31985L0490[1]

A Bizottság negyedik irányelve (1985. október 11.) a kozmetikai termékek összetételének ellenőrzéséhez szükséges vizsgálati módszerekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről

A Bizottság negyedik irányelve

(1985. október 11.)

a kozmetikai termékek összetételének ellenőrzéséhez szükséges vizsgálati módszerekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről

(85/490/EGK)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,

tekintettel az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződésre,

tekintettel a legutóbb a 85/391/EGK irányelvvel [1] módosított, a kozmetikai termékekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1976. július 27-i 76/768/EGK tanácsi irányelvre [2] és különösen annak 8. cikke (1) bekezdésére,

mivel a 76/768/EGK irányelv előírja a kozmetikai termékek hivatalos vizsgálatát azzal a céllal, hogy biztosítsa a kozmetikai termékek összetételére vonatkozó közösségi rendelkezések alapján előírt feltételek teljesülését;

mivel minden szükséges vizsgálati módszert a lehető leggyorsabban meg kell határozni; mivel e cél elérése érdekében három lépés már megvalósult bizonyos módszereknek a Bizottság 80/1335/EGK [3], 82/434/EGK [4] és 83/514/EGK [5] irányelvében történt meghatározásával, a negyedik lépés további módszerek meghatározásából áll, amelyek az 1-glicerin-(4-amino)-benzoát azonosítására és mennyiségi meghatározására, a Klór-butanol mennyiségi meghatározására, a kinin azonosítására és mennyiségi meghatározására, a szervetlen szulfitok és hidrogénszulfitok azonosítására és mennyiségi meghatározására, az alkáli fémek klorátjainak azonosítására és mennyiségi meghatározására, valamint a nátrium-jodát azonosítására és mennyiségi meghatározására vonatkoznak;

mivel az ezen irányelv által meghatározott intézkedések összhangban vannak a 76/768/EGK irányelvnek a műszaki fejlődéshez való hozzáigazításával bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

A tagállamok megtesznek minden szükséges intézkedést annak biztosítására, hogy a kozmetikai termékek hivatalos vizsgálata során:

- az 1-glicerin-(4-amino)-benzoát azonosítása és mennyiségi meghatározása,

- a Klór-butanol mennyiségi meghatározása,

- a kinin azonosítása és mennyiségi meghatározása,

- a szervetlen szulfitok és hidrogénszulfitok azonosítása és mennyiségi meghatározása,

- az alkáli fémek klorátjainak azonosítása és mennyiségi meghatározása, valamint

- a nátrium-jodát azonosítása és mennyiségi meghatározása

a mellékletben leírt módszereknek megfelelően történjék.

2. cikk

A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb 1986. december 31-ig megfeleljenek.

Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

3. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, 1985. október 11-én.

a Bizottság részéről

Stanley clinton-davis

a Bizottság tagja

[1] HL L 224., 1985.8.22., 40. o.

[2] HL L 262., 1976.9.27., 169. o.

[3] HL L 383., 1980.12.31., 27. o.

[4] HL L 185., 1982.6.30., 1. o.

[5] HL L 291., 1983.10.24., 9. o.

--------------------------------------------------

MELLÉKLET

AZ 1-GLICERIN-(4-AMINO)-BENZOÁT AZONOSÍTÁSA ÉS MEGHATÁROZÁSA

A. AZONOSÍTÁS

1. CÉL ÉS ALKALMAZÁSI TERÜLET

Ez a módszer kimutatja a monogliceril-(4-amino)-benzoátot vagy (1-glicerin-(4-amino)-benzoátot). Szintén kimutatja az etil-(4-amino)-benzoátot (benzokain, INN), amely szennyeződésként lehet jelen.

2. ALAPELV

Ez az azonosítás vékonyréteg-kromatográfiával szilikagélen fluoreszcens indikátorral, és a szabad primer amin-csoport által, a lapon képzett diazo festék kimutatásával történik.

3. REAGENSEK

Minden reagensnek analitikai tisztaságúnak kell lennie.

3.1. Oldószerkeverék: ciklohexán/izopropanol/stabilizált diklór-metán 48/64/9 (v/v/v).

3.2. Előhívószer: petroléter (40-60)/benzol/aceton/ammónium-hidroxid oldat (minimum 25 % NH3): 35/35/35/1 (v/v/v/v).

Detektor oldat: | a)nátrium-nitrit: 1 g 100 ml 1 M sósavban (közvetlenül a felhasználás előtt készítsük el);b)2-naftol: 0,2 g 100 ml 1 M kálium-hidroxidban. |

3.4. Standard oldatok:

alfa-monogliceril-(4-amino)-benzoát: 0,05 g 100 ml 3.1. szerinti oldószerkeverékben;

etil-(4-amino)-benzoát: 0,05 g 100 ml 3.1. szerinti oldószerkeverékben;

3.5. Szilikagél 60 F254 lapok, 0,25 mm vastag, 200 mm x 200mm.

4. ESZKÖZÖK

4.1. Általános vékonyréteg-kromatográfia eszközei.

4.2. Ultrahangos készülék.

4.3. Millipore szűrő FH 0,5 μm vagy azzal megegyező.

5. ELJÁRÁS

5.1. Mintaelőkészítés

Mérjünk be a vizsgálati mintából 1,5 g-ot egy 10 ml-es, dugóval ellátott mérőlombikba. Töltsük fel a jelig a 3.1. oldószerrel. Zárjuk le a dugóval és hagyjuk egy órára az ultrahangos készülékben (4.2.). Szűrjük át egy Millipore szűrőn (4.3.) és a szűrleten végezzük el a kromatográfiát.

5.2. Vékonyréteg-kromatográfia

Helyezzünk a mintaoldatból (5.1.) és minden standard oldatból (3.4.) 10 μl-t a lapra (3.5.).

Fejlesszük a kromatogramot 150 mm-es magasságig egy olyan tartályban, amelyet előzőleg a 3.2. oldószerrel telítettünk. Hagyjuk a lemezt a szobahőmérsékleten megszáradni.

5.3. Előhívás

5.3.1. Figyeljük meg a lemezt 254 nm-es UV fényben.

5.3.2. A teljesen megszárított lemezt permetezzük be a 3.3. a) oldattal.

Hagyjuk szobahőmérsékleten 1 percig száradni és azonnal permetezzük be a 3.3. b) oldattal.

Szárítsuk a lemezt 60 oC-os kemencében. A foltok narancs színben tűnnek elő, a következő Rf -kel: alfa-monogliceril-(4-amino)-benzoát: Rf 0,07; etil-(4-amino)-benzoát: Rf 0,55.

