BH 2018.1.34 A gáz-rendszerhasználati díj a Htv. és az Sztv. rendszerében 2012. év előtt is szállítási díj részét képezte [2000. évi C. tv. (Sztv.) 47. § (1) bek., (4) bek., 1990. évi C. tv. (Htv.) 39. § (1) bek., 52. §].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A Budapest Főváros Főpolgármesteri Hivatal Adó Főosztály Behajtási és Ellenőrzési Osztálya (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél helyi iparűzési adó és pénzügyi ellenőrzést rendelt el az adó alapjának és összegének vonatkozásában 2008-2012. évekre, az adóelőleg-számítás vonatkozásában 2008. március 15. - 2014. március 15. közötti időszakra, a pénzforgalmi teljesítés vonatkozásában a jegyzőkönyv keltéig, valamint az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 14. § (1) bekezdésében meghatározott adókötelezettségek vonatkozásában az ellenőrzés megkezdésének napjáig. Az ellenőrzés eredményeként az elsőfokú hatóság a 2015. március 31. napján meghozott határozatával a 2008. évi adó alapjának és összegének megállapításához való jog elévülését, a 2008. évi helyi iparűzési adóelőleg-fizetési kötelezettség teljesítésének megállapításához való jog elévülését állapította meg, a 2009. március 15. - 2014. március 15. évi helyi iparűzési adóelőleg-számítás vonatkozásában megállapítást nem tett, a 2009. évi adóelőleg-kiegészítés fizetési kötelezettség teljesítésének megállapításához való jog elévülését állapította meg, a 2010-2013. évi adóelőleg-kiegészítés fizetési kötelezettség teljesítése vonatkozásában megállapítást nem tett, iparűzési adónemben összesen: 329 899 678 Ft megfizetésére kötelezte a felperest.

[2] A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2015. október 26. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

[3] Az ellenőrzés megállapította, hogy az adózó adatszolgáltatási kötelezettségének eleget tett, bevallási kötelezettségét minden adóévben határidőre teljesítette. A helyi iparűzési adó alapjának vizsgálata során a hatóság a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 39. § (1) bekezdése, 52. § 22. pont a) alpontja, 52. § 36., 37., 38. pontjai, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 47. § (1) bekezdése, (4) bekezdése e) pontja, 78. § (2), (5) bekezdései alkalmazásával azt állapította meg, hogy a felperes a nettó árbevétele összegét a Htv. és az Sztv. előírásainak megfelelően vallotta.

[4] Adózó a helyi iparűzési adó alapját a vizsgált években "gáz teljesítménydíj/alapdíj" megnevezésű tételekkel anyagköltségként csökkentette, amelyről azt a nyilatkozatot tette, hogy a teljesítménydíjat a F. Zrt.-nek azért fizeti, hogy a gázellátáshoz szükséges gázrendszer (műszaki berendezések: elosztóhálózat, szállítóhálózat és tároló elemei) a rendelkezésére álljon. Ez éves fix (gázforgalomtól független) díj, amit az év során havonta fizet meg. A teljesítménydíj mértékegysége, ami egyben a mértéke is, ennek megfelelően Ft/év, illetve Ft/hó.

[5] Az önkormányzati adóhatóság álláspontja szerint e költség nem anyagköltség, hanem igénybe vett szolgáltatás. A közüzemi szolgáltatók által kibocsátott számlákon szereplő rendelkezésre állási díj összege nem minősül anyagköltségnek, hanem az igénybe vett szolgáltatásként számolandó el, mivel ez a díj a rendszer igénybevételi lehetőségének (a rendszer használatának) ellenértéke, amely független a rendszeresen vételezett energiahordozó mennyiségétől. Az alapja pedig csak és kizárólag az anyagköltséggel csökkenthető.

