21/2013. AVÉ bírósági gyakorlat (AVÉ 2013/14.)
Kapcsolódó határozatok:
Zalaegerszegi Törvényszék K.20943/2011/3. (*21/2013. AVÉ bírósági gyakorlat (AVÉ 2013/14.)*), Kúria Kfv.35042/2012/4. (*21/2013. AVÉ bírósági gyakorlat (AVÉ 2013/14.)*), 3022/2014. (II. 11.) AB végzés
***********
I. A jövedéki adóról szóló törvény rendelkezéseinek egybevetése alapján megállapítható, hogy annak rendelkezései, így a jövedéki bírság kiszabásának lehetősége a jövedéki terméket szállító, vagy egyéb módon birtokló jogi személyekre is alkalmazandó, tehát a jövedéki termékkel gazdasági tevékenységet nem folytató gazdálkodó szervezetek is sújthatók jövedéki bírsággal. II. A jövedéki eljárás alá vonhatóság szempontjából nincs jelentősége a nemzetközi fuvarozás szabályainak, mivel erre a jövedéki adóról szóló törvény rendelkezései az irányadók. III. A jogkövetkezmények az elkövetés idején hatályos rendelkezések megsértéséhez igazodnak. [a jövedéki adóról és jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény 4. §, 114. §]
A vasúti forgalomban 2009. március 28-án belépésre jelentkezett a 3387-...-1 számú vasúti kocsin a ...-0 számú konténer. A felperes jogelődje a konténerről és a szállítmányról írásban tett árubejelentést a belépő vonatjegyzéken és kérte a szállítmány egyszerűsített eljárásban történő továbbítását. A belépő vonatjegyzéken, illetve a fuvarlevélen cipő árumegnevezés szerepelt. A vámhatóság a benyújtott okmányok alapján vámvizsgálatot rendelt el, amely során megállapította, hogy a cipőkön kívül 41 900 karton zár- és adójegy nélküli cigarettát is tartalmaz a konténer. A vámhatóság a cigarettát lefoglalta és jövedéki eljárást indított. A vámhatóság 2011. január 11-én kelt végzésével tájékoztatta a felperest arról, hogy vele szemben a közigazgatási eljárást megindította, tekintettel arra, hogy a felperes vette át a szállítmányt szállításra, belépett a fuvarozásba és a birtokosi minősége fennállt a vámvizsgálatkor. Az elsőfokú vámhatóság a 2011. március 8. napján hozott határozatában a felperessel szemben 771 462 800 Ft jövedéki bírságot szabott ki.
A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes a 2011. április 28. napján hozott határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Érdemi döntését az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 97. § (5) bekezdésében, 138. § (1) bekezdésében, 143. § (1) bekezdésében, a jövedéki adóról és jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Jöt.) 1. § (1) bekezdésében, 2. §-ában, 15. § (2) bekezdés b) pontjában, 17. § (3) bekezdésében, 114. § (1) bekezdésében, (2) bekezdés f) pontjában, (4) bekezdésében, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 72. § (1) bekezdésében, 128. § (5) bekezdésében foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a harmadik országból jogellenesen behozott, vámeljárás alá nem vont, adójegy nélküli dohánygyártmány adózás alól elvont terméknek minősül, amelynek mennyisége után jövedéki bírságot kell fizetni. Adófizetési kötelezettség keletkezik a jogellenesenjövedéki adó megfizetése nélküli jövedéki termék birtoklása esetén. Az adómegfizetésre a terméket birtokló személy vagy szervezet kötelezett. A felperes, akinek a vámvizsgálat időpontjában a szállítmány felett rendelkezési joga volt, a szállítmány birtokosának minősül, felelőssége önállóan is megállapítható függetlenül az adózatlan jövedéki termék tulajdonosának felelősségétől. Az elsőfokú hatóság a tényállás tisztázását és bizonyítását követően érdemben megalapozott és jogszerű döntést hozott.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte, eljárási és anyagi jogszabálysértésekre hivatkozott. Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárásra, új határozat hozatalára kötelezte. Ítéletének indokolásában jogi álláspontját az alábbiak szerint ismertette.