B. MENNYISÉGI MEGHATÁROZÁS

1. CÉL ÉS ALKALMAZÁSI TERÜLET

Ez a módszer az alfa-monogliceril-(4-amino)-benzoátot határozza meg. Szintén meghatározza az etil-(4-amino)-benzoátot. Nem alkalmas 5 % (m/m) feletti alfa-monogliceril-(4-amino)-benzoát, illetve 1 % (m/m) feletti etil-(4-amino)-benzoát meghatározására.

2. FOGALOMMEGHATÁROZÁS

Az ezzel a módszerrel meghatározott alfa-monogliceril-(4-amino)-benzoátot és etil-(4-amino)-benzoátot a termék tömegszázalékában (% m/m) fejezzük ki.

3. ALAPELV

A vizsgálati terméket metanolban szuszpendáljuk, majd a minta megfelelő kezelését követően nagynyomású folyadék-kromatográfiával (HPLC) határozzuk meg.

4. REAGENSEK

Minden reagensnek analitikai tisztaságúnak kell lennie, továbbá ahol szükséges, alkalmasnak kell lenni a HPLC-hez.

4.1. Metanol.

4.2. Kálium-dihidrogén-ortofoszfát (KH2PO4).

4.3. Cink-di(acetát) (Zn(CH3COO)2·2H2O).

4.4. 20

4

= 1,05).

4.5. Tetrakálium-hexaciano-ferrát, (K4(Fe(CN)6)·3H2O).

4.6. Etil-4-hidroxi-benzoát.

4.7. Alfa-monogliceril-(4-amino)-benzoát.

4.8. Etil-(4-amino)-benzoát.

4.9. Foszfát-pufferoldat (0,02 M): oldjunk fel 2,72 g kálium-dihidrogén-ortofoszfátot (4.2.) egy liter vízben.

4.10. Oldószer: foszfát-pufferoldat (4.9.)/metanol (4.1.) 61/39 (v/v).

A mozgó fázis összetétele változtatható, annak érdekében, hogy az oszlop felbontása R ≥ 1,5 legyen.

R = 2

d'R

- d'R

W

+ W

,

ahol:

R1 és R2 = a két csúcshoz tartozó retenciós idő, percben,

W1 és W2 = a csúcsoknak magasság felénél mért szélessége, milliméterben,

d' = a papíradagolás-sebessége, milliméter/percben.

4.11. Alfa-monogliceril-(4-amino)-benzoát törzsoldat: pontosan mérjünk be kb. 40 mg alfa-monogliceril-(4-amino)-benzoátot és tegyük be egy 100 ml-es mérőlombikba. Oldjuk fel 40 ml metanolban (4.1.). Töltsük fel a jelig a pufferoldattal (4.9.) és keverjük össze.

4.12. Etil-(4-amino)-benzoát törzsoldat: pontosan mérjünk be kb. 40 mg etil-(4-amino)-benzoátot és tegyük be egy 100 ml-es mérőlombikba. Oldjuk fel 40 ml metanolban (4.1.). Töltsük fel a jelig a pufferoldattal (4.9.) és keverjük össze.

4.13. Belső standard oldat: pontosan mérjünk be kb. 50 mg etil-4-hidroxibenzoátot (4.6.) és tegyük be egy 100 ml-es közönséges lombikba, oldjuk fel 40 ml metanolban (4.1.), töltsük fel a jelig a pufferoldattal (4.9.) és keverjük össze.

4.14. Standard oldatok: készítsünk négy standard oldatot 100 ml oldószerben (4.10.) való feloldással, a következő táblázat szerint.

[1]

Megjegyzés:

Ezeket az oldatokat más módon is el lehet készíteni.

Standard oldat | Alfa-monogliceril-(4-amino)-benzoát | Etil-(4-amino)-benzoát | Etil-4-hidroxibenzoát |

(μg/ml) [1] | ml (4.11.) | (μg/ml) [1] | ml (4.12.) | (μg/ml) [1] | ml (4.13.) |

I | 8 | 2 | 8 | 2 | 50 | 10 |

II | 16 | 4 | 12 | 3 | 50 | 10 |

III | 24 | 6 | 16 | 4 | 50 | 10 |

IV | 40 | 10 | 20 | 5 | 50 | 10 |

4.15. Carrez I oldat: oldjunk fel 26,5 g tetrakálium-hexaciano-ferrátot (4.5.) vízben, és töltsük fel 250 ml-re.

4.16. Carrez II oldat: oldjunk fel 54,9 g cink-di(acetátot) (4.3.) és 7,5 ml ecetsavat (4.4.) vízben, és töltsük fel 250 ml-re.

4.17. Merck Lichrosorb RP-18, vagy annak megfelelő, 5 μm átlagos részecskemérettel.

5. ESZKÖZÖK

5.1. Szokásos laboratóriumi felszerelés.

5.2. Nagynyomású kromatográfiás berendezés változtatható hullámhosszú UV detektorral és hőszabályozós kamrakészlettel, 45 oC-ra beállítva.

5.3. Rozsdamentes acél oszlop: hossz: 250 mm; belső átmérő: 4,6 mm; töltet: Lichosorb RP - 18 (4.17.).

5.4. Ultrahangos fürdő.

6. ELJÁRÁS

6.1. Mintaelőkészítés

6.1.1. Pontosan mérjünk be kb. 1 g mintát egy 100 ml-es főzőpohárba, és adjunk hozzá 10 ml metanolt (4.1.).

6.1.2. Tegyük a főzőpoharat az ultrahangos fürdőbe (5.4.) 20 percre szuszpenzió elkészítése céljából. Tegyük át az így kapott szuszpenziót veszteségmentesen egy 100 ml-es általános lombikba nem több mint 75 ml oldószerrel (4.10.).

Adjunk hozzá egymás után 1 ml Carrez I oldatot (4.15.) és 1 ml Carrez II oldatot (4.16.), és minden hozzáadás után keverjük össze. Töltsük fel a jelig oldószerrel (4.10.), keverjük újra össze és szűrjük át egy redős szűrőpapíron.

6.1.3. Pipettával tegyünk 3,0 ml-t a szűrletből, amelyet a 6.1.2. szerint kaptunk és 5,0 ml-t a belső standard oldatból (4.13.) egy 50 ml-es közönséges lombikba. Töltsük fel a jelig az oldószerrel (4.10.), és keverjük össze. Használjuk az így kapott oldatot a 6.2.-ben leírt kromatográfia elvégzéséhez.

