EH 2011.2364 Az ingatlantulajdonos ügyfeleknek az elsőfokú eljárásban való részvételét garantáló szabályok teljes figyelmen kívül hagyása, az ügyfelek jogainak közvetlen érintettsége folytán az ügy érdemére kiható eljárási szabály megsértésének tekintendők. Az ügy tárgya és az ügy érdeme nem azonos fogalmak [2004. évi CXL. tv. 111. §; 15. §; 2007. évi CXXIX. tv. 12. §].[1]

A perben nem szereplő Korlátolt Felelősségű Társaság (a továbbiakban: Kft.) az első fokon eljárt Körzeti Földhivatalhoz kérelmet terjesztett elő, az annak mellékleteként benyújtott terület-kimutatás és vázrajz alapján a hrsz.-ú termőföldekből 208 011 m2 termőföld más célú hasznosításának engedélyezése céljából. Az ingatlanok a bejegyző határozatok alapján bányateleknek tekintendők.

A körzeti földhivatal - a szakhatósági állásfoglalások beszerzését követően, valamint helyszíni szemle után - számú határozatával engedélyezte a végleges, más célú hasznosítást külszíni fejtéses bánya céljából.

Az I. és III. rendű felperesek az elsőfokú határozat ellen fellebbezést terjesztettek elő, utalva arra, hogy a végleges más célú hasznosításhoz - mint tulajdonosok - nem járultak hozzá, továbbá az elsőfokú eljárás során őket a közigazgatási hatóság nem hallgatta meg, az eljárásba nem vonta be. Az I. rendű felperes külön rámutatott arra, hogy az elsőfokú hatóság részére a határozatot nem kézbesítette, mivel tulajdonoskénti bejegyzése még nem történt meg, csak széljegyként szerepelt a határozat meghozatalakor.

A másodfokon eljárt alperes számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

Határozatának indokolásában hivatkozott a termőföld védelméről szóló 2007. évi CXXIX. törvény (a továbbiakban: Tfvt.) 9-13. §-aira, melyek nem írják elő, hogy az engedélyezési eljárásba a termőföld tulajdonosát be kell vonni, illetve, hogy az engedélyt csak a tulajdonosi hozzájárulás birtokában lehet megadni.

Kifejtette, hogy az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 5. § (1) bekezdése alapján az alperes az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett adatokat és tényeket volt köteles figyelembe venni, valamint hangsúlyozta, hogy a földhivatali határozat a termőföld végleges más célú hasznosítása engedélyezése során nem egy konkrét - határozatban nevesített - tevékenység végzését engedélyezi, hanem arról rendelkezik, hogy a termőföld erre a megjelölt célra az egyéb szükséges további engedélyek beszerzése után egyáltalán felhasználható-e. Ezért az adott földterület felett sem tulajdonjogot, sem rendelkezési jogot nem biztosít, így a felperesek által sérelmezett kártalanításról sem kellett rendelkeznie.

Az I. rendű felperes az eljárás megindításakor még nem volt bejegyzett tulajdonos, a termőföld tulajdonosa akkor még a Magyar Állam volt, az alperes szerint a földvédelmi eljárásban az eljárás megindításakor nyilvántartott ingatlan-nyilvántartási adatokat kellett figyelembe venni.

Az alperesi határozattal szemben előterjesztett keresetet a bíróság jogerős ítéletével elutasította. Rámutatott, hogy mindhárom földrészlet tulajdoni lapjának I. részén jogi jellegként a bányatelek megjelölés szerepel.

A Tfvt. 9. § (1) bekezdésére hivatkozással rögzítette, hogy termőföldet más célra az ingatlanügyi hatóság engedélyével lehet hasznosítani, de ez az engedély nem mentesít a külön jogszabályok szerint szükséges más hatósági engedélyek megszerzésének kötelezettsége alól.

Az ingatlanok kisajátításához ezen engedélyre szükség volt, azonban ennek kiadása nem tehető a későbbi kisajátításról szóló engedélytől függővé.

