3116/2012. (VII. 26.) AB határozat
bírói kezdeményezés elutasításáról
Az Alkotmánybíróság teljes ülése folyamatban levő ügyben alkalmazandó jogszabályok alaptörvény-ellenességének megállapítására és alkalmazási tilalom kimondására irányuló bírói kezdeményezés tárgyában - dr. Holló András, dr. Lévay Miklós, dr. Pokol Béla és dr. Stumpf István alkotmánybírók párhuzamos indokolásával - meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a Budapest főváros közigazgatási területén a járművel várakozás rendjének egységes kialakításáról, a várakozás díjáról és az üzemképtelen járművek tárolásának szabályozásáról szóló 30/2010. (VI. 4.) Főv. Kgy. rendelet alaptörvény-ellenességének megállapítása iránt, valamint a folyamatban lévő perben történő alkalmazásának kizárása iránt előterjesztett indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a Budapest főváros közigazgatási területén a járművel várakozás rendjének egységes kialakításáról, a várakozás díjáról és az üzemképtelen járművek tárolásának szabályairól szóló 24/2009. (V. 11.) Főv. Kgy. rendelet alaptörvény-ellenességének megállapítása iránt, valamint a folyamatban lévő perben történő alkalmazásának kizárása iránt előterjesztett indítványt visszautasítja.
Indokolás
I.
[1] 1. Az indítványozó Gödöllői Városi Bíróság bírája az előtte parkolási díj megfizetése iránt 6.P.22.522/2010. szám alatt folyamatban lévő perben 2011. március hó 2. napján meghozott 6. sorszámú végzésével - mely az Alkotmánybíróságon 2011. május hó 18. napján került iktatásra - a per tárgyalásának egyidejű felfüggesztése mellett indítvánnyal fordult az Alkotmánybírósághoz. A bíró az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 38. § (1) bekezdése alapján indítványozta, hogy az Alkotmánybíróság határozatában mondja ki, hogy a Budapest főváros közigazgatási területén a járművel várakozás rendjének egységes kialakításáról, a várakozás díjáról és az üzemképtelen járművek tárolásáról szóló 24/2009. (V. 11.) Főv. Kgy. rendelet (a továbbiakban: Ör.1.), valamint a Budapest főváros közigazgatási területén a járművel várakozás rendjének egységes kialakításáról, a várakozás díjáról és az üzemképtelen járművek tárolásának szabályozásáról szóló 30/2010. (VI. 4.) Főv. Kgy. rendelet (a továbbiakban: Ör.2.) alkotmányellenes és a folyamatban lévő perben nem alkalmazható.
[2] A felfüggesztő végzés indokolása szerint az Alkotmánybíróság 109/2009. (XI. 18.) AB határozatával (a továbbiakban: Abh.) 2010. június 30-i hatállyal megsemmisítette az Ör.1 .-et, melyet ennek ellenére a perben alkalmazni kellene, mert a per tárgyát ké-pezó szabálytalan parkolás 2010. június hó 30. napja előtt történt.
[3] Az indítványozó a perben alkalmazandó másik önkormányzati rendeletről, az Ör.2.-ról - melyet a Fővárosi Közgyűlés 2010. június hó 4. napján alkotott meg - azt állította, hogy azt az önkormányzat törvényi felhatalmazás nélkül alkotta meg. Az Ör.2. kibocsátására felhatalmazó, a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kkt.) 48. § (5) bekezdésének szövegét a 2010. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Kktm.) 4. § (2) bekezdése állapította meg, mely rendelkezés 2010. június hó 5. napján lépett hatályba. Mindezek alapján a Fővárosi Közgyűlés - egy nappal a felhatalmazást adó törvényi rendelkezés hatályba lépése előtt - törvényi felhatalmazás nélkül alkotta meg az Ör.2.-ót.
[4] Az indítványozó utalt arra is, hogy az Ör.1. és Ör.2. perben történő alkalmazása az Alkotmányba foglalt jogállamiság és jogbiztonság követelményének sérelmével járna. Ezért indítványozta, hogy az Alkotmánybíróság mondja ki, hogy az előtte folyamatban lévő perben ezek nem alkalmazhatók.
