnek tűnik gondoskodni arról, hogy kétféle dízelolaj és benzin álljon rendelkezésre, amelyek közül az egyik jobb minőségű dízelolaj és az egyik jobb minőségű benzin lenne; mivel szükséges, hogy ez a jobb minőségű dízelolaj és benzin 2005-ig felváltsa a piacon a gyengébb minőségű dízelolajat vagy benzint; azonban meg kell hozni azokat a rendelkezéseket is, amelyek lehetővé teszik az említett helyettesítés késleltetését olyan esetekben, amikor a gyártó üzemekben szükséges változtatások 2005-re történő végrehajtása komoly nehézségeket okozna egy tagállam érintett iparágai számára;

(20)

mivel az emberi egészség és/vagy a környezet védelme érdekében a különleges agglomerációkban vagy az egyedi levegőminőségi problémákkal küzdő, ökológiai szempontból különösen érzékeny területeken a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy az ebben az irányelvben meghatározott eljárásnak megfelelően megköveteljék, hogy a tüzelőanyagok csak akkor legyenek forgalomba hozhatók, ha azok az ebben az irányelvben meghatározottaknál szigorúbb környezeti előírásoknak felelnek meg; mivel ez az eljárás mentességet biztosít a műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás megállapításáról szóló 1998. június 22-i 98/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben ( 8 ) megállapított tájékoztatási eljárás alól;

(21)

mivel az ebben az irányelvben előírt tüzelőanyag-minőségi szabványok betartásának a biztosítására a tagállamoknak megfigyelési rendszereket kell bevezetniük; mivel az ilyen megfigyelő rendszereknek közös mintavételi és vizsgálati eljárásokon kell alapulniuk, és mivel a tüzelőanyag minőségéről összegyűjtött információról a tagállamoknak egy közös minta alapján kell tájékoztatniuk a Bizottságot;

(22)

mivel a Bizottságnak átfogó értékelés alapján javaslatot kell benyújtania a III. és IV. mellékletekben meghatározott, a benzinre és a dízelolajra vonatkozó, 2005. január 1-jétől alkalmazandó kötelező előírások kiegészítésére; mivel a Bizottság javaslata, ha szükséges, környezeti előírásokat állapíthat meg egyéb olyan tüzelőanyag-félékre is, mint a folyékony PB-gáz, földgáz és bio-tüzelőanyagok; mivel egyes cégautó állományok (autóbuszok, taxik, teherjárművek stb.) felelősek a nagyfokú városi szennyezésért, és előnyt szerezhetnének a külön előírásokból;

(23)

mivel az ebben az irányelvben felsorolt előírások mérésére szolgáló referenciamódszerek további fejlesztése kívánatos, a tudományos és műszaki fejlődés figyelembevételével; mivel erre a célra rendelkezéseket kell hozni az ehhez az irányelvhez csatolt mellékletek műszaki fejlődésnek megfelelő átdolgozására;

(24)

mivel a benzin ólomtartalmára vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 1985. március 20-i 85/210/EGK tanácsi irányelvet ( 9 ), a helyettesítő üzemanyag-összetevők benzinben történő felhasználása révén elérhető nyersolaj-megtakarításról szóló, 1985. december 5-i 85/536/EGK tanácsi irányelvet ( 10 ) és egyes folyékony tüzelőanyagok kéntartalmáról szóló 1993. március 23-i 93/12/EGK tanácsi irányelv ( 11 ) 1. cikke (1) bekezdésének b) pontját és 2. cikkének (1) bekezdését ennek megfelelően törölni kell;

(25)

mivel az 1994. évi csatlakozási okmány 69. cikkében meghatározott, Ausztriára vonatkozó átmeneti intézkedések tartalmazzák a 85/210/EGK irányelv 7. cikkét; mivel ezeknek az átmeneti intézkedéseknek az alkalmazását a környezetvédelem különleges kívánalmai miatt 2000. január 1-jéig meg kell hosszabbítani;

(26)

mivel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a Szerződés ( 12 ) 189b. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően elfogadott okmányok végrehajtási intézkedéseire vonatkozó modus vivendi1994. december 20-án befejeződött,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Hatály

Ez az irányelv a közúti- és a nem közúti mozgó gépek (beleértve a belvízi hajókat, amikor nincsenek tengeren), a mezőgazdasági és erdészeti traktorok, és a kedvtelési célú vízi járművek (amikor nincsenek tengeren) vonatkozásában:

a) meghatározza - az egészség és a környezet védelme érdekében - a külső gyújtású és kompressziógyújtású motorokhoz felhasználható tüzelőanyagokra vonatkozó minőségi követelményeket, figyelembe véve e motorok műszaki követelményeit; és

b) célt tűz ki a teljes életciklusra számított üvegházhatású gázkibocsátás csökkentésére vonatkozóan.

2. cikk

Fogalommeghatározás

Ennek az irányelvnek az alkalmazásában:

1. "benzin" a járművek meghajtására szánt belső égésű, külső gyújtású motorok üzemeltetésére szolgáló, és a 2710 11 41 , 2710 11 45 , 2710 11 49 , 2710 11 51 és 2710 11 59 KN-kódok ( 13 ) alá tartozó valamennyi illékony ásványi olaj;

2. "dízelüzemanyag" a 2710 19 41 KN-kód (13) alá tartozó, a 70/220/EGK irányelvben és a 88/77/EGK irányelvben említett önjáró járművekhez használt gázolajok;

3. "nem közúti mozgó gépekben (beleértve a belvízi hajókat), valamint mezőgazdasági és erdészeti traktorokban és a kedvtelési célú vízi járművekben történő felhasználásra szolgáló gázolajok" a 2710 19 41 és a 2710 19 45 KN-kódok ( 14 ) alá tartozó, és a 94/25/EK ( 15 ), a 97/68/EK ( 16 ) és a 2000/25/EK ( 17 ) európai parlamenti és tanácsi irányelvben említett motorokban történő felhasználásra szánt, kőolajból nyert bármilyen folyékony tüzelőanyag;

4. "legkülső régiók" Franciaország esetében Franciaország tengerentúli megyéi, Portugália esetében az Azori-szigetek és Madeira, valamint Spanyolország esetében a Kanári-szigetek;

5. "alacsony nyári környezeti hőmérsékletű tagállamok": Dánia, Észtország, Finnország, Írország, Lettország, Litvánia, Svédország és az Egyesült Királyság;

6. "teljes életciklusra számított üvegházhatásúgáz-kibocsátás": minden olyan nettó CO2-, CH4- és N2O-kibocsátás, amely a forgalmazott tüzelőanyaghoz (annak bekevert összetevőit is beleértve) vagy energiához kapcsolható. Ez a valamennyi releváns szakaszra kiterjed, beleértve a kitermelést, vagy növénytermesztést, a földhasználatban bekövetkező változásokat, a szállítást és forgalmazást, a feldolgozást és a fogyasztás során történő elégetési folyamatokat, a kibocsátás helyétől függetlenül;

7. "energiaegységre számított üvegházhatású gázkibocsátás": a forgalmazott tüzelőanyaghoz vagy energiához kapcsolódó üvegházhatásúgáz-kibocsátás CO2-egyenértékre átszámított teljes tömege, osztva a forgalmazott tüzelőanyag vagy energia teljes energiatartalmával (a tüzelőanyag esetén ez az alsó fűtőértéket jelenti);

8. "forgalmazó": a tüzelőanyagnak a jövedéki adófizetési kötelezettség megállapításának helyén való áthaladásáért felelős, vagy amennyiben nem kell jövedéki adót fizetni, a tagállam által kijelölt egyéb megfelelő jogi személy;

9. a "bioüzemanyag": jelentése megegyezik a megújuló energiaforrásokból előállított energia támogatásáról szóló 2009/28/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv szerinti meghatározással ( 18 );

10. "nem biológiai eredetű, folyékony vagy gáznemű, megújuló energiaforrásból származó, közlekedési célú üzemanyagok": a bioüzemanyagok kivételével azon folyékony vagy gáznemű üzemanyagok, amelyek energiatartalma a biomasszától eltérő megújuló energiaforrásokból származik, és amelyeket a közlekedés területén használnak;

11. "keményítőben gazdag növények": főként gabonafélék (függetlenül attól, hogy csak a magvakat használják-e fel vagy - mint például a silókukorica esetében - a növény egészét), gumós és gyökérnövények (például burgonya, csicsóka, édesburgonya, manióka (kasszava) és jamszgyökér), valamint kukoricafélék (például taró és tánia);

12. "a földhasználat közvetett megváltozása tekintetében alacsony kockázatot jelentő bioüzemanyagok": azok a bioüzemanyagok, amelyek alapanyagainak előállítására olyan rendszer keretében került sor, amely mérsékli a nem bioüzemanyag-előállítási célokat szolgáló termesztés kiszorítását, és amelyeket a 7b. cikkben foglalt, bioüzemanyagokra vonatkozó fenntarthatósági kritériumoknak megfelelően állítottak elő.

13. "feldolgozási maradvány": olyan anyag, amely nem a feldolgozási eljárással közvetlenül előállítani szándékozott végtermék; ez az anyag nem a feldolgozási eljárás elsődleges célja, és az eljárást nem módosították szándékosan az ilyen anyag előállítása céljából;

14. "mezőgazdasági, akvakultúra-, halászati, és erdészeti maradványok": olyan maradványanyagok, amelyeket közvetlenül a mezőgazdaság, az akvakultúra, a halászat és az erdészet állít elő; a kapcsolódó iparágakból vagy feldolgozási folyamatokból származó maradványanyagokat nem foglalják magukban.

3. cikk

Benzin

(1) A tagállamok legkésőbb 2000. január 1-jén területükön megtiltják az ólmozott benzin forgalomba hozatalát.

(2) A tagállamok biztosítják, hogy területükön csak olyan benzin forgalmazható, amely megfelel az I. mellékletben megállapított környezeti előírásoknak.

A tagállamok a legkülső régiókat illetően mindazonáltal konkrét rendelkezéseket hozhatnak a legfeljebb 10 mg/kg kéntartalmú benzin bevezetésére vonatkozóan. Az e rendelkezést alkalmazó tagállamok a Bizottságot erről megfelelően tájékoztatják.

(3) A tagállamok előírják a forgalmazóknak, hogy biztosítsák a 2,7 %-os maximális oxigéntartalmú és 5 %-os maximális etanoltartalmú benzin 2013-ig történő forgalmazását, és amennyiben szükségesnek ítélik, hosszabb időszakot írhatnak elő az ilyen benzin forgalmazására. A tagállamok biztosítják a fogyasztók megfelelő tájékoztatását a benzin bioüzemanyag-tartalmával és különösen a különféle benzinkeverékek megfelelő használatával kapcsolatban.

(4) Az alacsony nyári környezeti hőmérsékletű tagállamok az (5) bekezdésre figyelemmel a nyári időszak alatt engedélyezhetik a 70 kPa maximális gőznyomású benzin forgalomba hozatalát.

Azok a tagállamok, ahol az (1) bekezdésben hivatkozott eltérést nem alkalmazzák, az (5) bekezdésre figyelemmel a nyári időszak alatt engedélyezhetik 60kPa maximális gőznyomású etanoltartalmú benzin forgalomba hozatalát, valamint a III. mellékletben meghatározott engedélyezett gőznyomáseltérést, ha a felhasznált etanol bioüzemanyag.

