BH 2019.12.331 A Tny. 83/B. §-a szerinti, a szolgálati járandóság szüneteltetése szempontjából az EGT-államban fennálló, a Tbj. 5. § (1) bekezdés a), b) és e)-g) pontja szerinti biztosítással járó jogviszonynak megfelelő jogviszonyokból származó kereseteket figyelembe kell venni [a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 83/B. §].

A tényállás

[1] Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság Nyugdíjfolyósító Igazgatósága határozatával felperes havi 200 850 forint szolgálati járandósága folyósításának szüneteltetését rendelte el 2017. május 1. napjától 2017. december 31. napjáig terjedő időre a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény (továbbiakban: Khtv.) 11. § (1) bekezdése és a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tny.) 83/B. §-a alkalmazásával a felperes által tett bejelentésre alapítottan.

A felperes keresete és az alperes ellenkérelme

[2] A felperes kereseti kérelmében a társadalombiztosítási szerv határozatának hatályon kívül helyezését és annak megállapítását kérte, hogy a Németországban szerzett jövedelme nem képezi a kereseti korlát alapját, ezért a szolgálati járandósága szüneteltetés nélküli folyósítására jogosult. Érvelése szerint a németországi munkáltatónál történő munkavégzése nem keletkeztet Magyarországon biztosítási jogviszonyt, tekintettel arra, hogy adó- és járulékfizetési kötelezettségét Németországban teljesíti. A Tny. 83/B. § (1) bekezdése alkalmazásakor kizárólag a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (továbbiakban: Tbj.) által meghatározott biztosítási jogviszonyból származó nyugdíjjárulék-alapot képező kereseteket kell figyelembe venni az éves keretösszeg elérésének vizsgálatakor. Hivatkozott a Kúria Mfv.III.10 088/2015. számú ügyben hozott határozatára.

[3] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte a határozatában foglalt jogi és ténybeli indokai fenntartásával.

Az első- és másodfokú ítélet

[4] A közigazgatási és munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította a Khtv. 1. § a) pontja, a Tny. 83/B. § (1) bekezdése, a Rendelet 4. és 5. cikke alkalmazásával. Rögzítette, hogy a felperes Németországban, német foglalkoztatónál fennállt munkaviszonyában elért havi 1633,01 euró jövedelme után Németországban teljesítette adó- és járulékfizetési kötelezettségét. A Rendelet 4. és 5. cikkéből levezethetően a rendelet alkalmazása szempontjából az illetékes tagállam az ellátást folyósító Magyarország, ezért az ellátás szüneteltetés feltételeire a Tny. rendelkezéseit kell alkalmazni. Az egyenértékűség elvéből következően a folyósított szolgálati járandóság mellett a Németországban elért foglalkoztatási jogviszonyból származó jövedelmet a magyar nyugdíjbiztosítási szervnek ugyanolyan módon kell figyelembe vennie, mint a Magyarországon fennálló jogviszonyból származó jövedelmet az ellátás szüneteltetésére vonatkozó feltételek vizsgálatakor. Az egyenlő bánásmód elve érvényesül azáltal, hogy a nyugdíjbiztosítási szerv nem tesz különbséget a nyugdíj szüneteltetése megítélésekor a Magyarországon vagy a más EGT-államban szerzett jövedelmek, illetve az ezen jövedelmet szerző szolgálati ellátásban részesülő személyek között. Önmagában az, hogy a Tny. 83/B. § (3) bekezdése nem tartalmazza a Khtv. 1. § a) pontja ab) alpontja szerinti rendelkezést, nem jelenti azt, hogy ne így kellene eljárni a Tny. alapján nyugdíj ellátására jogosultak körében a Rendeletből következően. A Rendelet közvetlen hatállyal bír, a tagállamban történő alkalmazásához nincs szükség belső jogi aktusra.