[5] 2. Az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 73. § (1) bekezdése alapján 2012. január hó
1 6. napján kelt III/623/201 2. AB számú végzésével felhívta az indítványozót arra, hogy 2012. március hó 31. napjáig egészítse ki az Ör.2. megsemmisítése tárgyában előterjesztett indítványát, és határozottan jelölje meg, hogy a támadott rendelkezés az Alaptörvény mely rendelkezéseit és miért sértik. Az indítványozó szerint az Ör.2. megalkotására az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésébe és 32. cikk (1) bekezdésébe ütköző módon, törvényi felhatalmazás nélkül került sor. Ezért indítványozta az Ör.2. alaptörvény-ellenességének a megállapítását.
[6] 3. Az Alkotmánybíróság az Abh.-ban - egyebek mellett - megállapította, hogy az Ör.1. alkotmányellenes, ezért azt 2010. június 30. napjával - pro futuro hatállyal - megsemmisítette.
II.
[7] 1. Az Alaptörvénynek az indítványozó által felhívott rendelkezései:
[8] "B) cikk
[9] (1) Magyarország független, demokratikus jogállam."
[10] "32. cikk (...)
[11] (2) Feladatkörében eljárva a helyi önkormányzat törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, illetve törvényben kapott felhatalmazás alapján önkormányzati rendeletet alkot."
[12] 2. A helyi önkormányzatokról szóló - 2010. június 4-én hatályban volt - 1990. évi LXV. törvény rendelkezése:
[13] "16. § (1) A képviselő-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot."
[14] 3. A Kkt. 48. § (5) bekezdésének az indítványozó által hivatkozott rendelkezései: [15] "48. §
(...)
[16] "(5) Felhatalmazást kap a helyi önkormányzat képviselő-testülete - fővárosban a fővárosi közgyűlés - hogy rendeletben állapítsa meg a várakozási területek tekintetében
[1 7] a) az egyes díjköteles várakozási területeket, valamint azok kategóriáját,
[18] b) várakozási területenként vagy kategóriánként a díjköteles várakozási időszakot,
[19] c) a fizetendő várakozási díj mértékét,
[20] d) a díjköteles várakozás megengedett leghosszabb időtartamát,
[21] e) a díjfizetés alól mentesítettek, valamint a kedvezményes várakozásra jogosultak körét, a kedvezményes várakozási díj mértékét, azzal, hogy a kedvezményes várakozásra jogosultak körének bővítésére a kerületi képviselő-testület jogosult."
[22] 4. A Kktm. 6. § (2) bekezdésének az indítványozó által hivatkozott rendelkezése:
[23] "6. § (1) Ez a törvény a kihirdetését követő napon lép hatályba."
III.
[24] Az indítvány nem alapos.
[25] Az Alkotmánybíróság először a Ör.2. megsemmisítése és a folyamatban lévő ügyben történő alkalmazási tilalom kimondása tárgyában előterjesztett indítványt vizsgálta meg.
[26] Az Ör.2. megalkotásakor hatályban volt Ötv. 16. § (1) bekezdése szerint a képviselő-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot. Az idézett törvényi rendelkezés szerint az Ör.2. megalkotására törvényi felhatalmazás alapján kerülhetett sor. A törvényi felhatalmazásról a Kktm. rendelkezett.
[27] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Országgyűlés 2010. június 1-jén megtartott ülésnapján fogadta el a Kkt., valamint a közúti közlekedési nyilvántartásról szóló 1999. évi LXXXIV törvény módosítása tárgyában megalkotott Kktm.-et, és azt a Magyar Közlöny 2010. évi 93. számában, 2010. június 4-én hirdették ki. A Kkt.-nek a Kktm. 4. §
(2) bekezdésével megállapított 48. § (5) adott felhatalmazást az önkormányzatok számára a járművek várakozási rendjének kialakításáról szóló rendelet megalkotására. A Kktm. 6. § (1) bekezdés pedig rendelkezett arról, hogy a Kktm. a kihirdetését követő napon - 2010. június 5-én - lép hatályba. A kihirdetés a jogszabály érvényességi kelléke, a kihirdetéssel a Kktm. érvényesen létrejött.
