BH 2016.1.22 Végrehajtáshoz való jog csak végrehajtható határozat alapján keletkezik. A mögöttes felelős adófizetési kötelezése körében - az elévülés számításánál - az eredeti adómegállapítást tartalmazó határozat végrehajthatóvá válásának van jogi jelentősége [2003. évi XCII. tv. 35. § (2) bek., 104. § (1), (6) bek.].

[1] A felperes házastársával 2000. november 2-án alapította meg az F. Kft.-t (a továbbiakban: Kft.), melynek képviselője az alapítástól a felszámolás elrendeléséig a felperes volt. Emellett a felperes és házastársa 2005. február 28-án megalapították az L-É Kft.-t, melynek ügyvezetője szintén a felperes volt, és amely cég a P. I. Zrt.-vel vállalkozási szerződéseket kötött az S. P. Hotel belső burkolási és vakolási munkáinak elvégzésére. Az L-É Kft. ugyanakkor az e szerződésekben meghatározott munkák teljesítésére alvállalkozóként megbízta a Kft.-t, amely a munkát a 2005. november 17-én Szombathelyen kelt vállalkozási szerződés alapján elvégezte, és arról 2006. június 29-i teljesítési dátummal 2006. június 30-án számlát állított ki az L-É Kft. részére 14 395 000 + áfa összegben. A Kft. azonban a könyvelésében és az adóhatósághoz benyújtott bevallásában nem szerepel-tette ezen számla ellenértékét, összesen bruttó 17 274 000 Ft-ot, mellyel a költségvetés adóbevételét áfa adónemben 2006 évben 2 879 000 Ft-tal csökkentette. Ez a magatartás továbbá társaságiadó-nemben 114 360 Ft-os adóbevétel-csökkenést, és az említett számla ellenértékéből nettó árbevételként jelentkező 714 750 Ft eltitkolását is jelentette. Mindezek következtében 2007. év elején a Kft. fizetésképtelenség látszatát keltette, és e magatartásával az adóhivatal mint hitelező kielégítési igényét ezen összeg erejéig meghiúsította.

[2] A felperes által elkövetett bűncselekménnyel összefüggő adótartozást az adóhatóság a Kft. 2006-2007. évi bevallásainak utólagos ellenőrzése során állapította meg, mely ellenőrzés 2009. április 4. napján jogerőre emelkedett és 2009. április 20. napján végrehajtható vált elsőfokú határozattal zárult le. A Kft.-nek 2008. április 2-ig 11 883 265 Ft adótartozása halmozódott fel, melynek behajthatatlansága miatt az adóhatóság kezdeményezte a cég felszámolását, amit a Vas Megyei Bíróság 2008. november 19-én jogerős végzésével elrendelt. A felszámolás kezdő napja 2009. április 6-a volt. Az adóhivatal 2009. április 29-én 12 090 265 Ft hitelezői igényt jelentett be a Kft.-vel szemben, melyet a Kft. felszámolója nyilvántartásba vett és visszaigazolt.

[3] Mindezen túlmenően a Kft. által az L-É Kft. felé 2006. június 30-án kiállított számlával összefüggésben tanúsított felperesi magatartás miatt a Szombathelyi Városi Bíróság 2012. január 27-én kelt 9. B. 519/2010/36. számú ítéletével megállapította felperes bűnösségét egyrendbeli adócsalás bűntettében, egyrendbeli adócsalás vétségében, egyrendbeli csődbűntettben, egyrendbeli, a számvitel rendjének megsértése bűntettében és egyrendbeli magánokirat-hamisítás vétségében. Az ítéletet a Szombathelyi Törvényszék csak a kiszabott büntetés tekintetében változtatta meg 2012. június 12. napján kelt 6. Bf. 169/2012/3. számú ítéletével. A Kft. felszámolásának befejezésekor a Vas Megyei Bíróság 2010. szeptember 1-jén jogerőre emelkedett végzésében megállapította, hogy valamennyi hitelezői igény kielégítetlenül maradt. A felszámolás befejezéséről szóló végzés 2011. január 26-án a Cégközlönyben közzétételre került, a cég cégnyilvántartásból törlése napja 2010. szeptember 1. A Kft. vagyonára az adóhatóság által vezetett végrehajtás, továbbá a felszámolási eljárás a hitelezői igények kielégítetlensége miatt eredménytelen maradt.