Rámutatott a bíróság arra is, hogy az eljárt alperes a Tfvt. 7. § (2) bekezdése szerint folytatta le a közigazgatási eljárást, szemlét tartott, a szakhatóságokat értesítette, állásfoglalásukat beszerezte, figyelembe vette. Határozata a jogszabály által támasztott feltételeknek megfelelt, a Tfvt. 13. § (1) bekezdésében rögzített feltétel - mely szerint a termőföld más célú hasznosítására kiadott engedély, ha e hasznosítás megkezdésére négy év alatt nem kerül sor, érvényét veszti - a határozat rendelkező részébe bekerült.

A tulajdonosi jogok és érdekek csorbulásával kapcsolatban a bíróság arra mutatott rá, hogy ezek későbbi, esetleges kisajátítási, vagy bányászati eljárásra tartoznak, a termőföld más célú hasznosítására irányuló eljárásban a kérelem eldöntése kapcsán jelentőséggel nem bírnak.

Az eljárásjogi kifogásokkal kapcsolatban rámutatott arra, hogy a földhivatali eljárásban - az alperesi állásponttól eltérően - nem csak az Inytv.-t, de a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) rendelkezéseit is alkalmazni kellett volna.

A bíróság utalt arra, hogy a II-III. rendű felpereseket az alperesi és elsőfokú szervek ügyfélnek tekintették, határozatot részükre kézbesítettek.

Az I. rendű felperes részére azért nem kézbesítettek határozatot, mert az eljárás során tulajdonjoga csupán széljegyként került még feltüntetésre az érintett ingatlan vonatkozásában.

A bíróság e körben rámutatott, hogy az I. rendű felperes alappal hivatkozott a Ket. 15. § (1) bekezdésére, és az EBH 2007/1753 számon közzé tett legfelsőbb bírósági álláspontra, mely szerint a széljegyben feltüntetett vevőket is - kötelmi igényük alapján - ügyfélnek kell tekinteni.

A bíróság szerint azonban - mivel az I. rendű felperes fellebbezést terjesztett elő az elsőfokú határozat ellen - jogorvoslati jogával élni tudott.

Külön is rámutatott a bíróság arra, hogy az alperesi, illetve elsőfokú hatóságnak a Ket. 29. § (3) bekezdés b) pontja szerint az ügyfeleket - a felpereseket - értesíteni kellett volna az eljárásról, a 49. § szerint a helyszíni szemléről, a 70. § (1) bekezdése alapján az iratokba való betekintésről.

Ezzel összefüggésben a Legfelsőbb Bíróság KK 31. számú állásfoglalásában megfogalmazott azon véleményt vette a bíróság irányadónak, mely szerint az eljárásjogi jogszabálysértés miatt csak akkor van helye hatályon kívül helyezésnek, ha az jelentős, a döntés érdemére is kihat, valamint a bírósági eljárásban nem orvosolható.

Az eljárt megyei bíróság úgy találta, hogy az eljárásjogi jogszabálysértések nem olyan súlyúak, melyek indokolttá tették volna a határozat hatályon kívül helyezését, figyelemmel arra, hogy a döntés érdemére nem hatottak ki. A döntés érdemének az eljárt megyei bíróság a termőföld más célra történő hasznosítását tekintette; az arról való döntést - megítélése szerint - az alperesi, illetve az elsőfokú hatósági határozat megalapozottan tartalmazza.

A jogerős ítélettel szemben előterjesztett felülvizsgálati kérelmükben az I. és III. rendű felperesek annak hatályon kívül helyezését, és új - az alperesi határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyező - határozat meghozatalát, valamint az első fokon eljárt közigazgatási szerv új eljárásra kötelezését kérték.

Álláspontjuk szerint a jogerős ítélet megalapozatlan, részben iratellenes, és az anyagi, valamint eljárási jogszabályi rendelkezéseket tévesen értelmezi.

Álláspontjuk szerint az ingatlan más célú hasznosításának engedélyezése esetén - amint arra a jogerős ítélet is felhívja a figyelmet - a Ket. szabályai alkalmazandók. Ezzel összefüggésben a felülvizsgálati kérelemben is hangsúlyozták a felperesek, hogy a Ket. számos szabálya került megsértésre a lefolytatott eljárás során.