6.2. Kromatográfia

6.2.1. Állítsuk be a mozgó fázis (4.10.) áramlási sebességét 1,2 ml/percre, és állítsuk az oszlop hőmérsékletét 45 oC-ra.

6.2.2. Állítsuk be a detektort (5.2.) 274 nm-re.

6.2.3. Legalább kétszer fecskendezzünk be egy mikrofecskendővel 20 μl-t a (6.1.3.) szerinti oldatból a kromatográfba, és mérjük le a csúcsok alatti területet.

6.3. Kalibrációs görbe

6.3.1. Fecskendezzünk be 20 μl-t minden egyes standard oldatból (4.14.), és mérjük meg a csúcsok alatti területet.

6.3.2. Minden koncentrációhoz számítsuk ki az alfa-monogliceril-(4-amino)-benzoát csúcs alatti területe és a belső standard csúcs alatti területe közötti arányt. Ábrázoljuk ezt az arányt az abszcisszán, míg az ordinátán a kapcsolódó tömegeket tüntessük fel.

6.3.3. Járjunk el hasonló módon az etil-4-hidroxibenzoát esetében.

7. SZÁMOLÁS

7.1. Olvassuk le a tömegarányokat (RP1, RP2) a 6.3. szerint kapott kalibrációs görbéről, amelyek a 6.2.3. szerint számított csúcs alatti területek közötti arányoknak felelnek meg, ahol

RP1 = az alfa-monogliceril-(4-amino)-benzoát tömege/az etil-4-hidroxibenzoát tömege,

RP2 = az etil-(4-amino)-benzoát tömege/az etil-4-hidroxibenzoát tömege.

7.2. Az így kapott tömegarányokból számítsuk ki az alfa-monogliceril-(4-amino)-benzoát és az etil-(4-amino)-benzoát tartalmat, mint tömegszázalékot (% m/m) a következő képlet segítségével:

RP % (m/m) alfa-monogliceril-(4-amino)-benzoát = RP1 x

RP1 ×

RP % (m/m) etil-(4-amino)-benzoát = RP2 x

RP2 ×

q = az etil-4-hidroxibenzoát (belső standard) bemért mennyisége, milligrammban, a 4.12. szerint,

p = a minta bemért mennyisége, grammban, a 6.1.1. szerint.

8. MEGISMÉTELHETŐSÉG [2]

8.1. 5 %-os (m/m) alfa-monogliceril-(4-amino)-benzoáttartalom esetén azonos mintán, párhuzamosan végzett két mennyiségi meghatározás közötti eltérés értéke nem haladhatja meg a 0,25 %-ot.

8.2. 1 %-os (m/m) etil-(4-amino)-benzoáttartalom esetén azonos mintán, párhuzamosan végzett két mennyiségi meghatározás közötti eltérés abszolút értéke nem haladhatja meg a 0,10 %-ot.

9. MEGJEGYZÉSEK

9.1. Egy vizsgálat végrehajtása előtt ellenőrizzük, hogy a minta tartalmaz-e olyan anyagokat, amelyek a kromatogramon fedésben van a belső standard (etil-(4-amino)-benzoát) csúcsával.

9.2. Annak ellenőrzésére, hogy esetleges zavaró hatás nem áll-e fenn ismételjük meg a meghatározást a metanol mozgó fázisbeli arányának 10 %-os megváltoztatásával.

A KLÓR-BUTANOL MENNYISÉGI MEGHATÁROZÁSA

1. CÉL ÉS ALKALMAZÁSI TERÜLET

Ez a módszer az aeroszolok kivételével bármely kozmetikai termékben jelen lévő Klór-butanol (INN) meghatározására alkalmazható, legfeljebb 0,5 %-os koncentráció esetén.

2. FOGALOMMEGHATÁROZÁS

Az ezzel a módszerrel meghatározott klór-butanol-tartalmat a termék tömegszázalékában (% m/m) fejezzük ki.

3. ALAPELV

A vizsgálati termék megfelelő kezelése után a meghatározást gázkromatográfiával végezzük 2,2,2-triklór-etanol belső standard mellett.

4. REAGENSEK

Minden reagensnek analitikai tisztaságúnak kell lennie.

4.1. Klór-butanol (1,1,1-triklór-2-metil-propán-2-ol).

4.2. 2,2,2-triklór-etanol.

4.3. Abszolút etanol.

4.4. Klór-butanol standard oldat: 0,025 g 100 ml etanolban (4.3.) (m/v).

4.5. 2,2,2-triklór-etanol standard oldat: 4 mg 100 ml etanolban (4.3.) (m/v).

5. ESZKÖZÖK

5.1. Szokásos laboratóriumi felszerelés.

5.2. Gázkromatográf, elektron befogásos detektorral felszerelve, Ni 63.

6. ELJÁRÁS

6.1. Mintaelőkészítés

Pontosan mérjünk be egy 0,1 és 0,3 g közötti mennyiséget a mintából. Tegyük egy 100 ml-es mérőlombikba. Oldjuk fel etanolban (4.3.), adjunk hozzá 1 ml-t a belső standard oldatból (4.5.), és töltsük fel a jelig etanollal (4.3.).

6.2. Gázkromatográfiás körülmények

6.2.1. A működési körülményeknek R ≥ 1,5 felbontást kell eredményezniük.

R = 2

d'R

- d'R

W

+ W

2

ahol:

R1 és R2 = a csúcsokhoz tartozó retenciós idők, percben,

W1 és W2 = a csúcsoknak a magasság felénél mért szélessége, (milliméterben),

d' = a papíradagolás sebessége, milliméter/percben.

6.2.2. Példaként, a következő működési körülmények biztosítják a kívánt felbontást:

Oszlop | I. | II. |

Alapanyag | Üveg | Rozsdamentes acél |

Hossz | 1,80 m | 3 m |

Átmérő | 3 mm | 3 mm |

Álló fázis | 10 % Carbowax 20 M TPA, 80-100-as mesh Gaschrom Q-n | 5 % OV 17 80-100-as mesh WAW DMCS-en |

Kondicionálás | 2-3 nap 190 oC-on | |

Hőmérsékletek: | | |

- fecskendő | 200 oC | 150 oC |

- oszlop | 150 oC | 100 oC |

- detektor | 200 oC | 150 oC |

Vivőgáz | Nitrogén | Argon/metán (95/5 v/v) |

Áramlási sebesség | 35 ml/perc | 35 ml/perc |

6.3. Standard görbe

Öt 100 ml-es mérőlombikba tegyünk 1 ml standard oldatot (4.5.) és rendre 0,2; 0,3; 0,4; 0,5 és 0,6 ml 4.4. szerinti oldatot, és töltsük fel a jelig etanollal (4.3.), majd keverjük össze. Fecskendezzünk be 1 μl-t ezeknek az oldatoknak mindegyikéből a kromatográfba a 6.2.2. pont szerint leírt működési körülményeknek megfelelően, és szerkesszük meg a kalibrációs görbét úgy, hogy a Klór-butanol tömege és a 2,2,2-triklór-etanol tömege közötti arányt az abszcisszán, míg az a megfelelő csúcs alatti területeket az ordinátán tüntetjük fel.