Bár a hatóság az eljárás megindulásáról a felperest 2011. január 11-én értesítette, a közigazgatási eljárás az első cselekménnyel indult, ami nem más, mint a vámvizsgálatról készült jegyzőkönyv felvétele és a konténer lefoglalásáról rendelkező végzés meghozatalának időpontja. A hivatalból indult jövedéki eljárás során a felperes ügyfélnek minősül. Az alperes megsértette a Ket. 29. § (3) bekezdés a) pontjában, továbbá az Art. 104. §-ában foglaltakat, és ez nem tekinthető olyan lényeges eljárási jogszabálysértésnek, amely megalapozná azt a felperesi érvelést, mely szerint vele szemben az eljárás megindításáról szóló közlés időpontjában hatályos anyagi jogi jogszabályokat kellene alkalmazni. A jogkövetkezmények az elkövetés idején hatályos rendelkezések megsértéséhez igazodnak. A Jöt. 16. § c) pontja értelmében az adófizetési kötelezettség esedékessé válásának ideje a meghatározott esemény bekövetkezésének, azaz a behozatalnak az időpontja. Az alperes lényeges eljárási jogszabálysértést követett el azzal, hogy döntését a határozat meghozatalakor hatályos Jöt. 114. § (4) bekezdésére alapította, mivel a jövedéki szabálysértés elkövetésekor hatályos rendelkezések alapján kellett volna eljárnia. A felperes tévesen hivatkozott arra, hogy a konténert és annak tartalmát a jövedéki ellenőrzés időpontjában nem birtokolta, a terméket szállító ugyanis a Jöt. 4. § a) pontja értelmében a szállítás tényével birtokosnak minősül és adófizetésre köteles a Jöt. 17. § (3) bekezdése értelmében az is, aki adózatlan jövedéki terméket a törvény rendelkezéseitől eltérő módon birtokol, illetve szállít. A felperes - előadásával ellentétben - a konténer felett a tényleges hatalmat megszerezte, ezt fuvarozásra átvette, felette rendelkezési jogot gyakorolt, vámeljárásra bemutatta, tehát mint az adózatlan jövedéki termék birtokosa alappal felelősségét nem vitathatja. A jövedéki eljárás alá vonhatóság szempontjából nincs jelentősége a nemzetközi fuvarozás szabályainak, mivel erre a Jöt. rendelkezései az irányadók. Az alperes tévesen hivatkozott a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339/A. §-ára, mivel érdemi döntését a jogszabálysértés elkövetésekor hatályban volt rendelkezésekre kellett volna alapítania. A megismételt eljárásban a vámhatóságnak tényként kell kezelnie, hogy a felperes a vámeljárás alá vont adózatlan jövedéki termék birtokosa volt, ezért felelőssége a Jöt. 114. § (1) bekezdés b) pontja alapján fennállt. "Elsőként - a Jöt. 7. § 21. pontjának tükrében - azt kell vizsgálnia, hogy a felperes jövedéki termékkel gazdasági tevékenységet folytató gazdasági szervezetnek volt-e tekintendő. Ezt követően a jövedéki bírságfizetési kötelezettség mértékéről a Jöt. 114. § (4) bekezdésének, az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjában hatályos rendelkezése szem előtt tartásával kell döntenie".
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését az alperes határozatára, továbbá az elsőfokú vámhatósági határozatra is kiterjedően, és az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezésének mellőzését, vagy az új eljárásra olyan iránymutatás adását, mely szerint, ha nem minősül jövedéki termékkel gazdasági tevékenységet folytató gazdálkodó szervezetnek, akkor vele szemben jövedéki bírság kiszabásának nem lehet helye. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg a Jöt. 114. § (1) és (2) bekezdésében, a Közösségi Vámjog végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXVI. törvény 10. §-ában, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV törvény 187. §-ában, és a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Az alperes és az elsőfokú bíróság tévesen minősítette birtokosnak olyan dolgok felett, amelyek előle el voltak zárva, amelyek felett rendelkezési jogot nem gyakorolhatott, és amelyeket nem tartott a hatalmában. Kifejtette, hogy vele szemben, mint jövedéki termékkel, gazdasági tevékenységet nem folytató gazdálkodó szervezettel jövedéki bírság kiszabásának hiányzik a tételes jogi alapja. Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria felülvizsgálati eljárás során megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Kúria ítéletének indokolásában elsőként rögzítette, hogy a felülvizsgálati eljárás során - annak rendkívüli jogorvoslati jellege miatt - nincs helye bizonyítás feltételének, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésnek, a Kúria a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben a rendelkezésére álló iratok alapján dönthet (Pp. 275. §, BH 2002.29., BH 2002.179.).