A felülvizsgálati kérelmet előterjesztő felperesek kiemelték, hogy az alperes (feltehetően eltérő jogi álláspontja miatt) a Ket. szinte egyetlen előírását sem tartotta be, így az első fokon eljárt közigazgatási szerv a Ket. 5. § (1) bekezdésébe ütköző módon nem biztosította számukra az ügyfelet megillető jogok gyakorlását, a Ket. 29. § (3) bekezdés b) pontjának kötelező előírását megsértve egyetlen érintett ügyfelet sem értesített a kérelemre indult eljárásban, a Ket. 49. § kötelező előírását megsértve nem tette lehetővé az érintetteknek a szemlén való részvételt, a Ket. 70. § kötelező előírását megsértve nem tette lehetővé az iratbetekintést, az ügyfelet érintő eljárás anyagának megismerését, a Ket. 50. § kötelező előírása ellenére nem tisztázta a tényállást, az érintett ügyfelek körének tisztázása, álláspontjuk ismerete, a szakhatósági nyilatkozat bevárása nélkül döntését már előre kinyilvánította (helyszíni szemle jegyzőkönyvében), határozata nem felel meg a Ket. követelményeinek, megalapozatlan, ellenőrizhetetlen és iratellenes, nem ad számot a mérlegelő tevékenységéről és döntésének valódi alapjai tisztázatlanok. Emellett az I. rendű felperes részére még a határozat sem került kézbesítésre.

A másodfokon eljárt közigazgatási szerv határozata - a felperesek szerint - nincs összhangban a Ket. 105. §-ával, sérti a Ket. 104. § (2) bekezdését (fellebbezés elutasítása) és a 104. § (3) bekezdését, megalapozatlan és iratellenes, ráadásul a III. rendű felperes fellebbezését nem bírálta el.

Az ítélet indokolásából ugyan kiolvasható, hogy a bíróság néhány esetben megállapítja a közigazgatási szerv törvénysértő eljárását, de ebből nem a jogalkotó és az egységes bírósági gyakorlat szerinti jogi következtetéseket vonja le, döntése nem ösztönzi az eljáró szerveket a jogszabályok betartására. Az ítéletből az következik, hogy az alperesi hatóságoknak akár egyetlen garanciális szabályt sem kell betartaniuk, akár az eljárást sem kell lefolytatni, még határozatot sem kell hozni, ha egyébként a döntésük az utólagos megítélés szerint helytállónak tűnik.

Az I. és III. rendű felperesek véleménye szerint a Legfelsőbb Bíróság KK 31. számú állásfoglalását a bíróság tévesen értelmezte. Az állásfoglalásnak a bíróság által hivatkozott része nyilvánvalóan a jelentéktelen, formai, az érdemi döntésre valóban nem kiható, garanciális jogokat és alapelveket nem sértő, a bírósági eljárásban orvosolható eljárási szabálysértések esetére irányadó, és azért született, hogy ezek miatt ne kelljen az eljárásokat szükségtelenül megismételni.

Előadták a felperesek, hogy a becsatolt iratokból nem állapítható meg, hogy a földhivatal honnan, kitől, milyen módon szerzett információk alapján állapította meg határozatában, hogy a Kft. végleges más célú hasznosítás engedélyezését kérte bányászati tevékenység, ezen belül külszíni fejtés céljára. Ez nem szerepel a kérelemben, abban sem időleges, sem végleges időtartam sőt, semmilyen cél és mód nincs megjelölve. Felperesek szerint a hatóság határozatában nem adta indokát annak, hogy: "Az igénybevétel az indokolt szükségletnek megfelelő legkisebb területre korlátozott...", hiszen erre utaló kimutatás, terv, vagy bármilyen adatot tartalmazó irat nem állt rendelkezésre.

Sérelmezték a felperesek, hogy a meghozott határozatból nem derült ki az sem, hogy ténylegesen mit vizsgált a földhivatal, amikor megállapította, hogy a szomszédos termőföldek megfelelő mezőgazdasági hasznosítását a tervezett tevékenység, létesítmény nem akadályozza.

Állították a felperesek, hogy a jogerős ítélet indokolásából nem tűnik ki, hogy milyen adatok, bizonyítékok alapján tartotta a bíróság az alperes és elsőfokú hatóság által megállapított tényállást és döntést megalapozottnak. Az ítélet a Tfvt. megfelelő szabályainak megjelölésén túl nem tartalmaz arra sem tényállást, sem alátámasztott indokolást, hogy a bíróság miből állapította meg, a végleges célú hasznosításra, bányaüzem létesítésére vagy bővítésére irányult a kérelem, mennyiben helytálló, hogy az igénybevétel az indokolt szükségletnek megfelelő legkisebb területre korlátozott, a szomszédos termőföldek megfelelő mezőgazdasági hasznosítását a tervezett tevékenység, létesítmény nem akadályozza.

