BH 2013.4.108 Az építményadó alóli mentességek feltételeinek meghatározásakor az önkormányzat a törvényi szabályok keretei között, és az építményadó vagyoni adó jellegére figyelemmel alkothatja meg önkormányzati rendeletét. A mentességnek nem lehet feltétele az ingatlanba való igazgatási bejelentkezés [1990. évi C. tv. 6. §, 52. §, 1992. évi LXVI. tv. 5. §, 2003. évi XCII. tv. 178. §].

I. 1. Az első fokon eljáró adóhatóság utólagos adóhatósági ellenőrzést rendelet el a 2006-2011. közötti adóévekre, és az ellenőrzési jegyzőkönyvre alapított - módosított - elsőfokú határozatában a 2009, 2010. és 2011. évekre késedelmi pótlék mellett 182 914 forint építményadó-különbözetet írt elő az adózó terhére. Az adózó fellebbezése folytán eljáró másodfokú hatóság helyben hagyta a jegyző elsőfokú határozatát.

2. Az adózó keresettel kérte a határozat bírósági felülvizsgálatát és indítványozta az építményadó-különbözet alapját képező, a Budapest Kerületi Önkormányzat képviselő-testületének a helyi adókról szóló 5/2011. (II. 25.) számú rendelete (a továbbiakban: Ör.) 4. § (1) bekezdésének törvényességi vizsgálatát.

Az eljáró Fővárosi Törvényszék határozatával a per tárgyalását felfüggesztette, és kezdeményezte a Kúria Önkormányzati Tanácsa előtt az Ör. 4. § (1) bekezdésének törvényességi vizsgálatát. Elfogadva a felperesi adózó indítványában foglaltakat, arra hivatkozott, hogy az Ör. megjelölt rendelkezése a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Hatv.) 6. § c) és d) pontjaiba ütközik, valamint sértik az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 178. § 7. pontját is. A felperes beadványában hivatkozott a Kúria Önkormányzati Tanácsának Köf. 5017/2012/8. sorszámú határozatában foglaltakra is.

3. Az érintett Önkormányzat állásfoglalásában az indítvány megalapozatlanságára hivatkozott. Kifejtette, hogy az Ör. 4. § (1) bekezdése konjunktív feltételeket szabályoz, azaz az Ör. két feltétel együttes teljesítése esetén ad lehetőséget az építményadó alóli mentesülésre. 2009. január 1. napjától ugyanis a mentesség igénybevételének feltétele az életvitelszerű lakás mellett a szóban forgó lakásban való bejelentkezés is. A lakóhely létesítésére pedig nem a felperes által hivatkozott Art., hanem a Hatv. 52. § 21. pontja és a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Szltv.) rendelkezései az irányadók.

II. 1. A bírói indítvány megalapozott.

2. A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 24. § (1) bekezdés f) pontja értelmében a Kúria Önkormányzati Tanácsa "dönt az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközéséről és megsemmisítéséről". E hatásköri szabály a Köf. 5031/2012. szám alatti határozat értelmében azt jelenti, hogy a Kúria, illetve a Kúria Önkormányzati Tanácsának feladata az, hogy "az önkormányzati normákat a törvényekkel összhangba hozza, illetőleg - az új jogalkotást tekintve - összhangban tartsa" [MK. 2012/76. szám, 12041, 12045. II.6., a továbbiakban: Köf.].

3. A Kúria Önkormányzati Tanácsának rendelkezésére álló adatokból megállapíthatóan az Ör. hatályba lépését megelőzően hatályos önkormányzati szabályozás is lehetőséget adott az építményadó alóli mentesülésre. A 2008. december 31-ig hatályos 38/2002. (XII. 20.) számú képviselő-testületi rendelet (a továbbiakban: régi Ör.) értelmében "mentes az építményadó alól a magánszemély tulajdonában lévő lakás, ha azt az adóalany vagy egyenesági rokona életvitelszerűen használja".

Az elsőfokú adóhatóság tényfeltárási kötelezettsége körében megállapította, hogy az adózó egyenesági rokona, a tulajdonos évek óta életvitelszerűen lakik az ingatlanban, ezért a felperest adófizetési kötelezettség a régi Ör. alapján nem terhelte.