(5) Ha a tagállamok alkalmazni kívánják a (4) bekezdésben foglalt valamelyik eltérést, erről értesíteniük kell a Bizottságot, és meg kell adniuk az összes vonatkozó információt. A Bizottságnak értékelnie kell az eltérés szükségességét és időtartamát, figyelembe véve:

a) a magasabb gőznyomás következtében elkerülhető gazdasági-társadalmi problémákat, beleértve az időben behatárolt technikai alkalmazkodási szükségleteket; és

b) a nagyobb gőznyomás környezetvédelmi vagy egészségügyi következményeit és különösen a levegőminőségre vonatkozó közösségi jogszabályokkal való összhangra gyakorolt hatást, mind az érintett tagállamban, mind pedig más tagállamokban.

Ha a Bizottság értékelése azt mutatja, hogy az eltérés a levegőminőségre vagy légszennyezésre vonatkozó közösségi jogszabályokba fog ütközni, beleértve a vonatkozó határértékeket és kibocsátási határértékeket, a kérelmet el kell utasítani. A Bizottságnak a vonatkozó célértékeket is figyelembe kell vennie.

Ha a Bizottság az összes vonatkozó információ beérkezésétől számított hat hónapon belül nem emel kifogást, az érintett tagállam alkalmazhatja a kért eltérést.

(6) Az (1) bekezdés ellenére a tagállamok továbbra is engedélyezhetik a legfeljebb 0,15 g/l ólomtartalmú ólmozott benzin kis, a teljes forgalom maximum 0,03 %-át jelentő mennyiségű forgalmazását a jellegzetes tulajdonságú veterán járművek részére és abban az esetben, ha az elosztás speciális érdekcsoportok útján történik.

4. cikk

Dízelüzemanyag

(1) A tagállamok biztosítják, hogy területükön csak olyan dízelüzemanyagot lehessen forgalmazni, amely megfelel a II. mellékletben megállapított előírásoknak.

A II. melléklet követelményeinek ellenére a tagállamok engedélyezhetik a 7 %-nál magasabb zsírsav-metil-észter (FAME) tartalmú dízelolaj forgalomba hozatalát.

A tagállamok biztosítják a fogyasztók megfelelő tájékoztatását a dízelüzemanyag bioüzemanyag-tartalmával, különösen a FAME-val kapcsolatban.

(2) A tagállamok biztosítják, hogy területükön 2008. január 1-jét követően a nem közúti mozgó gépekben (beleértve a belvízi hajókat), mezőgazdasági és erdészeti traktorokban, valamint kedvtelési célú vízi járművekben történő felhasználásra szolgáló gázolajok csak abban az esetben hozhatók forgalomba, ha ezen gázolajok kéntartalma nem haladja meg az 1 000 mg/kg-ot. 2011. január 1-jét követően az ilyen gázolajok legnagyobb megengedett kéntartalma 10 mg/kg. A tagállamok biztosítják, hogy az ilyen gázolajoktól eltérő folyékony tüzelőanyagok csak abban az esetben használhatók belvízi hajókban és kedvtelési célú vízi járművekben, ha kéntartalmuk nem haladja meg az ilyen gázolajok számára engedélyezett legnagyobb megengedett értéket.

Az ellátási láncban bekövetkező kisebb szennyeződések esetére a tagállamok 2011. január 1-jét követően engedélyezhetik, hogy a nem közúti mozgó gépekben (beleértve a belvízi hajókat), mezőgazdasági és erdészeti traktorokban, valamint kedvtelési célú vízi járművekben történő felhasználásra szolgáló gázolajok kéntartalma a végfelhasználókat kiszolgáló végleges forgalmazási helyen maximálisan 20 mg/kg legyen. A tagállamok ezenkívül 2011. december 31-ig engedélyezhetik legfeljebb 1 000 mg/kg kéntartalmú gázolajok forgalomba hozatalát vasúti járművekben, valamint mezőgazdasági és erdészeti traktorokban történő felhasználásra, feltéve hogy biztosítani tudják, hogy a kibocsátás-ellenőrzési rendszerek megfelelő működése nem kerül veszélybe.

(3) A tagállamok a legkülső régiókat illetően konkrét rendelkezéseket hozhatnak a legfeljebb 10 mg/kg kéntartalmú dízelüzemanyagok és gázolajok bevezetésére vonatkozóan. Az e rendelkezést alkalmazó tagállamok a Bizottságot erről megfelelően tájékoztatják.

(4) Azokban a tagállamokban, ahol zord téli éghajlati viszonyok uralkodnak, a dízelüzemanyagokra és gázolajokra vonatkozóan az a követelmény, hogy 250 °C-ig az átdesztillált mennyiség maximálisan 65 térfogatszázalék lehet, helyettesíthető azzal, hogy 180 °C-on átdesztillált mennyiség maximálisan 10 térfogatszázalék lehet.

5. cikk

Szabad forgalmazás

Egyetlen tagállam sem tilthatja, korlátozhatja vagy akadályozhatja azon tüzelőanyagok forgalomba hozatalát, amelyek eleget tesznek az irányelv követelményeinek.

6. cikk

Tüzelőanyagok értékesítésére vonatkozó szigorúbb környezeti előírások

(1) A 3., 4. és 5. cikktől eltérve és a Szerződés 95. cikkének (10) bekezdésével összhangban a tagállamok intézkedéseket hozhatnak annak előírására, hogy területük egyes meghatározott részén a teljes gépjárműpark vagy annak egy része számára csak olyan tüzelőanyagok forgalmazhatók, amelyek megfelelnek az ebben az irányelvben foglaltaknál szigorúbb környezetvédelmi előírásoknak, az adott tagállam területén belül valamely adott agglomerációs övezetben a lakosság egészségének védelme, illetve egyes ökológiai vagy környezetvédelmi szempontból érzékeny területen a környezet védelme érdekében, abban az esetben, ha a légkör vagy a talajvíz szennyezése az emberi egészségre vagy a környezetre nézve súlyos és visszatérő problémát jelent, illetve valószínűsíthetően ilyen problémát jelenthet.

(2) Az (1) bekezdésben említett eltérést igénybe venni szándékozó tagállam kérését, annak indokolásával együtt előre benyújtja a Bizottsághoz. Az indokolásnak tartalmaznia annak a bizonyítékát, hogy az eltérés tekintetbe veszi az arányosság elvét, és hogy nem akadályozza meg a személyek és áruk szabad mozgását.

(3) Az érintett tagállamok ellátják a Bizottságot az érintett agglomerációs övezetre vagy területre, valamint a tervezett intézkedéseknek a környezetre gyakorolt várható hatására vonatkozó lényeges környezeti adatokkal.

(4) A Bizottság ezt az információt haladéktalanul továbbítja a többi tagállamnak.

(5) A tagállamok a Bizottság információközlésének az időpontjától számított két hónapon belül megtehetik észrevételeiket a kérésre és annak indokolására.

(6) A Bizottság a tagállamok kérésére határozatot hoz attól az időponttól számított három hónapon belül, amikor a tagállamok benyújtották észrevételeiket. A Bizottság figyelembe veszi a tagállamok észrevételeit, és azokat határozatáról értesíti és egyidejűleg tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

7. cikk

A nyersolajellátásban bekövetkező változás

Amennyiben, kivételes események eredményeként, a nyersolajok vagy kőolajtermékek ellátásában bekövetkezett hirtelen változás egy tagállamban az olajfinomító üzemek számára megnehezíti a 3. és 4. cikkek szerinti tüzelőanyagra vonatkozó előírások betartását, akkor a tagállam arról tájékoztatja a Bizottságot. A többi tagállam tájékoztatása után a Bizottság az adott tagállamban engedélyezheti magasabb határértékek alkalmazását egy vagy több tüzelőanyag-komponensre, hat hónapot meg nem haladó időtartamra.

A Bizottság határozatáról értesíti a tagállamokat, és tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

A Bizottság határozatát bármely tagállam megküldheti a Tanácsnak az értesítéstől számított egy hónapon belül.

A Tanács, minősített többséggel eljárva, eltérő határozatot hozhat az ügy részére történő megküldésétől számított egy hónapon belül.

7a. cikk

Az üvegházhatású gázok kibocsátásának mérséklése

(1) A tagállamok kijelölik azt a forgalmazót vagy azokat a forgalmazókat, amelyek a forgalmazott tüzelőanyag és energia teljes életciklusra vonatkozó, energiaegységre számított üvegházhatású gázkibocsátás nyomon követéséért és az arról való jelentéstételért felelősek. A közúti járművekben történő felhasználásra szolgáló villamos energia szolgáltatói esetében a tagállamok biztosítják, hogy ezek a szolgáltatók dönthessenek úgy, hogy hozzá kívánnak járulni a (2) bekezdésben megállapított csökkentési kötelezettséghez, amennyiben bizonyítani tudják, hogy megfelelően képesek mérni és nyomon követni az e járművekben történő felhasználásra szolgáló villamos energiát.

A légi közlekedésben használt bioüzemanyagok forgalmazói számára a tagállamok lehetővé tehetik, hogy hozzájáruljanak az e cikk (2) bekezdésében meghatározott kibocsátáscsökkentési kötelezettséghez, amennyiben a bioüzemanyag megfelel a 7b. cikkben lefektetett fenntarthatósági kritériumnak.

2011. január 1-től a forgalmazók évente jelentenek a tagállam által kijelölt hatóságnak a tagállamon belül forgalomba hozott tüzelőanyag és energia üvegházhatásúgáz-kibocsátásának intenzitásáról, megadva legalább az alábbiakra vonatkozó információkat:

a) minden egyes tüzelőanyag- vagy energiatípus tekintetében a forgalomba hozott teljes mennyiség, beszerzési helyük és származásuk megjelölésével; és

b) a teljes életciklusra vonatkozó, energiaegységre számított üvegházhatású gázkibocsátás.

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a jelentéseket ellenőrizzék.

Szükség esetén a Bizottság e bekezdés végrehajtásához iránymutatásokat állapít meg.

(2) A tagállamok előírják a forgalmazók számára, hogy a fokozatosság szempontját szem előtt tartva 2020. december 31-ig az (5) bekezdés b) pontjában említett, tüzelőanyagokra az alapkövetelményekhez képest maximum 10 %-kal csökkentsék a forgalmazott tüzelőanyagból és energiából származó, teljes életciklusra és energiaegységre számított üvegházhatású gázkibocsátást. E csökkentésnek az alábbiakból kell állnia:

a) 6 % 2020. december 31-ig. E csökkentés tekintetében a tagállamok megkövetelhetik a forgalmazóktól, hogy tartsák be az alábbi időközi célértékeket: 2 % 2014. december 31-ig és 4 % 2017. december 31-ig;

b) további indikatív 2 %-os célérték 2020. december 31-ig a 9. cikk (1) bekezdés h) pontjára figyelemmel, amely cél az alábbi módszerek valamelyikének vagy együttesének alkalmazásával valósítandó meg:

i. a bármilyen típusú közúti járműben, nem közúti gépjárművekben (köztük a belvízi hajókban), mezőgazdasági vagy erdészeti traktorokban vagy kedvtelési célú vízi járművekben való felhasználásra szolgáló közlekedési célú energia forgalmazása;

ii. bármely technológia felhasználása (beleértve a szén-dioxid megkötését és tárolását), amely képes csökkenteni a forgalmazott tüzelőanyagokból vagy energiából származó, teljes életciklusra és energiaegységre számított üvegházhatásúgáz-kibocsátást;

c) a Kiotói Jegyzőkönyv tiszta fejlesztési mechanizmusa szerinti kibocsátási egységek vásárlása révén elérendő további indikatív 2 %-os csökkentési célérték 2020. december 31-ig, figyelemmel a 9. cikk (1) bekezdés i) pontjára, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról szóló, 2003. október 13-i 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben ( 19 ) meghatározott feltételek szerint, a tüzelőanyag-forgalmazási ágazatban történő csökkentése érdekében.