Az I. és III. rendű felperesek álláspontja szerint a törvénysértő, utólagosan sem ellenőrizhető módon lefolytatott helyszíni szemle nem lehet alapja jogszerű bírósági ítéletnek, így a jogerős ítélet indokolása nem felel meg a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 221. §-ának, sérti emellett a Pp. 164. § és 206. §, 221. §, 339/B. § rendelkezéseit, tévesen értelmezi a Tfvt. 9-13. §-a szerinti törvényi követelményeket és a Legfelsőbb Bíróság KK 31. sz. állásfoglalását.

A felülvizsgálati kérelemmel szemben előterjesztett ellenkérelmében az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte, előadva, hogy a felülvizsgálati kérelem - álláspontja szerint - megalapozatlan, hiszen nem állt fenn olyan tény, mely az ügy érdemi elbírálására is kihatóan jogszabálysértővé tenné az ítéletet.

Az alperes szerint a földhivatali eljárás során olyan súlyú eljárási szabálysértés, mely indokolttá tenné a határozatok hatályon kívül helyezését, nem történt.

A felperesek, jogi képviselőik, és az ügyben egyéb érdekeltek az elsőfokú határozatot kézhez vették, ellene fellebbezéssel élhettek, jogorvoslati joguktól elzárva nem voltak; ezen túlmenően a másodfokú, az alperesi eljárásban már mindannyian valamennyi ügyféli jogukat korlátlanul gyakorolhatták.

Állította az alperes, hogy az ügy érdemére az elkövetett eljárási szabálysértések kihatással nem voltak, mert a földhivatal kizárólag földvédelmi szempontokat mérlegelt, tulajdonosi érdekeket nem.

Az alperesnek és az elsőfokú hatóságnak a Tfvt. előírásai alapján kellett döntésüket a földvédelmi követelmények figyelembevételével meghozni.

A Tfvt. 9-13. § rendelkezései kerültek alkalmazásra, ezzel összefüggésben a tulajdonosi hozzájárulás megkövetelése nem jogszabályi előírás.

A Legfelsőbb Bíróság az I. és III. rendű felperesek felülvizsgálati kérelmét a Pp. 274. § (1) bekezdése alkalmazásával tárgyaláson kívül bírálta el.

A felülvizsgálati kérelem alapos.

A Legfelsőbb Bíróság szerint az eljárt megyei bíróság a helyesen megállapított tényállásból, és az annak megítéléséhez szükséges, megfelelően ismertetett jogszabályi rendelkezésekből téves következtetést vont le, amikor a felperesi keresetet elutasította.

A termőföld ideiglenes, vagy végleges más célú hasznosítására irányuló - a Tfvt. 9-13. §-ain alapuló - közigazgatási hatósági eljárás lefolytatására az alperes, illetve annak elsőfokú hatósága voltak jogosultak, azonban nem ingatlan-nyilvántartási eljárás keretében. Ezért helyesen - az EBH 2007/1753. számon közzétett eseti döntésben elfoglalt állásponthoz igazodóan - állapította meg azt az eljárt megyei bíróság, hogy ezen eljárásra a Ket. szabályai - így az ügyfelek jogait és jogos érdekeit védő garanciális szabályok is - irányadók és alkalmazandók.

Ezzel összefüggésben hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság azt, hogy a Ket. hatálya alá tartozó eljárásokban a Ket. rendelkezései között az eljáró hatóságok nem válogathatnak azok alkalmazását nem tehetik saját belátásuktól függővé; különös tekintettel azon rendelkezésekre, amelyek az ügyféli jogok érvényesülését szolgálják. Így megállapítható volt az, hogy az elsőfokú hatósági eljárásban a Ket. 15. § (1) bekezdése alapján, az ingatlanhoz fűződő jogaikra figyelemmel ügyféli jogállással rendelkező felperesekre nézve az ügyféli jogokkal összefüggő előírások sem kerültek betartásra. A Ket. alapelvei közt, az 5. § (1) bekezdésében rögzített követelményt is megsértve, az ügyfeleket megillető jogokat nem biztosították, az eljárás megindításáról az ügyfeleket nem értesítették, a hatósági helyszíni szemléről való értesítést mellőzték, az iratbetekintéssel összefüggő felhívást nem tették meg.