6.4. Fecskendezzünk be 1 μl-t a 6.1. szerint kapott oldatból, és járjunk el a 6.2.2.-ben leírtaknak megfelelően.

7. SZÁMOLÁS

7.1. Számítsuk ki az "a" mennyiséget a standard görbe (6.3.) alapján a 6.1. oldatban, a Klór-butanol μg-jaiban kifejezve.

7.2. A minta Klór-butanol tartalmát a következő képlet szerint számíthatjuk ki:

a × 10

p × 10

=

p × 10

4

8. MEGISMÉTELHETŐSÉG [3]

0,5 %-os (m/m) klór-butanol-tartalom esetén azonos mintán, párhuzamosan végzett két mennyiségi meghatározás közötti eltérés értéke nem haladhatja meg a 0,01 %-ot.

Megjegyzés

Ha az eredmény eléri vagy meghaladja a megengedett legnagyobb koncentrációt, akkor szükséges ellenőrizni, hogy esetleges zavaró hatások nem állnak-e fenn.

A KININ AZONOSÍTÁSA ÉS MEGHATÁROZÁSA

A. AZONOSÍTÁS

1. CÉL ÉS ALKALMAZÁSI TERÜLET

Ez a módszer a kinin samponokban és hajszeszekben való jelenlétének kimutatására szolgál.

2. ALAPELV

Az azonosítás vékonyréteg-kromatográfiával szilikagélen történik. A kimutatást a kinin savas körülmények között adott kék fluoreszcenciája által végezzük 360 nm-en.

További bizonyításképpen a fluoreszcenciát meg lehet szüntetni brómgőzzel, és ammóniagőz segítségével sárgás fluoreszcencia megjelenését előidézni.

3. REAGENSEK

Minden reagensnek analitikai tisztaságúnak kell lennie.

3.1. Szilikagél lapok, fluoreszcens indikátor nélkül, 0,25 mm vastag, 200 mm x 200 mm.

3.2. Előhívó oldószer: toluol/dietil-éter/diklór-metán/dietil-amin/20/20/20/8 (v/v/v/v).

3.3 Metanol.

3.4. 20

4

= 1,84).

3.5. Dietil-éter.

3.6. Előhívószer: óvatosan adjunk 5 ml kénsavat (3.4.) 95 ml dietil-éterhez (3.5.) egy hűtött tartályban.

3.7. Bróm.

3.8. 20

4

= 0,90).

3.9. Vízmentes kinin.

3.10. Standard oldat: pontosan mérjünk be kb. 100,0 mg vízmentes kinint (3.9.) egy közönséges lombikba, és oldjuk fel 100 ml metanolban (3.3.).

4. ESZKÖZÖK

4.1. Általános vékonyréteg-kromatográfiás felszerelés.

4.2. Ultrahangos fürdő.

4.3. Millipore szűrő FH 0,5 ƒm vagy azzal megegyező, megfelelő szűrőberendezéssel.

5. ELJÁRÁS

5.1. Mintaelőkészítés

Pontosan mérjünk be a mintából akkora mennyiséget, amely kb. 100 mg kinint tartalmaz egy 100 ml-es közönséges lombikba, oldjuk fel, és töltsük fel a jelig metanollal (3.3.).

Zárjuk le a lombikot dugóval és hagyjuk egy órára szobahőmérsékleten az ultrahangos készülékben (4.2.). Szűrjük le (4.3.), és a szűrleten végezzük el a kromatográfiát.

5.2. Vékonyréteg-kromatográfia

Helyezzünk 1,0 μl-t a standard oldatból (3.10.) és 1,0 μl-t a mintaoldatból (5.1.) a szilikagél lapra (3.1.). Hívjuk elő a kromatogramot 150 mm-es távolságra egy tartályban, amelyet előzőleg a 3.2. oldószerrel telítettünk.

5.3. Előhívás

5.3.1. Szárítsuk meg a lapot szobahőmérsékleten.

5.3.2. Permetezzük be a 3.6. reagenssel.

5.3.3. Hagyjuk a lapot száradni egy órán keresztül szobahőmérsékleten.

5.3.4. Figyeljük meg a lapot 360 nm-es UV lámpa fényében. A kinin élénk, kék fluoreszcens folt formájában jelenik meg.

Példaként az alábbi táblázat megadja a fő alkaloidák a kininhez viszonyítva RF értékeit a 3.2. oldószerrel való előhívás esetén.

Alkaloida | RF |

Kinin | 0,20 |

Kinidin | 0,29 |

Cinkonin | 0,33 |

Cinkonidin | 0,27 |

Hidrokinidin | 0,17 |

5.3.5. A kinin jelenlétének további igazolása céljából a lapot kb. egy órán keresztül brómgőz hatásának tesszük ki (3.7.). A fluoreszcencia eltűnik. Ha ugyanezt a lapot ammóniagőz (3.8.) hatása alá helyezzük, akkor a foltok ismét megjelennek barna színnel, és a lap ismételt 360 nm-es UV fény alatti megfigyelése esetén sárgás fluoreszcencia tapasztalható.

Érzékelési határérték: 0,1 μg kinin.

B. MENNYISÉGI MEGHATÁROZÁS

1. CÉL ÉS ALKALMAZÁSI TERÜLET

Ez a módszer a kinin meghatározását írja le. Alkalmas a samponokban megengedett 0,5 % (m/m) és a hajszeszekben megengedett 0,2 % (m/m) legnagyobb koncentráció meghatározására.

2. FOGALOMMEGHATÁROZÁS

Az ezzel a módszerrel meghatározott kinint a termék tömegszázalékában (% m/m) fejezzük ki.

3. ALAPELV

A vizsgálandó termék megfelelő kezelését követően a meghatározást nagynyomású folyadék-kromatográfiával (HPLC) végezzük.