[6] Az Sztv. 47. § (4) bekezdés e) pontjának 2012. január 1-jei módosítása, majd e módosításhoz kapcsolódóan e jogszabályhelynek a 2012. évi CLXXVIII. törvény 315. §-ával beiktatott, 2013. január 1-jétől hatályos változtatása emelte be a földgázkereskedő által a fogyasztó felé kiállított számlában szereplő díjtételeket az anyagköltségek közé. A Főgáz Zrt. földgázkereskedőnek minősül, és így az Szt. 2013. január 1-jétől hatályba lépő változása ad lehetőséget a vele szerződő másik félnek, azaz a felperesnek arra, hogy a földgáz beszerzéséhez kapcsolódó járulékos költségeit, díjtételeit (rendszerhasználati díj, alapdíj) ne igénybe vett szolgáltatásként, hanem anyagköltségként elszámolja. Miután az Sztv. 47. § (4) bekezdés e) pontjának második módosítását a jogalkotó akként vezette be, hogy a 2012. évben induló üzleti évben készített beszámolóra is lehet alkalmazni, a revízió az adózónak a 2012. üzleti évről készített beszámolójában anyagköltségként elszámolt rendszerhasználati díj megnevezésű tételeit adóalap-csökkentő tételként elfogadta, a 2009-2011. üzleti években anyagköltségként elszámolt ugyanilyen megnevezésű tételeit azonban nem.

[7] Az alperes kifejtette, hogy az Sztv. 47. § (4) bekezdés e) pontjának módosításától függetlenül a 47. § (1) bekezdése alapján álláspontja szerint e díjak miért nem számolhatók el anyagköltségként: az Sztv. 47. § (1) bekezdése csak akkor engedi a rendszerhasználati díjat anyagköltségként elszámolni, ha az eszközhöz, a megszerzéséhez felmerült tételek egyedileg kapcsolhatók.

A kereseti kérelem

[8] A felperes kezdeményezte az adóhatározatok bíróság általi felülvizsgálatát, kérve azok megváltoztatását akként, hogy a felperest mint adózót adóhiány ne terhelje, másodlagosan a határozatok hatályon kívül helyezését és az elsőfokú hatóság új eljárásra utasítását kérte.

[9] Álláspontja szerint az alperes jogszabálysértően értelmezte bekerülési értéknek a Sztv. 47. § (1) bekezdésében foglalt fogalmát, a felperes által kötelezően fizetett kapacitásdíj (teljesítménydíj) tartalmát, és az Sztv. 47. § (4) bekezdés e) pontjának 2012. évtől alkalmazható szabályait. Az alperes határozata sérti az Sztv. 78. § (2) bekezdését, a Htv. 39. § (1) bekezdését, jogszabálysértően minősítette igénybe vett szolgáltatás értékének az általa fizetett kapacitásdíjat.

[10] A felperes álláspontja szerint e kapacitásdíj az Sztv. 47. § (1) bekezdése szerinti bekerülési érték fogalom összes feltételét teljesítette.

[11] Az alperes tévesen értelmezte az Sztv. 47. § (4) bekezdés e) pontjának módosítását, illetve a módosítások mögött meghúzódó jogalkotói szándékot. Az Sztv. 47. § (4) bekezdés e) pontjában foglalt szabály 2012. január 1-jei hatállyal történt törvénybe iktatása nem a bekerülési érték főszabály [47. § (1) bekezdés] szerinti fogalmának kiterjesztését szolgálta, ugyanis azt a célt a második módosítás szolgálta, amely az érintett szolgáltatói kört az egyetemes szolgáltatóról kiterjesztette a versenypiaci földgázkereskedőre. Az első módosítás célja az egyszerűsítés volt, más szavakkal az egyértelműsítés, ami természetesen nem jelenti azt, hogy addig, illetve azóta is a kapacitásdíj ne képezte volna részét a vásárolt földgáz bekerülési értékének a bekerülési érték főszabály szerinti fogalma alapján.

[12] A felperes szerint az alperes az ügy szempontjából irreleváns bírósági döntésekre és számviteli kérdésekre hivatkozott, ugyanakkor benyújtotta a Nemzetgazdasági Minisztérium 54/2010. iktatószámú állásfoglalását, amely álláspontja szerint megerősíti, hogy a földgáz értékesítése előtt felmerült, és az értékesítő által áthárított földgázipari kapacitásdíjak a földgáz bekerülési értékének részét képezik a vevőnél.