A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy az e cikk első albekezdésében említett célértéknek való megfelelés céljából a gabonafélékből és az egyéb, keményítőben gazdag növényekből, cukor- és olajnövényekből és az elsősorban energiakinyerés céljára mezőgazdasági területen fő terményként termesztett növényekből előállított bioüzemanyagok maximális hozzájárulása nem haladhatja meg a 2009/28/EK irányelv 3. cikk (4) bekezdése második albekezdésének d) pontjában meghatározott maximális hozzájárulást.

(3) A bioüzemanyagok által a teljes életciklusuk alatt a környezetbe bocsátott üvegházhatású gázok mennyiségének kiszámítása a 7d. cikkel összhangban történik. Az egyéb tüzelőanyagokból és energiából származó, teljes életciklusra számított üvegházhatású gázkibocsátás kiszámítása az e cikk (5) bekezdésében megállapított módszer szerint történik.

(4) A tagállamok biztosítják, hogy a forgalmazók egyes csoportjai dönthessenek úgy, hogy együttesen tesznek eleget a (2) bekezdés szerinti csökkentési kötelezettségeknek. Ebben az esetben a (2) bekezdés alkalmazásában egyetlen forgalmazónak minősülnek.

(5) A Bizottság a 11. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban végrehajtási jogi aktusokat fogad el e cikk (4) bekezdésének a tagállamok általi egységes végrehajtását biztosító részletes szabályok megállapítása érdekében.

(6) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy legkésőbb 2017. december 31-ig felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az üvegházhatásúgáz-kibocsátás alapértelmezett értékeinek megállapítása érdekében, amennyiben ezeket az értékeket 2015. október 5-ig nem állapítják meg a következők tekintetében:

a) nem biológiai eredetű, folyékony vagy gáznemű, megújuló energiaforrásból származó közlekedési célú üzemanyagok;

b) szén-dioxid-leválasztás és közlekedési célú felhasználás.

(7) A tagállamok az (1) bekezdés szerinti jelentéstétel keretében gondoskodnak arról, hogy az üzemanyag-forgalmazók évente jelentést tegyenek a tagállam által kijelölt hatóságnak a bioüzemanyag előállítási módjairól, az V. melléklet A. részében szereplő alapanyag-kategóriákból nyert bioüzemanyagok mennyiségéről, valamint a teljes életciklusra és energiaegységre számított üvegházhatásúgáz-kibocsátásról, a földhasználat közvetett megváltozásából eredő, a bioüzemanyagok által okozott kibocsátások becsült előzetes középértékeit is beleértve. A tagállamok ezeket az adatokat továbbítják a Bizottságnak.

7b. cikk

A bioüzemanyagok fenntarthatósági kritériumai

(1) Tekintet nélkül arra, hogy a nyersanyagokat a Közösség területén vagy azon kívül termesztették-e, a bioüzemanyagokat a 7a. cikkben említett célok alkalmazásában csak akkor lehet figyelembe venni, ha azok teljesítik az e cikk (2)-(6) bekezdésében meghatározott fenntarthatósági kritériumokat.

A hulladékból és - a mezőgazdasági, az akvakultúrából és a halászatból származó, valamint az erdészeti maradékoktól eltérő - maradékokból előállított bioüzemanyagoknak azonban csak a (2) bekezdésben meghatározott fenntarthatósági kritériumnak kell megfelelniük ahhoz, hogy azokat a 7a. cikkben említett célok alkalmazásában figyelembe vegyék.

(2) A bioüzemanyagok használatával elért, az (1) bekezdésben említett célok vonatkozásában figyelembe vett üvegházhatásúgáz-kibocsátásbeli csökkenésnek legalább 60 %-nak kell lennie a 2015. október 5-ét követően üzembe helyezett létesítményekben előállított bioüzemanyagok vonatkozásában. Egy létesítmény akkor tekintendő úgy, hogy üzemel, ha már fizikailag megkezdte a bioüzemanyagok előállítását.

A 2015. október 5-én vagy azt megelőzően már üzemelő létesítmények esetében a bioüzemanyagok használatával elért, az (1) bekezdésben említett célok vonatkozásában figyelembe vett üvegházhatásúgáz-kibocsátásbeli csökkenésnek 2017. december 31-ig legalább 35 %-nak, 2018. január 1-jétől pedig legalább 50 %-nak kell lennie.

A bioüzemanyagok használatából eredő üvegházhatású gázkibocsátásbeli megtakarítást a 7d. cikk (1) bekezdésében meghatározottak szerint kell kiszámítani.

(3) Az (1) bekezdésben említett célok alkalmazásában figyelembe vett bioüzemanyagokat nem lehet a biológiai sokféleség szempontjából nagy értéket képviselő földterületekről származó nyersanyagból előállítani, azaz olyan földterületekről, amelyek 2008 januárjában vagy azt követően az alábbi besorolásúak voltak, tekintet nélkül arra, hogy a földterület továbbra is ilyen besorolású-e:

a) elsődleges erdő és egyéb erdős terület, azaz őshonos fajokból álló erdő és egyéb erdős terület, ahol nem láthatók emberi tevékenység egyértelmű jelei, és az ökológiai folyamatokat nem zavarták meg jelentős mértékben;

b)

i. a törvény vagy az érintett illetékes hatóság által természetvédelmi célokra kijelölt területek; vagy

ii. a ritka vagy veszélyeztetett ökoszisztémák vagy fajok védelmére szolgáló, nemzetközi megállapodások által elismert területek vagy olyan területek, amelyek kormányközi szervezetek vagy a Nemzetközi Természetvédelmi Unió által készített jegyzékekben szerepelnek, a 7c. cikk (4) bekezdésének második albekezdésében meghatározott eljárással összhangban való elismerésükre is figyelemmel;

kivéve ha bizonyítható, hogy a nyersanyagtermelés nem ellentétes az említett természetvédelmi célokkal;

c)

i. a biológiai sokféleség szempontjából nagy értéket képviselő természetes gyepterület, amely emberi beavatkozás nélkül gyepterület maradna, és amely megőrzi természetes fajösszetételét, ökológiai jellemzőit és folyamatait; vagy

ii. a biológiai sokféleség szempontjából nagy értéket képviselő mesterséges gyepterület, vagyis amely emberi beavatkozás nélkül nem maradna gyepterület, amely ugyanakkor nagy fajgazdagságot mutat és nem degradálódott, kivéve ha a gyepterületi besorolás megőrzéséhez a nyersanyagok betakarítása bizonyítottan szükséges.

(4) Az (1) bekezdésben említett célok alkalmazásában figyelembe vett bioüzemanyagokat nem lehet jelentős szénkészletekkel rendelkező földterületekről származó nyersanyagból előállítani, azaz olyan földterületekről, amelyek 2008 januárjában az alábbi besorolásúak voltak és már nem ilyen besorolásúak:

a) vizes élőhelyek, azaz tartósan vagy az év jelentős részében vízzel borított vagy vízzel átitatott földterület;

b) összefüggő erdőterület, azaz több mint egy hektárra kiterjedő, öt méternél magasabb fákkal és 30 %-ot meghaladó lombkorona-fedettséggel, illetve e küszöbértékeket in situ elérni képes fákkal borított terület;

c) egy hektárnál nagyobb kiterjedésű földterület öt méternél magasabb fákkal és 10-30 % közötti lombkorona-fedettséggel, illetve e küszöbértékeket in situ elérni képes fákkal, kivéve ha bizonyítják, hogy a terület szénkészlete a művelési ág megváltoztatása előtt és után olyan, hogy a IV. melléklet C. részében megállapított módszertan alkalmazásakor teljesülnének a (2) bekezdésben foglalt feltételek.

E bekezdés rendelkezéseit nem lehet alkalmazni, ha a terület a nyersanyag kitermelésének időpontjában a 2008 januárjában meglévő besorolással megegyező besorolású volt.

(5) Az (1) bekezdésben említett célok alkalmazásában figyelembe vett bioüzemanyagokat nem szabad 2008 januárjában ősmocsárként létező területről származó nyersanyagokból előállítani, kivéve ha bizonyítják, hogy e nyersanyag termelése és betakarítása nem jár együtt a korábban lecsapolatlan talaj lecsapolásával.

(6) A 7a. cikkben említett célok alkalmazásában figyelembe vett bioüzemanyagok előállítására használt, a Közösségben termelt mezőgazdasági nyersanyagokat a közös agrárpolitika keretébe tartozó, mezőgazdasági termelők részére meghatározott közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott egyes támogatási rendszerek létrehozásáról szóló, 2009. január 19-i 73/2009/EK tanácsi rendelet ( 20 ) II. mellékletének A. részében a "Környezetvédelem" cím alatt, valamint a fenti melléklet 9. pontjában említett rendelkezések szerinti követelményeknek és szabványoknak megfelelően, illetve az említett rendelet 6. cikkének (1) bekezdése alapján meghatározott jó mezőgazdasági és ökológiai állapottal kapcsolatos minimumkövetelményeknek megfelelően kell előállítani.

(7) A Bizottság kétévente jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a (2)-(5) bekezdésben említett fenntarthatósági kritériumoknak való megfelelés, valamint a talaj, a víz és a levegő védelme érdekében hozott nemzeti intézkedésekről minden olyan harmadik országra és tagállamra vonatkozóan, amelyből jelentős mennyiségű, a Közösségben felhasznált bioüzemanyag vagy bioüzemanyagokhoz szükséges nyersanyag származik. Az első jelentést 2012-ben kell benyújtani.

A Bizottság kétévente jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak arról, hogy milyen hatással van a bioüzemanyag iránti fokozott kereslet a társadalmi fenntarthatóságra a Közösségben és a harmadik országokban, milyen hatással van a Közösség bioüzemanyag-politikája az elérhető árú élelmiszereknek különösen a fejlődő országok lakossága számára történő rendelkezésre állására, továbbá a szélesebb értelemben vett fejlesztési kérdésekről. A jelentéseknek ki kell térniük a földhasználati jogok tiszteletben tartására. Minden olyan harmadik országra és tagállamra vonatkozóan, amelyből jelentős mennyiségű, a Közösségben felhasznált bioüzemanyagokhoz szükséges nyersanyag származik, tartalmazniuk kell azt, hogy az adott ország megerősítette és végrehajtotta-e a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) valamennyi alábbi egyezményét:

- Egyezmény a kényszer- vagy kötelező munkáról (No 29),

- Egyezmény az egyesülési szabadságról és a szervezkedési jog védelméről (No 87),

- Egyezmény a szervezkedési jog és a kollektív tárgyalási jog elveinek alkalmazásáról (No 98),

- Egyezmény a férfi és női munkaerőnek egyenlő értékű munka esetén járó egyenlő díjazása tárgyában (No 100),

- Egyezmény a kényszermunka felszámolásáról (No 105),

- Egyezmény a hátrányos megkülönböztetésről (foglalkoztatás és foglalkozás) (No 111),

- Egyezmény a foglalkoztatás alsó korhatáráról (No 138),

- Egyezmény a gyermekmunka legrosszabb formáinak betiltásáról és a felszámolására irányuló azonnali lépésekről (No 182).

Az említett jelentéseknek minden olyan harmadik országra és tagállamra vonatkozóan, amelyből jelentős mennyiségű, a Közösségben felhasznált bioüzemanyagokhoz szükséges nyersanyag származik, tartalmazniuk kell azt, hogy az adott ország megerősítette és végrehajtotta-e:

- a biológiai biztonságról szóló carthagenai jegyzőkönyvet,

- a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezményt.

