BH 2011.3.56 Önbíráskodás bűntettét és ezzel halmazatban testi épség elleni fenyegetéssel elkövetett zsarolás bűntette kísérletét valósítja meg a terhelt, aki jogosnak vélt követelések kielégítése érdekében fenyegetéssel kényszeríti a sértettet aranynak látszó lánca átadására, majd két hónap múlva az eredeti tartozás uzsorakamattal növelt, jogtalan haszonnak tekintendő összegének a megszerzése céljából alkalmaz testi épség elleni fenyegetést, illetve erőszakot [Btk. 12. § (1) bek., 273. § (1) bek., 323. § (1) bek., (2) bek. b) pont].

Pertörténet:

Kiskunhalasi Járásbíróság B.139/2005/32., Kecskeméti Törvényszék Bf.918/2006/8., Kúria Bfv.469/2009/7. (*BH 2011.3.56*, BH+ 2010.10.425)

***********

Az elsőfokú bíróság a 2006. május hó 15. napján kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett önbíráskodás bűntettében. Ezért őt 50 nap - fizikai munkakörben letöltendő - közérdekű munkára ítélte.

A megállapított tényállás lényege szerint terhelt korábban öt alkalommal volt büntetve. Más elítélések mellett a bíróság a 2004. november hó 15. napján jogerőre emelkedett ítéletével súlyos testi sértés bűntette, csalás bűntette és más bűncselekmények miatt 2 év börtönre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. E büntetéséből egynegyed feltételes kedvezménnyel 2005. szeptember hó 9. napján szabadult.

A terhelt 2004 októberében a diszkóban 5000 forintot adott át a sértettnek, aki a pénzzel eltűnt és ígérete ellenére nem ment vissza hozzá. Röviddel ezután a terhelt - aki korábban birkózó volt, s erről a sértett tudott - testi sértés kilátásba helyezésével kérte vissza a sértettől az 5000 forintot. Ez a fenyegetés alkalmas volt arra, hogy a sértettben komoly félelmet keltsen. Hatására a sértett 2005. október közepén egy aranynak látszó láncot adott át a terheltnek a tartozása fejében.

Pár nap múlva a terhelt közölte a sértettel, hogy a lánc nem arany. Továbbra is követelte a pénzt, ám ennek a sértett közel másfél hónapig nem tett eleget.

2004. december 7. napján a terhelt az iskolájában, a tanműhelynél kereste fel a sértettet 11 és 12 óra között. Kihívta őt a tanműhelyből és közölte vele, hogy a másfél hónapi késés miatt az 5000 forintot kamatostól kell megfizetnie. Összesen 30 000 forintot követelt tőle. Nyomatékul pofonvágta, minek következtében a sértett szája felhasadt, vérezni kezdett, az arcán pír keletkezett. Ezen felül elővette a famarkolatú zsebkését és közölte, hogy belévágja, ha nem kapja meg a követelt összeget. Az ütés és a közvetlen fenyegetés hatására a sértet megígérte, hogy másnapra megszerzi a 30 000 forintot, melynek átadására a terhelt másnap reggel a fél 8-9 órát jelölte meg.

A tanműhelyben tartózkodó D. D. a vastag dróttal átszőtt homályos üvegen keresztül látta a pofont, és értesítette az osztályfőnökét, aki a rendőrségnek azonnal bejelentést tett. A gyors rendőri intézkedés során a bicskát a terhelttől lefoglalták.

A bíróság e tényállás alapján a terhelt cselekményét a Btk. 273. §-ának (1) bekezdésében meghatározott és aszerint büntetendő folytatólagosan elkövetett önbíráskodás bűntettének minősítette, amelyet különös visszaesőként követett el.

Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész által a büntetés súlyosítása végett bejelentett fellebbezés folytán másodfokon eljárt bíróság a 2007. június hó 7. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. A terhelt cselekményét 1 rb. önbíráskodás bűntettének és további 1 rb. súlyos fenyegetéssel elkövetett zsarolás bűntette kísérletének minősítette.

A terhelttel szemben kiszabott főbüntetést 2 év 6 hónap börtönbüntetésre súlyosította, és mellékbüntetésül 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a különös visszaeső terhelttel szemben kiszabott büntetés halmazati büntetés, amelyből feltételes szabadságra nem bocsátható. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A jogi indokolás keretében kifejtette, hogy a sértett valamely ügyletből kifolyólag ténylegesen 5000 forinttal tartozott a terheltnek, aki e tartozás teljesítését fenyegetéssel kényszerítette ki. A sértett ezért adott át neki egy nyakláncot. Ezt a cselekményt helyesen minősítette az elsőfokú bíróság önbíráskodás bűntettének.

Tévedett azonban, amikor a terhelt további, a 2004. december 7. napján elkövetett cselekményét is ugyanígy minősülő és az előzővel folytatólagosan elkövetett bűncselekménynek minősítette.