Az érintett ügyfelek körének tisztázása, álláspontjuk ismerete, a szakhatósági nyilatkozat bevárása nélkül a hatóság a helyszíni szemle jegyzőkönyvében már előre rögzítette azt, hogy milyen tartalmú döntést fog hozni.

Arra is rá kíván mutatni a Legfelsőbb Bíróság, hogy a Tfvt. rendelkezései nem írják elő azt, hogy kizárólag az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett tulajdonosokat lehet vagy kell ügyfélnek tekinteni ebben az eljárásban; így az I. rendű felperest kötelmi jogi igénye folytán olyan személynek kellett volna - már az elsőfokú eljárásban is - tekinteni, mint akinek jogát az eljárás tárgyát képező ügy érinti, ezért az eljárásban teljes joggal részt kellett volna vennie.

Mindezen eljárási rendelkezések figyelmen kívül hagyása következtében az alperes nem hozott törvényes határozatot akkor, amikor a Ket. 104., illetve 105. §-a alapján eljárva az elsőfokú határozat elleni fellebbezéseket elutasította, és azt helybenhagyta.

A Legfelsőbb Bíróság KK 31. számon közzétett közigazgatási kollégiumi állásfoglalás a Legfelsőbb Bíróság 6/2010. (XI. 25.) közigazgatási jogegységi határozata értelmében a jogegységi határozat közzétételétől (2010. november 25.) - azaz a jelen legfelsőbb bírósági eljárásban - nem alkalmazható.

A korábbi kollégiumi állásfoglaláshoz hasonló, de azzal nem teljesen azonos rendelkezést tartalmaz ugyanakkor a Ket. 111. § (1) bekezdése, amikor rögzíti, hogy "a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság - az ügy érdemére ki nem ható eljárási szabály megsértésének kivételével - jogszabálysértés megállapítása esetén a közigazgatási döntést hatályon kívül helyezi, és szükség esetén a hatóságot új eljárásra kötelezi." Eszerint az ügy érdemére ki nem ható eljárási szabály megsértésekor, a jogszabálysértés megállapítása esetén sem jogosult hatályon kívül helyezésre a bíróság. A Ket. idézett rendelkezése nem tartalmaz utalást arra nézve, hogy az eljárási szabály megsértésének jelentősnek és olyannak is kell lennie, mely a bírósági eljárásban már nem orvosolható.

Jelen ügyben azonban megállapítható volt, hogy az elsőfokú hatósági eljárásban az ügyféli jogok biztosítását szolgáló eljárási rendelkezéseket nem tartották meg; ennek következtében az eljárásban a felperesek - mint ügyfelek - részt nem vehettek, álláspontjukat a hatósággal nem ismertethették, nyilatkozatot nem tudtak tenni, a hatósági szemlén nem tudtak részt venni, az elsőfokú eljárásban keletkezett iratokat nem ismerhették meg.

Az eljárt megyei bíróság e jogszabálysértéseket az ügy érdemére ki nem ható szabálysértéseknek tekintette hangsúlyozva, hogy a jogorvoslat igénybevételétől és a bírósági felülvizsgálat kezdeményezésétől sem voltak elzárva.

A Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy az ügy érdemére tartozó kérdések és az ügy tárgya nem azonos fogalmak. Jelen per alapját képező közigazgatási ügy tárgya valóban az ingatlanok (termőföldek) más célú hasznosításának engedélyezése volt. Az ügy érdeméhez - általában a hatósági eljárásokban - nem csak az a szűk értelemben vett, korlátozottan értelmezett anyagi jogi kérdés tartozik, melyet az adott anyagi jogi jogszabály az ügy tárgyává tesz, hanem az eljárásban érintettek, a jogaik és jogos érdekeik esetleges sérelme kapcsán ügyféllé vált személyek ezen anyagi jogi kérdéshez való viszonya, azaz az ügyfelek ügy tárgyával összefüggő konkrét jogai és jogos érdekei, illetve ezek megállapítása, korlátozása, megvonása is.

