A Veszprémi Törvényszék Mf.21122/2009/10. számú határozata felmondás (RENDKÍVÜLI felmondás) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 118. §, 253. §, 254. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 96. §, 103. §, 104. §, 2006. évi XCVIII. törvény (Gyftv.) 8. §, 44. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §, 14/2007. (III. 14.) EüM rendelet 13. §, 14. §] Bírók: Ferenczné dr. Böröcz Éva, Kozma Árpád, Magyarádyné dr. Vándor Zsuzsanna

Kapcsolódó határozatok:

Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.244/2009/6., *Veszprémi Törvényszék Mf.21122/2009/10.*, Kúria Mfv.10390/2010/4.

***********

A Veszprém Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság

3.Mf.21.122/2009/10.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Veszprém Megyei Bíróság dr.Kovács Lóránt ügyvéd ügyvéd címe által képviselt felperes neve felperes címe felperesnek - dr.Varga Andrea ügyvéd ügyvéd címe által képviselt alperes neve alperes címe alperes ellen, rendkívüli felmondás miatt indított perében a Veszprémi Munkaügyi Bíróság 1.M.244/2009/6. számú ítélete ellen, a felperes 7. és 8. sorszámú fellebbezése nyomán meghozta az alábbi

Í T É L E T E T :

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet nem fellebbezett rendelkezéseit nem érinti,

fellebbezett rendelkezését helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 50.000 /Ötvenezer/ Ft perköltséget,

az Államnak felhívásra 372.000 /Háromszázhetvenkettőezer/ Ft illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S :

A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §. /2/ és 254. §. /3/ bekezdése alapján helyes indokainál fogva hagyta helyben.

A munkaügyi bíróság a tényállás megállapításához szükséges bizonyítást lefolytatta, a jogvita eldöntése szempontjából lényeges tényeket helyesen, a bizonyítás anyagával egyezően állapította meg, az így megállapított tényállásból levont jogi következtetése is minden tekintetben helytálló a megyei bíróság szerint.

A munkáltató a rendkívüli felmondást lényegében két okcsoportra alapította. Egyrészt, hogy írásbeli utasítása ellenére a megadott határidőig nem történt meg a szakrendelés másik épületrészbe történő átköltöztetése, másrészt pedig a felperes mint recepfelírásra jogosult osztályvezető főorvos által a gyógyászati segédeszközök rendelésének helytelen gyakorlatát, az e gyakorlatból a betegekre és kórházra háruló következményeket rótta a munkavállaló terhére.

A felperes fenntartotta a fellebbezésében azt az eljárás során kifejtett érvelését, hogy az utasítás végrehajtását nem tagadta meg, annak kézhezvételét követően részletesen közölte szakmai kifogásait a munkáltatóval, a döntésének felülvizsgálatát kérte, azonban erre választ nem kapott. A megyei bíróság szerint iratellenesen hivatkozik a fellebbezés arra, hogy az elsőfokú bíróság ezen felmondási ok körében azt állapította volna meg, hogy a felperes az utasítás végrehajtását megtagadta. Helyesen utalt az alperes fellebbezési ellenkérelmében arra, hogy a munkaügyi bíróság a végrehajtás elmaradását, illetőleg az átköltöztetéshez szükséges előkészületi tevékenységek elmaradását rótta a felperes terhére. Az Mt. 103. §. /1/ bekezdés b/ pontja szerint a munkavállaló tevékenységét az utasítások szerint köteles végezni, a 104. §. /2/ bekezdése szerint annak teljesítése alól csak akkor mentesül, ha a végrehajtás jogszabályba vagy munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközik, vagy az kárt idézhet elő. A másodfokú bíróság szerint az idézett jogszabályból az következik, hogy a munkáltató vállal felelősséget utasítása jogszerűségéért, az ő kompetenciájába tartozik annak megítélése, hogy szakmai szempontból mit tart indokoltnak. A felperes által tett észrevételek arra vonatkoznak, hogy a tervezett intézkedés a dolgozók számára többletterheket okoz, újabb helyiség kialakítását igényli, zsúfoltságot és forgalomcsökkenést idéz elő, illetőleg más részleg betegeivel együtt kellene várakozniuk a tüdőbetegeknek.

A másodfokú bíróság szerint a perbeni esetben nem álltak be azok a jogszabályban meghatározott követelmények, amelyek alapján a munkavállaló mentesült volna az alperes utasításainak teljesítése alól, hiszen az, hogy a szervezeti egység másutt történő elhelyezése többletterhet ró a dolgozókra, még nem jogosítja fel arra, hogy a felperes elismerése szerint az utasítást megelőzően egy hónappal szóban is tudtára adott munkáltatói szándék végrehajtását mellőzze. Az a munkáltató felelősségi körébe tartozik, hogy az egy épületen belül elhelyezkedő két részleg betegeinek elkülönítését hogyan oldja meg, a közvetlen életveszélyre maga a felperes sem hivatkozott.