Az első jelentést 2012-ben kell benyújtani. A Bizottság adott esetben korrekciós intézkedéseket javasol, nevezetesen akkor, ha bizonyítható, hogy a bioüzemanyag-előállítás jelentős hatást gyakorol az élelmiszerek árára.

(8) Az e cikknek megfelelően nyert bioüzemanyagoknak az (1) bekezdésben említett célok alkalmazásában való figyelembevételét a tagállamok más fenntarthatósági indokok alapján nem utasíthatják el.

7c. cikk

A bioüzemanyagokra vonatkozó fenntarthatósági kritériumoknak való megfelelés ellenőrzése

(1) Amennyiben a bioüzemanyagokat a 7a. cikk alkalmazásában figyelembe veszik, a tagállamoknak elő kell írniuk a gazdasági szereplők számára annak bizonyítását, hogy a 7b. cikk (2)-(5) bekezdésében meghatározott fenntarthatósági kritériumok teljesültek. Ebből a célból a gazdasági szereplők számára tömegmérleg-rendszer alkalmazását kell előírni, amely:

a) megengedi az eltérő fenntarthatósági jellemzőkkel rendelkező nyersanyag-szállítmányok vagy bioüzemanyagok összekeverését;

b) előírja, hogy a fenntarthatósági jellemzőkkel kapcsolatos információk és az a) pontban említett szállítmányok mérete a keverékhez rendelve megmaradjon; és

c) biztosítja, hogy a keverékből kivett minden szállítmány összege azonos fenntarthatósági jellemzőkkel kerüljön leírásra és ugyanolyan mennyiségben, mint a keverékhez adott összes szállítmány összege.

(2) A Bizottság 2010-ben és 2012-ben jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az (1) bekezdésben leírt tömegmérleg ellenőrzési módszer működéséről és annak lehetőségéről, hogy néhány vagy az összes nyersanyag- vagy bioüzemanyag-típussal kapcsolatban más ellenőrzési módszereket engedélyezzenek. Az értékelés során a Bizottság olyan ellenőrzési módszerek alkalmazását mérlegeli, amelyek keretében a fenntarthatósági jellemzőkkel kapcsolatos információkat nem szükséges fizikailag az egyes szállítmányokhoz vagy keverékekhez rendelni. Az értékelés során figyelmet kell fordítani arra, hogy az ellenőrzési rendszer integritását és hatékonyságát az ipar indokolatlanul nagy terhelése nélkül kell biztosítani. A jelentéshez adott esetben mellékelik az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak címzett, egyéb ellenőrzési módszerek engedélyezéséről szóló javaslatokat.

(3) A tagállamok intézkedéseket hoznak annak érdekében, hogy a gazdasági szereplők megbízható információkat nyújtsanak be, és kérésre a tagállam rendelkezésére bocsássák az információk előállításához használt adatokat. A tagállamok előírják a gazdasági szereplők számára, hogy az általuk benyújtott információk tekintetében dolgozzák ki a független audit megfelelő normáit, és mellékeljék az audit elvégzésével kapcsolatos bizonyítékokat. Az audit során meg kell vizsgálni, hogy a gazdasági szereplők által használt rendszerek pontosak, megbízhatóak és kizárják a csalás lehetőségét. Értékelni kell továbbá a mintavétel gyakoriságát és módszerét, valamint az adatok megbízhatóságát.

Az első albekezdésben említett információk magukban foglalják különösen a 7b. cikk (2)-(5) bekezdésében említett fenntarthatósági kritériumoknak való megfelelésre, a talaj, a víz és a levegő védelme, a degradálódott földterületek helyreállítása, a vízhiánnyal küzdő területeken a túlzott vízfogyasztás elkerülése érdekében foganatosított intézkedéseket, továbbá a 7b. cikk (7) bekezdésének második albekezdésében említett elemek figyelembevétele érdekében foganatosított intézkedésekre vonatkozó megfelelő és releváns információkat.

A Bizottság az e bekezdés első két albekezdésében említett megfelelő és lényeges információk jegyzékének összeállítása céljából végrehajtási jogi aktusokat fogad el a 11. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban. Így a Bizottság elsősorban azt biztosítja, hogy ezen adatszolgáltatás ne jelentsen túlzott adminisztratív terhet általában a gazdasági szereplők és a mezőgazdasági kistermelők, termelői szervezetek és szövetkezetek számára.

Az ebben a bekezdésben megállapított kötelezettségek a Közösségen belül előállított és Közösségbe importált bioüzemanyagokra is vonatkoznak.

A tagállamok összesített formában benyújtják a Bizottság részére az e bekezdés első albekezdésében említett adatokat, amelyeket a Bizottság a 2009/28/EK irányelv 24. cikkében említett átláthatósági platformon összefoglalva, a kereskedelmi szempontból érzékeny adatok titkosságának megőrzésével közzétesz.

(4) A Közösség törekszik arra, hogy a harmadik országokkal olyan két- vagy többoldalú megállapodásokat kössön, amelyek a fenntarthatósági kritériumokra vonatkozóan az ezen irányelvben foglaltaknak megfelelő rendelkezéseket tartalmaznak. Amennyiben a Közösség olyan megállapodásokat kötött, amelyek a 7b. cikk (2)-(5) bekezdésében megállapított fenntarthatósági kritériumok hatálya alá tartozó kérdésekre vonatkozó rendelkezéseket tartalmaznak, a Bizottság határozhat úgy, hogy ezek a megállapodások bizonyítják, hogy az említett országokban termelt nyersanyagokból előállított bioüzemanyagok megfelelnek a szóban forgó fenntarthatósági kritériumoknak. E megállapodások megkötése során kellő figyelmet kell fordítani az olyan területek megőrzése céljából hozott intézkedésekre, amelyek kritikus helyzetben alapökoszisztémáknak nyújtanak segítséget (mint például a vízgyűjtővédelem, eróziógátlás), a talaj, a víz és a levegő védelme, a talajhasználat közvetett megváltoztatása, a degradálódott földterületek helyreállítása, valamint a vízhiánnyal küzdő területeken a túlzott vízfogyasztás elkerülése érdekében hozott intézkedésekre, és a 7b. cikk (7) bekezdésének második albekezdésében említett kérdésekre.

A Bizottság határozhat úgy, hogy a biomasszatermékek előállításával kapcsolatban szabványokat megállapító önkéntes nemzeti vagy nemzetközi rendszereknek a 7b. cikk (2) bekezdésének alkalmazásában pontos adatokat tartalmaznak, vagy bizonyítják, hogy a bioüzemanyag-szállítmányok megfelelnek a 7b. cikk (3) és (5) bekezdésében meghatározott fenntarthatósági kritériumoknak. A Bizottság határozhat úgy, hogy e rendszereknek pontos adatokat kell tartalmazniuk azon információk alkalmazásában, amelyek az olyan területek megőrzése céljából hozott intézkedésekre vonatkoznak, amelyek kritikus helyzetben alapökoszisztémáknak nyújtanak segítséget (mint például a vízgyűjtővédelem, eróziógátlás), ezenkívül a talaj, a víz és a levegő védelme, a talajhasználat közvetett megváltoztatása, a degradálódott földterületek helyreállítása, valamint a vízhiánnyal küzdő területeken a túlzott vízfogyasztás elkerülése érdekében hozott intézkedésekre és a 7b. cikk (7) bekezdésének második albekezdésében említett kérdésekre vonatkoznak. A Bizottság a 7b. cikk (3) bekezdése b) pontja ii. alpontjának alkalmazásában elismerheti a ritka vagy veszélyeztetett ökoszisztémák vagy fajok védelmére kijelölt, nemzetközi megállapodások által elismert területeket vagy azokat a területeket is, amelyek kormányközi szervezetek vagy a Nemzetközi Természetvédelmi Unió által készített jegyzékekben szerepelnek.

A Bizottság határozhat úgy, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátásában jelentkező csökkenés mérésére létrehozott önkéntes nemzeti vagy nemzetközi rendszerek a 7b. cikk (2) bekezdésének alkalmazásában pontos adatokat tartalmaznak.

A Bizottság határozhat úgy, hogy a súlyosan degradálódott vagy erősen szennyezett földterületek javítását célzó nemzeti vagy regionális helyreállítási programok hatálya alá tartozó földterületek teljesítik a IV. melléklet C. részének 9. pontjában említett kritériumokat.

(5) A Bizottság a (4) bekezdés alapján kizárólag akkor fogad el határozatot, ha a szóban forgó megállapodás vagy rendszer megfelel a megbízhatóság, az átláthatóság és a független audit tekintetében támasztott megfelelő normáknak. Az üvegházhatásúgáz-megtakarítás mérésére létrehozott rendszereknek meg kell továbbá felelniük a IV. mellékletben meghatározott módszertani követelményeknek. A 7b. cikk (3) bekezdése b) pontjának ii. alpontjában említett, a biológiai sokféleség szempontjából nagy értéket képviselő területek esetében az ilyen területek jegyzékének meg kell felelniük az objektivitási normáknak, összhangban kell állniuk a nemzetközileg elismert normákkal, és megfelelő fellebbezési eljárásokat kell lehetővé tenniük.

A (4) bekezdésben említett önkéntes rendszerek (a továbbiakban: önkéntes rendszerek) rendszeresen, évente legalább egyszer közzéteszik a független auditot végző tanúsító szervek jegyzékét, feltüntetve, hogy az egyes tanúsító szerveket mely szervezet vagy nemzeti hatóság ismerte el, illetve hogy azok mely szervezet vagy nemzeti hatóság ellenőrzése alatt állnak.

Elsősorban a csalás megelőzése érdekében a Bizottság kockázatértékelés, illetve az e cikk (6) bekezdésének második albekezdésében említett jelentések alapján pontosan meghatározhatja a független auditra vonatkozó előírásokat, és ezen előírások alkalmazását kötelezővé teheti valamennyi önkéntes rendszer vonatkozásában. Ezt a 11. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében elfogadott végrehajtási jogi aktusok révén kell megvalósítani. Ezekben a végrehajtási jogi aktusokban a Bizottság meghatározza, hogy az önkéntes rendszereknek milyen határidőn belül kell az előírásokat végrehajtaniuk. A Bizottság hatályon kívül helyezheti az önkéntes rendszerek elismerésére vonatkozóan hozott határozatokat, amennyiben a szóban forgó önkéntes rendszerek az előirányzott határidőn belül nem teljesítik ezeket az előírásokat.

(6) Az e cikk (4) bekezdése alapján meghozott határozatokat a 11. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban kell elfogadni. Az ilyen határozatok érvényességének időtartama legfeljebb öt év.

A Bizottságnak elő kell írnia, hogy az önkéntes rendszerek közül azoknak, amelyekre vonatkozóan a (4) bekezdés alapján határozatot hoztak, 2016. október 6-ig és azt követően évente, minden év április 30-ig egy, az e bekezdés harmadik albekezdésében meghatározott szempontok mindegyikére kiterjedő jelentést kell benyújtaniuk a Bizottság számára. A jelentésnek általában az előző naptári évre kell kiterjednie. Az első jelentésnek 2015. szeptember 9-ét követő legalább hat hónapos időszakra kell kiterjednie. A jelentéstételi kötelezettség csak azokra az önkéntes rendszerekre vonatkozik, amelyek legalább 12 hónapja működnek.

