AVI 2016.10.78 Az elsőfokú határozattól eltérő tényállás megállapítására az Art. 138. § (2) bekezdése alkalmazandó [2003. évi XCII. tv. 138. § (2) bek.]

Pertörténet:

Szekszárdi Törvényszék K.20025/2012/8. (20/2013. AVÉ bírósági gyakorlat (AVÉ 2013/12-13.)), Kúria Kfv.35631/2012/5. (20/2013. AVÉ bírósági gyakorlat (AVÉ 2013/12-13.), *AVI 2016.10.78*)

***********

Az elsőfokú adóhatóság a 2008. évre bevallások átfogó ellenőrzését végezte a felperesnél, érintetve a felperes által a felperesi beavatkozó részére kiállított számlát. A revízió értékelése szerint a számlában szereplő gazdasági események nem valósultak meg, a számla tartalmi hibás. Emellett alaki hibát is megállapított, mert a felperes a számlán saját adószámát hibásan tüntette fel.

A felperes az ellenőrzési jegyzőkönyvre tett észrevételében - egyebek mellett - indítványozta a felperesi beavatkozónál folytatott ellenőrzés anyagából a számlához tartozó iratok értékelését. Az elsőfokú adóhatóság elutasította a bizonyítási indítványt, mert a kérdéses iratokkal felperesnek is rendelkeznie kell. A felperesnél az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. tv. (a továbbiakban: Áfa. tv.) 55. § (2) bekezdése alapján áfa bevallási és befizetési kötelezettség keletkezett, amelynek azonban a felperes eleget tett. Az elsőfokú adóhatóság egyetlen adónemben sem állapított meg adókülönbözetet, sem a felperes terhére, sem javára.

A felperes a fellebbezésnek a felperesi beavatkozót érintő részében kifogásolta a beavatkozó ellenőrzése során keletkezett iratok értékelésének elmaradását. Az alperes határozatával helybenhagyta az elsőfokú döntést. A jogorvoslati eljárásban, figyelemmel az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. tv. (a továbbiakban: Art.) 130. §-ára, értékelte a beavatkozó 2008. évi ellenőrzésének megállapításait, hivatkozott arra, hogy a nála lefolytatott vizsgálat sem igazolja a gazdasági esemény megtörténtét, a felperesi beavatkozó nem élhet az áfa levonási jogával. A tényállás kiegészítése során felhasznált bizonyítékokat a felperessel nem ismertették, észrevételt nem tehetett.

A felperes keresettel támadta az alperesi határozatot. Egyebek mellett arra hivatkozott, hogy sérült az Art. 100. § (4) bekezdése, mert nem értesítették a másodfokon lefolytatott bizonyítási eljárásról.

Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével elutasította a felperes keresetét. Megállapította, hogy a felperes alaptalanul hivatkozott az ügyintéző kizárására, és hogy az adóhatóság ne tett volna eleget a tényállás megállapítási kötelezettségének. Ugyanakkor a felperesi beavatkozóra vonatkozó adatoknak a határozatba való beemelése kapcsán sérült az Art. 100. § (4) bekezdése, azzal, hogy az alperes az új megállapítások kapcsán nem értesítette a felperest. Az alperesnek jogszabályi lehetősége volt a tényállás kiegészítésére, az elsőfokú adóhatóság valóban nem hagyhatta volna figyelmen kívül a felperesi beavatkozó ellenőrzésének adatait. A jogszabálysértés azonban a Legfelsőbb Bíróság 1/2011. (V. 9.) KK vélemény 2. pontja alapján csak akkor eredményez hatályon kívül helyezést, ha az eljárási jogszabálysértés az ügy érdemére is kihatott. A perben a felperes gyakorolhatta jogorvoslatai jogát, továbbá az alperes új eljárásra kötelezése nem változtatott volna az érdemi következményeken, tekintettel arra, hogy e megismételt eljárásban az alperes szintén nemleges határozatot hozna. Az új eljárásra kötelezés szükségtelen és fölösleges lett volna.

A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletet mind az ügyintézők kizárására, mind a felperesi beavatkozó ellenőrzésére vonatkozó részében támadta. Álláspontja szerint téves az a megközelítés, hogy egy határozatnak csak a rendelkező része minősülne érdeminek, az adójogviszonyoknak a határozatok indokolásába foglalt minősítése nem. Az elsőfokú bíróság jogszabályra nem is hivatkozott, és a megjelöl 1/2011. (V. 9.) KK véleményt is tévesen értelmezte, ugyanis annak valós tartalma a Legfelsőbb Bíróság Kfv.IV.37.431/2010/5. számú ítéletében foglaltakkal cseng össze. A téves értelmezés miatt csorbulna a felperes jogorvoslati joga.

Az elsőfokú bíróság arra is tévesen hivatkozott, hogy a másodfokú eljárásban az Art. 138. § (2) bekezdés szerinti tényállás kiegészítés történt volna, mert valójában a régiek helyett új tényekre hivatkozott az alperes.

A felperes álláspontja szerint az ügyintézők kizárásának kérdésében is jogszerűtlen az elsőfokú bíróság határozata, mivel a rendelkezésre álló iratanyag szerint a felperesi beavatkozó az ellenőrök ellen feljelentést is tett.