3145/2013. (VII. 16.) AB határozat
alkotmányjogi panasz elutasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 51. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére vonatkozó alkotmányjogi panaszt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.21.776/2011/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére vonatkozó panaszt visszautasítja.
Indokolás
I.
[1] 1. A panaszt előterjesztő személy 2012. június 22-én nyújtott be alkotmányjogi panaszt a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 51. § (1) bekezdése, valamint a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.21.776/2011/6. számú jogerős ítélete (a továbbiakban: ítélet) alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérve.
[2] A Hpt. támadott rendelkezése a banktitok harmadik személy részére történő kiadhatóságának eseteit szabályozza. Az ítélet alapjául szolgáló eljárásban az indítványozó, mint felperes annak megállapítását kérte, hogy az alperes pénzintézet az indítványozó rá bízott személyes adatait jogsértő módon kezelte, amikor azokat az indítványozóval szemben fennálló követelése érvényesítése érdekében harmadik személynek átadta. Az elsőfokú bíróság az indítványozó keresetét elutasította, a támadott jogerős ítélet az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[3] Az indítványozó szerint a támadott jogszabályi rendelkezés és az annak alkalmazásával hozott ítélet sérti az Alaptörvény I. cikk (1) bekezdését és VI. cikk (2) bekezdését, mivel nem védi megfelelően a banktitoktól elkülönülő személyes adatokat.
II.
[4] 1. Az Alaptörvénynek az indítvánnyal érintett rendelkezései
"I. cikk (1) AZ EMBER sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait tiszteletben kell tartani. Védelmük az állam elsőrendű kötelezettsége."
"VI. cikk (2) Mindenkinek joga van személyes adatai védelméhez, valamint a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez."
[5] 2. A Hpt. indítvánnyal érintett rendelkezései:
"51. § (1) Banktitok csak akkor adható ki harmadik személynek, ha
a) a pénzügyi intézmény ügyfele, annak törvényes képviselője a rá vonatkozó kiszolgáltatható banktitokkört pontosan megjelölve közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglaltan kéri, vagy erre felhatalmazást ad; nem szükséges a közokiratba, teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalás, ha az ügyfél ezt az írásbeli nyilatkozatát a pénzügyi intézménnyel történő szerződéskötés keretében nyújtja,
b) e törvény a banktitok megtartásának kötelezettsége alól felmentést ad,
c) a pénzügyi intézmény érdeke ezt az ügyféllel szemben fennálló követelése eladásához vagy lejárt követelése érvényesítéséhez szükségessé teszi."
III.
[6] Az indítvány nem megalapozott.
[7] 1. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy az indítvány megfelel-e a befogadhatóság feltételeinek.
[8] 1.1. Az indítványozó teljesítette az Abtv. 51. § (2) bekezdésében meghatározott feltételeket, mert képviseletében a Miskolci Ügyvédi Kamara által nyilvántartott ügyvéd nyújtotta be az alkotmányjogi panaszt, és az indítványozó csatolta a szabályos ügyvédi meghatalmazást.
[9] 1.2. Az indítvány normakontrollra vonatkozó része az Abtv. 52. § (1) bekezdésében támasztott feltételeknek megfelel, mivel megjelöli az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést, az eljárás megindításának indokait, illetve részletes indokolást tartalmaz a támadott rendelkezés alaptörvény-ellenességére vonatkozóan. Az indítvány továbbá határozott kérelmet tartalmaz az alaptörvény-ellenesnek vélt jogszabályi rendelkezés megsemmisítésére is.
[10] 1.3. Az indítványozó az Abtv. 51. § (1) bekezdése szerint jogosultnak tekinthető, mivel az Abtv. 26. § (1) bekezdésében meghatározott feltétel teljesült, azaz az alaptörvény-ellenesnek vélt jogszabályt olyan bírósági eljárásban alkalmazták, melyben félként szerepelt, és jogorvoslati lehetőségeit kimerítette.