A Bizottság 2017. április 6-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyben elemzi az e bekezdés második albekezdésében említett jelentéseket, és áttekinti azoknak a (4) bekezdésben említett megállapodásoknak vagy azoknak az önkéntes rendszereknek a működését, amelyekre vonatkozóan e cikkel összhangban határozatot hoztak, valamint meghatározza a legjobb gyakorlatokat. A jelentésnek a rendelkezésre álló legjobb információkon - így többek között az érdekelt felekkel folytatott konzultációkból származó információkon -, továbbá az érintett megállapodások vagy rendszerek alkalmazása során szerzett gyakorlati tapasztalatokon kell alapulnia. A jelentésben a következőket kell elemezni:

általánosságban:

a) az auditok függetlensége, módja és gyakorisága az e követelmények kapcsán a Bizottság által a szóban forgó önkéntes rendszer elfogadásáról szóló dokumentációban megfogalmazottakkal, valamint az ágazati legjobb gyakorlattal kapcsolatban;

b) az előírásoknak való nem megfelelés feltárására és kezelésére szolgáló módszerek hozzáférhetősége, az e módszerek alkalmazásában szerzett tapasztalatok és e módszerek alkalmazásának átláthatósága, különös tekintettel a rendszer tagjai részéről elkövetett - vélt vagy valós - súlyos jogsértésekkel kapcsolatos helyzetek kezelésére;

c) átláthatóság, különösen a rendszer hozzáférhetőségével kapcsolatban, az alapanyagok származási országaiban és régióiban használt nyelveken elkészült fordítások elérhetősége, a tanúsítvánnyal rendelkező üzemeltetők és a vonatkozó tanúsítványok listájának hozzáférhetősége és az audit jelentések hozzáférhetősége;

d) az érdekelt felek bevonása, különös tekintettel a határozathozatalt megelőzően az őslakos és helyi közösségekkel a rendszer kidolgozása és felülvizsgálata és az auditok során folytatott konzultációra, valamint az általuk tett észrevételekre adott válaszokra;

e) a rendszer általános megbízhatósága, különösen az ellenőrök és a rendszer megfelelő szerveinek akkreditálására, képesítésére és függetlenségére vonatkozó szabályok fényében;

f) a rendszer piaci aktualizálása, tanúsítvánnyal ellátott alapanyagok és bioüzemanyagok mennyisége származási országonként és típusonként, a résztvevők száma;

g) a fenntarthatósági kritériumoknak való megfelelésről a rendszer által a tag(ok)nak nyújtott igazolások nyomon követésére szolgáló olyan mechanizmus végrehajtásának egyszerűsége és hatékonysága, amely a csalárd tevékenységek megelőzésének eszközéül szolgál, különös tekintettel a vélt csalás, illetve adott esetben egyéb szabálytalanság felfedésére, kezelésére és nyomon követésére, valamint adott esetben a felfedett csalások és szabálytalanságok eseteinek számára;

és különösen:

h) lehetőségek arra, hogy a szervezeteket felhatalmazzák arra, hogy a tanúsító szerveket elismerjék és ellenőrizzék;

i) a tanúsító szervek elismerésének és akkreditációjának feltételei;

j) a tanúsító szervek ellenőrzésének szabályai;

k) a legjobb gyakorlatok előmozdításának vagy további javításának módjai.

A tagállamok a nemzeti rendszerüket bejelenthetik a Bizottságnak. A Bizottság e rendszereket elsőbbséggel értékeli. Az ily módon bejelentett nemzeti rendszerek az ezen irányelv által meghatározott feltételeknek való megfelelésére vonatkozó határozatot - a bioüzemanyagokra vonatkozó fenntarthatósági kritériumok teljesülésének ellenőrzésére szolgáló rendszerek kölcsönös két- és többoldalú elismerésének a megkönnyítése érdekében - a 11. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban kell elfogadni. Amennyiben a határozat kedvező, az e cikkel összhangban létrehozott rendszerek a 7b. cikk (2)-(5) bekezdésében meghatározott fenntarthatósági kritériumok teljesülésének ellenőrzését illetően nem utasíthatják el az adott tagállam rendszereinek kölcsönös elismerését.

(7) Ha egy gazdasági szereplő a (4) bekezdés alapján hozott határozat tárgyát képező megállapodásnak vagy rendszernek megfelelően nyert bizonyítékokat vagy adatokat szolgáltat, a határozat által érintett mértékben a tagállam nem kötelezheti az adatszolgáltatót arra, hogy további bizonyítékokkal igazolja a 7b. cikk (2)-(5) bekezdésében meghatározott fenntarthatósági kritériumoknak való megfelelést, sem pedig arra, hogy információkat szolgáltasson az e cikk (3) bekezdésének második albekezdésében említett intézkedésekről.

(8) Valamely tagállam kérelmére vagy saját kezdeményezése alapján a Bizottság megvizsgálja valamely bioüzemanyag-forrás tekintetében a 7b. cikk alkalmazását, és a kérelem beérkezésétől számított hat hónapon belül - a 11. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban - határozatot hoz arról, hogy az érintett tagállam a szóban forgó forrásból származó bioüzemanyagot figyelembe veheti-e a 7a. cikk alkalmazásában.

(9) A Bizottság legkésőbb 2012. december 31-ig jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az alábbiakról:

a) a fenntarthatósági kritériumokkal kapcsolatos adatszolgáltatási rendszer hatékonysága; és

b) annak kérdése, hogy - a legújabb tudományos eredmények és a Közösség nemzetközi kötelezettségeinek figyelembevételével - megvalósítható és célszerű-e kötelező jellegű levegő-, talaj- és vízvédelmi előírások bevezetése.

A Bizottság adott esetben korrekciós intézkedéseket is javasol.

7d. cikk

A bioüzemanyagok teljes életciklusra számított üvegházhatású gázkibocsátásának kiszámítása

(1) A 7a. cikk és a 7b. cikk (2) bekezdésének alkalmazásában egy adott bioüzemanyag teljes életciklusra vonatkozó üvegházhatásúgáz-kibocsátását az alábbiak szerint kell kiszámítani:

a) ha a IV. melléklet A. vagy B. része tartalmazza az adott bioüzemanyag-előállítási módra vonatkozó üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkenés alapértelmezett értékét, és a IV. melléklet C. részének 7. pontja szerint e bioüzemanyagokra vonatkozóan kiszámított el érték nulla vagy annál kisebb: akkor ennek az alapértelmezett értéknek az alkalmazásával;

b) a IV. melléklet C. részében meghatározott módszernek megfelelően kiszámított tényleges érték alkalmazásával; vagy

c) a IV. melléklet C. részének 1. pontjában említett képlet tényezőinek összegeként kiszámított érték alkalmazásával, ahol egyes tényezők esetében a IV. melléklet D. vagy E. részében szereplő diszaggregált alapértelmezett értékek, az összes többi tényező esetében pedig a IV. melléklet C. részében meghatározott módszernek megfelelően kiszámított tényleges értékek alkalmazhatók.

(2) A tagállamok legkésőbb 2010. március 31-ig jelentést nyújtanak be a Bizottságnak, amely tartalmazza a statisztikai célú területi egységek nómenklatúrájának (NUTS) létrehozásáról szóló, 2003. május 26-i 1059/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 21 ) értelmében a statisztikai célú területi egységek nómenklatúrájában (a továbbiakban: NUTS) 2. szintű vagy annál diszaggregáltabb NUTS-szinthez tartozó, területükön található azon földterületek listáját, amelyek esetében a mezőgazdasági nyersanyagok termeléséből származó, jellemző üvegházhatásúgáz-kibocsátás várhatóan alacsonyabb lesz az ezen irányelv IV. melléklete D. részének "a termelésre vonatkozó diszaggregált értékek" címe alapján bejelentett kibocsátásoknál vagy megegyezik azokkal; a jelentést ki kell egészíteni a lista összeállításához alkalmazott módszer és adatok leírásával. A módszernek figyelembe kell vennie a talaj jellemzőit, az éghajlatot és a várt nyersanyaghozamokat.

(3) A tagállamok a (2) bekezdésben említett jelentésekben, az Unión kívüli területek pedig a (2) bekezdésben említettekkel egyenértékű és az illetékes szervek által készített jelentésekben tájékoztathatják a Bizottságot a mezőgazdasági nyersanyagok termesztéséből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátás jellemző mértékéről.

(4) A Bizottság - a 11. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban elfogadott végrehajtási jogi aktus útján - megállapíthatja, hogy az e cikk (3) bekezdésében említett jelentések pontos adatokat tartalmaznak az említett területeken szokványos bioüzemanyag-alapanyagok termesztéséből eredő üvegházhatásúgáz-kibocsátás mértékének meghatározására, a 7b. cikk (2) bekezdésében említett célok vonatkozásában.

(5) A Bizottság legkésőbb 2012. december 31-ig, majd ezt követően kétévente jelentést készít és tesz közzé a IV. melléklet B. és E. részében szereplő becsült jellemző és alapértelmezett értékekről, különös figyelmet fordítva a közlekedésből és a feldolgozásból származó üvegházhatásúgáz-kibocsátásra.

Amennyiben az első albekezdésben említett jelentésekben foglaltak azt jelzik, hogy a IV. melléklet B. és E. részében szereplő becsült jellemző és alapértelmezett értékeket a legfrissebb tudományos eredmények alapján esetleg ki kell igazítani, a Bizottság adott esetben jogalkotási javaslatot nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

(7) A Bizottság rendszeresen felülvizsgálja a IV. mellékletet azzal a céllal, hogy - amennyiben indokolt - beillessze az ugyanezen vagy más nyersanyagok esetében alkalmazandó, további bioüzemanyag-előállítási módokra vonatkozó értékeket. A felülvizsgálat során mérlegeli a IV. mellékelt C. részében meghatározott módszertan módosítását is, különösen az alábbiak tekintetében:

- a hulladékok és a maradékanyagok számításba vételének módszere,

- a társtermékek számításba vételének módszere,

- a kogeneráció számításba vételének módszere, valamint

- a mezőgazdasági haszonnövény-maradványok társtermékként való elismerése.

A hulladék növényi vagy állati eredetű olajból készült biodízelre vonatkozó alapértelmezett értékeket a lehető leghamarabb felül kell vizsgálni. Amennyiben a felülvizsgálat eredményeként a Bizottság azt állapítja meg, hogy a IV. mellékletet ki kell egészíteni, a Bizottság felhatalmazást kap a 10a. cikk szerinti, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására, a IV. melléklet A., B., D. és E. részében szereplő, becsült jellemző és alapértelmezett értékek kiegészítése - de nem törlése vagy módosítása - tekintetében, azon bioüzemanyag-előállítási módok vonatkozásában, amelyekre vonatkozóan az említett melléklet még nem tartalmaz konkrét értékeket.

Az alapértelmezett értékek IV. mellékletben szereplő listájának módosítása vagy kiegészítése során a következő szabályok betartásával kell eljárni:

a) ha egy tényezőnek a teljes kibocsátáshoz való hozzájárulása kicsi, vagy ha a változás csekély, illetve ha a tényleges értékek megállapítása túlságosan költséges volna vagy nehézségekkel járna, az alapértelmezett értékek a normál termelési eljárásokra jellemző alapértelmezett értékek;

b) minden más esetben az alapértelmezett értékeket óvatosan kell megállapítani a normál termelési eljárásokhoz képest.

(8) Amennyiben az a IV. melléklet C. része 9. pontja egységes alkalmazásának biztosítása érdekében szükséges, a Bizottság részletes műszaki előírásokat és fogalommeghatározásokat megállapító végrehajtási jogi aktusokat fogadhat el. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 11. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

7e. cikk

A bioüzemanyagok fenntarthatóságára vonatkozó végrehajtási intézkedések és jelentések

(1) Az ezen irányelv 7b. cikke (3) bekezdésének második albekezdésében, 7c. cikke (3) bekezdésének harmadik albekezdésében, 7c. cikke (6) bekezdésében, 7c. cikke (8) bekezdésében, 7d. cikke (5) bekezdésében, 7d. cikke (7) bekezdésének első albekezdésében és 7d. cikke (8) bekezdésében említett végrehajtási intézkedések teljes mértékben figyelembe veszik a 2009/28/EK irányelv céljait.

