BH 2011.9.244 A megállapított adó meg nem fizetése céljából elkövetett adócsalásnak nem feltétele az adó fedezetéül szolgáló vagyon megléte. Ez a bűncselekmény mindig aktív magatartással valósul meg és elkövetésére az adó-végrehajtási eljárás megindítását követően kerülhet sor [Btk. 310. § (5) bek.].

Az első fokon eljárt megyei bíróság a 2008. június 5. napján kihirdetett ítéletével:

az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki

-társtettesként elkövetett hivatali visszaélés bűntettében (Btk. 225. §),

-felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 274. § (1) bek. c) pontja],

-bűnsegédként elkövetett 3 rb. közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 274. § (1) bek. c) pontja],

-bűnsegédként elkövetett 10 rb. adócsalás bűntettében [ebből 6 rb. Btk. 310. § (3) és (5) bek., 4 rb. Btk. 310. § (2) és (5) bek.], valamint

-bűnsegédként elkövetett 5 rb. adócsalás vétségében [Btk. 310. § (1) és (5) bek.].

Ezért őt - halmazati büntetésül - 2 év 1 hónap börtönre, mellékbüntetésül 3 év közügyektől eltiltásra és 300 000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte.

A II. r. terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett hivatali visszaélés bűntettében (Btk. 225. §),

-felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 274. § (1) bek. c) pontja],

-bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 274. § (1) bek. c) pontja],

-bűnsegédként elkövetett 4 rb. adócsalás bűntettében [ebből 3 rb. Btk. 310. § (3) és (5) bek., 1 rb. Btk. 310. § (2) és (5) bek.], valamint

-bűnsegédként elkövetett 2 rb. adócsalás vétségében [Btk. 310. § (1) és (5) bek.].

Ezért őt - végrehajtásában 4 év próbaidőre felfüggesztett - 1 év 8 hónap börtönbüntetésre, mellékbüntetésül 200 000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte.

Ellenben az I. r. terheltet 6 rb. szerzői jogok megsértésének vétsége miatt emelt vád alól felmentette.

A jogerős határozatban megállapított tényállás lényege szerint az I. r. terhelt 2000. február 1. napjától, a II. r. terhelt 2001. július 11. napjától végrehajtóként dolgozott az APEH Megyei Igazgatóságán.

Az I. r. és a II. r. terheltek 2003. évben kapcsolatba kerültek öt olyan gazdasági társaság képviselőjével, amelyek ellen személyi jövedelemadó és áfa adónemben, az egészségbiztosítási és a nyugdíjbiztosítási alapokba befizetendő járulékok tekintetében több millió forint folyamatosan felhalmozódó adótartozás miatt végrehajtási eljárás volt folyamatban. A személyes találkozóik alkalmából az I. és a II. r. terheltek elmondták e társaságok képviselőinek a IV. r., V. r., VII. r., XIV. r. és XVI. r. terhelteknek, hogy az adósságuktól oly módon szabadulhatnak meg, ha a cégüket más nevére íratják. Felajánlották, hogy 200 000 forint és 700 000 forint közötti anyagi ellenszolgáltatás fejében keresnek olyan személyeket, akik pénzért hajlandók a cégeket a nevükre venni. Az I. és II. r. terheltek által biztosított VI., VIII., IX., XIII., XVI., XVII., XVIII. és XIX. r. terheltek a nekik kifizetett 50 000-100 000 forint közötti összegek ellenében üzletrész adásvételi szerződések alapján megvásárolták az adós társaságok üzletrészeit. A valótlan tartalmú okiratokat a szerződéseket készítő ügyvédek benyújtották a cégbírósághoz, amely a változásokat a cégnyilvántartásban átvezette. Ezzel a színlelt üzletrész adásvételi szerződések alapján létrejött tulajdonjog változások és az ezekből következő társasági szerződés módosítások, mint valótlan tények a cégnyilvántartásba bejegyzésre kerültek.

A terheltek a magatartásukkal megakadályozták a megállapított adó megfizetését.