[5] A bíróság osztotta az alperesnek a Tny. 83/B. §-át beiktató a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2006. évi CVI. törvény (továbbiakban: Módtv.) 9. §-ához fűzött törvényi indokolásra való hivatkozását, valamint az alperes álláspontját, mely szerint "a járulékalapot képező jövedelemre utalás a normaszövegben nem a magyarországi biztosítási jogviszony meglétének hangsúlyozására irányul, hanem csupán körülhatárolta azon jövedelemkategóriákat, amelyeket a keretösszeg számítása szempontjából figyelembe kell venni".

[6] A bíróság érvelése szerint a kereseti korlát vizsgálata szempontjából annak van jelentősége, hogy az ellátásban részesülő keresőtevékenységet folytat, amelyből megélhetése megfelelő módon biztosított, így nem indokolt, hogy az állam az öregségi nyugdíjkorhatár elérése előtt keresőtevékenységből származó jövedelme mellett nyugellátást folyósítson.

[7] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta annak helyes indokaira tekintettel. A másodfokú bíróság kiemelte: "az egyenlő bánásmód elve csak akkor érvényesülhet maradéktalanul, amennyiben a nyugdíj szüneteltetése során nincs különbség azáltal, hogy a nyugdíjas Magyarországon vagy más EGT-államban dolgozik". A felperes keresete elbírálása, illetve az alperesi határozat jogszerűsége szempontjából az, hogy a felperes külföldi munkavégzése Magyarországon nem keletkeztet biztosítási jogviszonyt irreleváns a Khtv. 1. § a) pontja ab) alpontja értelmezésével. A felperes szolgálati járandósága folyósításának keresőtevékenység miatti szüneteltetése során a Khtv. 11. §-a a Tny. 83/B. §-a rendelkezéseit alkalmazni rendeli; a Khtv. és a Tny. rendelkezései együttesen vonatkoznak a felperesre.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[8] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését kérte annak megállapításával, hogy a németországi munkáltatónál történt munkavégzése nem keletkeztet Magyarországon biztosítási jogviszonyt, ezért esetében a Tny. 83/B. § (1) bekezdését nem lehet alkalmazni. A Tny. 83/B. § (1) bekezdése alkalmazása során kizárólag a Tbj. által meghatározott biztosítási jogviszonyból származó nyugdíjjárulék-alapot képező kereseteket kell figyelembe venni. Hivatkozott a Kúria hasonló ügyben hozott határozatára, amely szerint a Khtv. 1. §-a a Khtv. alkalmazásában definiálja a biztosítással járó jogviszonyok egy csoportját. A Khtv. 11. § (1) bekezdése rendelkezéséből nem következik, hogy a korhatár előtti ellátásban és a szolgálati járandóságban részesülők esetében a szüneteltetést a Khtv. 1. §-a alkalmazásával kell elbírálni. A Kúria döntését követően sem a hazai, sem a nemzetközi jogi szabályozás tekintetében nem volt változás. Az Alkotmánybíróság a 3112/2016. (VI. 3.) AB határozata (továbbiakban: ABH) értelmében "a külföldön munkát végző személyek azért esnek ki a szüneteltetés szabálya alól, mivel az általuk létesített jogviszony nem tartozik a Tbj. 5. §-ának hatálya alá" [36.].

[9] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Kiemelte: az egyenlő bánásmód elve csak akkor tud maradéktalanul érvényesülni, ha a nyugdíj folyósításának szüneteltetése elbírálása során nincs különbség a nyugdíj mellett munkát végző személyek által elért jövedelem keretösszegbe történő beszámításánál a munkavégzés helye alapján. Nincs jelentősége, hogy a felperes külföldi munkavégzése Magyarországon nem keletkeztet biztosítási jogviszonyt. A Khtv. 11. §-a értelmében a Tny. 83/B. § rendelkezéseit alkalmazni kell; a Khtv. és a Tny. rendelkezései együttesen alkalmazandók. A hivatkozott ABH [36.] bekezdése a határozatból kiragadva, önállóan nem értelmezhető. Hivatkozott a Kúria Mfv.III.10.406/2017/4. számú ítéletére.