(2) A Bizottság által az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak benyújtandó, a 7b. cikk (7) bekezdésében, a 7c. cikk (2) bekezdésében, a 7c. cikk (9) bekezdésében, 7d. cikk (4) és (5) bekezdésében említett jelentéseket, valamint a 7c. cikk (3) bekezdése első és ötödik albekezdésének és a 7d. cikk (2) bekezdésének értelmében előterjesztett jelentéseket és információkat a 2009/28/EK irányelv és ezen irányelv alkalmazásában készítik és küldik el.

8. cikk

Ellenőrzés és jelentés

(1) A tagállamok a benzin esetében az I., a dízelüzemanyagok esetében pedig a II. mellékletben említett analitikai módszerek alapján figyelemmel kísérik a 3. és a 4. cikkben foglalt követelmények betartását.

(2) A tagállamok a tüzelőanyag minőségének ellenőrzésére szolgáló rendszert alakítanak ki a vonatkozó európai szabványban meghatározott követelményekkel összhangban. Eltérő tüzelőanyagminőség-ellenőrzési rendszer használata abban az esetben engedélyezhető, ha a szóban forgó rendszer azonos megbízhatóságú eredményeket biztosít.

(3) A tagállamok minden év augusztus 31-ig benyújtják az előző naptári évre vonatkozó nemzeti üzemanyag-minőségi adatokról szóló jelentést. A Bizottság egy, a 11. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban elfogadott végrehajtási jogi aktus révén egységes mintát dolgoz ki a nemzeti üzemanyag-minőségi adatok összesítésének a benyújtására. Az első jelentést 2002. június 30-ig kell benyújtani. 2004. január 1-jétől a jelentés formátumának meg kell felelnie a vonatkozó európai szabványban meghatározott formátumnak. Ezenkívül a tagállamok jelentést készítenek a területükön forgalmazott benzin és dízelüzemanyagok teljes mennyiségéről, valamint a legfeljebb 10 mg/kg kéntartalmú ólmozatlan benzin- és dízelüzemanyagok forgalmazott mennyiségéről. A tagállamok éves jelentést készítenek továbbá a területükön forgalmazott, legfeljebb 10 mg/kg kéntartalmú benzin és dízelüzemanyagok földrajzilag megfelelően kiegyensúlyozott eloszlásban való hozzáférhetőségéről.

(4) A Bizottság biztosítja, hogy a (3) bekezdésnek megfelelően benyújtott információk a megfelelő módon késedelem nélkül elérhetővé váljanak. A Bizottság évente - első alkalommal 2003. december 31-éig - közzéteszi a különböző tagállamokban forgalmazott tüzelőanyagok tényleges minőségéről és a legfeljebb 10 mg/kg kéntartalmú tüzelőanyagok földrajzi megoszlásáról szóló jelentést annak érdekében, hogy áttekintést adjon az egyes tagállamokban forgalmazott tüzelőanyagok minőségére vonatkozó adatokról.

8a. cikk

Fémtartalmú adalékok

(1) A Bizottság felmérést végez a fémtartalmú adalékok tüzelőanyagokban történő felhasználásából származó egészségügyi és környezeti kockázatokról, és e célból vizsgálati módszert dolgoz ki. Következtetéseit legkésőbb 2012. december 31-ig benyújtja az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

(2) Az (1) bekezdésben hivatkozott vizsgálati módszerek kidolgozásáig a tüzelőanyagok metilciklopentadienil-mangán-trikarbonil (MMT) tartalmát 2011. január 1-től literenként 6 mg mangánkoncentrációra kell korlátozni. 2014. január 1-től a határérték 2 mg mangán literenként.

(3) Az (1) bekezdésben említett vizsgálati módszer alkalmazásával végzett értékelés fényében az Európai Parlament és a Tanács - a Bizottság jogalkotási javaslata alapján - felülvizsgálhatja a tüzelőanyagok MMT-tartalmára vonatkozóan a (2) bekezdésben meghatározott korlátozást.

(4) A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a tüzelőanyag fémtartalmú adalék tartalmára vonatkozó címke láthatóan megjelenjen mindazon helyeken, ahol fémtartalmú adalékokat tartalmazó tüzelőanyagok kaphatók.

(5) A címke a következő szöveget tartalmazza: "Fémtartalmú adalékot tartalmaz".

(6) A címkét jól láthatóan a tüzelőanyag típusát jelző tájékoztatás helyére kell erősíteni. A címke méretének és betűtípusának jól láthatónak és könnyen olvashatónak kell lennie.

9. cikk

Jelentéstétel

(1) A Bizottság 2012. december 31-ig, majd azt követően háromévente jelentést nyújt be és indokolt esetben ezen irányelv módosítására irányuló javaslatot terjeszt elő az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. A jelentés különösen a következőket veszi figyelembe:

a) a gépjármű-technológiák alkalmazását és fejlődését, különös tekintettel a benzin és a dízelolaj megengedett maximális bioüzemanyag-tartalom határérték növelésének megvalósíthatóságáról és a 3. cikk (3) bekezdésében említett időpont felülvizsgálatának szükségességét;

b) a közúti közlekedés járműveiből származó CO2-kibocsátás mérséklésére irányuló közösségi politikát;

c) a II. mellékletben szereplő követelményeknek és különösen a többgyűrűs aromás szénhidrogénekre vonatkozó határértéknek a nem közúti gépjárművekre (a belvízi hajókat is beleértve), mezőgazdasági és erdészeti traktorokra és kedvtelési célú vízi járművekre történő alkalmazásának lehetőségét;

d) a tüzelőanyagokhoz adagolt detergensek alkalmazásának terjedését;

e) az MMT-től eltérő fémtartalmú adalékok tüzelőanyagokban való alkalmazását;

f) a benzinben és a dízelolaj előállításához használt komponensek teljes mennyiségét, figyelembe véve a környezetvédelemmel kapcsolatos közösségi jogszabályokat, ideértve avízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2000. október 23-i 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet ( 22 ) és az ahhoz kapcsolódó irányelveket is;

g) az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére vonatkozó, a 7a. cikk (2) bekezdésében foglalt célérték kibocsátáskereskedelmi rendszerre gyakorolt hatásait;

h) a 2. cikk (6) és (7) bekezdése, valamint a 7a. cikk (2) bekezdése b) pontja kiigazításának lehetséges szükségességét az üvegházhatású gázok 2020-ra történő legfeljebb 10 %-os csökkentésére vonatkozó célérték eléréséhez való lehetséges hozzájárulás értékelése céljából. Az értékelés szempontjainak a tüzelőanyagokból és energiából származó, teljes életciklusra és energiaegységenként számított üvegházhatású gázkibocsátás Közösségen belüli csökkentésének lehetőségén kell alapulniuk, figyelembe véve a környezet szempontjából biztonságos CO2-kivonási és -tárolási technológiák és az elektromos járművek terén elért előrelépéseket, valamint az ilyen kibocsátáscsökkentési módszerek 7a. cikk (2) bekezdés b) pontjában hivatkozott költséghatékonyságát;

i) a forgalmazókra vonatkozó, a teljes életciklusra és energiaegységenként számított üvegházhatásúgáz-kibocsátásnak a 7a. cikk (5) bekezdése b) pontjában említett, tüzelőanyagokra vonatkozó alapkövetelményekhez képest 2 %-kal történő csökkentésére irányuló további intézkedések bevezetésének lehetőségét a Kiotói Jegyzőkönyv tiszta fejlesztési mechanizmusa szerint vásárolt kibocsátási egységeknek az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról szóló 2003/87/EK irányelvben meghatározott feltételeknek megfelelő felhasználása révén, az üvegházhatású gázoknak a 7a. cikk (2) bekezdés c) pontjában hivatkozott 2020-ra történő legfeljebb 10 %-os csökkentésére vonatkozó célérték eléréséhez való lehetséges hozzájárulások további értékelése céljából;

j) a benzin esetében a nyári időszak során engedélyezett maximális gőznyomás 60 kPa alatti értékre történő csökkentésének frissített költség-haszon elemzését és hatásvizsgálatát;

k) az előállítási módokat, a forgalmazott mennyiségeket és a teljes életciklusra és energiaegységre számított üvegházhatásúgáz-kibocsátást, ideértve az Unióban fogyasztott bioüzemanyagoknak az V. melléklet szerinti, a földhasználat közvetett megváltozásából eredő gázkibocsátás becsült előzetes középértékeit és az e becslésekhez tartozó, az érzékenységi elemzés alapján megállapított tartományt. A Bizottság közzéteszi a földhasználat közvetett megváltozásából eredő gázkibocsátás becsült előzetes középértékeit, valamint az e becslésekhez tartozó, az érzékenységi elemzés alapján megállapított tartományra vonatkozó adatokat.

(2) Legkésőbb 2014-ben a Bizottság jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a 7a. cikkben hivatkozott, az üvegházhatású gázok 2020-ig történő csökkentésére vonatkozó célérték megvalósulásáról, figyelembe véve, hogy e célértéknek összhangban kell lennie a 2009/28/EK irányelv 3. cikke (3) bekezdésében hivatkozott célértékkel a közlekedés területén a megújuló energiaforrásokból előállított energia tekintetében az irányelv 23. cikke (8) bekezdésében és 23. cikke (9) bekezdésében hivatkozott jelentések fényében.

Adott esetben a Bizottság a jelentéséhez a célérték módosítására vonatkozó javaslatot csatol.

9a. cikk

Szankciók

A tagállamok határozzák meg az ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó szankciókat. A meghatározott szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.

10. cikk

Az engedélyezett analitikai módszerek és a gőznyomás engedélyezett eltérése kiigazítására szolgáló eljárás

(1) A Bizottság felhatalmazást kap, hogy a 10a. cikknek megfelelően, az engedélyezett analitikai módszerek kiigazításához szükséges mértékben felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az I. és a II. mellékletben említett európai szabványok felülvizsgálataival való összhang biztosítása érdekében. A Bizottság felhatalmazást kap továbbá arra, hogy a 10a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el annak érdekében, hogy a benzinek etanoltartalmára vonatkozóan a III. mellékletben kPa-ban kifejezett gőznyomás megengedett eltérését a 3. cikk (4) bekezdésének első albekezdésében meghatározott határértéken belül kiigazítsa. Ezek a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok nem érinthetik a 3. cikk (4) bekezdése alapján megadott eltéréseket.

(2) Az ilyen hozzáigazítás nem eredményezheti az ebben az irányelvben megállapított határértékek bármilyen közvetlen vagy közvetett módosítását vagy bármilyen változást azok alkalmazásának időpontjában.

10a. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1) A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek mellett felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására.

(2) A Bizottságnak a 7a. cikk (6) bekezdésében, a 7d. cikk (7) bekezdésében és a 10. cikk (1) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazása ötéves időtartamra szól 2015. október 5-től kezdődő hatállyal.

(3) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 7a. cikk (6) bekezdésében, a 7d. cikk (7) bekezdésében és a 10. cikk (1) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot e jogi aktus elfogadásáról.

(5) A 7a. cikk (6) bekezdése, a 7d. cikk (7) bekezdése és a 10. cikk (1) bekezdése értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

11. cikk

Bizottsági eljárás

(1) A (2) bekezdésben említett esetek kivételével a Bizottságot az üzemanyagok minőségével foglalkozó bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 23 ) értelmében vett bizottság.

