AVI 2017.12.93 Adó megfizetésére kötelezett az adóbevétel csökkentésével kapcsolatos bűncselekmény előkövetője [2003. évi XCII. tv. 35. § (2) bek. e) pont]

Kapcsolódó határozatok:

Szombathelyi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27165/2014/12., Kúria Kfv.35210/2015/4. (BH 2016.1.22, *AVI 2017.12.93*)

***********

A felperes házastársával 2000. november 2-án alapította meg a F. Kft.-t (továbbiakban: Kft.), melynek képviselője az alapítástól a felszámolás elrendeléséig a felperes volt. Emellett a felperes és házastársa 2005. február 28-án megalapították a L. É. Kft.-t, melynek ügyvezetője szintén a felperes volt, és amely cég a P. I. Zrt.-vel vállalkozási szerződéseket kötött a S. P. I. Hotel belső burkolási és vakolási munkáinak elvégzésére. A L. É. Kft. ugyanakkor az e szerződésekben meghatározott munkák teljesítésére alvállalkozóként megbízta a Kft.-t, aki a munkát a 2005. november 17-én kelt vállalkozási szerződés alapján elvégezte, és arról 2006. június 29-i teljesítési dátummal 2006. június 30-án számlát állított ki a L. É. Kft. részére 14 395 000 + áfa összegben. A Kft. azonban a könyvelésében és az adóhatósághoz benyújtott bevallásában nem szerepeltette ezen számla ellenértékét, összesen bruttó 17 274 000 Ft-ot, mellyel a költségvetés adóbevételét áfa adónemben 2006. évben 2 879 000 Ft-tal csökkentette. Ez a magatartás továbbá társasági adónemben 114 360 Ft-os adóbevétel csökkenést, és az említett számla ellenértékéből nettó árbevételként jelentkező 714 750 Ft eltitkolását is jelentette. Mindezek következtében 2007 év elején a Kft. fizetésképtelenség látszatát keltette, és e magatartásával az adóhivatal, mint hitelező kielégítési igényét ezen összeg erejéig meghiúsította.

A felperes által elkövetett bűncselekménnyel összefüggő adótartozást az adóhatóság a Kft. 2006-2007. évi bevallásainak utólagos ellenőrzése során állapította meg, mely ellenőrzés 2009. április 4. napján jogerőre emelkedett és 2009. április 20. napján végrehajtható vált elsőfokú határozattal zárult le. A Kft.-nek 2008. április 2-áig 11 883 265 Ft adótartozása halmozódott fel, melynek behajthatatlansága miatt az adóhatóság kezdeményezte a cég felszámolását, amit a Megyei Bíróság 2008. november 19-én jogerős végzésével elrendelt. A felszámolás kezdő napja 2009. április 6-a volt. Az adóhivatal 2009. április 29-én 12 090 265 Ft hitelezői igényt jelentett be a Kft.-vel szemben, melyet a Kft. felszámolója nyilvántartásba vett és visszaigazolt. Mindezen túlmenően a Kft. által a L. É. Kft. felé 2006. június 30-án kiállított számlával összefüggésben tanúsított felperesi magatartás miatt a Szombathelyi Városi Bíróság 2012. január 27-én kelt ítéletével megállapította felperes bűnösségét egy rendbeli adócsalás bűntettében, egy rendbeli adócsalás vétségében, egy rendbeli csődbűntettben, egy rendbeli, a számvitel rendjének megsértése bűntettében és egy rendbeli magánokirat hamisítás vétségében. Az ítéletet a Szombathelyi Törvényszék csak a kiszabott büntetés tekintetében változtatta meg 2012. június 12. napján kelt 6.Bf.169/2012/3. számú ítéletével. A Kft. felszámolásának befejezésekor a Vas megyei Bíróság 2010. szeptember 1. napján jogerőre emelkedett végzésében megállapította, hogy valamennyi hitelezői igény kielégítetlenül maradt. A felszámolás befejezéséről szóló végzés 2011. január 26-án a Cégközlönyben közzétételre került, a cég cégnyilvántartásból törlése napja 2010. szeptember 1. A Kft. vagyonára az adóhatóság által vezetett végrehajtás, továbbá a felszámolási eljárás a hitelezői igények kielégítetlensége miatt eredménytelen maradt.

Az elsőfokú adóhatóság a Kft.-vel szemben indított végrehajtási eljárásban 2014. április 23. napján kelt határozatával kötelezte a felperest, hogy a Kft. adótartozásából összesen 3 708 110 Ft-ot fizessen meg, ebből 710 110 Ft-ot társasági adó, 2 998 000 Ft-ot pedig áfa adónemben. Az elsőfokú hatóság indokolásában hivatkozott a büntető ítéletben foglaltakra, valamint adózás rendjéről szóló többször módosított 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 35. § (2) bekezdés e) pontjára. Indokolása szerint a Kft. volt tagja és ügyvezetője, továbbá az adóbevétel csökkentésével kapcsolatos bűncselekmények elkövetője a bűncselekményeivel összefüggő adó tekintetében köteles a Kft.-től be nem hajtható adó megfizetésére. Az elsőfokú hatóság álláspontja szerint a kiterhelés elévült követelést nem tartalmazott.

Az elsőfokú határozattal szembeni fellebbezésében a felperes arra hivatkozott, hogy a vele szemben megállapított követelés már 2011-ben elévült.

Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot az indokolás kiegészítésével helybenhagyta. Kifejtette, hogy helyesen hivatkozott az elsőfokú hatóság az Art. 5. § (1) bekezdésére, 35. § (1) bekezdésére, (2) bekezdés e) pontjára, a 164. § (6) bekezdésére, 182. § (1) bekezdésére, valamint a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló többször módosított 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) 72. § (1) bekezdésére. Nézete szerint az Art. fő szabályként az elbíráláskor hatályos eljárásjogi szabályok alkalmazását írja elő, ebből következően az elsőfokú adóhatóságra a fizetési kötelezettségről szóló határozat meghozatalakor hatályos, azaz a 2014. évi elévülési szabályok vonatkoztak. Az Art. 164. § (6) bekezdésének alkalmazásában az adótartozás esedékessége az az időpont, amikortól a határozat végrehajthatóvá válik. A felperes által elkövetett bűncselekménnyel összefüggő adótartozást az adóhatóság a Kft. 2006-2007. évi bevallásainak utólagos ellenőrzése során állapította meg 2009. április 4-én jogerőre emelkedett elsőfokú határozatával. Az abban szereplő fizetési kötelezettség az Art. 37. § (1) bekezdése alapján a jogerőre emelkedéstől számított 15 nap elteltével 2009. április 20-án vált esedékessé. Ettől a naptól számított az 5 éves elévülési idő, amely végrehajtási cselekmény foganatosítása esetén további 6 hónappal, az adózó felszámolása esetén pedig a felszámolási eljárás időtartamával meghosszabbodott. A felperes esetében az elévülési idő összesen 646 nappal hosszabbodott meg. Rámutatott az alperes, hogy a perbeli esetben az Art. 35. § (2) bekezdés e) pontjában meghatározott mindkét feltétel teljesült, azaz az adótartozást a hatóság az eredeti kötelezettől a felszámolási eljárás kezdeményezése útján sem tudta behajtani, felperesnek pedig az adócsalásban való bűnösségét és az általa a költségvetésnek okozott vagyoni hátrány összegét jogerős bírósági ítélet állapította meg.