BH 1991.4.139 I. Megvalósítja a csempészetet az a külföldi tranzitutas, aki 96 db aranyérmét kíván az ország területén átvinni anélkül, hogy a belépés során eleget tett volna az árubemutatási és bejelentési kötelezettségének [Btk. 312. § (1) bek. a) pont, 1966. évi 2. tvr. 2. §, 1/1974. (I. 17.) PM r. 1. § d/1. és 3. pont, 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM r. 20. § (1) bek.].

II, Nincs akadálya a lefoglalt vámáru (aranyérmék) méltányosságból az elkövető részére történő kiadásának, ha a csempészet megvalósulása olyan igazgatási jellegű szabályszegéssel állt összefüggésben, amely a vám-érdekeknek csupán a veszélyeztetésével járt [Btk. 314. § (5) bek., 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM r. 20. § (1) bek.].

Az érdekelt ügyében a városi bíróság tárgyi eljárás során hozott végzésével az érdekelttől lefoglalt 96 db különféle aranyérme, 30 db arany nyaklánc medállal, valamint 1 db arany, pillangó alakú kövekkel díszített bross elkobzását rendelte el (összesen 471 807 forint érték).

A megállapított tényállás lényege a következő.

A külföldi állampolgárságú érdekelt az Orient-Expressz nemzetközi gyorsvonaton belépésre jelentkezett. A vámvizsgálat során elhallgatta, hogy az elkobozni rendelt aranyérmeket és aranytárgyakat a bőröndjében elrejtve kívánta Magyarországon keresztül Bécsbe vinni.

A végzés indokolása szerint az érdekelt megszegte a 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM együttes rendelet 20. §-ának (1) bekezdésében, valamint a 84. §-a (3) bekezdésének h) pontjában foglaltakat, s ezzel elkövette a Btk. 312. §-a (1) bekezdésének a) pontjába ütköző és a (2) bekezdésének c) és d) pontjai szerint minősülő csempészet bűntettét.

Az érdekelt jogi képviselője tárgyalás tartását kérte. A városi bíróság a tárgyaláson hozott végzésével az elkobzásról hozott korábbi határozatát hatályában fenntartotta. A jogerős határozat indokolása szerint az érdekelt a nála levő tárgyakat elrejtette, eredetüket nem igazolta, értékbehozatali tanúsítványt nem állított ki, azonkívül úgy nyilatkozott, hogy a tőle lefoglalt dolgokat felajánlja a magyar államnak.

A városi bíróság végzései ellen emelt törvényességi óvásban kifejtett álláspont szerint helyesen járt el a városi bíróság, amikor a lefoglalt aranytárgyak - nevezetesen a 30 db medállal ellátott arany nyaklánc és az 1 db arany bross - elkobzását rendelte el. Ezekre a 67 568 forint értékű aranytárgyakra nézve ugyanis az érdekelt a Btk. 312. §-a (1) bekezdésének a) pontjába ütköző csempészetet elkövette, minthogy a vámjog részletes szabályainak megállapításáról és a vámeljárás szabályozásáról szóló 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM együttes rendelet 20. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés értelmében az államhatáron behozott árut a határ-vámhivatalnál be kell mutatni, és ez a kötelezettség az utast abban az esetben is terheli, ha tranzit-utas. Az érdekelt ezt a kötelezettségét a magával hozott és az ország területén átvinni szándékolt aranytárgyakra nézve megszegte.

A törvényességi óvásban kifejtettek szerint tévedett azonban a városi bíróság, amikor ugyancsak a vámbűncselekmény fennállást látta megállapíthatónak az érdekelt által átvinni szándékolt 96 db aranyérme tekintetében, minthogy az aranyérmek nem vonhatók a vámáru fogalma alá. A tervszerű devizagazdálkodásról szóló 1974. évi 1. tvr. 4. §-a (1) bekezdésének a/5, pontja értelmében ugyanis az aranyérme - amely aranynak tekintendő - a devizaérték fogalma alá tartozik, mely összhangban áll az 1/1974. (I. 17.) PM rendelet 1. §-ának d/2. pontjában foglaltakkal.

Minthogy pedig az említett értelmező rendelkezések folytán a 96 db aranyérme devizaérték: az utasforgalomra vonatkozó és az 1/1974. (XI. 17.) PM rendelet 24. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján kell állást foglalni abban a kérdésben, hogy az érdekelt ezekre nézve megvalósította-e a devizagazdálkodás megsértésének bűncselekményét. Az izraeli állampolgárságú érdekeltre az a rendelkezés vonatkozik, amely szerint devizaértékeit engedély nélkül viheti ki az országból, feltéve, hogy azok behozatalát értékbehozatali tanúsítvánnyal igazolja. Ez a kötelezettség azonban nem minden külföldit terhel, így olyan államok állampolgárai, amelyek állami bankjával az MNB a valuták kölcsönös átváltására megállapodást kötött (ezek között Izrael nem szerepel), értékbehozatali tanúsítványt kötelesek kérni a magukkal hozott olyan külföldi fizetőeszközökről, amelyek az e körbe tartozó országokban nem minősülnek törvényes fizetőeszközöknek; az e körbe nem tartozó államok állampolgárai pedig azokról a külföldi fizetőeszközökről kötelesek értékbehozatali tanúsítványt kérni, amelyek az említett kölcsönös megállapodás hatálya alá tartoznak.

Az érdekelt által behozni szándékozott aranyérmék még feltételesen sem törvényes fizetőeszközei ezeknek az államoknak, tehát nem terhelte az érdekeltet a belépéskor az értékbehozatali tanúsítvány kérésére vonatkozó kötelezettség, csupán a kivitelhez kellett volna kérnie devizahatósági engedélyt, erre azonban a lefoglalás miatt már lehetősége nem volt. Minthogy tehát az érdekelt a 96 db aranyérmére nézve sem csempészetet, sem devizagazdálkodás megsértésének bűncselekményét nem valósította meg: az elkobzás kimondása törvénysértő volt.

A Legfelsőbb Bíróság a törvényességi óvásban kifejtett jogi állásponttal nem értett egyet.