(2) A 7b., 7c. és 7d. cikkek alapján a bioüzemanyagok fenntarthatóságával kapcsolatos ügyekben a Bizottságot a 2009/28/EK irányelv 25. cikke (2) bekezdésében említett, a bioüzemanyagok és folyékony bio-energiahordozók fenntarthatóságával foglalkozó bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottság.

(3) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

Ha a bizottság nem nyilvánít véleményt, a Bizottság nem fogadhatja el a végrehajtási jogi aktus tervezetét, és a 182/2011/EU rendelet 5. cikke (4) bekezdésének harmadik albekezdését kell alkalmazni.

12. cikk

A benzin- és a dízelüzemanyagok minőségével kapcsolatos irányelvek hatályon kívül helyezése illetve módosítása

(1) A 85/210/EGK, 85/536/EGK és 87/441/EGK irányelv 2000. január 1-jétől hatályát veszti.

(2) A 93/12/EGK irányelv 2000. január 1-jétől módosul az 1. cikk (1) bekezdésének b) pontja és a 2. cikk (1) bekezdésének törlésével.

13. cikk

A nemzeti jogszabályokba történő átültetés

(1) A tagállamok elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb 1999. július 1-jéig megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

A tagállamok ezeket a rendelkezéseket 2000. január 1-jétől alkalmazzák.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok állapítják meg.

(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal az ezen irányelv alkalmazásával összefüggő törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseiket.

15. cikk

Az irányelv hatálybalépése

Ez az irányelv az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való kihirdetése napján lép hatályba.

16. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

I. MELLÉKLET

A KÜLSŐ GYÚJTÁSÚ MOTORRAL FELSZERELT JÁRMŰVEKBEN FELHASZNÁLT, FORGALOMBAN LÉVŐ TÜZELŐANYAGOK KÖRNYEZETVÉDELMI ELŐÍRÁSAI

Típus: Benzin

II. MELLÉKLET

A KOMPRESSZIÓS GYÚJTÁSÚ MOTOROKKAL FELSZERELT JÁRMŰVEKBEN FELHASZNÁLT, FORGALOMBAN LÉVŐ TÜZELŐANYAGOK KÖRNYEZETVÉDELMI ELŐÍRÁSAI

Típus: Dízelolaj

III. MELLÉKLET

A BIOETANOL-TARTALMÚ BENZINEK GŐZNYOMÁSÁNAK MEGENGEDETT ELTÉRÉSE BIOETHANOL

A táblázatban nem szereplő közbenső bioetanoltartalom-értékek esetén a gőznyomás megengedett eltérését lineáris interpolációval kell meghatározni a közvetlenül az adott közbenső bioetanol-tartalom alatt, illetőleg felett található bioetanol-tartalomhoz tartozó értékekből.

IV. MELLÉKLET

A BIOÜZEMANYAGOKBÓL SZÁRMAZÓ, TELJES ÉLETCIKLUSRA SZÁMÍTOTT ÜVEGHÁZHATÁSÚGÁZ-KIBOCSÁTÁS KISZÁMÍTÁSÁRA VONATKOZÓ SZABÁLYOK

A. Jellemző és alapértelmezett értékek a bioüzemanyagok esetében, ha azokat a földhasználat megváltozásából adódó nettó szénkibocsátás nélkül állítják elő

B. Becsült jellemző és alapértelmezett értékek az olyan jövőbeli bioüzemanyagok esetében, amelyek 2008 januárjában nem voltak vagy csak elhanyagolható mennyiségben voltak jelen a piacon, ha azokat a földhasználat megváltozásából adódó nettó szénkibocsátás nélkül állítják elő

C. Módszertan

1. A bioüzemanyagok előállítása és használata által kiváltott üvegházhatású gázkibocsátást a következők szerint kell kiszámítani: E = eec + el + ep + etd + eu - esca - eccs - eccr - eee , ahol: A gépek és berendezések gyártása során keletkező kibocsátásokat nem kell figyelembe venni.

E

=

az üzemanyag használata során keletkező összes kibocsátás;

eec

=

a nyersanyagok kitermelése vagy termesztése során keletkező kibocsátások;

el

=

a földhasználat megváltozása által okozott szénkészlet-változásokból eredő éves kibocsátások;

ep

=

a feldolgozás során keletkező kibocsátások;

etd

=

a szállítás és a disztribúció során keletkező kibocsátások;

eu

=

az üzemanyag használatából eredő kibocsátások;

esca

=

a jobb mezőgazdasági gazdálkodás révén a talaj szénmegkötő képességéből eredő kibocsátás-csökkentés;

eccs

=

a szén megkötéséből és geológiai tárolásából eredő kibocsátás-csökkentés;

eccr

=

a szén megkötéséből és helyettesítéséből eredő kibocsátás-csökkenés; és

eee

=

a kogenerációból származó villamosenergia-többletből eredő kibocsátás-csökkenés.

2.

A tüzelőanyagokból eredő üvegházhatású gázkibocsátást (E) az egy MJ tüzelőanyagra jutó CO2 grammjának egyenértékében kell kifejezni, gCO2eq/MJ.

3.

A 2. ponttól eltérve a gCO2eq/MJ-ban kiszámított értékeket ki lehet igazítani a hasznos üzem tekintetében a tüzelőanyagok között tapasztalható különbségek figyelembevétele érdekében, km/MJ-ban kifejezve. Ilyen kiigazításokra csak akkor van lehetőség, ha a hasznos üzem tekintetében fennálló különbségeket bizonyítékokkal alátámasztják.

4. A bioüzemanyagok használatából eredő, az üvegházhatású gázok kibocsátásában jelentkező csökkenést a következők szerint kell kiszámítani: CSÖKKENÉS = (EF - EB )/EF , ahol:

EB

=

a bioüzemanyagok használatából eredő összes kibocsátás; és

EF

=

a fosszilisüzemanyag-komparátor használatából eredő összes kibocsátás.

5. Az 1. pont alkalmazásában a CO2, N2O és CH4 üvegházhatású gázokat kell figyelembe venni. A CO2-egyenérték kiszámításához a fent említett gázokat a következő értékekkel kell figyelembe venni:

CO2

:

1

N2O

:

296

CH4

:

23

6.

A nyersanyagok kitermelése vagy termesztése során keletkező kibocsátásokba (eec), beletartoznak a kitermelés vagy a mezőgazdasági termesztési eljárások során keletkező kibocsátások; a nyersanyagok begyűjtése során keletkező kibocsátások; a hulladékokból és a szivárgásokból eredő kibocsátások; és a kinyeréshez vagy a termeléshez használt vegyszerek vagy egyéb termékek előállítása során keletkező kibocsátások. A nyersanyagtermelés vonatkozásában a szén-dioxid-megkötést nem kell figyelembe venni. Az olajkitermelést kísérő fáklyázásból származó üvegházhatásúgáz-kibocsátásnak a világ bármely pontján bekövetkező bizonyított csökkenését le kell vonni. A termesztésből eredő kibocsátásokra vonatkozó, a tényleges értékek használatának alternatíváját jelentő becslések kiszámíthatók az alapértelmezett értékek kiszámításánál figyelembe vett földrajzi területeknél kisebb területekre kiszámított átlagokból.

7. A földhasználat megváltozása által okozott szénkészlet-változásokból eredő éves kibocsátások (el) kiszámításához az összes kibocsátást egyenlően el kell osztani 20 évre. Az ilyen kibocsátások kiszámítása során a következő szabályt kell alkalmazni: el = (CSR - CSA) × 3,664 × 1/20 × 1/P - eB, ( 24 ) ahol:

el

=

a földhasználat megváltozása által okozott szénkészlet-változásokból eredő éves üvegházhatásúgáz-kibocsátások (a bioüzemanyagból származó, megajoule-ban megadott energia egy egységére jutó CO2-egyenérték tömegeként, grammban kifejezve). A "szántó" ( 25 ) és az "évelő növényekkel borított szántó" ( 26 ) egyazon földhasználatnak tekintendő;

CSR

=

a referencia-földhasználathoz tartozó területegységenkénti szénkészlet (a területegységre jutó szén tonnában kifejezett tömege, a talajt és a vegetációt egyaránt beleértve). A referencia-földhasználat a 2008. januári vagy - ha az későbbi - a nyersanyag előállítását 20 évvel megelőző földhasználat;

CSA

=

a tényleges földhasználathoz tartozó területegységenkénti szénkészlet (a területegységre jutó szén tonnában kifejezett tömege, a talajt és a vegetációt egyaránt beleértve). Azokban az esetekben, amikor a szénkészlet egy évnél hosszabb idő alatt halmozódik fel, a CSA értékét a 20 év elteltével vagy - ha az korábbi - a növény kifejlett állapotának elérésekor becsült területegységenkénti szénkészlet adja;

P

=

a növény produktivitása (a bioüzemanyagokból egységnyi területen évente előállított energia); valamint

eB

=

29 gCO2eq/MJ értékű bónusz olyan bioüzemanyagokra, amelyek esetében a biomasszát helyreállított degradálódott földterületről nyerik, és teljesülnek a 8. pontban előírt feltételek.

8.

A 29 gCO2eq/MJ értékű bónusz akkor adható meg, ha az adott földterületről bizonyítható, hogy:

a) 2008 januárjában nem állt mezőgazdasági vagy más célú használat alatt; és

b) az alábbi kategóriák valamelyikébe tartozik:

i. súlyosan degradálódott földterület, beleértve a korábban mezőgazdasági célra használt földterületeket is;

ii. erősen szennyezett földterület.

A 29 gCO2eq/MJ értékű bónusz a földterület mezőgazdasági használatra való átállításának időpontjától számított legfeljebb 10 évig érvényes, feltéve hogy az i. alpontba tartozó földterületek esetében biztosított a szénkészlet folyamatos növekedése és az erózió jelentős csökkentése, a ii. alpontba tartozó földterületek esetében pedig a talajszennyeződés mértéke csökken.

9.

A 8. pont b) alpontjában említett kategóriák meghatározása a következő:

a) "súlyosan degradálódott földterület": olyan földterület, amelynek esetében hosszabb időszak során jelentős szikesedés volt tapasztalható, vagy amelynek a szervesanyag-tartalma különösen alacsony, és súlyosan erodálódott;

b) "erősen szennyezett földterület": olyan földterület, amely a talajszennyeződés mértéke miatt élelmiszer- vagy takarmánytermelésre nem alkalmas.

Ide tartoznak azok a földterületek is, amelyekről a Bizottság a 7c. cikk (3) bekezdése negyedik albekezdésének megfelelően határozatot hozott.

10.

A 2009/28/EK irányelv V. melléklete C. részének 10. pontja értelmében elfogadott iránymutatások szolgálnak ezen irányelv alkalmazásában a talajban lévő szén-dioxid-készletek kiszámításának alapjául.

11.

A feldolgozás során keletkező kibocsátásokba (ep) beletartoznak maguk a feldolgozás során keletkező kibocsátások; a hulladékokból és a szivárgásokból eredő kibocsátások; és a feldolgozáshoz használt vegyszerek vagy egyéb termékek előállítása során keletkező kibocsátások.

A nem az üzemanyag-előállító üzemben előállított villamosenergia-fogyasztás elszámolásához ennek a villamos energiának az előállítására és elosztására jellemző üvegházhatásúgáz-kibocsátás-intenzitást úgy kell tekinteni, hogy az megegyezik az egy meghatározott régióban a villamos energia előállítására és elosztására jellemző átlagos kibocsátási intenzitással. E szabály alóli kivételként a termelők átlagértéket is alkalmazhatnak egy egyedi villamosenergia-előállító üzem esetében az ebben az üzemben megtermelt villamos energiára, ha ez az üzem nem csatlakozik a villamosenergia-hálózathoz.

