BH 2020.8.244 Az 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 33/A. § (1) bekezdése alapján nemcsak a szándékos, rosszhiszemű, kifejezetten a vagyonkimentésre irányuló magatartásra tekintettel állapítható meg a vezető tisztségviselő felelőssége, hanem akkor is, ha észszerűtlen, indokolatlan kockázatot vállalva folytatja a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben a társaság tevékenységét. Nem alapozza meg a vezető tisztségviselő felelősségét önmagában az, ha az adós gazdálkodási tevékenységét a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben is folytatja úgy, hogy észszerűtlen kockázatot nem vállal, a társaság megmentése érdekében tett indokolt intézkedései azonban nem vezetnek eredményre [Cstv. 33/A. §].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az alperes tulajdonosa és vezető tisztségviselője volt az A. M. K. Kft. (adós) társaságnak a megalakításától kezdődően, valamint a T. B. Kft.-nek, a G. F. Immo Kft.-nek, és a G. F. Invest Kft.-nek 2012. július 17-én és 18-án történt bejegyzésüktől.

[2] A felperes mint szállító, és az adós mint vevő között 2003-tól fennálló folyamatos üzleti kapcsolatból az adósnak a felperes felé 2012 szeptemberére 147 020 894 Ft tartozása állt fenn, mely 2013. február 9-ére 113 832 279 Ft-ra, míg 2013. év végére 102 253 251 Ft-ra csökkent.

[3] Az O. és Vidéke Takarékszövetkezet (a továbbiakban: takarékszövetkezet) 2013. augusztus 15-én kölcsönszerződést kötött a T. B. Kft.-vel 105 590 000 Ft, a G. F. Invest Kft.-vel 52 860 000 Ft és a G. F. Immo Kft.-vel szintén 52 860 000 Ft összegre vonatkozóan. A kölcsönszerződések céljaként a kölcsönt felvevők által a T-L. 2009 Kft.-vel kötött ingatlan-adásvételi szerződésben foglalt tartozásátvállalást jelölték meg.

[4] A kölcsönszerződések biztosítására a kölcsönszerződés megkötésének napján az adós mint készfizető kezes és a takarékszövetkezet mint jogosult hitelező között készfizető kezességi szerződések jöttek létre, melyek tartalmazták, hogy az adós a kölcsönfelvevőkkel fennálló üzleti kapcsolatára tekintettel vállalta a készfizető kezességet. A szerződések szerint a készfizető kezes fizetőképességének, vagyoni helyzetének jelentős romlása az adóssal szembeni kölcsönszerződés vonatkozásában felmondási okot jelentett.

[5] Az adós - miután a felperessel nem tudott megállapodni a tartozás teljesítése tekintetében - csődeljárást kezdeményezett maga ellen. A 2014. február 27. - október 9. között folyt csődeljárásban a hitelezők az egyezséget elfogadták, a bíróság a csődeljárást azonban megszüntette.

[6] Az adós felszámolását a bíróság 2014. november 3-án indította meg, felszámolóként az R. C. Kft. került kirendelésre. A felperes felszámolási eljárásban bejelentett hitelezői igényét 99 633 677 Ft összegben a felszámoló a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 57. § (1) bekezdés f) pontjában, míg 15 744 083 Ft összegű késedelmikamat-igényét a Cstv. 57. § (1) bekezdés g) pontjában, 200 000 Ft nyilvántartásba vételi díj igényét a Cstv. 57. § (1) bekezdés f) pontjában vette nyilvántartásba. A felszámolási eljárás 2018. január 3-án befejeződött, a felperes hitelezői igényének kielégítésére nem került sor.

[7] Az adós mérlegeit az alperes a felszámolási eljárást megelőzően letétbe helyezte és közzétette, a 2012. évit 2013. május 27-én.

[8] Az adós a 2013. február 21-én kelt tájékoztató levél szerint 431 036 696 Ft, 2013. április 30-án kelt értesítő levél szerint pedig 252 172 199 Ft összegű pályázati támogatást nyert el, amennyiben a támogatási szerződés a közreműködő szervezettel megkötésre kerül.