A régi Ör. 2009. január 1. és 2011. február 26-ig hatályos 7. § (1) bekezdés b) pontja és az azzal szövegszerűen azonos Ör. 4. § (1) bekezdés a) pontja értelmében "mentes az építményadó alól a magánszemély tulajdonában, haszonélvezetében lévő lakás, ha abban lakóhelyet létesít és azt saját maga vagy egyenesági rokona életvitelszerűen használja".

4. Az első és másodfokon eljáró adóhatóságok határozataiban a régi Ör. és az Ör. rendelkezésének "abban lakóhelyet létesít és" fordulatát akként értelmezték, hogy az az ingatlanban életvitelszerűen tartózkodó egyenesági rokon, avagy tulajdonos igazgatási jellegű bejelentkezési kötelezettségét vonja maga után. Mivel tehát a felperes fia, a lakás tulajdonosa csak 2011. november 9-én kérte életvitelszerű tartózkodásának hatósági nyilvántartásba vételét, ezért - a határozatok értelmében - a felperest 2009. január 1. és 2011. november 9-e közötti időben építményadó megfizetésének kötelezettsége terhelte.

5. A kifejtettek szerint a Kúria Önkormányzati Tanácsának abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy amennyiben az Ör. 4. § (1) bekezdés a) pontja szerinti "abban lakóhelyet létesít és" fordulat a lakcím-nyilvántartási bejelentés kötelezettségét jelenti, úgy az Ör. szerinti mentesség a helyi adószabályozás törvényi keretein belül értékelhető-e. Támaszthat-e olyan többletfeltételt az önkormányzati jogalkotó az építményadó alóli mentesség elismeréséhez, amely nincs összefüggésben az adó alapját képező vagyonnal, az ahhoz kötődő vagyoni jogosultsággal, avagy az adózó jövedelmi, szociális helyzetével.

6. Az önkormányzati rendeletben szabályozott építményadó alóli mentesség törvényessége tekintetében a Kúria Önkormányzati Tanácsa a felperes által hivatkozott határozatában az alábbi megállapításokat tette:

Az Alaptörvény értelmében "[a] helyi önkormányzat a helyi közügyek intézése körében törvény keretei között (…) dönt a helyi adók fajtájáról és mértékéről". Az adó a helyi közhatalom kezében eszköz, amelynek révén a települési önkormányzat gazdaságossági, szociálpolitikai, helyi politikai, a költségvetési egyensúlyt szolgáló avagy egyéb szempontokat érvényesíthet. A települési önkormányzatnak nagy szabadsága van abban, hogy a helyi adók melyikét, mikortól, milyen körben és milyen mentességi szabályokkal vezeti be.

A települési jogalkotó közhatalom számára a törvényi korlátok szabnak kereteket.

A Kúria Önkormányzati Tanácsa a Hatv. 6. § c) pontja és az Alkotmánybíróság 55/2008. (IV. 24.) AB határozata alapján megállapította azt is, hogy mivel az építményadó alapja az ingatlanban megtestesülő vagyon, ezért az adókötelezettség törvényi okból, a tulajdonolt vagyontömegre tekintettel keletkezik. A kötelezettség tartalma pedig a vagyontömeg értékéhez és az adóalany teherviselő képességéhez kell, hogy igazodjon. Mivel a Hatv. 6. § c pontjának "az adóalanyok teherviselői képességéhez igazodó" fordulata a Hatv. jogegyenlőségi szabálya is egyben, ezért az önkormányzati jogalkotó - a 6. § d) pontjában foglalt mentességeken túl - minden adóalany esetében a teherbíró képességhez igazítottan köteles az adófizetés mértékét megállapítani.

Vagyoni típusú adók, így az építményadó esetében az érintett önkormányzat nincs tekintettel az adófizetési kötelezettségben érvényesítendő jogegyenlőségre akkor, ha a vagyontömeg értékén és az adóalany teherbíró képességén túli szempontokat is értékel, így az adófizetési kötelezettséget az adóalany igazgatási szempontú lakhatásától teszi függővé.