4. REAGENSEK

Minden reagensnek analitikai tisztaságúnak kell lennie és emellett alkalmasnak - folyadékkromatográfiára.

4.1. Acetonitril.

4.2. Kálium-dihidrogén-ortofoszfát (KH2PO4).

4.3. d

204 = 1,7).

4.4. Tetrametil-alumínium- bromid.

4.5. Vízmentes kinin.

4.6. Metanol.

4.7. Ortofoszforsav-oldat (0,1 M): mérjünk be 11,53 g ortofoszforsavat (4.3.), és oldjuk fel 1000 ml vízben egy mérőlombikban.

4.8. Kálium-dihidrogén-ortofoszfát-oldat (0,1 M): mérjünk be 13,6 g kálium-dihidrogén-ortofoszfátot (4.2.) és oldjuk fel 1000 ml vízben egy mérőlombikban.

4.9. Tetrametil-ammónium-bromid-oldat: oldjunk fel 15,40 g tetrametil-ammónium-bromidot (4.4.) 1000 ml vízben egy mérőlombikban.

4.10. Oldószer: ortofoszforsav (4.7.)/kálium-dihidrogén-foszfát (4.8.)/tetrametil-ammónium-bromid (4.9.)/víz/acetonitril (4.1.) 10/50/100/340/90 (v/v/v/v/v).

A mozgó fázis összetétele változtatható, olyan módon, hogy az oszlop felbontása R ≥ 1,5 -t eredményezzen.

R = 2

d'R

- d'R

W

+ W

2

ahol:

R1 és R2 = a csúcsokhoz tartozó retenciós idők, percben,

W1 és W2 = a csúcsoknak a magasság felénél mért szélessége, milliméterben,

d' = a papíradagolás-sebessége, milliméter/percben.

4.11. Oktadecil-szilánnal kezelt szilika, 10 μm.

4.12. Standard oldatok: mérjünk be egymást után pontosan kb. 5,0, 10,0, 15,0 és 20,0 mg vízmentes kinint (4.5.) egy sorozat 100 ml-es közönséges lombikba. Töltsük fel a jelig metanollal (4.6.), és rázzuk a lombikok tartalmát addig, amíg a kinin fel nem oldódik. Szűrjük át mindegyik mintát egy 0,5 μm-es szűrőn.

5. ESZKÖZÖK

5.1. Szokásos laboratóriumi felszerelés.

5.2. Ultrahangos fürdő.

5.3. Nagynyomású kromatográfiás berendezés változtatható hullámhosszú detektorral.

5.4. Oszlop: hossz: 250 mm; belső átmérő:4,6 mm; töltet: szilika (4.11.).

5.5. Millipore szűrő FH 0,5 μm, vagy azzal megegyező, megfelelő szűrőberendezéssel.

6. ELJÁRÁS

6.1. Mintaelőkészítés

Pontosan mérjünk be egy 100 ml-es közönséges lombikba megfelelő mennyiséget a mintából, amely 10,0 mg vízmentes kinint tartalmaz és adjunk hozzá 20 ml metanolt (4.6.), majd tegyük a lombikot az ultrahangos fürdőbe (5.2.) 20 percre. Töltsük fel a jelig metanollal (4.6.). Keverjük össze az oldatot, és szűrjük le egy részletét (5.5.).

6.2. Kromatográfia

Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc.

Detektorhullámhossz (5.3.): 332 nm.

Befecskendezési térfogat: 10 μl szűrt oldat (6.1.)

Mérés: csúcs alatti terület.

6.3. Kalibrációs görbe

Fecskendezzünk be legalább háromszor 10,0 μl-t minden egyes referenciaoldatból (4.12.), mérjük meg a csúcs alatti területeket, és számítsuk ki az átlagos területet minden egyes koncentráció esetében.

Készítsük el a kalibrációs görbét és ellenőrizzük egyenességét.

7. SZÁMOLÁS

7.1. A kalibrációs görbe alapján (6.3.) határozzuk meg azt a vízmentes kinin mennyiségét μg-ban, ami a befecskendezett térfogatban (6.2.) jelen van.

7.2. A vízmentes kinin tömegszázalékban (% m/m) kifejezett koncentrációja a mintában a következő képlet segítségével számítható ki:

B

A

,

ahol

B a vízmentes kinin mennyisége, mikrogrammban, amit 10 mikroliter leszűrt oldat tartalmaz (6.1.).

A a minta tömege, grammban (6.1.).

8. MEGISMÉTELHETŐSÉG [4]

0,5 %-os (m/m) vízmentes kinintartalom esetén azonos mintán, párhuzamosan végzett két mennyiségi meghatározás közötti eltérés értéke nem haladhatja meg a 0,02 %-ot.

0,2 %-os (m/m) vízmentes kinintartalom esetén azonos mintán, párhuzamosan végzett két mennyiségi meghatározás közötti eltérés értéke nem haladhatja meg a 0,01 %-ot.

A SZERVETLEN SZULFITOK ÉS HIDROGÉN-SZULFITOK AZONOSÍTÁSA ÉS MEGHATÁROZÁSA

CÉL ÉS ALKALMAZÁSI TERÜLET

Ez a módszer a kozmetikai termékekben található szervetlen szulfitok és hidrogén-szulfitok azonosítását és meghatározását írja le. Ez a módszer csak olyan termékek esetében alkalmazható, amelyekben van vizes vagy alkoholos fázis, és amelyekben a kén-dioxid koncentrációja nem haladja meg a 0,2 %-ot.

A. AZONOSÍTÁS

1. ALAPELV

A mintát sósavban melegítjük, és a felszabaduló kén-dioxidot a szaga, vagy az indikátorpapíron jelentkező hatása alapján azonosítjuk.

2. REAGENSEK

Minden reagensnek analitikai tisztaságúnak kell lennie.

2.1. Sósav (4 M).

2.2. Kálium-jodát keményítőpapír vagy annak megfelelő más megoldás.

3. ESZKÖZÖK

3.1. Általános vékonyréteg-kromatográfiás felszerelés.

3.2. Lombik (25 ml) rövid visszafolyós hűtővel felszerelve.

4. ELJÁRÁS

4.1. Tegyünk kb. 2,5 g mintát a lombikba (3.2.) 10 ml sósavval (2.1.).

4.2. Keverjük össze és forraljuk fel.

4.3. Vizsgáljuk meg a kén-dioxid kibocsátását szag alapján vagy indikátorpapír segítségével (2.2.).

B. MENNYISÉGI MEGHATÁROZÁS

1. FOGALOMMEGHATÁROZÁS

A mintának ezzel a módszerrel meghatározott szulfit vagy hidrogén-szulfit tartalmát a kén-dioxid tömegszázalékában fejezzük ki.

