3120/2013. (VI. 4.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Kúria Gfv.X.30.379/2011/19. számú ítélete ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. Az indítványozó gazdasági társaság alkotmányjogi panasza 2012. március 22-én érkezett az Alkotmánybírósághoz.

[2] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló történeti tényállás szerint az indítványozó mint I. rendű alperes ellen üzletrész átruházási szerződés létre nem jöttének megállapítása iránt indítottak peres eljárást. Ezen eljárás tárgya az volt, hogy a felperes mint eladó és I. rendű alperes - jelen eljárás indítványozója -, mint vevő között létrejött-e a II. rendű alperes üzletrészére irányuló üzletrész-átruházási szerződés.

[3] A másodfokú ítélet ellen - mely megállapította, hogy az üzletrész-átruházási szerződés nem jött létre a felek között-felülvizsgálati és csatlakozó felülvizsgálati kérelmet terjesztettek elő. A Kúria felülvizsgálati eljárásban hozott, jelen alkotmányjogi panasszal támadott ítélete hatályában fenntartotta a másodfokú határozatot.

[4] Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt terjesztett elő a Fővárosi Törvényszéken, kérve a Kúria felülvizsgálati eljárásban hozott, Gfv.X.30.379/2011/19. számú ítéletének felülvizsgálatát és megsemmisítését.

[5] Az indítványozó gazdasági társaság álláspontja szerint a Kúria felülvizsgálati eljárásban hozott ítélete sérti Magyarország Alaptörvényének (a továbbiakban: Alaptörvény) XIII. cikk (1) bekezdésében, a XXIV. cikk (1) bekezdésében és a XXVIII. cikk (7) bekezdésében számára is biztosított jogait.

[6] Az indítványozóval ellentétes érdekű fél - a peres eljárás felperese - jogi képviselője útján észrevételeket terjesztett elő az indítvánnyal kapcsolatban, melyben az alkotmányjogi panasz befogadása ellen, és a támadott kúriai ítélet mellett érvelt.

[7] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság az ügyrendjében meghatározottak szerinti tanácsban dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról, az 56. § (2) bekezdése értelmében pedig a befogadhatóságról dönteni jogosult tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26-27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29-31. § szerinti feltételeket.

[8] Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikkének (1) bekezdése alapján az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. A (2) bekezdés d) pontja fogalmazza meg, hogy az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz alapján felülvizsgálja a bírói döntésnek az Alaptörvénnyel való összhangját. A bírói döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik a testület hatáskörébe. A tényállás és a bíróság jogértelmezésének vizsgálatára, a bizonyítékok bírói mérlegelésének (annak, hogy a bíróság egy-egy bizonyítási indítványt, bizonyítékot milyen szempontok alapján és miként értékelt), valamint a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára azonban már nem rendelkezik hatáskörrel (3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]).

[9] Önmagában az a tény, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékokat a bíróságok az indítványozótól eltérő módon értékelték, azokból nem az indítványozó által helyesnek vélt következtetést vonták le, s ezért ő pervesztes lett, még nem teszi az eljárást tisztességtelenné. Amint arra a 148/D/2011. AB határozat is rámutatott, "[a]z, hogy az indítványozó a konkrét ügyében - a jogorvoslat ellenére - pervesztes lett, azaz a jogerős határozatot hozó bíróság nem osztotta [jogi] álláspontját egy konkrét kérdésben, nem teszi az eljárást tisztességtelenné, emiatt nem válik az eljárás és a döntés önkényessé sem [...]" (ABH 2011, 2347, 2352.). Az Alkotmánybíróság jelen ügyben is hangsúlyozza: "Sem a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga [.] nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti "szuperbíróság" szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el." (3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14])

[10] Egy ehhez hasonló, üzletrész átruházással kapcsolatos perben természetszerűleg kerül szembe a peres felek tulajdonjoga, és a bírói ítélet meghozatala után az egyikük joga szükségképpen dominálni fog a másik igényéhez, követeléséhez képest. Egy tulajdonjoggal kapcsolatos jogvita eldöntése önmagában nem eredményez az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésével összefüggésbe hozható helyzetet.

[11] Az indítvány azt célozza, hogy az Alkotmánybíróság a Kúria által eldöntött tény- és jogkérdéseket mintegy negyedfokú bíróságként vizsgálja felül, és a Kúria - a másodfokú ítéletet hatályában fenntartó - álláspontjától eltérően értékelje. Az alkotmányjogi panasz az alkotmánybírósági eljárást megelőző bírósági peres eljárásban már eldöntött magánjogi jogvita ismételt eldöntésére irányul.

[12] A fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz nem befogadható, mert nem felel meg az alkotmányjogi panasszal szemben támasztott, az Abtv. 29. §-ában foglalt tartalmi követelményeknek: nem vet fel bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, és nem tartalmaz alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem.

[13] Az alkotmányjogi panasz elbírálása során az Abtv. 47. § (1) bekezdése, 50. §-a és az Ügyrend 5. § (1)-(2) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság tanácsa járt el. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (3) bekezdése alapján a befogadás visszautasítása esetén rövidített indokolással ellátott végzést hoz.

[14] Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság tanácsban eljárva az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján megállapítja, hogy az indítvány nem felel meg az Abtv. 29. §-ban foglaltaknak, ezért az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján az alkotmányjogi panaszt visszautasította.

Budapest, 2013. május 27.

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Salamon László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szalay Péter s. k.,

előadó alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/2598/2012.