EH 2006.1428 A gazdasági társaság bejegyzése előtt megkötött szindikátusi szerződés jogellenes felmondása miatt érvényesített kártérítési követelés elbírálásánál azt is figyelembe kell venni, hogy a társaság tagjai - a cégnyilvántartási bejegyzés megtagadása esetén - kötelesek a tevékenységüket megszüntetni, ezért a társaság működéséhez kötődő szindikátusi szerződés teljesítése lehetetlenül [1988. évi VI. tv. 26. §[1]; Ptk. 312. §].

Az irányadó tényállás szerint a peres felek 1994. augusztus 2-án megkötött társasági szerződéssel határozatlan időtartamra alapították meg a kizárólag lapkiadás tevékenységi körben működő S. L. korlátolt felelősségű társaságot (a továbbiakban: kft.), 2 000 000 Ft törzstőkével. A törzstőke 44%-a a felperes, 51%-a az I. r. alperes, 5%-a a II. r. alperes törzsbetétjéből tevődött össze. A társasági szerződés szerint az I. r. alperes mellékszolgáltatásként arra vállalt kötelezettséget, hogy az S. című lap tulajdonjogát ingyenesen a kft.-re ruházza át, a felperes pedig mellékszolgáltatásként azt vállalta, hogy külön díjazás ellenében gondoskodik az S. című lap kiadásáról. A peres felek által 1994. augusztus 17-én megkötött szindikátusi szerződés úgy rendelkezett, hogy a felperes a lap kiadása során az adott hónapban felmerült és elszámolandó - a szindikátusi szerződésben felsorolt - költségeit, kiadásait és beszerzett technikai eszközök árát levonja a lap adott hónapban elért bevételéből, a fennmaradó részt pedig havonta átutalja a kft.-nek. Az elszámolás során nyereséget nem számolhat el, viszont a tételesen kimutatott költségek mellett a költségek 25%-ával egyező összegű rezsi felszámítására is jogosult. Az 1995. szeptember 6-án módosított szindikátusi szerződés szerint a tagok a nyereséget és veszteséget - a korábbiaktól eltérően - a bevitt tőke arányában viselik, a felperes 1995. január 1-jétől a korábban meghatározottaknál szűkebb körben jogosult a költségek felszámítására - nem számíthat fel bérleti díjat, térítésmentesen végzi a könyvelést és az egyéb pénzügyi szolgáltatásokat -, és a felmerülő és elszámolható költségeken túl csak 20% kiadói térítésre tarthat igényt költségarányosan. Az I. r. alperes 1996. január 2-án azonnali hatállyal felmondta a szindikátusi szerződést a társaság pénzügyi-gazdasági ellehetetlenülésére hivatkozással. A kft. bejegyzésére nem került sor, a cégbíróság 1996. június 25-én meghozott és fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett végzésével hiánypótlási kötelezettség elmulasztása miatt elutasította a kft. cégbejegyzési kérelmét.

A felperes 1997. június 17-én indított keresetet az alperesek marasztalása iránt. Az e per során meghozott - az I. r. alperest marasztaló - elsőfokú ítéletet a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság végzésében hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A határozat indokolása szerint az I. r. alperes nem volt jogosult a kft. cégbejegyzése előtt a szindikátusi szerződés felmondására. A kft. cégbejegyzési kérelmének elutasítására tekintettel az 1988. évi VI. törvény (régi Gt.) 26. §-ában írtakat kell irányadónak tekinteni, azaz a társasági szerződés megkötésétől a tevékenység megszűnéséig terjedő időszakra alkalmazandók a polgári jogi társaság szabályai. Mindezekre tekintettel kell a felperesnek az új eljárásban pontosítani kereseti követelését.

Az új eljárásban a felperes azt kérte, hogy a bíróság az I. r. alperest 23 012 540 Ft és kamatai, a II. r. alperest pedig 2 306 138 Ft és kamatai tekintetében marasztalja.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték, az I. r. alperes fenntartotta azon viszontkeresetét, melyben a felperest az 1995. június 28-án részére átutalt 8 545 376 Ft visszafizetésére kérte kötelezni.

Az elsőfokú bíróság 2004. november 23-án meghozott ítéletében az I. r. alperest 5 116 290 Ft és kamatai, a II. r. alperest pedig 1 329 216 Ft és kamatai megfizetésére kötelezte a felperes javára azzal, hogy a kamatfizetés kezdő időpontja mindkét alperes esetében 1996. július 16-a. A felperes ezt meghaladó keresetét és az I. r. alperes viszontkeresetét elutasította. Megállapította, hogy a peres felek költségeiket maguk viselik és a felperest 1 500 000 Ft illeték, az I. r. alperest pedig 512 700 Ft illeték megfizetésére kötelezte az állam javára. Az elsőfokú ítélet lényege szerint a felperes meg nem térült "vesztesége" 1994-1995. folyamán 26 584 312 Ft volt, és a törzsbetétek arányára figyelemmel az I. r. alperes ezen összeg 51%-ának, a II. r. alperes pedig ezen összeg 5%-ának megtérítésére köteles. Tekintettel azonban arra, hogy az I. r. alperes javára figyelembe kell venni az általa már korábban megfizetett 8 545 376 Ft-ot, terhére viszont értékelni kell, hogy elszállított összesen 103 667 Ft könyv szerinti értéken nyilvántartott tárgyi eszközt, a bíróság az I. r. alperest a 26 584 312 Ft 51%-ának megfelelő összeg helyett csak 5 116 290 Ft tőkeösszeg tekintetében marasztalta.