12.

A szállítás és az elosztás során keletkező kibocsátásokba (etd) beletartoznak a nyersanyagok és a félkész anyagok szállítása és tárolása során keletkező kibocsátások és a késztermékek tárolása és elosztása során keletkező kibocsátások. A szállítás és az elosztás során keletkező, a 6. pont szerint figyelembe veendő kibocsátásokra ez a pont nem terjed ki.

13.

Az üzemanyag felhasználásából eredő kibocsátásokat (eu) a bioüzemanyagok esetében nullának kell tekinteni.

14.

A szén megkötéséből és geológiai tárolásából eredő kibocsátáscsökkenésbe (eccs) - amelyet az ep értékben még nem vettek figyelembe - csak azok a kibocsátott CO2 megkötésével és tárolásával elkerült kibocsátások számíthatók bele, amelyek közvetlenül összefüggnek az üzemanyag kitermelésével, szállításával, feldolgozásával és elosztásával.

15.

A szén megkötéséből és helyettesítéséből eredő kibocsátáscsökkenésbe (eccr) csak az olyan CO2-megkötéssel elkerült kibocsátások számíthatók bele, amelyek esetében a szén biomassza eredetű, és azt a fosszilis CO2 helyettesítésére használják kereskedelmi termékekben és szolgáltatásokban.

16.

A kogenerációból származó villamosenergia-többletből eredő kibocsátás-csökkenést (eee) csak az olyan üzemanyag-előállító rendszerek által termelt többlet villamos energia vonatkozásában lehet figyelembe venni, amelyek kogenerációs elven működnek, kivéve ha a kogenerációhoz használt üzemanyag a mezőgazdasági növényi maradványon kívüli társtermék. Ennek a többlet villamos energiának az elszámolásához a kogenerációs egység méretét úgy kell tekinteni, hogy az megegyezik az ahhoz szükséges minimális mérettel, hogy a kogenerációs egység szolgáltatni tudja az üzemanyag-termeléshez szükséges hőt. Az ezzel a többlet villamos energiával összefüggésben keletkező, az üvegházhatású gázok kibocsátásában jelentkező csökkenést úgy kell tekinteni, hogy az megegyezik azzal a mennyiségű üvegházhatású gázzal, amelyet megegyező mennyiségű villamos energiának a kogenerációs egységben használttal azonos üzemanyaggal történő előállítása során bocsátanának ki.

17.

Ha az üzemanyag-előállítási eljárás kombinálva állítja elő azt az üzemanyagot, amelynek vonatkozásában a kibocsátást számítják és egy vagy több egyéb terméket ("társtermékek"), akkor az üvegházhatású gázkibocsátást meg kell osztani az üzemanyag vagy annak köztes terméke és a társtermékek között azok energiatartalmának arányában (ez utóbbit a villamos energián kívüli társtermékek esetében az alsó fűtőértéken kell meghatározni).

18.

A 17. pontban említett számítás alkalmazásában a szétosztandó kibocsátások az eec + el + az ep, etd és eee azon hányada, amelyre az előállítási folyamat azon lépéséig bezárólag kerül sor, amikor melléktermékeket állítanak elő. Ha az életciklus során a folyamat egy korábbi lépésében a melléktermékekhez való hozzárendelésre került sor, akkor azoknak a kibocsátásoknak azt a hányadát kell az összes kibocsátás helyett erre a célra felhasználni, amelyet az utolsó ilyen folyamatlépésben a közbenső üzemanyagtermékhez kiosztottak.

Minden mellékterméket, beleértve a 16. pont hatálya alá nem tartozó villamos energiát is, e számításhoz figyelembe kell venni, kivéve a mezőgazdasági növényi maradványokat, ideértve a szalmát, a kipréselt cukornádat, a héjakat, a kukoricacsöveket és a dióhéjat. A negatív energiatartalmú melléktermékeket nulla energiatartalommal rendelkezőnek kell tekinteni a számítás során.

A hulladékokat, a mezőgazdasági növényi maradványokat, beleértve a szalmát, a kipréselt cukornádat, a héjakat, a kukoricacsöveket és a dióhéjat, és a feldolgozás során keletkező maradékokat, beleértve a nyers glicerint (a nem finomított glicerint), az életciklus alatti üvegházhatású gázkibocsátásuk tekintetében nulla értékkel kell figyelembe venni ezen anyagok begyűjtési folyamatáig.

A finomítókban előállított üzemanyagok esetében a 17. pontban említett számítás alkalmazásában az elemzés egysége a finomító.

19.

A 4. pontban említett számítás alkalmazásában a fosszilisüzemanyag-komparátor EF a legutóbbi rendelkezésre álló tényleges átlagos kibocsátás a Közösségben elfogyasztott benzin és dízel fosszilis része tekintetében az ezen irányelv értelmében jelentettek szerint. Ha nem áll rendelkezésre adat a 83,8 gCO2eq/MJ értéket kell alkalmazni.

D. A bioüzemanyagokra vonatkozó diszaggregált alapértelmezett értékek

A termelésre vonatkozó diszaggregált értékek: "eec" az e melléklet C. részében meghatározottak szerint

A feldolgozásra vonatkozó diszaggregált értékek (beleértve a villamosenergia-többletet is): "ep - eee" az e melléklet C. részében meghatározottak szerint

A szállításra és elosztásra vonatkozó diszaggregált értékek: "etd": az e melléklet C. részében meghatározottak szerint

A termelésre, feldolgozásra, szállításra és elosztásra vonatkozóan összesen

E. Becsült diszaggregált értékek az olyan jövőbeli bioüzemanyagok esetében, amelyek 2008 januárjában nem voltak jelen a piacon, vagy csak elhanyagolható mennyiségben voltak jelen

A termelésre vonatkozó diszaggregált értékek: "eec" az e melléklet C. részében meghatározottak szerint

A feldolgozásra vonatkozó diszaggregált értékek (beleértve a villamosenergia-többletet is): "ep - eee" az e melléklet C. részében meghatározottak szerint

A szállításra és az elosztásra vonatkozó diszaggregált értékek: "etd": az e melléklet C. részében meghatározottak szerint

A termelésre, előállításra, szállításra és elosztásra vonatkozó összérték:

V. MELLÉKLET

A. rész: A bioüzemanyagok előállítása kapcsán a földhasználat közvetett megváltozásából eredő kibocsátás előzetesen becsült mértéke (gCO2eq/MJ) ( 27 )

B. rész: A földhasználat közvetett megváltozása kapcsán kibocsátássemlegesnek tekinthető bioüzemanyagok

Az alábbiakban felsorolt alapanyag-kategóriákból előállított bioüzemanyagoknál úgy kell tekinteni, hogy nem keletkezik kibocsátás a földhasználat közvetett megváltozásából eredően:

1. az e melléklet A. részében nem szereplő alapanyagok;

2. a földhasználat közvetlen megváltozását okozó alapanyagok, azaz amelyek termesztésekor az IPCC szerinti következő földterület-kategóriák: erdőterület, füves terület, vizes élőhely, település és egyéb földterület egyikének helyébe a szántó, illetve évelő növényekkel borított szántó lép ( 28 ). Ebben az esetben a földhasználat közvetlen megváltozásából eredő kibocsátás értékét (el) a IV. melléklet C. része 7. pontjának megfelelően kellett kiszámítani.

( 1 ) HL C 77., 1997.3.11., 1. o. és HL C 209., 1997.7.10., 25. o.

( 2 ) HL C 206., 1997.7.7., 113. o.

( 3 ) Az Európai Parlament 1997. április 10-i véleménye (HL C 132., 1997.4.28., 170. o.), a Tanácsa 1997. október 7-i közös álláspontja (HL C 351., 1997.11.19., 1. o.) és az Európai Parlament 1998. február 18-i határozatát (HL C 80., 1998.3.16., 92. o.). Az Európai Parlament 1998. szeptember 15-i határozata (HL C 313., 1998.10.12.). A Tanács 1998. szeptember 17-i határozata.

( 4 ) HL L 76., 1970.4.6., 1. o. A legutóbb az Európai Parlament és a Tanács 98/69/EK irányelvével módosított irányelv (HL L 350., 1998.12.28., 1. o.)

( 5 ) HL L 36., 1988.2.9., 33. o. A legutóbb az Európai Parlament és a Tanács 96/1/EK irányelvével módosított irányelv (HL L 40., 1996.2.17., 1. o.)

( 6 ) HL L 100., 1994.4.19., 42. o.

( 7 ) HL L 316., 1992.10.31., 12. o. A legutóbb a 94/74/EK irányelvvel módosított irányelv (HL L 365., 1994.12.31., 46. o.)

( 8 ) HL L 204., 1998.7.21., 37. o. A legutóbb a 98/48/EK irányelvvel módosított (HL L 217., 1998.8.5., 18. o.) irányelv

( 9 ) HL L 96., 1985.4.3., 25. o. A legutóbb az 1994. évi csatlakozási okmánnyal módosított irányelv.

( 10 ) HL L 334., 1985.12.12., 20. o. A Bizottság 87/441/EGK irányelvével (HL L 238., 1987.8.21., 40. o.) módosított irányelv.

( 11 ) HL L 74., 1993.3.27., 81. o.

( 12 ) HL C 102., 1996.4.4., 1. o.

( 13 ) A KN-kódok számozása a 2031/2001/EK bizottsági rendelettel (HL L 279., 2001.10.23., 1. o.) módosított KVT-ben meghatározottak alapján.

( 14 ) A KN-kódok számozása a Közös Vámtarifában (HL L 256., 1987.6.7., 1. o.) meghatározottak szerint.

( 15 ) HL L 164., 1994.6.30., 15. o.

( 16 ) HL L 59., 1998.2.27., 1. o.

( 17 ) HL L 173., 2000.7.12., 1. o.

( 18 ) HL L 140., 5.6.2009., 16. o.

( 19 ) HL L 275., 2003.10.25., 32. o.

( 20 ) HL L 30., 2009.1.31., 16. o.

( 21 ) HL L 154., 2003.6.21., 1. o.

( 22 ) HL L 327., 2000.12.22., 1. o.

( 23 ) Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).

( 24 ) A CO2 molekulatömegének (44,010 g/mol) a szén molekulatömegével (12,011 g/mol) való elosztása révén kapott hányados 3,664.

( 25 ) Az Éghajlat-változási Kormányközi Testület meghatározása szerinti szántó.

( 26 ) Évelő növények: olyan többnyári növények, amelyek szárát vagy törzsét általában nem takarítják be évente (pl. a rövid életciklusú sarjerdő és az olajpálma).

( 27 )

(+) Az itt megadott középértékek az egyenként modellezett alapanyag-értékek súlyozott átlagát jelentik. A mellékletben szereplő értékek nagysága érzékeny arra, hogy a becslés céljára kidolgozott gazdasági modellek milyen feltételezéstartományt alkalmaznak (például a társtermékek kezelése, terméshozam alakulása, szénkészlet, más termények kiszorítása). Habár az e becslésekhez tartozó bizonytalansági tartományt emiatt nem lehet pontosan meghatározni, az eredményekről érzékenységi elemzés készült a legfőbb paraméterek véletlenszerű változása alapján (Monte-Carlo-elemzés).

( 28 )

(++) Évelő növények: olyan többnyári növények, amelyek szárát vagy törzsét általában nem takarítják be évente (pl. a rövid életciklusú sarjerdő és az olajpálma).