[28] Budapest Főváros Közgyűlése az Ör.2.-őt - annak bevezető rendelkezése szerint - a Kkt. 48. § (5) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján alkotta meg 201 0. június 4-én. Az Ör.2. 51. § (1) bekezdése a hatálybalépésről akként rendelkezett, hogy a rendelet a Kktm. hatálybalépésének napján lép hatályba. Az Ör.2. végrehajtási rendeletet a kihirdetetett, de még hatályba nem lépett törvényi felhatalmazás alapján alkotta meg Budapest Főváros Közgyűlése.
[29] Az indítvány alapján az Alkotmánybíróságnak állást kellett foglalnia abban a kérdésben, hogy megállapítható-e a támadott Ör.2. alaptörvény-ellenessége amiatt, hogy az önkormányzat érvényes, de még nem hatályos felhatalmazás alapján alkotta meg az Ör.2.-őt.
[30] Az Alkotmánybíróság több határozatában rámutatott arra, hogy a jogalkotási eljárás szabályainak megsértése miatt a jogszabály alkotmányellenessége (alaptörvény-ellenessége) akkor állapítható meg, ha a jogalkotás során olyan súlyos eljárási szabálytalanság történt, amely a jogszabály közjogi érvénytelenségét eredményezi. [52/1997. (X. 14.) AB határozat, ABH 1997, 331, 345.; 488/B/1999. AB határozat, 2003, 1104, 1108.]
[31] Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a rendeletalkotási felhatalmazás hiányát a hatályos törvényi szabályok alapján vizsgálja: nincs helye ebből az okból alkotmányellenesség (alaptörvény-ellenesség) megállapításának, ha a felhatalmazást a törvényhozó annak módosításával, kiterjesztésével biztosította utólag; ha a hatályos törvényi szabályok alapján már nem állapítható meg a felhatalmazás hiánya, az indítványt el kell utasítani [47/2008. (IV. 17.) AB határozat, ABH 2008, 1372, 1386.; 1209/B/2009. AB határozat, ABK 2011. július-augusztus, 784, 792.]
[32] Az Alkotmánybíróság jelen eset összes körülményét mérlegelve - arra is figyelemmel, hogy a 2011. január 1. napjától hatályban lévő, a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 7. § (6) bekezdése kifejezetten lehetővé teszi, hogy a végrehajtási rendeletet a felhatalmazást adó jogszabállyal való egyidejű hatálybalépés érdekében a kihirdetett, de még hatályba nem lépett felhatalmazás alapján meg lehet alkotni - megállapította, hogy a jogalkotási eljárás során nem történt olyan súlyos eljárási szabálytalanság, amely az Ör.2. közjogi érvénytelenségét eredményezte volna. Ezért az Ör.2. megsemmisítése iránt előterjesztett indítványt elutasította.
[33] Az Abtv. 25. §-a szerint az egyedi ügyben alkalmazandó jogszabály alkalmazásának kizárását az Alkotmánybíróság akkor mondja ki, ha megállapította a jogszabály alaptörvény-ellenességét. Az Alkotmánybíróság az önkormányzati rendelet alaptörvény-ellenességének megállapítása iránti indítványt elutasította, ezért a jogszabály alkalmazási tilalmának kimondása iránti indítványt is elutasította.
[34] 2. Az Alkotmánybíróság másodikként az Ör.1. alaptörvény-ellenességének megállapítása és az egyedi ügyben történő alkalmazási tilalmának kimondása iránt előterjesztett indítványt vizsgálta meg.
[35] Az Abtv. 24. § (3) bekezdése szerint nincs helye az Alkotmánybíróság utólagos normakontroll eljárásának, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés vizsgálatára irányul, és az indítványozó az Alaptörvénynek ugyanarra a rendelkezésére, illetve elvére (értékére), és azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alaptörvény-ellenességet megállapítani (ítélt dolog), kivéve, ha az Alkotmánybíróság döntése óta a körülmények alapvetően megváltoztak. Az Abtv. idézett rendelkezése értelmében az indítvány ebben a részében ítélt dolog, ezért azt az Alkotmánybíróság az Abtv. 64. § d) pontja alapján visszautasította. Az Ör.1. perben történő alkalmazásának tilalma az Abtv. 25. §-a alapján pedig azért nem mondható ki, mert az Alkotmánybíróság az Abh.-ban pro futuro, 2010. június 30-ával semmisítette meg az Ör.1.-et, ezért azt ezen időpontig létrejött jogviszonyokra alkalmazni kell. A pro futuro megsemmisítéssel ugyanis az Alkotmánybíróság a jog kiszámítható működését tartotta és tartja szem előtt [47/2003.(X. 27.) AB határozat, ABH 2003, 525, 550.]. Az Alkotmánybíróság az Abh.-ban az Ör.1.-et illetően nem mondott ki alkalmazási tilalmat. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkalmazási tilalom kimondása iránti indítványt is visszautasította.