[11] 1.4. Az indítványozó alkotmányjogi panaszát az Abtv. 30. § (1) bekezdésében meghatározott határidőn belül nyújtotta be.
[12] 1.5. az alkotmányjogi panaszban foglaltak az Abtv. 29. §-ában meghatározott feltételeknek megfelelnek. Az Abtv. 29. §-a alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. A Hpt. érintett rendelkezése a személyes adatok védelméhez való jog korlátozását valósítja meg, amelynek az Alaptörvénnyel való összevetése alapvető alkotmányossági kérdés.
[13] 2. Az indítványozó szerint a Hpt. támadott rendelkezése alapján a pénzintézet által harmadik félnek átadott - az érintett jogügyletek jellege miatt személyes adatokat is szükségszerűen tartalmazó -adatok tekintetében semmilyen, az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdése, valamint - a bírósági eljárásban alkalmazott, 2012. január 1-jével az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Infotv.) által felváltott - a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Atvtv.) által megkívánt garanciákat nem tartalmaz. Ez az ellentmondás súlyosan sérti az Alaptörvény I. cikk (1) bekezdését is, mivel a Hpt. érintett rendelkezése nem védi a személyes adatok védelmének alapjogát.
[14] 2.1. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt megállapította, hogy a személyes adat védelmének alapjoga a hatályát vesztett Alkotmány 59. § (1) bekezdésében és az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdésében tartalmilag megegyezően szerepel, ezért az Alkotmánybíróság az ezzel kapcsolatos korábbi határozataiban kifejtetteket ebben az ügyben figyelembe vette.
[15] 2.2. Az Alkotmánybíróság személyes adatok védelméhez való joggal kapcsolatos gyakorlata szerint ezen alapjog funkciója az adatokkal való rendelkezés biztosítása, azaz az információs önrendelkezési jog. Az információs önrendelkezési jog azonban nem abszolút érvényű, nem korlátozhatatlan, a személyes adatok védelme nem jelenti, hogy ezeket az adatokat az érintetten kívül semmiféle okból és semmilyen körülmények között nem ismerheti meg más. (ld. utoljára 642/B/2006. AB határozat, ABH 2010, 1593-1599).
[16] A Hpt. 50. § (1) bekezdésének banktitok fogalmából következik, hogy az indítványozó által sérelmezett, a hitelintézet rendelkezésére álló és harmadik félnek átadott adatok az Infotv. 3. § 2. pontjában meghatározott személyes adat fogalomkörébe esnek. Az Infotv. 5. § (1) bekezdésének b) pontja szerint személyes adat akkor kezelhető, ha azt törvény vagy - törvény felhatalmazása alapján, az abban meghatározott körben - helyi önkormányzat rendelete közérdeken alapuló célból elrendeli.
[17] A Hpt.-nek az indítványozó által támadott rendelkezése e jogszabályi felhatalmazás alapján ad lehetőséget a hitelintézeteknek arra, hogy a banktitkot képező személyes adatokat az ügyfélnek a pénzintézettel szemben fennálló követelése eladása vagy lejárt követelése érvényesítéséhez szükségessége esetén harmadik személynek kiadja. Az Alkotmánybíróság ezért azt vizsgálta, hogy e rendelkezés a személyes adatok védelméhez való jog, azaz az információs önrendelkezési jog elfogadható korlátozását jelenti-e.