2. ALAPELV

A minta savanyítása után a felszabaduló kén-dioxidot egy hidrogén-peroxid oldatba desztilláljuk. A képződő kénsavat hitelesített nátrium-hidroxid-oldattal titráljuk.

3. REAGENSEK

Minden reagensnek analitikai tisztaságúnak kell lennie.

3.1. Hidrogén-peroxid 0,2 % (m/v). Naponta készítsük.

3.2. d

204 = 1,75).

3.3. Metanol.

3.4. Nátrium-hidroxid, (0,01 M) hitelesített oldat.

3.5. Nitrogén.

3.6. Indikátor: metilvörös (0,03 %-os m/v etanolban) és metilénkék (0,05 %-os m/v etanolban) 1: 1 arányú keveréke. Szűrjük le az oldatot.

4. ESZKÖZÖK

4.1. Szokásos laboratóriumi felszerelés.

4.2. Desztilláló felszerelés (lásd ábra).

5. ELJÁRÁS

5.1. Pontosan mérjünk be kb. 2,5 g mintát az A desztilláló lombikba (lásd ábra).

5.2. Adjunk hozzá 60 ml vizet és 50 ml metanolt (3.3.), majd keverjük össze.

5.3. Tegyünk 10 ml hidrogén-peroxidot (3.1.), 60 ml vizet és egy pár csepp indikátort (3.6.) a desztilláló D gyűjtőedényébe (lásd ábra). Adjunk hozzá néhány csepp nátrium-hidroxidot (3.4.), amíg az indikátor zöld színűvé nem válik.

5.4. Ismételjük meg az 5.3.-t az E mosóüvegre (lásd ábra).

5.5. Szereljük össze a készüléket és állítsuk be a nitrogén (3.5.) áramlási sebességét kb. percenként 60 buborékra.

5.6. Eresszünk 15 ml ortofoszforsavat (3.2.) a tölcsérből az A desztilláló lombikba.

5.7. Melegítsük fel gyorsan forrásig, majd tartsuk enyhe forrásban 30 percig.

5.8. Válasszuk le a desztilláló D gyűjtőjét. Öblítsük át a csövet, majd titráljuk nátrium-hidroxid-oldattal (3.4.), amíg az indikátor zöld színűvé nem válik (3.6.).

6. SZÁMÍTÁS

Számítsuk ki a minta tömegszázalékos szulfit vagy hidrogén-szulfit tartalmát a következő képlet segítségével:

m

,

ahol:

M = a nátrium-hidroxid-oldat (3.4.) moláris koncentrációja,

V = a nátrium-hidroxid-oldat (3.4.) térfogata, amire a titrálás (5.8.) során szükség volt, milliliterben,

m = a minta (5.1.) tömege grammban.

7. MEGISMÉTELHETŐSÉG [5]

0,2 %-os m/m kén-dioxid-tartalom esetén azonos mintán, párhuzamosan végzett két mennyiségi meghatározás közötti eltérés értéke nem haladhatja meg a 0,006 %-ot.

+++++ TIFF +++++

Minden méret mm-ben van megadva

AZ ALKÁLIFÉMEK KLORÁTJAINAK AZONOSÍTÁSA ÉS MEGHATÁROZÁSA

CÉL ÉS ALKALMAZÁSI TERÜLET

Ez a módszer leírja a klorátok azonosítását és meghatározását fogkrémekben és más kozmetikai termékekben.

A. AZONOSÍTÁS

1. ALAPELV

A klorátokat vékonyréteg-kromatográfiával elválasztjuk a többi halogenáttól, és a jodid jóddá oxidálásával azonosítjuk.

2. REAGENSEK

Minden reagensnek analitikai tisztaságúnak kell lennie.

2.1. Referenciaoldatok: frissen készített kálium-klorát, -bromát és -jodát vizes oldata (0,2 % m/v).

2.2. Előhívó oldat: ammónia oldat (28 % m/v) aceton/butanol (60/130/30 v/v/v).

2.3. Kálium-jodid, vizes oldat (5 % m/v).

2.4. Keményítőoldat (1-5 %-os m/v).

2.5. Sósav (1 M).

2.6. Készgyártmány cellulóz vékonyréteg-lapok (0,25 mm).

3. ESZKÖZÖK

Általános vékonyréteg-kromatográfiás felszerelés.

4. ELJÁRÁS

4.1. Vonjunk ki kb. 1 g-ot a mintából vízzel, szűrjük le, és hígítsuk fel kb. 25 ml-re.

4.2. Helyezzünk az oldatból (4.1.) 2 μl-t a lapra (2.6.), a három referencia oldat (2.1.) mindegyikének 2 μl-es részleteivel együtt.

4.3. Tegyük a lapot egy tartályba, és fejlesszük a kromatogramot felfelé a lap (2.6.) hosszának kb. háromnegyedéig a 2.2. pont szerinti oldószerrel.

4.4. Távolítsuk el a tartályból, és hagyjuk, hogy az oldószer elpárologjon. (Megjegyzés: Ez akár két órát is igénybe vehet.)

4.5. Permetezzük be a lapot kálium-jodiddal (2.3.), és hagyjuk száradni kb. 5 percig.

4.6. Permetezzük be a lapot keményítő oldattal (2.4.), és hagyjuk száradni kb. 5 percig.

4.7. Permetezzük be a lapot sósavval (2.5.).

5. KIÉRTÉKELÉS

Ha a klorát jelen van, akkor egy kék folt (esetleg barna folt) jelenik meg fél óra múltán kb. 0,7-0,8 RF értéknél.

Halogenátok | RF |

Jodát | 0-0,2 |

Bromát | 0,5-0,6 |

Klorát | 0,7-0,8 |

Meg kell jegyezni, hogy a bromátok és a jodátok azonnali reakciót adnak. Vigyázni kell, hogy a bromátok és a jodátok foltjai ne keveredjenek össze.

B. MENNYISÉGI MEGHATÁROZÁS

1. FOGALOMMEGHATÁROZÁS

A minta ezzel a módszerrel meghatározott klorát tartalmát a klorát tömegszázalékában fejezzük ki.