Budapest, 2012. július 16.
Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke, előadó alkotmánybíró
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Pokol Béla s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Balsai István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Stumpf István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Pokol Béla alkotmánybíró párhuzamos indokolása
[36] A határozat rendelkező részében az elutasítást támogatom, de az indokolás egyes megállapításaival nem értek egyet.
[37] 1. Az indokolás 3. pontjának első mondata az egyedi ügyben döntő bíró Alkotmánybírósághoz fordulásának szabályozását tévesen azonosnak veszi az előző Abtv.-ben és a jelenlegiben. Ugyanis míg az előzőben a bírónak csak akkor kellett az Alkotmánybírósághoz fordulnia az előtte folyó ügy eljárásának felfüggesztése mellett, ha az alkalmazandó jogszabály alkotmányellenességét észlelte, addig a jelenlegi Abtv. 25. §-a ezentúl akkor is kötelezővé teszi ezt, ha olyan jogszabályt kellene alkalmaznia, melynek alaptörvény-ellenességét az Alkotmánybíróság már megállapította, és kérnie kell az alkalmazási-tilalom kimondását. Ezt az új kötelezettséget pedig nem szűkíti le ez a szabály az alaptörvény-ellenesség kimondásának valamelyik fajtájára, hanem általános jelleggel teszi. Ezért az Abtv. vonatkozó szabályának megváltozása nem teszi lehetővé, hogy a 35/2011. (V. 6.) AB határozatra hivatkozással - mely az előző Abtv. szabályozást vette alapul - lehessen kizárni az absztrakt normakontroll útján alkotmányellenesnek nyilvánított és megsemmisített jogszabályi rendelkezés alkalmazási tilalmának indítványozását a bíró által. A jelenlegi Abtv.25. §-a erre feljogosítja, sőt kötelezi a bírót. Nem vitás azonban, hogy ez a változás feszültségben áll a jelenlegi Abtv. által is tartalmazott szabállyal, amely a leggyakoribb megsemmisítési időpontot szem előtt tartva úgy rendelkezik a 45. § (3) bekezdésében, hogy a megsemmisítés közzététele napja előtt létrejött jogviszonyokat és a belőlük származó jogokat és kötelezettségeket nem érinti a megsemmisítés. Ebből pedig az következik, hogy noha a megsemmisítést kérő bírónak az előtte folyó ügyben már nem kell alkalmaznia a megsemmisített jogszabályi helyet - és ugyanígy az alkotmányjogi panasszal az alkalmazott jogszabályi hely megsemmisítését elérő indítványozó ügyében sem -, az összes többi, megsemmisítés előtti jogviszonyokból eredő jogokra és kötelezettségekre igen. A többi bíró tehát, ha eléjük kerül ilyen jogokból származó vitás ügy eljárása, nem kérhetné e szerint az alkalmazási tilalom kimondását. A jelenlegi Abtv. 25. §-a és a 45. § (3) bekezdése így nyilvánvalóan ellenkező irányokba igazítja el a bírákat, így az Alkotmánybíróságnak ezt a dilemmát kellett volna a jelenlegi határozatában valamelyik irányban feloldani ahelyett, hogy az előző szabályzáson alapuló 35/2011. (V. 6.) AB-határozatot ismételte meg mechanikusan. Párhuzamos véleményben én úgy látom feloldhatónak ezt az ellentmondást, ha abból indulunk ki, hogy a megsemmisítéshez vezető bírói kezdeményezés vagy alkotmányjogi panasz mintegy ösztönzésként az alkotmányossági ellenőrzés útba indítására prémiumként kapja csak ezt a lehetőséget - mintegy a közérdek segítése fejében -, és szigorú elvek szerint itt is kellene maradni a megsemmisítés hatásának. Ebből következik, hogyha az Alkotmánybíróság úgy ítéli meg, hogy a jogbiztonság és a beteljesedett jogviszonyokba belenyúlás elkerülése érdekében nem él a visszamenőleges hatályú megsemmisítéssel, akkor az említett prémiumtól eltekintve egyetlen további esetben sem lehet alkalmazási tilalmat kérni és elrendelni. Vagyis a jelzett ellentmondás feloldását én elvi okok miatt a 45. § (3) bekezdés javára látom megfelelőnek. Ez pedig nagyobb felelősséget róna az Alkotmánybíróság tagjainak a vállára azzal, hogy ha a megsemmisített jogszabályi hely gyakorlati hatásai úgy diktálják, akkor sűrűbben éljen a visszamenőleges hatályú megsemmisítéssel akár a szabály létrejötte időpontjáig visszamenve, vagy ennél későbbi, de a megsemmisítéstől korábbi időpontban. (Ennek lehetőségére lásd az alábbi fejtegetéseket.)