Kereset, az alperes ellenkérelme

[9] A felperes keresetében a Cstv. 33/A. § (1) bekezdés első fordulata alapján kérte annak megállapítását, hogy az alperes az adós vezető tisztségviselőjeként a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladatait nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látta el, és ezáltal az adós vagyona 351 911 213 Ft-tal csökkent. A vagyoncsökkenést - egyebek mellett - a 2013. augusztus 15-én kötött készfizető kezességi szerződések alapján az adóssal szemben keletkezett 211 310 000 Ft tőke és 11 782 286 Ft kamata (összesen 223 092 286 Ft) okozta. Kérte az alperest vagyoni biztosíték nyújtására is kötelezni.

[10] A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezésének időpontját 2013. május 27. napjában jelölte meg, amikor az alperes a 2012. évi mérleget aláírta.

[11] Hangsúlyozta, hogy 2013. augusztus 6-án az adósnak 105 397 635 Ft összegű tőketartozása állt fenn a felperes felé, és ennek tudatában írta alá az alperes a több mint 200 000 000 Ft összegű tartozás biztosítékául szolgáló kezesi szerződéseket, amely szerződések az érdekeltségébe tartozó gazdálkodó szervezetek érdekét szolgálták a hitelezők érdekeivel szemben. A kezesi szerződések tartalmazták, hogy amennyiben az adós csődeljárás vagy felszámolás alá kerül, a takarékszövetkezet felmondhatja a kölcsönszerződéseket, és a készfizető kezestől követelheti a tartozást.

[12] Érvelése szerint a 2012. évihez képest az adós tartozásai 2013. év végére a kétszeresére emelkedtek. 2012-ben még 1 884 000 Ft-os eredménnyel zárta az adós az évet, míg 2013. év végére 206 913 000 Ft-os vesztesége keletkezett, s erre tekintettel észszerűtlen és irracionális volt a kezesség vállalása. Az alperestől elvárható lett volna, hogy ne vállaljon kezességet az adós nevében a többi saját érdekeltségi körébe tartozó cégei tartozásának biztosítékául, amikor az adósnak is jelentős tartozásai voltak.

[13] Az alperes kérte a kereset elutasítását. Vitatta a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezésének felperes által megjelölt időpontját, azt azonban elismerte, hogy 2013. május 27-én a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontja szerint fizetésképtelen volt. Hangsúlyozta, hogy az adós mérleg szerinti vagyona teljes mértékben fedezetet nyújtott volna a társaság tartozásaira. Elismerte, hogy 2012 szeptemberére, a folyamatos részteljesítések mellett is 147 020 894 Ft volt az adósnak a felperes felé fennálló tartozása, de az ezt követően is fennállt üzleti kapcsolatuk eredményeként 2013 végére ez a tartozás 102 253 251 Ft-ra csökkent.

[14] Hangsúlyozta, az adós tevékenységét folytatni akarta, a 2013. augusztusi hitelkiváltás alkalmával az MNB pozitív eredménnyel zárta az adós ellenőrzését, és a pályázati támogatásokat sem nyerhette volna el, ha csődközeli helyzetben lett volna. Állította, hogy észszerűtlen kockázatot az adós vezetőjeként nem vállalt, és mindent megtett a hitelezői veszteségek csökkentése, elkerülése érdekében. Vitatta, hogy a készfizető kezesi szerződésekkel az adós vagyonát csökkentette volna. A főadósok a kölcsönszerződések felmondásáig törlesztettek, és a felmondásra nem amiatt került sor, hogy elmaradtak volna a teljesítéssel. A kezességvállalások a rendes gazdálkodás részét képezték.

Az első- és a másodfokú bíróság határozata

[15] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes, mint az adós vezető tisztségviselője a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladatait nem a hitelezők érdekeinek figyelembevételével látta el, és ezáltal a társasági vagyon 223 092 286 Ft mértékben csökkent. Ennek következtében az alperes 223 092 286 Ft erejéig kártérítési felelősséggel tartozik a felszámolási eljárás során ki nem elégített hitelezői követelésekért. Kötelezte az alperest, hogy vagyoni biztosíték nyújtása címén ezt az összeget a bíróság gazdasági hivatala letéti számlájára fizesse be, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.