[18] Az információs önrendelkezési jog alapvető lényege, hogy "[m]indenki számára követhetővé és ellenőrizhetővé kell tenni az adatfeldolgozás egész útját, vagyis mindenkinek joga van tudni, ki, hol, mikor, milyen célra használja fel az ő személyes adatát" [44/2004. (XI. 23.) AB határozat, ABH 2004, 618, 634.]. Továbbá "[b]ármilyen jogszabály, amely személyes adat továbbadásáról, az adatból új információ előállításáról, vagy akármilyen más módon történő felhasználásáról rendelkezik, csak akkor felel meg az Alkotmány 59. §-ának, ha pontos garanciákat tartalmaz azokra az esetekre nézve, amikor az adatfeldolgozás, adattovábbítás az érintett beleegyezése, esetleg tudta nélkül történhet. E garanciális jogintézményeknek - az ellenőrizhetőség érdekében is - objektív korlátok közé kell szorítaniuk az adat útját." [24/1998. (VI. 9.) AB határozat, ABH 1998, 191, 194.] Az alapvető jog lényeges tartalmának korlátozása akkor állapítható meg, ha a korlátozás kényszerítő ok nélkül történik és az nem áll arányban az elérni kívánt cél fontosságával. A törvényhozó a korlátozás során tehát köteles az adott cél elérésére alkalmas legenyhébb eszközt kiválasztani, mert amennyiben az alkalmazott korlátozás a cél elérésére alkalmatlan, az alapjog sérelme megállapítható [7/1991. (II. 28.) AB határozat, ABH 1991, 22, 25.].
[19] A Hpt. 51. § (1) bekezdésének c) pontja a hitelintézet számára lehetővé teszi a banktitkot képező személyes adat harmadik személynek történő átadását, amennyiben az ügyféllel szemben fennálló követelésének eladása vagy lejárt követelésének érvényesítéséhez érdeke ezt szükségessé teszi. A korlátozás célja ez esetben tehát törvényben rögzített: a hitelintézet azért adja át az általa kezelt, banktitkot képező személyes adatokat harmadik személynek, hogy neki ne kelljen például bírósági eljárás költségeit viselnie az ügyféllel szemben fennálló követelése érvényesítése érdekében, míg az adatokat átvevő harmadik személy a hitelintézet követelésének érvényesítése céljából kezeli azokat. E tekintetben tehát mind a személyes adatoknak a hitelintézet részéről történő átadása, mind a harmadik személy részéről történő adatkezelés meghatározott célhoz kötött.
[20] További jogszabályi garanciát jelent az érintett személyes adatok védelmére, hogy az Infotv. 5. § (1) bekezdésének b) pontja alapján végzett adatkezelést az adatkezelőnek - jelen esetben a hitelintézetnek és a személyes adatokat a hitelintézettől megszerző harmadik személynek - az Infotv. 66. § (2) bekezdése alapján az adatkezelést elrendelő jogszabály hatálybalépését követő 20 napon belül be kell jelentenie a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság által vezetett adatkezelési nyilvántartásba. E bejelentésben - többek között - meg kell jelölniük az adatkezelés célját, jogalapját, az érintettek körét és a rájuk vonatkozó adatok leírását, valamint az adatok forrását.
[21] A fentiekre tekintettel megállapítható, hogy a törvényhozó megfelelő garanciákat biztosított a hitelintézetek által kezelt személyes adatok védelmére. Az Alkotmánybíróság ezért úgy ítélte meg, hogy a Hpt. indítvánnyal érintett rendelkezései nem sértik az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdését.
[22] Figyelemmel arra, hogy az indítványozónak az Alaptörvény I. cikk (1) bekezdésével kapcsolatos érvelése a VI. cikk (2) bekezdésének vélt sérelméből következett, a támadott rendelkezések az Alaptörvény I. cikk (1) bekezdését sem sértik.
[23] Az Alkotmánybíróság ezért az indítvány normakontrollal érintett részét elutasította.
[24] 3. Az indítványozó kifejezett kérelme kiterjedt a Fővárosi Ítélőtáblának a Hpt. támadott rendelkezéseinek alkalmazásával meghozott 2.Pf.21.776/2011/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére is. Az indítvány az ítélet alaptörvény-ellenessége tekintetében azonban nem tartalmaz indokolást, e tekintetben csak a Hpt. támadott rendelkezésének alaptörvény-elle-nességére hivatkozik. A panasznak az Ítélet megsemmisítésére vonatkozó része ezért nem felel meg az Abtv. 52. § (1) bekezdésében foglaltaknak, ezért az Alkotmánybíróság az indítványnak az Ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére vonatkozó részét az Abtv. 56. § (2) bekezdése és az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2012. július 9.
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/3138/2012.