A felperes fellebbezése alapján eljáró másodfokú bíróság 2005. június 17-én meghozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatta és a kamatfizetés kezdő időpontját mindkét alperes vonatkozásában 1995. május 1. napjában állapította meg. A felperest 1 500 000 Ft helyett 1 200 000 Ft, az I. r. alperest 512 700 Ft helyett 752 700 Ft illeték megfizetésére, a II. r. alperest pedig 60 000 Ft illeték megfizetésére kötelezte az állam javára. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Az ítélet indokolása szerint ugyan megalapozottan hivatkozott a felperes fellebbezésében arra, hogy a kártérítés címén előterjesztett elsődleges keresete vonatkozásában az elsőfokú bíróság ítélete indokolást nem tartalmazott, ez azonban nem minősül az ítélet hatályon kívül helyezését megalapozó eljárási szabálysértésnek. Álláspontja szerint a felperes kártérítés címén előterjesztett keresete azért volt megalapozatlan, mert a felperest a szindikátusi szerződés jogellenes felmondásával okozati összefüggésben csak a felmondást követő időszakban, azaz 1996. január 2-a után - ezt megelőzően nem - érhette volna elmaradt haszon címén kár, ezen időszak tekintetében azonban a felperes nem terjesztett elő keresetet. Ezzel az indokolással kiegészítette a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét. Megalapozottnak tartotta a felperes fellebbezését a kamatfizetés kezdő időpontja tekintetében - ezért részben megváltoztatta az elsőfokú ítéletet -, egyebekben a fellebbezést alaptalannak találta.

A felperes felülvizsgálati kérelmében azt kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet változtassa meg, állapítsa meg, hogy az alperesek jogellenes magatartásukkal kárt okoztak a felperesnek és az I. r. alperest további 17 896 253 Ft és kamatai, a II. r. alperest pedig további 976 922 Ft és kamatai megfizetésére kötelezze kártérítés címén.

Előadása szerint a kft. alapításakor a felperesnek a lapot újra kellett indítania, a szerkesztőséget irodával, eszközökkel el kellett látnia, és a terjesztést is finanszíroznia kellett, ugyanis a Posta a lap eladási árát csak három hónappal az eladás után fizette meg a felperesnek. A felperes a szükséges eszközöket megvásárolta, a folyamatos lapkiadás érdekében 35 millió forint forgótőkét vett igénybe, a kiadás 1994-ben mégis veszteséges volt, és a veszteség csak 1995-ben csökkent. A felperesi finanszírozás tette lehetővé, hogy az I. r. alperes tulajdonát képező promóciós lap megjelenhessen, a veszteségeinek megtérítése azonban elmaradt.

A jogerős ítéletet az alábbiak miatt tekintette jogszabálysértőnek. Egyik ítélet sem felel meg a Legfelsőbb Bíróság PK 44. számú állásfoglalásában írtaknak. El kell választani egymástól a veszteség megtérítését és a kártérítési igény elbírálását, de a feleknek el kell számolniuk ahhoz, hogy a felperest ért kár összegszerűen meghatározható legyen. A Gt. 167. § (3) bekezdése kimondja, hogy az elszámolásnál figyelembe kell venni a tagok vagyoni hozzájárulását és munkáját, mellyel a társaság vagyonát gyarapították. Jelen esetben a felperes gyarapította az I. r. alperes tulajdonát képező adatbázist és vagyonát is "azzal, hogy a lap által elért hirdetési tevékenységért nem fizetett". Ennek ellenére mellőzte a bíróság a Gt. 167. § (3) bekezdésének alkalmazását.

Azt sem vették figyelembe az eljárt bíróságok, hogy a mellékszolgáltatást "úgy kell tekinteni, mintha harmadik személy társasággal szembeni követelése lenne", és hogy ez a követelés a társasággal szemben költségként jelentkezik.

Ok és indok nélkül maradtak ki az elszámolásból a finanszírozási költségek azzal, hogy ez része a rezsitérítésnek, holott a felperes se rezsitérítést, se a kiadói tevékenység díját nem kapta meg.

A Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyező végzésében megállapította, hogy az I. r. alperes jogellenes magatartást tanúsított, a Legfelsőbb Bíróság 44. számú kollégiumi állásfoglalása pedig kimondta, hogy a bíróság a kártérítés módjának megállapításánál nincs kötve a felek kérelméhez. A szindikátusi szerződés lehetővé tette, hogy a felperes hozzájusson költségeihez és díjazásához, a felperesi ráfordítások azonban nem térültek meg, mert az I. r. alperes a szindikátusi szerződést jogellenesen felmondta. Ha ugyanis az I. r. alperes nem tanúsít jogellenes magatartást és a felperes nem esik el a szerződéstől, úgy évek során hozzájuthatott volna a mellékszolgáltatás megfelelő ellentételezéséhez, mégpedig havi elszámolás alapján. A felmondásra tekintettel azonban mindaz a meg nem térült összeg, amit a felperes a jogviszony időtartama alatt ráfordított az I. r. alperes tulajdonát képező lap kiadására, kárként jelentkezett. Hivatkozása szerint a felperes újabb bizonyítási indítványt azért nem terjesztett elő "az adatbázisra vonatkozóan", mert egyrészt a marketingszakértő köztudomásúnak tekintette, hogy a felperes fejlesztette tovább a másfél éves működés során az adatbázist, másrészt a felperes nem kívánta tovább húzni az eljárást. Megjegyezte, hogy a felperes ráfordításai kb. 35 millió forintot vettek igénybe "finanszírozás szintjén", ami mai "vásárló értéken" 150 000 000 Ft ráfordításnak felel meg.

Az alperesek a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérték annak hangsúlyozása mellett, hogy a szindikátusi szerződés felmondása a felperest is további károsodástól mentette meg.

A jogerős ítélet nem jogszabálysértő.

A felülvizsgálati eljárásban abban a jogkérdésben kellett állást foglalni, hogy a felperesnek viselnie kell-e a vállalkozás kockázatát vagy pedig a meg nem térült költségeit, valamint a mellékszolgáltatás díját az I. r. alperes jogellenes felmondására tekintettel kártérítés címén jogszerűen követelheti-e az alperesektől.

A peres felek társasági szerződést kötöttek, amellyel korlátolt felelősségű társaságot alapítottak, mely társaságnak egyetlen tevékenysége volt; a lapkiadás. Ugyanakkor a szindikátusi szerződésben a lapkiadással kapcsolatos tevékenységet díjazás ellenében a felperes vállalta magára. Amennyiben a társaság a cégjegyzékbe való bejegyzéssel a társasági szerződés megkötésének időpontjára visszamenőlegesen létrejön, úgy a díjazásra a felperes a társasággal szemben a Gt. 167. §-ának (3) bekezdésére, illetve 178. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel a nyereségből való részesedéstől függetlenül, illetve a törzstőke fedezéséhez szükséges vagyonból is igényt tarthatott volna. A társasági szerződés alapján a veszteségek fedezetére a taggyűlés pótbefizetést is előírhatott.

A szindikátusi szerződésben azonban az alperesek nem vállaltak kötelezettséget a felperes kiadásainak, illetve díjának megfizetésére. A szindikátusi szerződés a felperest csak arra jogosította fel, hogy a lapkiadás bevételéből költségeit levonhassa, közöttük a rezsiként feltüntetett, de valójában a tevékenysége díját is.

Tény, hogy az I. r. alperes 1996. január 2-ai felmondása miatt, amely tartalmában a szerződés teljesítésének jogos indok nélküli megtagadását jelenti, lehetetlenült a felperes lapkiadói tevékenysége, de ahogyan a másodfokú bíróság helytállóan kifejtette ez nem lehetett okozati összefüggésben az 1994-95. évben keletkezett kárral. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a szindikátusi szerződés önmagában nem létezhet, létjogosultsága csak a létrehozni kívánt vagy létrejött társasági szerződéssel, illetve gazdasági társasággal összefüggésben van, mert annak működésével kapcsolatban kötik meg a társaság tagjai. Megállapítható, hogy a szindikátusi szerződés felmondását követő fél év múlva a tagoknak meg kellett szüntetniük a Gt. 26. §-ára tekintettel a társasági tevékenységüket. Mindebből az is következik, hogy a lapkiadásból származó bevétel hiányában nem lett volna megtérülési forrása a felperes már beinvesztált tőkéjének, illetve díjának. A felperes a felülvizsgálati kérelmében maga is arra hivatkozott, hogy "évek során" juthatott volna hozzá a költségeihez, illetve a mellékszolgáltatás megfelelő ellenértékéhez. Azt azonban semmivel sem bizonyította, hogy fél év alatt olyan bevételt ért volna el a lapkiadás, amely fedezetet nyújtott volna az 1994. és 1995-ös év veszteségeire.

A Gt. 26. §-a szerint a felek egymás közötti jogviszonyára a polgári jogi társaság szabályait kellett alkalmazni, amely a Ptk. értelmében a társaság tagjainak a veszteséges gazdálkodás következményeiért való közös kockázatviselését jelenti, amely veszteséget a vagyoni hozzájárulás arányában helyesen osztották meg az eljárt bíróságok. Nem sértett jogszabályt a másodfokú bíróság azzal sem, hogy az elszámolás során figyelmen kívül hagyta az I. r. alperes vagyonában bekövetkezett - a felperes által állított - vagyongyarapodás vizsgálatát, ugyanis a felperesnek erre irányuló határozott kereseti kérelme nem volt.

Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

(Legf. Bír. Gfv. IX. 30.279/2005. sz.)