BH 2011.1.6 A társasági nyereségadóval kapcsolatos adócsalás miatti büntetőjogi felelősség az adóhatóság megtévesztésének a hiányában nem állapítható meg, ha a terhelt társasági adóköteles árbevételként nem tünteti fel azt a követelést, amelyet polgári jogi szerződés alapján nem érvényesített [Btk. 310. § (1) bek., 1996. évi LXXXI. tv. (továbbiakban: Tao.) 6. § (1) bek., 2000. évi C. tv. 72. §].

A megyei bíróság a 2008. év április hó 29. napján kihirdetett ítéletével a IV. r. vádlottat 2 rendbeli - egy esetben folytatólagosan elkövetett - adócsalás bűntettében [Btk. 310. § (1) és (3) bekezdés], magánokirat-hamisítás vétségében (Btk. 276. §) és számvitel rendjének megsértése vétségében [Btk. 289. § (1) bekezdés b) pont] mondta ki bűnösnek, ezért a IV. r. vádlottat ezért halmazati büntetésül 1 évi - végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüg­gesz­tett - börtönbüntetésre ítélte.

Az ítéleti tényállásban a társasági adóval kapcsolatos adócsalások tekintetében rögzítette, hogy az adóalap kiszámítása során a fiktív számlákkal igazolt költségek - a számviteli törvény rendelkezéseivel összhangban - nem vehetők figyelembe. A tényállásban megállapította, hogy a IV. r. vádlott jogtalanul élt az É. P. Kft. adólevonási jogával. Így összesen 18 415 000 forint áfa fizetési kötelezettsége keletkezett, amellyel az állami költségvetésnek kárt okozott. A továbbszámlázás elmulasztásából adódóan az É. P. Kft. nem könyvelt le árbevételként 52 173 000 forint vállalkozói díjat, ezzel a IV. r. vádlott csökkentette a társaság adóköteles bevételének összegét.

A IV. r. vádlottat a büntetőjogi felelősség alól nem mentesíti a ki nem állított számla után meg nem fizetett áfa és társasági nyereségadót tekintve az É. P. Kft. és a M. H. Kft. között létrejött keretszerződés módosítása.

Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész a IV. r. vádlott terhére súlyosításért, az enyhítő szakasz alkalmazása miatt, hosszabb tartamú és végrehajtásában hosszabb próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetés kiszabása érdekében jelentett be fellebbezést.

A IV. r. vádlott és védője az ítélet megalapozatlansága miatt elsődlegesen felmentésért, másodlagosan a próbaidő tartamának mérsékléséért, valamint előzetes mentesítésért fellebbezett.

A fellebbviteli főügyészség az ügyész fellebbezését IV. r. vádlott tekintetében fenntartotta. A fellebbezési nyilvános tárgyaláson a fellebbviteli főügyészség képviselője a büntetés súlyosításáért bejelentett fellebbezésen túl indítványt tett a IV. r. vádlottal szemben 10 millió forint összegű vagyonelkobzás alkalmazására is.

Az ítélőtábla a 2009. év február hó 3. napján tartott nyilvános fellebbezési tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletével a megyei bíróság ítéletének a IV. r. vádlottra vonatkozó rendelkezését megváltoztatta. A vádlott magánokirat-hamisítás vétségeként értékelt cselekményét folytatólagosan elkövetettnek minősítette. A IV. r. vádlottat az ellene adócsalás bűntette [Btk. 310. § (1) és (3) bekezdés] miatt emelt vád alól felmentette, ugyanakkor 800 000 forint pénzmellékbüntetésre is ítélte. A pénzmellékbüntetést meg nem fizetés esetén 10 000 forintonként rendelte egy-egy napi szabadságvesztésre átváltoztatni. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét IV. r. vádlottat érintően helybenhagyta.

A másodfokú eljárásban az ítélőtábla bizonyítást vett fel, okleveles könyvvizsgáló igazságügyi szakértőt hallgatott meg. Ennek eredményeként mellőzte - a számadat tekintetében iratellenes - tényállásrészt, és azt állapította meg, hogy a társasági nyereségadó adónem tekintetében az adóhiány léte és annak összege kétséget kizáróan nem állapítható meg.

Az ítélőtábla határozatának indokolásában kifejtette, hogy a társasági adófizetési kötelezettség kizárólagos célja a jogi személy által végzett tevékenységből keletkező nyereség megadóztatása. Az 1996. évi LXXXI. törvény (Tao.) 6. § (1) bekezdése szerint a társasági adó alapja az adózás előtti eredmény. Az adózás előtti eredményt a beszámoló, illetve a könyvviteli zárlat alapján kell megállapítani. A társasági adó alapját képező eredmény olyan tény, amely független attól, hogy a cég könyvelését szabályszerűen vezették-e vagy sem. A másodfokú eljárásban meghallgatott könyvszakértő által felvázolt becslési eljárás olyan mértékű bizonytalanság és pontatlanság lehetőségét hordozza, amely nemcsak az adóhiány összegét, hanem meglétét is kétségessé teszi.

A másodfokú bíróság ítélete ellen a fellebbviteli főügyészség a IV. r. vádlott terhére - a felmentő rendelkezés miatt - megalapozatlanság okából, hatályon kívül helyezés és a másodfokú bíróság új eljárásra utasítása érdekében jelentett be fellebbezést.

A IV. r. vádlott és védője az ítéletet tudomásul vette.

A Legfőbb Ügyészség a fellebbviteli főügyészség fellebbezését - az abban kifejtett állásponttól eltérően - tartotta fenn. A másodfokú határozat ki nem küszöbölhető megalapozatlanságára utalva indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság helyezze hatályon kívül az ítélőtábla határozatát és utasítsa új másodfokú eljárásra. Indítványát arra alapozta, hogy téves a másodfokú bíróságnak a társasági adó megállapítása érdekében történő költségszámítás szükségességére és módszerére vonatkozó álláspontja.

A társasági adó kiszámításánál a végzett munkák a hozzájuk tartozó bevételek nélkül nem jelenhetnek meg, mert akkor a nyereség mértéke és ezen keresztül a társasági adó fiktívvé válna. A számlakiállítás elmaradása (bevétel eltitkolása) miatt a társasági adó becsléssel történő megállapításának nincs helye.

A másodfellebbezés nem alapos.

A Legfelsőbb Bíróság, mint harmadfokú bíróság - a Be. 387. § (1) bekezdésére figyelemmel - a fellebbezéssel megtámadott másodfokú ítéletet az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárással együtt a Be. 393. §-ának (2) bekezdése alapján nyilvános ülésen bírálta felül.