BH 2018.9.250 A jogválasztás hiányában alkalmazandó jogot a Róma I. rendelet 4. cikkének lépcsőzetes szerkezeti rendjére figyelemmel kell meghatározni. A szorosabb kapcsolat elve (kitérő klauzula) kivételes alkalmazásának feltételeit a 4. cikk (3) bekezdése tartalmazza. A (3) bekezdés szerinti szorosabb kapcsolat elve nem azonos a (4) bekezdés szerinti legszorosabb kapcsolat elvével, mert a kapcsoló elvek alkalmazási feltételei eltérőek [1952. évi III. tv. (régi Pp.) 206. §, 1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 4. §, 210. §, 277. §, 474. §, 478. §, 593/2008/EK rendelet 4. cikk, 44/2001/EK rendelet 5. cikk].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A peres felek 2010. február 9-én együttműködési megállapodásnak nevezett szerződést kötöttek, melynek preambulumában rögzítették, hogy szerződésük ideiglenes megoldás arra az időre, amely a német állampolgár felperesnek szükséges azon intézkedések megtételéhez és kötelezettségek teljesítéséhez, amelyek eredményeként az orosz M-R. cégnél teljes értékű tevékenységet végezhet. Rögzítették, hogy amint a felperes ennek eleget tesz (megszerzi az orosz munkavállalási engedélyt), a szerződést felváltja egy, az orosz cég és a felperes közötti, az orosz jog szerint megkötött alkalmazási szerződés.

[2] Az együttműködési megállapodás tartalmazza, hogy annak alapján a felperes szabad alkalmazottként tevékenykedik az alperesnél. Feladata az orosz cég létrehozása és vezetése Moszkvában. A cég tevékenysége az MBT termékek kizárólagos joggal történő forgalmazása az Orosz Föderáció területén. A felperes fő tevékenysége: a moszkvai székhelyű M-R. de facto üzletvezetése, érdekképviselet az orosz hatóságokkal és üzleti partnerekkel szemben, forgalmazói hálózat létrehozása az MBT termékek számára, marketing- és kereskedelmi intézkedések foganatosítása, Key-Account-Management. Munkafeladatai tervezésénél és beosztásánál csupán a megbízó alperes általános utasításaihoz van kötve. Tevékenysége kifejtése során elsődlegesen a megbízó stratégiai megfontolásait és céljait kell figyelembe vennie. A díjazása havi 4000 euró átalánydíj, ezenfelül jutalék illeti meg az orosz cég, illetve az alperes által az Orosz Föderáció területén forgalmazott cipők után. A bevételeit terhelő adókat, szociális és egészségbiztosítási járulékokat maga fizeti (2.5. pont), költségeit, köztük azokat is, melyek az orosz cég működéséhez szükségesek (irodahelyiség, berendezési tárgyak, alkalmazottak, telekommunikáció, hirdetési kiadások) az alperes viseli. A havi díjat az alperes a hónap végén teljesíti.

[3] A szerződést mindkét fél jogosult egyoldalúan a mindenkori hónap végével három hónapra felmondani, 2010. július 1-jét követően (4.2. pont). A felek közös megegyezéssel a szerződést a felmondási idő betartása nélkül megszüntethetik. A szerződés automatikusan hatályát veszti, amennyiben az alperes és a felperes, illetve az orosz cég és a felperes között olyan munkaszerződés jön létre, amely az együttműködési megállapodást megszünteti.

[4] A szerződés bármilyen módosítása kizárólag írásban érvényes. Ha a szerződés egy vagy több rendelkezése érvénytelen lenne, az nem érinti a szerződés többi rendelkezését. Azokat a rendelkezéseket, amelyek a mindenkor hatályos magyar, illetve orosz törvényalkotásnak ellentmondanak, a felek kötelesek a szerződés célja és tartalma szerint a szerződés szellemiségének megfelelően módosítani, illetve kiegészíteni akként, hogy lehetőség szerint elérjék a szerződés célját (6.2. pont). A felek 2009. december 18-án megkötött együttműködési szerződése automatikusan hatályát veszti.