[4] Az elsőfokú adóhatóság a Kft.-vel szemben indított végrehajtási eljárásban 2014. április 23-án kelt határozatával kötelezte a felperest, hogy a Kft. adótartozásából összesen 3 708 110 Ft-ot fizessen meg, ebből 710 110 Ft-ot társasági adó, 2 998 000 Ft-ot pedig áfa adónemben.

[5] Az elsőfokú hatóság indokolásában hivatkozott a büntetőítéletben foglaltakra, valamint adózás rendjéről szóló többször módosított 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 35. § (2) bekezdés e) pontjára. Indokolása szerint a Kft. volt tagja és ügyvezetője, továbbá az adóbevétel csökkentésével kapcsolatos bűncselekmények elkövetője a bűncselekményeivel összefüggő adó tekintetében köteles a Kft.-től be nem hajtható adó megfizetésére. Az elsőfokú hatóság álláspontja szerint a kiterhelés elévült követelést nem tartalmazott.

[6] Az elsőfokú határozattal szembeni fellebbezésében a felperes arra hivatkozott, hogy a vele szemben megállapított követelés már 2011-ben elévült.

[7] Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot az indokolás kiegészítésével helybenhagyta.

[8] Kifejtette, hogy helyesen hivatkozott az elsőfokú hatóság az Art. 5. § (1) bekezdésére, 35. § (1) bekezdésére, (2) bekezdés e) pontjára, a 164. § (6) bekezdésére, 182. § (1) bekezdésére, valamint a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályai­ról szóló többször módosított 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 72. § (1) bekezdésére. Nézete szerint az Art. főszabályként az elbíráláskor hatályos eljárásjogi szabályok alkalmazását írja elő, ebből következően az elsőfokú adóhatóságra a fizetési kötelezettségről szóló határozat meghozatalakor hatályos, azaz a 2014. évi elévülési szabályok vonatkoztak. Az Art. 164. § (6) bekezdésének alkalmazásában az adótartozás esedékessége az az időpont, amikortól a határozat végrehajthatóvá válik. A felperes által elkövetett bűncselekménnyel összefüggő adótartozást az adóhatóság a Kft. 2006-2007. évi bevallásainak utólagos ellenőrzése során állapította meg 2009. április 4-én jogerőre emelkedett elsőfokú határozatával. Az abban szereplő fizetési kötelezettség az Art. 37. § (1) bekezdése alapján a jogerőre emelkedéstől számított 15 nap elteltével 2009. április 20-án vált esedékessé. Ettől a naptól számított az 5 éves elévülési idő, amely végrehajtási cselekmény foganatosítása esetén további 6 hónappal, az adózó felszámolása esetén pedig a felszámolási eljárás időtartamával meghosszabbodott. A felperes esetében az elévülési idő összesen 646 nappal hosszabbodott meg. Rámutatott az alperes, hogy a perbeli esetben az Art. 35. § (2) bekezdés e) pontjában meghatározott mindkét feltétel teljesült, azaz az adótartozást a hatóság az eredeti kötelezettől a felszámolási eljárás kezdeményezése útján sem tudta behajtani, a felperesnek pedig az adócsalásban való bűnösségét és az általa a költségvetésnek okozott vagyoni hátrány összegét jogerős bírósági ítélet állapította meg.

[9] A felperes keresetében az alperesi határozat első fokra is kiterjedő hatályon kívül helyezését és az eljárás megszüntetését kérte.

[10] A Szombathelyi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 10. K. 27.165/2014/12. számú jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Rögzítette, hogy az elévülés eljárási jellegű jogintézmény, melyre utal, hogy az adózás rendjéről szóló törvényben nyert szabályozást, továbbá az eljárásjogi jelleg mellett szól az is, hogy egy érvényesen létrejött követelést az elévülési idő eltelte nem szüntet meg, az naturális obligációként továbbra is fennáll. Az elévülésnek csupán az a következménye, hogy állami kényszer az érvényesítéshez nem vehető igénybe. Az adójogi jogviszonyban az Art. 164. §-ának szabályozásából következően az elévülés azzal a többletkövetkezménnyel is jár, hogy az adóhatóság az adótartozást megállapító határozatot sem hozhat.