[38] 2. Ehhez kapcsolódóan nem értek egyet az indokolás 4. pontjában tett azzal a megállapítással, hogy "Az absztrakt normakontroll eljárásban az alaptörvény-ellenesség megállapításának és a jogszabály megsemmisítésének általában ugyanolyan hatása kell hogy legyen, mint amilyen a jogalkotói hatályon kívül helyezésnek van. Vagyis fő szabály szerint egy AB-határozatnak sem lehet visszaható hatálya (....)" Más alkotmányos értékek - például a jogbiztonság-valóban szükségessé tehetik, hogy adott esetben az Alkotmánybíróság ne alkalmazza a létrehozási időponthoz visszanyúló jogszabály-megsemmisítést, de így elvi tételként ezt tiltottként rögzíteni a jogalkotói szabályváltoztatás és az alkotmányellenesség címén való megsemmisítés eltérő természetének téves értékelését jelenti. A jogalkotó különböző célszerűségi, politikai szempontok szerint, vagy akár dogmatikai helyesbítés céljából változtatja meg a szabályokat, amit bármikor megtehet. Ezzel szemben az Alaptörvény a törvények és más jogszabályok felett egy ezeknek normatív keretet adó és hosszútávon változatlan legfelső jogot jelent, és így ha egy törvény vagy más jogszabály ebbe ütközik, akkor a főszabály szerint éppen hogy a létrehozataluktól történő megsemmisítés tézise a helyes, és csak a jogbiztonság és a már teljesedésbe ment jogviszonyok megbolygatásából keletkező esetleges károk tehetik indokolttá az alaptörvény-ellenes jogszabály hatásának tolerálását a megsemmisítés időpontjáig. Ebből az érvelésből következik, hogy indokolnia inkább azt kell az Alkotmánybíróságnak, hogy miért nem a létrehozástól kezdődően semmisíti meg az alkotmányellenesnek talált jogi rendelkezést - még ha gyakoriságot tekintve valószínűen az ettől való eltekintést fogják indokolni az esetenként felmerülő okok. Itt kell megjegyezni, hogy a megsemmisítés időpontjának megválasztását lehetővé tevő Abtv. 45. § (4) bekezdése az ex nunc és a pro futuro megsemmisítés mellett nem csak az ex tunc - a létrehozás időpontjáig visszamenő - megsemmisítést teszi lehetővé az Alkotmánybíróság számára, hanem bármely más időpontot is a létrehozás után. A jogászi közvéleményben ez ugyan szokatlannak tűnhet, de előfordulhat, hogy a visszamenő hatállyal történő megsemmisítéstől eltekintés révén létrejövő alkotmányellenes hatások egy időponttól nagyobb gyakorisággal jelentkeztek a joggyakorlatban, és így célszerű lehet, hogy ha nem is ex tunc hatállyal, de a megsemmisítés időpontjától időben korábbi időpontot állapít meg az Alkotmánybíróság a megsemmisítés hatályának. Az általam vitatott állítás az ex nunc megsemmisítés főszabályként deklarálására ezt a lehetőséget is kizárná, és ez a 45. § (4) bekezdéshez képest szűkítené az Alkotmánybíróság mozgásterét.
[39] 3. A fentiekhez képest kisebb jelentőségű, de jelezni szeretném, hogy egyrészt tévesnek tartom az indokolás 1. pontjában annak rögzítését, hogy az előző Alkotmányhoz hasonlóan a jelenlegi Alaptörvény is tartalmazza a munkához való jogot, másrészt nem tudom elfogadni a korábbi alkotmánybírósági határozatok által megfogalmazott "hatékony bírói védelemhez való jog" fenntartását a jelenlegi Alaptörvény révén megváltozott alkotmánybírósági szerep miatt sem.