Ítéleti tényállás kapcsán jogszabálysértés csak akkor állapítható meg, ha az hiányos, iratellenes avagy téves, okszerűtlen, a logika szabályainak ellentmondó tényeket, ténybeli következtetéseket rögzít. Nem állapítható meg iratellenesség azon a címen, hogy a fél álláspontja valamely bizonyíték bizonyító ereje tekintetében nem azonos a bíróságéval, ez ugyanis nem iratellenességre utal, hanem a bizonyítékok felülmérlegelésére irányul, amire a rendkívüli jogorvoslati eljárásban nincs lehetőség. A Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság - a felperes érvelésével ellentétben - az ítéletében hiánytalan, iratszerű, okszerű és a logika szabályainak is megfelelő bizonyíték értékelésen alapuló tényállást állapított meg. Eljárása megfelel a Pp. 206. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak. A jogerős ítélet tényállása tehát jogszerű, ennél fogva a felülvizsgálati eljárásra is irányadó.
Az elsőfokú bíróság a tényállás megállapításánál helyesen tekintette irányadónak azokat a jogilag releváns tényeket, melyek szerint a felperes jogelődje átvette a konténert fuvarozásra, ezt vámeljárás alá bocsátotta. Az előzetes vizsgálat iránti kérelem nélküli vámeljárás alá bocsátás a felperes döntése volt, és a felperesi fuvarozó egyébként bármikor jogosult volt megvizsgálni, hogy a fuvarozási feltételeket betartották-e, a küldemény megegyezik-e a feladó által fuvarlevélbe beírt adatokkal, a felperes azonban ezzel a jogosultságával nem élt és a fuvarlevélen, továbbá a konténer fuvarlevélen fenntartást nem tüntetett fel. Ennél fogva a jogvita eldöntésére is irányadó speciális jogi szabályozásra - a Jöt. 4. § a) pontjára, 17. § (3) bekezdésére figyelemmel - az alperes és az elsőfokú bíróság helyesen minősítette a felperest jövedéki terméket szállító, illetve egyéb módon birtokló jogi személynek, továbbá helytállóan mutatott rá arra a határozatában, hogy a Jöt. az objektív felelősség talaján áll, tehát nincs ügydöntő jelentősége a jó, avagy rosszhiszeműségnek, a szándékos vagy gondatlan, a vétkes vagy vétlen magatartásnak, az adózatlan jövedéki termék birtokosa ezekre hivatkozva felelősségét alappal nem vitathatja.
A Kúria osztotta továbbá az elsőfokú bíróság azon jogi álláspontját is, mely szerint a Jöt. 4. § a) pontja értelmében a Jöt. személyi hatálya kiterjed a jövedéki terméket szállító, egyéb birtokló jogi személyre is, és a Jöt. 114. § (2) bekezdése bírságolni rendel minden olyan személyt (így jogi személyt, gazdálkodó szervezetet is), amely a jövedéki termék birtoklását, felhasználását a jogszabály által megkövetelt módon igazolni nem tudja. A jövedéki termékkel gazdasági tevékenységet folytató gazdálkodó szervezet a Jöt. 114. § (4) bekezdésében valóban külön nevesítve van, ennek oka azonban kizárólag a bírságmérték eltérő volta. A Jöt. rendelkezéseinek egybevetése alapján a Jöt. 4. § a) pontjában foglaltakból egyértelműen megállapítható, hogy a Jöt. rendelkezések, így a jövedéki bírság kiszabásának lehetősége a jövedéki terméket szállító, vagy egyéb módon birtokló jogi személyekre is alkalmazandó, tehát a jövedéki termékkel gazdasági tevékenységet nem folytató gazdálkodó szervezetek is jövedéki bírsággal sújthatók a Jöt. 114. § (2) bekezdés b) pontjában foglaltak alapján. Utal a Kúria e körben még arra is, hogy a Kfv.VI.39.077/2009/4. számú ítéletében - jelen perbelivel azonos ténybeli és jogi megítélésű ügyben - korábban már ugyanilyen tartalmú döntést hozott.
A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A pervesztes felperest a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a felülvizsgálati perköltség megfizetésére.
[Kúria Kfv. V.35.042/2012/4. szám; Zala Megyei Bíróság 9.K.20.943/2011/3. szám]