BH 2023.2.35 A kötelezett a vele szemben fennálló követelést érintő engedményezési szerződés érvényességének vitatására csak akkor jogosult, ha olyan speciális körülmény áll fenn, amelynél fogva nem lényegtelen a számára, hogy az eredeti jogosultnak vagy az engedményesnek kell teljesítenie. Az engedményezésről történt értesítés visszavonása fogalmilag kizárt, az ugyanis, hogy a kötelezett tudomást szerzett az engedményezésről, nem tehető meg nem történté. Az engedményezési szerződés a felek megállapodásával teljesedésbe ment, ezért nincs jogi lehetőség a felmondására. Az engedményezési szerződés felbontása következtében az engedményezett követelés nem száll vissza. A feleknek újabb engedményezésről szóló megállapodást kell kötniük a visszaengedményezésről, hogy a kötelmi ügylet megszűnését követően a dologi jogváltozást is az eredeti állapotnak megfelelően rendezzék [1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 234. § (1) bek., 328. § (1), (3) és (4) bek., 329. § (3) bek.].

Kapcsolódó határozatok:

Székesfehérvári Törvényszék G.40196/2020/16., Székesfehérvári Törvényszék G.40196/2020/19., Győri Ítélőtábla Gf.20159/2021/6., Kúria Pfv.20345/2022/8. (*BH 2023.2.35*)

***********

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A perbeli Kft. mint szállító és az alperes mint megrendelő között 2012 októberében kukoricaszállítási szerződések jöttek létre összesen 1650 tonna kukoricára, 103 801 500 forint értékben. A szállító az eladótól vásárolt kukoricával teljesített az alperesnek, majd 2012. december 3-i esedékességgel összesen 103 801 500 forintról állított ki négy számlát.

[2] A szállító a 2012. december 3-án kelt engedményezési szerződéssel az alperessel szemben fennálló 103 801 500 forint követelését a felperesre engedményezte. Az átruházott követelés ellenértékéről a felek úgy állapodtak meg, hogy az engedményes az engedményezővel szembeni egyes követeléseit kiegyenlítettnek tekinti.

[3] Az engedményező a 2012. december 4-én kelt iratában értesítette az alperest, hogy a követelését a felperesre engedményezte. A 2012. december 7-én kelt levelében pedig az alperest a fizetési kötelezettsége teljesítésére szólította fel. Az alperes az engedményezésről szóló értesítést és a fizetési felszólítást 2012. december 9-én vette át.

[4] Az engedményező 2012. december 13-án ismételten felszólította az alperest a teljesítésre. Az alperes a 2012. december 14-i válaszlevelében közölte, hogy tudomása van az engedményező és az eladó közötti elszámolási vitáról, és mivel nem kívánja kitenni magát a vételár kétszeres kifizetése veszélyének, vitatja a követelést, illetve kész a közraktári jegyek vagy a vételár ügyvédi letétbe helyezésére. A 2012. december 17-i levelében az engedményező nem fogadta el az alperes álláspontját és felszólította az engedményes részére 103 801 500 forint és kamata megfizetésére.

[5] Az engedményező 2013. március 28-án arról értesítette az alperest, hogy az engedményezési értesítőt visszavonja.

[6] Az alperes 2013. május 27-én az engedményezőnek teljesített.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[7] A felperes keresetében 100 251 601 forint és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkozott, hogy engedményezés folytán ő a követelés jogosultja.

[8] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Előadta, hogy az engedményezésről szóló értesítést és a fizetési felszólítást ugyanazon a napon kapta kézhez, így az engedményezésre vonatkozó értesítés nem hatályosult. A fizetési felszólítás az engedményezés visszavonásának minősül. Szerinte az engedményezési szerződés érvénytelen (színlelt, nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütköző). Előadta, hogy az engedményező felszámolója 2019. február 5-én felmondta az engedményezési szerződést.

[9] Az alperes beszámítási kifogást is előterjesztett arra hivatkozással, hogy a vételárat az engedményezőnek maradéktalanul megfizette.

Az első- és a másodfokú ítélet

[10] Az elsőfokú bíróság kiegészített ítéletével helyt adott a keresetnek.

[11] Határozatának indokolásában kifejtette, hogy az engedményezési szerződés semmisségi okra visszavezethető érvénytelenségére a kötelezett is hivatkozhat, a jelen esetben azonban nem volt megállapítható az engedményezési szerződés a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 206. § (6) bekezdése [helyesen: 207. § (6) bekezdése] szerinti színleltsége, és az sem, hogy a szerződés a régi Ptk. 200. § (2) bekezdése folytán nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik.

[12] Az engedményezésre vonatkozó értesítés hatályosulása tekintetében az elsőfokú bíróság a régi Ptk. 207. § (1), (4) bekezdésére, illetve a 214. § (2) bekezdésére utalt. Rámutatott arra, hogy a teljesítésre felszólítás nem értelmezhető úgy, hogy azzal az engedményező az értesítőt kívánta visszavonni. Az engedményezési értesítő 2013. márciusi visszavonása pedig önmagában az engedményezési szerződés megszüntetéséhez nem vezetett. Az alperes azzal, hogy 2013 májusában az engedményezőnek teljesített, a kétszeres teljesítés veszélyét vállalta.

[13] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felszámoló jogellenesen mondta fel az engedményezési szerződést a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 47. § (1) bekezdése alapján, mivel az engedményezési megállapodásba foglaltan a szerződéses ellenértéket az engedményes beszámítással teljesítette.

[14] Az elsőfokú bíróság a régi Ptk. 296. § (1) bekezdésére figyelemmel az alperes beszámítási kifogását sem ítélte alaposnak, ugyanis nem állt fenn követelése az engedményezővel szemben, ezért beszámítással sem élhet.

[15] A felek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével a kiegészített elsőfokú ítéletet a per főtárgya tekintetében helybenhagyta.

[16] A jogerős ítélet indokolásában rámutatott arra, hogy a bírói gyakorlat akkor teszi lehetővé, hogy a kötelezett hivatkozzék az engedményezési szerződés érvénytelenségére, ha olyan speciális körülményeket jelöl meg, amelyeknél fogva lényeges, kinek kell teljesítenie. Nem minősül azonban ilyen speciális körülménynek, ha az érvénytelenségre hivatkozás a fizetési kötelezettség elkerülését célozza.

[17] A másodfokú bíróság álláspontja szerint az alperesnek az engedményezésről történt értesítés kézhezvételekor semmilyen jogi érdeke nem fűződött ahhoz, hogy az engedményező és az engedményes közötti megállapodás érvénytelenségét állítsa.

[18] A másodfokú bíróság kiemelte, hogy a 2012. december 7-i fizetési felszólítás a címzett megjelölése nélkül hívta fel az alperest a teljesítésre, így az a tartalma szerint sem tekinthető az engedményezésről szóló értesítés visszavonásának.