[40] A) Míg az előző Alkotmány 70/B. § (1) bekezdése úgy fogalmazott, hogy "A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához" addig a jelenlegi Alaptörvény XII. cikk (1) bekezdése már nem tartalmazza a munkához való jogot, csak a munka és a foglalkozás szabad megválasztásának a jogát, és a (2) bekezdés csak azt teszi az állam kötelezettségévé, hogy törekedjen a munkavégzés elősegítéséhez a feltételek megteremtésére.
[41] B) Nem tudom elfogadni a hatékony bírói védelemhez való jog megkonstruálását, amit az indokolás 1. pontja szintén tartalmaz, és ezt az Alaptörvény XXVIII. cikkének (1) bekezdéséből véli levezethetőnek. Ez annak a parttalanná kitágítását jelenti, hogy e cikk mindenki számára a független és pártatlan bíróság általi, tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül elbírált eljáráshoz való jogot rögzítette. Ez az alaptörvényi cizellált részletezés veszne el és válna parttalanná a "hatékony bírói védelemhez való jog" konstruálásával. Addig, amíg a hazai alkotmánybíráskodásban nem volt elismert a bírói ítéletek elleni alkotmányjogi panasz, ez a kitágítás csak egyszerű alkotmánybírósági aktivizmusnak volt tekinthető, növelve a kontúr nélküli általános deklarációk számát. Ám mivel a jelenlegi Alaptörvény rendszere alatt már a bírói ítéletek ellen is lehet élni alkotmányjogi panasszal, ez a kitágítás a pervesztes ügyvédek számára jelenthet egy végső eszközt a pervesztés megfordításának kísérletére. A spanyol alkotmány ténylegesen is tartalmaz egy ehhez nagyon hasonló alapjogot, és a tapasztalat szerint az évente itt beadott kb. nyolcezer alkotmányjogi panasz több mint 80%-át erre a "hatékony perléshez való jogra" hivatkozva adják be, mely szám szinte működésképtelenné teszi a spanyol alkotmánybíróságot. Ha már a magyar Alaptörvény ezt a kontúr nélküli, túlságosan általános alapjogi megfogalmazást szerencsés módon elkerülte, akkor legalább mi alkotmánybírák ne legyünk önsorsrontók, és ne hozzunk létre ilyen tartalom nélküli üres formulákat.
Budapest, 2012. július 16.
Dr. Pokol Béla s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Stumpf István alkotmánybíró párhuzamos indokolása
[42] A többségi határozat indokolásának a közjogi érvénytelenségre vonatkozó korábbi alkotmánybírósági gyakorlat fenntartásával kapcsolatos álláspontját [vö. III. 1. pont] támogatom, de az indokolásnak az alkalmazási tilalom elrendelésére vonatkozó megállapításaival [III. 2. pont] az alább részletezett okokból nem értek egyet.
[43] 1. Az Abh. pro futuro hatállyal semmisítette meg a Budapest főváros közigazgatási területén a járművel várakozás rendjének egységes kialakításáról, a várakozás díjáról és az üzemképtelen járművek tárolásáról szóló 24/2009. (V. 11.) Főv. Kgy. rendeletet (a továbbiakban: Ör.1.). A határozat az Ör.1 .-et illetően nem mondott ki alkalmazási tilalmat; a jelen ügyben a többségi határozat indokolása szerint "[e]rre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkalmazási tilalom kimondása iránti indítványt is elutasította" [III. 2. pont].
[44] Ezzel az érveléssel több szempontból nem értek egyet.
[45] Egyrészt, utólagos absztrakt normakontroll eljárás keretében megállapított alkotmányellenesség esetén alkalmazási tilalom kimondására - egyedi ügy hiányában - az Abh.-ban fogalmilag nem kerülhetett sor, és alaptörvény-ellenesség utólagos normakontroll során történő megállapítása esetén a jövőben sem kerülhet sor. Így azon az alapon megtagadni egy későbbi, konkrét ügyben az alkalmazási tilalom kimondását, mert az első (utólagos normakontroll) ügyben erre nem került sor, olyan lehetetlen feltétel elé állítja a későbbi bírói kezdeményezés vagy alkotmányjogi panasz indítványozóit, amely a jogsérelem orvoslásának szempontjával teljesen ellentétes.