Az ügy érdeméhez jelen ügyben tehát nemcsak a perben nem szereplő kft. által kérelmezett más célú hasznosítás engedélyezése tartozott, hanem a felperesek ezen kérelemhez, ezen szándékhoz való viszonya, jogaik ezzel összefüggő érintettsége. Ennek a viszonyulásnak, ezen ügyféli szempontoknak az elbírálása nélkül az ügy érdemében sem lehet megalapozott döntést hozni.

Az eljárt megyei bíróságtól eltérően a Legfelsőbb Bíróság úgy ítélte meg, hogy az elsőfokú eljárásra nézve megállapított jogszabálysértéseket és azoknak a fellebbezés során hozott alperesi döntésben való figyelem kívül hagyását nem változtatja meg, hogy felpereseknek jogorvoslati (vagy éppen kereseti) joguk volt és azzal élhettek is. Az elsőfokú eljárásban az ügyfeleket megillető jogok (melyek a hatóság oldalán kötelezettségként jelentkeznek) és az ezek megsértése miatt igénybe vehető jogorvoslati jog nem azonos jogosultságok. A jogorvoslati jog gyakorlására éppen az ügyféli jogok megsértése okán kerül (kerülhet) sor. A megsértett, mellőzött ügyféli jogokat nem teszi meg nem sértetté, az ügyfelek bevonása nélkül lefolytatott elsőfokú eljárást nem változtatja jogszerűvé az előterjesztett fellebbezés.

Az ügy tárgyához szorosan kapcsolódó és az ügy érdeméhez tartozó ügyféli jogosultságok figyelembe vételére, az eljárásban való részvételre vonatkozó eljárási szabályok megsértése jelen esetben - figyelemmel az alábbiakra is - az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértésre vezettek.

Az ügyféli jogok figyelmen kívül hagyása mellett a Legfelsőbb Bíróság megalapozottnak találta a felperesek azon hivatkozását is, mely az eljárás alapjául szolgáló kérelemmel volt összefüggésben.

Az irányadó törvényi rendelkezés - Tfvt. 12. § (1) bekezdés - előírja, hogy a termőföld más célú hasznosítása iránti kérelemnek tartalmaznia kell az érintett földrészletek helyrajzi számát, a más célú hasznosításhoz szükséges teljes területigényt, a más célú hasznosítás pontos célját és tervezett időtartamát (ha ez időleges), illetve az igénybe vevő megnevezését és lakcímét (székhelyét).

Az iratok közt elfekvő - kft. által előterjesztett - kérelem nem tartalmazza a más célú hasznosítás pontos célját és tervezett időtartamát, vagyis nem jelöli meg, hogy a más célú hasznosítást végleges jelleggel kérelmezi-e.

Ehhez képest az iratok közt szintén megtalálható helyszíni szemle jegyzőkönyvben (melyen - annak tanúsága szerint - nem vettek részt a kérelmező kft. képviselői, csak a hatóság szakemberei) már az szerepel, hogy termőföld végleges más célú hasznosítása tárgyában indult eljárás kapcsán kerül az felvételre.

A Tfvt. szerinti más célú hasznosítás iránti hatósági eljárásban nem a hatóságnak, hanem - a Tfvt. speciális rendelkezései folytán - a kérelmezőnek kell nyilatkoznia a más célú hasznosítás időtartamát illetően.

Ezt a hatóság a kérelmező helyett nem találhatja ki, nem rögzítheti, nem teheti az eljárás tárgyává.

Mindezekre figyelemmel - különös tekintettel a Tfvt. irányadó rendelkezéseinek meg nem felelő kérelem első- és másodfokon történő elbírálására -, valamint a garanciális ügyféli jogok megsértésének tényére a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte. Egyben a hatályon kívül helyezés folytán a Pp. 339. § (1) bekezdése alkalmazásával az alperesi határozatot - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, az elsőfokú hatóságot új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezte.

Ebben az új eljárásban - valamennyi érintett ügyfelet az eljárásba bevonva, a kft. kérelmének valós tartalmát feltárva - a megfelelő eljárási rendelkezések, így a Ket. irányadó szabályai alkalmazása mellett, kell új döntést hozni a kérelemről.

(Legf. Bír. Kfv. IV. 37.431/2010.).