2. ALAPELV

A klorátot savas körülmények között cinkporral redukáljuk. A képződő kloridot potenciometriás titrálással mérjük ezüst-nitrát-oldat segítségével. Egy hasonló meghatározás a redukció előtt lehetővé teszi a halogenátok esetleges jelenlétét.

3. REAGENSEK

Minden reagensnek analitikai tisztaságúnak kell lennie.

3.1. Ecetsav, 80 % (m/m).

3.2. Cinkpor.

3.3. Ezüst-nitrát standard oldat (0,1 M).

4. ESZKÖZÖK

4.1. Szokásos laboratóriumi felszerelés.

4.2. Potenciométer ezüst jelzésére alkalmas elektróddal felszerelve.

5. ELJÁRÁS

5.1. Mintaelőkészítés

Pontosan mérjünk be egy kb. 2 g tömegű "m" mennyiséget egy centrifugacsőbe. Adjunk hozzá 15 ml ecetsavat (3.1.), és alaposan keverjük össze. Várjunk 30 percet és centrifugáljuk 15 percig 2000 fordulat/perc sebességgel. Vigyük át a felülúszó folyadékot egy 50 ml-es mérőlombikba. Ismételjük meg a centrifugálást kétszer 15 ml ecetsavnak (3.1.) a maradékhoz történő hozzáadásával. Gyűjtsük össze a klorátot tartalmazó oldatokat ugyanabba a mérőlombikba. Töltsük fel a jelig ecetsavval (3.1.)

5.2. A klorát redukciója

Vegyünk 20 ml-t az 5.1. szerinti oldatból és adjunk hozzá 0,6 g cinkport (3.2.). Forraljuk fel egy visszafolyós hűtővel felszerelt lombikban. 30 perc forralás után hűtsük le és szűrjük le. Öblítsük át a lombikot vízzel. Szűrjük le és egyesítsük a szűrletet az kiöblítettel.

5.3. A klorid mennyiségi meghatározása

Titráljunk meg 20 ml 5.2. oldatot ezüst-nitráttal (3.3.) potenciométer alkalmazása mellett (4.2.). Hasonló módon titráljunk meg 20 ml 5.1. oldatot ezüst-nitráttal (3.3.).

Megjegyzés:

Ha a termék bróm vagy jódszármazékokat tartalmaz, amelyekből bromid illetve jodid szabadulhat fel a redukció után, akkor a titrálási görbe több inflexiós pontot fog tartalmazni. Ebben az esetben a titráló oldat (3.3.) térfogatát, ami a kloridnak felel meg, az utolsó és az utolsó előtti inflexiós pont közötti különbség adja.

6. SZÁMÍTÁS

A minta tömegszázalékos (% m/m) klorát tartalmát a következő képlet segítségével számíthatjuk ki:

Klorát (Clo3-) % m/m =

20,9

M

,

ahol:

V = az 5.2. szerinti oldat titrálásához felhasznált ezüst-nitrát-oldat (3.3.) térfogata milliliterben,

V' = az 5.1. szerinti oldat 20 ml-ének titrálásához felhasznált ezüst-nitrát-oldat (3.3.) térfogata milliliterben,

M = az ezüst-nitrát-oldat (3.3.) molaritása,

m = a minta tömege grammban.

7. MEGISMÉTELHETŐSÉG [6]

3-5 %-os m/m kloráttartalom esetén azonos mintán, párhuzamosan végzett két mennyiségi meghatározás közötti eltérés értéke nem haladhatja meg a 0,07 %-ot m/m.

A NÁTRIUM-JODÁT AZONOSÍTÁSA ÉS MEGHATÁROZÁSA

CÉL ÉS ALKALMAZÁSI TERÜLET

Ez a módszer nátrium-jodátot tartalmazó kozmetikai termékek lemosóinak azonosítására és mennyiségi meghatározására vonatkozó eljárást írja le.

A. AZONOSÍTÁS

1. ALAPELV

A nátrium-jodátot elválasztjuk a többi halogenáttól vékonyréteg-kromatográfiával, és a jodid jóddá oxidálásával azonosítjuk.

2. REAGENSEK

Minden reagensnek analitikai tisztaságúnak kell lennie.

2.1. Referenciaoldatok: frissen készített kálium-klorát, -bromát és -jodát vizes oldata (0,01 % m/V).

2.2. Előhívó oldat:

Ammóniaoldat (28 % m/v)/aceton/butanol (60/130/30 v/v/v).

2.3 Kálium-jodid, vizes oldat (5 % m/v).

2.4. Keményítőoldat (1-5 %-os m/v).

2.5. Sósav (1 M).

3. ESZKÖZÖK

3.1. Készgyártmány cellulóz vékonyréteg-lapok (0,25 mm).

3.2. Általános vékonyréteg-kromatográfiás felszerelés.

4. ELJÁRÁS

4.1. Vonjunk ki kb. 1 g-ot a mintából vízzel, szűrjük le és hígítsuk fel kb. 10 ml-re.

4.2. Helyezzünk a mintából 2 μl-t a lap alapvonalára (3.1.), a három referencia oldat (2.1.) mindegyikének 2 μl-es részleteivel együtt.

4.3. Tegyük a lapot egy tartályba és fejlesszük a kromatogramot felfelé a lap (2.6.) hosszának kb. háromnegyedéig a (2.2.) szerinti oldószerrel.

4.4. Távolítsuk el a lapot a tartályból és hagyjuk, hogy az oldószer szobahőmérsékleten elpárologjon. (Megjegyzés: Ez akár két órát is igénybe vehet.)

4.5. Permetezzük be a lapot kálium-jodiddal (2.3.) és hagyjuk száradni kb. 5 percig.

4.6. Permetezzük be a lapot keményítő oldattal (2.4.) és hagyjuk száradni kb. 5 percig.

4.7. Végül permetezzük be a lapot sósavval (2.5.).

5. KIÉRTÉKELÉS

Ha a jodát jelen van, akkor egy kék folt (esetleg barna vagy állás közben megbarnuló folt) jelenik meg azonnal kb. 0-0,2 RF értéknél.

Meg kell jegyezni, hogy a bromátok azonnali reakciót adnak kb. 0,5-0,6 RF értéknél, és a klorátok kb. 30 perc múltán ugyancsak adnak reakciót 0,7-0,8 RF értéknél.

B. MENNYISÉGI MEGHATÁROZÁS

1. FOGALOMMEGHATÁROZÁS

Az ezzel a módszerrel meghatározott nátrium-jodát-tartalmat a nátrium-jodát tömegszázalékában fejezzük ki.

