BH+ 2012.6.239 A közút kezelőjének kártérítési felelőssége csak a tevékenységére irányadó jogszabályban meghatározott intézkedési kötelezettségének felróható elmulasztásával okozati összefüggésben bekövetkezett károkért áll fenn [Ptk. 100. §, 339. § (1) bek., 1988. évi I. tv. 34. § (1) és (4) bek.].

A felperes a módosított keresetében az alperest 8 125 000 forint kártérítés és késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni. A kereset ténybeli alapjaként arra hivatkozott, hogy az alperes kezelésében álló 5204. számú közúton a 2000. évtől kezdődően elsősorban a tehergépkocsi forgalom nagymértékben megnőtt. A közlekedésből eredő rezgések folyamatos hatása miatt - amit az útburkolat nem megfelelő állapota tovább fokozott - az út melletti, T. utca 31. szám alatti családi házas ingatlana károsodott. A forgalmi változások következtében az ingatlan elvesztette falusias jellegét, környezete megváltozott és ezért a forgalmi értéke csökkent. A kereset jogi indokai szerint az alperes a Ptk. 100. §-ában foglalt szomszédjogi szabály megsértése folytán alkalmazandó Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján kártérítési felelősséggel tartozik.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult, vitatta annak ténybeli és jogi alapját is. Védekezésében arra hivatkozott, hogy a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (Kkt.) értelmében a közút kezelőjeként nem terheli felróható magatartás. Törvényi kötelezettsége körében minden forgalomszabályozási intézkedést megtett a károsító hatás megelőzése, illetve csökkentése érdekében. A forgalom növekedésének ténye nem áll összefüggésben hatósági feladataival, elkerülő út létesítésére pedig nincs hatásköre.

Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest 2 686 250 forint kártérítés és késedelmi kamata megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A szakértői véleményeket elfogadva tényként állapította meg, hogy a 12 000 000 forint forgalmi értékű ingatlannal határos útszakasz aszfalt burkolata hiányos, gyűrött és hézagos. Az ingatlan a jelentős tehergépkocsi forgalom által okozott és az úthibák miatt jelentősen felerősödött rezgés és remegés következtében károsodott, a kijavítás költsége 4 152 500 forint. A kijavítással azonban a károsodást megelőző műszaki állapot teljes mértékben nem állítható vissza, 10%-os, 1 220 000 forint összegű értékcsökkenés marad fenn. A károsító hatás 50-50%-os mértékben a forgalom növekedésére, illetve a közút rossz műszaki állapotára vezethető vissza. Az ingatlan közvetlen közelében zajló forgalom miatt a környezet a csendes, falusias jellegét elvesztette, ami további 20%-os mértékű, 2 400 000 forint összegű értékcsökkenést eredményezett.

Az elsőfokú ítélet jogi indokolása szerint a felperes nem bizonyította, hogy a károsodás olyan zavaró hatásokkal lenne összefüggésben, amelyek indokolatlanul túllépik a szükséges mértéket. A városfejlődéssel, a gazdasági élet változásával, az iparosodással együtt járó elkerülhetetlen mértékű zavarás nem jelenti a Ptk. 100. §-ának megsértését és ezáltal kártérítési felelősséget sem alapoz meg. Az alperes kártérítési felelőssége azonban az épület állagában bekövetkezett károsodásért és a kijavítás ellenére fennmaradó értékcsökkenésért részben fennáll. Bizonyított, hogy a Kkt. 34. §-ának (1) és (4) bekezdésében foglalt kötelezettségét felróhatóan megszegte, éveken át nem gondoskodott a közút repedéseinek haladéktalan kijavításáról, a biztonságot veszélyeztető helyzet elhárításáról. A megnövekedett forgalomból eredő károsító hatásokat a kijavítatlan úthibák fokozták, az ebből eredő kárt a szakértői véleményben javasolt mértékben a Ptk. 100. §-a és 339. §-ának (1) bekezdése értelmében az alperes köteles megtéríteni.

A keresetnek megfelelő döntés meghozatala érdekében a felperes által előterjesztett fellebbezés folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

A jogerős ítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság megalapozott és a jogszabályoknak megfelelő döntést hozott. A bekövetkezett kár okainak és összegszerűségének meghatározására szakértői bizonyítást folytatott le. Döntésével nem a szakértői véleményt bírálta felül szakkérdésekben, hanem abban foglalt állást, hogy mely okok állnak okozati összefüggésben az alperes magatartásával. Helyesen határozta meg azt, hogy melyek azok a külső okok, amelyekre az alperesnek ráhatása nem volt.