Az I. és II. r. terheltek és védőik által felmentésért bejelentett fellebbezések folytán másodfokon eljárt ítélőtábla a 2009. január 7. napján meghozott és kihirdetett ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta.

Az I. r. terhelttel szemben kiszabott börtönbüntetést 1 év 8 hónapra enyhítette és végrehajtását 5 év próbaidőre felfüggesztette. A közügyektől eltiltás mellékbüntetést mellőzte. Egyebekben az elsőfokú ítéletet a fellebbezéssel érintett I. r. és II. r. terhelt tekintetében helybenhagyta.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az I. r., valamint a II. r. terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt.

Az I. r. terhelt védőjének felülvizsgálati indítványa szerint az eljárt bíróságok a büntető anyagi jog szabályainak a megsértésével állapították meg a terhelt bűnösségét az adócsalások bűncselekményében, másrészről pedig a terhelt marasztalására törvényes vád hiányában került sor.

Indítványában kifejtette a védő, hogy az adócsalás bűntette, illetve vétsége miatti felelősségre vonásra tényállási elem hiányában nem kerülhetett volna sor. Ha ugyanis egy kft. semmilyen vagyonnal nem rendelkezik az üzletrész átruházásakor, úgy az adó behajtása, végrehajtható vagyon hiányában nem is hiúsítható meg. Ugyanígy olyan cég fiktív értékesítése, amely az értékesítés pillanatában 200 000 forint értékű vagyonnal rendelkezik, nem akadályozhatja meg, illetve nem késleltetheti a 3-4 millió forint adó behajtását. A vagyon átruházáskori megléte ily módon nem csupán a bűncselekmény megállapíthatósága, hanem a minősülése szempontjából is jelentős. Tisztázandó lett volna, hogy milyen nagyságú adó behajtásának lett volna fedezete a feltételezett megtévesztő magatartás hiányában. A cselekmény nem aszerint büntetendő, hogy a megtévesztő magatartás pillanatában milyen nagyságú meg nem fizetett adótartozása van a Kft.-nek, hanem aszerint, hogy a megtévesztő magatartás pillanatában bizonyítottan rendelkezésre álló vagyon - megtévesztő magatartás, vagyis az üzletrész értékesítés hiányában - milyen összegű adó behajtását tette volna objektíve lehetővé.

Az I. r. terhelt védője szerint hiányos a tényállás, amely az egyik Kft. esetén megelégedett azzal, hogy 200 000 forint értékű irodai eszköze volt a társaságnak. Ugyanakkor azt, hogy az eladás pillanatában mennyi volt a valós forgalmi értéke, már nem tartalmazza. A másik társaság esetén a tényállás megelégedett az arra való utalással, hogy az utolsó árverés sikertelen volt és az eszközök a cég tulajdonában maradtak. A harmadik és a negyedik Kft., esetén a vagyont, mint szükségképpeni elemet meg sem említi. Emiatt a bíróságok az okozatosság kérdését sem tudták vizsgálni.

Mindemellett a vádirat kellékhiányos. A Be. 217. §-a (3) bekezdésének i) pontja értelmében a vád tartalmazza a bizonyítási eszközök megjelölését, valamint azt, hogy mely tény bizonyítására szolgálnak. Önmagában az a körülmény, hogy a vádirat a bizonyítékokat felsorolta, e törvényi előírást nem elégíti ki.

A védő mindezek alapján elsődlegesen azt indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot változtassa meg és az I. r. terheltet az ellene összesen 15 rb. bűnsegédi minőségben elkövetett adócsalás bűntette, illetve vétsége miatt emelt vád alól bűncselekmény hiányában mentse fel, másodlagosan pedig azt, hogy a Legfelsőbb Bíróság az adócsalás bűntette tekintetében a jogerős marasztaló döntést helyezze hatályon kívül és az eljárást szüntesse meg.

A II. r. terhelt védőjének felülvizsgálati indítványa szerint II. r. terhelt bűnösségének a megállapítására az adócsalások bűncselekményében, illetve a közokirat-hamisítá­sok bűntettében a büntető anyagi jog szabályainak a megsértésével került sor.