2. ALAPELV

A nátrium-jodátot vízben feloldjuk, és nagynyomású folyadék-kromatográfiával (HPLC) határozzuk meg, rendre egy C18 oszlop és egy anioncserélő oszlop alkalmazásával.

3. REAGENSEK

Minden reagensnek analitikai tisztaságúnak kell lennie, és különösen alkalmasnak kell lennie a nagynyomású folyadék-kromatográfiára.

3.1. Sósav (4 M).

3.2. Nátrium-szulfit vizes, 5 % m/v.

3.3. Nátrium-jodát törzsoldat.

Készítsünk törzsoldatot, amely 50 mg nátrium-jodátot tartalmaz 100 ml vízben.

3.4. Kálium-dihidrogén-ortofoszfát.

3.5. Dinátrium-hidrogén-ortofoszfát 2H2O.

3.6. Nagynyomású folyadék-kromatográfia mozgó fázisa: oldjunk fel 3,88 g kálium-dihidrogén-ortofoszfátot (3.4.) és 1,19 g dinátrium-hidrogén-ortofoszfátot 2H2O-t (3.5.) 1 liter vízben.

A kapott oldat pH-ja 6,2 legyen.

3.7. Általános indikátorpapír, 1-11 pH-jú.

4. ESZKÖZÖK

4.1. Szokásos laboratóriumi felszerelés.

4.2. Kerek szűrőpapír, 110 mm-es átmérőjű, Scleicher és Schüll 575-ös számú, vagy azzal megegyező.

4.3. Nagynyomású folyadék-kromatográf változtatható hullámhosszú detektorral.

4.4. Oszlop: hossz: 120 mm, belső átmérő 4,6 mm; szám: kettő, sorba kötve, az első oszlop: necleosil R 5 C18 vagy azzal megegyező, második oszlop - Vydac TM-301-SB vagy azzal megegyező.

5. ELJÁRÁS

5.1. Mintaelőkészítés

5.1.1. Folyékony minták (samponok)

Pontosan mérjünk be kb. 1,0 g vizsgálati mintát egy 10 ml-es csiszolt üvegdugós kalibrált csőbe vagy mérőlombikba.

Töltsük fel a jelig vízzel és keverjük össze.

Szükség esetén szűrjük le az oldatot.

Határozzuk meg az oldat jodát tartalmát HPLC-vel az 5.2. szakaszban leírtak szerint.

5.1.2. Szilárd minták (szappanok)

Vágjuk apróra a minta egy részét, és pontosan mérjünk be kb. 1,0 g vizsgálati mintát egy 100 ml-es csiszolt üvegdugós mérőhengerbe. Töltsük fel 50 ml-re vízzel, és rázzuk erősen 1 percig. Centrifugáljuk le, és szűrjük át szűrőpapíron (4.1.) vagy hagyjuk a keveréket legalább egy éjszakán át állni.

Rázzuk meg erősen a kocsonyás oldatot és szűrjük át szűrőpapíron (4.1.).

Határozzuk meg az oldat jodát tartalmát HPLC-vel az 5.2. szakaszban leírtak szerint.

5.2. Kromatográfia

Áramlási sebesség: 1 ml/perc.

Detektor hullámhossz (4.2.): 210 nm.

Befecskendezési térfogat: 10 μl.

Mérés: csúcs alatti terület.

5.3. Kalibrálás

Pipettázzunk sorrendben 1,0, 2,0, 5,0, 10,0 és 20,0 ml nátrium jodát-törzsoldatot (3.3.) 50 ml-es mérőlombikokba. Töltsük fel a jelig és keverjük össze.

Az így kapott oldatok rendre 0,01, 0,02, 0,05, 0,10 és 0,20 mg nátrium-jodátot tartalmaznak milliliterenként.

Fecskendezzünk be egy 10 μl-es részletet minden egyes standard jodát-oldatból a folyadék-kromatográfba (4.2.) és vegyük fel a kromatogramot. Határozzuk meg a jodát csúcs alatti területét és rajzoljunk fel egy görbét, ami megadja az összefüggést a csúcs alatti terület és a nátrium-jodát koncentráció között.

6. SZÁMÍTÁS

Számítsuk ki a nátrium-jodát tartalmat tömegszázalékban (% m/m) a következő képlet segítségével:

% (m/m) nátrium-jodát = Vc10 m,

ahol:

m = a vizsgálati minta (5.1.) tömege, grammban,

V = a mintaoldat teljes térfogata, milliliterben, az 5.1. pont szerint előállítva,

c = a nátrium-jodátnak a kalibrációs görbéről (5.3.) leolvasott koncentrációja milligramm per milliliterben.

7. MEGISMÉTELHETŐSÉG [7]

0,1 %-os (m/m) nátrium-jodát-tartalom esetén azonos mintán, párhuzamosan végzett két mennyiségi meghatározás közötti eltérés értéke nem haladhatja meg a 0,002 %-ot.

8. MEGERŐSÍTÉS

8.1. Alapelv

Egy kozmetikai termék savanyított oldatában, a jodátot (IO3-) szulfittal jodiddá (I-) redukáljuk, és a kapott oldatot HPLC-vel vizsgáljuk. Ha egy csúcs, amely a jodátnak megfelelő retenciós időnél jelentkezik, a szulfitos kezelés után eltűnik, akkor az eredeti csúcsot nagy valószínűséggel a jodátnak tulajdoníthatjuk.

8.2. Eljárás

Pipettázzunk egy 5 ml-es adagot az 5.1.-ben leírtak szerint kapott mintaoldatból egy Erlenmeyer lombikba.

Állítsuk az oldat pH értékét 3-ra vagy alacsonyabbra sósavval (3.1.); általános indikátorpapírral ellenőrizzük (3.7.).

Adjunk hozzá három csepp nátrium-szulfit oldatot (3.2.), és keverjük össze.

Fecskendezzünk be egy 10 μl-es részletet az oldatból a folyadék-kromatográfba (4.2.).

Hasonlítsuk össze ezt a kromatogramot az 5 pontban megadottak szerint ugyanarra a mintára kapott kromatogramal.

[1] Ezek az értékek jelzésül szolgálnak, és a 4.11., 4.12. és 4.13. szerinti pontos tömegekre vonatkoznak.

[2] ISO 5725 szabvány szerint.

[3] ISO 5725 szabvány szerint.

[4] ISO 5725 szabvány szerint.

[5] ISO 5725 szabvány szerint.

[6] ISO 5725 szabvány szerint.

[7] ISO 5725 szabvány szerint.

--------------------------------------------------