[46] Másrészt, az Alaptörvény hatályba lépése következtében az Alkotmánybíróság szerepe megváltozott; az alkotmányos jogrend absztrakt, preventív védelméhez képest elmozdult az egyéni alkotmányos jogsérelmek utólagos orvosolásának, illetve az alaptörvényben biztosított jogok egyedi ügyekben történő érvényre juttatásának irányába. Az új Abtv. vonatkozó rendelkezése pedig kifejezetten lehetővé teszi az alkalmazhatóság kizárásának - tág körű-kezdeményezését. Ezért az alkalmazási tilalom Abtv. által kifejezetten megengedett indítványozási és elrendelési körének szűkítését a jogintézmény célját is figyelembe vevő értelmezés sem támasztja alá.
[47] 2. A többségi határozat indokolása a 47/2003. (X. 27.) AB határozatra hivatkozással ("pro futuro megsemmisítéssel ugyanis az Alkotmánybíróság a jog kiszámítható működését tartotta és tartja szem előtt") úgy foglal állást, hogy "[a]z Ör.1. perben történő alkalmazásának tilalma az Abtv. 25. §-a alapján pedig azért nem mondható ki, mert az Alkotmánybíróság az Abh.-ban pro futuro, 2010. június 30-ával semmisítette meg az Ör.1.-et, ezért azt ezen időpontig létrejött jogviszonyokra alkalmazni kell" [III. 2. pont].
[48] Az Alaptörvény és az új Abtv. vonatkozó rendelkezéseinek hatálybalépése megváltoztatta az Alkotmánybíróság eljárási lehetőségeit a kizárólag alkalmazási tilalomra irányuló indítványokkal kapcsolatban [vö. a párhuzamos indokolásom 2. pontja]. Éppen ezért a jelen ügyben azt kellett volna megvizsgálni, hogy fennálltak-e az alkalmazási tilalom elrendelésének az Abtv. 45. § (4) bekezdésében foglalt feltételei.
[49] Az Abtv. 45. § (4) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság a főszabálytól (tehát az ex nunc megsemmisítéstől és ex nunc alkalmazási tilalomtól) eltérően is meghatározhatja a megsemmisített jogszabály általános vagy egyedi ügyekben történő alkalmazhatatlanságát, ha ezt [A)] az Alaptörvény védelme, [B)] a jogbiztonság vagy [C)] az eljárást kezdeményező különösen fontos érdeke indokolja.
[50] Az alkotmánybírósági megsemmisítés joghatása beálltának (a jogszabály hatályvesztésének) az időpontja - tehát adott esetben a pro futuro megsemmisítés ténye - az alkalmazási tilalom konkrét ügyekben történő utólagos elrendelése szempontjából az Abtv. alapján önmagában nem döntő jelentőségű. Ilyen esetben is minden ügyben egyedileg tartom szükségesnek annak vizsgálatát, hogy mi volt az indoka a megsemmisítés jövőbeli időpontjának, és ehhez képest az Alaptörvény védelme, a jogbiztonság vagy az eljárást kezdeményező különösen fontos érdeke indokolja-e, hogy az Alkotmánybíróság a megsemmisítésről szóló határozatának közzététele és a jogszabály hatályvesztése közötti alkalmazása vonatkozásában utóbb a konkrét ügyben tilalmat rendeljen el.
[51] Mindezekre tekintettel álláspontom szerint az Alkotmánybíróságnak olyan irányban kellene alakítania joggyakorlatát, hogy a kizárólag alkalmazási tilalom elrendelése irányuló bírói kezdeményezések és alkotmányjogi panaszok esetén a kérelem elbírálásáról az Abtv. 45. § (4) bekezdésében foglalt feltételei fennállásának megfontolt mérlegelése alapján döntsön.
Budapest, 2012. július 16.
Dr. Stumpf István s. k.,
alkotmánybíró
A párhuzamos indokoláshoz csatlakozom.
Budapest, 2012. július 16.
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
A párhuzamos indokoláshoz csatlakozom.
Budapest, 2012. július 16.
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: III/623/2012.