[5] A szerződés elválaszthatatlan részét képezi az együttműködési megállapodáshoz hasonlóan Moszkvában kelt, a peres felek aláírásával ellátott 1. számú melléklet. Az okirat tartalmazza, hogy 2010. január 28-án a felperes támogatásával létrejött az M-R. cég, melynek tagjai: az alperes, V. J.-né, V. L. Az orosz cég vezérigazgatójává de jure az orosz állampolgár T. C. került kinevezésre, akivel az orosz cég orosz jog szerinti munkaszerződést kötött. A 2010. február 1-jén kezdődő munkaviszony az orosz cég jogképességét hivatott biztosítani arra az időtartamra, ameddig a felperes eleget tesz azon követelményeknek (munkavállalói engedély), hogy az orosz munka- és migrációs jog szerint az orosz cég vezérigazgatója lehessen. Ameddig T. C. vezérigazgatóként tevékenykedik, a felperes részére az együttműködési megállapodás módosítása értelmében az alperes havi díjazásként 3000 eurót fizet. Amennyiben T. C. bármilyen okból már nem kapná a vezérigazgatói tevékenységéért az orosz cégtől a fizetését, a felperesnek automatikusan igénye keletkezik a teljes összegű fizetésre, amely az együttműködési megállapodásban került meghatározásra. Ez arra az esetre is vonatkozik, ha T. C.-nek megszűnik a munkaviszonya az orosz céggel.

[6] A felperes a 2010. október 18-án kelt nyilatkozatával 2011. február 1-jei határidővel a 4.2. pont alapján felmondta az alperessel kötött szerződést. A felmondást azzal indokolta, hogy az utóbbi időben egyre gyakrabban merültek fel ellentmondások közte és az alperes között az orosz cég vezetésével kapcsolatban. A munka szempontjából fontos döntések nélküle kerültek meghozatalra, nem kap elegendő információt a tényekről, melyek a tevékenységét közvetlenül, illetve közvetve érintik. Kész tények elé állítják, melyekért nem tud és nem is akar felelősséget vállalni. Ilyen körülmények között nem lát perspektívát arra, hogy a jövőben kölcsönösen kielégítően együtt dolgozzanak. A szerződéses kötelezettségeinek a szerződésből hátralévő időre eleget fog tenni.

[7] A felperes ezt követően az együttműködési szerződésből eredő feladatait nem tudta ellátni, az orosz cég levelezéséhez nem fért hozzá és megvontak tőle minden jogkört, amely a feladatai teljesítéséhez szükséges volt.

[8] Az alperes a felmondási időre (2010. november és december, 2011. január) nem fizetett - felszólítás ellenére sem - megbízási díjat a felperesnek.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[9] A felperes keresetében 12 000 euró és ebből 4000 euró után 2010. december 1-től, 4000 euró után 2011. január 1-től, 4000 euró után 2011. február 1-től a kifizetésig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamat megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

[10] A keresetét elsődlegesen az együttműködési szerződésre, valamint az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 478. § (1) bekezdésére alapította. Álláspontja szerint az alperes köteles a felmondási időre a megbízási díját megfizetni. Másodlagosan kártérítés címén kérte az alperes kötelezését a Ptk. 312. § (3) bekezdése, 339. § (1) bekezdése, 360. § (2) bekezdése és 301. §-a alapján. Előadta, hogy a megbízási szerződés a felek között 2011. január 31. napjával szűnt meg, az alperes azonban lehetetlenné tette, hogy a felmondási idő lejártáig eleget tegyen a szerződésben vállalt kötelezettségeinek.

[11] A munkavállalási engedély hiánya az együttműködési megállapodás érvényességét nem érinti. Az alperes nem szólította fel az engedély beszerzésére, annak csak a jelen per során lett a számára jelentősége. A szerződés nem tartalmazza az engedély beszerzésének határidejét, hiszen azt az orosz jog szerint a munkáltató köteles beszerezni.